2008.12.30. Óévbúcsúztató a Zengőn

Útvonal: Pécsvárad - Z+ - S - Zengő csúcs (682m) - Shsz - Hosszúhetény - Jelzetlen úton Pécsvárad Táv: 13km


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.

Már hagyományossá vált minden év december 30-án déli 12 órakor a Zengő csúcsán a turisták találkozója. Az idei a 17. volt a sorban. Az óévbúcsúztató túra alapítója a Pécsváradi Várbaráti Kör. Az ünnepélyességet a csúcson Himnuszéneklés és pezsgőbontás adja meg.

A Zengő az utóbbi években híres lett a lokátor elleni kűzdelemről. Az összegyűlt természetvédők kitartó munkájukkal megvédték a Mecsek legmagasabb pontját a lokátor telepítésétől.

A túra kiindulópontja nincs előre meghatározva. Vannak akik Pécsvárad felől, vannak akik Hosszúhetény felől indulnak. Mi csapatunkkal az előbbit választottuk. Visszafelé egy kis kerülőt tettünk Hosszúhetény felé, majd a Zengő déli lábánál haladtunk vissza Pécsváradra.
Útközben néhány társunk a másnapi, december 31.-i éjféli Tubes túrát tervezgette, de az legyen egy másik történet.


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs


A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: ide kattintva.

Csodaszép világot ismerhetünk meg, ha nyitott szemmel járunk!




2008.12.13. Simontornya - Pincehely

Útvonal: Pincehelyről Simontornyára vonattal - Simontornya (vár) – Kisszékely – Nagyszékely (sváb parasztházak, löszbevájt pincék, fészerek) – Miszla – Halyagos (273m) – Pincehely Táv: 31 km, 597m szint
A terület sajnos tudomásom szerint turistatérképen nem szerepel, GPS segítségével tájékozódtunk.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.



A Magyar Turista egyik számában olvastam egy cikket az Ozorai Pipó teljesítménytúráról. Nagyon dícsérték a Simontornyáról Pincehelyre vezető útvonalat. Gondoltam, kellene ide szervezni egy túrát, úgysem jártunk még ezen a környéken.
Autóval + vonattal kombinálva utaztunk Simontornyára a túra kiinduló helyére. 14-en jöttünk össze: Pécsről, Dombóvárról, Szekszárdról. Az időjárás messze volt az ideálistól, útközben esett kicsit az eső, a túra ideje alatt elállt, majd a túrát követően este rögtön eleredt. Mondható, hogy az égiek velünk voltak.
Ahogy elindultunk a simontornyai állomásról, hamarosan egy disznóölésbe botlottonk. Azzal ijesztgettük a disznólkodókat, hogy a "túra végén visszajövünk" - és elfogyasztjuk a finomságokat. Láthattuk a Sió 1812-ig üzemelő medrét, majd körbejártuk és megcsodáltuk a Simontornyai várat. Szépen felújította az OMF, csak azt a kopilitüveg épületrészt ne biggyesztették volna oda...
Szekszárdi túratársunk beszélt a ma már örök álmát alvó simontornyai bőrgyár szebb napjairól.

Útunk egy valaha pezsgő élettel teli pincesoron vezetett végig, aminek löszbevájt pincéi manapság többnyire a hajléktalanoknak nyújtanak menedéket. Azért láttunk néhány lelakatolt, halgulatosan kialakított pincebejáratot is.
A pincesoron egy kápolnát is találtunk. Az úttól kb. 3m magasan volt, ami azt jelzi, hogy amikor a kápolna épült, az út még egy magasságban haladhatott vele, az idők során az időjárás az utat kimélyítette. Az egész túrára egyébként jellemző volt a löszmélyút, mely mentén számtalan bevájt pincével találkoztunk.
Az útnak többször voltak hangulatos erdei szakaszai is. Sehol sem voltunk magasan a tengerszint felett, de elégég sokat másztunk, le-fel mentünk a dombokon.
Kisszékelynek (idő hiányában mert hamar sötétedik este) csak a szélét érintettük, de láttunk néhány nagyon hangulatosan kialakított parasztházat.
A kisszékelyi tó és strand mellett tartottunk egy kis pihenőt egy nagyon szépen kialakított parkban. Elhaladtunk a vadászház, illetve az előtte lévő tó mellett.
Nagyszékelyre érve, a falu egyik nyúlványába érkeztünk be. Ez a falurész meglehetősen elmaradott volt, valósággal megállt itt az idő. Az idő múlását csak a házak állapotromlása jelezte. Földes-sáros utcák, egykor szép sváb parasztházak hosszú sora. A falu központi része már más képet mutatott. Itt már aszfaltozott országút halad keresztül, több házat szépen rendbe tettek. Egykor a település fejlett, kissé városias lehetett, amiről mozi, húsbolt épülete, illetve egy-egy lakóépület városias kilakítása tanúskodik. Temploma jó állapotot mutat legalábbis kívülről.
Miszal felé ismér löszmélyúton haladtunk tovább. Miszlának katolikus és református temploma is van, több szentet ábrázoló szobra, szentháromság szobra. Mindezek egykori aktív életre vallanak.
Túránk utolsó szakaszán megmásztuk a Halyagost (273m). Nem tűnik így olvasva magasnak, de elég komoly emelkedőt kellett megmásznunk a meghódításáért. Csúcsa nemigen van, inkább egy hosszabb reginc, valahol egy nem egyértelműen kivehető legmagasabb ponttal.
A Halyagosról Pincehelyre ismét löszmélyúton haladtunk. Ez a szakasz eléggé nyálkás-csúszós volt, nem volt könnyű rajta haladni. Végül beértünk Pincehelyre, és célbavettük a vasútállomás parkolójában álló autóinkat.

Örültem, hogy ide is eljuthattam, hiszen vonatból már sokszor végigrobogtam erre, most legalább közelebbről is megismerhettem. Elmondható, hogy az említett falvakban rengeteg népi érték található, de a megmentésük utolsó órája egyre közelebb érkezik. Kár lenne veszni hagyni!

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Varga Péter képei itt.


2008.11.29. Papuk Jankovac-Velika

Útvonal: Jankovac 427m (tavak, vízesés, sziklasír) – Dom Jezerce – Nevoljas 739m – Lapjak 667m – Velika vára 452m – Velika - Duboka - Jezerce - Jankovac Táv: 21km 900m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés GoogleEarth-ben itt.
Megtekintés TrackaBee adatbázisban itt.


24 fő gyülekezett reggel 6.00-kor Pécsett a Domus parkolóban. Többségében Pécsről, de Siklósról, Dombóvárról is érkeztek társaink, akikhez Jankovacon Barcsról még hárman csatlakoztak. Hideg és nyirkos idő volt. Drávaszabolcs környékén annyira elkezdett esni az eső, hogy az ablaktörlőt többször a legerősebb fokozaton kellett járatni. Egyesekben megfordult az a gondolat, hogy visszafordulnak, de egy túratásrunk bíztató szavára ez szerencsére elmaradt.
A Papuk felé közeledve elállt az eső, de a hegyből viszont semmit sem láttunk a nagy köd miatt. Útközben áthaladtunk az egykori Pusina nevű falun, amit a háború teljesen elpusztított. Néhány ház a közelmúltban újonnan felépült, de nem lakják őket.
Autókkal Jankovacig utaztunk. Az autóút utolsó szakasza izgalmas volt. Először egy hólánc táblát láttunk, amin csak nevettünk, „minek nekünk az most”. Az út egyre jegesebb lett, ahogy felfelé haladtunk a szűk, északi völgyben. Végül néhány autó már fel sem tudott menni a jankovaci parkolóig, az út szélén lehúzódva hagytuk őket.
Végre megérkeztünk. Elsőként a vízesést néztük meg. Pazar látványt nyújtott, jégcsapokkal tarkítva. 2002-ben jártam itt korábban, akkor még nem volt meg a sétány a vízesés sziklafala mellett, mely útvonal nagyon látványos!
A vízesés után a tavak mentén haladtunk Jankovich gróf egykori sírhelyéhez, ahova egy nagyon jól kialakított lépcsősoron lehet feljutni.
Jankovacot elhagyva a túrának kissé zord, kimondottan télies szakasza következett. Mintha január lett volna, úgy éreztük a hideg ködben a fagyott hóban felfelé gyalogolva a meredek emelkedőn. A gerincre érve összevártuk a csapatot. Tovább a hullámos NY felé haladó, továbbra is zord hegygerincen mentünk tovább a szarvasok, vaddisznók nyomában. A déli gerinc nyúlványt elérve, már kellemesebb körülmények között folytattuk utunkat Dom Jezerce (725m) és Nevoljas (740m) felé. A Nevoljas kilátóját tavaly építették, ahonnan nagyon szép kilátás tárult elénk a hegyvidékre. Itt már a nap is kisütött, kimondottan kellemes idő lett, kicsit felengedhettünk. Tovább D-re haladva a Mecsekre emlékeztetett az út. Lapjakon tartottunk egy kis pihenőt a kialakított padoknál, asztaloknál. Ettől kezdve Velika felé haladva a mecseki parkerdőre hasonlítható erdőben, egy tanösvényen haladhattunk végig. A táblák fából készültek, vésett betűkkel, fa domborművekkel tarkítva. Kár hogy a ráírt horvát szövegből nem értettünk semmit sem.
Velika várában tartottuk az ebédszünetet, ahol átgondoltuk az út további szakaszát. Figyelembe véve a hóban teljesíthető tempót, a korai sötétedést, valamint a jeges úton parkoló autóinkat, egybehangzóan úgy döntöttünk, hogy az utat nem az eredetileg eltervezett Maliscak – Ivacka glava útvonalon folytatjuk, hanem Duboka és Jezerce érintésével a völgyben megyünk vissza Jankovacra. Velika várában még ki-ki erőt meríthetett az út további szakaszára egy túratársunk által hozott szürkebarátos üvegből.
Duboka felé a völgyben, illetve a dubokai erdei iskola mellett vízikerékről üzemelő malacsütő szerkezeteket láthattuk. Megcsodáltuk az itteniek leleményességét.
Ezt követően már csak egy kisebb gerincmászás volt vissza a Jankovacra visszavezető úton. Még épp’ időben érkeztünk az autókhoz, hogy biztonságban levihessük őket a hó és jég birodalmából. A túra során egy újabb, talán legszebb területét ismerhettük meg a Papuknak.


Fotók:
Blum András fotói itt.
Keményfi Balázs fotói itt.
Varga Péter fotói itt.

A túra egy profi fotós (Lévai Gábor) szemszögéből megtekinthető: diaporáma és képek.

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs







2008.11.22. Rockenbauer Pál emléktúra

Útvonal: Pécsvárad - Zengővárkony - Pusztakisfalu - Apátvarasd - Jager csárda - Mecseknádasd (16 km).

A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


A pécsváradi vasútállomáson csatlakoztam a BMTSZ nyílt túrájaként meghirdetett Rockenbauer Pál emléktúra csapatához. Amíg a vonatot vártam, azon tűnődtem, hogy az egykor szebb időket megélt vasútállomás épülete zárva, a Bátaszék felé haladó sínpályát benőtte a gaz. Vajon meddig jöhet még a csapat vonattla Pécsváradra? Gondolataimból arra ocsúdtam fel, hogy egy nagyméretű piros motorvonat lépésben araszol az állomásra. A nehéz vonatot csak ilyen sebesség mellett bírja el a sínpálya? Számtalanszor használtuk ki ezt a járatot kerékpártúráink során, hogy a Pécsről kivezető szakaszt ne kelljen biciklivel megtenni, és így távolabbra juthassunk. Szurkolok ennek a vonalnak!
No, de vissza a túrához: a begördülő vonatról két klubtársam: M. Éva és G. Péter, valamint további ismerős túrás arcok szálltak le sorjában. A résztvevőket Tóth Klári túravezető köszöntötte, aki néhány szóban vázolta a napi tervet.
Első útunk a közeli Zengővárkonyban 21 éve eltemetett Rockenbauer Pál sírjához vezetett. Sajnos a szelídgesztenyés sem olyan már, amit annak idején Rockenbauer Pál látott. a sírját őrző két hatalmas gesztenyefa is örök álmát alussza már.
Emlékezésképpen Klári ismertette Rockenbauer Pál életének főbb mozzanatait, valamint azt a maradandó művét, amit a természetjárásért, az értékek felismerésében, megbecsülésében alkotott. Kiemelte, hogy tanítványai mi vagyunk, akik továbbvisszük ezt a szemléletet. A megemlékezés végén elénekeltük a Másfélmillió lépés Magyarországon című film főcímzenéjét adó népdalt.
Rockenbauer forgatásai során többször csatlakoztak helybeliek a csoportjához. Zsuzsa, aki a mai napon velünk tartott, annak idején 6 éves fiával együtt gyalogolt a forgatócsoporttal a Mandulástól Zobákpusztáig.
Lépéseinket Zengővárkony központja felé folytattuk, ahol ezúttal nem időztünk, mivel azt másra tartogattuk.
A következő cél Pusztakisfalu volt. Útközben a Salamon-völgyben vadászatba futottunk. Szerencsére nem néztek minket vaddisznónak, bár a szántóföldön áthaladva a bakancsaink alapján akár ez is megtörténhetett volna. Az egyik strázsáló vadászt G. Péter ki is faggatta kicsit, hogy zajlik le egy ilyen vadászat.
(Érdekes összefüggés, hogy ez a vadász személyesen részt vett Rockenbauer Pál temetésén annak idején.)
Miután végigvonultunk (csendben) a területen, a vadászatot be is fejezték, mert gondolták, ezek után jobb ha másfelé próbálkoznak...
Pusztakisfaluban nagyon kellemes meglepetés fogadott. Klári előre megszervezte, hogy megtekinthessük belülről is a kápolnát. Előtte ismertetőt hallottunk a falu múltjáról és jelenéről. Megragadott az ódon, nyugodt hangulata. Érdemes kicsit elidőzni az itt készült képeken. Ennek a pici falunak Angster orgonája van! Olyan pici és aranyos, mint maga a falu.
A templom megtekintése után helyi idegenvezetőnk megmutatta férje természetismereti magángyűjteményét, ami gazdag kínálatát adja a cseréptöredékektől kezdve az ásványokon át a mészkőben lévő kagylólenyomatokig, agancsokig. Sorolhatnám tovább.
A faluban áthaladtunk a "Barátság" hídon. A hidat 2006-ban a faluban hosszabb időt eltöltött kanadai kerékpáros világjáró (Stephane Delisle) készített hálából a falu részére, amiért befogadták egy időre, hogy hosszú útja során megpihenhessen. (Elég jól kipihenhette magát, hogy csak úgy ekkora munkába fogott, de tényleg profi lett.)
A következő úticél Apátvarasd volt. Ez a szakasz számomra ismeretlen úton vezetett, örültem a felfedezésnek.
Klári Apátvarasd templomának megtekintését is előre leszervezte. Megtudtuk, hogy ide a véméndi plébános már csak havonta egyszer jut el misézni. Akkor is csak hat hívő szokott részt venni. Hol vannak a többiek?
Egyik túratársunk megszólaltatta a harmóniumot, ami nagy élmény volt számomra.
A kocsmahivatalban töltöttük az ebédszünetet, ahol a kályha ropogó tüze mellett fogyaszthatta el ki-ki az elemózsiáját.
Az út további része az egykori Jager csárda felé vitt. Örültem, hogy ide is eljutottem végre, mert már rég szerettem volna. Vettünk "nyalókát" a Kéktúra pecsételő helyen, majd a túra utolsó szakaszába vágtunk bele. A kéken kigyalogoltunk a fekedi erdészeti útig, majd a kék négyzeten mentünk Mecseknádasdig.
A túra során az előző esti ítéletidőt követően gyönyörű időjárásnak örvendhettünk. Az utolsó kilométereken jelezte a tél, hogy közeledik. Elkezdett szállingózni a hó. A buszmegállóban várakozva néha az égre pillantottunk, ahol egyre sötétebb felhőket láttunk közeledni. A busz már sűrű hóesésben érkezett, felszállás után az ablakon kitekintve élveztük a téli hangulatot.
Köszönjük Klárinak a túrát, mely sok-sok élményt adott mindannyiunknak!


A túrán készített videók hamarosan megtekinthetők lesznek!


Képek itt.


Túravezető: Tóth Klára
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.11.15. Skóciai Szent Margit emléktúra

Útvonal: A 2007-ben kijelölt SZT. MARGIT ÚT. Pécsvárad - Büdöskút – Antalkép –Dóri út – Szép Ilonka kilátó – Vadász-lak – Réka-vár – Stein malom – Mecseknádasd. Táv: 15 km, szintemelkedés: 400 m.

A túra útvonala GPS részére letölthető
itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


Kellemes, nem éppen novemberi időben 155 fős csapat vett részt a 19. alkalommal megrendezett túrán. Legtöbben persze Pécsváradról, illetve Pécsről és környékéről jöttek, de képviseltették magukat a bajaiak, illetve kecskemétiek is.
Ezúttal Pécsvárad irányából haladtunk Mecsaknádasdig, de már a tavaly felfestett, illetve kitáblázott Skóciai Szent Margit túraútvonalon. Az út során sok ismerőssel, illetve eddig még ismeretlen túratársakkal beszélgethettünk, megosztva túraélményeinket egymás között. Egyesek már a jövő évi terveket szövögették.
13.00 után nem sokkal a Réka várban felcsendült Ivasivka Mátyás tanár úr és diákjai furulya-fuvola muzsikája. Ezt követte Iván bá köszöntője, illetve ismertetője Skóciai Szent Margit életéről. Végezetül ki-ki hazatért a várból hosszabb-rövidebb útvonalon.



Jövőre is ugyanitt!


Fotók:
Blum András fotói itt.
Keményfi Balázs fotói itt.

Lejegyezte: Keményfi Balázs
Túravezető: Dr. Novotny Iván.

2008.11.08. Mecsek 1000 - gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Hosszúhetény – Zengő - Püspökszentlászló - Cigány-hegy - Pásztor-forrás - Máré-vár - Csurgó - Kis-kaszáló - Pap-rét - Schober-malom - Hosszúhetény Rajt: Hosszúhetény, Taverna söröző Ttáv: 25.7 km Szint: 1030 m Szintidő 7.5 óra


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.



A túrát megelőző napon szike és tű-cérna alá kerültem, egy kisebb szájsebészeti beavatkozás révén. Gondoltam, a seb gyógyulásának jót tesz a friss levegő, és egy 25-km-es teljesítménytúra.
Reggel felkeléskor az eső kopogott a tetőablakon. Úgy véltem, hogy ez csak egy szokásos reggeli kis eső, ami hamar eláll. Hosszúheténybe érve még mindig esett. Fel kellett tennem az esőgumikat -akarom mondani felvenni az esőkabátot. A rossz idő nem szegte a reggel gyülekező csapat hangulatát. (Az előző évi túrán térdig ért a hó a Zengőn.)
Az útvonal a legkeményebb szakasszal kezdődött. Rögtön fel a Zengőre. A csúcson sűrű köd és szél fogadott. Rövid pecsételés után Püspökszentlászló felé vettük az irányt. A lejtő olyan meredek volt, hogy könnyebb lett volna "gatyaféken" lecsúszni. Püspökszentlászlón az út az arborétum kerítése mellett vezetett. Sajnáltam, hogy nem lehetett bemenni, mint régen. Itt a 2. ellenőrző ponton Szabó Laciék vártak szendviccsel, nápolyival és ásványvízzel.
Következő cél a Cigány-hegy volt. Ez nem volt nehéz szakasz. A Miske-tetőn a tér kitárult. Jó volt szétnézni, bár a felhők alacsonyan mindent körbevettek. A Cigány-hegyi pontőr a kilátó aljában húzta meg magát, védelmet keresve. A Cigány-hegytől É-ra vezető K+ út ezúttal járható volt, bár tartottam tőle, hogy a szokásos tengernyi sár fogad.
A Pásztor forrás bővízű nedűjéből kortyoltam, majd a Máré vár következett. Az útvonal több forrás mellett elhaladt, többek között az Egri Csillagokból ismert Gergelyről és Éváról elnevezett forrás mellett is. Ezen a szakaszon végre megláthattam az árnyékomat, mert egy rövid időre kisütött a nap, az eső pedig végérvényesen elállt. A Máré-várban a résztvevők egy része kiselőadást hallgatott a várról, ami ezúttal még a szintidőbe is belefért.
Ez után egy nehezebb szakasz következett, fel kellett mászni a Haszé-tetőre. Ezt követően a Kelet-Mecsek egyik legszebb, de nehezen járható szakaszán vezetett az út. Megcsodáltam a Csurgó nevű vízesést, aminek vízét egykor Iván bá édesapja terelt vissza a kő felé, hogy a mai látványát adja. Sajnos az esőbeálló és a pihenőpadok az enyészeté lettek.
Még egy kis mászás következett a Csengő-hegy felé. A műúton haladva a következő cél az utolsó ellenőrző pont volt. Mielőtt oda értem volna, csörtetést hallottam az erdőből. Három szarvas volt az.. Szerencsére nem futottak el azonnal, adtak egy kis időt a fényképezésre.
A teljesítménytúra utolsó szakasza Hosszúhetényig könnyű volt. Kicsit visszavettem itt már a tempóból, mert bőven volt még idő. Hosszúhetény rászolgált a nevére, ugyanis Püspökszentlászlótól vezető úton hosszú szakaszon csodálhattam meg egy-egy szépen felújított öreg házat.
A célba érve a rendezők jóvoltából kitűzőt és emléklapot vehetett át minden teljesítő.
Köszönöm a szervezést. Nagyon jól esett a túra, nem csak az eső az elején.


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs



2008.11.02. Gombászat Éger-völgy - Gubacsos

Útvonal: Éger völgy - K+ Ólaki hát - Patacsi mező - K+ Szuadó völgy - Gubacsok kh. Táv: 6km



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A szép idő, és a nedves talaj azt az ötletet adta, hogy gombászni menjünk a vasárnapi ebéd után. Az ötlethez családom tagjai, és kedves ismerőseink csatlakoztak.
Éger völgyből indultunk kosarakkal, és szakirodalommal felfegyverkezve. Már hosszú idő telt el azóta, hogy erdőben jártam volna, így nagyon jól esett újra a bakancsot taposva, a rothadó avar illatát érezni az őszi símogató napsütésben.
Nem csak mi felnőttek, de a gyerekek is nagyon élvezték a gombavadászatot. Míg én a könyvet bújtam, sorban hozták oda a legfrissebb szerzeményeiket.
A gombákat az út első felén találtuk számottevően. Sajnos már nem voltak a legfrissebbek, de majd újból elmegyünk valahova szerencsét próbálni.
Az út során a Szuadó-völgyben sok forrás mellett elhaladtunk, és érintettünk több barlang nyílását is. Hála a nemrégiben kitett tájékoztató tábláknak, megtudhattuk, hogy milyen csoda van a lábunk alatt a mélységben.
A múlt heti óraátállításnak "köszönhetően" viszonylag hamar ránksötétedett, ezért az út végét kicsit sietősre kellett vennünk.
Örültem, hogy a táv az aprónépnek "meg sem kottyant", tehát folytatás következik!
A túra a vásárcsarnokban a gombavizsgálónál ért véget. Sajnos a bő zsákmányt eléggé megtizedelte a vizsgáló a gombák elöregedett voltára tekintettel, de azért maradt egy jókora pörköltre való.


Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs


Felújításra került a Gubacsos-forrás

2008. október 23-24 és 26-án szakértő kezek (Baumann Jóska, Biki Endre Gábor), valamint segítségeik (Herke Barnabás, Kézsmárki Zsolt, Lévai Gábor, Sárszegi Attila) munkájaként felújításra került a Gubacsos forrás.

Köszönjük mindannyiuk munkáját!

Figyelem! A forrásból 2-3 hétig ne igyatok, mert fertőtlenítve van!

Szöveges beszámoló a 2008. novemberi Mecsek Híradóban.


Fényképes beszámoló itt.


Térkép itt.

.

2008.10.11. Kelet-Mecsek körül

Útvonal: Pécs - Árpádtető - Koszonya tető - Zobákpuszta - Magyaregregy - Kárász - Vékény - Szászvár - Nagymányok - Bonyhád - Hidas - Mecseknádasd - Pécsvárad - Hird - Bogád - Pécs Táv: 93km.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Képek itt.

Túravezető: Sárszegi Attila
Fotó: Simor Árpád

2008.10.05. Babatúra Malomvölgybe

A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

 „és tűnjenek el a gépek
eleget forogtak
Az autó végül is
átmeneti jelenség
A ló marad”*

Verőfényes időben gördült Uránvárosból Malomvölgybe egy bolynyi szülő gyerekestül október 5-én. A legfiatalabb, aki végigtekerte a 20 km-t, a négy és fél éves Arató Ákos, a korelnök 67 volt. Rácvárosi ovisoknak és szüleiknek, Uránváros kisebb-nagyobb lurkóinak szerveztük a túrát. Az időjárás jóvátette az eredeti időpontra elkövetett csontig ható nyirkosság hűvösét, és a fölcsapó gyerekjókedv igazolta azoknak a bizakodását, akik a szombati lucsok ellenére kijöttek vasárnap reggel a rajthoz.
Bababuli kétkeréken, így neveztük el a kirándulást, amit meg akarunk ismételni tavasszal és nyáron is. Egy lakóhelyi közösség szabadidős programjának indult, de nagyon hamar kiderült, hogy komolyabb ideákat is megcélozhat: Oviba is bringával! címmel rendszeressé tesszük. Három civil közösség dolgozott ezért a napért. Urán lakóit a Pécs Kőrösi Egyesület, a rácvárosi ovisokat a Gyermekláncfű Alapítvány képviseli, a kerékpáros alaphangot a PTKK hozta. Nem kellett hosszadalmas oktatás. A minden családi kirándulások rémét, a hebrencs sihederek cikkanásait a gyakorlott bringás ovis szülők szemvillanás alatt szerelték le, a gördülő létszám harmadát kitevő kiskamaszok felnőtteket megszégyenítő fegyelemmel tekerték végig a távot.
A szervezés tanulságokat hozott, de ezeket máskor és másutt vesézzük ki majd.
A Malomvölgybe a Víznyerő földútjain jutottunk ki, egy kevés kovácstelepi és keszüi közutazás árán. A szombati eső méretes tócsákat hagyott, amiken nagy visongásokkal gördültek át a babaufókban a legkisebbek. A kerékpáros gyerekszállító utánfutókat (magyarul babaufókat) a támogatók adták. Ki beszerzési áron, ki kölcsönbe: köszönet azért, hogy melléálltak egy indulásnak. Az eredmény, hogy a Túrakerékpáros Klubnak is van már egy babaufója, amit a kisgyerekkel túrázó klubtagok magukkal vihetnek (jelentkezés 30/24-12-557). Az aggodalmak ellenére az érintett korosztály nagy boldogan vette birtokba a lehetőséget, és még a földutak rázóssága sem volt kárukra – igaz, a vonszolásra vállalkozott szülők odafigyeltek nagyon a kátyúkra és a tempóra. Ez utóbbira a keszüi emelkedőn persze nem volt külön szükséges figyelmeztetni…
A Malomvögyben a Duna-Dráva Nemzeti Parkról tartott előadást Ötvös Károlyné Ida néni, nagyszerűen megtalálva a hangot a legkisebbekkel is, majd pedig a Városi Rendőrkapitányság KRESZ-vetélkedőjén nyerhettek a tudásukkal kicsik és nagyok mindenféle hasznos ajándékokat. A pluszismeretekről nem is beszélve, amiket játékosan sajátítottak el. A hasábfákból facsarni lehetett a vizet, így a tervezett dél helyett kettőre készült el a gulyás, ezért aztán még akinek nem ízlett volna, annak is ízlett.
Mindösszesen 45-en voltunk kint a Malomvölgyben, a gördülő létszám 29 volt, nyolcan segítették munkájukkal a sikert. A gördülő tömegből 15 a gyerek, akik közül 8 volt 6 éves vagy kisebb, és 7 volt 6 és 12 év között. Babaufóban az oda- ésvagy visszatávot heten tették meg, plusz a visszaérkezés utáni öröm-drótszamárfogatutasok. A legfiatalabb résztvevő a maga 8 hónapjával nem kerekezett ki ugyan, de pompásan érezte magát, ahogy anyu autójában a Malomvölgybe érkezett.
Ez a dolog komoly oldala. Amit hazavittünk, az pedig az élmény: a másfél tucatnyi gyerek ragyogó arca, végig a Víznyerő tócsái között, lufit durrantgatva a Malomvölgy verőfényében, a boldog ufonauták az úton, majd a Hajnóczy játszótérre megérkezve sok-sok körön át az ott játszó gyerekek közül. A város, és tágabban a megye kerékpáros közössége pedig babaufókkal gyarapodott: a PTKK ufója túrákra, utakra igénybe vehető.

* Ferlinghetti: Túlnépesedés – Eörsi István fordítása




Képek itt.

Túravezető, lejegyezte: Simor Árpád
Fotó: Arató Csongor, Lévai Gábor

2008.09.27. Látogatás Olaszon a motorkerékpár múzeumban

Útvonal: Pécs - Ellend - Olasz - Szederkény - Pécsvárad - Pécs
Táv: 87km



A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Képek
Simor Árpád fotói megtekinthetők itt.



Túravezető: Kasza Ernő


2008.09.27. Túra a Motorkerékpár-múzeumba

Útvonal: Pécs – Ellend – Olasz – Szederkény – Pécsvárad – Pécs. Táv: 66 km



Képek itt.

Fotó: Bodrogi Frigyes

2008.09.14. Vasárnapi túra Orfűre

Útvonal: Pécs - Remete rét - Balázs hegy - Orfű (Malommúzeum) - vissza Pécs


A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



A Duna déli vagy északi partja-e az alkalmasabb ausztriai túraút? Hova lett a tó? Kire keni a felelősséget az orvos? Miért örüljünk a molynak? Mije látszik a bringásnak?
Ezekre a kérdésekre a választ leginkább egy kellemes kerékpártúrán lehet megtalálni. Nem mondanám, hogy pontosan ebbéli reményben indult útnak a Mecsek áruház elől az a kilenc bringás, aki a szeptember 14-iki Vasárnapi túrára fölcihelődött, ám a válaszok mégiscsak meglettek. Az a kilenc ember, aki nyolcnak látszott, mert a túravezetői névsor-felvételen Iván bá’, mint túravezető kikerült a saját látószögéből, így majdnem téves lett a létszám. Az aztán külön megnehezítette a dolgát, hogy többen is segítettünk neki megszámolni magunkat.
Kezdőknek is ajánlott – szólt a kiírás, így azután három siheder sráccal és egy kerékpártúrás történetekben gazdag hölggyel gazdagodott a csapat.
A túra talán legnehezebb része a Magyarürögi úton volt, ahol a közlekedést az útépítések nehezítették. Ezen túljutva már igazán csak egy könnyed iramnak tűnt följutni Remeterétre, ahol azért a rend kedvéért persze megszusszant a csapat.
Az orfűi elágazóban sapkaügyi konferenciát tartottunk. Mivel a sapka, ez a látszólag ártalmatlan tárgy, később kimutatta a foga fehérjét, sőt a gazdájáét is, mindenképp meg kell említenünk. A sildes sapka tehát fölkerült kamasz utitársunk fejére, hogy védje, de silddel hátra, hogy a szél le ne kapja. És megindultunk a Balázs-hegyi kilátó felé, és hogy túlságosan el ne bízzuk magunkat, a legrövidebb úton. A majd’ 45 fokos csapáson még az erőtúltengéses kamaszfiúkat is hamar ledobta a nyereg, de szerencsére rövidesen följutottunk a kilátóhoz.
Ez a kilátó Orfű fölött a mobiltornyok legjobb felhasználási módját mutatja be. Itt, Orfűn remek kilátóként szolgál, míg belsejében ott zizeg az adótorony. A kilátóról messzire elátni, Iván bá’ szerint akár Badacsonyig. Az ennyire tiszta idő persze ritka. A kerékpáros-fejek itt összedugódnak a térkép fölött, és a dombhajlat takarásában meghúzódó tó megtalálása fölötti sikerélmény nyomán keresik előbb a Badacsony irányát, majd a továbbutat. Az idő hűvösre fordul, kihűl a tébláboló csapat, továbbindulunk.
És a lemaradó bringás szomorú állóképbe fut az orfűi szerpentin közepén. A sapka itt döntötte el, hogy akcióba lép, sunyin lependerült. Gazdája utánakapott, jobb kézzel, balja a fékkaron – a blokkoló első keréken átbukó bringa csíkot szántott az aszfaltba, míg gazdája fejen, kézfejen landolt és hamarost búsan kereste letörött két fogát. Az elsősegélyt elhárítva megtudjuk, hogy mivel a sebek nem veszélyesek, jobb nem nyúlni hozzájuk, mert akkor az azokat ellátó orvos nem hivatkozhat az amatőr beavatkozás rontó hatására. No lám.
Szerencsére nem kellett azonnal ellátni a fiút. Fej- és fogsérülése ellenben komoly érv a sisak mellett (ami helyett az alattomos sildes sapka volt a fején), és még komolyabb a figyelmes fékbeállítás mellett: az első ne tudjon blokkolni. Talán nem túlzás az ismerős egyetemista példája, akinek a fékje a gépnél kábé ötször többet ér (és még így sem éri el az egészé a bolti árakat).
A sebesült fölötti szomorú kupaktanács lassan oldódó hangulatában messzi túraélményeket cserélnek a távoli tájakat bebarangolók, szőlőcukor-bajuszt növeszt a vidám kiskamasz és a rövid egyenes szakaszon képződött kicsiny csoporttal mit kezdeni képtelen, rutintalan autós kivagyiság hárítására időnként szabályos forgalomirányításba kell fogni. Azután a sérültet hazaautóztatja a fölhívott szülő, a lejtő tövében pedig Szent Márton-templomot megnézni kanyarodik be a csapat.
Ez a túra amúgy is a szemlélődésé. Kicsivel odébb a Malommúzeumhoz kanyarodunk, ahol rövid alku után nekikészül a malom gazdája, a molnár, aki kezébe kapja arasznyi karikájú kulcsait és mesélni kezd. A malomban a tonnás gerendák történelmet mesélnek: az olajütő két csergerendája még Mátyás alatt került a földbe makk gyanánt. A piciny ablakok ellenfénye időtlen hangulatot és kicsi elemelkedettséget sugall, és ezt begyűjtve sétálunk át a voltaképpeni malomba, a hengerszékek, garatok, elevátorok és szegletes facsövek öntött bronzdíszekkel ékes, hangulatos terébe. A molnár a magyar találmányú hengerszékekről szólva hangsúllyal mondja: mind a mai napig ezt használja a világ, amit százvalahány éve magyar molnárok fejlesztettek ki és Ganz Ábrahám tökélyre vitt.
Szerteágazó magyarázatot hallunk lisztekről, sikérről, kacifántos fizikai jellemzőkről, a marhák helyett ma az emberrel föletetett korpáról és arról, hogy a molyos liszt amilyen rendjénvaló, olyan természetes: ha sem cián, sem foszforhidrogén, sem egyéb barátságos vegyianyag nem háborgatja a molyt, akkor talán az embert sem.
Innen már a tavakat megkerülve hazafelé kanyarodik a csapat, Magyarhertelend, az eredeti végcél elérését egy fürdésre alkalmasabb, a messzibb jövőben pontosan el nem helyezett napra téve át. Remeteréten még átbeszéljük a lábszáron, karon, mellényen elhelyezett fényvisszaverő csíkokat, a neonzöldek farkasvakságbeli hasznát és egyebeket, minden cigány szigorúan a maga lovát dícséri (miközben erős kiváncsisággal mustrálja a többiét), utána rázúdulunk a hazaútra. Az idő meghűvösödött, a kedvünk megbillent egyszer ugyan, de a túra egészében fölöttébb jólesett.


Képek itt.

Túravezető: Dr. Novotny Iván
Fotó, lejegyezte: Simor Árpád
.

2008.08.29-31. Vízitúra szarvasbőgés idején Gemencen

A túra útvonala GPS részére letölthető itt. A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Az árhullám utáni apadásban hétvégén Csabival ketten mentünk szarvasbőgés-vízitúrára Gemencre kenuval. Péntek estétől vasárnapestig 44 km-t eveztünk, több holtágba is bementünk. A négyszemélyes kenuban ketten fölfelé 2 km/ó sebességgel tudtunk haladni, lefelé 6km/ó. Fölfelé eléggé nehéz evezni, főképp a keresztgátakat nehézmegkerülni, de egészen más élmény karnyújtásnyi távolságből látni a partot, mint a folyó közepéről. Sátrazni nagyon sok helyen lehet, jó homokpadok vannak és itt a DDNP sem olyanszigorú, mint a Dráván. A nagy Duna mellett bárhol szabad sátrazni, csak a holtágakban nem. Beevezni szabad a holtágakba, erről többhelyen is lehet olvasni (pl. a vízitúra térképen). És ez itt a legnagyobb élmény: a holtágakban rengeteg vízimadár és csend fogadott, amit késő délutántól kezdve a szarvasbőgés tört meg...


Vittük magunkkal a hosszú hétvégére való összes felszerelést, ivóvizet, ennyi holmival a négyszemélyes kenu meg is telik. Ha hárman szeretnének egy hajóban ülni teljes felszereléssel, akkor ésszel csomagolva azt is meg lehetne oldani, de ekkor az ülések alá is kell pakolni. Oda persze a hordó nem fér be...




Baján két cím is van, ahol 2000 Ft/nap áron lehet kenut bérelni:


Bárka Pihenőház - a Vén Duna holtág torkolatánál http://www.barkapihenohaz.hu/


Cserkész vízisporttelep, Baja - a Petőfi szigeten http://www.gemencierdo.hu/?hirek=20

A Bajai Czoboly Zoltán Cserkész Vízisporttelepen cserkész fiatalok adtak ügyeletet, akik nagyon talpraesetten látták el feladatukat!



Képek itt.

Túravzető, fotó, lejegyezte: Arató Csongor


2008.08.30. Baranya-háromszög-II. (HR)

Útvonal: Pélmonostor (Beli Manistir) vasútállomás - Karancs (Karanac) - Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi) - Jasenovac - Daruvaski falu (Sokolovac) - Dvorac Tikves - Kozjak - Podunavje - Kopácsi-rét - ártéri gáton - Eszék (Osijek) - Bellye (Bilje) - Laskó (Lug) - Grabovac - Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi) - Karancs (Karanac) - Pélmonostor (Beli Manistir) vasútállomás
Táv: Kerékpárral úton: 98km szint: - , kerékpárral terepen: 10km szint: -

Reggel (hajnalban) 04.55-re 11-en jöttünk össze a pécsi főpályaudvarról induló pélmonostori vonaton. Az idő kellemes volt, de az ősz közeledtét jelezte a reggeli sötétség. Villány állomáson kezdett csak világosodni. A MÁV jóvoltából paklis résszel rendelkező kocsit kaptunk, így a kerékpárokat is kényelmesen el tudtuk helyezni. Kissé álmos hangulatban érkeztünk meg Magyarbólyba. M. Józsi mobiltelefonján elmentett humoros felvételekkel próbálta élénkíteni a csapatot. Rövid határkezelés után hamarosan indultunk, és néhány km megtétele után megérkeztünk Pélmonostorra. Itt ismételt útiokmány ellenőrzésen estünk át. E közben a horvát vámos néhány kedves magyar szóval szórakoztatta a társaságot. A procedúra befejezése után jöhetett a gyors lepakolás, és induláskész állapotba hoztuk magunkat. Az állomás előtti parkolóban láttuk meg L. Móni autóját és rajta kerékpárját. Ő bezárkózva és szundikálva „várt” bennünket. Ébredése után egy vödör szederkényi almával kínálta a csapatot. Amíg leszerelte kerékpárját addig majd elfogyasztottuk az összes almáját. Így 12-en indultuk neki a túrának, kellemes hátszéllel és napsütésben.
Az első 4 km-en az Eszékre tartó főúton mentünk, majd letértünk a kevésbé forgalmas Kiskőszegre (Batinára) vezető útra. Az első pihenőt Hercegszőlősön, a kiállított gőzhajtású Hoffer traktornál tartottuk. Kis nézelődés, fényképezkedés után utunkat folytattuk. Egy társunk innen visszafordult, mert délre vissza kellet érkeznie Pécsre. Egyre kisebb forgalmú utakon haladtunk Dvorac Tikves-ig. Útközben több vízi és ragadozó madarat láttunk. Itt hosszabb pihenőt tartottunk. Szerencsénkre a kis kápolna kulcsát őrző jóember beengedett minket, és néhány kedves magyar szót is váltott velünk. A vadászház, a park és a kastély megnézése után mindenki elfogyasztotta kis tízóraiját, majd felkerekedtünk és továbbra is hátszéllel haladtunk a Kopács felé.
Útközben a síkvidék egyhangúnak nem mondható tájában gyönyörködhettünk. Rövid idő elteltével egy szabadtéri szarvasmarha bemutatónál időztünk el. Hamarosan megérkeztünk a Kopácsi-rét központjába. Úgy fél órát nézelődtünk és pihentünk a kellemes környezetben. Innen utunk az ártéri gáton folytatódott (10 km), ami zúzott kővel volt leszórva. A szép útvonal vezetésű gát mellett a közelmúlt háborújára emlékeztető táblákkal találkoztunk, melyek aknákra hívták fel a figyelmet. A déli harangszót Eszék határában hallottuk meg.
A városba a Dráva bal partján mentünk be és a gyalogos – kerékpáros hídon mentünk át a jobb partra. A Dráva partján szépen kialakított sétány és kerékpárút mellett fogyasztottuk el ebédünket. 15.00-ig mindenki szabad program keretében nézte meg a várost és tartott sziesztát. A visszaindulás pontosan a meghirdetett időben történt.
Bellyéig kerékpárúton haladhatunk. Sajnálatunkra a szél nem fordult meg velünk, így egy kicsit több energia kellett a hazajutáshoz. Várdarócon ünnepi készülődésre lettünk figyelmesek. Érdeklődésünkre elmondták (magyarul), hogy néptánc találkozó lesz, melyen a pécsváradiak is részt vesznek. Néhányan söröztünk egyet, majd megint a széllel „küzdve” továbbhaladtunk. A következő pihenőt a Hercegszőlős határában lévő benzinkútnál tartottuk. A várakozás alatt egy helyi bácsi a háború alatti kerékpáros élményét mesélte el. Lassan mindenki elvégezte dolgát és megkezdtük az utolsó etapot. Útközben hosszú kocsisort értünk utol, melynek elején, lovas kocsin vitték a menyasszonyt és a vőlegényt. Hamarosan Pélmonostorra érkeztünk. Itt mindenki energiájához mérten töltötte el a várakozást a vonatig.
Számomra a régi idők túráit juttatta eszembe ez a nap. Végig együtt volt a csapat, jókat beszélgettünk egymással, jutott idő kényelmesen evésre, pihenésre, több mindent megnéztünk és 100 km felett tekertünk.
Köszönöm a túrát minden résztvevőnek!

Bodrogi Frigyes képei itt.
Eperjesi József képek itt.

Képeket itt nézd!


Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József

.

2008.08.21. Dunakanyar vízitúra - Kenuval az őserdőben

Az idei nyarat sem hagytuk kenutúra nélkül: augusztus 21-én, egykisebb árhullám tetőzésekor a Visegrád melletti Dunabogdányban béreltünk kenut.

A Tiszát megjárt, kipróbált (10-12-14 éves) legénységgel erős sodrásban eveztünk föl a Szentendrei-sziget csúcsáig. Itt az elárasztott trópusi dzsungelben horgonyt vetettünk. A fák között egy benszülöttet láttunk meg, akit gyorsan biztosítottunk, hogy mi barátságos szándékkal jöttünk. Erre megnyugodott és megmutatta az őserdő titkos ösvényeit. Sajnos nem értettük a bennszülött nyelvjárást. Csütörtöknek neveztük el, lévén csütörtöki napon találtunk rá. Uszadékfából tüzet raktunk, amit „Csüti" két fa összedörzsölésével akart meggyújtani, de aztán inkább hagyta, hogyhasználjuk az öngyújtót. Tengeri halat ettünk (az olajoshal konzervdobozokat visszavittük az első szemétgyűjtőig). Kapcsolatunknak a benszülött mamája vetett véget, aki kis barátunkat ebédelni hívta. Annyit még megtudtunk, hogy egyébként Vácon laknak, de a nyáron több hétre ki szoktak költözni az ártéri erdőben lévő sátortáborba.

Az Óbuda (Római part) - Szentendre - Visegrád - Esztergom szakaszon nagyon szép a Duna, de lefelé nem érdemes menni, mert egy nap alatt lelehet jönni (egyszer esőben 4 óra alatt jöttünk le kilbóttal – ugyanez az út fölfelé 4 nap volt.) A Dunán itt fölfelé szoktak túrázni, így alegszebb, sok jó kikötőhelyés sátrazóhely van, partmenti kocsmák és boltok is vannak. Gondot a Visegrádi-Dömösi szoros okozhat, ahol nagyon erős a sodrás, kenuval nehéz fölevezni. A "tiszai" legénységgel fölfelé 2 km/ó sebességgel tudtunk haladni.


Csónakbérlés:http://www.dunabogdanyivizisportegyesulet.hu/
Itt egy napra a kenu mellénnyel 2000 Ft/nap.


Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Arató Csongor




2008.08.16. Szent Márton útja II.

Útvonal: Pécs – Újpetre – Pécsdevecser – Kiskassa – földút – Nagybudmér – Márok – Bezedek – Bóly – Máriakéménd – Kátoly – földút – Berkesd – Pécs. 90 km, ebből kb 16 km földút. A túra érinti a Szt. Márton út pecsételőhelyeit (4 db).



Képek itt.

Fotó: Bodrogi Frigyes
Túravezető: Dr. Novotny Iván

2008.08.02. Nézzük meg a Cigány-hegyi kilátót

Útvonal: Pécs-Bogád-Hird-Hosszúhetény-Znsz-Püspökszentlászló-erdészeti út-Cigány hegy-erdészeti út-Máré vár-Zobákpuszta-Árpádtető-Pécs Táv 55 km ebből 7 km terep


Képek itt.

Fotó: Bodrogi Frigyes
Túravezető: Poór Balázs

2008.07.25. Kirándulás Tihanyban

Családommal egy hetet töltöttem a nyáron Balatonon. A hét folyamán többek között tettünk egy kellemes kirándulást Tihanyban.


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.




.... Egyik nap úgy döntöttünk, hogy ártuccanunk Tihanyba. Terveztem persze, hogy a gyerekekkel tett séta mellett azért teszek egy túrát is Tihany azon részein, ami nincs annyira a köztudatban. No de ne menjünk annyira előre, lássuk csak sorjában.
Gerekeim nagyon élvezték a kompozást Szántódról. Persze nem csak ők, hanem Márti és én is. Partot érve (bár nem készültem rá előre, aminek meg is lett a nem eredménye) egy geoládát próbáltam megkeresni. A GPS segítségével a helyszínt megtaláltam, de a ládát sajnos nem, mivel pontosan nem tudtam, hogy mit kell keresni. Sebaj!
Kisvonattal utaztunk föl Tihany központjáig, amit az aprónép (is) nagyon élvezett. Az apátsághoz érve nagy nyüzsgés fogadott. (Érdemes lenne egyszer szezonon kívül is eljönni ide.) Az árnyakat adó fák alatt a Golgota melletti padokon letelepedtünk egy kicsit. A három kereszt láttán kissé nagypénteki hangulatban.
Megtekintettük a vulkáni tevékenység következtében kialakult Forrás-barlang bejáratát. Végigsétáltunk a főutcán a kirakodóvásáron. Miután elfáradt a szemünk a sok nézegetésben, a lábunk fárasztása következett.
Mártival, Gazsóval, Dórival, és a 4 éves Zsuzskával túrára indultunk. A Kálváriától indulva, a Z jelzésen haladva körbejártuk az Óvárat. Az Óvár sajnos mezei halandónak megközelíthetetlen, mivel magántulajdonú szőlőket parcelláztak itt ki korábban. Igaz, a felépült présházak némelyike szemet gyönyörködtető volt.
Útközben egy padon pihenőt tartva elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Az utat a barátlakások felé folyatattuk, melyeknek csak egy része maradt fenn az utókor számára. (Gyerekkoromban többször jártam Tihanyban, de ezen a részen eddig még nem.)
Sok szintet vesztve, az út egészen a Balaton partig vezetett, ahonnan jó kis hegymászással jutottunk fel a híres tihanyi visszhang kőig. Le a kalappal a gyerekek előtt, különösebb gond nélkül teljesítették a távot.
Számomra, egykori gyereknek még volt néhány üres kilométer a lábamban. Úgy terveztem, hogy a Szélmarta-sziklák érintésével, a Nyereg-hegy, Csúcs hegy, Gejzírmezőn keresztül térek vissza a kompkikötőbe, ahol a családommal 2,5 óra múlva beszéltünk meg találkát. Gondoltam, hogy nem lesz lassú menet, de a végén enyhén szólva 6. fokozatba kapcsolva értem célba.
Útközben csodálatos szép helyeken haladtam keresztül. A Szélmarta-szikláktól gyönyörű kilátás tárult elém a külső, illetve a Belső tóra. Az apátsági templom a Belső tó hátterébe került. A Csúcs-hegy közeléből a Balatont mintha repülőből láttam volna, olyan érzés volt a meredek partról letekeinteni. Meghódítottam a félsziget legmagasabb pontját is, a maga 235m-ével. Nem tűnik így magasnak, de ahhoz képest, hogy a Balaton 100m körül van, nem is rossz. A hegycsúcs alatt a Kürtő-barlangba botlottam. Majd a nyugati parton végig gyönyörű látvány kísért az Újlaki-templomromig. Egyszer csak a Kub Tihany szálloda területén találtam magam, ugyanis a templomromtól nem vezetett más út a civilizáció felé. Kissé kiízzadtan korzóztam végig a különös gonddal kezelt szálloda parkon át a kompkikötőig. Itt kiderült, hogy nem is kellett volna annyira sietnem, mert a többiek egy kicsit még tovább nézelődtek. Összesen 19km lett a táv.
Néhány kompot megvártunk, és megnéztük hogyan indulnak. A gyerekeket nagyon érdekelte. Majd az egyikre azért felszálltunk. A Balaton közepéről búcsút intettünk a félszigetnek.




Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.07.12-18. Szilágyság - Máramaros (Erdély)

Útvonal: Csenger - H/RO - Szatmárnémeti - Sárköz - Avasújváros - Kőszegremete - Bikszád - Avasfelsőfalu - Huta hágó - Pálosremete - Szaploncs - Máramarossziget - Farkasrév - Barcánfalva - Izasópatak - Glód - Sajómező - Sajó - Jód - Sajó - Rozália - Szurdok - Barcánfalva - Mikolapatak - Felsőkálinfalva - Aknasugatag - Hernécs - Gutin hágó - Nagybánya - Koltó - Kővárhosszúfalu - Erdőszáda - Szamosveresmart - Szatmárnémeti - RO/H -Csenger

A túra útvonala GPS részére letölthető
itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


2008.07.12. szombat 7 óra autózás, kerékpárral 27,1km út 79m szint

Összesen 19fő jelezte részvételét a túrára, melyből két fő a kísérőautó legénységét képezte. A terv szerinti időben 5.30-kor találkoztunk a Domus parkolóban. 5.45-kor sikeresen elindultunk a nagy útra. 7 óra autózás várt ránk, hogy Csengerbe, a túra indulási helyére érkezzünk. 13-14 óra között minden autó megérkezett. Csengerbe a református esperes úr várt ránk, aki lelkesen bemutatta a templomot, elárulta a csónakos fejfa titkát ("Van mégegy lépés a halál után!"), illetve a Szatmár-megyei látnivalókra hívta fel a figyelmünket. Ezeket majd egy másik túra keretében tudjuk megtekinteni. A bő tájékoztató után lehetőséget kaptunk, hogy a csengeri Idősek Otthonának udvarán hagyjuk egy hétre az autókat. Csengerben a templomban találkoztunk Zsolt-tal, aki -bár előre nem tudtuk-, az első két napra idegenvezetőnknek szegődött, és Szatmárnémeti környékén kalauzolt minket. Részletesen, nagy alapossággal bemutatta a várost, majd segített este a szálláskeresésben. Végül a városi strand melletti füves területen kaptunk helyet egy büfé mellett. A büféhez tartoztak faházak is. Közülünk néhányan kibéreltek egyet, mi többiek sátraztunk. Bár a füves területért fizetnünk kellett, de WC lehetőséget a strandra a hátsó kapun belógva tudtak biztosítani. A kaput hajnalban bezárták, így reggel az ügyes-bajos dolgainkat már csak a kibérelt faház enyhén szólva felújításra szoruló vizesblokkjában tudtuk elintézni, de annak ötültünk, hogy legelább ez volt. No, de kanyarodjunk vissza az estére. A strandra a hátsó kapun bejutottunk, ahol a meleg nap után jólesett az úszás.

2008.07.13. vasárnap 76,2 km út 716m szint

Iván bá kérésére átállítottuk az óránkat a román időre, úgyhogy valójában reggel 1 órával előbb keltünk, román 7 órakor. Induláskor vettük észte, hogy Zsolt nevű idegenvezetőnk ma is velünk tart. sajnos nem tartotta jónak azt az útvonalatamit előre elterveztünk kisforgalmú úton, mert szerinte rossz arra az útminőség. Helyette vesztünkre egy nagyforgalmú főutat választott, mert ott jobban tudunk haladni. Egy hirtelen megálláskor történt bukás tarkította az országút egyformaságát. Sárközben (Livada) megtekintettük a Vécsey kastélyt Zsolt idegenvezetőnk ismerőse segítségével. A program végén megkóstolhattuk az illatos helyi könnyű asztali vörösbort. Ettől kezdve végre kisforgalmú úton tekertünk tovább. Hosszabb megállásra (sziesztázásra) nem volt alkalmas terep, így egyre forróbb hőségben tekertünk tovább. A hőség a figyelmünket is csökkentette. Józsi szerencsétlwn bukása következett padkárafutás miatt, majd a követési távolság be nem tartása okán a mögötte tekerő társunk keresztülhajtott Józsi fekvő bringáján. A váltó behajlott a küllők közé. Az eset egy vasútállomás közelében történt. Józsi vasutas lévén az állomásról kért szerszámot a váltó egyengetéséhez. Egy igazi vasúti váltókezelőtől kapott szerszámot. Javítás közben azon izgult, hogy az aluváz váltótartó füle le ne törjön, mert akkor annyi neki. Levezetésképpen egy társam a csomagom igazítása közben teljes lendülettel a sípcsontomnak hajtott. Egy dúzzanaton kívül nem történt más baj, legalább meggyőződtem róla, hogy erős a csontozatomm -tényleg meleg volt, ez meglátszott mindenkin-. Zsolt idegenvezetőnk segítségével Kőszegremetén (Remetea Oasului) megtekintettük a Széchenyi emlékművet. A felkészült előadás közben pihenhettünk egy kicsit. Bikszádfürdőn borvizet kóstolhattunk egy forrásból. Megállípítottuk, hog csak ínyenceknek ajánljuk. Végül kiértünk Avasfelsőfalu (Negresti-Oas) mellett a Huta hágó felé vezető főútra. Egyenletesen emelkedett az út, és dög meleg volt. Egy általunk oázisnak elnevezett kocsmában tért vissza belénk az élet. Többszöri megállással feljutottunk a hágóra.
Szilárs, a kísérőkocsi sofőrje a hágón jelezte, hogy úgy néz ki, hengerfejes lett a Citroen. K. Zsolt megszakérette az autót, és életet lehelt bele. Kiderült, hogy nincs is nagy baj, az autó üzemképes lett.
Megbesazéltük, hogy a hágóról együtt gurulunk le, és táborhelyet keresünk. Ez csak részben sikerült, mivel találtunk egy klassz rétet egy patakparton, de a csapat egy része továbbszáguldott a hegyről. Végül megtudtuk, hpgy ők is jó helyet találtak néhány 100 méter szinttel lejjebb. Így az éjszakát két táborhelyen töltöttük, ugyanazon hangulatos patak mellett, ahol megfürödhettünk. Táborverés közben rengeteget ittunk, pótoltuk a napközbeni nagy folyadékveszteséget. Este pedig jót beszélgettünk ezután a nehéz nap után.
Beszélgetés közben a sötétben határőrök jöttek lámpával. Teljesen barátságos módon figyelmeztetett az egyik, hogy a hegygerincre ne menjünk fel, mert az az ukrán határ. Megkérdezte, hogy 1 éjszakát maradunk-e, majd jóéjt kívánt és elment.

2008.07.14. hétfő 61,1km út 325m szint

Hajnalban volt egy kis eső, de nem volt vészes. Reggel megállapítottuk, hogy nagyon jó táborhelyünk volt. Összepakolás után leereszkedtünk a hegyről a Tisza völgyébe, közben megnéztük, hogy a csapat másik fele hol táborozott.
Meglátva a Tiszát, megálltunk fényképezni. Józsit lefülelte egy határőr, és kitöröltette a gépéből a képet, mert átfotózott a határon. Aki gyorsabb volt, az megmenthetett egy-két felvételt.
Az idő ma felhősebb volt, úgyyhogy nem volt az a dög meleg, mint tegnap, mai nagyon kivette a zsírunkat. Ennek ellenére a nap folyamán sokat ittunk, de csak a boltban vásárolt vizet, sört, egyebet mertük meginni, kútvizet nem. (Előző este ugyanis G. Péter kipakolta a gyomrát.)
Szaploncán (Sapanta) megnéztük az úgynevezett "Vidám temető"-t, ahol fából faragott fejfákat lehet látni, színes, agyondíszitett, olyan romános stílusban. a fejfákon az illető mesterségét ábrázoló faragványok láthatók szöveggel. Máramarossziget (Sighetu Marmatiei) felé haladva az utcán szövő nőket láttunk. A város főterén leparkolva tartottunk egy déli hosszabb pihenőt. Ez idő alatt ki-ki megejthette a városnézést, bevásárlást, ebédet, sziesztázást.
Útunkat az Iza folyó völgyében folyatattuk tovább. Barcánfalván (Barsana) megtekintettük az 1720-ban épült fatemplomot, amit belülről éppen restauráltak. Inkognitóban készítettünk egy-két felvételt a belső festményekről.
Mivel másnap estére Felsővisó (Visau de Sus) elérése volt a cél, úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább menni, mert akkor túl rövid szakasz maradna másnapra. (Valóban? Lásd később!)
G. Péter és E. Józsi táborhely után néztek. a falu közepén kinéztek egy focipályát az Iza folyó partján. Ezt egy helybeli valaki meglátva segítőkészen hozzánk fordult. A polgármestertől kért volna engedélyt a táborozáshoz, de nem érte el. Az az ötlete támadt, hogy a telkén táborozzunk le a folyóparton. Nem tűnt rossz ötletnek, de ehhez 1km-t kell csak visszamenni. Na jó. Végül 2 km lett, és nem kevés szintvesztés. Mikor odaértünk, a fickó megállt a főót szélén, és rámutatott egy ici pici dzsindzsás területre, közvetlenül az országút alatt. Na ne! Jól átakasztott ezzel - gondoltuk. Mikor látta, hogy nem tetszik nekünk az ötlete, nem tartott sokáig, hogy felajánlja az út másik oldalán lévő háza udvarát. Mikor bevezetett minket, ismét elborzongtunk. Előszür egy tüzép-vaskereskedés lomjai között toltuk át a bringákat, majd a háziállatok óljai következtek. Az asszony már kezében a söprűvel takarította az utat. Végül a hátsó kertben lévő gyümölcsösre mutatott. Szuper szállás lett belőle. Melegvizes udvari zuhanyzóval, falusi minőségű "úszómedencével", pottyantós WC-val.
Kitett magáért, hogy mindenben a szolgálatunkra legyen. Végül egy csöppet "benyomott" és örömében ugrált a medencében. Közben a medencéből folyton kihajigálta a kiürülő üvegeket. Jó műsor volt.
A házigazdák népművészeti bemutatót rögtönöztek. Barbit, Jutkát, Marikát és Józsit román népviseletbe öltöztették, majd a házinéni bemutatta az általa készített csipkéket, szőtteseket.



2008.07.15. kedd 12,1km út 340m szint 8km terep 370m szint


Éjjel elkapott bennünket a várva várt hidegfront. Több órán át esett az eső, de reggelre elállt. Sátorbontás után sajtos-szalonnás puliszkával látottak vendégül, majd búcsút vettünk tőlük.
A tervünk Felsővisó (Visau de Sus) elérése volt, ahol híres kisvasúttal terveztünk erdei vonatozást. Több kilométert tekertünk, de még mindig Barcánfalván (Barsana) voltunk. Gyönyürű, több fa épületből álló monostort néztünk meg, mely a máramarosi vallási élet központja. Temploma a legmagasabb faépítmény Európában (62m).
Útunkat Glód (Glod) - Sajómező (Poienile Izei) felé kívántuk folytatni. Letérve a főútról, elkezdett esni az eső, ami egyre erősebb lett, miközben még javában a földúton voltunk. Volt szakasz, ahol csak tolni tudtuk a bringákat. Dagonyázó sár volt. Hazai hasonlattal élve olyan igazi zselici fajta. Volt amikor a felpakolt bringa a sárba süppedve magállt önállóan.
Mindenünk átázott. Sajómezőre (Poienile Izei) érve mindenki csak egy tetőt keresett, hogy aláállhasson, kicsit felengedni. Így hát egymással szemben a Polgármesteri Hivatal előterében illetve egy kocsmában, valamint egy buszmegálló-félében töltöttünk több, mint két órát. Közben ki-ki felhúzta a maradék száraz ruháját a táskája aljáról. Továbbra is ömlött. Bebizonyosodott, hogy az utat nem tudjuk tovább folytatni, így í felsővisói vonatozás sajnos elmarad *. Már délután volt, és csak 20km-t tettünk meg. Jutka szerzett egy szállást az egyik háznál 10 Lei/fő (kb. 700 Ft) áron. Mentő ötlet volt. a házban megszáríthattuk a vizes göncöket. Mikor felengedtünk egy kicsit, megnéztük a XVII. szd.-ban épület fatemplomot.
Este aki kért, a háziaktól puliszkát kaphatott vacsorára. Az idő késő délutánra megjavult, de este mét többször eleredt. Vajon milyen idő lesz holnap?
*Csak otthon tudtuk meg, hogy nem sokkal később, mint ahogy ott voltunk, a felhőszakadás elmosta a kisvsautat, igen komoly kárt téve benne. Reméljük egyszer helyrehozzák.


2008.07.16. szerda 95,2km út 1413m szint 2km terep 23m szint


Reggel borongós idő volt, de legalább nem esett. Első úticélunk Jód (Ieud) fatemploma volt, mely 1364-ben épült, így a máramarosi fatemplomok közül a legrégebbi. Telefonhívásunk után a pópa perceken belül megérkezett, és lelkesen elmondta, hogy mik láthatók a templom festett képein.
a templom után a néprajzi múzeumot is megnéztük. Visszafelé Barcánfalva felé vettük az irányt. Útközben még megálltunk Rozália falvában (Rozvalea).
Barcánfalva elején leeresztett a hátsó kerekem, de pumpálással megoldható volt. Ez idő alatt a csapat rohanósabb része előrenyargalt, és a látnivalókat kihagyta. Csak hosszó kilométerek, és két hágó megmászása után értük csak utol őket, a 18-as főúton Hernécsnél (Harnicesti).
Mi közben Felsőkálifalván (Calinesti) megtekintettük műemlék fatemplomot. (Az utóbbi két templomot csak néhányan néztük meg). Ebben a templomban egy nagyon idős, aranyos néni várt ránk, aki a fényképezést is megengedte.
A hernécsi találkozónál megbeszéltük, hogy mivel a felsővisói kisvasút program elmaradása miatt maradt egy napunk, másnap jó volna egy gyalogtúrát tenni a Gutin hágóról indulva a Kakastarélyra. Emiatt úgy döntöttünk, hogy 15.45 körül még 600m szintet megmászunk, hogy feljussunk a Gutin hágóra (987m), és majd ott keresünk sátorhelyet, vagy valamit. Ez lett végül a túra talán legnehezebb szakasza. Ugyanis a meredek emelkedőt (ami önmagában nem lett volna gond), az eső, és az egyre hűlő levegő (11C) nehezítette. Talán jelent valamit, hogy útközben marokszámra ettem a szőlőcukrot. Látnivalót menet közben az út szélén álló gomba, erdei málna, áfonya árusok jelentettek. Az esőkabátban ízzadtunk, de ha levetettük, akkor megáztunk és fáztunk. Néhány megállással, nehezen, de feljutottunk. A hágón bementünk az egyetlen menedékbe, a hegyi kocsmába. Itt a kályha mellett melegedtünk, és pótoltuk az elhasznált kalóriákat. Itt a kocsmában közölték velünk, hogy nem tudnak szállást adni, le kell mennünk vagy 16 kilométert, ott van egy panzió.
Közben észrevettük, hogy egy valaki még nem érkezett meg. M. Józsi. A kísérőkocsi és E. Józsi visszamentek érte. Mikor rátaláltak, néhány kanyarral lejjebb volt. Fáraadtsága ellenére az autóba nem kívánt beszállni. Ő maga, saját erejéből akarta lekűzdeni a hágót. Végül a két Józsi a bringát gyalog tolva érkezett meg a tetőre. M. Józsi nagyon fáradt, és éhes volt, de vállalta a továbbvezető utat a szállásra. Közben ugyanis a csapat nagy része lement a szállást intézni.
19.15-kor M. Józsival együtt mi is leindultunk a hágóról a 11C-os hidegben, de legelább már nem esett. Lefelé annyira hideg volt, hogy folyamatos fékezés közben tekernem kellett a pedált, hogy a lábaimba egy kis életet lehelejek.
Útközben E. Józsi felkiáltott: "Van egy örömhírem! Már 13 C van!" 19.45-re a szállásra értünk. Mint kiderült, ez nem egy panzió, hanem szálloda teniszpályával, borsos áron. De nem volt más választásunk. Csapzottan birtokba vettük az épületet. Szerencsére a háziak elfogadták, hogy a nagyméretű kétágyas szobákba 4-en aludjunk, agy kedvezőbb lett az árfekvés. Itt felmelegedhettünk, és nyalogathattuk a sebeinket.


2008.07.17. csütörtök 62,1km út 179m szint 5km terep 51m szint


Éjszaka felengedtünk, és nagyon jót aludtunk.a szállodában még reggelit is kaptunk. Reggeli után felpakolás következett a bringákra. A csapat egy részének a kilométer fontosabb volt a látnivalóknál. Ők úgy döntöttek, hogy még ma hazatekernek Magyarországra.
A maradék csapattal mi is gyelindultunk gyűjteni a kilométereket, illetve megnézni az útba eső nevezetességeket.
Felsőbányán (Baia Sprie) egy viszonylag új építésű fatemplomba szó szerint beinvitáltak minket. A gondnok mindent megmutatott, még a különálló harangtoronyba is felmászhattunk. Nagybányán (Baia Mare) városnézés volt a program.
Koltón (Coltau) Petőfi mézesheteinek színhelyén a kastélyparkban pihentünk délben. Koltó után búcsúzóul megmásztunk még néhány dombot köves úton a tűző napsütésben. Jólesett az előző nap után. Majd a Szamos mentén Szatmárnémeti (Satu Mare) felé vettük az irányt.
Még a város előtt kívántunk letáborozni. Szamosveresmart (Rosiori) szélén megláttunk egy legelőt. Mikor észrevettek minket a falu szélén lakók, behívtak a saját telkük hátsó kaszálójára. A szomszédaink kecskék voltak. A háziak hagymát, tojást, fokhagymát, tejet, almát adtak. Azon gondolkodtunk, hogy miként háláljuk meg nekik a kedvességet. Pénzt ugyanis nem fogadtak volna el. Este a rétre jött egy traktor bálázni a szénát. A nagymama az unokájával kezdte pakolni. Jó alkalom volt a törlesztésre. Odamentünk néhányan, és hamar összepakoltuk. A kissrác nagyon élvezte a jelenlétünket, végig ott volt velünk. Jól sikerült este volt.


2008.07.18. péntek 54,1km út 210m szint


Kellemesen telt a reggel, jó volt a falusi hangulat. Túránk utolsó szakaszához érkeztünk. Csak néhány kilométer választott el Szatmérnémetitől (Satu Mare). Délelőtt kényelmesen betekertünk a városba, ahol egy kis pihenőt tartottunk. Elköltöttük az utolsó Lei-ünket is.
Továbbindultunk a határ felé. Az utolsó néhány kilométeren utoljára még elkapott minket az eső. Amint az autókhoz értünk Csengerbe, elállt, így legalább nem kellett esőben pakolnunk.
Megköszöntük Iván bának a túravezetést, és búcsút vettünk egymástól. Ezután autókkal ki-ki a maga tempójában hazautazott.
Nem volt könnyű túra. Jó edzés volt. Az időjárás miatt sokszor próbára tettük a túlélő képességünket is. A látnivalók között emlékezetesek voltak a fatemplomok. A nálunk megszokottól eltérő kultúrával, vallási élettel talákozhattunk (görögkatolikus, ortodox). Sokszor úgy éreztem magam, mintha egy élő múzeumba csöppentem volna. Számomra megragadó volt, mikor Felsőkálifalván egy idős asszonyt láttam mosni a patakban sulykolófával. Szintén emlékezetesek voltak az utcán fonalat készítő és szövő asszonyok. A barcánfalvi vendéglátónk is sokáig az emlékeimben fog maradni. Jó volt az is, mikor Avasújváros elején az utcán várakozásunk közben egy idős bácsi hortenziákat hozott a lányoknak.
A legjobb szállásunk pedig véleményem szerint Szamosveresmarton volt a legelőn, a kecskék közelében a kissráccal.


Köszönöm a túrát, és a csapatnak a társaságot!

Bodrogi Frigyes képei itt.
Keményfi Balázs képei itt.

Túravezető: Dr. Novotny Iván
Lejegyezte: Keményfi Balázs

Az alábbi írás a 2008. novemberi Mecsek Híradóban jelent meg a túráról:

A Partiumban kerekeztünk

Pontosabban a Partium északi végében, a hajdani Szatmár és Máramaros vármegyék területén zajlott ez évi, nyári "nagytúránk" július 13-tól 18-ig.
Pécstől a kiszemelt túra-terület több száz km-re van, ezért autókkal utaztunk Csenger vá­ros­káig. Itt - miután Bartha Gyula esperes úr bemutatásában megnéztük az Árpád-kori ref. templomot - a négykerekűeket kétkerekűre cserélve indultunk a trianoni határ felé. Csen­gerig elénk jött Berkeszi Zsolt kerékpáros barátunk Szatmárnémetiből, akit a Pécs­vá­radi Nemzetközi Túrakerékpáros Találkozóról ismertem, és vállalkozott arra, hogy az első két napon túravezetőnk lesz.
Csengertől alig 24 km-re, Szatmárnémeti (Satu Mare) túránk első állomása. Zsolt körülve­ze­tett a belvárosban. Láttuk a magyar nyelvű képzés fellegvárát, a ref. főgim­náziu­mot, a "lán­cos templomot" s előtte Kölcsey Ferenc mellszobrát, a tűztornyot, a székesegyházat. A szecessziós Pannonia (ma Dacia) szálló homlokzatán Zsolnay pirog­rá­nitból készült ma­gya­ros díszítést fedeztünk fel. Jobb híján a strand melletti elvadult parkban ütöttük fel sát­rain­kat az első éjszakára.
Reggel Zsolt egy igen forgalmas úton vezetett ki bennünket a városból. Mondtam, hogy én egy csendesebb (sárga) mellékutat néztem ki a térképen, de ő nem hagyta magát be­fo­lyá­solni. Később rájöttem, hogy miért. Sárközre (Livada) érve Zsolt barátja fogadott minket - mivel bortermelő vidéken járunk - egy flaska jó vörösborral. A Vécsey kastélyt csak kívülről nézhettük meg. Továbbinduláskor Józsi lecsúszott az útburkolat széléről, elesett. Neki nem lett semmi baja, de bringája "harcképtelenné" vált. Megkereste a vasútállomást, s a vasutas szolidaritás jegyében, az ottani (magyar) kollegái segítségével sikerült a kerék­párt használható állapotba hoznia.
Csendes mellékútra térve dombvidéken tekertünk Kőszegremete (Remetea Oasului) községbe. Az utcától kissé távolabb, egy gyümölcsöskertben áll a Széchenyi obeliszk. Az útikönyvekben nincs benne, Zsolt hívta fel a figyelmünket rá. Elgondolkodtató a fekete márványtábla felirata, különösen az évszámok:

GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN 1861
ÚJRA TETTE KŐSZEGREMETE MAGYARSÁGA 1941

A továbbúton nem tudtuk a gödröket kerülgetni, mert csak gödrök voltak. Iszonyú me­leg­ben értünk Bikszádra (Bixad), az egykor híres fürdőhelyre. Az ivókút glaubersós vizének szörnyű íze van, de csodásan oltja a szomjat. Gazdag vidék, sok nagy családi házat láttunk. A Huta-hágó, bár csak 687 m magas, keményen megdolgoztatott. A túl­ol­da­lán, az úttól kicsit távolabb, fenyvesek között, egy szép, patakos, tisztáson táboroztunk.
Reggel, hosszú gurulás után megláttuk a Tiszát. A határőrök nem engedtek fény­képezni (a túlpart már Ukrajna). Szaplonca (Săpănta) látnivalója a temető. Az egyforma stí­lusú és méretű, kék színű fejfákon az elhunyttal kapcsolatos vidám versek olvashatók (persze románul). Máramarossziget (Sighetu Marmatiei) neve számomra különleges, romantikus hangzású. A város nem tetszett olyan nagyon. Rövid körülnézés, pihenő után a piacon feltöltötte ki-ki a készleteit különleges sajtokkal, gyümölccsel, s indultunk tovább.
Az Iza-folyó völgye volt utunk legszebb szakasza, tájképileg és építészetileg egyaránt. A falukban új és régi faházakat láttunk néha hivalkodóan hatalmas kapukkal. A legérdekesebbek azonban a XVI.-XVIII. században épült fatemplomok voltak. Az elsőt Barcánfalván (Bărsana) láttuk. Sok lépcsőn jutottunk fel a dombtetőn, a régi temetőben álló, a XVI. században ácsolt remekműhöz. Nem nagy, boronafalú épület, kicsiny abla­kok­kal, zsindelyfedéssel, a meredek tetőből kinövő magas, hegyes toronnyal. Belül a fél­ho­mály­ban alig kivehetők a falakra festett bibliai alakok. Az ácsmunka művészi szín­vo­nala, precizitása is inkább csak a teraszszerű, fedett előtér oszlopain tanulmányozható. Egyedi hangulatú, lélekemelő alkotás. A falu déli végén 1993-ban alapított ortodox kolostor­együttest építettek. Szépen gondozott, tágas parkban állnak a régi stílusban fel­épí­tett faépületek és a templom. Érdekes és szép, de hiányzik a történelem patinája.
Barcánfalvához kötődik az út egyik emlékezetes eseménye is. Táborhelyet kerestünk, mire je­lentkezett egy gazda, hogy nála sátrazhatunk. A hátsó kertben fel is ütöttük ponyva­­há­­zain­kat. Úszómedence is volt, és zuhanyozhattunk napenergiával melegített vízben. Asztal, padok, majd némi bor, sör is előkerült, mire besötétedett, vidám hangu­latba kerül­tünk, s ebben a házigazda járt elöl. Csapatunk három hölgye egyszer csak eltűnt. De nem­so­­kára előkerültek - helyi, román népviseletbe öltözve. Nem győztük cso­dálni a gyönyörű, hím­zett blúzokat, meg útitársnőinket, hogy mennyivel csinosabbak a szép, tradicionális ruhák­ban, mint a manapság szokásos farmerban. A háziasszony nosztal­­giával vegyes öröm­mel öltöztette be lányai ruháiba a mieinket - ők már nem hajlan­dók ezeket felvenni - sóhajtotta. Azután mindannyian besereglettünk a szobába, ahol a kelengyésláda tar­tal­má­nak minden egyes, nagy gonddal, aprólékos munkával hímzett darabját elénk tette. Gyö­nyörű hímzett párnák, törölközők, miegyebek kerültek elő. Csak ámultunk és bámultunk. És ne higgyed kedves olvasó, hogy magyarok vendégei voltunk! A környék lakossága szín román, a házigazdáinkkal is csak Jutka tolmácsolásával értekezhettünk. Átkoztuk a po­li­ti­ku­so­kat, akik egymás ellen hergelik a békés népeket. Reggelire puliszkát kaptunk.
Élményekben a továbbiakban sem volt hiány. Az Iza egy mellékvölgyébe, a térképen sárgával jelzett (a jelmagyarázat szerint aszfaltos vagy köves) mellékútra tértünk. A jónak eddig sem nevezhető burkolat azonban egy ponton elfogyott, földúton kényszerültünk tovább menni. A 35 fokos meleget időközben kiadós eső váltotta fel, mely a földutat sár­ten­gerré változtatta. Eszméletlen kínlódással, alul-fölül ázva vonszoltuk járműveinket hegyre fel, völgybe le. 5 km volt csak a következő falu, de ötvenötnek tűnt. Estére senki­nek sem volt kedve sátrat verni. Egy falusi "panzióban" aludtunk. Lemoshattuk fel­ismer­hetetlenül sáros bringáinkat. Puliszkát kaptunk vacsorára (pénzért), s ágyban aludtunk (akinek jutott).
Az eső elállt, de borús maradt az idő. Szebbnél szebb fatemplomok kerültek sorra: Sajómező (Poienile Izei), Sajó (Sieu), Jód (Ieud), Rozália (Rozavlea). A világörökséggé nyilvánított Jód-i templom meglehetősen rossz állapotban van. Az öreg, fehérszakállú pópa maga jött kinyitni. Fényképezni nem engedett. Jódon egy tájházat is megnéztünk.
Barcánfalvára visszaérve nyugatra fordulva elhagytuk az Iza völgyét, s nekiindultunk a he­gyeknek. Felsőkálinfalván (Călinesti) még volt egy szép fatemplom, azt elhagyva, Aknasugatag (Ocna Sugatag) után nekiveselkedtünk a Gutin-hágó (987 m) "északi falá­nak". Az útikönyv és a térkép a hágón turistaházat jelzett. Ott akartunk aludni, hogy más­nap reggel megmásszuk a Kakastarély nevű sziklaalakzatot. A szálló zárva volt, s a kö­zel­ben nem találtunk sátorverésre alkalmas helyet. Az újra eleredő, kellemetlenül hideg eső­ben ereszkedtünk le a hágóról, s a hosszú, fárasztó nap után ismét ágyban alvást engedé­lyez­tünk magunknak.
Reggel kisütött a Nap, de a Gutin-hágóra visszkeccselni, s onnan még a Kakastarély­hoz felmászni senkinek sem volt kedve, így hát lefelé indultunk. Nagybánya (Baia Mare) ele­jén még láttunk egy utolsó fatemplomot, igaz újabbat, nagyobbat, mint az Iza-völgyiek voltak, majd mindenféle útépítéseken átvergődve beértünk a hangulatos főtérre. Meg­ke­res­tük a Petőfi-emléktáblát az egykori fogadó falán, megcsodáltuk az 50 m magas Szent István tornyot, az "ásító" tornyot, a Mészáros-bástyát, a katolikus templomot, és látogatást tettünk a hajdani nagybányai művésztelep romantikus épületeinek parkjában. Thorma János és Hollósy Simon egykori festőiskolájának épületei ma is művészlakások.
Túránk utolsó célpontja Koltó (Coltău) volt. Gróf Teleky Sándor kis kastélyában töltötték mézes-heteiket Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A falon emléktábla, a kastélyparkban költőnk és hitvese bronzba öntött alakja emlékeztet az eseményre.
Koltóról nyugatra fordulva, hazafelé vettük az irányt. Hosszú (de szerencsére nem sáros) földúton jutottunk újra a Szamos közelébe. Átkelve rajta Szatmárnémeti felé tekertünk. Utolsó sátortáborunk egy nagyon szegény, román faluban, az egyik ház mögötti réten volt, ahova itt is a háziak invitáltak be. (Reggel nekik adtuk minden ma­ra­dék kajánkat.) Szatmárnémetiben rövid pihenőt tartottunk, ki-ki elkölthette a piacon a maradék fabatkáját. (Fabatka = a helyileg éppen érvényes pénznem.). Viharos ellen­szél­ben gyötör­tük magunkat a határállomás felé. A hazai oldalon, közvetlenül Csenger előtt még egy kiadós felhőszakadást is kaptunk a nyakunk közé, nehogy nagyon kiszá­rad­junk.
A 20 fős csapat hat napig tekergett az Avas, a Kőhát, a Lápos vidékén, a Szamos, a Tisza és az Iza-folyók völgyében, részben magyar-román vegyes lakosságú, részben tiszta ro­mán területeken. Mindenütt barátságos, segítőkész emberekkel találkoztunk, nem­zeti­ségi hovatartozásuktól függetlenül. Sokat segített a román vidékeken, hogy Jutka sze­mélyében tolmácsunk is volt. Tervünket nem sikerült maradéktalanul végrehajtani, ennek na­gyobb­részt az időjárás, kisebb részben fáradtságunk volt az oka. A túra kere­té­ben megtettünk kerékpárral 403 km-t (ebből földúton 15-öt), leküzdöttünk 3706 m szint­emel­kedést. Megismerkedtünk a Kárpát-medence egy újabb darabkájával, az ott élő embe­rekkel. Ez volt klubunk 15. nyári túrája (ezek között a 13. külföldi). Élményekben, ismeretekben gazdagodva tértünk haza.

Dr. Novotny Iván

2008.07.05-06. IX. Duna maraton MTB verseny

Ha július első vasárnapja, akkor Visegrád, montis maraton. Idén 1500 induló volt (rekord) és hagyományosan három táv közül lehetett választani (35-65-100 km).
A PTKK és a Fit-Boys hírnevét Gábor Tomi, Hurton Gyuri és jómagam öregbítettük.

Szombaton reggel indultunk, vidám-zenés autózás és a visegrádi-dunaparti sátorverés után bevetettük magunkat az erdőbe. A terv egy kis laza túrázás volt mivel másnap verseny. Térkép és fényképezőgép a zsebbe aztán már másztunk is… Prédikálószék, majd a 699 m magas Dobogókő következett. A hegytetőn csöpögő eső és hideg szél fogadott bennünket (forró nyárból indultunk). No de a látvány… az mindenért kárpótolt minket. Jól kibámultuk magunkat majd ettünk-ittunk egy vadászbüfében. De az eső és a hideg nem tágított ezért lejtmenetbe az aszfaltot választottuk. Egy helyi országútis bíztatott minket, hogy csak egyenesen lefele és máris Pilismaróton leszünk…nyomtuk 1000-el…megérkeztünk…Esztergomba !!! Ennyi Suzukit még sose láttam ! Miután magunkhoz tértünk összeálltunk és hajrá ahogy a csövön kifért. Kb. 25 km megtétele után megpillantottuk végre a Visegrád táblát, majd a sátrunkat is. A laza túrázásból egy 73 km-es edzés lett. Gyors zuhanyzás ( jéghideg vízben ) majd jöhetett a finom vacsora. Ringatni senkit sem kellett.

Vasárnap reggel 7 órától elkezdődött a nyüzsgés. Öltözködés,reggeli,kávé, majd: „hol a rajtszámom,adj egy pótbelsőt”…stb. Közben folyamatosan érkeztek a sporttársak, ki kocsival, ki bringával…
9 óra után már az 1500 induló hemzsegett a rajt-cél területen és a Visegrádot átszelő főúton. Bemelegítés, utolsó állítgatások, kulacstöltögetés, ismerkedés, bátorítás.. 10 órakor pedig felhangzott a jól ismert „Fire” rajt nóta, és ezzel kezdetét vette a VERSENY ! Először a hosszútáv zúdult el, majd következtünk Mi, a középtávosok. Utánunk eresztették el a rövidtáv versenyzőit.
A kezdeti 9 km aszfaltos mászás teljesen széthúzta a mezőnyt. Itt mindenki megtalálta a helyét és saját tempóját. Az erdőben végig profin kijelölt pályán lehetett haladni. Voltak széles és egy nyomtávos földutak, technikás csiki-csuki lefelék, és „soha véget nem érő” mászások. Rengeteg rendező és önkéntes segítette a versenyt. Sajnos a mentőknek is jutott feladat, voltak akik estek-keltek. A szokásos etető-itató pontokon volt banán,keksz,csoki,süti és innivaló bőségesen. Az időjárásra sem lehetett panasz,tűzött a nap rendesen. Menet közben ill. a célba érkezést követően is szinte csak inni kívántunk. Beérkezni Visegrádra és áthaladni a célkapun…felemelő érzés. Miután megkaptuk a pólóinkat és a tésztaadagunkat egy kis pihenés következett, majd pakolás,sátorbontás,utazás haza. A kocsiban újra és újra átbeszéltük az élményeket és már a 2009-es terveket kezdtük szőni.
Jövőre, a 10. Duna Maraton –ha minden jól megy- újra Budapestről rajtol és Visegrád a cél.
(2000-2004 között így rendezték)

És ha már versenyen voltunk akkor íme az eredményeink :
Gyuri a 124. Tomi a 344. én pedig a 275. lettem ( középtáv, abszolút ~ 570 indulóból )

Ha valakit további részletek érdekelnek, akkor a http://www.sportaktiv.hu/ oldalon böngésszen.

Képek itt.
Jó bringázást és szép nyarat kívánok : Poór Balázs
.