2008.03.29. Történelmi falak között a Mecsek lábánál

Útvonal: Pécs - Cserkút (XIII.szd.-i templom) – Kővágószőlős (római villa romjai) – Kővágótöttös (XIII.szd.-i templom) - Bakonya (XIII.szd.-i templom) – műúton Hetvehely (XIII.szd.-i templom) – Bükkösd - Szentlőrinc – Bicsérd – Zók – Aranyosgadány – Pellérd - Pécs 63km út 2km terep, 783m szint

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


Idén nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás a kerékpáros szezon nyitó túráján. Gondolom, részben ennek is köszönhető, hogy a Mecsek Áruház előtti gyülekezőnél 25 bringás jött össze, melyhez útközben még ketten csatlakoztak. Egy időre levetettük a bakancsokat, és jó volt újra látni magunk alatt a kerekeket, főleg úgy, hogy szép hosszú sort alkottunk az út szélén.
Első úticélunk a Kővágószőlősi római villa romjai lettek volna, de spontán ötletként Cserkút felé módosítottuk az útvonalat. Itt kívülről és belülről is megtekintettük a műemlék templomot, mely a nap további részében megtekintett templomokhoz hasonlóan a XIII. században épült. A templom gondnoka ismertette a tudnivalókat, melyet Iván bá további érdekességekkel egészített ki.
Cserkút után tekertünk a kővágószőlősi római villa és sírkamra romjaihoz. Érdekes, hogy semmilyen tábla nem hívja fel rá a környéken a figyelmet. A legújabb Mecsek térképen is kicsit rossz helyre van jelölve, a régieken pedig rajta sincs. Egyesek szerint szándékosan nem táblázzák ki, mert így talán kevesebb rongálás éri, ugyanis szabadon látogatható. A sírkamra felett 1986-87-ben emelt védőépületet az idő vasfoga már így is kikezdte. Remélem, előbb-utóbb jobb sorsra jut ez az értékes emlék.
A romokat elhagyva Kővágótöttös temploma volt a következő cél. Itt egy kis pihenőt tartottunk. Nagyon szép a templom és a környezete, de a templomot csak kívülről néztük meg idő hiányában. Bakonya volt a következő falu, amit érinteni kívántunk. Ide egy eléggé rossz betontáblás út vezetett, de túléltük. Bakonya is mintafalunak számít, olyan szép és rendezett a főtere. Bakonya után egy hosszú, húzós emelkedő várt ránk a Hetvehely felé vezető műútig, ahol összevártuk a csapatot. Innen kezdve élvezhettük az eddigi fáradalmaink gyümölcsét, ugyanis kellemes erdei úton, végig gurulva, helyenként akár a sebességet élvezve is értünk Hetvehelyre.
Hetvehelyen a Balázs Presszó forgalmát lendítettük fel egy kicsit (a név véletlen), majd a XIII. szd-i templom melletti füves területen letelepedtünk. Jónak bizonyult az időzítés az ebédszünetre, mert a harangok éppen delet kongattak. A szendvicsek elpusztítása után jól esett egy kis sziesztázás és beszélgetés a kellemes, tavaszias napsütésben.
Mielőtt még elaludtunk volna a heverészés közben, továbbindultunk a túra befejező, könnyűnek ígérkező szakaszára. Útközben láthattuk, hogy a bükkösdi kőbányát nagy erőkkel fejlesztik, utat szélesítenek, komoly hidat építenek, hogy a hegyet elbontsák. Nem volt szép látvány, de hát valamit valamiért...
Bükkösdön a kastély előtt tartottunk még egy rövid pihenőt, hogy összevárjuk a népes csapatot. Cserdiben elhaladtunk egy Szent Márton templom mellett. Ez azért említésre méltó, mert a túraprogram szerint hamarosan megkezdjük a Szent Márton túramozgalom teljesítését.
A túra utolsó szakaszán Szentlőrincen keresztül, Bicsérd, Zók és Aranyosgadány érintésével jutottunk kellemes útvonalon Pellérdre. Itt elköszöntünk egymástól, mivel a csapat egy része Kertváros felé, más része Uránváros felé ment tovább.
Örömmel tapasztaltam a túra során, hogy a nagy létszám ellenére az út legvégéig együttmaradt a csapat, és minden olajozottan működött (nem csak a láncok). Köszönet érte minden résztvevőnek!




Képek itt.
Túravezető, fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
.

2008.03.16. Ezer tó útvonala

Útvonal: Kozármisleny - terepen Pécsudvard - Pogány - Szökéd - Kistótfalu - Áta - Németi - Pogány - Pécsudvard - Kozármisleny 46km terep, 300m szint



A bejárt túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.





Néztél már ki Pécsről Villány felé utazva a vonat ablakából? Ide, ezekhez a tavakhoz kalauzol el ez a túraleírás.
Hogy hány tavat láttam az út során, azt nehéz lenne megmondani. Számolja meg az, aki legközelebb arra jár!


A bejárt út szinte teljes egészében mezőgazdasági földúton vezet, távol a forgalomtól. Az út első fele halad a tavak mellett, ahol más évszakban valószínűleg a most látottnál is több madárral lehet találkozni. Az út második fele egy kis Németi kitérő közbeiktatásával a néhány hete gyalogosan már bejárt Pécs-Máriagyűd zarándokúton vezetett.
A túra elején a kozármislenyi tavak mellett a leendő autópályára felvezető út építésének nyomait láttam. A régészeti feltárás már ősszel véget ért, az útépítők még nem kezdték meg a munkát. Utam Pécsudvardon keresztül vezetett, majd a pogányi szőlőhegy érintésével jutottam le a pogányi völgybe. Itt először egy sokak által nem ismert tó mellett vezetett az utam (a szemem láttára fogtak a horgászok egy nagy pontyot), majd ezután értem az ismert pogányi tóhoz. Ennek partján a gátig a kerékpárt tolni szükséges.
A tavat elhagyva hamarosan elértem Szökéd északi határát, ahol egy újabb tó közelében egy keresztet láttam. A kereszt mögött a dombtetőn egy birkanyáj legelt. Jópár fotót készítettem, miközben háromszor is megrohamozott két veszett mérges pásztorkutya. Csak a hangjuk volt nagy és vicsorogtak, komolyabb szándékuk nem volt -szerencsémre-. Képet a helyzetre való tekintettel -talán érthető okból- nem készítettem róluk...

A vasúti alagút alatt átkerekezve egy lovas csapat jött felém. Szeretem a lovakat, bár közelebbi kapcsolatom eddig még nem volt velük.
Hamarosan a szökédi tavakhoz értem, ahol az egyik tavat leengedték. A tulaj emberei combközépig az iszapban állva, a tócsákból szedegetve menekítették ki a halakat. Nem lehetett valami könnyű munka.
A Szökédi két tó után egy tisztásra értem. Itt egy viszonylag rövid szakaszon kissé nehezen járható terep következett, de megoldható. Az út tovább Kistótfaluig jól járható földúton, számtalan tó mellett vezetett.
Kistótfaluból Átára vezető úton őzekkel találkoztam. Átát elhagyva a Máriagyűdi zarándokót felé haladtam. Véletlenül egy elhagyott temetőbe botlottam. Otthon térképen beazonosítva szerintem Pusztamalom nevű településhez tartozhatott. A település maradványaként már csak egy házat láttam.
Kitérőt tettem Németibe is, mivel ott is kívántam érinteni egy tavat. Ebben a faluban még nem voltam, mivel mindig csak Szalántán robogtam keresztül. Kerékpáros szempontból eddig nem volt érinthető település, mert aszfalton gondolkodva csak a forgalmas 58-as főútról érhető el. Ezt a megközelítési legetőséget most sikerült megcáfolni, mivel földúton is jól megközelíthető, csak egy terepgép kell hozzá.
Az út utolsó szakasza, mint már említettem a zarándok útvonalon vezetett Pogányig. Pogányban az újdonság számomra egy rekonstruált kemence volt.
Pogánytól végleg búcsúzva, nem sokkal az este beállta és a többnapos eső kezdete előtt sikerült hazaérnem.

Nekem nagyon tetszett ez a spontán jött útvonal és a látottak. Ajánlom másoknak is.


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs
.

2008.03.08. Papuk: Duzluk - Kapovac - Javor

Útvonal: Duzluk - Raholca vára - Óvár - Kapovac alatt - Tromeda - Javor - Kaptolacki patak - Kőbánya - Duzluk Táv: 29km 700m szint


A bejárt túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Horvátország GPS alaptérkép letölthető itt.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.


Hosszú szervezés és készülés után elérkezett a nagy nap. Csakhogy az időjárásfelelős nem tudott arról, hogy ma mi túrázni készülünk. Legközelebb neki is szólunk. Azt fontolgattam a fejemben, hogy a találkozóra összegyűltekkel megbeszéljük, hogy ma menjünk ebben a rossz időben, vagy inkább másnap, mikorra biztosan jó időt jósolt a meteorológia. Az eredetileg 40 fő jelentkező fele gyűlt össze a DOMUS parkolóban, klubtagok és külsős résztvevők. Elszántak voltak. Azt mondták: "Ha már ide jöttünk, akkor menjünk."
6.45-kor elindultunk négy autóval Drávaszabolcs felé. A határon csak mi voltunk. A határátlépés után együtt haladtunk Orahovicáig. Itt a Hotel Dukat előtt 8.30-ra volt találkozónk leegyeztetve a Papuk Nemzeti Park munkatársával, akitől térképet vásárolhatott akinek szüksége volt rá. A Papuk pecsételőfüzet is érdekelt volna minket, de elmondása szerint ahhoz Jankovacon, illetve Zvecevoban tudunk (majd egyszer) hozzájutni. Miután lezajlott a térképvásárlás, autókkal elgurultunk a túra kiindulási helyére, Duzlukba, a tópartra.
A tervezett időben, 9 órakor el is tudtunk indulni. Először egy rövid, de meredek kaptatón haladtunk a túránk legnagyobb látványosságához, Raholca várát megtekinteni. Hatalmas a vár, rengeteg látnivalót nyújtott, amit a várról készített képek mennyisége is mutat. Miután a túra legelején tartottunk, bár még nézegettünk volna, tovább kellett indulnunk. A húsz fős csapat a vár különféle zugaiből keveredett elő a sípszóra.
Következő célunk a közelben lévő Óvár megtekintése volt. Péter haladt elől, aki felnézve egy meredélyre várfalakat vélt látni. Mivel az út úgy tűnt, hogy nem oda vezet, a várat pedig nem szerettük volna kihagyni, úgy döntöttünk, hogy rövid úton az erdőn át nekivágunk. Nem tűnt egyszerű feladatnak. A szó szoros értelmében négykézláb másztunk a gyökerekbe kapaszkodva fel a csúszós vizes-havas avaron centiről centire feljebb. (A kárpátaljai túra jutott eszembe, amikor kényszerűségből hasonló helyen a csomagokat, illetve a bringákat cipeltük fel a szurdokból.) Felérve örömtáncot jártunk, mikor megláttuk a gerincen a turistautat. Irány az Óvár. Csakhogy ez az út a gerincen É-ra haladva egyre lejjebb ment szintben, ami gyanússá vált. Kiderült, hog ez még nem az Óvár, hanem egy tanösvény, ami érdekes sziklaalakzatokat mutat. Péter délibábként ezeket a sziklákat nézte várfalnak. A túra legnehezebb szakaszával ezúttal megvoltunk. Most már ezen a gerincen D-re vettük az irányt, a valós Óvárat megkeresni, de a tervezett utunkhoz képest egy szinttel feljebb voltunk, de azzal párhuzamosan haladva, jó irányba haladtunk. Végül elértük az eredeti utat, amin haladva megtaláltuk az Óvár felé vezető jelzett utat. A vár engem a tettyei romokra emlékeztetett, de kicsiben. Egy kis pihenőt tartottunk, szendvics és tea kíséretében. A forró tea jól esett, mert hideg nyirkos-esős idő volt.
A vár megtekintése után a Kapovac felé vettük az irányt. Messziről láthattuk a csúcsra épített adótornyot, de nem mentünk fel oda, hanem a hegy északi lábánál haladtunk NY felé Tromeda irányába. Itt megálltunk egy elágazónál, de nem tűnt fel, hogy ez lett volna a gerincen vezető út a következő érintési pont, a Javor csúcs felé. Szóval egyenesen haladtunk tovább a vélt jó úton. Ismét egy elágazóhoz érkeztünk, ahol ezúttal négy út futott össze. A többségére Kutjevo volt írva (Minden út Kutjevoba vezet). Kutjevo pedig teljesen más (D) irányban van, mint amerre menni szerettünk volna. Legjobb szaglásunk alapján kiválasztottuk a négy út közül a számunkra legkedvezőbbnek tűnőt, ami később jó döntésnek bizonyult. A Papuk fő-gerincétől délre, de a helyes, NY-i irányba haladó köves úton haladtunk. (Jó biciklis terep!) Útközben forrást is láttunk. A mi forrásainkat most értékelhettük igazán, ugyanis látszik, hogy még nem járt erre Baumann Jóska. A forrás merítős volt, egy kis fedél volt fölötte, de az is összedőlve.
Mikor a köves úton a Javor csúcs közelébe értünk, le kellett róla térnünk. A szintvonalakra merőlegesen vezető úton jutottunk föl a Javor (712m) csúcsára. Itt ismét egy kis pihenő kövezkezett, bár nagyon szeles volt a hely. Szép időben a kilátás pazar lett volna, de ez a lehetőség most nem adódott meg. Majd nyáron!
Pihenő után a túra utolsó szakasza következett. A csúcs közelében lévő elágazónál mindkét irány Orahovicába vezetett. Ez alapján kellett választanunk, hogy melyiken menjünk. Az északi irányt választottuk. Mint kiderült, ez az út a térképen nem volt rajta, az orrunk, a GPS és a szintvonalak alapján tájékozódva jutottunk el a Kaptolacki patak völgyébe.
A völgyben az eddigi téli, zord állapotok után tavasz fogadott minket. Kisütött a nap, amire az időjárás előrejelzés alapján számítottunk is, illetve itt a szél sem fújt. Kicsit felengedhettünk, ami ránk fért, mert a kerülők miatt a táv a tervezetthez képest kicsit megnövekedett, de sebaj. Erre is tervezhettük volna - mondtuk egymásnak. A völgyben való haladásunkat a patakon való átkelés színesítette, ami nem tűnt túlzottan egyszerűnek. A többség a patakba dobott köveken, fatörzseken keresztül jutott át, de voltak akik egyszerűen átfutottak a kb. 20 cm mély patakon. Valószínűleg ez utóbbi volt az egyszerűbb.
Egy kicsit még élvezhettük a völgy szépségét, de hamarosan egy kőbányába érkeztünk, ami nem akart véget érni. A térképen csak egy helyen volt feltüntetve egy kalapács jel, ami a bányászatra utalt. Kilométereken keresztül a zúzottkőgyártás melléktermékeként keletkezett iszapos úton haladtunk. Mellettünk sorra zagytározók voltak, feltöltve a völgyet a sűrű zaggyal, egyáltalán nem gondolva a természetvédelemre. Fák koronái lógtak csak ki az iszapból. A legdurvább egy foltos szalamandra menekülésének látványa volt, melynek már csak néhány méter megtétele volt vissza a lekvárszerű sárban a biztonságot nyújtó erdőig, ahova sikerrel megérkezett.
Az utolsó megdöbbenés a bányaterület végében ért minket, mikor megláttuk a hercegovaci kúria romjait, melyet a bányaterület majdnem bekebelezett. 50 méter választotta el tőle. Reméljük, nem fogja károsodás érni.
A túra befejező látványossága egy birkanyáj volt, mely a legelőről éppen indulni készült a duzluki tó irányába, ahol az autók parkoltak. Mikor a tópartra értünk, a birkanyáj éppen akkor ért oda. Elöl ment a nyáj, mögötte a motorizált pásztor kistraktorral, a traktor végére erősített ketrecben utazott a pulikutya...
Nem volt más hátra, mint a vizes fűben a bakancsok letisztítása. Így a túra 17.30-kor ért véget. Az autóknál elköszöntünk egymástól, és Pécs felé tekertük a kormányt.
Az időjárás nem volt a legalkalmasabb, de a csapatot ez nem igazán zavarta. A felefedezés iránti vágy erősebb volt bennünk. Ismét néhány bejárt papuki útvonallal és tapasztalattal gazdagodhattunk. A túra során megfogalmazódott bennünk egy újabb kerékpártúra ötlete a Papuk jól járható köves útjain.
Viszlát Papuk!


Képek itt.
Túravezető, lejegyezte, fotó: Keményfi Balázs
.