2008.04.20. Bánáti bazsarózsa túra (DDNP) Hosszúhetény - Nagy mező

Útvonal: Hosszúhetény vásártér - Nagy-mező Természetvédelmi Terület
6km gyalog, 100m szint




A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Rendhagyó módon most nem egy hosszabb túráról, hanem egy rövidke, de annál tartalmasabb sétáról írnék. Az út során hazánkban egyedül a Mecsekben előforduló bánáti bazsarózsát, és annak élőhelyét a Hosszúhetény melletti Nagy-mezőt tekintettük meg családommal a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársainak szervezésében.

Nagyszámú érdeklődőt vonzott a rendezvény a hetényi vásártérre. A szervezők meg is kérték a népes csapatot, hogy az ösvényről ne térjünk le, csak az ő engedélyükkel tehetjük egy-egy helyen, tekintettel a védett növényekre és állatokra.
Az út során a Nemzeti Park által mesterségesen karbantartott réteken haladtunk. Miért kell mesterségesen karbantartani? Ehhez elsőként tudni kell, hogy a területen réges-régen összefüggő erdők voltak, melyet az emberi tevékenység kiírtott. Az erdőket legelők váltották fel. Az utóbbi évtizedek során az állattartás megszűnt, a legelők pedig ismét erdőkké kezdtek visszaalakulni. Ez az átalakulás nem kedvezett volna az itt elterjedt védett növények számára, emiatt legeltetés hiányában kénytelenek kaszáltatni.
A munka meghozta a gyümölcsét, mert nagy számban találkoztunk tavaszi hériccsel, ernyős sármával, illatos hunyorral, sok más növénnyel és végül de nem utolsó sorban a bánáti bazsarózsával.
A bánáti bazsarózsát legnagyobb számban a volt püspöki mandulás szomszédságában találtuk. Egy-egy bazsarózsa-virág egy hétig látható. Idén -szerencsénkre- a bimbók nem egyszerre nyíltak ki (nem úgy mint tavaly), ezért szinte biztos volt, hogy láthattunk a túra meghirdetett időpontjában is pompázó virágokat.


Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

2008.04.05. Baranya-háromszög I. (HR)

Útvonal: Pélmonostor (Beli Manistir) vasútállomás – Karancs (Karanac) – Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi) – Jasenovac – Daruvaski falu (Sokolovac) – Dvorac Tikves – Zlatna Greda – Kiskőszeg (Batina) – Vörösmart (Zmajavac) – Csuza (Suza) – Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi) – Karancs (Karanac) – Pélmonostor (Beli Manistir) vasútállomás
77km út, 10km terep, 249m szint



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Hajnalban telefon csörgésre ébredek, és egy hang kérdezi „Józsi! Nem jössz túrázni?” Nézem az órát álmosan 04.49, a vonat indul 04.55. Megyek, de nem vonattal. "Pélmonostoron találkozunk, kb. egy órát kell várnotok rám" -mondtam.
Gyors öltözés, készülődés közben gondolatban útvonaltervezés. Térképnézésre nincs idő. Az utat 50 km-re saccoltam, amit úgy terveztem, hogy két és fél óra alatt megteszek. 05.10-kor indultam és 07.40-re terveztem az érkezést. Az eső végig szemerkélt, és az út eleje tele volt emelkedővel. Végül is 07.50-re megérkeztem, de az út 63 km lett. A vonat Pélmonostorra 06.40-kor érkezett, így a társaságnak bő egy óra felkészülési ideje maradt az indulásra.
Nyolcan vártak rám. Gyors üdvözlés és rövid túraismertetés után bringára pattantunk, továbbra is szemerkélő esőben. Eszék irányába indultunk, de csak 4 km-t mentünk a forgalmas úton. A Tökösi kastélyig csak egyszer kétszer álltunk meg, hogy a széjjelszakadozó csapatot összevárjuk. Útközben a sok öntözőcsatorna közelében egyre több madarat láttunk (gémeket, vadkacsát, egerésző ölyvet, stb.). A kastélynál (Dvorac Tikves) és környékén hosszabban elidőztünk. Gyönyörködtünk a kastélyban, a vadászházban, a kis kápolnában és a szépen gondozott parkban. Fotózgatás és némi elemózsia elfogyasztása után tovább indultunk.
Zlatna Gredán egy tájékoztató táblát tanulmányoztunk, majd 3 km után elértük a Duna gátját. A gáton haladva nem győztünk betelni az ártéri vizes terület szépségével. Az út eleje egy darabig aszfaltos volt, majd zúzottkövesre váltott. Tíz km után ismét aszfaltos lett a gát. Ájbi barátunknak - aki versenybringával jött - sikerült összeszednie egy defektet. Útközbeni pumpálgatással kihúzta Kiskőszegig. Az eső továbbra sem állt el.
Kiskőszegen a tűzoltószertár előtt álltunk meg defektet szerelni és enni. Ezután jött a túra „legnehezebb” része, majd 100 m magasságot kellett leküzdenünk a II. világháborús emlékműig. Az emlékmű a település legszebb magaslatán igényesen kialakított és karbantartott parkban volt. A kilátás a Dunára és a környékre borús idő ellenére is gyönyörű volt.
Innen a Báni-hegyek gerincén haladtunk szőlők és kertek között, egészen Vörösmartig. A továbbra is megmaradó eső az érdeklődésünket is kicsit visszafogta. Hercegszőlősön álltunk meg hosszabb időre. A település szélén egy szépen felújított Hoffer gyártmányú mezőgazdasági gőzgép kötötte le figyelmünket. Töviről hegyire áttanulmányoztuk a masinát. Indulásunk után hamarosan elállt az eső és mire Pélmonostorra érkeztünk az aszfalt is felszárad. A városka elején összevártuk egymást, miközben egy lakodalmas autós menet haladt el mellettünk. A központba érve a házasságkötő terem előtt utolértük őket ahol zeneszóra hangosan énekeltek. Egy igazi hangulatos cigányesküvő kezdetének voltunk szemtanúi. Kíváncsiságunkat konyakkal jutalmazták, ami az átfázott tagjainknak jól is esett. Ezután a főtérre mentünk, ahol maradék elemózsiát elfogyasztottuk.
„Teli” hassal mentünk az állomásra ahol kb. háromnegyed óra várakozás után megjött a vonatunk. Kérésünkre a vagont befűtötték, és jól felmelegedtünk. Indulás előtt a lenyugvó nap kibújt a felhők mögül.

Az utóbbi három Horvátországi túrán az időjárás nem volt kegyes hozzánk, de remélem augusztus 30-án ez a sorozat megszakad.

Képek itt.

Túravezető, fotó, lejegyezte: Eperjesi József
.