2008.07.25. Kirándulás Tihanyban

Családommal egy hetet töltöttem a nyáron Balatonon. A hét folyamán többek között tettünk egy kellemes kirándulást Tihanyban.


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.




.... Egyik nap úgy döntöttünk, hogy ártuccanunk Tihanyba. Terveztem persze, hogy a gyerekekkel tett séta mellett azért teszek egy túrát is Tihany azon részein, ami nincs annyira a köztudatban. No de ne menjünk annyira előre, lássuk csak sorjában.
Gerekeim nagyon élvezték a kompozást Szántódról. Persze nem csak ők, hanem Márti és én is. Partot érve (bár nem készültem rá előre, aminek meg is lett a nem eredménye) egy geoládát próbáltam megkeresni. A GPS segítségével a helyszínt megtaláltam, de a ládát sajnos nem, mivel pontosan nem tudtam, hogy mit kell keresni. Sebaj!
Kisvonattal utaztunk föl Tihany központjáig, amit az aprónép (is) nagyon élvezett. Az apátsághoz érve nagy nyüzsgés fogadott. (Érdemes lenne egyszer szezonon kívül is eljönni ide.) Az árnyakat adó fák alatt a Golgota melletti padokon letelepedtünk egy kicsit. A három kereszt láttán kissé nagypénteki hangulatban.
Megtekintettük a vulkáni tevékenység következtében kialakult Forrás-barlang bejáratát. Végigsétáltunk a főutcán a kirakodóvásáron. Miután elfáradt a szemünk a sok nézegetésben, a lábunk fárasztása következett.
Mártival, Gazsóval, Dórival, és a 4 éves Zsuzskával túrára indultunk. A Kálváriától indulva, a Z jelzésen haladva körbejártuk az Óvárat. Az Óvár sajnos mezei halandónak megközelíthetetlen, mivel magántulajdonú szőlőket parcelláztak itt ki korábban. Igaz, a felépült présházak némelyike szemet gyönyörködtető volt.
Útközben egy padon pihenőt tartva elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Az utat a barátlakások felé folyatattuk, melyeknek csak egy része maradt fenn az utókor számára. (Gyerekkoromban többször jártam Tihanyban, de ezen a részen eddig még nem.)
Sok szintet vesztve, az út egészen a Balaton partig vezetett, ahonnan jó kis hegymászással jutottunk fel a híres tihanyi visszhang kőig. Le a kalappal a gyerekek előtt, különösebb gond nélkül teljesítették a távot.
Számomra, egykori gyereknek még volt néhány üres kilométer a lábamban. Úgy terveztem, hogy a Szélmarta-sziklák érintésével, a Nyereg-hegy, Csúcs hegy, Gejzírmezőn keresztül térek vissza a kompkikötőbe, ahol a családommal 2,5 óra múlva beszéltünk meg találkát. Gondoltam, hogy nem lesz lassú menet, de a végén enyhén szólva 6. fokozatba kapcsolva értem célba.
Útközben csodálatos szép helyeken haladtam keresztül. A Szélmarta-szikláktól gyönyörű kilátás tárult elém a külső, illetve a Belső tóra. Az apátsági templom a Belső tó hátterébe került. A Csúcs-hegy közeléből a Balatont mintha repülőből láttam volna, olyan érzés volt a meredek partról letekeinteni. Meghódítottam a félsziget legmagasabb pontját is, a maga 235m-ével. Nem tűnik így magasnak, de ahhoz képest, hogy a Balaton 100m körül van, nem is rossz. A hegycsúcs alatt a Kürtő-barlangba botlottam. Majd a nyugati parton végig gyönyörű látvány kísért az Újlaki-templomromig. Egyszer csak a Kub Tihany szálloda területén találtam magam, ugyanis a templomromtól nem vezetett más út a civilizáció felé. Kissé kiízzadtan korzóztam végig a különös gonddal kezelt szálloda parkon át a kompkikötőig. Itt kiderült, hogy nem is kellett volna annyira sietnem, mert a többiek egy kicsit még tovább nézelődtek. Összesen 19km lett a táv.
Néhány kompot megvártunk, és megnéztük hogyan indulnak. A gyerekeket nagyon érdekelte. Majd az egyikre azért felszálltunk. A Balaton közepéről búcsút intettünk a félszigetnek.




Képek itt.
Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs

Nincsenek megjegyzések: