2010.01.30-31. Emlékhelyek a Börzsönyben - téli vándortúra


Útvonal:

1. nap: Diósjenő v.á. - Dugóhúzó - Szaszovszky-kereszt - Flotán kereszt - Knsz - Hárs-gerinc - Spartacus kh - Szén-patak völgy - Királyrét - Taxi-nyiladék - P - Taxi-rét - Nagyhideg-hegy
24km 1200m szint



2. nap: Nagyhideg-hegy - P - Szabó-kövek - P - Csóványos - Hangyás-bérc - Sasfészek-bérc - Nagy-Mána - Tűzköves-forrás - Királyháza - Kemence-völgy - Závoz - S - Diósjenő v.á.
22km 500m szint



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



A Mecsek 1000 teljesítménytúrán került a kezünkbe a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület 2010. évi eseménynaptára, melyben rögtön szemet szúrt a kétnapos téli gyalogos vándortúra programja.
A túraajánlónkban meghirdetésre került, minek eredményeképpen egy ötfős csapat alakult ki a részünkről: M.Éva, F.Szilvi, Sz.István, I.Balázs (Ájbi), K.Balázs személyében. Időközben megtudtuk, hogy Dombóvárról Lauráék is csatlakoznak a programhoz, erősítve a Dél-dunántúli régiót.
Ahogy közeledett a nagy nap, egyre inkább útilázban égtünk. Tele voltunk kíváncsisággal, kihívásnak tekintettük ezt az újszerű kalandot.
Mivel a rendezők végül január 30-án reggel 8.30-ra Diósjenőre tették az indulást, még érdekesebb lett a dolog.
3.00-kor indultam otthonról, hogy Pécsett felvegyem a lányokat és Ájbit. Így utaztunk Szekszárdig, ahonnan Sz. István vitt tovább minket. – Köszönet neki.
Útközben az időjárás igencsak téliesre fordult. Budapest közelében az autópályát már egybefüggő hótakaró borította. Az út végén pedig Diósjenő bekötőútját már alig láttuk a hótól. Igazi télbe csöppentünk, amikor megérkeztünk. Rég láttam már ekkora havat! A nehéz körülmények ellenére sikerült az előre tervezett időre, 8.15-re megérkeznünk a Börzsöny keleti lábához. Lejelentkeztünk a rendezőknél, közben Lauráék is megérkeztek Dombóvárról.
9.20-kor indult el a 40 fős csapat a nagy kihívásra. Az eredeti terv szerint egy hosszabb és egy rövidebb táv volt kihirdetve.
Már az első métereken éreztük, hogy nem lesz ez sétagalopp, ugyanis a rendezőket igencsak kemény fából faragták –hegymászókról lévén szó-, igen nagy iramot diktáltak már a faluban. Közben olyan sűrűn szakadt a hó, hogy alig láttunk. A Börzsöny meg nem viccel, rögtön megmutatta kemény arcát a Dugóhúzónak nevezett, bemelegítésnek nemigen mondható meredek szakasszal. Egy-két szóból megmásztunk 250m szintet. Közben igyekeztünk figyelni a helyi erdészettől meghívott előadót, aki a túra első szakaszában a biodiverzitásról és az ökológiai rendszerek védelméről tartott előadást. Nem biztos, hogy maradéktalanul vissza tudnám adni az elhangzottakat. Figyelmünk leginkább erőnlétünk megtartására, a sűrű hóesésre és a sokszor térdig érő hóval való bírkózásra terelődött.
Az egyes előadásokkal egybekötött megállók között szótlanul haladt a karaván. Elöl a szűz hóban utat törő túravezetők, a sor hátsó végén felé pedig a könnyebb, már kissé letaposott ösvényt utat választók.
Egy szakaszon a Kemence-patak völgyében haladtunk, mikor a túravezetők egy meredek hegyoldalra mutattak, hogy itt most akkor felmegyünk! Út nincs, de sebaj, majd taposunk! Nem volt hiába, mert felértünk a Flotán kereszthez, az első pihenőhelyhez. Hóval megterített asztalok várták a csapatot.
Jó volt egyet megállni, a hátizsákokat levenni, és enni-inni egyet. De nem időzhettünk sokáig, mert hamar lehűl ilyenkor az ember, és átfázik. Nem volt más választásunk, továbbindultunk. Cél a virsli lelőhely meghódítása volt, Királyréten. Most egy viszonylag könnyebb szakasza következett a túrának. Ez abból is érezhető volt, hogy megkezdődtek a nevetgélések, poénkodások, ismerkedések a túratársakkal. Eközben 705m-es magasságról 260m-re ereszkedtünk le.
Útközben a szervezők az időjárási viszonyokra való tekintettel az eredetileg eltervezett hosszabb és rövidebb távú tervüket módosították: egyféle útvonal lesz! Azt is épp elég lesz teljesíteni.
Királyrétre a csapat kicsit megviselve érkezett meg. A rendezők jóvoltából egy pár virslivel, és forralt borral vagy teával frissíthettük magunkat. A pihenő után a rendezők javasolták, hogy a további szakaszt a nagyhideghegyi turistaházig síbusszal tegyük meg, mivel a körülmények messze nem a legideálisabbak. Feltették a kérdést, hogy ennek ellenére volna-e valaki, aki mégis gyalog menne még közel 600m szintet és kb. 8,5 km-t. Ennek megtételét kb. 3 óra időtartamra taksálták. Tudni kell, hogy ekkor 15.50-et mutatott az óra.
Végül mi öten, valamint még egy vendég jelezte szándékát, hogy gyalog menjen fel a Nagyhideg-hegyre. A szervezők próbáltak lebeszélni minket, de nem hagytuk magunkat. Végül a hat fő jelentkezőt pedig még vagy hat túravezető kísérte az úton tovább.
Igazi erőpróba, kihívás volt ez a szakasz. Korai indulás otthonról, utazás, hatalmas hó, sűrű hóesés, nagy hátizsák, hegy megtette a hatását. Mi kell még? Mikor ránksötétedett, a Magas Tax alatt jártunk. Elővettük a fejlámpákat. Nagyon hangulatos volt, olyanok voltunk mint a szentjánosbogarak.
A Tax-i réten a túravezetőink mutatták a távolban a fényeket, hogy már „csak” oda kell felmennünk, ott vár minket a vacsora.
Összeszedtük utolsó erőinket, nekivágtunk a maradék szakasznak. Az út egyre meredekebb lett. Sokat segített viszont az, hogy 2,5 éve E.Józsival ezt a szakaszt bringával már megtettük, úgyhogy tudtam mire számíthatok.
Végül 19.10-re mindenki felért a házhoz. Ennek örömére készült egy csoportkép. Mikor beléptünk a turistaházba, a megvacsorázott, lezuhanyzott buszos csapat nagy tapssal fogadott minket.
Lapakoltunk, elfoglaltuk a szállást, majd megettük a finom babgulyást, túrós csuszát, és a szomjunkat oltottuk. El nem mondható, hogy milyen jó érzés volt elnyúlni a széken, közben feleveníteni a nap eseményeit. Bárcsak örökké tartott volna!
Az esti program pedig tovább folyatatódott. A rendezők kvízzel készültek. A túrázók csapatokat alkottak. Különféle természetismereti, földrajzi, fizikai kérdések, valamint meóriajáték volt a feladat. Nem kellett szégyenkeznünk nekünk pécsieknek, mivel az eredményhirdetéskor a holtverseny 2. helyezést értük el! A díj sem volt utolsó. Mindannyiunknak jutott Börzsöny atlasz, vagy svájci bicska, valamint a csapat ezenkívül még egy egyéves Természetbarát Turista Magazin előfizetést is nyert. (Majd körbeadjuk a klubban.)
Erre a hosszú napra ezen kívül nem maradt más hátra mint elrendezni a vizes gönceinket, hogy megszáradjanak úgy-ahogy reggelre, valamint eltegyük magunkat másnapra.
Úgy aludtunk reggelig, mintha fejbevágtak volna.

Másnap tojásrántottával indult a reggel, amit az étteremben mindannyian elfogyasztottunk. Reggeli után hamar összepakolt a csapat, és negyed-kilenc táján elindultunk a háztól a Csóványos felé. A hó ekkor nem esett, ennek nagyon örültünk. A levegő is tiszta volt a –10 fokos hidegben, végre jól lehetett látni a környező hegyeket. De ez nem tartott sokáig, újra elkezdett esni a hó.



A menet ezúttal is tömött sorban haladt előre. Az elöl haladóknak volt a legnehezebb dolguk, nekik kellett kitaposniuk az ösvényt a szűz hóban. Ezen napon a Börzsöny talán legszebb részein haladtunk, az egykori vulkán kráterének peremén. Gyönyörű volt látni a nagy szikla képződményeket: Szabó kövek, Koronakő…

Többszöri meredek emelkedő lekűzdését követően felértünk a Csóványosra (938m), mely a Börzsöny legmagasabb pontja. Csak elismerően néztem azokra a szervezőkre, akik az éjszakát a behavazott sátorban a csúcson töltötték. Kemény fából faragták őket!

A rendezők itt teát vagy forralt bort, narancsot, csokit, emléklapot, kitűzőt (még elsorolni is sok) osztottak a résztvevőknek. A szervezők a száraz fát a bogrács alá szánkón húzták fel a hegyre. Csak dícsérni lehet őket. Nagyon lelkes társaság, mindent megtettek azért, hogy a 40 fős turistacsapat a lehető legjobban érezze magát!


A csúcson közvéleménykutatás volt, hogy ki szeretne rövidebb, illetve hosszabb útvonalon a diósjenői végcél felé haladni. Mi természetesen a hosszabb utat választottuk, ami a Hangyás-bércen, Sasfészek-bércen keresztül vezetett a 707m magas Nagy-Mánára. Itt egy rövid pihenőt tartottunk. Fantasztikus mélységként tárult elénk a Rózsás-völgy.

A csúcsról hosszú ereszkedés következett a Tűzköves-forrásig. Jó hangulatban rúgtuk a havat a lábunkkal lépésről lépésre, időnként elcsúszva.

Királyházát követően műúton haladtunk Diósjenő irányába Závoz-ig. Az út folyamatosan, de enyhén emelkedett. Viszonylag gyorsan tudtunk haladni a hókotróval letolt úton. Terepjárók jöttek szembe. Az első egy kisgyereket, a második a nagymamát húzta szánkón. Kicsit később pedig egy snowboardost, és egy sízőt húzó további két terepjáróval is talákoztunk. Nagyon leleményes, de nem veszélytelen módja a téli sportoknak!

Závoznál letértünk a műútról, ahonnan a túra utolsó szakasza következett. Folyamatos ereszkedéssel mély hóban haladva elértük Diósjenőt. Elhaladtunk a kemping mellett, ahol 2007. augusztusában táboroztunk. Végül a túra elején már megismert főutcán végighaladva a megérkeztünk a végpontra, a vasútállomásra. Nem volt más hátra, hogy elköszönjünk a nemrég megismert túratársaktól.

Nehéz időjárási körülmények között, de büszkén megvallhatjuk, hogy teljesítettük a tervet. Először voltunk ilyen jellegű túrán, nagyon jól sikerült.

A 2007-ben alakult egyesület profi szervezésének lehettünk tanúi, a lelkesedésük és tenni akarásuk is dícséretre méltó. Köszönjük, és további eredményes munkát, sok szép túrát kívánunk nekik!

Szó szerint kiástuk az autót a hóból, levetettük a vizes gönceinket, majd Budapest felé vettük az irányt. Szilvi rábeszélte Istvánt, hogy ejtsük útba az egyik Decathlont. A soroksárira esett a választás. Itt a legnagyobb dolog az volt, hogy találkozhattunk Szilvi egyik ismerősével, a dulpa-ironman bajnokkal. Csak a kalapomat tudnám megemelni előtte!

Decathlon után pedig meg sem álltunk Szekszárdig. Itt elköszöntünk Sz.István barátunktól, akinek ezúton is köszönjük a segítségét. Négyen pedig továbbutaztunk Pécsre.
Fantasztikus két nap volt. Fárasztó, de annál nagyobb élmény. Máskor is szívesen vállalkoznék hasonlóra. Szerintem a többiek is így gondolják.







Lejegyezte: Keményfi Balázs



Főrendező: Vörösváry Csaba

A rendezők beszámolója a túráról itt olvasható.




Fotók:
Illés Balázs (Ájbi) fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.
A rendezők útvonalbejáráson készített képei megtekinthetők itt. 2010.01.02-03.



Videók (Ájbi):

Dr. Tóth Péter emlékhely Tudnivalók az emlékhelyről: itt és itt.




Adománygyűjtés a Gyermekmissziónak

Szenczy Tibor vagyok az Életrevaló Gyermekmisszió vezetője Dunaújvárosból.
Kérem nézzék meg tevékenységeinket, programjainkat: www.gyermekmisszio.hu
Azért kerestem meg önöket mert a segítségüket szeretném kérni.
Kitaláltunk egy új programot amivel foglalkoztatni szeretnénk unatkozó hátrányos helyzetű gyerekeket:
http://www.gyermekmisszio.hu/tura_klubok.php
Nagy szükségünk lenne a klubokhoz különböző túraeszközökre.
Olyan használt ,pincében,garázsban porosodó holmikra amit már nem használnak,de még lehetne hasznukat venni.
Pld: Sátor, hálózsák, hátizsák, hegymászókötél, sisak, petróleumlámpa, grillező, kulacs, iránytű stb.


Vállalkozóknak, szervezeteknek reklámfelületet tudunk biztosítani a honlapunkon és az általunk szervezett programok, fesztiválok stb. molinóin.
Köszönjük az esetleges segítséget! Tisztelettel: Szenczy Tibor 06 30 8224145




2010.01.23. Hegyre fel, avagy kilátó-túra a csajokkal

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



Elsők között neveztünk Pécsett a Tettye étteremben a HEGYRE FEL! Erdei utakon kerékpárral, futva és gyalogosan eseményre. Utánunk folyamatosan érkeztek minden korosztály szabadba vágyó képviselői, néhányan a bringát, mások a kedvenc kutyust hozták magukkal.
Útvonal: Pécs Tettye – Dömörkapu – Misina-tető - Kilátó presszó Táv: 3,0 km, szint: 300 m

Az étterem udvarában szállingózó hóesésben gyülekeztünk. S. Zoli vállalta, hogy a születésnapi tortámat felviszi a hegyre, beraktuk hátizsákjába. 10 órakor felsétáltunk együtt a rajthoz, rövid tájékoztató után eldördült a startpisztoly: elöl indultak a futók, majd az 5 bringás, végül a gyalogtúrázók – mi voltunk legtöbben! Ködben, gyönyörű hótakaró alól kukucskáltak a fák, bokrok. Az utat letaposták az előttünk haladók, mi a csoport végén kissé csúszkálva haladtunk felfelé a turistaúton. Dömörkapu parkolójában csatlakozott hozzánk K. Balázs három kisgyermekével Gazsóval, Dórival és Zsuzsival.
A szánkópálya felső szakaszán egyre nagyobb lett a szembe-forgalom, elhaladtunk a sípálya mellett, a felvonó nem üzemelt. Misina-tetőn a lift folyamatosan szállította az embereket a toronyba, az étteremben kaptunk meleg teát, a felnőttek konyakmeggyet, a gyerekek csokit. Találkoztunk azokkal is, akikkel a hegy lábánál elkerültük egymást. Következett a tombola húzás: S. Zoli nyert egy doboz csokit, meg is osztotta velünk. A szendvics után elővettük a tortát, pogácsát, forralt bort, és a teát. Jóllakottan tértünk fel a kilátóba. Időnk volt bőven a saját túránk kezdetéig, kényelmesen szemléltük a tájat, örültünk, hogy nincs szél, még a sífutó lépéseket is „elpróbáltuk” sítalp nélkül.
C. Kati a déli busszal indult fel a hegyre, hogy csatlakozzon hozzánk. A sofőrtől megtudta, hogy a hóesés miatt a busz nem jön fel a tetőre, csak a Dömörkapuig közlekedik. Kis csapatunk elindult hát eléje azon az úton, amelyiken feljöttünk, én pedig Szilvivel a torony lábánál maradtam. Vártunk a túra meghirdetett időpontjáig, fél 1-ig, de nem jött senki, így a többiek után indultunk. Meglepődtünk ám, hogy a sípályánál utolértük a többieket! Térerő-gondok, telefonálgatások, félreértések ... F. Rolf (Évi fia) elindult haza, a Dömörkapunál látja ám, hogy Kati még mindig ott vár bennünket, és egyedül nem is mer elindulni! Zoli lement érte! Közben Balázst hívta B. Peti, pontos helymeghatározás, könnyen ránk talált – így jár, aki késik. Két ember kedvéért elindították a sífelvonót, mi pedig a pálya feletti meredeken a bakancstalpon lesiklást és felmászást műveltük.
Végre megérkeztek Katiék - erre örömtáncot jártunk! Mehetünk vissza Misina tetőre, ahol Feribe botlottunk, bringával vár bennünket. Micsoda mázli, hogy indulás után egy órával éppen a kiindulási ponton talált ránk!



Fél 2-kor nagyon jó hangulatban indultunk immáron 12-en a gondosan megtervezett útvonalon: Kis-Tubes - Lapis - Sós hegyi kilátó - Remete rét - Mandulás - Ilonka pihenő – Tettye Táv: 12 km, szint 150 m

A szép úton hamar Kis-Tubesre értünk. Mint előre sejtettük, a nagy ködben nem láttunk messzire, de ez nem zavart bennünket. Segítséggel elkészült a csoportkép is, majd szedelődzködünk. Feri leginkább tolta a bringáját, csak néha ült rá. Kissé szorongva közelítettük meg a Tubest: vajon meddig marad háborítatlan ez a környék? A fehérbe öltözött fák közül erődítményként bukkant elő a kilátó, föntről pedig csodálatosabbnak érzékeltem a tájat, mint eddig bármikor. A hótakaró feledtette velünk, hogy azon az úton haladunk lefelé, melyet a közelmúltban felállított sorompóval zárt le a város vezetése, ezzel hátráltatva a radarállomás építésének kezdetét.
Lapisnál sok „autós turistával” találkoztunk, ennek megfelelően síkos is volt az országút. Felmentünk túránk negyedik kilátójába, a Sóshegyibe, a táj innen is gyönyörű, ám keletről igen sötét felhők takarták előlünk a hegyeket. Ettünk, ittunk, és továbbindultunk. Zsuzska szólt, hogy bemegy a hó a bakancsába - elszakadt a cipőfűzője. Eltelt vagy 5 perc, míg Balázs újrakötötte. Mi 5-en hátul, a többiek elöl. Majd találkozunk Remete réten! Mily meglepő, hogy mi vártunk rájuk vagy 25 percet - Évi megmutatta nekik, hogy tavaly tévedésből merre került :-)).
Most már jó lesz igyekezni, hiszen „sötét úrfi” közeleg. Zsuzska elfáradt, Balázs nyakiba vette. Jobb ötletünk támadt: mi vállaljuk a gyerekeket, Balázs elmegy Dömörkapuhoz az autóért, találkozunk a Mandulásnál. Így is lett: viccelődve érkeztünk a játszótérre, ahol egy-két játékot Szilvi is kipróbált. C.Kati lement Balázsékkal a városba, Peti már korábban letért az ösvényről két geoláda kedvéért, így maradtunk öten. Ránk sötétedett, Zoli elemlámpája fénye mellett jókedvűen botladoztunk az Ilonka pihenő felé. Éppen 6 órára értünk Tettyére az autóhoz, ahol átfagyott almás rétes várt ránk. Betermeltük, s elindultunk a városba. Szilviéktől a vasútállomáson köszöntünk el, ő hazament Bélával (a szomszédjával), hárman pedig felültünk egy kertvárosi buszra. Évi ért előbb célba, Zolival (majdnem szomszédok vagyunk) pedig hazagyalogoltunk Rózsadombra.
Kicsit hosszú, de nagyon klassz nap volt.



Túravezetők: Fülöp Szilvi, Farkas Kati, Müller Éva
Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.



2010.01.16. Bartina 30 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Szekszárd - utazás különbusszal - Szálka - Grábóc - Haramia-forrás - Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Óriás-hegy - Bükkös-erdő - Kerék-hegy - Bartina-hegy - Szekszárd
Táv: 31,4 km, szint: 867m, MTSZ 67,5 pont.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Öten (F.Kati, M-Éva, F.Szilvi, Ájbi és jómagam K.Balázs) indultunk autóval Szekszárdra, hogy első alkalommal részt vegyünk az immár 11. rendezést megért, nagyhírű és népszerű Bartina gyalogos teljesítménytúrán.
Szekszárdon csatlakozott hozzánk helybeli túratársunk is, Sz.István. A 30km-es távot választottuk. Nevezés után különbusszal utaztnuk a szálkai rajthoz. Itt megszállzuk a helyi önkormányzat épületét. (A rendezők szerint kb. 800-an !!! voltunk).
Mivel az utóbbi időben nemigen jártam a Szekszárdi-dombságban, az út során régi-régi emlékek jutottak eszembe. Kellemes volt a pálya. Nem volt sok szint, és a talaj szerencsére fagyott volt. Ez nagy mázlinak tekinthető, mert a dagyonya óriási lett volna egyébként, mely nagyon megnehezítette volna a haladást.
A túrát kényelmes tempóban teljesíthettük. Profi rendezéssel találkozhattunk. Jó ötletnek tartottam a rendezők részéről, útközben lehetőségként kínálták fel a grábóci Görögkeleti Szerb templom megtekintését, ugyanis aki megtekintette 15 perc jóváírást kapott a szintidőből. Éltünk a lehetőséggel.
Jól esett útközben a tea, forralt bor, csoki, végén a zsíros kenyér. Az ellenőrző pontokon a szokottnál több időt töltöttönk el. Itt találkozhattunk több ismerős túratárssal is, és itt lehetőség volt egy-két jó szót váltani.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a rendezést!

Képek:

Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Illés Balázs (Ájbi) fotói megtekinthetők itt.

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2010.01.09. variáció a TÉLI MECSEK teljesítménytúrához

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Patacsi mező - Cinke tanya - Remete rét - Éger-völgy
Táv: 15 km, szint: 600 m


A "három Grácia" a TÉLI MECSEK 30 km-es teljesítménytúra teljesítését tervezte. Ott is voltunk a Teca mama vendéglőjében reggel 7-kor.Az előző napokban (és az éjjel is) sok eső esett, ezért több szakaszon jelentős lehetett a sár. Egyhangúan megszavaztuk, hogy csak a rövidebb távra (15 km) megyünk. Igen ám, de arra csak 8 órától lehetett nevezni! Ezt nem várjuk meg, hiszen az előrejelzések szerint néhány óra múlva esni fog! Elindultunk hát nevezés nélkül. Az útvonalat ismertük, Évi már négyszer teljesítette a hosszú távot, nála volt a tavalyi leírás és térkép.Kényelmes tempóban indultunk az Égervölgyi tó mellett Éger tető felé. Napsütéses és a ködös szakaszok váltogatták egymást. Néhány ismeretlen, és néhány ismerős túratárs utolért bennünket. Egyesek kicsit velünk maradtak, majd rövid nevetgélés csipkelődés után tovább siettek. A Jakab-hegyen már tejszerű köd fogadott bennünket. Az ellenőrző pontnál mi is megálltunk, itt ért utol bennünket az első rövidtávon végigfutó fiatalember, akit hamarosan mások is követtek.Tettünk egy kitérőt a Cinke tanya felé, remélve, hogy szembetalálkozunk a Baranyai Aurél emléktúra résztvevőivel. Csak három ember jött felfelé, ők lekésték a túrát, és keresték a csoportot. Közben az eső is eleredt, mint sokan mások, a Remete Réti esőbeálló fedezékébe menekültünk. Jöttek-mentek az ismerősök, az eső meg csak esett!A többiekkel ellentétben Mecsekszentkút felé indultunk, de az emléktúra résztvevőivel mégis elkerültük egymást. Volt nálunk esőkabát, de rábeszéltük egymást, hogy inkább teszteljük a kabátunkat. Az Istenkúti kereszteződésnél mindenfelől turisták jöttek, mi nem tértünk be velük a Teca mama vendéglőjébe, siettünk haza megszabadulni vizes kabátunktól.Kora délután egy órára kisütött a nap, de aztán megint beborult az ég. A fáradtságnak másnapra az EKF megnyitóra már nyoma sem volt!


Képek: itt.


Fotó, lejegyezte: Farkas Kati





2010.01.03. Újévi gyalogtúra a csajokkal

Útvonal: Zobákpuszta - Hidasi völgy - Csurgó - Pusztabánya - Kis kaszáló - Takanyó - Zobákpuszta - Kövestető
Táv: 14 km. Szint: 220 m

Miután elmentek a múlt évben érkezett rokonok, mi lányok (C. Kati, F. Szilvi, M. Évi és jómagam) egy vasárnapi laza túrára készültünk. Az útvonalterezést, túravezetést Szilvi vállalta magára. Balázs közzétette a felhívást a PTKK blogján, én pedig két másik oldalon.
A szekszárdi busznál találkoztunk. Szilvi hozta Bélát (a szomszédját), a hívó szóra Gyuri csatlakozott még hozzánk - így lett hat fős a csapat. Bemutatkozás, ismerkedés, és máris sok-sok kacagás! Több régi túratársunkkal együtt szálltunk buszra, ők is a Keleti Mecsekbe tartottak, de más úti célt választottak. Zobákpusztához közeledve örömmel tapasztaltuk, hogy több centis hótakarót húzott magára a föld. Felkötöttük bakancsunkra a kamáslit – már aki hozott magával –, egy csoportkép az út közepére helyezett géppel, és indulhatunk!
Kényelmesen haladtunk a Hidasi völgy irányába, meg-megálltunk fotózni, anekdotázni. Időnként a nap sugarai áthatoltak az erdőn, ezt kihasználva még két kilométert sem mentünk, máris süti-kínálgatással egybekötött pihenőt tartottunk. Kereszteztük néhányszor a patak medrét, nem volt magas a vízállás, de látványa és csobogása szívderítően hatott ránk. A Csurgón a korábbi meleg ellenére jégcsapok díszelegtek, szép volt a zöld mohával borított természeti képződmény. Jólesett Béla keserű és Évi édes teája, no meg a sütik!
A túraélmények felidézése mellett egyre több poén csattant. Hálásak voltunk a néhány centis hóért, helyenként igencsak saras volt alatta a talaj. Egy kis kaptató és máris a pusztabányai kulcsosháznál jártunk. Itt ragyogó napsütésben ismét csemegéztünk a hátizsákokból, majd „megkávéztunk”. Újabb-, és újabb vicceket követeltük Bélától, az erdő visszhangzott kacagásunktól. A szelesebb helyeken kicsit gyorsítottunk, így történt, hogy a Kis kaszáló után majdnem elvétettük a Takanyó völgyébe vezető utat. A nap sugarai ide is behatoltak, de „szélúrfi” szerencsére távol maradt.
Zobákpusztán gyorsan döntöttünk: átmegyünk Kövestetőre, hiszen még legalább egy óráig nem jár erre busz. Na itt aztán volt szél! Még a Hotel is zárva! Elfogyasztottuk a maradékokat, és még 15 percnyi fagyoskodás - C. Kati egy Twingó szélárnyékában talált menedéket. A reggeli sofőr ismerősként üdvözölt bennünket. A jól fűtött buszon ismét kitört a jókedv, nem lehetett a kacagást abbahagyni. Még egyeztettünk néhány programot a közeljövőre, és irány haza.
Reméljük, hogy nekünk, és túratársainknak sok hasonló nevetős túrában lesz részük idén.


Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Lejegyezte: Farkas Kati




2009.12.31.-2010.01.01. Szilveszter a Gubacsosban

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



Már egy éve eldöntöttük, hogy a következő Szilvesztert a Gubacsosban töltjük. M. Éva felvállalta a program bonyolítását.
Az év utolsó délutánján szinte egyszerre érkezett a házhoz a csapat azon része, akik előre jelezték részvételüket: M. Éva, L. Móni, Cz. Kati, S. Zoli, valamint K. Márti, Balázs, Gazsó, Dóri, Zsuzsi.
Egy gyors felpakolás következett a házba, majd befűtöttünk. Az időjárás nem volt valami kegyes hozzánk, szemerkélt az eső. Ennek ellenére elszánt volt a csapat, elindultunk az előre eltervezett rövid túrára. Egy kört tettünk meg a Gubacsos kh - Pécsi-tó strand – Orfűi tó- Malommúzeum – Gubacsos kh. útvonalon. A végén már egészen ránksötétedett, de a gyerekeknek ez annál jobban tetszett, mert lehetett fejlámpázni.
Megérkeztünk a házhoz, szárogattuk a ruhánkat, és megvacsoráztunk. Még fiatal volt az idő a nap csúcspontjáig. Elkezdődött a játék.
Közben megjött H. Barna. Mialatt pakoltuk Barna autójából a cuccait, a sáros alsó prakolóban távolról a sötétben két fénycsóvát láttunk, és erős motorhangot halluttunk. Valaki itt meg akar fordulni? Zutty, koppanás, a bal hátsó kerék lefutott a hídról az árokba. Kiszálltak. Ismerős hangokat hallottunk. V.Magdi és V. Laci és F.Szilvi hangját. Egyszer csak hosszú kocsisor gyűlt össze az országúton. Az első autóból többen kiszálltak, hát M.Dodiék voltak, Csilla, Dodi, Réka, Ákos, Márk. Közös erővel kiemeltük a kocsi kerekét.
Nagy meglepetést okozott az utánpótlás csapat, mikor beértek a házba. Végül 18-an lettünk. A hangulat a tetőfokára hágott. Volt tetrisezés, csocsózás, pókerezés, beszélgetés.
23 óra körül szemerkélő esőben lámpákkal és pezsgősüvegekkel felszerelkezve elindultunk a Balázs-hegyre, hogy a 2010. év beköszöntét a kilátón tölthessük. Még az 5 éves K. Zsuzska is velünk tartott, aki gyaloglás közben már majdnem elaludt, de a tűzijáték nézegetés alatt felélénkült.
Éjfélkor kilőttük a pezsgősdugókat. Egy pillanatra átgondoltuk az elmúlt évet, és a jövőbe is tekintett mindenki maga. Majd közösen a kilátó tetejéről elénekeltük a Himnuszt. A kilátóról gyönyörű volt nézni Orfű fényeit, és a hol itt - hol ott megjelenő tűzijátékot. A Misina mögött villogó égbolt a pécsi bulit jelezte.
Visszaúton a Gubi felé eleredt az ég, mintha dézsából öntötték volna. Az esőkabátok sem nyújtottak teljes védelmet. Cipők, nadrágszárak átáztak. A házban a kályha köré terítettük a vizes göncöket, csak úgy gőzölögtek.
Megraktuk a kályhát, és elcsendesedett a banda. Móni közel állt – akarom mondani feküdt – a tűzhöz, éjjel többször is rárakott (köszönet neki!) így reggel is jó meleg volt.
Reggelre nem maradt más hátra a reggelizés után, mint öszzepakolás, takarítás, cuccok lehordása ami igen szervezetten történt, elismerés a csapatnak.

Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet az ötletgazdáknak, és Évának, illetve mindenkinek, hiszen mindenki hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó hangulatban zártuk az ó és nyitottuk az új évet.
BÚÉK 2010!!

Képek itt.

Fotó, lejegyezte: Keményfi Balázs