2010.10.30. Gyalogtúra a Barcs-környéki Dráva parton

Útvonal: Barcs vá - drávai szabadstrand - 6-os út - Középrigóc - Barcsi Ősborókás - Drávatamási volt vm. - Drávatamási - Bók környéki erdő - Barcs felé a Dráva-parton - Barcs vá.  Táv: 34 km Szint: 50m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ezúttal a Barcs-környéki őszi természetet indultunk felfedezni. A barcsi vasútállomáson találkoztunk páran, ezen a hűvös, de napsütésesnek ígérkező szombat reggelen. Túravezetőnk azzal fogadott minket, hogy "egy kis többlet költség lesz a túrával kapcsolatban, mert a Dráva-parton vadásznak". Rögtön a vadpörkölt gondolata futott át az agyamon, ennek "többletköltségét" szívesen vállalva. Hamar kiderült, hogy ezt István a túra távjára értette. Ugyanis előző nap a vadászok arra kérték meg, hogy módosítsa az eredeti útvonalat, ha nem akarunk díjnyertes trófeák lenni.
Meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, végül elindultunk Közprigóc felé, hogy majd Drávatamási után Bók felé érjünk vissza Barcsra, néhány plussz kilométert vállalva.
Először a drávai szabadstrandra mentünk, ahol egy barcsi túratárs hölgy csatlakozott hozzánk. Itt a szabadstrandon bevillantak a drávai vízitúrás emlékek, mikor itt táboroztunk. 
Ezután a 6-os úton meneteltünk, hogy elhagyjuk Barcs körzetét. Középrigócnál már élvezhettük az erdő szépségét. Megálltunk kicsit a tónál, majd nemsokára kiértünk a Barcs-Szigetvár vasútvonal mellé. Ezt követően a Barcsi Ősborókás következett. Láthattuk a 2000. augusztusi tűzvész pusztításának nyomait. Viszont nagyon tetszett a gémeskút és környezete. Kóstoltunk borókabogyót, és megkerestünk egy geoládát (GCOSBO). Ezután elköszöntünk a barcsi túratársnőnktől, aki eddig tervezte velünk a túrát. Mi továbbhaladtunk a fantasztikus hangulatot árasztó fenyőerdőben az egykori Drávatamási vasúti megállóhely felé. 
Drávatamásiban láthattuk meg újra a folyót. A kikötőben lévő padoknál tartottuk az ebédszünetet, majd a vízitúrás kikötő felé vettük az irányt. Közben Istvántól megtudhattuk, hogy a Drávában néhány éve az igen alacsony vízállás idején hol találták a kutatók a török-kori bödönhajókat.
Felvetődött az a gondolat, hogy talán már véget ért a vadászat, mehetnénk az eredetileg elgondolt parti útvonalon is. De egyikünk valami puskadörrenést hallott. Ezek szerint tart még a vadászat? Mégis a módosított útvonalon kell mennünk. 
Mielőtt elhagytuk Tamásit, az egyik házból kértünk ivóvizet. Nagyon kedvesek voltak a háziak, ásványvizet akartak felajánlani. Mi kitartottunk a sima víz mellett. De közben egymás között sutyorogva azzal viccelődtünk, hogy "ha csak meleg tea, vagy esetleg friss kávé van, az is megteszi".
Vízzel feltankolva bevetettük magunkat a Dráva menti rengetegbe. Bók felé terveztük a további utat. Egy helyen viszont az utunkat valami áradás állta, úgyhogy útirányt kellett változtatnunk. Délre, a Dráva felé haladtunk ezután. Majd egy zsákutcába, aztán kicsit vissza, majd találtunk Barcs felé, NY-ra vezető jobbféle utat, de ez is véget ért, végül rátaláltunk az igazira. Sz. István barátunk egy vízfelületet látott megcsillanni. Ez már jó jel. H. István túravezető hamar ráismert, hogy hol járunk. Ugyanis ő nagy drávai vízitúrás lévén a szigeteket, oldalágakat úgy ismeri, mint a tenyerét. Hamarosan én is felfedeztem a Csomoros szigetet, ami Barcs közeledtét jelezte. Ekkor már közelítettük a 30. kilométerünket. (Tudni kell, hogy az eredeti kiírás szerint 17 ill 23,5km volt a tervezett, de hát a vadászat...) A teám már az utolsó korty felé tartott. Megemeltük a tempót, igazi teljesítménytúrásra. Így galoppoltunk vissza a Dráva-parti úton a szabadstrandra. Itt elköszöntünk H. Istvántól a túravezetőnktől, aki csaknem hazaért, mi pedig a már reggel bejárt úton visszagyalogoltunk, kissé visszafogottabb tempóban a vasútállomásra.
Szép, meglepetésekkel teli utunk volt. Szint nem volt, de jól elfáradtunk. Összességében jó túra volt! Köszönjük a túravezetést!

Túravezető: Harasztia István
Lejegyezte: Keményfi Balázs



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

2010.10.17. "Túra a Baranyai-dombságban IV. - Zöld túra avatása" BMTSZ nyílt túra

Az újonnan létrehozott, Baranyai-dombságban haladó zöld sáv túraútvonal avatása.


Útvonal:
Erdősmecske, volt vá. - Kisgeresd - Geresdlak - Maráza - Mária-kápolna - Ló-kúti pihenő - Liptód - Váralja - Törökvári-pihenő - Máriakéménd Táv: 25km
Túravezető: Biki Endre Gábor (BMTSZ)

Térkép a túra egy részéről itt.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.




Egy újabb túraútvonallal lettünk gazdagabbak. Ez a Zöld jelzés Baranyának egy turisztikailag feltáratlan vidékére kalauzol el bennünket. Remélhetőleg ennek az útvonalnak kijelölése csak az első lépés volt, amit számtalan új út fog követni ezen a tájékon.
Népes "nyílttúrás" csapat gyülekezett reggel a pécsi autóbusz állomáson. Pécsváradon tovább bővült a léteszám. (Itt fotóztuk a képek között látható farmotoros Ikarus 55-öst).
Pécstől Erdősmecskéig nem is olyan túl régen közvetlenül vonattal utazhattunk volna, de erre sajnos nem fog sor kerülni. A volt vasútvonal mementójaként fogadott bennünket a túránk kiindulópontján az elhagyott erdősmecskei vasútállomás épülete.
A túravezető köszöntője után nekivágtunk az útnak. Először egy gránitbánya mellett haladtunk, majd úgy éreztem magam, mintha a Mecsekben lennénk. Gyönyörű erdő és szurdokok között vezetett utunk első része. Az első pihenőt Kisgeresden tartottuk. Jó volt látni a gondozott faluközpontot, csodálni a nyugalmat, ami e településből áradt. Láthatók már az új fecskék jelei, akik vagy felújították, vagy éppen most újítják az öreg népi lakóházakat. Geresdlak - Maráza között mezőgazdasági területeken át haladó földutakon gyalogoltunk.
Marázán ért minket az első meglepetés. Kezdtem éhes lenni, éppen azon gondolkodtam, hogy úgyis hamarosan a Mária-kápolnához érünk, ott majd lesz lehetőség pótolni az elvesztett kalóriát.
De lám, a falu közepén az egyik autóból elkezdek osztogatni valamit. Hogy mit? Háromféle kalácsot, és üdítőt! Nagyon jól esett a társaságnak a helybeliek kedvessége. Hiába, ez egy útvonal avató túra!
Marázát elhagyva hamar a Mária-kápolnához értünk. A kápolnát romjaiból a közelmúltban újították fel. Megújult a csodatévő Szent kút, valamint néhány hete készült el a Mária-forrás. Ezek mind a helybeliek és a természetbarátok összefogását dicsérik.
Utunk Liptód felé vezetett tovább. Egy rövid szakaszon szántáson kellett keresztül mennünk, de hamar bejutottunk egy fenyőerdőbe. Sajnos itt is kezd megjelenni az a fenyőfákat pusztító betegség, ami a Mecsek oldalában már komoly károkat okozott. Liptód előtt, a Lókúti-pihenőnél volt a következő megállónk. Itt egy túratársunk, aki egyben Liptódot képviselte a túrán, bemutatta a falut, annak múltját, jelenét, várható jövőjét. Ezt a pihenőhelyet közös összefogással létesítették, hogy a falu rendezvényein itt főzhessenek, vidámkodhassanak. Liptód faluba érve hivatalosak voltunk borkóstolóra is.
A tartalmas túra kissé hosszúra nyúlt időben, ezért néhányunknak előre kellett sietnie. A további utat a népes társaság előőrseként teljesítettük. 
Liptód utáni szakaszon a Z jelzés egy jó darabon csúszós agyagos pályán vezetett. Szerencse, hogy néhány napja nem esett, így viszonylag járható volt.
Máriakéménd felé a Patkányos patak völgyébe érve díjazhattuk az új turistaút készítőinek áldozatos munkáját. Ugyanis egy évvel ezelőtt mikor itt jártam, ez a szakasz járhatatlan volt az egykori útra benőtt dzsungeltől. Mára jól járható út fogadja itt a turistákat. Máriakéméndhez közeli Török-vár alatti pihenőnél ismét meglepetés ért. A helybeliek kivonultak, és innivalóval, tábortűzzel, előkészített nyársakkal, gitárral, énekkel várták az útvonal avató turista csapatot. Jeleztük feléjük, hogy mi csak az előőrs vagyunk, de nekünk is adtak egy rövid műsort. Sajnos nem időzhettünk sokat, mert el kellett érnünk a 16 órás buszt Kéménden. Igaz, csaknem teljesítménytúra tempóban haladtunk a végén, de sikerült elcsípnünk a járatot.
A buszon kaptuk a hírt, hogy az igazi csapat is a Törökvár alá ért, és sütik a szalonnát.

Köszönjük Endrének a turistaút ötletét, neki illetve segítőinek a létesítés során végzett sok-sok ezzel kapcsolatos munkát. S nem utolsó sorban a mai túra precíz szervezését! Reméljük, lesz még folytatása keresztül-kasul e tájékon.

Lejegyezte: Keményfi Balázs



Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.


Video:
A máriakéméndiek zenés köszöntője a Török-vári pihenőnél


Egyéb linkek:
A túra eredeti meghívója

Az új út leírása
Mária forrás Maráza (GCMARF)
Az útvonalon található Mária forrás építése
Cikk az új zöld sáv jelzésről
Maráza Mária-kápolna a bucsujaras.hu oldalon

2010.10.10. MELITTA "Két Szekér Fogadó" kerékpáros teljesítménytúra

Rajt helye: Kozármisleny, Két Szekér Fogadó




25km-es táv: Kozármisleny - Újpetre - Kozármisleny
50 km-es táv: Kozármisleny - Villány (Fülemüle csárda) - Kozármisleny  Szintidő: 3 óra


Az 50 km-es táv útvonala GPS részére letölthető itt. (sebesség adatokkal) 
Műhold felvételen megtekinthető itt.
Bondor Misi nem csak a Melittát teljesítette. Útvonala megtekinthető itt.


Többen vannak a klubban, akik évről évre részt vesznek a MELITTA sorozatában. Így történt a mai nap is, mikor vasárnap délelőtt a kerékpáros teljesítménytúrára gyülekezők között sok klubtársat sikerült felfedeznem. A mai napi túra nem a nézelődésről szólt, ez a fotók mennyiségéből is látszik. Az energiát, figyelmet az előttünk lévő kerekére, útburkolatra, erő összpontosításra, taktikázásra kellett fordítanunk.
Ez más, mint amit általában megszoktunk, jól is van ez így.
Nem is nevezném túrának, inkább egy kihívásnak, erőpróbának. Mindenki a saját maga által megválasztott tempóban haladt, ami jelentősen nagyobb sebességet jelentett a szokásoknál.
Öröm volt a suhanás, egymás szélárnyékában, váltogatva. Nem is vettem észre eleinte a sebességet, csak úgy húzott magával a tömeg. Aztán már később, mikor kezdett szakadozni a mezőny, a hajtóerőt az adta, hogy a sebesség ne csökkenjen már! Sokat jelentett, ha a távolban megláttál egy bringást, aki közelebb és közelebb került. Be kell érni őt!
Volt aki beérte, volt akit beértek, de mindenképp megérte! A célbaérés öröme és az ott előjövő kellemes fáradtság érzése elmondhatatlan. Át kell élni!

Köszönjük a rendezést!


Lejegyezte: Keményfi Balázs



Képek:
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Bondor Misi fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2010.10.02. Kerékpártúra a vajdasági Duna mentén



Útvonal:
autóval: Pécs - Udvar - H/HR - Batina (Kiskőszeg)
kerékpárral: Batina (Kiskőszeg) - HR/SR - Bezdan (Bezdán) - Backi Monostor (Monostorszeg) tájház - Sárkány sziget - gáton kb 10 km - Kupusina (Bácskertes) - Sombor (Zombor) - Backi Monostor (Monostorszeg) - Bezdan (Bezdán) - SR/HR - Batina (Kiskőszeg) Táv: 84km Szint: 0
autóval: Batina (Kiskőszeg) - HR/H - Udvar - Pécs
Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu   http://openmaps.eu/geoview_hu


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.




Van egy tájegység a Vajdaság, ami nem igazán bejárt vidék turisztikailag. Klubunk sem rendezett még a maihoz hasonló túrát e vidékre, a Tour de Délvidék programjain kívül.
Ez év június 12. óta útlevél nélkül mehetünk Szerbiába. Ez adta az első lendületet a túra megszervezéséhez. Nem kellett sokkal több, hiszen az ismeretlen iránti felfedezési vágy megvan a magunkfajta túrázókban. Tudni kell, hogy sokunknak, köztünk nekem is teljesen ismeretlen volt a terep. A felkészülésben sokat segítettek a hozzáférhető térképek, műholdfelvételek, valamint a levelezés a www.sarkanyduna.hu képviselőjével. A többit pedig a véletlenre és a rutinra bíztuk. Lássuk, mi lett belőle.
Igazából egy hét volt a túratársak szervezésére jutó idő. A héten égtek a telefonvonalak, jöttek az e-mailek, melynek eredményeképpen nagy létszámú csapat állt össze. A különféle igények kiszolgálására kétféle túrát szerveztünk. A menősebbek számára egy hosszabbat, a rövidebb távok kedvelőinek egy úgynevezett "családi túrát". Ennek leírását lásd alább.
A hosszú túrán 22 fő, a családi túrán 7 fő vett részt.

Lássuk a hosszú túrát:
Reggel 7.00-kor találkoztunk a pécsi Domus parkolóban. Az autókat tetőn illetve hátul feldíszítettük a bringákkal, melyekkel jól mutattunk konvojban haladva az országúton. A határátlépés Udvarnál történt, minden simán ment. 9.00-ra értünk a túránk kiinduló helyére a horvátországi Batina, magyarul Kiksőszeg településre. A templom előtti parkolót találtuk a legalkalmasabbnak számunkra. Itt találkoztunk Sz. István barátunkkal, aki szekszárdi lévén ez alkalommal is velünk tartott. M. Józsi és R.Valentin Mohácsról bringával jöttek. Gyors lepakolást követően egyenesen a HR/SRB határállomásra igyekeztünk. Itt is minden gond nélkül átjutottunk, irány az ismeretlen!
Hamarosan csatornák, zsilipek, hidak tömkelegével találkoztunk. Gyönyörű természeti környezetben, teljesen sík vidéken, könnyedén kerekeztünk. A szép látványt Bezdántól délre, érthetetlen módon, a Nemzeti Park mellett lerakott hatalmas szemétkupac törte meg. (Meg kell említeni, hogy az út további szakaszán semmi hasonlóval nem találkoztunk.) Egy kellemes erdőben kerekezve F. Csaba úgy látta, hogy F. Zoli lemaradt. Vissza is ment érte, de nem találta. Arra gondoltam, hogy nincs is mögöttünk, biztos előrement. Így hát továbbtekertünk Backi Monostor / Monostorszegre. Itt gyorsan végignéztem a csapatot, de Zoli sehol. Ketten-hárman visszatekertek megkeresni. Közben, hogy ne kelljen tétlenül várni a csapat többi tagja felkereste a faluban lévő tájházat, jómagam pedig őrt álltam a falu közepén, hátha megjönnek az elveszett báránnyal. Nem kellett soká várnom, meg is jöttek. Kiderült, hogy Zolinak defektje volt, de nem akármilyen. Teljesen elkopott a külsője, ez okozta a bajt. Végül mindannyian a tájházhoz mentünk, mely igényesen berendezett volt. A gazdája örült a látogatásunknak, és semmit sem kért érte!
F. Zoliék ez idő alatt kerestek egy "mechanik"-ot, akit Zoran személyében találtak meg. (Lásd Csaba írását alább.) Mivel nem tudtuk, hogy a művelet meddig tart, valamint azt sem tudtuk, hova mentek a faluban, kezdtünk türelmetlenek lenni, mivel az idő múlik, és még nagyon keveset haladtunk előre. Egyszer csak megjelentek az utca végében az új külső gumival. Nagyon megörültünk nekik, azon nyomban nyeregbe pattantunk. Utunkat a levelezés során kapott információk alapján az erdőben haladó földúton kívántuk folytatni. Ezért átkeltünk a Nagy-csatornán lévő fahídon, majd rövid tekerést követően vissza is fordultunk, mert hatalmas volt a sár. Hátra arc! A fahídon vissza a csatorna keleti oldalára, majd az eleinte füves gáton folytattuk az utat. Valamilyen információból úgy tudtuk, hogy a további gátszakasz aszfaltos lesz. Ez sajnos nem így volt. Murvás gödrös gáton haladtunk D felé Kupusina/Bácskertes irányába. Egyszer csak az út valahogy egy erdőbe vezetett, füves, majd egyre sárosabb szakaszok következtek, végül ismét kiértünk a murvás gátra. Innen már hamar megérkeztünk a Bácskertes közelében lévő zsiliphez. Megálltunk a zsilipen fotózni, majd a Stuka nevű horgászparadicsom felé igyekeztünk, a Sárkány-szigetre. Az erdő, amin haladnunk kellett, gyönyörű volt. Az út több helyen sáros, vizes szakaszokkal tűzdelt volt, le is kellett többször szállnunk a nyeregből. Viszont megérte a fáradtságot. Egy idilli, nyugodt horgászparadicsomba érkeztünk, itt töltöttük el az ebédszünetünket is. Innen Zombor felé folytattuk utunkat. K. Márti és Gazsó a murvás gáton visszatekertek Monostorszegre, hogy kihagyják a zombori kitérőt. Bácskertesen megkíséreltünk bejutni a tájházba, de sajnos zárva volt, igaz, nem jeleztük előre jöttünket. A gondnok éppen almát szüretelt valahol.
Zombor felé kisforgalmú aszfaltúton haladtunk. Zombor előtt tértünk rá egy főút félére, de - igaz, szombat volt - elenyésző forgalommal találkoztunk. Zomborban egy röpke kerékpáros városnézésre futotta az időből. (Lásd a fotókat.)
A városból Monostorszeg felé haladtunk tovább. Ez egy igazi bringás útszakasz, klassz volt rajta hajtani. Nem véletlenül volt egy szakaszon házi bringaverseny.
Monostorszegen megtaláltuk K. Mártit és Gazsót, akik a murvás gáton rövidítettek. Ők torpedózással múlatták egy padon az időt, míg mi megjártuk Zombort.
Ezután már mindannyian együtt haladtunk a reggel megismert úton Bezdán felé. Bezdánból viszont a határállomáshoz egy másik, kissé rövidebb úton jutottunk el. Ezen egy szakaszon hirtelen elfogyott az aszfalt. Sebaj, ma már mindegy, úgyis sárosak a bringák. A szerb határellenőrzésen a többség gond nélkül átjutott, de Cz.Marcsinak meg kellett várnia, míg a Duna-híd közepéről Frici visszajött, mert őt előbb ellenőrizték és magával vitte Marcsi igazolványát. De ez is megoldódott.
Végül a horvát oldalon Kiskőszegen felhajtottunk az emlékműhöz (
GCBRS). Nem is ártott a 10%-os emelkedő, úgysem mentünk eddig a nap folyamán semmi szintet. Klassz volt a kilátás. Az autókhoz L. Miki vezetett le minket rövid úton, egy egykori présház előtti meredek szerpentinen. (Bringával nem lehetett bevenni a kanyarokat, le kellett szállni.)
Visszaérve az autókhoz már csak a bringapakolás volt hátra. 18.30-kor indultunk haza.

Zárásképpen: A túra során otthonunkhoz (Pécshez) közeli, könnyen elérhető, kiváló kerékpáros terepet ismerhettünk meg. Érdemes felfedezni keresztül-kasul ezt a tájat is. Továbbá érdemes lenne elgondolkodni a
Fekete-tengerig haladó Duna-menti kerékpártúra teljesítésén.

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Látogatás Zoran mester műhelyében
Mivel F. Zoli külső gumija kilehelte a lelkét kénytelenek voltunk Monostorszegen helyi szakember segítségét igénybe venni. A szokásos megoldást választva a helyi kocsmában érdeklődtünk és kézzel lábbal magyarázva "mechanik"-ot kerestünk. Az iránymutatást követve 4 keresztutcányit hajtottunk délre, majd újabb érdeklődés következett. Ezúttal német nyelven kaptunk útbaigazítást és ennek alapján egy udvarba köszöntünk be ahol a garázsban sok kerékpárt láttunk. Fiatal fiú igen meglepődött amikor szerelőnek néztük, de elmagyarázta, hogy 2 házzal visszafelé lakik a "mechanik". Ide becsengettünk és egy korunkbeli fiatalember nyitott ajtót. Angolul kezdtük, majd szólt, hogy beszél magyarul és így már gyorsabban ment a magyarázás. Egyből felmérte a hibát és villámgyorsan nekilátott külsőt keresni. Szerencsére talált egy 700x47-es külsőt és hozzá való belsőt, amit pillanatok alatt fel is szerelt a felnire, majd megigazította a sárvédőt, jött a kihagyhatatlan gyorskötözős megoldás és már kész is voltunk. Nagy hálálkodva elsiettünk, mert a többiek már nagyon vártak minket! Köszönjük Zorannak a gyors és "életmentő" segítséget!



Lejegyezte: Földes Csaba

Képek:


----------------------------------------------------------

Családi kerékpártúra változat:

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. amennyiben más track formátumra van szükséges, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

A Pécsi Túrakerékpáros Klub okt. 2-i bácskertesi (Vajdaság, Szerbia) túrájához kapcsolódóan rövidebb távon családi kerékpátúrát szerveztünk a Duna melletti gáton. Ezen szülői kísérettel 7-12 éves korú gyerekek is részt vehettek, mivel nem közúton, hanem a Duna árvédelmi töltésén haladtunk. A családi kerékpártúrán heten vettünk részt, a legfiatalabb 7 éves résztvevő is végighajtotta a távot (44 km, ebből 34 km földúton)
Batina (Kiskőszeg) templomtól indulva keltünk át a Dunán, majd az árvédelmi töltésen haladtunk Bácskertes felé. Mellékutakra nem nagyon mentünk le, mert azok sarasak voltak és a Duna is sok helyen a töltés lábáig fönt volt, de a töltésen száraz volt az út és járható. A Bácskertes-Apatin út elérése előtt 1 km-el  mentünk le a nagy Dunához, az itteni a horgásztanyáknál tartottunk pihenőt a Dunaparton, a Sárkány-Duna holtág torkolatánál. 
Ez a vidék - a Gemenc, Béda, Karapancsa, Kopácsi rét és Bácskertes-Monostorszeg erdeje - egy Európa három országát összekötő Duna menti ősvadon, az őszi lombok színeiben pompázó hatalmas erdőségekkel gazdag növény- és állatvilággal, holtágakkal. Nagyon sok állatot láttunk: rögtön az elején egy "szelíd" vaddisznő családot és többször is szarvasok mentek át előttünk, hatalmas agancsos bika és tucatnyi tehén...
Délutánra kisütött a nap, mindenkinek nagyon tetszett a túra, alkonyatig maradtunk

Túravezető, lejegyezte: Arató Csongor

Képek:

Köszönjük a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. támogatását!