2010.11.06. Kerékpártúra Bük környékén

Útvonal:
Bük-Szakony-Gyalóka-Zsira-Lutzmannsburg-Strebersdorf-Frankenau-Klostermarienberg-Mannersdorf-Rattersdorf-Kőszeg-Ólmod-Horvátzsidány-Kiszsidány-Csepreg-Bük(-Szakony-Bük)
Táv: 66 km (81 km)

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és GPS-re letölthető itt.

Mikor a munka ide szólított Bük városába, az első gondolatom volt, hogy itt kell tekerni egy kört. A napi 2x5 km munkába járáson túl jutott egy szabad vasárnap és bár erre a napra már változékony időt jósoltak, szerencsére kitartott még a jó idő.
8.10-et mutatott a bicajkompjuter mikor elindultam, csak hogy az még a nyári időt mutatja.
Az első métertől kezdve kerékpárúton indultam a 8 km-re lévő Zsira felé Szakonyon és Gyalókán keresztül.
Zsírából kiérve 300 méterre már ott volt előttem az első Osztrák falu, Lutzmannsburg. Mielőtt áthajtottam volna megálltam fotózni.
Mindkét oldalon emlékművek őrzik a régi rendszer általi megosztottságot, a határzárat. A faluközpontba nem kellett bemenni, a "határ" után rögtön egy bal kanyarral indult a B48-as bicajút. Széles, sima úton haladtam pár kilométert, itt keresztezte először az utamat a Rabnitz folyó és megjött az első kapaszkodó, 12%.
Szerencsére nem volt hosszú az emelkedő, innen szőlőföldek között haladtam enyhén dombos úton. Nem tudom honnan, de tudták, hogy megyek, mert itt-ott hagytak egy-egy kis fürt dér csípte édes piros szőlőt. :-)
Egy kellemes, suhanós lejtő alján újra átkeltem a Rabnitzon és a túlbuzgó diákok falujába értem, Strebersdorfba. A faluból kifelé elfogyott a kerékpárút, közúton haladtam a közeli Frankenaun keresztül Klostermarienbergig. Itt találtam egy kis pihenőhelyet egy asztallal és paddal, ettem egy banánt és ellenőriztem GPS-en az irányt. Szerencsére! Mert jobbra kellett volna mennem.  A faluból kiérve újból kerékpárút vezetett Mannersdorfba, itt újabb emelkedőn kellett felkapaszkodni, amit hasonló ívű lejtő követett. A lejtő alján Rattersdorf szélére értem, itt balra fordulva néhány száz méter után már az egykori határépületeknél voltam.
A korai indulásnak köszönhetően már 10 órakor bent jártam Kőszegen. Itt kényelmesebbre vettem a tempót és csak úgy bicajozgattam, közben meg is éheztem. Palacsinta Mánia volt a hely neve, ami mellett nem mehettem el szó nélkül. Egy hamburger, két XL-es palacsinta és egy kávé után még a nap is kisütött. :-) Ideje volt újra útrakelni.
Mindenképpen érinteni akartam Ólmodot, viszont Kőszegről nincs közúti kapcsolat, de úgy emlékeztem, hogy bicajjal megközelíthető.  A városból kifelé megálltam, hogy a Google Mapson megnézem a lehetőségeket, de a térkép helyett az „akku lemerül” üzenet fogadott. Jó, hogy most ültem majd egy órát a palacsintázóban és egy csík sem hiányzott, már pedig GPS, telefon, kamera KELL! Irány egy kávézó! Kőszeg szélén - ahol érzésem szerint a közelben kell lennie az Ólmodra vezető bicikliútnak - van egy trafiksor presszóval, itt szopogattam fél órát egy kávét és reménykedtem, hogy eléggé feltöltődött a telefon, közben az italozó helyi erők egyikét megkérdeztem van-e a közúttal szemben alternatíva Ólmodra jutni. Megkapom az eligazítást.
Kb. 1 km-t kell mennem a 87-es főúton, majd balra egy földúton feltekerek a hegyre és beérek az erdőbe, a földúton itt-ott sárfoltokat kell kerülgetni. Mivel az útbaigazítás szerint majd valahol jobbra kell fordulni, így az első lehetőségnél így teszek. Egy meredek emelkedőn kell feltekernem vastag avarszőnyegen ami alatt labilis, rejtett keréknyomokkal barázdált, süppedős, felázott talaj nehezíti a hajtást. 3-400 méter után elbizonytalanodom, elindítom a Mapsot. Akkutöltöttség két csík. Lehet, hogy itt fogok éhenhalni? A helyzetem látom, de hogy az irány jó-e, ahhoz haladnom kell. Úgy döntök, hogy inkább visszatérek a jobb minőségű földútra és egyenesen haladok tovább. Figyelem a kijelzőt, kerülgetem a sarat, imádkozom az akkuért. 10 perc után kiderül a süppedős avar volt a jó út :-(. De ez is jó lesz. Újabb kereszteződés. Balra le vagy jobbra fel? Balra egy fehér tábla rajta államhatár felirat, jobbra megyek. Pár száz méter után újra két lehetőség, egyenesen tovább vagy balra le, ezt választom. Gurulok lefelé 300 métert. Kell a Google Maps, megint tekerés és kijelző nézés. Persze, hogy az államhatár feliratú táblánál balra le kellett volna menni. Sínen vagyok! A lejtő alján piroslik egy háztető, csak le kell jutni valahogy. Az utolsó 500 méter a traktoroknak köszönhetőnek extrém downhill offroad pályává vált, kezdő patentpedálosként vért izzadva, rollerezve, esés nélkül sikerült leérnem. Ólmodról nagyon kellemes út vezetett Horvátzsidányon, majd Kiszsidányon keresztül Csepreg felé. A kőszegi útról egy kis kitérővel letértem a csepregi horgásztó felé, azt megkerülve értem be Csepregbe. A kis város végén bezárult a kör, a Bükre vezető kerékpárúton voltam. 3.5 km után a kiindulási ponthoz, a panzióhoz értem. 66 km. Az idő gyönyörű és még csak 13.40. Levezetésként még Bükön csavarogtam, fotóztam, majd újra áttekertem Szakonyba egy magasnyomású mosó reményében (ami nem volt) és vissza. Így végül 81 km-rel zártam a napot.

Képek:
Bondor Mihály fotói megtekinthetők itt.


Nincsenek megjegyzések: