Nagyjából fél éve vetődött fel a klubtagok közül néhányunkban, hogy meg kellene kerülni a Balatont kerékpárral. Ennek az előzménye, hogy két társunk, Cs. Gábor, és B. Misi már megtették ezt a túrát, és sok szépet, és jót meséltek róla.
Természetesen szerepet játszott a kihívás is, hisz azért 206 km az nem egy mindennapi, megszokott kis tekerés!
Eme előzmények után, a klubból hatan, T. Márti, Bo. Jani, B. Misi, Cs. Gábor, R. Imi, és R. Laca, úgy döntöttünk, hogy valóra váltjuk ezt a tervet.
Hosszas megbeszélések, személyes találkozó, és „kalóriagyűjtés” (finom hagymás zsíros kenyér Gáboréknál) után, elérkezett a nap!
15. én délelőtt begördült a házunk elé Gábor, hogy megkezdjük a nagy kalandot. Felpakoltunk, bringát, csomagokat, majd elmentünk Imiért, és vele, illetve a csomagjaival kiegészülve folytattuk utunkat Misiért.
Odaérve, már várt minket, így egy gyors pakolás után elindultunk a Budai-vámi Tescóhoz, hogy Mártival, és Janival kiegészülve, folytassuk utunkat.
Útközben különösebb esemény nem történt, csak Misi szeretett volna állandóan enni.
Így, megelégelve a panaszát, a Köröshegyi völgyhídnál ettünk egy pizzát.
Egy jó óra autózás után aztán megérkeztünk Balatonföldvárra, a másnapi rajt színhelyére.
Levettük a bringákat, majd elmentünk a regisztrációhoz. Azon hamar túlestünk, péntek lévén, még nem sokan voltak. Ezután a bringák műszaki átvétele, majd az ezt igazoló matrica felragasztása következett.
A regisztrációnál kaptunk egy jópofa kis hátizsákot, benne müzli, banán, szőlőcukor, és a karszalag. Emellé, ami igen jól esett, a mindenkinek névre szóló rajtszám.
Kicsit még nézelődtünk, majd irány a szállás.
Odaértünk, lepakoltunk, behurcolkodtunk, és nekiláttunk a főzésnek, szendvicskészítésnek.
Márti, és Jani finom szenyókat készítettek, Misi egy speciális, de nagyon jó ubisalit. Imi, és én pedig a pörköltet próbáltuk meg nem elrontani.
Állítólag sikerrel jártunk, de ez inkább Imi érdeme, aki azért felügyelt engem is.
Miután elkészült, igen jót ettünk, volt, aki kettőt, majd kis borozgatás után lassan kezdtünk készülődni a lefekvéshez.
Másnap hajnali fél 4 kor ébresztő, ebben állapodtunk meg, mert 6 órakor rajt, és addig még van mit tenni.
Ehhez képest, fél 11kor még hatalmas nevetések hallatszottak, nem úgy tűnt, hogy hamar elalszunk.
Lassan azért mégiscsak sikerült, és csend borult a házra.
Éjjel fél 2 körül Márti felébredt, és halkan megkérdezte Janit, hogy mennyi az idő, erre felébredt Imi is, majd Gábor, és hamarosan mi is Misivel.
Vagyis, fél 4 helyett fél 2kor.
Persze, visszaaludni senki nem tudott, meg sok értelme nem is volt, ezért felkeltünk. Misivel felpakoltuk a bringákat, majd némi reggelizés, és egyéb dolgok után, elindultunk szépen, lassan Földvárra..
Odaérve, már egész sok ember volt mindenhol, pakolás, szerelés, készülődés mindenfelé, és izgalom, hiszen mindjárt elrajtolunk. Azért az még odébb volt, viszont addig is volt mit csinálnunk.
Egy rövidke beszéd után, ez meg is történt, és elindult a XII. Balaton kör!
206 km áll előttünk, kb. 16 óra nyeregben. De sebaj, ezt akartuk, ezért jöttünk. Jó érzés volt elindulni, hihetetlen élmény ennyi kerekest együtt látni, mindenki vidám, nevetős, és egy cél érdekében teker, szóval, hihetetlen hangulata van az egésznek. Ezt elmondani, elmesélni, leírni nem lehet, ezt át kell élni.
Szóval, nekiindultunk, és frissen tekertünk. Nekem, mint elsőbálosnak, újdonságként hatott a sokfajta figyelmeztetés, ezek közül is a leggyakrabban használt kiáltás, a FÉK!
Erre nagy szükség van, ugyanis 804 bringás nem tud egyenletes tempóban haladni, amit még plusz út, és terepakadályok is nehezítenek, így állandó a ráfutás.
És amint fékezünk, azonnal FÉK kiáltással kell figyelmeztetni a mögöttünk haladót.
Elég jó tempóban haladtunk tovább, majd lassan megérkeztünk első pihenőhelyünkre, Balatonkenesére. Itt összevártuk a kissé szétzilálódott társaságot, majd némi saját frissítés után tovább haladtunk.
Érdekes érzés, és látvány volt az is, ahogy a keresztutcákat lezárták nekünk, és csak a bringások gurultak az utakon, senki más.
Sok helyen az autósok kiszálltak, és tappsal köszöntötték a kerekeseket, ez is jól esett.
A következőkről igazából túl érdekefeszítőt nem tudnék írni, ugyanis tekertünk, teker FÉK tünk, tek FÉK ertünk, és tekertünk.
Több helyen kaptunk frissítőt, vizet , pizzát, pogácsát, izotóniás italokat, és sokat álltunk is, amíg egy- egy vasúti átjárón, vagy hídon átsétált a 800 ember.
Közben bárki mellé kerültünk, jókat lehetett beszélgetni, viccelődni, óriási hangulat volt végig a túrán.
Félúttól már kezdtük azért érezni, kicsit fáj az ülep, a csukló, de a hangulat ezt is csökkentette.
Én mindenesetre estem egy jóízűt, és majdnem letroltam egy másik bringást is.
Egy pillanatra néztem félre, és mire visszafordultam, állt előttem a sor, így egyéb megoldás híján, szép ívben beestem két bringás közé.
Szerencsére, se nekik, se nekem nem lett bajunk, így némi igazítás után tovább. Picit vérzett a térdem, de semmi komoly. Tekertünk és sorra hagytuk el a településeket, és a pihenőket, így Zánka, Badacsonyőrs, Gyenesdiás, és Fonyódliget is mögöttünk maradt.
A Badacsony környéki dombok, pécsi szemmel, semmik, nagyon kellemes, és látványos, technikás hullámvasút volt.
Fonyódligeten újabb frissítő állomás volt, és itt már kezdett sötétedni is, így mindenki lámpát szerelt. Innentől még nagyobb figyelmet kívánt a túra, hisz a látási viszonyok erősen korlátozottak voltak, és továbbra is sűrűn egymás mellett, mögött haladt a sok kerekes.
De baj nélkül beértünk Balatonszemesre, ahol összevártuk a mezőnyt, majd lassabb tempóban, a rendezők kérésének engedelmeskedve, ( illetve, ha jól emlékszem, a legjobbat, épp itt, egy rendező mögött sprinteltünk), együtt haladtunk a még visszalévő 10 km megtételére.
A távolban lassan feltűntek Balatonföldvár fényei, és egyre jobban meglódult a mezőny, mindenki be akart már érni. Megszólalt a felvezető kocsi szirénája, és az út két oldalán álló emberek éljenzése , tapsolása közt begurultunk végre a rég várt célba.
Felemelő érzés volt, gondolom, sokunknak bepárásodott a szeme.
Körbeölelgettük egymást, Misi, és Imi elmentek a gulyásért, majd kerékpáros bemutatót néztünk, és megvártuk a tombolasorsolást, ahol egy igen szép Magellán bringát lehetett nyerni. Nem nyertük meg
Lassan eloszlott a tömeg, mi is felpakoltunk, és irány a nyaraló. Ott azért még koccintottunk egyet pezsgővel, majd fürdés után gyorsan ágyikó. Most senkit nem kellett ringatni, pár perc múlva csak a szuszogás hallatszott, némi horkolással vegyítve
Másnap 8 óra körül ébredtünk, Márti, Jani, Misi, és én elmentünk kávézni, meg boltba, majd hazatérve összepakoltunk, és ebédeltünk. Ezután, mert nem volt elég tegnap, bringára ültünk, és irány Mária, a Florida fagyizó. Ettünk egy jó fagyit,majd fényképezkedtünk a mólón és kerülővel hazatekertünk.
Jani lenyírta a füvet, mindenki takarított, mosogatott, és készülődtünk haza.
Pontban 5 órakor indultunk el Fenyvesről, és miután mindenkit hazafuvarozott, Gábor is hazaért késő este.
Nos, összegezve, óriási élményben volt részünk, felejthetetlen hangulat, profi szervezés, és a teljesítmény. 206 km, 13 óra alatt, hűvös időben, majd melegben, szerencsénkre folyamatos hátszélben, barátok közt, vidáman, és azzal a tudattal, hogy jövőre is itt a helyünk.
A Balatonkör nélkül szegényebb lennék egy élménnyel, mely igencsak meghatározó élmény. Mindenkit bíztatok rá, ha van rá módja, próbálja ki, nem fogja megbánni.
Én ott leszek jövőre is.
Lejegyezte: Rostás László
Képek:
Csiszár Gábor fotói
Rostás László fotói
Dr. Tárnai Márta fotói
Videó itt.
.
Bejegyzések
Köszönjük Laca a beszámolót, nagyon tetszett!
VálaszTörlésAzt nagyon jól írtad, hogy :
"Ezt elmondani, elmesélni, leírni nem lehet, ezt át kell élni!" - ez valóban így van!
Ja, a következő Balatonkörökre való biztatást is köszi, így jövőre talán még többen képviselhetjük szeretett klubunkat! :-)