2011.07.24-31. Vízitúra a Körösökön

Az idei vízitúránkat olyan folyóra szerveztük, melyen még egyikünk sem járt. Így nagy volt a kíváncsiság  a csapatban. Az állandó résztvevőkön kívül V. Magdi és Laci személyében újoncokat is avattunk, akik tisztességgel kiállták a próbát.
A túra rendszere a jól bevált hagyományok szerint alakult. 4 kenuval eveztünk, a csomagokat Márti szállította utánfutóval. Idén már két gyermekem is hajóba szállt (látszik, hogy múlik az idő..).
A táborhelyeink többnyire a térkép alapján eltervezettek szerint alakultak. Az időjárás nem volt túlzottan kegyes hozzánk: sokat esett az eső, de ennek ellenére tervünket meg tudtuk valósítani. Esténként most is közös főzést rendeztünk, amiben valamilyen formában mindenki kivette a részét. Anyagbeszerzésben, tűzifagyűjtésben, alapanyag feldolgozásban, szakácstudományok bevetésében, és a végeredmény közös elfogyasztásában.
Hosszú autózás után első éjszaka Sarkad-Malomfoki gátőrháznál vertünk tanyát, ahol a gátőr nagyon készséges volt hozzánk. Állítása szerint idén mi voltunk az első túrázók, akik a Fekete-Körös Magyarországra belépési pontját választották indulási helynek: a túrázók még nem fedezték fel túlzottan a Körösöket. Az induláskor szép időnk volt, de ez nem tartott sokáig. Néhány óra múlva leszakadt az ég, és igyekeztünk valami értelmes helyen partot fogni. Ezt Gyula-Városerdő strandnál tudtuk megtenni, ahol a napernyő alatt vészeltük át a zuhatagot. Szanazugnál a Fekete- és Fehér-Körös torkolatánál találkoztunk a szárazföldi kísérőkkel. Geoláda vadászat keretében gyalogosan felkerestük a Sámson-palánkvárat.
Békésig egy hosszú és széles csatornaszerű mederben eveztünk, melyet az tett változatossá, hogy a meder közepén hosszan elnyúló bokorcsoportokat kerülgethettünk.
Békésen a dánfoki-kikötőben gyönyörű helyen táboroztunk. Reggeli indulásunkat a déli órákra kellett halasztanunk, mivel egész délelőtt ronda eső esett. Délután kevés pihenővel megtettük a Békés-Köröstarcsa távot. Útközben megnéztük a Bodoky Károly Vízügyi Múzeumot. A köröstarcsai kikötőben lévő táborhelyen találkoztunk  a rajtunk kívüli egyetlen vízitúrás csapattal, akik Budapestről jöttek. az elkövetkező napokban végig hasonló ütemterv szerint haladtunk velük. Másnap kieveztünk a Kettős-Körösből, azaz a Sebes-Körös torkolatában elértük a Hármas-Köröst. A Sebes-Körösön egy poénból kicsit feleveztünk. Ez is jó útvonal lesz egyszer egy túrára.
A Félhalmi-horgásztanyánál  tartottuk déli pihenőnket. Gyönyörű volt a folyótól a kikötőig vezető vadregényes mellékág.
Este Gyomaendrődre értünk. Itt volt a legjobb táborhelyünk, mely egyben a település szabadstrandja is volt. Jót lehetett itt fürödni. Ezt azért is díjaztuk, mert a Körösökön útközben nemigen találtunk normális kikötőhelyet a magas part miatt. Így fürödni keveset tudtunk.
Másnap a Peresi Holt-Körös érintésével beeveztünk a Peresi-gátőrházhoz, ahol megnéztük a vízügyi kiállítást.
Estére a szarvasi Holt-Körös érintésével Szarvason szerettünk volna táborozni, amihez bonyolult átemelési műveleteket kellett volna végeznünk. Inkább az élő folyó mellett a szarvasi kompátkelő jobb partján lévő réten vertünk tábort.
Másnap egy nagyon érdekes művelet következett, mindannyian életünkben először zsilipelhettünk. A zsilipelést megelőzte az előző napi előkészítés. Este gyalog elmentünk megtudakolni, hogy a zsilipelési műveletet hány órakor ejthetjük meg.
Következő este Kunszentmártonban táboroztunk. Itt egy finoman szólva fényét vesztett táborhely várt ránk az egykori strand területén. Tulajdonosi viták vannak a jelenleg elhanyagolt területtel, reméljük, mielőbb javul a helyzet. Este néhányan elmentünk gyalog szélmalom vadászatra. Éjjelre a biztonság kedvéért összeláncoltuk a kenukat. Szokás szerint éjjel ismét esett. Rutinos túrázók lévén - hogy reggelre legyen száraz tűzifánk - Zsolti lakosztály méretű sátrába behordtuk ez estéről megmaradt faanyagot.
Utolsó napi szakaszunkat Csongrádig két pihenővel tettük meg. Először egy magas partnál, egy ligetes erdőnél álltunk meg lábnyújtóztatásra, majd Szelevény határában egy horgász kikötőnél. Itt fürödtünk is egyet.
Végül az utolsó szakasz megtételévek elértük Csongrádnál a Tiszát.
A tavalyi Vág-Duna torkolat tapasztalatait felhasználva sikerrel átkeltünk a Tiszán és Csongrádnál partot fogtunk. Itt a kempingben töltöttük búcsú-éjszakánkat. Este főzés-séta volt a program.
Mint eddig minden évben szombaton volt az utolsó túranapunk, és ismét egy forgalmasabb településen töltöttük az utolsó estét. Emiatt ezúttal is diszkós éjszakánk volt. Alvásra nem volt lehetőségünk, pedig próbálkoztunk vele.
A következő nap a logisztikáé (a kísérőautóval vissza az autókért Malomfokra), valamint kenuval az autó tetején való hazautazásé maradt. 
Összességében egy könnyen evezhető, vadregényes folyót ismerhettünk meg, melyet  a turizmus még nem kerített hatalmába. Csak az időjárás lehetett volna jobb.
Érdemes a Körösöket vízen, illetve szárazföldön bringával is bejárni.

Lejegyezte: Keményfi Balázs


A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

A napi beosztásunk az alábbi volt:
Vasárnap utazás Pécsről Sarkad, Malomfoki gátőrházhoz.
Hétfő Sarkad, Malomfoki gátőrház - Békés Dánfoki üdülőközpont 25,7 km
Kedd Békés - Köröstarcsa 19,2 km
Szerda Köröstarcsa - Gyomaenrdőd 19,3 km
Csütörtök Gyomaendrőd - Szarvas (Szarvasi Holt-Körös) 35,9 km
Péntek Szarvas (a Holt-Körösön) - Kunszentmárton 34,2 km
Szombat Kunszentmárton - Csongrád Körös torok 19,8 km
Összesen: 154,1 km

Vasárnap: autó-kenu logisztika, hazautazás

A csapat tagjai:

G. Péter - Százlábú kenu
G. Katalin
H. István

H. Barnabás - Túragálya
K. Tamás
H. Orsi


K. Zsolt - Barracuda
V. Magdi
V. Laci

K. Balázs - Vízisikló
K.Gazsó / Dóri
G. Gábor

Kísérőkocsi:
K. Márti
K. Dóri / Gazsó
K. Zsuzska



Képek:
Herke Barnabás fotói
Keményfi Márti és Balázs fotói
Kónya Tamás fotói

Video:
Keményfi Márti felvétele

Térképek:

Vízitúra térkép weben nézhető: http://www.korosok.hu/map.htm

Honlapok, amiket érdemes megnézni:
http://www.korkovizig.hu/
http://www.korosok.hu
http://www.korosok-vizitura.hu
http://www.szazlabu.hu
Vízállás: http://www.hydroinfo.hu/Html/hidinfo/hidinfo_map.html
Érdekes írások horgászatról, természetről, Körösökről

.

2011.07.24-31. Csavargások a szlovén hegyekben és Horvátországban

Július 24-én délután indultunk Szlovéniába. Az első napon nem jutottunk túl messzire Ptujska Gora után nem sokkal éjszakáztunk. De nem is siettünk, mert a meteorológia keddre ígért esőmentes időt a hegyre.
25-én megnéztük a Vintgar szurdokvölgyet és sötét volt már mikor megérkeztünk Log pod Mangartom völgyébe.
26-án reggel indultunk a Tarvisio bivakhoz, az idő remek volt és sokat nézelődve ballagtunk végig a völgyön és előbb cikk-cakkozva, majd mászva mentünk fel a bivakhoz. A hágó közelében az átvonult hidegfront aggodalomra adott okot, de szerencsére már annyit olvadt hogy biztonságba fel tudtunk menni. Miután felértünk bemásztunk a felhőbe és a bivakba, ahol már nem esett. Éjszaka kiderült és reggelre jócskán fagyott. Lefelé jövet még ráérősebben jöttünk. Felkerestünk több vízesést  is (ld. képek). Mivel még rengeteg időnk volt felkerestük az évekkel ezelőtti  raftingolásunk egy-két szép helyszínét. Majd irány tenger. A másnapi program az Isztriai félsziget legdélibb csücske a Kamenjak fok felkeresése. Útközben megálltunk Rovinjba, a Limszkij fjordnál és Pulában. Estére megérkeztünk a fokhoz, sátrat vertünk és gyönyörködtünk a naplementében és a sok csillagban. Másnap bebarangoltuk a félszigetet, majd tovább indultunk Novi Vinodolski felé. Plomin után megaludtunk, és másnap reggel a szép kilátás miatt visszamentünk a panoráma szállóhóz fotózni a napfelkeltét.
Novi Vinodolskiból némi nosztalgiázás után Senjbe indultunk, ahol még csobbantunk egyet búcsúzóul a tengerben és haza indultunk, de még a hegytetőn a bunkereknél meg kellett állnunk elbúcsúzni a tengertől.

Lejegyezte Czékus Mária


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2011.07.16-21-22. Magyarországi Duna mentén

Útvonal: Pécsről Mosonmagyaróvárra vonattal - Halászi - Darnózseli - Lipót - Hédervár - Ásványráró - Dunaszeg - Győrladamér - Győrzámoly - Győrújfalu - Győr - Bőny - Bana - Bábolna - Ács - Komárom - (SK) Révkomárom - (H) Komárom - Szőny - Naszály - Tata - Szomód - Dunaszentmiklós - Süttő - Lábatlan - Nyergesújfalu - Esztergom - (SK) Párkány - Garamkövesd - Helemba - Ipoly torkolat - (H) Szob - Zebegény - Nagymaros - Kismaros - Verőce - Vác - Tahitótfalu - Leányfalu - Szentendre - HÉV-vel, ömlő esőben Budapest - Halásztelek - Tököl - Szigetújfalu - Szigetszentmárton - Ráckeve - Makád - Tass - Szalkszentmárton - Dunavecse - Dunaújváros

Táv: 407 km Szint: 600m



A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.


Ez egy olyan túra volt, amely során változó létszámmal, változó időben, változó úti céllal Mosonmagyaróvárról letekertünk Dunaújvárosig. (kivéve Fricit és Marcsit). Eközben 6-szor szálltunk fel-át vonatra (Pécs, Kelenföld, Győr, Dunaújváros, Pusztaszabolcs, Sárbogárd) ha nem számítjuk a Szentendrei HÉV-et. 6-8-szor keltünk át a Dunán: Komárom, Esztergom, Nagymaros (Vác), Petőfi-híd, MO-ás, M8-as végi kosár híd. Nem csak vonatoztunk: a Duna mentén, kerülőkkel együtt letekertünk kb. 400 km-t. Iván bá távollétében Balázs vette át a túravezetést.  Balázs, akiről a szomszéd kisfiú nem hitte el, hogy gépészmérnök, határozottan kijelentette: „az nem lehet. Balázs biciklista”.
A legfiatalabb résztvevő K. Gazsó volt, aki még nincs 12. Ő csak a második napon volt nyűgös, de Márti olyan üléspárnát fabrikált neki Tesco-s anyagból, hogy utána már nem volt gond, ott tekert az élbolyban. Balázs legalább nem járt úgy, mint egy túratársunk, aki egyszer elhozta kisfiát egy több napos túrára, és aggódott, hogy Csabika hogy fogja bírni, aztán Ozora felé a pálya eléggé hullámvasút volt és Csabika a sokadik dombon-hegyen nézett vissza pityeregve, hogy „Hol van Apu, hol van Apu?”.
Mosonmagyaróváron megnéztük a 48-as emlékművet és az 56-os sortűz áldozatainak emlékhelyét, mert itt vártuk be a társaság másik felét, akik vonatos bicikliszállítási technikai okokból későbbi vonattal jöttek.
Azután bevetettük magunkat a Szigetközbe, Lipóton becsöppentünk a kenyér- és hal-fesztiválra, Héderváron megnéztük a kastélyszállót. Ásványrárón felidéztük a 2007-as forró nyári túrát, mikor Győrből indultunk délután 2 órakor a kánikulában és a Duna gátján értünk el - alig- Ásványráróra. Közben lefényképeztük a biciklis km óra hőmérőjén a 40 fokot, mint csodát, aztán a 41 fokot, aztán a 42 fokot. Ásványráró előtt fürödtünk a Duna-ág olajos-koszos (de legalább hideg) vizében, amitől újra embernek éreztük magunkat nem szétfolyó masszának.
Ez már a múlt, a jelen egyelőre kellemesebb. Egészen szerda délutánig. 
Győrladaméron aludtunk régi klubtársunknál, Attilánál, náluk vacsoráztunk, sátraztunk és a méhek repülési útvonalát keresztezve járkáltunk az udvaron. Balázs és Gazsó még méhészkedtek is.
Komárom utáni sátorhelyünk Balázsék egy korábbi vízitúrás helye volt, ide sikerült akkor kikötniük. A Duna vizében fürdeni jó volt és a közeli csárda halászléje is erőt adott.
Harmadik éjszakai táborhelyünket Balázs műhold térképről nézte ki, Nyergesújfalunál, ismét Duna parton. Közelebbről nézve is épp olyan megfelelő volt, mint madártávlatból.
Esztergomnál megnéztük Magyarország rangban első és méreteiben legnagyobb templomát. Hossza 118, szélessége 49, magassága 100 méter.
A Duna felőli homlokzaton QUAE SURSUM SUNT QUAERITE („az odafent valókat keressétek") olvasható.
A legjobban nekem a szlovák rész tetszett. E. Józsi javaslatára Esztergom után átmentünk Párkányba és az Ipoly torkolatáig tekertünk a nyári csendben elhagyatott falvakon át, majd az Ipoly feletti vasúti híd gyalogos-biciklis részén át megint Magyarországra, Szobra.
Budapesten és környékén végig a Duna menti kerékpárúton lehet áthaladni, ami nagyban megkönnyítette a dolgunkat – no meg a HÉV, de az inkább az eső miatt volt. Budapesten este 7 óra után is nagy a jövés-menés-tekerés a rakparti részen.
Részlet a Wikipédiából: A Duna menti kerékpárút része a nemzetközi EuroVelo 6. kerékpáros útvonalnak, amely Nantes-tól indul a Loire mentén, és kelet felé átszeli Franciaországot. Továbbfut a Bodeni-tóig Svájcban, majd a Dunát követve, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Bulgária érintésével, érkezik meg Romániába. Konstancánál éri el a Fekete-tengert.
Csepel szigeten Tököl után csökkent csak érezhetően a forgalom, csendesebb utakon, aszfaltozott gáton haladtunk. Sajnos másnap már vége volt a túrának.
Ráckeve után úgy éreztem magam, mint a Viharvadászok, mindenfelé sötét felhők gyűltek. Korábbi sátorveréssel és szerencsével megúsztuk a nagy ázást. Otthon olvastam, hogy máshol igen nagy esők, viharok voltak. Másnap sátorbontás után kezdett el újból esni és volt, aki előbb, volt, aki utóbb feladta és Dunaújvárostól hazajöttünk vonattal. Kivéve Fricit és Marcsit, aki végigjött Pécsig.
A részletekről meséljenek a képek.

Lejegyezte: Orbán Jutka



Míg a többiek további kilométereken keresztül áztak, fáztak mi (Mari és Frigyes) a dunaújvárosi elválás után negyedórával már száraz helyen száraz hálózsákban aludtunk az autópálya átjárójában. Fél 5-re nemcsak az erős szélbe kiakasztott vizes ruhánk, de az aszfalt is megszáradt ahogy a Balázsnak megjósolták a net közelében lévő ismerősei.
Gyorsan össze kaptuk magunkat, hogy másnapra ne maradjon olyan sok kilométer és még a szép naplementében letekertünk a Duna bal partján a solti hídig. Dunaföldváron  bevásároltunk a másnapi útra és mivel még világos volt tovább hajtottunk egy forgalom mentes nagyon jó és nem utolsósorban hátszeles úton Madocsa határáig. Itt a túránk legpuhább fekvő helyét sikerült kialakítani igazi frissen vágott szalmából, mivel a jó nehéz és kényelmes matracunk még a Mária első esése alkalmával Visegrád előtt kilyukadt. A folt persze otthon maradt. A csillagos éjjelnek köszönhetően túránk leghidegebb reggelére, de kipihenten ébredtünk. Veszekedés nélküli ( nem volt közönség) és hihetetlenül gyors reggeli sátorbontást követően  egy rövid paksi városnézés után a Kölesd felé vezető utat választottuk. A ragyogó napsütésnek és az út hullámzásának köszönhetően hamar le került a poláros felső. Kölesdtől Bonyhádig öt autó mellőzőt el minket, ebből kettő a motoros emlékmű fotózása közben. Ezt a közel harminc kilométert végig egymás mellett az általunk még soha nem járt úton kényelmes 14-16 km/ó tempóval nézelődve beszélgetve teljesítettük. A nagyon lassú haladás ellenére egy hosszabb lejtőt követően fáradtság nélkül gurultunk be Bonyhádra. Meg sem álltunk az első benzinkútig. A rövid pihenőt követően friss vízzel és nápolyival feltankolva Szászvári hosszabb pihenőig már csak libasorban lehetett haladni. A felhők is kezdtek növekedni, a Mari meg kezdett aggódni hogy elázunk. Megnyugtattam: Kárászt elhagyva kifordulunk az addigra goromba méretűvé és sötétté hízott zivatar felhő alól.
Így is történt, bár egy kicsit bele kellet taposni hogy a széle el ne érjen minket. Ez a taktika egészen jól működött a Zobáki emelkedő elejéig. Ott valamitől nagyon lelassultunk, mondtam is ha tolnánk jobban haladnánk, de azért sem szálltunk le. El is ért az eső széle, ránk esett kb öt csepp fejenként. Ekkor a Mária másik módszert javasolt az eső ellen, felhúztuk az eső védő huzatot a csomagokra. Na ez működöt de annyira hogy az általam olyan sokszor bejárt gerinc úton sikerült két alkalommal is eltévedni. De legalább nem áztunk, bár ez már a sok csomaggal egyáltalán nem hiányzott. Végül is a helyi romák segítségével meglett a jó irány. Az én alacsony építésű bringámról az út túlsó széléről  nem vettem észre az elágazást. Miután a jó irányba haladtunk a párom halkan megjegyezte ő már kétszer is látta ezt az elágazót.(köszi) A komlói úton egy nagy sebességű öröm gurulás néhol 67km/ó feletti tempóval egészen a Zsolnai dombig, s még a sötétedés előtt megérkeztünk.
Mi így tudtuk teljesíteni a túrát.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes



Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2011.07.17-19. Alföldi kerékpártúra Szegedre


Útvonal: Mohács-Szabadságságpuszta-Nagybaracska-Csátalja-Gara-Bacsbokod-Tataháza-Mélykút-Kisszállás-Mórahalom-Szeged-Deszk-Kiszombor-Makó-Tápé(o-szegei úton)-Szeged Táv: 260 km

Az indulást 17-órára tettük, Mohácsig vonatoztunk. Az idő rövidsége miatt döntöttünk így, és mert ez, egy alföldi túrának lett tervezve. Amíg félnyolcas kompra vártunk ettünk egy gyros-t, negyed óra múlva nekivágtunk a pusztának, és már a nap lenyugvóban volt. De ez így is volt tervezve a nagy meleg miatt, hogy a táv nagy részét éjszaka tesszük meg. Jó volt tekerni az alföldi hűvös éjszakában, a megállást mellőztük szúnyogok miatt, menet közben gyönyörködtünk a tájban. Éjjel fél kettőig tekertünk, Mélykúton egy nagy életű kocsmában frissítő közben úgy döntöttünk, hogy felverjük a sátrat. Lámpaoltás negyed háromkor lett.
 Reggel nyolckor egy akácosban ért a reggel kb. fejenként két deci vízzel, megmosakodtunk, és fogat mostunk. A következő pihenő helyen egy kedves cicával találkoztunk. Folytatunk utunkat Mórahalom irányába és ott pihentünk egyet, mert igen csak meleg volt. Az ott lévő benzinkútnál frissítés után, egy jó minősségű kerékpárúton  haladtunk tovább. Közben sok szép dolgot látunk, meg remek ötleteket, mint a buszmegálló kerékpártárolóval. Még a kerékpármosására is remek helyet találtunk, mert arra felé nagyon homokos a talaj, de kár hogy a kerékpárút Szeged előtt véget ért. Aztán Szegeden megnéztünk a repteret és egy híres tónál pihenés után, a központban ettünk egy kiadósat egy Gödör nevű éteremben, a Hősök kapuja közelében Utána fürödtünk belvárosi híd közelében, majd Makó felé vettük az irányt a kerékpárúton, ami az alföldi puszta közepén véget ért. A magyar szokások szerint kihajtó nem volt. Így viszont a következő település után tilos a kerékpározás, vagyis ha arra van dolga kerékpárral a közel jövőben inkább válasza az o szegedi utat. A sátorozás a második napon Makón a campingben volt, ahol már három éve is jártunk. Ez egy csodaszép hely, a Maros partján. Modern de egyszerű fürdő, és medence van a fák alatt.
Másnap betekertünk a makói belvárosba ahol inni valót néztük, meg pékárut, aztán a campinges javaslatára az o szegedi úton mentünk Szeged felé, ez az út Maros másik partján van, főleg mezőgazdasági célra használják. Település Szegedig nem volt. Két hátránya van, kisé rosszabb minőségű, meg komp kell szeged előtt. A komp után felkerestük a Magyarország újabb híd remekét az M43-on, aztán irány a vasútállomás. Közel negyven fok és az idő rövidsége miatt döntöttünk a vonatnál ami igen csak kalandosra sikerült, mert hogy terv szerint három átszállást igényelt de végén négy lett belőle. Háromnegyed ötkor indult az első, ami IC néven futott, de annak nem nevezhető, másod osztályon utaztunk az ajtóban, a kerékpárral, mert kerékpárszállító csak, a jegyen szerepelt. Kiskunfélegyházán átszálltunk az IR (inter régió) vonatra, ami egy hibrid vonat (német motor, magyar futómű, orosz számítógép), ami inkább egy metró és csuklós busz keveréke, modern kivitelben, remek volt utazni vele, gyors és kényelmes, széles ajtó, alacsony padló, két lépcső, kerékpártároló. Aztán Baján jött a meglepetés, mert hogy a csatlakozás késése miatt elénk jött egy másik vonat, ami egy hipermodern valami H vonat Svájc vonat gyakran Balaton és Pest között jár, meg mint kiderült Bajára is, nincs lépcső, remek lékgondi, kerékpártároló, széles ajtó. Aztán átszálltunk a jegyszerinti piros dízelünkre Bátaszéken hogy eljussunk Dombóvára addigra már igen csak sötét volt, és ott vártunk a szokásosan késő-IC re de ez sokall modernebb, mint a Szegedi és kényelmesebb is és kerékpártároló is volt és nem voltunk egyedül sem, mondjuk Szegeden sem, de most kényelemben. Igaz hogy hirtelen jött az ötlet, és meleg is volt, nagyon meleg de, máskor is, visszamennénk. 


Lejegyezte: Vókó Csaba és Vadász Ferenc

Képek: Vadász Ferenc fotói
.