2014.12.30. Évzáró gyalogtúra

Útvonal: Pécs, Makra dűlő 47. kereszt - Phsz - Árnyas forrás - Z - Éger tető - Zo - Jakab-hegy pálos kolostor romjai - K - Zsongor kő - vissza  K - Pálos kolostor romjai - Z - Phsz - Makra dűlő
Táv: 14 km Szint: 440m
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra után lehetőség volt a Fekete Kutya Csülök Bárban egy csülökkel pótolni az elégetett kalóriát.

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói 
Farkas Kati fotói
Keményfi Balázs fotói
Speiser Joci fotói

.

2014.12.20-21. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 3. szakasz.

Útvonal: 
1. nap: Kövestető - volt Hársas kh. - K - Árpádtető - Tripammer fa - Fehérkúti kulcsosház - tájfutó útvonal - 3-as forrás - Fehérkúti kulcsosház  Táv: 17 km 310m szint
2. nap: Fehérkúti kulcsosház -  K - Büdöskút - Remete rét - K - Vörös hegy - Patacsi mező - Jakab hegy - Pálos kút - Abaliget - K - Abaliget vá.. Táv: 26km 450m szint
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala gdb formátumban GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.  1. nap   2. nap

Itt tartunk - térkép 132km 2200m szint


Gyorsan nekiállok a túra leírásnak, mert mindjárt ledönt a betegség a lábamról. Szükségem lenne valami csodaszerre, hogy kikeveredjek a betegségből. Vagy lehet, hogy már csak a tavasz fog rajtam segíteni?

A két napos túránk találkozó helye a Domus parkolója volt, mert sok csomaggal felpakolva terveztük a két napot (vacsorafőzés a turistaházban) A. Csongor vállalta, hogy felviszi a házhoz a cuccunkat és mire meg érkezünk a túráról befűti a házat. Ez már keleti kényelem egy Kék túrán szerintem. Lassan mindenki meg is érkezett az ottalvósok közül (S. Szilvi, R. Timi, Sz. Péter, R. Laca, N. Balázs, K. Balázs, M.Csilla) és megszabadultunk azoktól a holmiktól, melyekre a nap végén lesz csak szükségünk aztán irány az autóbuszpályaudvar.
Itt már csatlakoztak a többiek (M. Éva, S. Erzsi, L. Ági, V. Lajos) megvan a csapat, indul a busz.

Valójában Köves-tetőtől folytattuk a túrát, mert az előző szakaszt ugyan Zobák-pusztánál terveztük lezárni, de olyan jó tempóval értünk a túra végéhez, hogy utána még felgyalogoltunk Köves-tetőre.
Csoportkép elkészült és indulunk, végre. Már mindenki nagyon várta a következő szakaszt. Mit csinál velünk ez a KÉK? Várakozás, örömtúrázás, élményfeldolgozás és várakozás ebben a körforgásban élünk. Én jól bírom.
A szakasz eleje gyönyörű, de a bányaművelés nyomai úton-útfélen fellelhetők. A külszíni fejtés tájsebe, ítéljen el aki akar, nekem tetszik. Hogy mi tetszik benne azt már nem tudnám megmondani, talán a monumentalitása? Itt kicsit elidőztünk és jó fotó témát találtam, mert ezen a túrán úgy gondoltam, hogy más szemszögből fotózok, itt sikerült. A fiúk (Laca, Balázsék) csinálnak elég sok és elég jó fotót én akkor inkább játszok.
A túra elején igen hamar kiderült, hogy az erdő a sok csapadék miatt szottyos és végig az is maradt.
Elértünk egy tűzivíz tározónak épült tavacskához, ami igen hangulatos, de már használaton kívüli.
A gyaloglás során elkezdődött a sárosabb szakaszokon az esek-kelek játék. R. Timi kezdte és sokan megirigyelték a két nap során. Sokszor a kijelölt útvonallal párhuzamosan mentünk az erdőben a járhatatlan szakaszoknál. Ez azért is volt hasznos, mert a rendkívül sáros bakancsaink itt megtisztultak és lehetett újból összesározni.
Készítettem egy két fotót speciális beállításból, amihez hanyatt kellett feküdnöm a földre. Jó ez a leheveredés, azt hiszem máskor is készítek ilyen fotókat.

Most egy kicsit bajban vagyok, mert a fiúk nem feliratozták a képeket és gőzöm nincs, hogy az első pihenőhely a kiépített pavilonnal hol volt talán a Hársas forrásnál. (ott volt, igen)  A forrásoknál mindig jó megpihenni. Azt hiszem már írtam, hogy nem lehet megállás nélkül egy forrás mellett sem elmenni, legalábbis nekünk ez nem sikerül szerencsére. Kis szendvicsezés, vizezés után indultunk tovább.
Az erdő gyönyörű volt végig. A lomb nélküli fákon keresztül az összes napfény a miénk volt és ezt egész nap élvezhettük. Néha úgy éreztem, hogy túl rétegesen öltöztem, lehet, hogy nem a naptárnak, hanem a hőmérsékletnek megfelelően kell öltözni? Még szerencse, hogy ezek a pillepalackból készült tudományos anyagok, amikből készülnek a ruháink, mindent megoldanak és elvezetik a nedvességet,és ha kell, bent tartják a meleget. Megérik a pénzüket az biztos. Szóval öltöztünk, vetkőztünk, ahogy a domborzat megizzasztott, vagy a nap átmelegített minket.
Megérkeztünk a Kincskereső forráshoz, amely gyönyörűen kiépített és persze szép helyen is van. Ez a Magyar Geocaching egyesület által foglalt forrás, így a fán a forrás jel mellett a geocaching jel is szerepel.
Ha még nem említettem volna, a fiúk most is ládáztak, ami nekünk is jó, mert ezek a ládák mindig valami érdekes dolognál vannak és ott jó megpihenni.
A nagy gyaloglásban R. Laca nem csak a táj szépségeit veszi észre, hanem az erdészek jópofaságait is. Az egyik fára telefont rögzítettek, és persze Laca nem bírta ki, hogy nem poénkodjon, „felhívta” Csongort a turistaházban, hogy közelítünk, indíthatja a fűtést. Lehet hogy sikerült a hívás? Mire odaértünk tényleg ment a fűtés.
És a nap egyre melegebben sütött, már-már tavaszt sejtettünk, de remélem az idő kereke nem gyorsult fel annyira, mert a karácsonyra szükségem van. A karácsonyi listámon elég sok minden volt, nehogy kimaradjon ez az esemény.
Közeledünk Árpád-tetőhöz. Itt is találtunk egy szép pavilont, meg kellett pihenni. Ez a nap a lógásról szól én úgy veszem észre. Nagyon jó ez a lógás. Szerintem nem is túrának kellene nevezni, hanem napozós-lazulós kirándulásnak. Ne elég a lógásból, még egy bakancsfotózás és utána indulás Tripammer-fa felé.
Nem nagy távolság Árpádtető-Tripammer fa és már megint állunk, de nem baj, mert ezt én szeretem. Úgy néz ki, hogy a 4. szakaszunk januárban nem lesz ilyen lazázós, ezeket az érzéseket majd tartalékolom azokra az időkre.
Tripammer-fától már csak egy pillanat és megérkeztünk a Fehérkúti kulcsoházhoz, az éjszakai szállásunkra.
Itt elváltak tőlünk túratársaink, akik nem ottalvós programra tervezték a két napot. Itt még megtehetik, mert közel van az otthon.
Elintéztük a pecsételéseket. Erre a napra nem sok adminisztráció jutott, de nem baj, majd holnap pecsételhetünk sokat.
Nagyon korán volt. Felmértük a lehetőségeket és elfoglaltuk a szobákat.
A lazázás ellenére azért jólesett ledőlni az ágyakra és beszélgetni. Még korán volt a vacsorafőzéshez. A fiúk nekiálltak szerelni a vízvezetéket, mert nem volt víz, de nem is lett.
Fürdésnek annyi. Azon kívül mindent megoldottunk, annak ellenére, hogy összkomforthoz szokott városi népek vagyunk.
Tudtunk sparhelten vacsorát főzni, nem folyóvízben mosogatni, kályhával fűteni, és forrásról vizet hozni. Kell ez az elpuhányodott népeknek. Igaz Sz. Péter lehet hogy nem így gondolja, mert Ő hozta a forrásról az 50 l-es teli kannát. Olyan nagyon nem panaszkodott, de nem is volt kedve beszélgetni.
Lassan nekiálltunk a vacsorafőzésnek, közben A. Csongor készítette elő az esti programhoz az anyagot. Projektoros vetítést tervezett nekünk. Azt hiszem a további szakaszon ilyen ellátásban nem lesz részünk. Ettől élmény ez a KÉK, mert mindig más.
Szóval, krumplit, hagymát pucolunk, beszélgetünk, jól elvagyunk. Ezt nagyon szeretem.
Megékezett Dodi, mert egy ilyen verőfényes napon a bicikliseknek tekerni kell. Megnézte, hogy jó társaságban vagyok-e és vigyáznak-e rám. Azt hiszem, nem lehet kifogása.
R. Timi játékkal készült, amit szívesen játszottunk a kályha mellett, Péter meg felügyelte a vacsorát a játék közben is.
A konyha igen nagy, ezért elfértünk mindannyian és bőségesen belaktunk. Nagyon finomra sikeredett a pincepörkölt. Mire az edényeket elmosogattuk már kezdődhetett is a vetítés.
K. Márton (Marci) is csatlakozott az ottalvós csapathoz, de hogy mikor érkezett az nekem rejtély. Egyszer csak ott volt.
Csongor fotós estét szervezett nekünk. Az első részben családi fotóarchívumból első világháborúban készült fotó sorozatott mutatott nekünk. Nagyon érdekes volt az életkörülményeiket látni. Még itt a turistaházban is nagyobb komfort volt, mit akkor egy tisztnek a szállásán (hát még a lövészárokban). A következő fotók 1989-ből voltak és közelítettünk időben a jelenhez, majd megnéztük a nap során készített fotóinkat.
Nagyon klassz dolog bekuckózni az ágyra, egy takaróval hárman melegedni és nem csinálni semmit, csak hallgatni Csongort, ahogy mesél. Nem akartam, hogy vége legyen, de tudtam, hogy másnap korán kell kelni, mert N. Balázs szigorú és korán szeretne indulni és igaza van. Nem lehetett tovább húzni a dolgot elmentünk aludni. Nekem nem volt jó. Úgy éreztem, hogy semmit nem aludtam. Vagy melegem volt, vagy világos volt, vagy nem jó a matrac nem tudom, de nem bántam, a fiúk reggel elkezdtek hangoskodni, jelezve, hogy lassan ébresztő.
Minden éjszakai „szenvedés” ellenére nem voltam fáradt.
A reggeli igen jól esett kakaó, csokis muffinnal. Kell a kalória. A reggeli vége felé került elő a pálinka. Gondoltam „bemutatom” a kakaónak, hátha nem vesznek össze. Azután N. Balázs megkínált  kis szalonnás „katonával”, mert szerinte abban van a kalória. Hát ezek együtt akkor még nem tudtam, hogy mit fognak művelni, de egész jól elvoltak a nap folyamán.
Összepakoltunk, takarítottunk, csoportfotózás és elindultunk, igen hidegben. Korán is volt, reménykedtem hasonló napsütésben mint az előző nap. Szerencsénk volt, csak idő kérdése és meleget is adott, nem csak fényt.
Ez a szakasz még szottyosabb volt mint az előző. Az én bakancsom ilyen koszos még nem volt. Jól vizsgázott, megtartom.
Dagasztottuk a sarat, mikor egy vadász csendre intett minket és kicsit arrébb terelte a csapatot, mert vadászat volt a közelben. Nekem nem volt megnyugtató a közelségük, mert ezek a vadászok egymást is lelövöldözik, nemhogy egy kiránduló csapatot. Túléltük és a bakancsok is megtisztultak az aljnövényzettől.
Elértük a Büdös-kúti turistaházat, ami igen szép, belül is. Meg tudtuk nézni, mert két kecskeméti túrázó lakott itt és elégedettek voltak a szállással.
Szép is a ház, de nekünk kicsi lett volna. Megkóstoltuk a barackpálinkájukat, ami nekem igen finom volt (nem erős, inkább illatos-zamatos). Pecsételtünk, forrás fotót készítettünk és indulás.
Itt csatlakozott hozzánk M. Éva és S. Erzsi. Remeterét felé vettük az irányt. Egyszer csak Remete rét előtt, mint egy illuzionista megjelenik V. Lajos, ismét együtt a csapat.
A rét után kezd kemény lenni a terep, megyünk felfelé és vetkőzünk lefelé.
A Patacsi mezőn igen furcsa érzésem volt. Közel van az otthonom és én nem arrafelé veszem az irányt, nem baj, ez az érzés többet nem lesz, mert a 4. szakasz már elhagyja Baranyát nem lesz otthonérzés. A Patacsi-mezőn is pecsételtünk majd nekivágtunk a Jakab-hegynek. Erről az oldalról még soha nem közelítettem meg a hegyet, nem is ismertem fel csak az utolsó pillanatban, hogy már ott vagyunk a kolostornál. (Tudom, ezen nem is csodálkoztok) Nekem a Jakab hegy mindig tartogat meglepetéseket.
A romok között megebédeltünk és kicsit pihentünk, napoztunk, fényképezkedtünk (más szemszögből is).
Zsongor kő, kihagyhatatlan, ámulatba ejtő, borzongató (vannak még szavaim, de mindet nem sorolhatom fel). Másnak biztosan más szavak jutnak az eszébe.
Azért még itt is elkapott az a furcsa érzés, hogy még mindig távolodunk az otthonomtól, pedig itt van a hegy alatt, rossz felé megyek?
Jó felé mentem, mert szép a táj arra is és én még soha nem voltam azon a részen.
Ha még nem említettem elégszer, továbbra is szottyogott a kijelölt út. Továbbra is estünk-keltünk a sáros, csúszós talajon, de nem bánta senki.
Még egy pár forrással találkoztunk, és számomra meglepően gyorsan Abaligetre értünk. Az erdőn át minden olyan közel van. Pecsételtünk a barlang pénztárában, és pihentünk a tó partján, ami rendkívül ronda, de szerintem azért, mert szezonra rendkívül széppé szeretnék építeni. ( le volt engedve a víz )
Pont úgy értünk a településre, hogy az időben közelebbi vonatot nem értük el, a távolabbi meg nagyon messze van. Azért elindultunk, mert az ücsörgéshez a napsütés ellenére hűvös volt. Még 5 km és teljesítve a 3. szakasz. Azt hittem, hogy itt már nem túl szép részen fogunk haladni, mert település, állomás mi lehet benne érdekes? Hát az, hogy olyan messze van a vasútállomás Abaligettől, hogy egy jót lehet kirándulni, mire oda ér a nép és szép dimbes-dombos a táj.
Szottyogtunk még egy kicsit a sárban és úgy döntöttünk, hogy bevesszük magunkat a sűrű, sötét rengetegbe egy fenyves erdőbe. Egy ilyen erdő kintről nézve olyan félelmetesnek tűnik, de bent járni már csak kellemes.
Abaligeti vasútállomás. A vonat érkezése még 1,5 óra. Nincs fűtés. Jó összebújni a padon. A végére már fáztunk, de a vonaton szerencsére volt fűtés.
Jó elindulni egy ilyen túrára és nekem jó haza érni egy ilyen túráról. Mindig nagyon várom a képeiteket, hogy elinduljanak az emlékek a fejembe. Persze képek nélkül is sok az emlék, de így könnyebb írni.
Akár mennyire is tavaszias volt az idő azért:


Kellemes Karácsonyt mindenkinek!
Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Rostás Laca fotói
Miklovich Csilla fotói
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap    2. nap


.

2014.12.14. Erdőből a fürdőbe

Útvonal: Máriagyűd kegytemplom - S- Csodabogyó tanösvény - Kilátó- S - Pyber gunyhó - S- Útjelzős 4-es kereszteződés - jobbra K- Esőbeálló (Tisztás) - K-P- Kereszt - lefelé a szőlők mellet S- Akasztó domb - S- a műútig - felfelé balra 300m - (jelzetlen) kanyarban felfelé - Szentkút - S- Máriagyűd templom.
Táv : 11 km   szint: 300 m
Túravezető: Kónya Tamás

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

December közepén márciusi időben túráztunk. Kellemes, könnyű útvonal volt. A gyerekek között akadt első túrás is, aki a végén azt mondta, hogy jó volt eljönni, máskor is szívesen vállalkozik hasonlóra. Már ezért érdemes volt ez a nap. A fürdőbe végül nem mentünk, legközelebb egy olcsóbb helyet keresünk.
Köszönöm a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
.

Túrabakancs eladó

Részletek itt.
Jack Wolfkin 38-as ÚJ túrabakancs eladó.
(24,2 cm belső talphossz)
Velúr bőr és szintetikus vízálló lélegzős felsőrész. TEXAPORE olyan mint a Goratex !
Anatómiai belső talpkiképzés és kivehető szellőzős talpbetét. Gumi orrész a kövek ellen és csuszásmentes talp.
Ár:28.000 Ft  Klubtagoknak kedvezmény !  : ))

Kónya Tamás
.

2014.12.06. 6m3 zúzottkő nekünk semmi!

A program eredeti felhívása letölthető itt.

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy a csepergő eső ellenére eljöttetek és megmutattuk, hogy mi a bringás virtus! Ez igazán szép munka volt! 
Ezzel mi is elősegítettük Pécsi "Családok Háza" létrejöttét.

Továbbítom a PSZNE (nagycsaládos egyesület) titkárának köszönő sorait.

Arató Csongor
----------------------------------

Kérlek, továbbítsd köszönetünket, a Túrakerékpáros Klub segítőkész tagjai felé, akik a Családok Házánál szombaton önkéntes munkájukkal segítettek.
A kész házunkban is szívesen látjuk őket a későbbiekben, és az eddigi jó viszonyt ápoljuk.
Boldog Karácsonyt kívánunk a Klub tagjainak!
A PSZNE Vezetőség nevében

Kovács János

Kőhordók:
A. Csaba
A. Csongor
H. Béla
K. Balázs
K. Gazsó
K. Tomi
K.H. Józsi

Képek:
.




2014.11.30. Körtúra a Papuk nyugati részének 800-as gerincein GY

Körtúra a Papuk Természet(védelmi) Park nyugati részének 800-as gerincein. Megnézzük, hol tart az új kilátó építése a Točak csúcsán. Esetleg a kilátást is megláthatjuk...

Túraútvonal: Novo Zvečevo (üdülőhely, 435m) - Poljana (763m) - 864m magassági pont - Lom (887m) - Bilo (847m) - Točak (887m), új kilátó (vidikovac) - jelzetlen utak - Josipov put - Novo Zvečevo
A Točak után jelzetlen utakon fogunk közlekedni.
Túratáv: 14,5km, szintkülönbség kb. 500m (fel és le is).
Túravezető: Welsch Róbert

Az útvonal mentesített aknamezőket is érint. Cserzett lelkű öreg papukjáróknak ez meg sem kottyan, de az újonnan érkezők nem árt, ha tudnak róla!

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói 
Farkas Kati fotói
Kónya Tamás fotói
Ifj. Tamás József fotói
.

2014.11.29. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 2. szakasz Mecseknádasd - Kövestető

Útvonal: Mecseknádasd Árpád-kori templom - Óbánya - Óbányai-völgy - Kisújbánya - Hidasi-völgy - Zobákpuszta - Kövestető
Táv: 19 km Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói
Nagy Balázs fotói
Rostás Laca fotói

Hamar eljött ez a nap is, csak 8-at  kellett aludni. Addig is nézegettük az első szakasz képeit a neten, és persze meghirdettük pár fórumon a programot. Nagyon nem kellett izgulni, hogy nagy lesz a tömeg, mert szerintem igen nehéz hideg időben túrára csalogatni az embereket. Így is lettünk 11-en.
7-kor indultunk a buszpályaudvarról és sűrű ködben értünk Mecseknádasdra. Nem volt szép az idő, de a legfontosabb, hogy ne essen egy csepp se, mert fogadtam egy nagy dobozos üditőitalban, hogy csapadékmentes lesz a nap és ha igazam van és nyerek, az minden szempontból ideális lenne. Szerencsénk volt, nyertem. A köd igen sokáig kitartott, de a hangulatunkon nem rontott. R.Timi hiányzott a csapatból, de jöttek túrázók, akik csak a kikapcsolódás miatt csatlakoztak hozzánk és nem céljuk a KÉK-et teljesíteni  (egyenlőre).
Mecseknádasdon a temetőben ládáztunk egyet, és utána begyalogoltunk Óbányára a betonos úton. Nem szerettem ezt a szakaszt, mert unalmas és betonos. Biztattak, hogy gyönyörű lesz a további és én hittem nekik, igazuk lett. Óbányán könnyen megtaláltuk a pecsételő helyet a kocsmánál. Itt kicsit elszöszmötöltünk, beszélgettünk, helyzetjelentést adtunk P. Balázsnak, aki még mindig nem csatlakozott hozzánk (lehet hogy így marad, meg fogja bánni). Elindultunk a faluból kifelé és nézegettük közben a szép házakat. Ez a település elég jól rendben tartott, maradjon is ilyen. A faluból kiérve pedig kezdődnek a csodák. Gyönyörű a táj, bármelyik évszakban is jár erre az ember. Itt még elvezetgettem volna a csapatot, ha szükség lett volna rá egészen Kisújbányáig. Egy-két vízen átkeltünk, jó pár vízesést lefényképeztünk és Ivettával kicsit hősködtünk egy sziklán, mert tudtuk, hogy biztonságban vagyunk, ezek a fiuk vigyáznak ránk.
Kisújbányán pecsételtünk N. Balázs pedig töltögette a matricákkal a pecsételős dobozokat, mert ez a dolga, és ezt igen rendesen el is végezte. Mi pedig inkább használtuk a nála lévő pecséteket, mert pecsételni jó.
Kisújbányán a Klumpás fogadóban megpihentünk. Időnk volt rengeteg a túra rövid, a csapat edzett. Kenyérlángost ettünk gazdagon, kávé is fogyott bőven, a rétest is megkóstolta L. Ági, kicsit melegedtünk, macskáztunk, beszélgettünk és lassan tovább indultunk. Szép ez a Klumpás, maradjon is ilyen.
Itt még olyan nagy volt a köd, hogy a Cigány-hegyi kilátóhoz nem is mentünk fel, mert nem volt értelme.
Kisújbánya után már forrásokat is fényképeztünk, mert az itt van rengeteg és szépen rendben is tartják. Nem kellett izgulni a kulacsaink tartalma miatt.
A Betyár forrásnál gyönyörű szikla található, ahová a forrás vizét elterelték kissé és csodálatos képződmény lett, ahogy a víz lecsorog a szikláról és a bő víz és pára miatt mohásodik a kő és folyik mellette a patak.
Ezen a túrán nem a ládázás miatt lehetett sokat pihenni, hanem a források miatt. Mindig meg kell állni, mert nem lehet nem megállni.
Itt még tudta fokozni a természet a szépséget, mert kis vízesések, források, gyönyörű erdő és még ez kacskaringós patak is. És a Csepegő szikla ha így hívják,  ( Csurgó,  a szerk.) mert erről nem csepegett a víz, hanem folyt.  Nagyon szép volt a sok mohával, de a környezetét kicsit rendbe kellene tenni, mert a sok kidőlt fa nem volt barátságos látvány. Az erdészet biztosan arra törekszik, hogy a természet legyen érintetlen, de ha már turista útvonalakkal átszőtt a Mecsek akkor legalább az utakról takarítsák el a bedőlt fákat.
A KÉK útvonala végig a patak mentén halad és ez a patak olyan nagyon hosszú, hogy ha nem kanyarogna ennyire nem is férne el a térképen.
A túra során már elkezdtük a következő szakasz részleteinek egyeztetését, főzés, szállás, költségek stb. Főzést Sz.Péter vállalta előre is köszönöm, mert szeretek jókat enni, de nem szeretem megcsinálni. Ezért jó a team munka, mert mindenki azt rakja bele a közösbe, amiben jó és mindenki jó valamiben.
Lassan a végéhez közeledünk itt van Zobák-puszta. Belekerült a füzetünkbe a mai napra tervezett utolsó pecsét is. A buszunk pedig kb 45 perc múlva jön. Akkor még bőven van idő és úgy gondoltuk, jobb gyalogolni, mint állni a hidegben, ezért megcéloztuk Köves-tetőt és ott szálltunk fel a hazainduló buszra.
Jó nap volt. Szép részeken jártunk, jó volt a társaság, NEM ESETT AZ ESŐ, kellemes volt a táv, jó a terep. De akkor miért fáradtam el?


 Lejegyezte: Miklovich Csilla
.

2014.11.21-22. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 1. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal: 
1. nap: Szekszárd - K - Szarvas-Szurdik - Óriás hegy - Sötétvölgy - Grábóci erdészlak - Grábóc - Szálka Táv: 30 km
2. nap: Szálka - K - Kismórágy - Mórágy - K - Bátaapáti - Harsányi kereszt - Héthárs pihenő - Hessz kereszt - Apátvarasd telep - Mecseknádasd Táv: 41 km
Összesen 1230m szint

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Rostás László fotói

A KÉK
Egy ilyen túra sorozat kezdetének mindig van előzménye, melyek már napokkal, hetekkel korábban történtek, de erről majd valamikor később írok. Most csak a szakaszhoz tartozó eseményeket mesélem el.
Igen korán kellett elindulni, mert a túra kezdete is messze van Pécstől és persze igen nagy szakaszt vállaltunk be az első napra (26 km-t). A buszunk 5:50-kor indult és szerencsére senki nem késett el én magamért igen nagyon izgultam, mert elég kellemetlen lett volna, ha ezen a reggelen alszom a legjobban és az ébresztőt beleálmodom az álmaimba. Szerencsére nem így történt. Az induláskor nem nagyon volt lehetőség ismerkedni, de gondoltam később bepótoljuk.
A csapat 8 főből állt sajnos, mert állhatott volna 9-ből is. Egyik túratársunk megbetegedett (P. Balázs) és ezt a szakasz ki kellett hagyja. Komoly túrázó hírében áll és már több szakasz teljesített, ezért csak Simonfa után fog hozzánk csatlakozni (miután lejárta ezt az elmaradt részt is).
És a többiek: S. Szilvia, R. Tímea, M. Ivetta, R. László (Laca), K. Balázs, N. Balázs, Sz. Péter, M. Csilla (túraszervező) Még így is Balázs uralom volt.
Olyan nagy ismerkedésre Szekszárdra érkezéskor sem került sor, de volt rá két napunk. Bepótoltuk. Az állomáson kellett először pecsételni. Nem volt egyszerű. Azon a kis forgó résen ahol a pénz és a jegy helyet cserél egy  pecsételős füzet nem nagyon fér át. Még szerencse, hogy a jegypénztáros nagyon rutinos volt és eljelelte nekünk, hogy kell kihajtogatni a füzetet, hogy áttoljuk a résen. Éljen, megvan ez első pecsét. Gyorsan elpakoltunk és irányba álltunk. Szerencsére volt aki irányba állította a csapatot, mert nekem ez nem ment volna, ezért sem nevezem magam a leírásba túravezetőnek. Én pár helyen jól megvezettem volna a csapatot.
A kopjafánál fényképezkedtünk és Szekszárd szép részén átsétáltunk a Fő tér felé, bámészkodtunk, talán még itt kicsit andalogtunk is, és eljutottunk olyan pincesor féle utcába ami már nem igazi pincesor, de még elámul az ember egy-két épületén.
Feljebb érve a templom környékén a fiúknak egy kicsit játszani kellett, mert geoláda volt elrejtve. Itt úgy gondoltam, ezek a láda keresések nagyon jó alkalmak lesznek, hogy pihenjek. Reméltem sok lesz a láda és sok lesz a pihenő. A templom környéke nagyon szép és rendezett a nap hétágra sütött (én meg otthon hagytam az új napszemüvegem). Megvolt a láda, megvolt a pihenő indulás tovább. Szurdokon, dűlő utakon jutottunk ki és fel. Itt már volt sár és számítottunk is rá a túra során végig, de nem okozott sehol nagy gondot, mert felkészült volt a csapat.
Szép volt a táj, gyönyörű az idő, jó a társaság, finom a pálinka, elszánt a csapat. Mi kell még egy KÉK túra elején. Így kell ezt elkezdeni!
Ahogy mentünk és beszélgettünk, ismerkedtünk vidámak voltunk egy nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. Nem örültem a hátamon a zsáknak. Nehéz volt kb. 7 kg nem szoktam hozzá, hogy túrán ekkora súlyt cipeljek. Lassan meg kell barátkozzak a zsákommal, mert két napig együtt leszünk. Elég nehezen ment az elfogadása annak a ténynek, hogy a kéket nem lehet megcsinálni csomag nélkül és ez még lehet hogy nagyobb és nehezebb is lesz néha.
Miután bemelegedtek az izmaink és hozzászoktunk a csomaghoz és már kint vagyunk a dombokon itt már elég jó tempót gyalogolunk. Csak mentünk, mentünk, mentünk és mégis jó volt, jó volt, jó volt.
A pihenőknél előkerül a jó kis házi pálinka mely S. Szilvi érdeme, meg persze R. Lacáé, aki végig cipelte. Gondoltam ne legyen olyan nagy a súly, megkóstolom igen gyakran, hogy jobban fogyjon.
Az ebédet a Sötét-völgyi tábor mellett fogyasztottuk el, abban a reményben, hogy ott biztosan lesznek jó kis padok, asztal meg hangulat. Hangulat volt, de semmi egyéb. Azért mindenki nagyot pihent, evett, ivott és tele energiával indultunk tovább.
A forrásoknál mindig megálltunk, mert azt nem lehet megtenni, hogy csak úgy elsétál mellettük az ember. Nem tudom miért van ez, de akkor is meg kell állni, ha nincs szükség vízre. Ezek ilyen helyek.
A technika (okos telefon) még azt is lehetővé tette, hogy meghallgassuk, az Indulj el egy úton c. dalt, ami igen hangulatos volt.
Lassan beérkeztünk Grábócra. Itt a templomnál kicsit pihentünk R. Timi cipőt cserélt, mert az egyik legfontosabb dolog a megfelelő túracipő.
Elindultunk pecsételő helyet keresni. Nagyon nem egyszerű Gárbócon otthon találni bárkit, mert Bonyhádon volt a fél falu (a boltos, a pecsét őrzője, az egyetlen vállalkozó, stb), a másik felének pedig nincs pecsétje. Amíg ott kínlódtunk, hogy mi legyen, mert pecsét kell. Az egyik segítőnknek  a nyugdíjas klub vezetőjének eszébe jutott, hogy nekik van egy pecsétjük. Ha jó nekünk akkor pecsétel. Persze hogy jó az nekünk!
Nagy volt a boldogság mehetünk tovább. Jön a telefon Szálkán másik szállásunk lesz mégpedig a Napsugár vendégházban. Remek, csak legalább olyan jó legyen mint amilyennek a Lizi vendégház kinéz a neten és az ára is olyan legyen és persze meg is találjuk és ne kelljen csalódni.
Grábócról kifelé még megkerestünk egy ládát ami pont az út mentén volt, ezért mindenki rész vett benne. Nem csak ládát találtunk, hanem egy roggyant szemüveget. Szemüvegesként nem tudom elképzelni, hogy lehet elhagyni egy szemüveget, de ez legyen a gazdájának a problémája.
Közel a cél mindenki megy mintha üldöznének. Nagyon jó tempót gyalogoltunk egész nap. Azért elfáradtunk kicsit, vágytunk egy jó fürdőre és vacsira megy pihe-puha ágyra.
Könnyen megtaláltuk a szállást, mert már figyeltek minket és vártak. Kellemes meglepetés volt, nagyon szép helyre kerültünk. Három fürdőszoba szolgál ki minket, a szobák között válogathattunk és volt egy közös konyha, étkező, nappali. Mindenkinek ajánlom a Napsugár vendégházat, mert kedvesek a tulajdonosok, rendezett a ház és a környezete és barátságos az ára.
A lányok itt azonnal ledőltek az ágyra relaxálni és két „őrült” geoládás R.Laca és K. Balázs elment még játszani. Ők tudják?
Lassan mindenki magára talált és fürödtünk, vacsorát készítettünk és lassan-lassan összegyűltünk a közös helyiségben. Nagyon szeretem az ilyen estéket. Kicsit fáradtan, tele hassal, frissen fürödve beszélgetni a barátokkal egy jó helyen. Ezt az orvosoknak receptre fel kellene írniuk. Talán nem lenne annyi depressziós ember.
Szóval igen jól eltelt az este és nem akaródzott senkinek lefeküdni, ezért megbeszéltük a kék túránk további szakaszait az időpontokat és még apró részletek is. K. Balázs csak a méhek kiröpüléséig ér rá, ezért addig lehetőleg jól kell haladni. Persze nem csak miatta, mert ha jön a jó idő már a kerékpáros programokat is be kell iktatni a túrákhoz és nincs annyi hétvége, hogy mindenre elég legyen.
Azért már mindenki álmosodik, én néha belealszom a beszélgetésbe ezért lassan elmegyünk aludni.
Reggel a fiúk ébresztettek igen hangos beszélgetéssel. Senki nem panaszkodott álmatlanságra. Reggeli, mosakodás, pakolás, csoportkép és indulás ez jó tempóban meg is történt. Lementünk a kocsma-bolt egységbe, ami ebben a faluban igen csinos, mint ahogy minden. És itt aztán igen jól elszöszmötöltünk a vásárlással, teázással, pecsételéssel (végre hasznát vehettük a pecsét párnának és nem feleslegesen cipeltem) és igen későn indultunk a tervezetthez képest. Gondoltam az előző nap nagyon jól fogytak a kilométerek, miért izgulnak a fiúk ezt a napot is jól legyűrjük.
A gyönyörű szálkai tó mellett hagytuk el a települést és ismét mentünk, mentünk, mentünk és továbbra is jó ez a gyaloglás. Kismórágy után már emlékszem az emelkedőre, ami eddig is volt, csak még nem tűnt fel. Talán itt kezdtem fáradni? Itt már volt pár kilométer a lábunkban és hiába volt könnyebb a csomag, mögöttünk van egy nap.
Mórágyra először fentről néztünk le nagyon szép látvány volt. A központjában ebédeltünk, pedig még nem is volt dél, de olyan szép hely volt padokkal, asztallal, hogy nem lehetett kihagyni.
A pecsét a közeli kocsmában volt, amit igen körülményesen találtunk meg, de szerencsére volt távsegítség. P. Balázs otthonról odanavigált minket. Ez már a negyedik pecsétünk.
Aki még nem gyűjtötte, nem is értheti meg, hogy miért örülünk neki. Nem tudom én sem elmondani miért, de olyan jó mikor újabb pecsét került a füzetembe. Van ennek valami varázsa!
Pecsét megvan, indulás. Kicsit szétszakadva, de elindultunk, mert tudtuk, hogy a gránitfalnál találkozunk a fiukkal, mert ott is van láda.
A világ igen kicsi, mert találkoztam a körzeti rendőrrel akiről kiderült, hogy ismerem. Biztosított róla, ha bármi baj lenne útközben kiment, mert az autója alkalmas az erdei utakon a közlekedésre. Nagyon kedves gesztus volt, de eddig is biztonságban éreztem magam voltak akik megmentsenek.
Ezen a szakaszon egyre több emelkedő volt vagy csak már fáradtam és azért emlékszem így a terepre? Nem tudom, de örültem a Henrik forrásnak, mert lehetett pihenni. Aztán irány felfelé és cél Bátaapáti.
A falu nagyon szép, rendezett, tiszta, de itt is minden zárva. Az emberek persze segítőkészek, de ha nincs pecsétjük akkor mi nem jutunk előrébb. Kezdődött a pecsét vadászat. Bolt, kocsma zárva. Művelődési ház zárva. Vállalkozó az nincs. A segítőkész bácsinak egyszer csak eszébe jut a falu túlsó felén a Naspolya Hotel, az biztos nyitva és pecsétjük is lehet (reménykedtem, hogy a cég székhelye is a faluban van). Elindultunk, de ez a falu nagyon hosszú és már nem is volt olyan szép amikor a betonon csak megyünk és még megyünk és nincs még mindig meg a hotel. Tényleg a túlsó felén volt a legvégén, de pecsét volt és „Bátaapátis”, nem szép pecsét, de kit érdekelt, megvan.
Indulás vissza. Ez a kis kitérő 1,5 óra volt. Ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak. Kis pálinka energiaitallal felvettük az erőltetett tempót és az utolsó pecsételő helyünket céloztuk meg. Baranya-Tolna határában még készítettünk egy csoportképet és tovább indultunk igen jó tempóban.
Sokunknak talán itt volt a holtpont, nekem legalábbis biztosan. Olyan állapotban voltam, hogy már nem fájt semmim és nem voltam fáradt és olyan érzésem volt, hogy bármeddig el tudok gyalogolni. Na ez lett gyanús!
Itt már néha szétszakadtunk, de nem volt nagy lemaradás és mire ránk szürkült már egy nagyobb pihenő után együtt indultunk tovább. Itt már a lámpák is kézbe kerültek, de még nem használtukat őket, mert nagyon messze voltunk még a következő pecsételő helytől és még messzebb a céltól.
És mentünk, mentünk, mentünk, majd már lámpáztunk is, ami igen hangulatos volt. Egy szakaszon az út olyan sáros, pocsolyás volt, hogy bementünk az erdőbe és úttalan-utakon haladtunk a sötétben.
Az utolsó pecsételő helyünk egy kerítésen volt. A szép zománcozott ládikát, táblázva megtaláltuk. Itt nem pecsét van, hanem lepecsételt lapocskák, melyeket be kell ragasztani a füzetbe.
Irány a busz, ami még pár kilométer, de már úgy éreztem, hogy mindent kibírok. Itt N. Balázs igen alapos helyismerete segített és megcéloztuk a megállót. Az hiszem  legrövidebb, de mégsem a legveszélyesebb szakaszon haladtunk. Ez persze nem teljesen igaz, mert a végére  nagyon veszélyes lett. A 6-os főúton mentünk sötétben, igaz kivilágítva, de az autósok szerintem meglepődtek a kis csapatunkon. Ez nem volt jó, de kellett ahhoz, hogy a buszt elérjük és 2 percnél tovább nem is vártunk rá.
Én erre a napra csak 30 km-t terveztem 41 lett belőle.
Nem tudom, hogy zárjam a beszámolót, mert mindig eszembe jutnak újabb élmények, de talán elég lesz három oldal. Találkozunk 2014. november 29-én.

 Lejegyezte: Miklovich Csilla
.

2014.11.02. Gyalogtúra a Jakab-hegy oldalában

Útvonal: Pécs-patacsi Szt. Márton templom (GCPSMA) - Benczúr Gyula u. - Parlag dűlő - Bajmi kút (GCBAJM) - jelzetlen út - Zo - Jakab-hegy pálos kolostor romok (GCPK) - Z - P - Jancsi forrás - Fenyves forrás - P - Farkas forrás (GCBUEK) - K+ - Z - (GCEGVO) - Éger tető - Tornapálya - jelzetlen út - Bajmi kút - Parlag dűlő - Benczúr Gyula u - patacsi templom
Táv:  14 km Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Kellemes túrát tettünk a mai napon. Bár elég későn lett meghirdetve, ennek ellenére szép számú résztvevő volt, 19-en jöttünk össze. A patacsi Szt Márton templomtól indultunk, mellyel kapcsolatban érdekesség, hogy ez a templom a Jakab-hegyi pálos kolostor köveiből épült. Utunk során érintettük az építőkövek eredeti helyét is, a pálos kolostorromokat.
Az útvonal első szakasza számomra is még bejáratlan nyomvonalon vezetett Éger-tetőig. Nem bántam meg, hogy erre mentünk, hiszen új területét ismerhettük meg lakóhelyünknek.
Éger-tető után már a mindenki által ismert turista útvonalakon haladtunk, eltévedésre nem volt okunk. Érdekes volt, hogy a fák leveleli még zöldek. Láttuk a korábbi hatalmas esőzések nyomait: a patakok a bennük összegyűlt hordaléktól teljesen megtisztították a medret, sok helyen a hegyet alkotó vörös homokkő látszott a mederfenéken.
Jó bemelegítés volt a mai a téli gyalogtúrákra.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Speiser József fotói
.

2014.10.25. Ilyen túra sem volt még

A túrakiírásban az alábbi szerepelt: ... 
"Útvonal a helyszínen megbeszélt irányban az időjárás és a résztvevők kedvének, edzettségének megfelelően.
 Minimum 30km, de lehet akár 130km is. Amit a többség szeretne az lesz!

...és ez lett belőle:

Útvonal: Pécs rácvárosi körforgalom - 6-os út - Cserkút - Kővágószőlős -  Petőc-puszta - V-ös üzem - erdei iskola - II-es üzem - Bakonyai-erdészház - Pécs
Táv: 51 km Túravezető: Bodrogi Frigyes

A túrára négyen érkeztünk és még én sem tudtam merre megyünk. Mivel a város nyugati végén találkoztunk a keleti irányt hamar elvetettük. De akkor merre? A csapat fele a 130km-re készült, de a párom  a 30-cal is beérte volna. Na most mi legyen? Mivel ötlet nem volt mondtam irány nyugat! Majd alakul. A 6-os utat még el sem hagytuk mikor a Józsi utolért minket. Nem tudta hogy nálam a 9 óra 9-kor van. Majdnem lemaradt. A lezárt forgalom mentes csekúti út jó iránynak mutatkozott a forgalmas főút helyett,hát arra fordultunk. A csapat a golgotai elágazónál várt meg. hogy most merre? Legyen Hetvehely! De mégsem úgy lett, mert a következő elágazónál a Mari kitalálta hogy megmutatja a Petőc-pusztai öreg temetőt.( nem mutatta meg ), én meg már megint lemaradtam csak az 5-ös üzemnél értem utol őket. A következő elágazás Szentlőrinc vagy Abaliget hangzott a kérdés? Egyik se mert az erdei iskola felé mentünk ahol az Ica a vasút alatti nagy tócsánál bemutatta a vízen járó képességét. Kis súly , könnyű bringa, nagy sebesség, biztos sikerül. NEM SIKERÜLT!!! De a jókedv garantált. Az iskola látogatásnál már a nap is kisütött, sok bolond gombát is találtunk, a vízen járó is száradásnak indult csak a cipő nem akart. A haza utat végül is  a hegy oldalában a volt kettes üzem felé teljesítettük pont szembe mint gondoltam. De nem baj ez egy ilyen túra volt ami változhat útközben is.A pellérdi elágazónál váltunk el még két óra sem mire hazaértünk. Ha 130km nem is de azért egy 50-es összejött.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2014.10.04. Kisvasutazás Almamelléken

Útvonal: Almamellék – (utazás erdei kisvasúttal Sasrétre ) – Sasrét – Lukafapuszta – Cigány-forrás – Nagy-tótváros – Aligvár-forrás,  (14 km, 200 m szintemelkedés) majd a sínek mentén vissza Almamellék állomásig +7 km

Szombat reggel ketten indultunk (autóval) Almamelléknek K.Ferivel, és az okoskodásom miatt rossz helyen mentünk ki Szigetvárról, és így 20-30 km potyautat sikerült tennünk mindjárt az elején.
Azért a program elejére pont odaértünk, egy hölgy tartott egy kis előadást a kisvasút történetéről aztán már indultunk is. A vasútvonal hossza 6-7 km egy nagy horgásztó és halastavak partján haladt, majd rétek és fás ligetek között, míg elért Sasrétre. Itt a helyi erdész már várt minket és ő mondta el az ős bükkös és a Sas rét történetét, és hogy merre is fogunk menni, és milyen látnivalók lesznek még.
A Sas rét és környéke nagyon szép, aki még nem volt itt, az ne hagyja ki! Az erdészházból kialakított vendégház nagyon klassz, jelenleg  szállóként és presszó-étteremként működik. Igazából innen indult a 14 km-es túránk ami végig a Somogyi megyehatáron haladt. Láttunk egy igazán öreg temetőt és több elnéptelenedett falu helyét (pár romot).
Aztán az erdő közepén  mutattak egy érdekes magtárat és pincét ami valaha szántókkal és szőlőkel volt határos, de az 50-es évektől felhagytak a környékén a földműveléssel, és így szép lassan körülvette az erdő. A magtár egy téglából a partoldalba épült 3 szintes épület volt, ami alatt volt egy hatalmas 100 m-es pince. Az erdész elmondta, hogy ezt az épületet próbálják megmenteni, de nem találnak neki semmilyen funkciót, és még ingyen sem akarja senki használatba venni . Kár ezért az érdekes épületért. Ezután Terecseny felé vettük az irányt ahol még lett volna néhány látnivaló és a túra vége is ott lett volna, de mivel az autót Almamelléken hagytuk, ezért mi ketten a vége előtt elváltunk a többiektől és egy másik jelzett úton visszamentünk Sas rétre és innen a sínek mentén vissza sétáltunk egészen az Almamelléki kisvasút kiinduló pontjára.
Mi ketten bőven túlteljesítettük az aznapra kiírt távot :) Az idő is kegyes volt hozzánk, mert itt nem esett az eső és hideg sem volt. Vagyis egy nagyon jól sikerült túra után kellemesen elfáradva értünk haza.

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Kökény Feri fotói
.

2014.10.04. Kerékpártúra Bátára a búcsúba

A búcsú eredeti programja letölthető itt.

A túra a következőképpen zajlott:
Útvonal:  Kozármisleny 57-es út kerszteződés - Szederkény - Szajk - Lánycsók - Mohács Táv: 35km
11.00-kor Mohácson a Fogadalmi templomnál csatlakozás a Mohácsról Bátára induló kerékpáros zarándok csoporthoz, majd a csoporttal együtt: Mohács - Bár - Dunaszekcső - Báta 23km (GCVZ)
Részvétel Bátán a búcsú programján.
A program végeztével kerékpárral vissza Mohácsra: Báta - Dunaszekcső - Bár - Mohács útvonalon 23km, majd utazás Mohácsról vonattal Pécsre.
Túravezető: Sárszegi Attila, Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Megtekinthető itt.

Tudnivalók a búcsújáróhelyről

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.


2014.09.27 A busóálarc mögött - kerékpártúra Mohácsra

Eredeti meghívó itt

Izgalommal vártam ezt a túrát a tervezett program miatt is és mivel nagy túravezetői tapasztalattal nem rendelkezem. Egyre több lett a jelentkező és az időjárás miatt is aggódtam, nem beszélve az 57-es út rövid, de forgalmas szakaszáról.
Szombat reggel a Tesco parkolóban 16 lelkes túratárs gyűlt össze, a vokányi különítmény 2 fővel pedig Bólynál csatlakozott. Az idő is nekünk kedvezett, vénasszonyosnak indult.
A kiírt útvonalon haladtunk, hásságyi tónál egy kis pihenővel. Bólyban csatlakozott R. Laca és Ildi. Laca nagy segítség volt, mert Bóly területén belül ő mutatta az utat. Bóly után ahol lehetett a bicikliutat használtuk. Mohácson belül is jól kijelölt kerékpárúton haladtunk  és a nagy társaságot látva az autósok is előzékenyek voltak. Csodával határos módon szinte pontosan leértünk a megbeszélt időpontra, fél 12-re. Az utolsó pár méteren csatlakozott hozzánk Mohácson élő kolléganőm, Gabi és lánya, akik elnavigáltak a célig. A csapatban voltak páran, akik nem olvasták el részletesen a túrakiírást. Akkor most tisztázom a kérdést. Vendéglátónkkal, Gáborral kollégánk vagyunk a Villányi Önkormányzatnál, ebből az ismeretségből adódott a túra ötlete is, és persze abból, hogy volt is mit megmutatnia.
Gábor már sokac népviseletbe öltözve várt minket. Zsíroskenyér, szőlő, saját készítésű bor és bodzaszörp társaságában hallgattuk előadását a busó hagyományokról, történelemről - mondákról, öltözetről. Megtekintettük saját készítésű álarcait, melyek közül sok még kiállításon van Pécsen és Budapesten. Aki akarta felpróbálhatta a maszkokat és a subát is, továbbá könyvek és videók álltak az érdeklődök rendelkezésére, mindenki új ismeretekkel és élményekkel gazdagodhatott. Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Megköszönve a vendéglátást fagyizás után egy csoportkép erejéig megnéztük, hogy megvan-e még a Duna. Hazafelé Bólyban betértünk a szokásos cukrászdába, itt vártuk S. Mikiéket, mert Szajk után egy defektet sikerült összeszednie. Bólyban elköszöntek Lacáék, nekik is kb. annyi lett a túra távja, mint a Pécsről indulóknak. Hazafelé Szederkény után páran inkább a főutat választották, főleg kertvárosiaknak arra rövidebb volt. Kilencen az eredeti útvonalon mentünk, az idő kezdett borulni, de kitartott. A vége 95 km lett, legalábbis nekem. :) Tisztelet K. Feri túratársunknak, aki Komlóról érkezve is bevállalta az távot.
Szerintem jól sikerült a túra, örültem, hogy ennyi érdeklődő volt - a hosszú táv ellenére is - főleg Csiszinek, mivel tudom, hogy kevés lehetősége van csatlakozni hozzánk. Köszönöm mindenkinek a részvételt és a kitartást.
A túrázók nevében pedig köszönöm Gábornak és családjának a szíves vendéglátást és az előadást.
u.i.: Ha esetleg lennének olyanok, akiket érdekelt volna a túra, de nem volt jó az időpont és legalább 10 fő összejönne, akkor megkérdezhetem Gábort, hogy jövő tavasszal fogadna-e egy újabb csoportot.

Képek:
 Bodrogi Frigyes fotói
Csiszár Gábor fotói
Szalai Andrea fotói
Tárnai Márta fotói


2014.09.20 Borok, vizek, kúriák – kerékpártúra az új „zöldúton”

Útvonal: Sióagárd – Medina – Szedres – Tengelic – Kölesd – Sióagárd
Táv: 76 km Szint: 100m  Túravezető: Szél István

A túra útvonala gdb formátumban GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételen, Bikemap.net adatbázisban
SportsTracker adatbázisban megtekinthető itt.

Az idei bolondos nyár után semmi jóra nem számítottam az időjárást illetően, de a mai túrán semmi kellemetlen élményünk nem volt. Gyönyörű időben, szép tájakon, jó társaságban tekertünk. 
Túránk Sióagárdról indult és a Sió töltésén tekertünk Medina településig, ahol a falu határában megálltunk a medinai malomnál. Nagyon szépen felújított épület és jelenleg igényes turista szállóként üzemel. (Remélem a farsangi túránk szállása itt lesz.) Körbejártuk az épületet, megnéztük a szobákat és ez a kis pihenő elég is volt, indultunk a medinai Apponyi kiskastélyt megnézni. Nagyon jó állapotban van, mert felújították és szállodaként üzemel. Szerintem itt nem fogunk szobát kivenni, mert igen borsos az ára. Nem baj, de legalább rendezett az állapota az épületnek. Kicsit fotózkodtunk, beszélgettünk a kastély múltjáról-jelenéről, mert túravezetőnk nagyon felkészült volt és indultunk is tovább. 
Következő állomásunk a Szedres Hídja pusztai Bezerédj kastély és kápolna. Ez is felújított és terápiás gyermekotthon üzemel benne. A hozzá tartozó kápolna viszont rendkívül elhanyagolt, szó szerint omladozik.  
Szedres központjában kicsit pihentünk kocsmáztunk és indulás tovább. 
Következő állomásunk Apátipusztán volt. Ezen a vidéken egymás „hegyén-hátán” vannak a kastélyok. Ezt is igen hamar megtaláltuk. Egy lovardánál megpihentünk, mielőtt a Lovas udvarházhoz eltekerünk, ami szintén gyönyörűen felújított és rendezvények, esküvők fogadására alkalmas. Sajnos ehhez a kastélyhoz tartozó kápolna is teljesen romos. Szomorú látvány volt. Nekem már követhetetlen, hogy ez a kastély melyik családé volt, de azt hiszem, hogy Fiath családé. (Így igaz, a szerk.). Előtte biztosan másoké, de ezek a nemesek össze-vissza házasodtak és történész legyen a talpán aki ezt tudja követni. Lényeg, hogy ez már a második nagyon szépen felújított kastély volt ahol kicsit tovább időztünk, ezért sietnünk kellett a következőhöz, ahol kinyitották a kaput, hogy a kastélyt közelről is megnézhessük. 
Sajnos romos állapotú a Középtengelicen található Csapó kastély.  Buxus labirintusban sétáltunk és indultunk tovább a kúria közelében található tóhoz ahol csak egy kicsit időztünk. 
Innen elkerekeztünk a felsőtengelici Gindly-Benyovszky kúriához, ami  Kiss István szobrászművész örökösei tulajdonában van. Teljesen körbe kerített és nagy kutyák védik, ezért még rendes fényképet sem lehetett az épületről csinálni. Nincs túl jó állapotban a kúria. Környezetében a kerítésen belül és kívül a szobrász alkotásai láthatók. 
Innen irány a Benyovszky kápolna ami nagyon szépen felújított és a környezete is rendben tartott. Itt hosszabb pihenőt tartottunk és hozott anyagból ebédelt mindenki. 
Most jut eszembe, hogy túravezetőnk nagyon ötletesen a látnivalókról kérdéseket tett fel, szerintem minden kúriánál és kastélynál  és aki helyesen felelt ajándékot kapott. Nagyon jó játék volt. 
A kápolnától az erdőn keresztül nagyon jó erdei úton eltekertünk a tengelici Orchidea hotelhoz tartozó tóhoz. Itt kicsit barátkoztunk a bátor békával,  pihentünk, amire nem nagyon volt szükség, mert itt még senki nem volt fáradt, de jó volt a víz mellett csak úgy lenni. És innen hová is indultunk tovább? Hát, jegyzetek, térképek és a fényképek nélkül már nem tudom, mert ez elsőre követhetetlen.  
Azt hiszem Alsótengelicre mentünk a Gindly-Bárány kúriához (Így van, a szerk.), ami jelenleg bentlakásos rehabilitációs intézet. A portás nagyon aranyos volt és beengedett minket és körbe járhattuk a kastélyt, ami jó állapotúnak tűnt. Legalább ennek is van rendes gazdája. 
A következő kastélyokról ez nem mondható el, annak ellenére, hogy tulajdonosa lehetőségei határtalanok.
Tehát a következő kastélyunk rendkívül elhanyagolt állapotú volt. Katalinpusztán található és utolsó tulajdonosáról a Schell családról nevezték el. Ez a kastély körbejárható, nincs bekerítve és teljesen elhagyatott, olyan mintha park sem tartozna hozzá, ami az előző kastélyokról nem mondható el, mert a legtöbb épülethez igen nagy park tartozott. 
Ez után irány Középhídvég ahol a Bernrider kastélyt néztük meg, ami Dalmand Zrt irodaháza, de ennek ellenére nincs túl jó állapotban. Itt egy kicsit geoládáztunk (GCBERN), pihentünk, fényképezkedtünk és indultunk is tovább. Hová is? Ja, Kölesdre. Még jó hogy lefényképeztem a falutáblát. A faluban artézi kútból folyik a víz a kerékpárosok örömére. Itt már mindenki nagyon szeretett volna kocsmázni, ami ebben a faluban nem egyszerű dolog. Alig találtuk meg. A település szélén a focipályánál nagy nehezen fellelhető az idegenek számára. Ittunk, ettünk és megbeszéltük, hogy a három lehetséges útvonalból ki, merre szeretne haza menni.  Nehezen, de kialakultak az útvonalak és mire mindenki kitalálta hogy merre induljon majd, már a pihenő is elég volt. Itt szakadt rám a feladat, a túra leírását elvállaltam, ami fizetséggel is járt. Müzli szeletek és nyakba akaszthatós telefon tartók. Eddig ez a legnehezebb túra leírás amit csináltam, mert olyan sok látnivaló és élmény volt egy napba sűrítve, hogy igen nehéz mindenről írni és lehetőleg olyan sorrendben ahogy történt. Szóval hol is járunk? Megvan, mindjárt vége a túrának. A faluból kitekerve nagyon hamar visszaérkeztünk Medinára. Itt a fekvőbringások és még egy túra társunk elindult a hosszabbik úton, mert a lokátort szerették volna megnézni, ami sikerült is igaz bekerített az építmény, de a nagy mérete miatt valószínű így is látványos volt. A csapat többi tagja a Sió töltésén bringázott vissza az indulás helyére. Nem tudom ki tekert elől (A legkisebb, aki 10 éves, a szerk.), de igen nagy tempót diktált és páran bizony lemaradoztunk.
Túravezetőnk ígéretet tett, hogy tavasszal megszervezi a következő Tolna megyei kastélyos tekerés. 
Számon fogom kérni, mert ez nagyon tetszett és tele vagyok élményekkel. Vizek voltak, kúriák voltak, de a borokat legközelebb megkeressük.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Kedvcsináló:
http://www.tengelic.hu/kepek/turizmus/zoldut/tengeliczoldut_a4_leporello.pdf
http://www.tengelic.hu honlapon, a Turizmus/Zöldút a kúriák mentén menü alatt.
Ős-Sárvíz tanösvény

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Miklovich Csilla fotói
.

2014. 09.13 .Bóly - Villány - Bóly bringatúra

Eredeti kiírás itt

Idén az 5. "Bringára fel"- túránkra készültünk! Többen is lelkesen imádkoztunk, hogy jó időnk legyen! Délelőtt hét ágra sütött a nap, délfelé kezdett borulni és meg is érkezett az égi áldás. 13 órára a gyülekező időpontjára azonban elállt. Szorongva vártuk a túrára jelentkezőket, mondván esett az eső és vajon kit tántorít el a bicajozástól? Nagy örömünkre sokakat nem, ugyanis 60 jelentkező volt a 14 órás indulásig. El is indultunk. Boldogság  látni a sok vidám bicajozó emberkét! Színes kavalkád volt. Bólyiak mellett jöttek Babarcról, Mohácsról, Pécsről, Pócsáról, Szederkényből, sőt egy házaspár Németországból érkezett! Ők tandemmel tekertek, mivel a hölgy látás sérült. Jó hangulatban tekertünk Villányig, ott  ettünk, ittunk egyet, majd visszafordultunk és irány Bóly a park mögötti söröző, ahol finom zsíros kenyér és üdítő várta a tekerésben elfáradt sereget. Miután csillapítottuk éhünket, szomjunkat kezdődött a  tombola sorsolás! Minden résztvevő nyert valamit mivel idén nagyon sok felajánlást kaptunk! Díjaztuk a legidősebb és a legfiatalabb résztvevőt is!
A nap végeztével örömmel könyveltem el, hogy idén is érdemes volt megszervezni ezt a könnyű kis laza beszélgetős túrát! Jövőre sok szeretettel várok minden érdeklődőt szeptember második szombatján!

Lejegyezte: Györgyné Nagy Marcella
Bóly,2014.09.13.

Kerékpárosklub Kisokos

Sok hasznos információ, kerékpáros KRESZ, biztonságos közlekedés!

Részletek itt


2014.08.30. Papuk gyalogtúra

Útvonal: Jankovac (turistaház, 420m) - Skakavac (vízesés) - Kovačica-völgy - Partizántemető - Kožić hrast (708m) - Ivačka glava (913m) - Nevoljaš (kulcsosház és kilátó, 740m) - sípálya (lefelé) - Jezerac – Duboka-vgy. (kb. 450m) – Tisovac (sziklakilátó, 660m)– Lipova glava (645m)– Trišnjica (kulcsosház, 600m) - Šareni stup (675m) - Mrežare-fennsík (kb. 750m) - Maksimova špilja (barlang) - Jankovac
Táv: ~19km, szintkülönbség kb. 1100m (fel és le is)
Túravezető:  Welsch Robert 

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2014.08.24. Kerékpártúra Bakonyára - „Zöldutas ízek GAZdagon”

Augusztus 24-én vasárnap Bakonyán a Polgármesteri Hivatalnál találkozunk azokkal a túratársainkkal, akik a "zöldút" Pécs - Bakonya szakaszát gyalogosan járják végig.
Indulás 12-kor Pécs Pláza parkolójából, a nyugati oldalról.
Útvonal: Pécs-Cserkút-Kővágószőlős-Bakonya-Golgota-Pécs.
Táv: 45 km, szint: 400 m.  Az útvonal térképen
Csatlakozhatsz a gyalogtúrához is! Részletes program, ill. a  gyalogtúra információk itt!
Túravezető: Farkas Kati

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói

2014.08.17-22. Három sziget túra HR-Adria

A túraútvonal napi lebontásban:
1. nap: 61 km 850m szint A napi útvonal megtekinthető itt.
2. nap 51 km  820m szint A napi útvonal megtekinthető itt.
3. nap: 74 km 870m szint A napi útvonal megtekinthető itt.
4. nap: 61 km 1340m szint A napi útvonal megtekinthető itt.
5. nap: 105 km 720m szint A napi útvonal megtekinthető itt.
6. nap: 64 km 1100m szint A napi útvonal megtekinthető itt.
Összesen: 416km 5700m szint (csomaggal)

Túravezető: Bodrogi Frigyes

A teljes útvonal:
Megtekinthető GoogleEarth-ben itt.
Sports Trackerben itt
GPS részére gdb formátumban letölthető itt.

Beszámoló a terjedelme miatt itt olvasható mellékeltben található.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Kis-Hegedűs József fotói
Szutor András fotói
.


2014.07.26-31. Alföldi kerékpártúra Szolnok és Budapest

Alföldi kerékpár (vándor)túrám összegzése. 
Időszak: 2014.07.26-31. (6 nap). Túra nehézsége: könnyű (kivétel Mohács felé dimbes-dombos). Résztvevök: T. József és B. Attila, szolnoki barátom: T. J. Krisztián.
Túra napok és útvonal (napi meg tett távolság): 
2014.07.26. Szombat. 170.76 km. Pécs-Mohács-Jánoshalma-Kiskunhalas. 
2014.07.27. Vasárnap. 125.29 km. Kiskunmajsa-Kiskunfélegyháza-Tiszaalpár-Tiszakécske-Tiszavárkony-Tószeg-SZOLNOK (szállás:Tiszaliget Motel és Camping). 
2014.07.28. Hétfő. 16.15 km. (Szolnokon belül). SZOLNOK 
2014.07.29. Kedd. 153.69 km. Szolnok-Abony-Cegléd-Albertrisa-Monor-BUDAPEST-Dunaharaszti-Taksony-Duna(nagy)varsány. 
2014.07.30. Szerda. 155.85 km. Kiskunlaczháza-Ráczkeve (Duna mellett)-Dömsöd-Tass-Szalkszentmiklós-Dunavecse-Dunaegyháza-Solt-(töltésen)-Harta-(töltésen)-Dunapataj-Kalocsa-Dusnok-Sükösd-Érsekcsanád-BAJA-(hidon àt)-Pörböly. 
2014.07.31. Csütörtök. 79.05 km. Pörböly-Alsónyék-Bátaszék-Dunaszekcső-Bár-Mohács (szölöhegy)-Pécs. Összesen meg tett túra távolság: 700.95 km

Lejegyezte: Tamás József

Képek:
Tamás József fotói
.

2014.07.20-24. CS Ú CS túra az Alpokban

Útvonal: XXXXX


Hogy még mindig nem sikerült szavakba önteni a túrabeszámolót, annak csak az az oka, hogy erre a gyönyörűségre .. nincsenek igazán szavak!!
Miután mi - többen - szerelmesei vagyunk a Júliai-Alpoknak, nem volt meglepő, hogy Friciék kirándulásához már korlátozni kellett a létszámot!! Néhányan ráérősebben utaztunk, campingben megszállva, néhányan csak az utolsó "pillanatban" érkezvén a rajthoz.
Az első nap visszagurultunk Szlovénia "képeslapjához" = a Bledi-tóhoz, közbeiktatva le-fel kanyarodva egy másik csodához,  a Vintgar szurdokhoz. Már maga a bicikliút - nekünk magyaroknak - külön élvezet! Az út sima, nem repedezett, nem gyomos, üde réten át, lombos fák árnyékában - és sok-sok kényelmes biciklispihenőkkel kirakva, ahol a kulacsot is meg lehet tölteni friss vízzel!!
Az emelkedőkhöz  napsütés és jó meleg volt bőven, a fiúk a "falusi vályúban" úszóversenyt rögtönöztek ... a lányok inkább csak a lábukat lógatták .. a vízbe.
A Vintgar-szurdok - ahogy írva van a "nagykönyvben" - Szlovénia egyik lélegzetelállító látványa - mert nekik ilyesmiből elég sok van... A fényképezőgépek  egyik ámulatból a másikba esve próbálkoztak jól emlékezetükbe vésni a látványt - haszontalan .. mert ezt a csodát ilyen kis dobozba begyűjteni - úgyis  lehetetlen. De - ezért is mentünk oda személyesen!!
Blednél - megállva nem időztünk, de míg majdnem körbekerekeztük a tavat, alaposan megcsodáltuk a gleccsertó azúrkék víztükör közepén - kis szigetecskén pompázó Nagyboldogasszony templomot is. Emelkedő - és gyönyörű látvány, lejtő - és gyönyörű látvány.. 
..emelkedő 18%-os .. kicsit toltuk a bringát..
És ahol nincs "biciklis pihenő", ott van egy "jó kis kocsma - jó kis" .. sörrel, kávéval..
Következett a Peričnik vízesés - lentről csodáltuk, felmásztunk hozzá, mögé bújtunk, talán még körbe is táncoltuk.. Az üdezöld,  kristálytiszta,  álló - folyó - alázuhanó vizek látványával nem is bírtunk 
betelni. Visszaérve Gozd Martuljekbe - nagyon kellemes sátrazóhelyet találtunk. Sajnos volt, akinek más volt a véleménye - másnap a rendőrség "kívánt jó reggelt".. de rendesek voltak, a kiszabható bírságnak csak töredékét varrták a nyakunkba. Ezután -  indulás a "nagy útra". A felesleges koloncok ott maradtak a parkoló autókban, mi pedig a "már megszokott" finom, sima, zöld réten át, lombos fák árnyékában - bicikliúton ..
..először Kranska Gorán megállva - a spájz feltöltve - "begurultunk" Olaszországba, ahol - nagyon jó ötletként lesimították a felhagyott vasutakat kerékpárúttá! Ebből következik az a jó tulajdonság, hogy az út emelkedése/lejtése - valamint itt a kicsit kevesebb napsütés is - igen jól alkalmazkodik a felmálházott drótszamárhoz súlyához. Óriási szakadékok fölött - völgyhidakon át jutottunk el Tarvisióig, frissítettünk egy jót egy szintén nagyon-nagyon kerékpárosbarát pihenőben.
Még mindig "fehér sziklán"-kavicsokon türkízkék vizek és virágos rétek szegélyezték az utat, nyári orgonaillatban, néha alagútban tovább .. 
Következő felfrissülés egy "wellness-szurdok" - lásd a képeket, talán kiérződik belőle a tiszta-nyers természet ellenálhatatlan csábítása. Korán délután beértünk Pontebbába - ott a város ilyenkor alszik, így mi rövid ácsorgás után továbbgurultunk. Alagútba be, alagútból ki, lent a fehér kavicsokon a kristálytiszta-türkízkék folyó, itt-ott egy "kis" vízesés.. 
..oda kell menni, meg kell tapintani, mert "csípjetek meg, igaz ez, vagy álmodom ezt a szépséget".
Ezután sajnos elég határozottan eleredt az eső, ez felülírta az eredeti tervet, visszakanyarodtunk, közben a többség meghódította  az esőben az erődöt. A társaság nagyobb része egy alagútban állította fel sátrait, ott volt viszont a Chiusaforte-i vasútállomás, ahol "Öregapó és Öreganyó" nagyon barátságosan megengedte, hogy mellettük sátrazzunk.
Sajnos még nem jutottak el addig az ötletig, hogy a padláson kitűnő bringás szállást teremtsenek, de a toalett - aztán .. bringás a javából!!
Másnap - indulás a  nagy hegyre. Sella Nevea = 1190m - szétszakadt a mezőny. De nem baj, a látvány, a levegő, a virágos rétek, a mindenhonnan csorgó vizek - egyszercsak megint egy eldugott "mini wellness" jó kis friss-hideg vízzel!!, az elképesztő emelkedésű szerpentin!!
Felértünk!! Kis boltika, kis söröcskével, kávécskával, szép virágos terasszal, jót aludni.. vagy akinek még nem volt elég az emelkedés, irány  a felvonó, és hogyolyót gyúrhat a felső végen.. Pihenő után lejtő 950m-ig .. az elmúlt télen lezuhant lavina - a hídról alig érzékelhető ami lemászva, belemászva  .. állva nem érni el a hó alját. Lejjebb egy kis szamócacsipegetés.
Pihenő a Predil-tó mellett - egy alapos bicikliszerelésel, fiúk kipróbálták a felfrissülést a jeges vízben..
Indulás tovább - leszakad az ég !! És csak szakad - és csak szakad..  Van egy trafóház szerű a tó szélén - de az nagyon kicsi..Néhányan már a szerpentinen a Predil hágó felé .. és néhányan nagy-nagy kétségek közt: Merre tovább?? Az elszántabbak felfelé, a félénkebbek lefelé ..
A lefelé folytatása az volt, hogy az első faluban egy hétvégi ünnepségre felállított sátorban sátrazhattunk!! Szuperösszkomfort: rend, tisztaság, padok, asztalok, mosdó - és a szűnni nem akaró özönlő eső kint 
maradt.
Hazafelé Tarvisióban kis  fagyizás, kis bazározás, természetesen az előírt Fusine tavakat is felkerestük, kis kérdezősködés után megtaláltuk a Száva forrását is - lenyűgöző! Megint egy kis eső - és visszaértünk az autóhoz. Egy kis kóstoló sörből, csokiból az otthoniaknak, és indulás haza.
A "felfelé" változatot - a képek megnézegetése után az derül ki, hogy .. valamikor feltétlen be kell pótolni!!

Lejegyezte: Lovas Mónika

Képek, videok:
Bodrogi Frigyes fotói
Gajdos Pál videója 1:05:54  vágó: Bodrogi Frigyes
Kökény Ferenc videója
Kökény Ferenc fotói
Kónya Tamás fotói
Petkó Zoltán fotói
Sár Anikó fotói,
Szutor András fotói
Györgyné Nagy Marcella fotói
Miklovich Csilla fotói

.

2014. 07. 19. Irány a Rozé Fröccs Fesztivál!

Részletes program itt.

Túravezető: Dr. Tárnai Márti

Szombaton 13.15-kor indultunk a megbeszélt helyről. A hőmérséklet már megfelelő volt, a gumik is kellően felmelegedtek. Nem számítottam nagy tömegre, tudtam, hogy a vasárnap kezdődő népszerű szlovéniai csúcstúra miatt kevés túratárs lesz. Ennek ellenére meghirdettem a túrát, mert Janival mi mindenképpen biciklivel terveztük a fesztiválra történő utazást. Akinek pedig volt kedve, az így csatlakozhatott. Végül öten indultunk neki a 32 km-es távnak. Nem siettünk, hiszen meleg volt és még a futásra is rá kellett készülni, a rozé fröccsöktől meg pláne elfárad az ember. Újpetrén frissítettünk egyet. Villányban feltekerünk a kilátóhoz, hiszen túratársaink közül volt aki, még nem járt fent. Utána végig tekertünk a futóverseny útvonalán, nem mintha el lehetett volna tévedni, de így pont a Fő térre érkeztünk, ahol a jól ismert petárdai fagyiból erőt merítettünk az „1000RozéHosszúlépés” elnevezésű futóversenyhez. Regisztráció után vártuk a rajtot. A nevezés feltétele annyi volt, hogy valamilyen rózsaszín ruhadarabot, kiegészítőt kell viselni. Akinek a ruhatárából eddig hiányzott ez a szín, az vehetett pólót a helyszínen. A villányi rendezvénytéren szinte mindenkin volt valami rózsaszín, még azokon is, akik a futásra egyébként nem neveztek.A„futóverseny” (3 km) 17 órakor indult kongás, zenés felvezetéssel. Három ellenőrzőponton rozéfröccsel, málnaszörppel vártak a rendezők és a rajtszámon leigazolták, hogy megjelentünk. Egyesek bocis jelmezben teljesítették a távot, egy kangoo-s csapat is keresztülugrált a városon. Voltak, akik rózsaszín kajakkal (vagy kenuval?) a kezükben futottak. Futás után jól esett a rozé fröccs és egy langalló is elfért mellé. Ezt követően elköszöntünk egymástól, ki-ki ment haza, ahogy és amikor jónak látta. A fesztiválon a kitelepült pincészeteken kívül kézművesek, langallósok, kürtöskalácsos színesítette az összképet, nem beszélve a sok-sok rózsaszínbe öltözött vendégről. A főbb programok mellett lehetett mászófalon gyakorolni, spinfizz nevű „mosógépben” felfrissülni és kinect játékok is rendelkezésre álltak fiatalabb korosztály számára.
Janival meghallgattuk még az AnimaSound System koncertjét, közben ismerősökkel beszélgettünk. A másnapi Papuk túra miatt papírkutya módjára hazavitettük magunkat.
A Rozé Fröccs Fesztivál egy nagyon jó hangulatú rendezvény a nyár közepén. A nagy melegben kifejezetten jól esett egy-egy borászat rozé borát fröccs formájában is megkóstolni.


lejegyezte: Dr. Tárnai Márti

Dr. Tárnai Márti fotói



2014.07.11-13. VI. Beremendi Túrakerékpáros Találkozó

Az eredeti kiírás Itt!

A szombati túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2014.06.30.-07.04. Csavargás a Balaton-felvidéken és a Balaton mellett

Útvonal:
1. nap: Pécsről Balatonszentgyörgyig vonattal. Keszthely - Szent Mihály domb (GCSZMD) Balatongyörök - Szigliget - Badacsonytördemic - Badacsonytomaj - Ábrahámhegy - Salföld - Sabar-hegyi templomrom (GCSAB) Táv: 61 km
2. nap Sabar-hegy - Káptalantóti (GCLILI) - Kékkút (Kékkúti-forrás) - Kővágóörs (Kőtenger) - jelzetlen úton -  Sóstókáli templomrom - Pusztapalota rom (GCSOS) - jelzetlen úton - Káli-medence - Köveskál - (GCHTU) - Zánka (fürdés) - Tagyon - Szentantalfa - Óbudavár - Dörgicsei mosolygós templomrom (GCDOMR)  - Vászoly (GCJAFO) Táv: 45 km 
3. nap: Vászoly - Pécsely (Pécselyi-medence) -  Balatonszőlős - Balatonfüred - Papsoka templomrom (GSPAPS) - Koloska-völgyi vadaspark (GCKOVA) - Csopak
Aki szeretne, még kitérőt tehet Veszprémbe: Veszprémfajszi golgota (GCVEGO) - Római kori villagazdaság (GCBLCA) - Nemesvámos - Veszprém - Szentkirályszabadja -Radnóti utolsó verse keletkezésének helyszíne (GCVERS) - kerékpárúton Balatonalmádi - kerékpárúton Felsőörs - Csopak (fürdés)  Teljes táv: 78 km
4. nap: Csopak - Balatonalmádi - Balatonfűzfő - Balatonkenese - Balatonvilágos (fürdés) - Siófok - kerékpárúton hidegvölgyi vadaspark Táv: 58 km
5. nap: Hidegvölgy - Siófok - Balatonföldvár - Balatonlelle - Fonyód - Balatonfenyves Táv: 65 km
6. nap: Balatonfenyves - Balatonmáriafürdő - Balatonberény - Balatonszentgyörgy Táv: 20 km
Balatonszentgyörgyről vonattal Pécsre.
Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételen megtekinthető itt (Sports Tracker)
A túra útvonala BIKEMAP térképen

Hűvös, esőre hajló időben találkoztunk hétfőn reggel a pécsi vasútállomáson, hogy elutazzunk a Balaton felvidékre tervezett bringatúránk induló állomására, Balatonszentgyörgyre.
Eredetileg Keszthely volt a rajt és cél állomás, de a vasút által a főszezonra tervezett pályafelújítás miatt így alakult a program, amit a későbbiekben előnnyé kovácsoltunk :)
Nagykanizsán átpakoltuk a bringákat a csatlakozó vonatra már egészen profin tesszük ezt, segít a rutin,  és persze mindenki, aki ott van :)
Szentgyörgyön leszállva, természetesen eső fogadott bennünket, ezért az állomás fedett peronján várakoztunk, "majd csak eláll" mondattal biztatva magunkat, és a felhőket is, a távozásra.
Kérésünk meghallgattatott, nem túl hosszú várakozás után nekivágtunk a kilométereknek..egyenlőre még esőkabátban :)

Keszthelyt hamar elértük, ahol is megnéztük az első kikötőt :) Egy működő panoráma távcsövön keresztül mindannyian megcsodáltuk a déli parton dühöngő, az erős szél által felkorbácsolt hatalmas hullámokat.
A rossz idő miatt semmi nem volt nyitva, pedig szívesen ittunk volna egy kávét, vagy teát. Hideg volt, na..

Tovább haladtunk, küzdöttünk az ellenszéllel, lassanként az idő is javult, de melegről még nem kellet beszélni azért.
Gyenesdiáson, a bringás pihenőben épp odaérkezésünkkor nyitották a büfét, volt kávé, kapuccsinó, miegymás. És meleg, amiben jól esett leülni.
És mivel foci vb van, a pisoárban lehetett gólt pisilni :) :) Ezt a fiúk mind kipróbálták :)
Itt eltöltöttünk némi időt, majd felfrissülve, regenerálódva tovább indultunk. Györök előtt felmásztunk a Szt. Mihály dombra. Itt egy kápolna áll, amit érdemes megnézni, de a fő látvány maga a Balaton, amire innen a magasból fantasztikus a rálátás.
Begyűjtöttük a ládát, majd indulás tovább..Györök, csodás kilátással a tájra, a hegyekre, és a vízre..majd irány Szigliget.
Szigligeten a kikötőben ettünk, pihiztünk, és vártuk, hogy az idő miként dönt..esik e, vagy nem.. miközben a hajóállomás pénztáránál telefont töltöttünk, kávéautomatával múlattuk az időt :) és a nagyon rendben lévő a zárt pénztár ellenére is nyitva lévő wc-t is használtuk. Kissé elgondolkodtunk, hogy ez miért nincs mindenhol így.. felfrissülve indultunk tovább, az eső elmaradt, és így tempósan haladhattunk, közeledett Badacsony, majd Bacsacsonytomaj, ahol is a gyönyörű, kőből épült templomnál álltunk meg, de nem csak kulturális céllal, ugyanis be kellett vásárolni vacsorára, és másnap reggelre. Hamarosan irányt vettünk Salföld felé, ahová némi kapaszkodó árán jutottunk fel, de megérte, a salföldi kőtenger, a szép, gondozott, felújított házak kárpótoltak a fáradtságért.
Innen már nem mentünk messze, célunk a Sabar - hegy volt, a kolostor romok..ahol az éjszakát eltölteni terveztük..reménykedve, hogy majd csak lesz egy szőlősgazda, aki beenged a telkére..és ez így is lett. Táborkereső séta közben láttunk egy nyitott kaput, bent egy bringát..és "veszteni valónk nincs" mondattal bementünk..ahol is a szőlőben elmerülten dolgozó gazdaasszonyra ráhoztuk a frászt, de szerencsénkre, azért nem zavart el azonnal, inkább felhívta a férjét, és közösen úgy döntöttek, hogy maradhatunk..így megoldódott az első este táborhelye. Sátorállítás, vacsora, jókedvű beszélgetések, és közben a környező táj szépségében való gyönyörködés..az étkező háttérképe ugyanis nem volt megvetendő, a csobánc, Gulács, Ábrahámhegy, Tóti hegy keretezte a tájat, előtte
Káptalantóti, távolabb Tapolca, nem egy utolsó kilátás az étkezőből :)
Később, ahogy erről szó is volt. kijött a gazda, és természetesen megkínált a hegy levével, ami egy nagyon finom, majdnem jégbor volt, igen jól esett. Közben beszélgettünk, ahogy ez borozgatás közben dukál, kiderült, hogy ő erdélyi, és fafaragó művész.
A bor elfogyott, az álmosság erősödött, így lassan elbúcsúztunk, és irány a hálózsákok. Azt hiszem, senkit sem kellett ringatni.

Másnap reggel, reggeli, majd táborbontás után, legurultunk Káptalantótiba, ahol megnéztük az illegálisan működő,és helyi termékeket árusító Liliompiacot. nagyon érdekes volt, sajnáltuk, hogy épp nincs piacnap, így csak elképzelni tudtuk a nyüzsgést, forgatagot,és a termékek sokaságát. (Bővebben lásd a képeket)
Következő megállónk Kékkút volt, a Theodora Quelle víz forrása..vagyis a kékkúti ásványvíz.
kulacsot töltöttünk, elolvastuk a történetét, érdekességeket a forrásról. palackozásról,majd irány Darány, akarom mondani Kővágóörs felé. Útközben még megálltunk egy mosóháznál, érdekes volt olvasni, hogy itt mostak valamikor az asszonyok, együtt.
Innen, a kőtengert érintve, egy mellékúton, majd frissen kaszált réten "tekertünk", ami nem volt egyszerű, ugyanis a friss szénába belesüppedtek a kerekek, és nagyon nehézzé tették a tekerést. A romoknál ládáztunk, majd némi erőgyűjtés, pihegés után tovább, cél a Hegyestű. Itt már földúton tekertünk, igazi zöldút volt, térdig érő fűben, árnyékban, fák közt, szép volt.
Hegyestűt csak lentről néztük meg, siettünk Zánkára, ahol is ettünk, pihentünk, Balázs fürdött is a Balatonban, amit mi a partról néztünk, és helyette is fáztunk, ugyanis a víz nem volt épp meleg :)
Zánkáról továbbindulva, szerencsére nem tudtuk, mi vár ránk, ha tudjuk, talán nem vágunk neki az útnak. A tó partjától, 11 km en keresztül folyamatosan emelkedtünk, több, mint 2 órát másztunk felfelé, fullra pakolt bringákkal, nagy melegben, és azt hittük, sosem érünk fel. Végül azért felértünk, a csapat vége is megérkezett, és begurultunk a faluba, amit Mencshely- nek hívnak..valahogy mind értettük, miért :D
Az első utunkba eső kútnál fürdés, kulacstöltés, ivás, pihi..aztán következett Dörgicse, majd Kisdörgicse, ahova azért még másztunk párat,de végre eljött a gurulás,és élvezhettük a kilátást, ami elképesztően szép volt.
Ládázás, nézelődés után indultunk, úti cél Vászoly, ahol az alvást is terveztük. Ez egy érdekes, kevéssé ismert település, de nagyon szép helyen van egy forrása, és ebből táplált tava is van, a Szt. Jakab forrás, amely kötődik a Szent Jakab úthoz is.
Itt a falu fölött, egy kaszálón aludtunk, sűrű sövénnyel elhatárolva az úttól, mogyoróbokrok közt.

Vászolyból továbbindulva Pécsely fel haladtunk, majd Balatonszőlős, Balatonfüred, ahol megnéztük a Papsoka templomromot, majd legurultunk a partra. Innen elmentünk a Koloska-völgyi vadasparkba. Szép, új park, bár kissé összecsapottnak tűnik..de majd kialakul.
A völgyből kifelé Arácson mentünk keresztül ami Balatonfüred őse. Innen irány Csopak, ahol is a csapat kettévált, páran a strandon maradtak, vigyáztak a motyóra, míg a három elszánt ember még eltekert Veszprémbe. Veszprémfajsznál golgotát másztunk, a kilátás lenyűgöző volt, majd ládakeresés után tovább, megnéztük a római villagazdaságot, és nyomás Veszprémbe. Rövid tekerés után, tökéletesen megépített, tükörsima bringaútra leltünk, amin begurultunk Veszprémbe. Még alagút is volt, hogy kikerüljük a körforgalmat :)
Veszprémben megnéztük az óvárost, a templomot, amiről részletes ismertetőt is meghallgattunk, ettünk fagyit, és hazafelé fordítottuk a kerekeket.
Hosszú, több kilométer bringaúton  gurulás után, leértünk a partra, és tekertünk Csopakig.
Itt a strandon ettünk, pihentünk, fürödtünk, és vártuk a sötétedést, hogy a már kipróbált szállásunkat elfoglalhassuk :)
Ez egy félig nyitott, de tetős építmény, ami most nem bizonyult jó választásnak, ugyanis éjjel hatalmas vihar támadt, és bizony beverte, fújta az esőt, hatalmasakat dörrent, villámlott, így alvásról szó sem volt, fél 1 kor még ültünk, és vártuk a vihar végét. majd ahogy csendesült, azért aludtunk is kicsit.
Reggel, a közeli kiépített pihenőben reggeli, a közeli elektromos elosztódoboznál telefon, és egyéb kütyük töltése..majd irány tovább..hamarosan elértük a Balaton "legcsücskét, és átfordultunk a déli partra.  Világosnál megmásztuk a magaspartot, ettünk, és bevártuk a más utakon járt túratársainkat. legurultunk a vízhez, fürdés, pihenés, majd irány Siófok. vízpart, Balázs fürdött, kikötő, majd bevásárlás, és irány a Hidegvölgyi vadaspark.
 Itt terveztük a táborozást, terveink szerint elbújva..Ez úgy sikerült, hogy átlag 10 percenként ment el nem messze tőlünk autó, horgászokkal, aztán volt ott motoros, és a Sió mellett vonat.. Így nem sokan láttak minket, sikerült az akció :)
Másnap reggel, tekerés vissza Siófokra, végiggurultunk a bugyibazáron,  majd haladtunk tovább, Fonyód, és Balatonfenyves felé, ahol is egy túratársunk nyaralójában kaptunk szállást egy éjszakára.  nem mondom, hogy nem esett jól a fürdő, és az ágy :) Finom vacsorával vártak minket, aztán a pici lányuk vezetésével elmentünk fagyizni, majd némi faluismereti kirándulás után irány haza, ahol is elég hamar ágyba kerültünk :)  A reggeli búcsúzás után, mivel vonatra nem akartunk szállni, eltekertünk Balatonberénybe, ahol fürödtünk, töltöttük az időt, majd irány Balatonszentgyörgy, és a vasút.. így végül is körbetekertük a Balatont, + jót csavarogtunk az északi oldalon .)
Nagyon tartalmas, látnivalókban gazdag, élménydús túra volt, szuper csapattal változó időben, néhol kemény terepen, de végig, minden percét élveztük. Köszönjük.

Lejegyezte: Rostás László

Képek: