Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub: 2014.07.20-24. CS Ú CS túra az Alpokban

Útvonal: XXXXX

Hogy még mindig nem sikerült szavakba önteni a túrabeszámolót, annak csak az az oka, hogy erre a gyönyörűségre .. nincsenek igazán szavak!!

Miután mi - többen - szerelmesei vagyunk a Júliai-Alpoknak, nem volt meglepő, hogy Friciék kirándulásához már korlátozni kellett a létszámot!! Néhányan ráérősebben utaztunk, campingben megszállva, néhányan csak az utolsó "pillanatban" érkezvén a rajthoz.

Az első nap visszagurultunk Szlovénia "képeslapjához" = a Bledi-tóhoz, közbeiktatva le-fel kanyarodva egy másik csodához, a Vintgar szurdokhoz. Már maga a bicikliút - nekünk magyaroknak - külön élvezet! Az út sima, nem repedezett, nem gyomos, üde réten át, lombos fák árnyékában - és sok-sok kényelmes biciklispihenőkkel kirakva, ahol a kulacsot is meg lehet tölteni friss vízzel!!

Az emelkedőkhöz napsütés és jó meleg volt bőven, a fiúk a "falusi vályúban" úszóversenyt rögtönöztek ... a lányok inkább csak a lábukat lógatták .. a vízbe.

A Vintgar-szurdok - ahogy írva van a "nagykönyvben" - Szlovénia egyik lélegzetelállító látványa - mert nekik ilyesmiből elég sok van... A fényképezőgépek egyik ámulatból a másikba esve próbálkoztak jól emlékezetükbe vésni a látványt - haszontalan .. mert ezt a csodát ilyen kis dobozba begyűjteni - úgyis lehetetlen. De - ezért is mentünk oda személyesen!!

Blednél - megállva nem időztünk, de míg majdnem körbekerekeztük a tavat, alaposan megcsodáltuk a gleccsertó azúrkék víztükör közepén - kis szigetecskén pompázó Nagyboldogasszony templomot is. Emelkedő - és gyönyörű látvány, lejtő - és gyönyörű látvány..

..emelkedő 18%-os .. kicsit toltuk a bringát..

És ahol nincs "biciklis pihenő", ott van egy "jó kis kocsma - jó kis" .. sörrel, kávéval..

Következett a Peričnik vízesés - lentről csodáltuk, felmásztunk hozzá, mögé bújtunk, talán még körbe is táncoltuk.. Az üdezöld, kristálytiszta, álló - folyó - alázuhanó vizek látványával nem is bírtunk

betelni. Visszaérve Gozd Martuljekbe - nagyon kellemes sátrazóhelyet találtunk. Sajnos volt, akinek más volt a véleménye - másnap a rendőrség "kívánt jó reggelt".. de rendesek voltak, a kiszabható bírságnak csak töredékét varrták a nyakunkba. Ezután - indulás a "nagy útra". A felesleges koloncok ott maradtak a parkoló autókban, mi pedig a "már megszokott" finom, sima, zöld réten át, lombos fák árnyékában - bicikliúton ..

..először Kranska Gorán megállva - a spájz feltöltve - "begurultunk" Olaszországba, ahol - nagyon jó ötletként lesimították a felhagyott vasutakat kerékpárúttá! Ebből következik az a jó tulajdonság, hogy az út emelkedése/lejtése - valamint itt a kicsit kevesebb napsütés is - igen jól alkalmazkodik a felmálházott drótszamárhoz súlyához. Óriási szakadékok fölött - völgyhidakon át jutottunk el Tarvisióig, frissítettünk egy jót egy szintén nagyon-nagyon kerékpárosbarát pihenőben.

Még mindig "fehér sziklán"-kavicsokon türkízkék vizek és virágos rétek szegélyezték az utat, nyári orgonaillatban, néha alagútban tovább ..

Következő felfrissülés egy "wellness-szurdok" - lásd a képeket, talán kiérződik belőle a tiszta-nyers természet ellenálhatatlan csábítása. Korán délután beértünk Pontebbába - ott a város ilyenkor alszik, így mi rövid ácsorgás után továbbgurultunk. Alagútba be, alagútból ki, lent a fehér kavicsokon a kristálytiszta-türkízkék folyó, itt-ott egy "kis" vízesés..

..oda kell menni, meg kell tapintani, mert "csípjetek meg, igaz ez, vagy álmodom ezt a szépséget".

Ezután sajnos elég határozottan eleredt az eső, ez felülírta az eredeti tervet, visszakanyarodtunk, közben a többség meghódította az esőben az erődöt. A társaság nagyobb része egy alagútban állította fel sátrait, ott volt viszont a Chiusaforte-i vasútállomás, ahol "Öregapó és Öreganyó" nagyon barátságosan megengedte, hogy mellettük sátrazzunk.

Sajnos még nem jutottak el addig az ötletig, hogy a padláson kitűnő bringás szállást teremtsenek, de a toalett - aztán .. bringás a javából!!

Másnap - indulás a nagy hegyre. Sella Nevea = 1190m - szétszakadt a mezőny. De nem baj, a látvány, a levegő, a virágos rétek, a mindenhonnan csorgó vizek - egyszercsak megint egy eldugott "mini wellness" jó kis friss-hideg vízzel!!, az elképesztő emelkedésű szerpentin!!

Felértünk!! Kis boltika, kis söröcskével, kávécskával, szép virágos terasszal, jót aludni.. vagy akinek még nem volt elég az emelkedés, irány a felvonó, és hogyolyót gyúrhat a felső végen.. Pihenő után lejtő 950m-ig .. az elmúlt télen lezuhant lavina - a hídról alig érzékelhető ami lemászva, belemászva .. állva nem érni el a hó alját. Lejjebb egy kis szamócacsipegetés.

Pihenő a Predil-tó mellett - egy alapos bicikliszerelésel, fiúk kipróbálták a felfrissülést a jeges vízben..

Indulás tovább - leszakad az ég !! És csak szakad - és csak szakad.. Van egy trafóház szerű a tó szélén - de az nagyon kicsi..Néhányan már a szerpentinen a Predil hágó felé .. és néhányan nagy-nagy kétségek közt: Merre tovább?? Az elszántabbak felfelé, a félénkebbek lefelé ..

A lefelé folytatása az volt, hogy az első faluban egy hétvégi ünnepségre felállított sátorban sátrazhattunk!! Szuperösszkomfort: rend, tisztaság, padok, asztalok, mosdó - és a szűnni nem akaró özönlő eső kint

maradt.

Hazafelé Tarvisióban kis fagyizás, kis bazározás, természetesen az előírt Fusine tavakat is felkerestük, kis kérdezősködés után megtaláltuk a Száva forrását is - lenyűgöző! Megint egy kis eső - és visszaértünk az autóhoz. Egy kis kóstoló sörből, csokiból az otthoniaknak, és indulás haza.

A "felfelé" változatot - a képek megnézegetése után az derül ki, hogy .. valamikor feltétlen be kell pótolni!!