2015.03.28. "Nem kell futni" - tájékozódási oktatás

Tengerentúlról érkezett résztvevővel zajlott az első tájékozódási oktatás, L.Miki óceánjárója pár napja vetett horgonyt a Mecsek lábánál, világjáró barátunk bringára pattant és első útja  Mecsekre vezetett. A tíz pontos tájékozódási pályán nehezítésképpen csak minden harmadik ponton volt kitéve bója, de ez nem okozott gondot - N.Balázs kiváló és mindenre kiterjedő oktatást tartott. Aki lemaradt az oktatásról, még pótolhatja ápr. 11-én a verseny előtt - fontos! nem Fehérkúton, hanem Árpádtetőn lesz!

Lejegyezte: Arató Csongor
.

2015.03.21. Végre gurulunk

Útvonal: Pécs Plaza - Pellérdi bringaút - Pellérd - Aranyosgadány - Zók - Bicsérd - Szabadszentkirály - Pécsbagota - Baksa - Kisdér - Ócsárd - Görcsöny - Pellérd - bringaút - Pécs
Táv: 55 km

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói

Itt a tavasz! Végre gurulunk!
11-en jöttünk össze a Plaza előtt. A pellérdi bringaút elején csatlakozott hozzánk F. Szilvi, a bringaúton Be. Jani, Pellérden E. Zsuzsi és V. Peti. Így 15-en gurultunk együtt. Első túrázóként köszönthettük Verát, aki reméljük, kitart velünk még sok túrán keresztül.
A bicsérdi horgásztónál tartottunk egy kis pihenőt. Jó hangulatban kerekeztünk tovább. Ezután a régi 6-os út következett a szokásos bringaátemeléssel, majd Szabadszentkirály felé haladtunk. Ezen a részen már régen jártam. Pécsbagota következett. Itt Fricivel azon tanakodtunk, hogy hogyan lehet a közeli Zókról ide Pécsbagotára rövid úton átjutni. Frici tud valamit, egyszer ki kellene próbálni.
Ezután egy kemény emelkedős szakasz következett, ami kissé széthúzta a csapatot, de ez asszem természetes.
Baksán a buszmegállóban mindenkit bevártunk. Eközben kipróbáltuk a nemrég épített fedett bringatárolót.
Vera rövid úton elkísérte Anikót :-)) Görcsönybe, eközben mi a terv szerinti útvonalon, a hangulatos Kisdéren keresztül folytattuk utunkat Ócsárdon át Görcsönybe.
Itt a fagyizóban tartottunk egy pihenőt sütizéssel, hidratálással. Szilvi felhívta a figyelmemet, hogy a fagyis pultban fagyi helyett sonkát és szalonnát árulnak. Érdekes látvány volt.
Már nem volt sok hazáig. Voltak akik Gyód felé tekertek haza, mi legurultunk Pellérde és a bringaúton jutottunk vissza Pécsre.
Kellemes szezonkezdő túra volt, jó volt újra a nyeregben találkozni.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

.


2015.03.20. Kerékpáros évadnyitó

Hagyományainkhoz híven ezúttal is határozatképes létszámban gyűltünk össze az Évadnyitó Kerékpárest előtt tartott közgyűlésünkön ahol elhangzott az elnöki beszámoló és Dr (K) T.M. jóvoltából megtörtént az alapszabály módosítás.


Meghívott előadónk, Benovics Gábor bringás képeivel tartott színes élménybeszámolót Kárpátaljától Kubáig vezető egzotikus kerékpárútjairól.

Több mint 26 ezer forint gyűlt össze az Évadnyitón a kárpátaljai magyar családok megsegítésére tartott gyűjtésen. Köszönjük minden adományozónak!

Az összeget a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány számlájára fizettük be:

Dátum: 2015. március 24. 15:37
Tárgy: A PTKK tavaszi évadnyitó klubestjén tartott...
Címzett: Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány <iroda@ferences.hu>

Tisztelt KFMA Titkárság!

Mellékelten küldöm a befizetésről szóló nyugtát, a Pécsi Túrakerékpáros Klub tavaszi évadnyitó klubestjén tartott gyűjtés eredményeképp 26.200 Ft-ot fizettünk be az Alapítvány számlájára a kárpátaljai magyar családok megsegítésére.

Tisztelettel: 
A Pécsi Túrakerékpáros Klub tagjai nevében
.


2015.03.14-15. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra - 8. szakasz

Útvonal:
1. nap: Pördefölde elágazás - műút - K - (GCDZKE) - Lispeszentadorján - K - Bázakerettye - Kistolmács - K - Borsfa - K - Valkonya Táv: 20 km     Szállás Valkonyán a turistaházban.  Táv: 28km
2. nap: Valkonya - K - (GC8MP) - Obornak - Kerekvár (GC8MP1) -  K - (GCDZK3) -  Homokkomárom - K - Palin  Táv: 32 km

GPS trackek:
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Garmin Connect  1. nap  2. nap

Nincs kedvem túraleírást írni, mert ez a szakasz volt az utolsó a téli szezonban. Kicsit olyan elmúlás hangulatom van. Örüljenek akik nem szeretik a hosszú túraleírást, mert ez valószínűleg rövid lesz. 
Nagyon korán találkoztunk a szokásos helyünkön a Lukoil benzinkútnál. A 4 órai indulás mindenkit megviselt, de utasként lazázhattam és néha bele is aludtam a hosszú útba. Nagykanizsáig mentünk és itt a Pláza parkolójában hagytuk az autókat. A 8. szakaszra 8 fővel indultunk el.
A nagykanizsai autóbuszmegállóban még mindig korán volt és elég hideg. Azért nem dideregtünk sokat, mert a busz kis késéssel, de beállt a megállóba. Pördefölde elágazóig utaztunk, elég világvége településeken át. Leszálláskor már mindenki éledezett és talán sokat javított a hangulatomon, hogy kivilágosodott az indulás idejére.
Elkészítettük a szokásos csoportképet és a síneken elindultunk Lasztonya felé.
A természet is felébredt, mert nagyon sok virág pompázott már, de nekem a legnagyobb élmény a tőzike volt. Azt hiszem még nem ismertem ezt a virágot és úgy tűnik, hogy itt a legszebbet mutatta magából, mert sok helyen volt és néhol szinte fehérlett a táj a virágoktól. 
Lasztonya településre érve pecsételni kellett. A faluban nem sok látnivaló volt, talán a haranglábat említhetem. Nem is időztünk sokat, indultunk Lispeszentadorján felé. 
Még jó hogy Sz. István másolt nekem is térképet, mert ezeket a település neveket képtelen lennék megjegyezni és így tudok puskázni. A túra során nem nagyon kellett használnom, mert a fiúknak van kütyüjük a tájékozódáshoz a térkép már csak olyan úri huncutság lassan. 
Lasztonya után van egy új kilátó. Ilyen jellegűvel már találkoztunk a KÉK-en. Nem akarom kritizálni, mert arra jó amire építették, de sajnos egyformák lettek ezek a most készült kilátók. Olyan ködös, borongós volt a délelőtt, ezért nem nagyon láttunk a messzi-messzi távolba. Azért mégis jó felmászni ezekre az építményekre.
A következő pihenőhelyünk a Torhai forrásnál volt. A forrást kicsit megkritizáltuk, mert nem gondozzák annak ellenére, hogy nagyon  szépen kiépített.
Még nem is említettem, hogy volt velünk egy amatőr botanikus egyébként geográfus, hidrogeológus (remélem jól jegyeztem meg, mert annyi geo van mostanában az életemben) és felfedezte, hogy a közelben egy tőzike paradicsom van. Nagyok sok növény egy helyen kinyílva. Ez a lápos rész biztos a kedvencük. Itt kicsit fényképeztük a növényeket, meg gyönyörködtünk. Volt egy elhagyott nagyon egyszerű vadászház is amit felfedeztünk. Hangulatos kis faházikó, de ahogy megfigyeltem a vadászokat, nem ezt a nomád életet szeretik, talán azért is ilyen elhagyatott, elhanyagolt. Ettünk is, mert már nagyon messze volt a reggeli, már akinek volt a hajnali kelés miatt.
Lassan összepakoltunk és indultunk Lispeszentadorján felé. Ezen a vidéken kicsit olyan a táj, mint a Mecsekben. Erdős, dombos, forrásos, szóval igen tetszetős. A két nap alatt csak dombot másztunk fel-le, fel-le ez ment egész nap, de ezt is szeretjük.
Aztán ismét egy kilátó és persze ugyan olyan mint az előző, de azért ezt is meg kell mászni. Valamiért itt is ettünk, igaz csak édességet, de ez a sok gyaloglás meg korai kelés ezt eredményezi: jó lesz az étvágyunk.
Nem is tudom mi történt Lispeszentadorján és Bázakerettye között, de hipp-hopp ott voltunk a pecsételős településen Bázakerettyén. A kocsmában lehet pecsételni és folyékony kenyeret fogyasztani, meg úgy elülni kicsit, pedig szerintem még nem is voltunk fáradtak. De majd leszünk, mert a kiszámolt távnál biztosan többet megyünk a geoládák és a látnivalók miatt. 
Bázakerettye után hamar elértünk a Kozár forráshoz, ahol kellemes pihenőhelyet alakítottak ki és Á. Tibor miatt megint enni kellett, mert paleo katonákat csinált nekünk. Magokból sütött kenyérféleséget, és gombakrémmel kínálta. Nem is olyan rossz ez a paleo kajálás, csak sok a macera vele. Persze nem úgy, ha más csinálja.
Egy szép tó mellett folytatódott az utunk Kistolmácsig azután pedig Borsfáig. Persze itt is föl-le, föl-le, legalább megizmosodunk.
Aztán észre se vettük és máris Valkonyára értünk. A szállásunk befűtve és nagyon klassz tágas, tiszta, mindennel felszerelt. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A faluban nincs bolt és kocsma. Erre gondoljon az aki majd utánunk járja a DDK-t.
Persze a lepakolás után itt is indult a pecsételés. Kaptunk gyönyörűséges fenyőfás-turistaházas pecsétet is. Mire bejárjuk a kéket úgy tele lesz pecsételve a füzetem, hogy a teljesítést ellenőrző bizottság majd bogarászhatja a pecséteimet mire kiigazodik bennük. N. Balázs felelőtlenül megemlítette, hogy a Baranya Megyei Természetbarát Szövetségnél is vannak még ilyen szép lenyomatú pecsétek. Nem ússza meg a dolgot, mert most már elő kell kerítenie őket ha beleírtam a túraleírásba is. 
Korán érkeztünk a szállásra. A kipakolás, pecsételés után is még volt bőven időnk a 18 órára megrendelt vacsoráig. Páran elmentünk a faluba sétálni. Nem kellett nagyon erőlködnünk, mert nagyon kicsi a település. De nagyon átgondolt a faluban minden, a kápolna és környezete, a turistaház és az udvara, a felújított házak. Látszik, hogy van gazdája Valkonyának. 
Megjött a vacsoránk  és igen ízletes volt sertéspörkölt, nokedlivel és savanyúsággal, pálinkával megágyazva vacsora után teázással. Kell ennél több a boldogsághoz? Aznap nem kellett. És persze a paleo menüje sem volt kispályás Tibornak. Ő kacsasültet hozott, azt hiszem párolt vöröskáposztával és meghintette az egészet zöldségekkel. Legközelebb Ő főz a társaságnak. Ünnepélyesen megígérem, hogy vega és paleo party lesz nálunk a Makrán, mindenki jöhet aki olvassa.
Kicsit még beszélgettünk és elég hamar lefeküdtünk, mert a hajnali kelés átrendezte a biológiai óránkat. K. Balázs éjszakai hangjait nem hallottam, de N. Balázs átköltözött az étkezőbe, ahol kényelmes kanapék voltak. Biztosan nem ok nélkül vándorolt át. Ahogy hallottam mindenkinek nagyon jó éjszakája volt. Nem is csodálom. korai kelés, 26 km gyaloglás, nagy vacsi, finom meleg szállás, kényelmes ágyak megtette a hatását.
A másnapi indulás időpontját N. Balázs határozta meg, ahogy szokta, most 7:30-ra időzítette. Nagyon ügyesek voltunk, mert 10 perccel előbb elkészültünk. Csoportfotó a háznál és indulás a második napi gyaloglásra.
Valkonya után van egy geodéziai mérőtorony. Nem lehet felmenni a toronyba, de érdemes felmenni a környékére, mert egy nagyon hangulatos település van itt a Gurgó hegyen. Egy építésznek sok érdekes látnivalóval, mert ezek a présházak, lakóházak, hétvégi házak nagyon sokfélék korukat és építészetüket tekintve is. Sok időt eltöltöttünk a házak között.
Utunk továbbra is nagyon szép tájakon folytatódott és hamar elértük a Szuloki forrást, amihez egy hosszú, de jól kiépített lépcső vezetett. A forrás környezete is nagyon jól kiépített, de sajnos ez sem gondozott. 
A terep ezen a napon is olyan hegynek fel és hegynek le volt.  Ez abból adódik, hogy az a sok völgy ami itt húzódik sajnos merőleges a kék útvonalára. Valkonyai turistaház gondnoka említette, hogy hat hegymászás biztosan lesz és a negyedik a Csuszigáló a legkegyetlenebb. Hát az volt. Minden ilyen résznél a szánkózás és a síelés jutott az eszembe, nem véletlenül. 
Eddig még nem említettem, de az nem azt jelenti, hogy a geoládák kimaradtak az életünkből. Az egyik Kerekvár-kopjafa környékén lett elrejtve. Ide nagyon nehéz feljutni, mert meredek és nagyon sűrű fiatal bozótos-erdős a rész. Ha nincs a geoláda talán fel sem megyünk, de szerencsére volt és megérte felmászni, mert érdekes ez a vármaradvány. Ne hagyjátok ki. 
Kalandos patak átkelés és mászás után értünk Homokkomáromba, ahol a kegyhelynél található a pecsét. Az apáca beszedte a füzeteinket és mire előpakoltuk a szendvicseket már hozta is pecsétekkel ellátva. Mesélt a templomról és a közösségükről és válaszolt a kérdéseinkre. 
Szép volt a környezet is a nap is próbált kibújni a felhő közül, barátságos kutya is csatlakozott hozzánk. Szendvicseztünk, ittunk körülnéztünk és indultunk tovább.
A két nap alatt nagyon sok növényt ismertünk meg Tibor segítségével. Visszafordíthatatlanul itt a tavasz, érzem!
Zsigárdon át hamar Palinba értünk. Reménykedtünk, hogy lesz busz Nagykanizsára, de nem volt szerencsénk. Hétvége volt és a legtöbb busz már nem is erre jár, hanem a Nagykanizsát elkerülő úton. Úgy döntöttünk nem érdemes a buszra várni, mert gyalog előbb a kocsikhoz érünk. 
Hát ez a 4,5 km már nem esett jól. Betonon hosszan, egyenesen. Mentünk, mint a droidok. Az ilyen szakaszok nem hiányoznak az életemből, de nem lehet megúszni őket.
Úgy néz ki, ez a leírás is hosszú lett.  Még szerencse hogy Palinba értünk, mert ha nem így lenne az én mesém is tovább érne. Egyenlőre itt a vége. Folyt köv. ősszel. Hacsak N. Balázs nem talál ki valamit.............

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Keményfi Balázs fotói

Ennyit mentünk eddig: (Nagy Balázs tollából)
Szintdiagram  399km  6230m szint
Térkép

Rostás Laca összeállítása az eddigi kéktúrákról 
.

2015.03.07. "Nem kell futni" jeligére

Az eredeti kiírás kedvcsinálója.

A múlt év végén egyesületünk tagjai közül többen is belekóstolhattak a tájékozódási (futás) rejtelmeibe. A futás azért van zárójelben, mert először tájékozódni kell és utána futhatsz :-)

A tájfutóknál nem csak a versenyzők indulhatnak a versenyeken, hanem van külön egy nyílt kategória, ahol bárki elindulhat, akinek kedve van ezt az élvezetes játékot kipróbálni. Itt tényleg nem kell futni, viszont egy olyan izgalmas túrán vehetsz részt ahol pontokat kell megkeresni 
az erdőben egy olyan térképen, ami egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy turistatérkép...
A "Nyílt" táv csak 2 km, de ne hidd, hogy végzel fél óra alatt!

Szombaton reggel A. Csongorral együtt elindultunk a fehérkúti turistaházhoz, a megyei tájfutó verseny helyszínére.
Útközben felvettünk egy családot, ők s a versenyre jöttek.
Hamar felértünk,a háznál már sok ember volt, nagy nyüzsgés, jövés menés, bemelegítés, futó, sétáló emberek, férfiak, nők, és sok kiskamasz, kisgyerek, fiatal, ami örvendetes, mert ebből látszik, ennek a sportnak van utánpótlás nevelése.
Nemsokára lehetett nevezni, ahol kaptam egy addig rejtélyesnek hangzó "dugókát" ami egy pici elektronikus érzékelő. amit az ellenőrző pontokon kell egy kis műszerbe bedugni, érinteni.

Regisztráció után még kaptam Csongortól egy kis ismertetőt, térképisemeretet, majd egy rövid tájékozódási próba után, elindultunk a rajt helyszínére. Csongor már korábban elrajtolt, nekem még volt időm, amit egyre növekvő izgalommal, és tele várakozással éltem  meg.
Azt csak én tudtam, hogy amit tudok a tájoló, és térkép használatából, az nagyon minimális, és jó, ha nem tévedek el :)
Ehhez mérten jókora adag félsszel, és kétellyel álltam a rajthoz, de mondva, a házhoz mindenképpen visszatalálok, akkor meg nagy baj nem lehet.
Aztán eljött a pillanat, és kiléptünk a rajtzónából, gyors tájolás, hogy merre is van az arra, majd elindultam, természetesen azonnal rossz irányba :) De, kb fél perc után felismertem, hogy elkevertem, és egy gyors új tájolás után, végre a helyes irányba futottam.
Ez a pici malőr viszont meghozta az önbizalmam, hisz felismertem, hogy tévedtem, és már kezdtem bízni abban, hogy fog ez menni. Aztán pár perc után, megláttam az első bóját, majd a műszert, és nagyon örültem, hogy ilyen könnyen sikerült :)
Innen már megnyugodva indultam tovább, és rövid idő múlva, újabb tájolást követően,  beálltam a helyes irányba, majd újabb bója, amit már kitörő örömmel üdvözöltem, és nagyon boldog voltam, hogy megvan!
Megnyugodva, tele önbizalommal indultam tovább, már fájó combokkal, nem szoktam futni, és főleg nem terepen, de azért mentem, és még mindig a jó irányba, mert hamarosan újabb dugóka állomás tűnt fel. Közben az erdőben mindenfelé térképet, tájolót szorongató, néző, futó embereket lehetett látni, látványos volt :)
Immár "profi" tájolás után tovább, majd újabb dugóka, és indulás tovább, nagyvonalúan, térkép nélkül, az előre kinézett irányba.. És ez mindjárt meg is bosszulta magát, ugyanis simán túlfutottam  a ponton, majd nekiláttam bóját keresgélni, persze totál rossz helyen. Dühös voltam magamra, hogy az eddigi sikeres, viszonylag gyors, könnyű találatok miatt elbíztam magam , és törvényszerűen el is tévedtem.
 Hiába próbáltam tájolni, nem találtam, hol állok.. és az idő csak múlott, a bója meg sehol.
Találtam egy forrást, de az meg már nem volt a térképen, így továbbra sem sikerült beazonosítani, hol vagyok.
Meguntam, gondoltam, feladom, és felmegyek a házhoz, lesz ami lesz.
Aztán félúton eszembe jutott, miért adnám fel, hisz a háztól már tudok tájolni,felértem, és irány vissza, most már a jó irányba, és csodák csodája, pillanatok alatt elértem a bóját, gyors dugóka, és már mentem is vissza.
Nagyon jó tanulópénz volt, hogy a túlzott önbizalom hamar megbosszulja magát :)
Aztán már csak pihenés, beszélgetés, élmény és tapasztalatcsere, majd eredményhirdetés, ahová is kiszólították az elsőbálos résztvevőket.. és nagy tapsot kaptunk, igen jól esett.

Öszefoglalva, ez a sport teljesen elvarázsolt, nagyon élveztem minden percét.
Köszönöm A. Csongornak, N. Balázsnak, és K. Balázsnak az oktatást, segítséget, bíztatást. Nélkülük nem sikerült volna.

Egy biztos, én ott leszek  a legközelebbi versenyen.
És erre bíztatok mindenkit, aki egy nagyon klassz sportágat szeretne megismerni.

Lejegyezte: Rostás Laca
.