2015.04.05. Húsvét hétfői tekerés - Locsolók elől menekülőknek

Útvonal: Pécs - Pellérd (bringa úton)- Görcsöny - Baksa - Téseny - Kisasszonyfa (kastély) - Magyartelek (kastély) - Magyarmecske - Gilvánfa - Besence (híres teniszpálya) - Nagycsány - Vajszló - Páprád - Bogádmindszent - Hegyszentmárton - Siklósbodony - Ócsárd - Görcsöny(Pihi a Göri-Buriban) - Pécs
Táv : 81 km     Túravezető: Kónya Tamás
Rövidítési lehetőség: Magyarmecskéig ugyanaz - onnan tovább Gyöngyfa - Királyegyháza - Szentlőrinc - Bicsérd - Zók - Aranyosgadány - Pellérd - Pécs   Táv: 65 km
Túravezető: Miklovich Csilla
Mégegy verzió: Görcsöny körforgalomig autókkal, csatlakozás a Pécsről jövő csapathoz. Majd tovább - Baksa - Téseny - Kisasszonyfa (kastély) - Magyartelek (kastély) - Magyarmecske - Gilvánfa - Besence (híres teniszpálya) - Nagycsány - Vajszló - Páprád - Bogádmindszent - Hegyszentmárton - Siklósbodony - Ócsárd - Görcsöny Táv: 53 km  Túravezető: Kónya Tamás


A hosszú túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.

Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A túra címe Húsvét hétfői tekerés (locsolók elől menekülőknek), de én adok még egy alcímet neki. Besorolom a Kastélyos tekerések közé is. Meg én különben sem menekülök a locsolók elől, de inkább kezdem az elején.

Már most úgy gondolom, hogy hosszú lesz aki nem szereti az most hagyja abba az olvasást.

A reggel már az ágyban félelmetes volt. Még mielőtt bárki félreértené,  gyorsan megmagyarázom. Itt a Makrán süvített a szél, nem kicsit, nagyon. Mikor megnéztem a hőmérőt 2 C°  mutatott. Azért ez az időjárás nem semmi egy húsvét hétfői kerékpár túrához. Ha nincs felírva a nevem a túrakiírásnál akkor ezt a napot bizony ellógtam volna. Még így is felmerült bennünk, hogy a K. Tomin és rajtunk kívül nem jön el senki. Ugyan ismerve a kerékpárosokat gondoltam, hogy egy-két „elvetemült” biztosan ott lesz a Plázánál. Így tehát 4-5 emberrel biztosan valahogy kibírom ezt a kegyetlen napot.

A Plázánál persze senki, de a vásártérnél már láttunk két biciklist. És integettek is K. Balázs és K. Gazsó. Jönnek az első „elvetemültek”. És utána csak jönnek és jönnek. Ez a nap már nem lesz lógós úgy látom. Voltunk páran a Kerékpáros Túravezetők csapatából is, remélem máskor is jönnek.

És igen, meglocsoltak, hiába menekülős a túra. Mert ezen a napon locsolkodni kell akár túra van, akár nincs.

A csoportfotózás után indulás és nem is olyan szörnyű. Kezd éledezni a nap, klassz csapat jött össze és valahogy a szél sem olyan kegyetlen mint a Makrán volt reggel.

A pellérdi kerékpárúton mentünk ki a városból ahol még csatlakoztak hozzánk. Szeretem ezt az utat, mert még az aszfalt hibátlan, nincs emelkedő és szép a környezet. De ami utána következett az nem a kedvencem. Tekerés Görcsönybe az alattomos emelkedőn. Ezt soha nem lehet megúszni ha egy kicsit sík vidék felé szeretnénk menni Pécsről. Kibírtam máskor is most sem volt olyan szörnyű, de azt hiszem belesegített a hátszél is. A tetőn kicsit szusszantunk és élveztük a lejtőt.

Márti, Dóri, Zsuzska csatlakoztak hozzánk a görcsönyi körforgalomnál és így állt össze a csapat. 20 fő azért nem semmi az „elvetemültekből”.

Mivel mindenki érezte, hogy ez a túra egy kicsit kastélyos tekerés is, megegyeztünk, hogy megnézzük a görcsönyi Benyovszky kastélyt és a parkját is. Nagyon érdekes az épület,olyan mint egy skót várkastély. Kicsit sétáltunk a parkjában majd indultunk tovább Baksa felé. Ilyenkor jövök rá, hogy Baranya megye tényleg sűrűn lakott, mert nagyon gyorsan odaértünk és még nem is csodálkozhattam, márt Tésenyt is elhagytuk. Itt szerencsére szólt K. Tomi, hogy a következő település Kisasszonyfa, gondoltam jó lesz valamit intézni, hogy be tudjunk menni a kastélyba. Hívtam a polgármestert, persze nem veszi fel. Ez van, nem lehet minden épületet megnézni belülről, még akkor sem ha megígérik. Aztán a falu közelében feltűntek a traktorok és eszembe jutott, hogy gazda a polgármester. Gondoltam hol lenne máshol, mint itt. Megálltam míg a többiek tovább tekertek, és leszedtem a traktorról (mert persze ott volt). Nagyon aranyos, csak egyáltalán nem érdekelte a kerékpárosok programja, mert a föld fontosabb, az nem várhat. Azért intézett nekünk „idegenvezetőt”. Mire utolértem a többieket már a kastély kulcsa is úton volt, így megnézhettük belülről. Sajnos egy rom, de még így is látszik, hogy gyönyörű lehetett. Persze ha a google-ban valaki rákeres egy szép épületet lát, mert a tetejét és a homlokzatát felújították.

A mellette található magtárt is megnéztük, aminek a boltozata nagyon érdekes volt, de ha pár éven belül nem költenek rá akkor már csak a tégla fog valamit érni az épületből.

Itt az idegenvezetőnk ajánlotta, hogy Magyartelekre menjünk és nézzük meg az ottani kastélyt is. Nem volt nehéz teljesíteni a javaslatát, mert eredetileg is ez volt a szándékunk. Ennek az ingatlannak pár hónapja új tulajdonosa van, ami abból is látszik, hogy már nem szabadon bejárható az épület és a környezetét is elkezdték rendbe tenni. Kicsit csavarogtunk a parkjában, mert egy rövid leírás azt ígérte, hogy szökőkút is van a területen. Nem tudom, hogy megtaláltuk-e, de egy kicsi beton valamire ráfogtuk, hogy az a szökőkút. (Ha a Dodi felfújja magát biztosan különbet tud csinálni. Csak meg ne tegye, mert nekem ilyen úri huncutság nem kell.)

Csináltunk egy csoportfotót és indultunk tovább Magyarmecskére. Persze egy pillanat alatt ott voltunk. Itt vált szét a csapat, a hosszú és a rövid „szakaszra”. Itt még úgy éreztem, hogy nagyon jó a kondícióm, megy ez nekem. Biztosan jót tettek a téli túrák.

Hamar megtanított az időjárás, hogy ne legyek nagyképű. Jött a szembeszél. Mert persze egész nap fújt. Valami kegyetlen volt. Kinéztem magamnak V. Lajos hátát talán mögötte jól elleszek. Sajnos nem jött össze, mert ő nem az a szuttyogós fajta és észre sem vette, hogy rástartoltam. Na gyorsan kerestem magamnak egy másik magas és széles hátú férfit Csaba személyében. Egész jól bejött ez a szélárnyék. Talán nem is érek haza a széles férfihátak nélkül. Ragozhatnám még a szembeszél alattomosságát, meg hogy milyen szörnyű, de minek? Szerintem mindenkinek volt már ilyen tapasztalata, aki hajlandó volt ezt a túraleírást idáig elolvasni.

Királyegyháza után a régi 6-osra kanyarodtunk és már az oldalszéllel kellett küzdeni, mi győztünk. Szentlőrinc-Tarcsapusztán megpihentünk és itt még nem tudtam, hogy N. Balázst elhagytuk. Persze ezt egész végig nem tudtam, mert észre sem vettem, hogy a rövid szakaszra jött (azért nem haragudott meg). 

Bicsérdet valahogy gyorsan letudtuk és Zóknál is csak azért éledtem kicsit fel, mert volt velünk egy zóki kerékpáros, de szerintem őt is elhagytuk (Na szép, két ember egy túrán). Tanakodtam kicsit V. Lajossal, hogy várjuk-e meg, de úgy döntöttünk, hogy hátha van barátnője Bicsérden és hátha beugrik hozzá, akkor meg minek megvárni. Kedves túratársunk akkor itt búcsúzok el tőled és remélem találkozunk a következő túrán.

Zók után volt még egy kisebb emelkedő és az aranyosgadányi nagyobb emelkedőt is jól vettük. Szerintem mindenki érezte már, hogy mindjárt otthon van és várja az édes pihenés. Pellérden elváltunk egymástól és mindenki abban az irányba folytatta, amerre lakik. Én Dodival Patacs felé ismét erős szembe szélben. Még egy rekus után is érdemes beállni, mert valamennyit csillapított ez erős szélen, és élve hazaértem. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Folyt. köv. K. Tomi  tollából a hosszú szakasz leírásával. 

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói

Besence teniszpálya:
Híradó

(Ha esetleg valaki megtalálta a neten a "Besence Open" című dokumentumfilm linkjét, küldje el nekem, hogy feltehessem. Balázs)
.


Nincsenek megjegyzések: