Táv: 36 km Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
A kastélyos túráim mindig Szigetvárról indulnak, mert soha nem fogok a 6-os úton kerékpározni és Pécsről csak ezen az úton közelíthető meg ez a környék. Ezen a vidéken nagyon sok kastélyt és kúriát építettek. Remélem még sok hétvégét szervezhetek nektek. Egyet biztosan ígérhetek. Sok látnivalót és kevés tekerést, ezért ezek a kastélyos túrák mindig kezdőknek is ajánlottak. Talán ez a mostani hétvége elnyeri a legrövidebb kerékpáros túra címet.
A túra Szigetvárról indult a vasútállomásról. Jó páran vonattal mentünk, de a kocsival érkezők talán többen voltak.
Nagyon rövid tekerés után elértünk a török házhoz, ahol igen sokat kellett várnunk az idegenvezetőnkre (kiderült, hogy az alpolgármester az és pont egy sportesemény megnyitójáról rángattuk el). A várakozás helyett megnéztük a város főterét a Zrínyi teret. Hangulatos a belváros és szépen felújított a tér. Túratársunk K. Márton pár szóval bemutatta a tér nevezetességeit. Kis város, kis térrel, itt hamar végeztünk és visszamentük a házhoz, amit végre kinyitottak nekünk. Szépen felújított és berendezett és az egyetlen megmaradt ilyen építmény, mert dzsámik, fürdők sok helyen megmaradtak, de ház ez az egyetlen az országban.
A városból Mozsgó felé vettük az irányt. Tervben volt, hogy nem a 67-es úton megyünk, mert forgalmas és nem túl érdekes, hanem a szőlőhegyen keresztül. K. Márton lejárta az útvonalat, de a csapadékos időjárás miatt nem lehetett megkockáztatni.
Különösebb kondícióra nem volt szükség ahhoz, hogy Mozsgóra érjünk. A kastély parkjába kerékpárral be lehet tekerni, lehet bent sétálni. Megcsodálni a romjaiban is gyönyörű kápolnát a tavat, de az épület nem látogatható. Itt ebédeltünk és pihentünk (szerintem erre még senkinek nem volt szüksége) és tovább indultunk, de csak a kocsmáig jutottunk, ami pár száz méterre volt. Ezen a napon nem lehetett elfáradni úgy érzem.
Azért a noszogatásra elindult a csapat vége is és a közeli Almáskeresztúrig meg sem álltunk. Még szerencse, mert kb. 3 km-re volt.
Itt a kúria nem a településen van, hanem a hozzá tartozó Elek-majorban. Csapadékos időben nem lehet megközelíteni, csak speciális járművel, ezért nekünk is gyalogolni kellett. Itt vált a kerékpáros túra kicsit gyalog túrává. Nem volt nagy a távolság és az is szép környezetben. A bringákat lent hagytuk és R. Laca és Ildi vigyáztak rájuk (majd egyszer megmutatom neki is a majort, mert ez mindenkinek látni kell). Kellemes utunk volt nem túl nagy sárral. A tulajdonosok már vártak ránk és meséltek az életükről valamint a majorról. Megmutatták a magtárat, kúriát a kocsiszínt. Mindegyik egy építészeti különlegesség, persze erősen felújítandók. Megkóstoltuk a szürkemarha stifoldert és egy nagyon finom habos süteményt. Sokat beszélgettünk. Megnéztük az állatokat bivalyokat és lovakat.
Nehezen indultunk vissza, mert az idő gyönyörű volt, a táj lenyűgöző, a major varázslatos és a gazdák kedvesek. Visszakísértek minket a kerékpárokig és azzal búcsúztunk, hogy jöhetünk bármikor. Talán 10 év múlva megnézhetjük újra, hogy hová jutott a gazdaság.
A faluban a boltos igazi kereskedőnek bizonyult, mert kinyitotta az üzletét, és azt hiszem nem járt rosszul, mert mindenki fogyasztott valamit. Talán a sör fogyott legjobban.
Tovább mentünk a faluban található Kaba-farmra, ami kb. 800 méterre volt. Megint nem tekertünk sokat. Körbenéztünk a farmon, kis kecskéket simogattunk (pihentünk?) és megegyeztünk, hogy a túra többi részét elhalasztjuk, mert innen már földutas lenne a terv, ami most nem volt kivitelezhető a sár miatt.
Elindultunk vissza Szigetvárra. Azok akik eddig visszafogták a „lovakat” nagyon gyorsan eltűntek, de a csapat nagy része együtt maradt. Nem volt senkinek túl nagy kihívás visszatekerni az állomásra.
Csak reménykedni merek, hogy mindenki jól érezte magát. (Ebben biztos lehetsz, Csilla! a szerk.)
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése