2016.03.04-07. Országos Kéktúra 2. szakasz Kőszeg - Káld

1. nap: Kőszeg - K - Őz kút (GCGIDA) - K - Ilonavár (GCTMRD) - Csepreg  Táv: 25,5 km
2. nap: Csepreg  - K - volt Alabánci Malomcsárda - Szeleste - Festetich kastélyszálló (GCSZKA) - Bögöt -K- Csénye  Táv: 37,1 km
3. nap: Csénye - Sárvár (GCSARV) - K - Sitke kápolna (GCKEKE) - Gérce - K - (GCFARE) - Káld: 34,9 km.

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A farsang időszakában befejeztük a DDK-t és páran megbeszéltük, hogy legyen folytatása és csináljuk meg az OKT. Én persze örültem neki, mert terveim között szerepelt és egyedül pedig nem tudnám megcsinálni. Gondoltam folytatjuk hárman, négyen és egy teljesen más hangulatú túra kerekedik. Kicsit azért szomorú is voltam, mert nekem nagyon tetszett ez a ’sokan túrázunk együtt’ érzés. Jöttek a jelentkezések és 9 főnél már gondoltam, tudtam, hogy az eredetileg kinézett szállás egy vendégházban kicsi lesz. Nincs nagy választék a kis falvakban amikor szállást keres az ember, ezért ilyenkor előveszem a régi jó megoldást és felhívom az önkormányzatot. Velem mindig nagyon kedvesek és eddig mindig segítettek. Most is megnyílt számunkra egy óvoda. Aztán jöttek még a jelentkezések és 15 főnél gondoltuk úgy, hogy itt lezárjuk a túralétszámot (hátha kicsi lesz az óvoda). Ideális létszám, három kocsiban elférünk. 
Az indulás reggelén ítélet idő volt. Szakadt az eső és viharos szél fújt. Egyfolytában azon gondolkodtam, hogy melyik égi áldás a kedvezőbb egy túrázónak, a csendes szélmentes eső, vagy a viharos szél eső nélkül. Az, hogy napos, gyönyörű időben túrázhatok az fel sem ötlött bennem. Korán indultunk (5:30-kor)  szörnyűséges időben, semmi jóra nem számítottam. A Balaton magasságában már javult kicsit a körülmény, reménykedtünk abban, hogy borús, taknyos időben megyünk, és nem  szakadó esőben.
A túra kezdete Kőszegen volt. Akármilyen hihetetlen gyönyörűséges napsütés lett, mire Kőszeg főterére értünk. Pékség, tejbár nyitva. Turinformban pecsételés és könyékig túrtunk a szórólapok között, amik jobbnál-jobb túraútvonalakra csábítanak. Nem kell félnem, hogy egyszer csak elfogynak az útvonalak és geoládázásra kell adjam a fejem, mert begyűjtöttem pár ötletet. 
Túra megnyitva, indulunk kifelé a városból. A szőlőhegyen azt nézegettük, hogy a legutóbbi túránkon milyen irányban jártunk, és csodáltuk az Alpok havas csúcsit. És élveztük a napfürdőt!!!!!!
Az olmodi úton eljutottunk a Vasfüggöny túraútvonalra és egy darabig a határkövek mentén haladtunk. Nekem ez kicsit furcsa volt, mert nem tudom megszokni azt az érzést, hogy határátlépésnél semmi félnivaló nincs és ki-be járhatunk az országból. Nagyon  szép erdős részen haladtunk (fenyvesek, tölgyesek, forrás) a következő pecsételőhely felé Tömördre. Én mindig éhes vagyok, ezért egy napsütéses, farönkös pihenőhelyen ettünk, pihentünk és továbbra is szép tájakon hamar beértünk a faluba. Tömördön egy pihenőhelyen található a pecsét. Ez mindig nagy élvezet szerintem mindenkinek. Olyanok vagyunk mint az óvodások, imádunk pecsételni.  A falu végén kissé szétszakadtunk, mert egy kastély és kúria is található itt és persze kinek melyik tetszik jól körbejártuk. A sofőrök pedig már nem nagyon bírták a szuttyogást és kicsit gyorsabb tempóra váltottak, mert az Ő feladatuk még a nap végén a kocsik logisztikáját elrendezni, ezért itt el is tűntek mint a kámfor. Nem nagyon siettünk, gondolva arra, hogy sofőrjeinknek még sok-sok kilométert kell autózni és van időnk a szállásra érni (hát megelőztek).
Csepreg felé volt egy kis szántóföldön gyaloglás, amit nagyon utálok, de azután mindent kárpótolt a Boldogasszony horgásztó látványa és a Boldogasszony kápolna és környezete. Csodaszép vidék ez, autós turistaként biztosan nem tévednék ilyen helyekre. 
Csepregen egy turistaszálláson aludtunk, emeletes ágyakon. Konyha, fürdő minden rendben volt, az ágynemű kicsit későn érkezett, de alvásidőre megvolt. Páran elmentek a helyi vendéglátóipari egységet megnézni. Akikkel maradtam beszélgettünk. Persze ilyenkor mindig világmegváltó dolgokról értekezünk és azt hiszem ezek miatt a beszélgetések miatt már most hiányzik a csapat. Nagyon össze tud kovácsolni egy pár ilyen nap. Ilyenkor kevés alkoholos ital is elfogy és jól bevacsorázunk. K. Balázs vacsorája volt a legfélelmetesebb. Ha jól emlékszem evett babot, olajos halat és talán szendvicset vagy kolbászt már nem tudom. Nekem ez a kombináció és mennyiség biztos halálos lenne. Reggelre kiderült a férfiak mindent kibírnak, Balázs életben maradt. 
Második napot 8-kor kezdtük (persze a sofőrök egy órával korábban). Hamar elkészültünk a reggeli feladatokkal. S. Szilvi rántottát is sütött nekünk és az élelmesebbeknek jutott belőle (én az voltam és nagyon finom volt). Még mindig volt időnk az indulásig és beszélgettünk. B. Mária talált egy mesekönyvet és felolvasott nekünk. Higgyétek el élvezet volt hallgatni. Lehet hogy örökre kicsit gyerekek maradunk, csak jól titkoljuk?
Mikor a sofőrök visszaérkeztek a kocsi logisztika után elkészítettük a szokásos csoport fotót és indultunk. Persze előbb vissza kell menni a kék útvonalára, mert a szállások néha kicsit arrébb vannak pár kilométerrel. Olyan szeles, borongós idő volt és persze megint szántóföld, vártam már a napot és az erdős részt. Abláncmajornál volt a következő pecsételő hely. Az odavezető út valami csodálatos. Hóvirágtenger mellett gyalogoltunk nagyon sokáig. Igazi nőnapi ajándék volt számunkra ez a csoda. 
Abláncon a pecsét egy elhagyott malom és étterem-panzió kerítésén található. Odaérkezésünk előtt jött meg a malomhoz a gondnok, gondoltam csak körülnézhetünk és rákérdeztem. Persze hogy beengedett. Jobb napokat látott ingatlan volt, de talán most az új gazdája felvirágoztatja ismét. Az ablánci malomcsárda előtt Sisi királyné fáját jelzi egy tábla, melyet a molnár ültetett. 
Aztán az acsádi erdőt jártunk, sok figyelmeztető táblával, mert fakitermelés folyt. Változatos helyesírási hibákkal sikerült a táblákat megírni a favágóknak (remélem a láncfűrésszel jobban bánnak, mint a nyelvtannal). Szeleste a következő településünk ahol ismét feladatunk a pecsét beszerzése. A faluba érkezéskor az első épület a templom. Nagyon szépen felújították az épületet és a környezetét. A színe is érdekes volt olyan vintage (a férfiak a google-ban nézzenek utána) árnyalatokat használtak. A szelestei kiskastély magántulajdonban lehet, mert nagyon kerített volt és szépen felújított. Nem mertem becsengetni, mert a csengőn Frankeisten Kft volt kiírva. Ez nem túl bíztató. 
Pecsételés a kocsmában. Végre kocsma. Nagyon szeretem, mert mindig kedvesek a kocsmárosok, mindig pihenünk, iszunk valami édes löttyöt, ja és eszünk egy kis hazait és gyakran van wifi.
Szelestén van egy másik kastély, ami szállóként működik. Óriási parkja van, ami arborétum és gondozott, a növényeket ismertető táblával látták el és kiépített utak vannak. Szétszéledtünk és mindenki kicsit nézelődött fényképezett kedvére. Ha egyszer nagyon gazdag leszek, akkor a kék csapatnak egy ilyen szállóban intézem a szállást (persze én fizetem) és szaunázunk, jakuzzizunk, meg nagyokat eszünk, iszunk. Vettem lottót, de még nem mertem megnézni a számokat. Abból fogjátok tudni, hogy nyertem, ha a szállás szervezést lazára veszem majd.
Szeleste után kicsit kimentünk a gépkocsi forgalomba. Nem volt valami élvezetes, de azt hiszem az autópálya miatt nincs más lehetőség, egyéb útvonal. A Kék miatt mégsem állhat meg a fejlődés, az útépítés. Utána azért már csak erdő-erdő és hipp-hopp Bögöt-ön voltunk. Pecsét és kis kóválygás után irányba álltunk és Csénye felé vettük az irányt. Sofőrök megint rákapcsoltak és előre mentek. Mi lemaradók kicsit benéztünk egy patakot vagy inkább árkot a szántóföldön és rossz oldalán indultunk el. Persze a végén átjárhatatlanul széles volt, ezért mehettünk vissza jó sokat és az átjárónál már egyértelmű volt, hogy a kék jelzés a másik oldalon vezet. Ilyen tévelygések miatt persze megint a sofőrök értek előbb a szállásra, ami a csényei óvoda. Kicsit tartottam tőle, mert utoljára kb. 15 éve jártam óvoda környékén. A polgármester nyitotta ki az épületet és hozott kéktúra pecsétet is. Nekem minden szempontból megfelelő volt. Fürödni lehetett, konyhában étkezni és a csoportszobában aludni. Torna matracokat hoztak és volt két kanapé és persze vittünk mi is alvóhelynek valókat 15 főnek egy ilyen kis faluban nem sok lehetősége van megszállni. 
Reggel ismét volt időnk elkészülni. Kitakarítottuk az ovit, mert sár azért volt a bakancsainkon rendesen, beszélgettünk a szomszédokkal. Mire megjöttek a sofőrök kitaláltuk, hol legyen a csoportfotó. Hát, a mászóka körül.
Korán indultunk talán 7 órakor ha jól emlékszem. Az idő még mindig jó, nagy mázlisták vagyunk. Itt sokat mentünk betonon, de nem volt nagy forgalom. Messziről látszanak a szélgenerátorok. Egy töltésen indultunk el és nagyon hamar Sárvárra értünk. Az hiszem, hogy itt a kávé függőknek rögtön eszébe jutott, hogy valami rendes kávét juttathatna a szervezetébe és elkezdtük figyelni a lehetőségeket. Sárvár ilyenkor télen és reggel még nem nagyon várja a turistákat. A település főterén szabadprogram volt, mindenki oda ment ahová akart. Meg lett a koffein bevitel és a sütizés is. Összeverődtünk és indultunk tovább. Kiderült, hogy Sárvár egy gyönyörű település várral, fürdővel, tórendszerrel és tisztasággal. Érdemes egyszer több időt is szánni rá. A Rába folyónál szóba került az evezés és máris terveztük a nyarat. Nyáron nem túrázunk, evezünk és kerékpározunk. 
Sárvár után a haraszti erdőben nagyon fáradtnak éreztem magam azt hiszem keveset ittam. Jól esett a pihenő az erdő szélén. 
Sitke felé tartottunk. Sokat hallottam már a templomról, de még fotón sem láttam soha. Gyönyörű látvány, ahogy egy nagy rétről közelít az útvonal a templom felé. Ezt jól kitalálták. Itt is megpihentünk, napfürdőztünk és körbejártuk a templomot, meg a stációkat.
Gércén volt a következő pecsételő, ami nagyon közel van Sitkéhez. Ezen a szakaszon sokat játszhattunk a pecsételős játékunkkal. A településen a könyvtár környezete nagyon igényesen kialakított és szép padok asztalok vannak. Majdnem leültünk itt enni, de valami sugallatra mégis a kocsmában kötöttünk ki szerencsére. Ez egy udvarba eldugott kocsma, de nagyon jól ellátott. Kapható pizza és babgulyás. Ezt nem lehetett kihagyni a többség bebabgulyásozott. Ár-érték arány kiváló volt.
Gérce után nem is érdemes elrakni a pecsételő füzetet, mert a Rózsáskerti erdészházhoz nagyon hamar oda lehet érni. A Farkas erdőben vezetett az utunk, ami nagyon hangulatos táj és sok látnivaló van benne. Olyan kirándulós parkerdős a környezet. 
Itt már gyülekeztek felettünk a felhők és néha csepergett az eső, de nem kellett esőkabát után kotorászni, mert mindig a nap győzött. 
Kicsit nézelődtünk a Scherg házaspár sírjánál, fényképezkedtünk a banya fáknál és észrevétlenül megint egy pecsételő helyhez értünk a Hidegkúti vadászházhoz.
Káld felé már eléggé elfáradtam. Nem irigyeltem a sofőröket, akiknek még nagyon sokat kell vezetni. Én meg csak szundizok az autóban és zenét hallgatok. Szóval Káldra értünk szivárvány híd fogadott minket. Bevettük magunkat a kocsmába pecsétért és itt vártuk meg a kocsikat.
Indulás haza kellemesen elfáradva és tele élményekkel. 
Életem egyik legjobb dolga, hogy elkezdtem a KÉK túrázást. 
De most őszig egy kicsit abbahagyjuk, mert mi csak ősztől tavaszig (a méhek röptéig) túrázunk. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Lovas Ági fotói:  1. nap  2. nap  3. nap
Simon Szilvia fotói
Simon Csaba fotói
.


Nincsenek megjegyzések: