2016.07.15-17. VIII. Beremendi Túrakerékpáros Találkozó

Kiírás itt.

Beszámoló M, Csillától.

Beremendi Kerékpáros Találkozó 2016. 07.15-17.

Az időjósok előrejelzése ellenére bizakodva elindultunk páran a találkozóra. A kertvárosi ÖMV benzinkút volt a találkozó helye 15 órakor. Gy. Zoltán, P. Ica és én vágtunk neki az útnak, Dodit munkája akadályozta, de amint lehet indult utánunk. Pécs, Kozármisleny, Újpetre, Vokány, Nagytótfalu, Kisharsány, Nagyharsány, Beremend útvonalat választottuk. Az idő remek volt miért ne lehettünk volna bizakodók? Azért mert az összes média rendkívül rossz időt ígért a hétvégére? Voltak már csodák. Csak sajnos nem most. 
Az  útvonal  választás jó volt, mert kevés forgalom volt az utakon. A hátszél is jól jött, ami ritkán adódik az életemben. 
Valahol a kisherendi elágazó környéké Dodi is megérkezett. Nagyon gyorsan tud tekerni ezzel a „rokkant” kerékpárral. Nekem itt még gőzöm nem volt, hogy jutunk el Beremendre, mert én csak Harkány felől tudom az utat. Még szerencse, hogy a fiúk már jártak erre, meg azt hiszem beépített GPS van bennük. 
Itt Újpetre felé tekerve kezdtem érezni, hogy jó lett volna odafigyelnem, hogy mit eszek egész nap. Gyakorlatilag nem ettem semmit, mert olyan hajtós volt a munkanap és itt elfogyott az energiám. Ez olyan leesik a vércukorszint féle dolog, de én ettől nagyon oda tudok lenni. A legközelebbi településen ennem kell, eldöntöttem. Még szerencse, hogy Újpetre viszonylag nagy település és volt nyitva bolt. Pótoltam kicsit a kalóriákat és a többiek is csipegettek valamit aztán mentünk tovább. 
Nagytótfalunál már felderengett, hogy én már tekertem ezen a vidéken nem is egyszer, de azért jó hogy nem én vezettem a csapatot. 
Legutóbb Kisharsány és Nagyharsány között még földúton mentem mostanra pedig már kerékpár utat építettek. A hátszél végig fújt rajta. Még akkor sem gondoltam arra, hogy ez a szél valami rosszat is hozhat. 
Beremendre érve rögtön az étteremhez mentünk, mert 18 órakor vacsora volt. Nagyon finomakat főznek mindig. Soha nem flancolnak és ez benne a jó. Zöldbab gulyás volt meg sajttal töltött csirkemell, rizzsel, franciasalátával. Kell ennél több?
Utána elfoglaltuk a matracunkat a sportcsarnokban. Meglepetésemre rengetegen választották ezt a szállást, nem úgy mint az előző években. Korábban mindig csak 5-7 ember volt. Most vagy 20-25-en is összejöttünk.  Voltak Szekszárdról, Komlóról, Budapestről és még páran Pécsről.  A bringákat is behoztuk a csarnokba, mert azért többen számítottak a rossz időjárásra. 
Képek nem készültek a túráról, mert nem olyan fényképezős kerékpárosok voltunk. Egy kettőt csináltam csak mobillal. 
Este megbeszélést tartottunk, hogy mi legyen szombaton. Már mindenki sejtette, hogy nem lesz az a kimondott kerékpárosbarát időjárás, de ilyen átkozott rossz időre senki nem számított. Olyan ötletek hangzottak el, hogy rövid kört menjünk és menet közben módosíthatunk. Maradjunk magyar részen, stb.
Bizakodva feküdtünk le. Jókat lehet aludni ezeken a tesi matracokon, mert óriásiak, meg puhák. 
Másnap kegyetlen rossz időre ébredtünk. Viharos szél, eső, letört faágak. Ilyen időben nem lehet bringázni. Elmentünk reggelizni (virsli, mustár, zsemle, tea) és itt megbeszéltük, hogy ki sem mozdulunk a csarnokból. Hoztak nekünk pinpong asztalokat, csocsót, társasjátékot és sakkot. 
Nem gondoltam volna, hogy élvezetes lesz a nap. Dodi azt mondta, hogy végre lelkiismeret furdalás nélkül tud lustálkodni egész nap ha akar. 
Azért fogtunk ütőt a kezünkbe és játszottunk sokat. Persze mindig kikaptam, de higgyétek el nem voltam olyan rossz. 
11-re lementünk az új múzeumot megnézni, ahol egyháztörténeti kiállítás van az egyik teremben a másikban pedig Beremend sporttörténete és nagyon szép kerámia nőszobrok. 
Aki jobban ért a focihoz, az itt csemegékre lelhet. Itt rúgta a bőrt Dr. Toller László és Dárdai Pál (de azt hiszem ez nem a mostani híresség) Szóval jópofa dolog volt ez a kiállítás, mert kaptunk hozzá idegenvezetést is és nem olyan hivatalos volt, hanem olyan mesélős sztorizós és így már az egyháztörténeti kiállítás is elég élvezhető. 
Utána átmentünk a könyvtárba és megnéztünk három rövid filmet. Az egyik a kristálybarlang felfedezéséről ,  feltárásáról és bemutatásáról szólt. A másik a 2012. évi Beremendi Kerékpáros Találkozóról készült összeállítás az egyik túrázótól. Jó volt nézni, mert sok ismerőst fedeztünk fel. Meg persze mi is rajta voltunk. 
https://www.youtube.com/watch?v=gcxvcBsZEbE
Utána pedig a Beremendi TV egyik kisfilmjét vetítették Béda-Karapancsa tájegységről. 
Itt már 13 óra felé járt az idő és igen korgott a gyomrunk. Ebédet persze nem rendeltünk, mert ebben az időpontban Horvátországban lenne a helyünk. 
Dodival elmentük a Velence pizzériában és  ott ebédeltünk. 

Vissza a tornacsarnokba és ebéd utáni alvás. Végre kipihent vagyok amikor túrázok, mert az eddigiek során mindig igen-igen elfáradtam. Ez azt hiszem ettől lesz különleges. Amíg én szundiztam formálódott egy kisebb csapat akik át akartak nézni Villányba a Rozé Maratonra. Mire feleszméltem már mindenkinek volt rózsaszín ruhadarabja. Ha futni akarok, akkor nekem is igen gyorsan keríteni kellett egyet. Sikerült is, mert P. Ica szereti ezt a szín és volt nála egy plusz póló. Már semmi sem akadályoz abban, hogy fussak egyet ilyen esős szeles időben. 
Kocsival mentünk át, Dodi pedig a HŐS áttekert. Persze a szél ugyanúgy fújt és az eső sem kímélte. Gyorsan regisztráltunk és itt találkoztunk T. Mártával és B. Janival, akik szintén bevállalták a futást. 
Sikerült lefutnom a 3 km-t megállás nélkül legnagyobb meglepetésemre. Lehet hogy segített a bemelegítés, mert valami profi aerobicos vezette és persze talán sokat számított a rozéfröccs is az elején. Jövőre össze lehetne hozni egy beöltözős futást is. Nagyon sokan futottak jelmezben a rossz idő ellenére is. 
18 órára visszamentünk Beremendre, mert vacsora megrendelve (grízgaluska leves, fasírozott krumplipürével savanyúsággal). 
A többiek utána felmentek Gyuri bácsihoz borozni, meg langallózni. Nekem nem volt már kedvem meg még maradtunk páran vigyázni a „házra”. 
Vasárnap reggelre minő csoda világosodik az ég, de azért még esik az eső és fúj a szél  veszettül.  Megbeszéltük, hogy a Beremendi Cementgyár látogatást megejtjük és utána haza tekerünk. Induláskor még esett az eső, de mire végeztünk a gyárral, már csak a szél maradt, de az rendesen. 
Elbúcsúztunk a többiektől és indulás haza Beremend-Máriagyűd-Turony-Pécs útvonalon. Kegyetlen szembe szélben. Volt ahol 12 km/h volt a sebességem egyenes szakaszon kemény tekerés mellett. A Tenkes csárdánál feltekerni olyan Végtelen történet volt. Menet közben azon gondolkodtam, hogy hol vágjam a kerékpáromat az árokba, meg azon, hogy nem mostanában fogok tekerni az biztos. 
Azért hazafelé feltekertem a dombon és persze az utolsó méterekre elállt a szél és azóta sem fúj.  Ilyen az én formám. 
Jövőre azért újból megpróbálom a Beremendi Kerékpáros Találkozót. 
.


Nincsenek megjegyzések: