2016.11.18-20 Országos Kéktúra 4. szakasz Zalaszántó - Badacsonytördemic

Program:

Pécsről indultunk kora reggel autókkal. A kocsikat Keszthelyen hagytuk a buszállomás környékén.
Keszthelyről Zalaszántóra autóbusszal utaztunk
Túra: Zalaszántó (GCKOTS) - K - Rezi vár kitérővel (GCREZI) - K-  Rezi - (GCROSZ) - (GCBEVI) -  Gyöngyösi Csárda - Hévíz Egregyi templom (GCEGRK) - Római kori romok (GCRKR)- K - Hévíz (GCKTH)- Keszthely  Táv: 30,5 km (Rezi várral együtt)
Szállás: 8360 Keszthely, Sopron utca 10.  AMBIENT Vendégház és Kávéház (Nem volt jó véleményünk róla)
http://keszthely-szallas.fw.hu/index.html
http://www.szallasajanlo.hu/5182

Második nap (szombat):
Keszthely - Gyenesdiás -  K - Festetics kilátó - Nagy mező - K - Láz-hegy (GCVKIL) - Vállus - K - (GCPUP) - K - Lesenceistvánd - Lesencetomaj Táv: 28 km
Lesencetomajról a szállás busszal közelítettük meg. Szállás:Nemesvitán a Turistaházban volt. http://www.nemesvita.hu/szallashelyek.htm

Harmadik nap (vasárnap):
Reggel vissza autóbusszal Lesencetomajra, majd
Lesencetomaj - K - Tapolca (GCTPLC)- K - Szent György hegy - K - Szigliget - Badacsonytördemic Táv: 27 km
Badacsonytördemicről busszal Keszthelyre az autókhoz, és hazautazás.

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ez a szakasz volt az első amikor csillagtúra szerűen oldottuk meg a túra útvonal/szállás szervezését. Keszthelyen volt a központ és innen indultunk mindkét nap. A kocsikat pénteken indulás előtt a keszthelyi vasútállomáson hagytuk csomagokkal együtt és innen indultunk Zalaszántóra.  Pecsételőhely a buszpályaudvari büfében található. Azt hiszem a vendéglátóhely gazdája nem nagyon szereti a túrázókat. Nagyon morcos volt. A rossz kedvét nem lehet az időjárásra fogni, mert nagyon szép idő volt. 
Zalaszántóra érve igen hamar felismertem a települést, ami nálam nem mindig sikerül, de azt hiszem fejlődök és egyre jobban tájékozódok. A faluban megkerestük a Kotsy malmot, na nem azért mert itt lenne pecsételőhely, hanem azért, mert itt van geoláda. Meg persze pecsételtünk is a faluban a kocsmánál. 
Új túratárssal indult ez a szakasz H. Zoltán is velünk tartott. Remélem jól érezte magát és újra csatlakozik. 
Az induló csoportfotót a falu határában készítettük el és nekivágtunk a hegynek Rezi felé. Nagyon hamar akadályban ütköztünk. Egy bővízű patak volt az akadály híd nélkül. A híd nyomai még fellelhetők, de vélhetően a megáradt víz elmosta. Valami gázló félét kezdtünk keresni és persze azt is figyeltük, hogy miből készíthetünk valami átkelő alkalmatosságot. Nyugodt voltam, mert velünk voltak a férfiak és mindent meg tudnak oldani, legalábbis én ehhez vagyok szokva. 400-500 m múlva kiderült, hogy gázló nem lesz, ezért a fiúk egy nagy kidőlt fát döntöttek a vízre és lovagias segítségükkel átjutottunk a vizen.  
A Rezi vár kicsit kitérő a kékről, de ha már arra jártunk felmásztunk megnézni a várat és persze a kilátást is. Itt már kiderült, hogy mindenki túl melegen öltözködött. Nagyon gyönyörű idő volt és a napnak is volt ereje melegíteni és persze a hegymászás is melegített mindenkit. 
A faluban (Rezi) nagy sütizést csaptunk a kocsmában, meg persze pecsételtünk is.  Még a túra elején tartunk és már rengeteg idő eltelt és a kilométerek pedig nem nagyon szaporodtak. 
Elindultunk a Gyöngyösi csárda felé, de ezt a szakaszt szétszéledve teljesítettük, mert a geoládásoknak még volt egy kis kitérőjük. Mi addig megnéztünk egy Fűszerkertnek nevezett üdülőt, nem kellett volna. Semmi különös, faházak fűszernövények neveivel elnevezve. Tovább mentünk a betyárok sírja felé. Nagy becsben lehetnek, mert rendben tartott a környezete. Ez a Gyöngyösi csárda közvetlen közelében van, ahol pecsételtünk és nem sokat időztünk, elindultunk Hévíz felé. Utunkba esett egy zsidótemető, ami szintén nagyon rendben tartott, de már nem hiszem, hogy valamelyik sírt is látogathatják, mert nagyon öregek voltak a fejfák. 
Hévízre emlékeim szerint viszonylag hamar beértünk, talán azért, mert sok látnivaló volt menet közben.  Megnéztük a római katona sírját, válogattunk az árusok portékái között és csodáltuk a szép várost. Látszik mindenhol, hogy jó sok idegenforgalmi adót tudnak beszedni. Nagyon rendben tartott város. A városban is kicsit szétszakadtunk a geoládázás és a sok látnivaló miatt, de a buszpályaudvarnál a pecsételésre mindenki megérkezett. Itt kicsit elücsörögtünk, szendvicseztünk, ismerkedtünk és mentünk tovább, mert az idő sürgetett. Szép helyeken vezetik ki a városból a kéktúrázókat. Megnéztük a Hévízi patakot és a kerékpárúton elindultunk Keszthely felé. Nagyon szép lehet ez a rész is, jó lenne egyszer kerékpárral visszajönni, de most nem sokat láttunk belőle, mert már sötétedett. Ennek ellenére igen sokan járkáltak, kerékpároztak az úton. Mivel nem volt sok látnivaló a sötét miatt elég jól haladtunk és jól esett beérni a szállásra. 
Jó kis hely csak a tulajdonos nagyon morcos és még nagyon finoman fogalmaztam. Szerintem hiányzik az életéből egy-két barát,  vagy egy jó hobby,  vagy egy nő? Azért rendezett szép szobák voltak, melegvíz bőséggel. 
Páran elmentünk vacsorázni a városba és találtunk egy vendéglőt, ami nyitva volt, mert Keszthely ilyenkor már nagyon kihalt. Pizzát ettünk és a vacsi végére kiderült, hogy a pincér valójában a pizzafutár volt és a szakács szerintünk a konyhai kisegítő a pénztárgépet pedig nem tudták üzemeltetni. A vacsi azért jó volt és bőséges, még jutott belőle másnapra is. A szállásadóval még reggel is adódott egy kis veszekedni való, de legalább a vérnyomásunkat rendezte a szóváltás. 
Keszthelyről kivergődni nem volt egyszerű, de sikerrel jártunk. A Festetics kastély és a belváros után már nem szép részen mentünk, de a városoknál ez gyakran előfordul. Felmentünk a Festetics kilátóhoz és nézelődtünk, falatoztunk egy kicsit. Ez az útvonal a nagy túrázóinknak S. Erzsi, Sz. István, M. Éva már nem volt ismeretlen, mert jártak már erre teljesítménytúrázni. Leereszkedés után a Nagymező erdei pihenőn átvágtunk és jó tempóban elindultunk. Aztán kissé megakadtunk, mert a kék útvonala kitáblázva, hogy lövészet miatt átjárni veszélyes. Na,  remek most akkor itt mennyire lőnek kicsit vagy nagyon? Igaz mindegy, ha csak kicsit is lőnek az sem jó. Megkérdeztük a lőtéren, hogy most mennyire komoly a tábla. Mehettünk tovább, csak a lőpálya végén kellett kurjongatunk, hogy tudják, mikor hagytuk el a körzetet. 
Vállus előtt felmásztunk a Láz hegyre, mert persze ott is volt egy kilátó, ami persze kis kitérő a kékről, de megéri. Gondoltuk, ha már úgysem a kéken gyalogolunk, akkor a legrövidebb úton ereszkedünk le. Kalandos volt az biztos, de megérte, mert a Vadlány lik (barlang) felé keveredtünk. Itt éltek azok a lányok, akik nem akartak hagyományos módon élni (állatokat tartani, háztartást vezetni, stb) hanem szabadok akartak maradni és élvezték a szabad élet minden formáját. Több legenda is fellelhető az interneten, ebből az egyik olvasható a helyszínen a tájékoztató oszlopon. 
Válluson igazi retro helyen van az új pecsét, mert meghagyták a régi ládát és ettől nagyon hangulatos a környezete. Kicsit pihentünk és kulacsokat töltöttünk a nyomós kútnál , majd indultunk tovább, mert megint úgy álltunk, hogy sötétedésre érünk a szálláshoz. Meg persze el kellett érnünk a buszt is, mert a szállásunk kicsit távolabb volt a kék útvonalától. Lesenceistvándiban még pecsételtünk a kocsmában, ahol nagyon kedves volt a kiszolgálás és a busz indulásáig még volt időnk „kifosztani” a kocsmát. 
Második napi szállásunk Nemesvitán volt egy turistaszállóban. Itt már aludtunk egyszer sok-sok évvel ezelőtt a kerékpáros farsangon mikor is elromlott a gázkazán és rettenetes hidegre érkeztünk. A szállásadó indulás előtti nap felhívott, hogy elromlott a gázkazán és ha gondolom lemondhatom a szállást. Hát én nem mondtam le, hanem kértem a szerelést, melyre bizonytalan volt a válasz. El sem mondtam a többieknek, mert elég, ha én idegeskedem ilyenek miatt, de szerencsére jó gázszerelőjük van, mert sikerült a javítás. Jó meleg szállás fogadott minket és meleg fürdővíz is jutott mindenkinek. Sajnos csak egy tusoló és WC van, de S. Erzsi és M. Éva vezénylésével mindenkinek sikerült lefürödni. 
Harmadik nap Badacsonytördemicig szeretnénk eljutni. Csomagjainkat Sz. István logisztikázta, nem tudok elég hálás lenni neki. Biztosan fogok még úgy túrázni, hogy mindent viszek a hátamon, de azért így élvezetesebb, hogy kis hátizsák húzza a vállamat. 
A Balaton felé erről az irányból még soha nem közelítettem. Nagyon érdekes látvány volt „hátulról” látni a hegyeket (Badacsony, Szigliget).  Na de ne rohanjunk előre. Először buszra szálltunk és visszamentünk Lesenceistvándiba és innen Tapolcának vettük az irányt. A városban pecsételtünk a Lokomotív büfében és átszeltük a várost. Nagyon gyönyörű, több időt érdemelne. Majd ha megöregszem, akkor olyan városnézős turista leszek és visszajövök. 
Tapolca után felkapaszkodtunk a Szent György hegyre. Nagyon szép, igazi turista paradicsom bazalt orgonák, turistaház, kilátás a hegytetőről, pihenőhely.
Lefelé pedig nagyon szép szőlők között haladtunk és leérve pedig Hegymagas település valami csodás az oroszlános kúttal, a kápolnával és a szép présházakkal. Gondozott is és pazar helyen van  minden épített eleme. Innen Szigligetig betonon mentünk, nem egy élvezet, de verőfényes napsütés volt és jókat lehet dumálni, mert nem kell az útra figyelni és tudunk egymás mellett menni. 
Szigligeten megnéztük a várat és haraptunk egy kicsit majd indulás, mert megint félő, hogy a végén nem érjük el a tervezett buszt. A településen azért még bementünk egy gyönyörűen felújított portára és még megnéztük az Avasi romtemplomot. 
Innen már erőltetett menetben mentünk a Badacsonytördemici pecsételő helyhez (vasútállomás) és Sz. István autójához a háromnapnyi csomagért. Persze a buszt is elértük és Keszthelyen a kocsikkal is minden rendben volt és szerencsésen haza is értünk.  


Lejegyezte: Miklovich Csilla


Képek:
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap  3. nap
.

Nincsenek megjegyzések: