2018.07.29. Nézzük szét két keréken Baranya és Tolna megyében!

Útvonal: Pécs, Budai Vám Tesco parkoló - Újhegy(Deák F. u.) - Bogád - Somogy- Árpád tető- Zobákpuszta - Magyaregregy - Vékény - Szászvár - Kárász - Váralja - Nagymányok - Aparthant - Mucsfa - Kisvejke - Lengyel - Szárász- Egyházaskozár- (alt.lehetőség Mekényes Kurd felé,-Nagyhajmás- Mágocs)- Bikal (Jókai u.ki) -

Alsómocsolád Vasút állomás - Erdészeti út !!! (Kisbattány felé) - Kisbattyány - Mecsekjánosi puszta ( Jánosi Engel Adolf-kastély) - Komló (templomnál be erdészeti út) - Béta akna - Vasas- Bogád - Pécs

Táv: Kb. 130 km   Sok domb!!!

Túravezető: Kónya Tamás

"Fekete vasárnap :-)"
Vasárnap már fél nyolckor ott voltam a Budai Tesco parkolóban (Nehogy elkéssek) kicsit még fújtam a bringa kerekeibe közben megérkezett P. Tomi is aki ezt látva rájött, hogy ezt neki is kéne és mivel még bőven időben voltunk elugrott a Tesco benzinkútra pumpálni. Közben befutott Józsi túratársunk is aki csak ritkán szokott jönni, de most jött, említette, hogy nincs túl jó formában, de megpróbálkozik a túrával. 
Mikor P. Tomi is visszaért kivártuk a 8-óra 5 percet hátha jön még valaki hiszen szép idő van és vasárnap, mégse jöttek többen. Ekkor csörrent meg a telefonom, hogy B.Zoli komlói túratársunk jön és Zobákpusztánál fog minket várni. Nagy önbizalommal mondtam neki, hogy 9 körül odaérünk, de ekkor még nem tudtam mi vár ránk! Meglepett minket, hogy a Romonyát a 6-os úttal összekötő úton helyenként 20-25 cm mély kikerülhetetlen tócsák és óriási sártenger van, ez igencsak lelassította a haladást! Így alig vártuk, hogy túl legyünk már a 6-os úti kereszteződésen. Innentől tudtunk egy kicsit
tempósabban haladni.
Rücker-Akna majd Józsefháza felé vettük az irányt majd Zobákpuszta felé az erdei úton. Azért a kanyarokban és itt ott látszottak a tegnapi eső nyomai itt is, jókora köveket hordott fel az útra.
Még Zobákpuszta előtt lemaradt Józsi túratársunk akit az egyik dombon megvártunk, de mondta, hogy fáradt, edzetlen és fáj mindene így ö visszafordul. Így is tett!
Szegény B. Zoli meg már lassan háromnegyed órája várt ránk Zobákpusztán. Így, hogy már csak ketten maradtunk P. Tomival kicsit belehúztunk, mert megsajnáltuk szegény Zolit. Egy szempillantás alatt Zobákpusztán teremtünk ahol már Zoli barátunk várt ránk kissé elcsigázottan. Mivel ekkor már
majdnem fél 10-volt gyorsan bekaptunk egy szendvicset és közben beszélgettünk. Közben rájöttünk, hogy eddig el is felejtetünk fényképezni, de megfogadtuk, hogy ezt bepótoljuk innentől. (Tényleg kár, hogy a nagy sárban nem csináltunk néhány képet.) B.Zoli említette, hogy Lengyel határában van egy Annafürdő nevű hely amolyan kiépített kiránduló parkerdő ami valaha az Apponyi grófok egyik pihenőhelye volt. Megegyeztünk, hogy ezt megnézzük! Jó tempóban tudtunk így hárman haladni Magyaregregy felé az enyhén lejtős úton, de közben kezdett nagyon meleg lenni ezért már Egregyen megálltunk, mert P. Tomi már kifogyott a vízből, gyors tankolás után váltogatva jó tempóban haladtunk tovább egészen Szászvárig ahol B. Zoli tudott egy jó cukrászdát amit ki is próbáltunk.
Majd kalóriákkal feltöltődve haladtunk tovább Nagymányok felé majd Bonyhád előtt elfordultunk Aparhantnak, ekkor már a kora délutánba csaptunk és igencsak melegünk volt a 33-35 fokban, ezért megbeszéltük, hogy innentől minden forrásnál és kocsmánál tiszteletünket tesszük. (Amiből errefelé nincs is olyan sok). 
Az Aparhant, Mucsfa, Kisvejke közötti hullámos szakasz három nagy végeláthatatlan dombbal jól megizzasztott minket a nagy melegben. Kisvejkén egy buszmedálló padján elfogyasztottuk az ebédül szolgáló szendvicsünket és mivel már megint kezdtünk kifogyni a vízből, kocsmát kerestünk meg kutat, de egyiket sem találtunk, úgyhogy inkább belehúztunk és mentünk tovább Lengyel felé itt volt megint egy jó hosszú domb aminek a tetején az árnyékban összevártuk egymást, mert itt már igencsak kiütött minket a nagy hőség. Kis pihenő után B. Zoli mondta, hogy kitartás mindjárt az Annafürdői erdei pihenő helyere érünk és ott lesz jó hideg forrás meg minden. Úgy is lett pár kilométer után Lengyel nevű falu határában egy táblával jelölt erdei enyhén lejtős, árnyékos betonúton ereszkedtünk le egy szép árnyas erdőbe aminek a végén egy látogató központ, forrás, parkoló, tanösvény, állatsimogató, kilátó és még egy tó is van. A forrás megtámadása és a kulacsok tele töltése után szép kényelmesen, fotózgatva felfedeztük ezt a szép kiránduló helyet amit csak ajánlani tudok mindenkinek.( Ha arra jártok ezt nem szabad kihagyni !  LÁSD A FOTÓKAT!)
Kb. egy óra nézelődés és pihengetés után  indultunk tovább. Lengyel falu elején van egy nagy kastély és park ami Apponyi grófok egyik szállása volt, elég jó állapotú a parkba be lehetett menni és a kastélyt kívülről  megnéztük. (Talán egy kis szervezéssel be is lehetett volna jutni.) Lengyel faluban találtunk kocsmát, de szieszta idő volt, mert ki volt írva, hogy 12- 14:30-ig zárva! Na sebaj majd a következő faluban, Szárászon találtunk is egy kocsmát végre ahol végre ehettünk ihattunk ki-ki kedve szerint. A kocsmába volt TV amíg pihentünk pont láttuk, hogy kezdődik a Forma 1 még indulás előtt pont láttuk a rajtot és pár kört. Egyházaskozárban  a kocsmában egy hideg italra megint megálltunk,
mert csak így lehetett bírni a nagy meleget. Amíg megittuk  megint nézhettük egy kicsit a FORMA 1-et. A további utunk egy földút a Bikal és Alsómocsolád közötti halastavak között vitt kicsit zötykölődve, majd beértünk Alsómocsoládra és utána a vasútállomásnál bementünk az erdészeti műútra ami, hosszan és kanyargósan emelkedett az erdőbe időnként kilátással a Bikali halastavakra. Itt már leszakadtunk egymásról és mindenki  a saját tempójában mászta a dombot. Elől ment P. Tomi a versenybringájával, majd én és kis lemaradással B. Zoli  kapaszkodott felfelé. Én még az egyik
kanyarban megvártam Zolit, de Tomi már előre ment. 
A domb tetején átbukva gondoltam utolérem lefelé Tomit. Abban a hitben voltam, hogy lezárt erdészeti út, behajtani tilos, vasárnap nem jönnek itt az erdészek sem, vagyis megnyomhatom itt lefelé, mert nem kell autóra számítani. (Hát, nem lett igazam!) Jó tempóban vettem a kanyarokat lefelé, ekkor  Zoli még 100-150 m-re mögöttem jött, a következő élesebb kanyarban ahogy befordultam ott volt egy autó velem szemben 10-20 m-re és kb.60-nal jött középen és nem is nagyon akart lehúzódni. Ettől megijedtem és mivel az út mellett árok, vagy szintkülönbség volt, a vészfékezés mellett döntöttem nehogy befigyeljek az autó szélvédőjén. A fékek csutkára befogtak először a bringa szépen csúszott is keresztbe, de vagy megakadt, vagy a hátsó fék jobban befogott, mert a megállt és én a testsúlyomnál fogva repültem tovább előre. Az oldalamon átfordultam párszor, majd a hátamon fekve csúsztam az aszfalton az autó irányába  közben azon gondolkoztam, hogy az autó vajon megállt e már vagy most fogok nekicsapódni. Úgy kb.40-50 cm-re tőlem állt meg az autó. Ettől egy kicsit begőzölt az agyam, fura mód különösebben nem fájt semmim. Ez után már nem mentünk semerre, hanem hazafelé vettük az irányt bent Komlón elköszönt tőlünk Zoli. Mi meg rátértünk az Anna aknai erdei aszfalt útra itt még volt bőven emelkedő a Béta-aknai elágazóig utána eltértünk a tervtől a Romonyai átkötő úti sár miatt és Árpád -tető felé jöttünk be Pécsre. A Felsővámház utcában Tomitól is elköszöntem, mert ő Uránvárosba ment én meg Kertvárosba. Estére bedagadt a csuklóm és már nem mozgott. Másnap röntgen eredmény: csuklótörés, 2 db kéztőcsont a Sajka csont és még egy kicsi eltört 12 hét gipsz!
Üdv. mindenkinek én csak  október leszek megint harcra kész :) !

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Kónya Tamás fotói, összevágott vetítés
.


2018.07.14-15. Evezős túra Sió Árvízkapu - Baja- Mohács

Az indulás előtt pár nappal V. Ernák barátunk is lemondta a túrát így csak ketten  Gy. Zoli és én indultunk, hogy csatlakozzunk a Becze féle evezős társasághoz.

Szombat reggel 6-kor elindult a sofőrünk Sz.Laci barátom,hogy összeszedjen minket,
először engem vett fel, majd a Gy. Zolit szedtük fel szerencsére mind Kertvárosiak vagyunk így ez gyorsan ment és fél 7-kor már Mohács felé tartottunk a  bérelt kenunkért.
Mohácson gyorsan felpakoltuk a  Kenut és már száguldottunk is a Sió Árvízkapu felé.
8:20-ra már ott is voltunk, lepakoltuk a kenut a felszerelést és a cuccainkat, közben sorra érkezett a többi résztvevő.
(Szerencsére volt több autó is ami lejött Bajára így nem kellett minden  cuccunkat magunkkal vinni a kenuba csak a napi cuccot.)
A kenut nem akartuk  az iszapos, sziklás részen nagy szenvedve vízre tenni ezért egy kis plusz izom munkával beemeltük egy lezárt pontomra és ott tettük vízre és így megúsztuk a sárban csúszkálást. Mire az indulásra készülődtünk már dög meleg volt. ezért jól bekentük magunkat napolajjal. Zoli állítólag most evezett először, de hamar belejött ,mire kiértünk a Sióról a Dunára már egész jól ment neki és mire először kikötöttünk a Duna túlpartján egy homokpadra ,már nem is izgult és teljes biztonságban érezte magát. A nagy meleg miatt egy jó kis fürdőzéssel indítottunk, a víz kellemesen hűs volt úgy kb.21-22 fokos (ez nem a Balaton!). Közben akik még nem ismerték egymást azok is összeismerkedtek és ahogy az lenni szokott közben mindenki kínálgatott mindenkit minden jóval. A fürdés és kajálás után  nagyon jó időben szép kényelmesen  nézelődve eveztünk lefelé úgy kb. 6-7 km megtéve óránként. 1-2 óránként kikötöttünk egy-egy szép homokpadon (lásd fotók) fürödni, napozni, pihenni és közben jókat beszélgettünk. Élveztük a gyönyörű napsütést a dunai szelőt és a szép tájat.
Baja előtt mikor már látni lehetett a hidat páran kitaláltuk, hogy mi nem a főmederben hanem a jobb part felőli oldalon egy 3 km-es szép kis mellékágon teszünk egy kis kitérőt ami a híd felett 100m-re jön vissza a nagy Dunába.Ezzel a kitérővel kicsit lemaradtunk a csapattól,de a látvány miatt megérte és még így is 16 óra előtt ott voltunk Baján a Sugóba. A csapat már nagyban állította a sátrakat és sütögetéshez  készülődtek. Gyorsan mi is partra szálltunk,kipakoltuk a kenunk és helyet kerestünk a sátrainknak. Zoli egy jó öreg kutyaól sátrat hozott, amit most állított fel először, vesződött is vele egy keveset, de azért csak sikerült felállítani. Közben már két gázégőn megkezdődött a sütögetés. Gyorsan mi is előszedtük az autóban lévő hűtő táskából a Zoli által a Lidliben vett pácolt, fűszeres tarjaszeleteket és szépen megsütöttük, volt ott még kolbász, csirke s még mindenféle hús amit csak el tudtok képzelni. Jól bekajáltunk és utána elmentünk lezuhanyozni,de sajnos csak hideg víz jutott nekünk, mert napelemes a vízmelegítés és olyan sokan fürödtek, hogy  nem volt ideje felmelegedni a víznek, kicsit alultervezett a rendszer pedig nagyon meleg volt. Közben szépen be esteledett, mi is bementünk a városba kicsit szétnézni a fesztiválon bár nekem hamar tömegiszonyom lett, de azért elnézelődtünk egy  kicsit mindent irreálisan drágán adtak! Ezért mi egy boltban szereztük be a szomj oltót, de rendesen sorba kellett állni érte.Hol itt hol ott összefutottunk a többiekkel. Közben a nagyszínpadon valami Beatles emlékzenekar játszott, de mivel elég gyatrán játszottak ez nem kötött le minket, ezért inkább csak úgy sétálgattunk közben összetalálkoztunk a csapatból másokkal is, unalmunkban kitaláltuk,hogy dodzsemezünk egyet aztán mentünk vissza a partra a sátrunkhoz. Kis beszélgetés a többiekkel és utána mentünk aludni. Az esti "kicsapongás" ellenére reggel már 7 óra előtt fent voltunk. Mi a Zolival elmentünk a Lidlibe friss péksütikért és tejért. Reggeli után Zoli az egyik túratárs kajakjával próbált kajakozni, mert szerinte az sokkal könnyebb, de belátta, hogy azt is gyakorolni kell. Sátrat bontottunk és úgy 9 óra körül már nagyon melegedett az idő, a csapat nagy része még a pakolászás felénél sem tartott. Ezért mi szóltunk nekik, hogy kimegyünk a Dunára kikötünk az első homokpadon és ott várjuk meg őket és addig is fürdünk.
Jó félórát pancsoltunk mire feltűntek. Gyors kenuba ültünk és csatlakoztunk a csapathoz.
Nem mentünk sokat a Kádár-szigeten kikötöttünk és most már mind együtt élveztük a napot meg a vizet persze közben az italok is előkerültek.
Utána még  2 helyen megálltunk fürödni és enni. Majd utoljára Dunafalván álltunk ki. Itt ugyanis az a szokás, ha arra járunk akkor mindenképpen beköszönünk a kocsmába. Pár hideg ital és egy kis rágcsálás után tovább indultunk utunk utolsó kb. 6 km-es szakaszára. Ez már hamar eltelt, kikötöttünk a Sokac-révben kivettük és kipakoltuk a hajókat. A nagy nyüzsgésben itt már elfelejtettem fényképezni. Felkötöttük a kenunkat a kocsira és elköszöntünk a többiektől.
(Jövőre megint találkozunk!  JÓ KIS TÚRA VOLT!)
Visszavittük  a bérelt hajónkat  ott Mohácson a gazdájához aztán még fagyiztunk egyet,de még így is este 7-kor itthon voltunk Szűcsi a sofőrünk hazafuvarozott minket.

Túravezető, lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
.

2018.07.07. Kerékpártúra egy titkos termálvízhez

Útvonal: Szigetvár-Molvány híd puszta-Nemeske-Kistamási-Pettend-Gyöngyösmellék-Várad-földút-Szentegát-Sumony-Királyegyháza-Szentlőrinc-régi 6-os-Pécs Táv: kb:70 km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt. (Drávai kitérővel)
Műholdfelvételről megtekinthető itt. (Drávai kitérővel)

A túra nagyon korán indult (6:15), mert a MÁV nem sok járatot indít Szigetvár felé.  Reggel még nagyon esőre álló volt az idő, de az állomásra érkezve már reményt adók voltak a felhők. A megrendelt kerékpárszállítást a MÁV biztosította, így elég kényelmesen jutottunk el az indulási helyre.
Szigetváron nem időztünk gondoltam egyszer majd szánunk erre a városra és környékére egy egész napot.
A 6-os úton indultunk Molvány-híd puszta felé. Szerencsére nem volt nagy a forgalom. Ez a hétvégének és a korai indulásnak is betudható.
Molvány-híd pusztán található egy kúria, amiről semmilyen információt nem tudtam kinyomozni az internetről és aki megmutatta nekünk az épületet az sem tudott semmit az ingatlan történetéről. Ez egy titokzatos kúria. Sajnos nagyon elhanyagolt, de még ilyenkor is el tudom képzelni, hogy milyen élet lehetett itt. Bejártuk az épületet és környezetét, majd indultunk tovább Nemeske felé.
A nemeskei elágazónál bevártunk mindenkit és innen már Pettendig semmi nem állíthatott meg minket.
Pettenden a polgármester és a falugondnok fogadott minket és pár szóval bemutatta a falut és kevés információt mondott a termálforrásról. Sajnos nem sokat lehet tudni a fürdőről, mert valaha az volt. Az 1960-as években kb 10 évig üzemelt két medencével és öltözőkkel. A környezetében lehetett kempingezni. Most már a nyomait sem látni mindennek. 
Kitekertünk a forráshoz és a bátrak megmártóztak a meleg vízben. Érdekes élmény egy ilyen elhagyatott helyen fürdőzni.
Gyöngyösmelléken át Kétújfalu felé indultunk. Útközben az olajfúró tornyokat is láttuk. Lehet, hogy itt lesz a Texas 2.0. 
Kétújfaluban kicsit megpihentünk és elindultunk Váradon át Bürüsre és itt megkockáztattuk a földutat. Kicsit kellett tolni a kerékpárt, de szerintem egész jól megúsztuk ahhoz képest, hogy reggel még esett az eső.
A földút végén Szentegát mellett találtunk magunkat. Itt már páran jártunk, de mindig érdemes az itteni kastélyra egy pillantást vetni. A kápolna pedig az előző látogatásunk óta kívülről teljesen megújult. Jó volt látni, mert gyönyörűséges kis épület.
Sumony településen, majd Királyegyházán át jutottunk el a cementmű elkerülő útján Tarcsapusztára. Innen lehet elérni a régi 6-os utat, ami kerékpárral még viszonylag jól járható.
Bicsérd, Zók, Aranyosgadány, Pellérd útvonalon jöttünk haza, mert ez sokkal szebb és biztonságosabb, mintha a 6-os főúton tekertünk volna.
A nap ugyan nem sütött ki, de ebben a felhőfátyolos időben igen kellemes volt a kerékpározás. Remélem rajtam kívül az a 10 kerékpáros is jól érezte magát.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói (1 nappal később)
Keményfi Balázs fotói
.