2019.01.11-13. OKT 13. szakasz Nagymaros - Szendehely

péntek: Utazás Pécsről autókkal, majd: Nagymaros -  K - Szt. Mihály hegy - Hegyes tető (GChegy) - Köves mező - K -  Czerovszki-kő és Őzike-forrás (GCCKOF) - Törökmező - Fehér forráscsoport (GCBF06) -  Törökmezei tavacska (GCTKTO) -  300m kitérővel Nadler Herbert kunyhója (GCBE04) - K- Kóspallag 19km 613m szint  Adatok itt
Szállás: Kóspallag, Szépvölgy Vendégház  Vacsora a házban: paprikás krumpli.

szombat: Kóspallag - K - kóspallagi kálvária  (GCKOSP) - Kisinóci turistaház - Nagy hideg hegy (GCNHH) - Rakodó - Katalin szikla (GCSzB1) - Szabó kövek - Csóványos - Foltán kereszt (GCmakk) - K - Nógrádi kálvária (GCNoKa) -  Nógrádi vár (GCmult) - Nógrád 27km 911m szint Adatok itt
Szállás: Nógrád, Jó Pásztor apartmanház Vacsora Béla bácsinál a Vár Étteremben babgulyás palacsintával.

vasárnap: Nógrád - K - Nagy kő hegy (GCNKoh) - K - Magyarkút - Irma forrás (GCIRMA) - K - Aranyos kút (GCArk)  -  Erdei kápolna Szentehelyen (GCEkSz) - Szendehely 17km 381m szint  Adatok itt
Szendehelyről autókkal hazautazás.

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt:  1. nap   2. nap   3. nap

Pénteken kora reggel Pécsről két autóval indultunk Nagymarosra. Itt csatlakozott hozzánk Misi Debrecenből. István sógora segítségével átszállítottuk az autókat Szendehelyre a 3. napunk céljába, hogy a három napos túra végén ne kelljen még az autókkal vacakolni.
Jó is volt ez így, csak emiatt egy kicsit későn, egymás nagymarosi keresgélése után 10:30-kor tudtuk a túrát ténylegesen elindítani. Mai tervünk Kóspallagig, a szállásig való eljutás. Szerencsére ezúttal szép, tiszta, napos időnk volt, a táj pedig gyönyörű havas. Emlékeim szerint számomra -bár nagyon szép, de - a háromnapos túra egyik legnehezebb szakasza következett (lehet, hogy ez betudható az ezt megelőző többórás vezetésnek is). A Szent-Mihály hegyre, a Hegyes-tetőre kellett felmászni. Azért volt nehéz, mert a turistaút (inkább ösvénynek mondanám) igen keskeny és oldalra is lejtős volt, ami a hóban a nagy zsákokkal embert próbáló. De megérte a fáradtság, mert a Julianus barát toronyban rendkívül szép látvány fogadott minket. Szinte a teljes Dunakanyart beláttuk innen!
Ezután egy könnyebb szakasz következett. Törökmező nagyon tetszett. Itt egy kalandpark, kisebb állatkert is található, ahol egy mosómedve és egy sarki róka köszöntött várt minket. A turistaház igen hangulatos és minőségi hely. Jól esett itt a pihenés, folyadékpótlás. Túl sokat nem időzhettünk, mert már eléggé benne voltunk a délutánban. A Békás-réten gyönyörű és hosszan tartó naplementében volt részünk, valamint ráláthattunk a Magas-Börzsöny hegyeire, a következő napi feladatunkra is. Kóspallagra már sötétben érkeztünk.
A szálláshelyet könnyen megtaláltuk, megbeszélésünknek megfelelően a házi néni meleg vacsorával várt minket. A szállás egészen elfogadható volt.
Vacsora után megérkezett Marcsi és Laci is, akik itt csatlakoztak a túránkhoz.

Szombat reggel a tervezett 7 órás indulást szinte be is tartottuk. Azért kellett ilyen korán indulni, mert 27 km várt ránk, és rövid még a nappal.
Kisinócra viszonylag hamar oda értünk. Itt míg bélyegeztünk, megcsörrent Marcsi telefonja. Attila még csatlakozott volna a szállásnál. Az információ a korai indulásról őfelé valahogy félrecsúszott, így sajnos nélküle kellett az utat tovább folytatnunk.
Igazi hideg, ködös, téli időjárásban folytattuk utunkat a Nagy-hideg hegy felé. Kemény, embert próbáló szakasz volt ez. Hosszú, húzós emelkedővel, egyenes nyomvonalban. Sokat beszélgettünk ezen a szakaszon, ez elterelte a figyelmet a nehézségekről. Nagy-hideg hegyen volt alkalmam párszor járni, ezért tudtuk, hogy érdemes a küzdelem. (Ide köti emlékeimet az a bizonyos első téli börzsönyi vándortúra.... Lásd ITT)
Útközben utolért bennünket több sítúrázó. A Nagy-hideg hegyi turistaházban miközben megpihentünk, ettünk, ittunk, egyre több sítúrázó érkezett meg. Itt tudtuk meg, hogy egy emlék-sítúra verseny zajlik éppen.
Pihenőnk után érintettük a 864m-es csúcsot, majd a Börzsöny legmagasabb pontját, a Csóványost  (938m) vettük célba, egyik kedvenc útvonalamon, a Börzsöny kráter peremén, a Szabó-köveken keresztül. Sajnos olyan köd volt, hogy az orrunk hegyéig is alig láttunk. A Csóványoson felmentünk a felújított kilátóba. Kilátás híján a ráfagyott jég kompozíciókban gyönyörködtünk. Eközben mi is majdnem ráfagytunk...
Emiatt sokat nem pihenhettünk.  Időnk sem volt sok, ereszkedős szakasz következett, ez adta, hogy belehúztunk a haladásba. Útközben találtunk egy kerítésnek futott, elpusztult vadat.
Nódrádba sötétben érkeztünk meg. Csilla jóvoltából elfoglaltuk a minden igényt felülmúló szállásunkat, majd átsétáltunk a vár alá, Béla bácsihoz a vendéglőbe vacsorázni, aki igen finom gulyással, és palacsintával várt minket. Rájöttem, azért volt ilyen finom, mert szívvel-lélekkel készítette. Az első pillanattól kezdve látszott, hogy egy nem mindennapi, rendkívüli emberhez van szerencsénk, ami a vacsora utáni kis beszélgetés során is megerősítésre került bennem.

Vasárnap fél nyolckor indultunk. A mai nap nem túl nagy táv, és barátságos szintek vártak ránk. Elsőként könnyedén meghódítottuk Nógrád várát, melyet keresztül-kasul bebarangoltunk. A várnézés után a vasútállomáson bélyegeztünk. A távolból visszanéztünk a vár felé, és a vár fölött gyönyörű szivárványt láttunk. Első pihenőhelyünk a Nagy-kő hegyen volt, ahol a szép panorámát -már amennyire a felhőzet engedte- élvezhettük.
Magyarkútig nem álltunk meg. A társaság többsége itt ebédelt volna, de sajnos egy csoport beelőzött minket, de sebaj, este talán lesz otthon valami ebéd-féle. Bélyegzés, pihenés, folyadék pótlás, aztán tovább indultunk az Aranyos kútig. Itt készítettünk pár csoportképet.
Szendehely előtt egy szép kápolna várt ránk, majd hamarosan megérkeztünk az autókhoz.

Tartalmas, igazi téli három napunk volt.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Varga Péter fotói

Nincsenek megjegyzések: