Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub

Naprakész túraprogram

2012-01-29T12:46:00.000+01:00

Klikk ide!

Várjuk túraötleteiteket, túravezetésre való jelentkezéseteket!

Állítsuk össze együtt a programot, hogy mindannyiunk kívánságának megfeleljen!

A PTKK tagjainak lehetősége van túraötleteik megjelentetésére.

Ha szívesen elmennél valahova túrázni, és túratársakat keresel, küldd el a túra kiírását a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy a "Naprakész túraprogramban" megjelenhessen.

2012.01.28. Wellnesstúra - Magyarhertelend

2012-01-28T18:34:00.002+01:00

Útvonal: Magyarhertelend, termálfürdő parkoló - P+ - Vágotpuszta - S - Bános - Mecsekrákos - Pécsi-tó - Tekeres - Herman Ottó-tó - S+ - (Shsz - Napszentély kilátó) - Magyarhertelend Táv: 20,3 km, Szint 470m
Túra után wellness a Magyarhertelend termálfürdőben.
Túravezető: Herke Barnabás

A túra útvonala GPS-be közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2012.01.21. Bartina Maraton / 30 TT

2012-01-21T17:30:00.015+01:00

Bartina 30: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-kút – Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Szarvas-szurdik - Szekszárd

Táv: 30km, szint: 650m
Térkép

Bartina Maraton: Szekszárd - Bükkös-erdő – Szálka – Grábóc – Fekete kút – Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Szarvas-szurdik - Szekszárd

Táv: 42 km, szint: 850m
Térkép

A Maraton útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
A Maraton útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Péntek: egész nap ömlik az eső. Te jó ég, mi lesz holnap a bartinai sárban? Mit írnak a szervezők este a weblapon a pályáról? „Hatalmas a sár!”

Szombat reggel: Kora reggel csörög az óra. Ki sem nézek az ablakon, csak készülök, hogy időre a megbeszélt helyre érhessek a többiekért. Kilépek az ajtón, tiszta jég minden. Ez jó jel sár ügyileg, de épségben Szekszárdra kellene kormányozni az autót.

Sikerült Szekszárdra érnünk úgy, hogy a nevezést gyorsan lebonyolítva, 7 óra előtt el tudtunk rajtolni. G. Péter, H. Barna, K. Tomi a 30-as távra neveztek, M. Éva, Sz. István és jómagam a maratoni távba vágtuk a fejszénket.

A harmincasainktól a rajtnál elbúcsúztunk, mivel ők még vártak az indulással egy kicsit, hogy a végén ne érjenek be sokkal korábban nálunk. (A tempót illetően mindent megtettünk ennek érdekében.) A marartoni táv annyiban különbözött a harmincastól, hogy az tett egy „kis” kitérőt Szálka és Grábóc felé.

A tempót István diktálta, de keményen. A pálya ismerős volt, a tavalyi fordítottja. Örömmel ismertük fel a helyeket, ahol tavaly is jártunk.

Sok pihenőt nem engedtünk magunknak, de nem is igen volt rá szükség. A grábóci erdészlaknál csatlakozott az útvonalunkba a 30-as és a 15-ös mezőny, így hirtelen sokan lettünk az úton. A IV. ellenőrzőpontnál a szokásos jó hangulat alakult ki a forralt boros gulyáságyú közelében.

A pont után Évivel nyúlcipőt húzva is csak a Kakasd előtti Öreg-hegynél értük utol Istvánt. Hiába, a hazai pálya előnye!

Kakasdot követően már csak a sötét-völgyi gyermektábor utáni K+ kemény négykézlábas kaptatója, illetve a Szarvas-szurdik járt a fejünkben, hogy -mint két nehezebb szakasz- épp a táv végére kerülve miként fog ki rajtunk. A K+ kemény volt, de a Szurdik nem fogott ki rajtunk mivel a szép napsütés ereje sem tudta felolvasztani itt a fagyott talajt.

Ezután nem maradt más hátra, mint végighaladni a szőlőhegy gerincútján, majd leereszkedni a városba.

Elégedetten értünk célba, ahol Péteréknek sem kellett talán sokat várniuk ránk.

Köszönet a rendezőknek a szervezésért, és az ezúttal is gyönyörű jelvényért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2012.01.14. Télies Mecsek 35 TT

2012-01-14T22:55:00.009+01:00

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. -Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy

Táv: 34.5 km Szint: 1316 m Szintidő: 10 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Hárman beszéltünk össze a héten, hogy együtt nekivágunk a nevében kissé módosult hazai pályán rendezett, téli teljesítménytúránknak.

István már kora reggel kiröpített minket a rajthoz, így az elsők között indulhattunk. Még sötét volt ekkor, a hold világított. Mire neveztünk, a felkelő nap igyekezett utat törni magának a város felől. Fagyott idő fogadott minket, de nem volt hideg. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy ne kelljen sárban dagonyáznunk. Hó igazából nem volt, csupán a hidegebb helyeken borította a talajt a vékony porcukor réteg. Ez könnyített a túra teljesítésén, hiszen nem kellett mély hóban taposunk. Ez már más káposzta lett volna.

Jó tempóban haladtunk végig, edzve a jövő heti Bartina Maratonra. Az út során a szokásostól kevesebb túrázóval találkoztunk. Ennyire egy tempóban haladtunk volna mindannyian? Nem hiszem.

A melegmányi mésztufa lépcsőknél fogtunk be egy népesebb csapatot, de ők nyílt túrások voltak, akik között sok ismerőst üdvözölhettünk.

Közeledve a Misina felé, egyre sötétebb hófelhők kezdtek gyülekezni, szép kontrasztot adva a tájnak. A Tubes közelében a tél egy rövid időre komolyra vette a dolgot: néhány perces hóvihar lett, aztán nyomaveszett…. Még próbálkozott egy kicsit, de az idei enyhe tél győzött végül.

Daindolba lefelé haladva már kényelmesebbre vettük a tempót, még a bakancsmosás is belefért a szintidőbe bőven.

A célnál összefutottunk túrás csapatunk több tagjával, akik „maszek” túra keretében a Szuadó TT nyomvonalát érintve túráztak egyet. Trécseltünk velük egy kicsit, majd bementünk Teca Mamához, hogy leigazoljuk magunkat a célban.

A teljesítőknek járó emléklap és a mecseki pingvineket ábrázoló jelvény átvétele után a rendezők virslivel kedveskedtek nekünk.

Köszönet a rendezésért, jó túra volt, kedvenc pályámon.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2012.01.07. Papuk; Jankovac - Kozic hrast - Ivacka Glava - Nevoljas - Jankovac

2012-01-07T22:46:00.008+01:00

Útvonal: Jankovac (turistaház, 420m) - Maksimova špilja (barlang) - Skakavac (vízesés) - Sokoline-gerinc - Kožić hrast (708m) - Ivačka glava (913m) - Nevoljaš (kulcsosház és kilátó, 740m) - Jankovac

Táv: 19km, Szint: 800m

Túravezető: Welsch Róbert pavluxek (www.turatars.com)

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
GPS részére közvetlenül letölthető itt.

Welsch Róbert beszámolója itt olvasható.

Képek:
Farkas Kati fotói
Keményfi Balázs fotói
László Péter fotói
Lévai Gábor fotói
Tamás József fotói
Varga Péter fotói
Welsch Róbert válogatása

.

2011.12.30. Óév búcsúztató a Zengőn

2011-12-30T21:40:00.003+01:00

Útvonal: Pécsvárad - Z+ - Lőtér - jelzetlen út - SP+ - S - Zengő - és ugyanezen vissza Pécsvárad
Táv: 11,7 km Szint: 500m

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2011.12.30. Kirándulás a Jakab-hegyre

2011-12-30T21:39:00.006+01:00

A túra nagyon családiasra sikerült. A Pécs, Makra dűlő 47. előtti kereszttől indultunk és akik jelentkeztek mind eljöttek, 13-an voltunk.Szerencsére Jakabhegyet jól ismerő túrázók is voltak közöttünk és így nem tévedtünk el (ahogy általában a családommal szoktam). A hegyen gyönyörű napsütés volt. A romok között a kiéhezett társaság megette szendvicseit és a hozott alkoholos italokat is végig kóstoltuk. Kicsit megizzadtunk, ezért nem sokat időztünk a kolostornál, hanem tovább indultunk a kilátóhoz. A Zsongorkői kilátónál kicsit nézelődtünk és ki-ki elmondta a történetet, amit az itt található érdekes kövek kialakulásáról tudott. A levegő por és ködmentes volt ezért ragyogó kilátás nyílt Cserkútra és Kővágószőlősre. A hűvös idő miatt tovább indultunk, hogy a gyaloglás melegítsen minket. A Sas-fészekhez mentünk tovább, ahol a fiatalabb fiúk kicsit hősködtek, de azért óvatosan leereszkedtünk a Babásszerköveket érintve. Szerencsére Frici a környék jó ismerője egy kellemes, emelkedőktől mentes kacskaringós, de könnyű útvonalon visszavezetett minket a túránk indulási helyére. Nagyon jó volt a kellemes mozgás a sok karácsonyi lustálkodás után. Az időjárás pedig egyfolytában a kedvünkben járt.

Szeretném, ha találkoznánk jövőre ugyan itt.

Túravezető, lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
"Joci" fotói
.

2011.12.18. Dombay-tó Maraton 25 TT GY

2011-12-18T21:01:00.007+01:00

Eredeti kiírás itt.

Útvonal: Dombay-tó - Zengő - Réka-kunyhó - Somos-hegy - Püspökszentlászló - Hosszúhetény - Dombay-tó
Táv: 23 km Szint: 850 m Szintidő: 7 óra MTSZ 54.5 pont

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Idén is nekivágtunk a Dombay teljesítménytúrának. Ezúttal nem a leghosszabb távot vállaltuk be, hanem a 25-ösön indultunk.

Barna kora reggel felszedte a csapatot Pécsett, hogy közösen utazzunk. Társként velünk tartott Barna Gyöngyös nevű kutyája is.

Gyors nevezés után nekivágtunk a távolról porcukrosnak tűnő Zengőnek. Nem kellett sokat haladnunk, hogy bizonyossá váljon, hogy nem holmi porcukorról van szó, hanem a hegyet a tél vette uralma alá. Gyönyörű volt látni a havas hegyoldalakat, fákat, mindehhez kristálytiszta kék ég adta a hátteret.

Ezúttal kényelmesre vettük a tempót, így jutottunk fel az első ellenőrzőpontra a Zengőre. Egy kis szusszanó után kemény ereszkedés következett. Így jutottunk le a Réka-kunyhóig. Itt találkoztunk a dombóvári ismerőseinkkel, akikkel traccsoltunk egy kicsit. Tudtuk, hogy most következik a legkeményebb szakasz, négykézláb felmászni a Somos-hegyre. Leküzdöttük, sikerült. Jutalmul elővettük a hátizsákból az elemózsiánkat, hogy pótoljuk az elvesztett energiát.

Könnyű, de annál szebb pályán haladtunk Püspökszentlászlóig. Az ellenőrzőponton a szokásos finom káposztás batyu és tea várta a túrázókat. Végigsétáltunk a szép üdülőfalun, majd ráfordultunk a hosszúhetényi irányra. Ezen a szakaszon Évi talált egy elkóborolt kiscicát. Felvette gyorsan, nehogy barna kutyája megkóstolja, de mint bebizonyosodott, Gyöngyös egy barátságos kutya ilyenre nem is vetemedne. Évi Hosszúhetényben elengedte a cicát, abban bízva, hogy hazatalál. Az itt lévő ellenőrzőponton nem időztünk sokat, haladtunk tovább. Ez a szakasz a célig nem a legkellemesebb, mivel szántóföldeken halad, a reggeli fagyott talaj meg felengedett már, nem kell magyaráznom a bakancsaink állapotát.

A célban a rendezők ismét kitettek magukért. Átvettük a teljesítésért járó jelvényt és emléklapot, valamint a kitűzőt, majd egy tál finom paprikáskrumpli volt a jutalom.

A választott táv nem volt nehéz, viszont jól esett az átmozgatás a hét során elernyedt izmainknak. Jövőre nekivágunk a maratonnak!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2011.12.17. Papuk Kapavac - Csesljakováci-tető közti gerinc GY

2011-12-17T20:08:00.011+01:00

Útvonal: Túra a hegység keleti, a Kapavac és a Csesljakováci-tető közé eső gerincszakaszán. (Orahovica-) Radlovaci-erdészház (300m) – Šaševo (kulcsosház, 405m) – Javor (712m) – Klokočica (743m) – Bazova glava (776m) – Cipalovac-völgy – Žervanjska-völgy - Radlovac (Orahovica)

Túratáv: 19 km, szintkülönbség kb. 650m (fel és le is)

Túravezető: Welsch Róbert pavluxek (www.turatars.com)

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Welsch Róbert túravezető beszámolója itt.

Képek:
László Péter fotói
Welsch Róbert fotói
.

2011.12.04. Ládázás a Villányi-hegységben

2011-12-04T14:55:00.015+01:00

Útvonal: Vokány vasútállomás - K - Z - Bisse - Z - Túronyi Árpád-kori templom (GCTUAT) - Z - Csarnóta - K - Kopasz hegy (GCKOHG) - K - (GCTETI) - P - Vokány vá. - majd hazafelé újpetrei Golgota (GCUJ)
Táv: 31 km Szint: 740m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szürkület volt, mikor autóba ültem, hogy fél nyolcra a vokányi vasútállomásra érjek. Nem adtam sok esélyt annak, hogy rajtam kívül más is eljön, hiszen csak péntek délután született meg a túra gondolata. A vonatról csak egy vasutas szállt le, és nem volt rajta túrabakancs. Sebaj, nagy elszántsággal vágtam bele a tervezett harminc kilométeres körtúrába.

Közel van számomra a Villányi hegység, viszont ritkán tévedek erre túrázni. Az út során többnyire általam még be nem járt szakaszokon haladtam. Az első etap a hegység északi lábát érintette. Klassz erdőben, közel sík terepen. A térképen megláttam Kistótfalu határában a Hajdinák vízimalom feliratot, gondoltam megkeresem. Közeledve a térképen feltüntetett helyhez, patak csobogását hallottam: jó helyen járok, de malom sehol. Nem is időztem tovább, elindultam.

Megkapó volt számomra a térképen Szőlőskertnek nevezett terület, ami Kistótfalutól úgy egy kilométerre fekszik egy szűk völgyet határoló domboldalban. Több présház található itt, egy utcácskát és egy teret is alkotva. Valamikor igazi élet lehetett, mára ennek csak apróbb nyomai lelhetők fel. Az épületek többnyire lassú pusztulási folyamatba kerültek. Talán meg lehetne menteni ennek a helynek a szellemét az utókor számára. (Igyekeztem több fényképpel is bemutatni a területet).

Bisse felé tartva, egy erdős részen haladtam át, gondolataimban elmerülve. RÖÖFFF! A szívem majdnem kiugrott a helyéről, mikor tőlem 10m-re három vaddisznó lépett ki a rezulásból. Megálltam egy pillanatra, vártam; ők is. Majd miután a három röfi elindult, lassan én is odébb álltam. Nem telt bele egy perc sem, ismét megindult a rezula. Kábé öt darab őz szaladt ki belőle. Itt már elmosolyodtam, nem úgy, mint a vaddisznók esetében.

Bisse előtt felérve egy magaslatra szép panoráma tárult elém a Mecsek vonulatára, miközben déli oldalról a Tenkes vad sűrűje zárta a látképet. Túronyig nem terveztem megállni. Itt várt rám az út legnemesebb látnivalója, közelmúltban felújított Árpád-kori templom. Körbesétáltam, majd megkerestem az itt elrejtett geoládát. Miközben a titkos helyen a ládával foglalatoskodtam, vasárnap lévén jöttek a hívek a parókiára. Remélem, nem vettek észre, de nem tudom, mit gondoltak volna rólam, miért guggolok a bokorban?

Következő úticélom Csarnóta melletti kopasz-hegy volt. Túronyt nyugati irányban elhagyó Z turistajelen haladtam. Ez volt a legelhagyatottabb szakasz az út során. Még így télvíz idején is alig járható a szederbokrokon és bogáncson keresztül. Elszánt küzdelemmel átjutottam rajta, végül beértem Csarnótára. (Kár, hogy a református templom mellett, a gondosan rendbetartott főtér szomszédságában nem túl felemelő látványként fogadja egy kultúráltnak messze nem mondható porta a faluba betérőt.)

Csarnótát elhagyva a Z jelen haladtam tovább, majd rátértem az Ormánságot átszelő kék jelre. Ez már felvezetett a Kopasz-hegyre. Ez a hegy számomra egy csoda volt. Egy-két szóból átértékelődött minden. A sziklás-gyepes terep miatt úgy éreztem magamat, mintha 1000m fölött tettem volna valahol a hegyekben, igaz, még 300m-en sem voltam. A kilátóból igen jó panoráma nyílik Máriagyűd-Harkány, a Papuk, illetve a Mecsek vonulatára, viszont most a látványt a felhős időjárás akadályozta. Itt is begyűjtöttem egy ládát.

A kilátóban megpihenve elpusztítottam egy szendvicset, és azzal a ténnyel kellett szembesülnöm, hogy elfogyott a teám. Sebaj, a nyeregben lévő Tenkes-csárdában szerzek valami folyadékot!

A csárdáig tartó útszakasz is fantasztikus volt a sziklaképződményekkel. A csárda mellett a karámban lovak majszolták a szénát, egy másik karámban juhféléket láttam. Ha erre járunk a gyerekekkel, mindenképp megállunk majd.

Hogy vizet kérjek a palackomba, betértem a csárdába. Gondoltam ciki csak egy üveg vizet kérni, így a felszolgálótól megkérdeztem, kapható-e sportcsoki? „Elnézést kérek, sajnos nem tartunk édességet” – volt a válasz. Ezután előhozakodtam a lényeggel: „Kaphatnék egy kis vizet?” „Természetesen!” -válaszolta. Egy hang megszólalt az egyik asztaltól: „De csak forrót adj neki!”

Viccnek fogtam fel, gondolom ő is úgy értette. A felszolgáló készségesen kiszolgált, mindezért nem fogadott el semmit sem, majd további jó bolyongást kívánt. Jól esett!

Most jött a legkeményebb szakasz. Felkapaszkodni a Tenkes-hegy oldalába, úgy direktben! Meg is ízzadtam, meg hát decembert meghazudtolva elég meleg is volt. Mikor felértem, kortyoltam a csárdában kapott, igen finom vízből, majd kellemesebb tempóban haladva lazítottam kicsit. A hegygerincen haladva zömében már csak ereszkedni kell, tehát a nehezén már túl voltam. Hihetetlen sok szúrós csodabogyó között vezetett az ösvény. Egy ládakód begyűjtése volt még a cél Máriagyűd közelében lévő gerinc-szakaszon. Ez is könnyen meglett. Kicsit pihentem a tisztáson lévő padon, majd nekiindultam az utolsó szakasznak. Csukma fölötti tetőn lévő keresztnél megálltam egy kicsit. Jól látszott a Papuk, valamint kivehető volt a Kapavac csúcs a toronnyal, a Meda-nyereg és a Péter hegy, ahol néhány héttel ezelőtt túráztunk.

Nem volt más hátra, mint a célegyenes. Útközben azt latolgattam, hogy valóban meglesz-e a 30 kilométer? Ez a rész több szakaszon löszmélyútban vezetett, néhol igen szép kanyarulatokkal.

Hamarosan elértem a vokányi műutat, ahonnan már csak pár száz méter volt vissza az autóig.

Klassz túra volt, jó edzés, jó tempóban. Hazafelé megálltam még Újpetre előtt a Golgotánál, így meglett a negyedik láda a túra során.

Időben haza is értem, alig maradtam le a vasárnapi ebédről.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2011.12.03. Bakonyi Mikulás 18 TT.

2011-12-03T22:27:00.001+01:00

Útvonal: Csesznek - P+ - Kőmosó völgy - Z - Zörög tető - Shsz - Pnsz - Gesztenyés - P+ - Gézaháza - Z - P - Ördög gát - P - Mogyoróskerti árok - P - Csesznek
Táv: 18,9 km Szint: 655m

Képek:
Herke Barnabás fotói
.

2011.11.26. Wellness-gyalogtúra Sikonda környékén

2011-11-26T20:06:00.002+01:00

Útvonal: Sikonda - PZ - Ciframalom - Kőlyuk - Nagy-mély-völgy - Z - Páfrányos - P+ - Jószerencsét vadászház - P+ - Mánfai árpádkori templom - Z+ - Sikonda Táv: 13 km Szint: 350m
Túravezető: Herke Barnabás

Hirtelen elhatározásból született meg ez a hétvégi sikondai túra, tavalyi ötletek alapján. Maroknyi csapat jött össze szombat reggel a sikondai fürdő parkolójában, majd együtt vágtunk neki ennek a rövid kis túrának. Az idő kellemes volt a sétához, bár a havas, zúzmarás táj szebb lett volna. A környező dombokon tettünk egy rövidebb kört, átkeltünk nagy-mély völgyön, madártávlatból láthattuk Mánfát, majd az erdőn át indultunk vissza Sikondára. Nem fáradtunk el túlságosan de így is jól esett a felfrissülés a termálfüdőben. Köszönöm a túratársaknak hogy eljöttek, és a közeljövőben folytatni szeretnénk a wellness-túrákat más helyszíneken is. Várunk benneteket legközelebb is!

Lejegyezte: Herke Barnabás

Képek:
Herke Barnabás fotói
.

2011.11.19. Skóciai Szt. Margit Emléktúra

2011-11-19T18:59:00.004+01:00

A túra eredeti kiírása letölthető itt.
Túravezető: Dr. Novotny Iván

November 19-én Mecseknádasdról Pécsváradig gyalogoltak a 24. Skóciai Szent Margit Emléktúra résztvevői. A tavalyi túrához hasonlóan idén is több, mint háromszázan járták végig a távot. A pécsváradiakon és nádasdiakon kívül Pécsről, Szekszárdról, Komlóról, Kozármislenyből, Mohácsról, Szederkényből érkeztek turisták, de két busszal, mintegy nyolcvanan jöttek Bajáról, s a budapesti Patróna Hungariae leánygimnázium négy fős küldöttségét is üdvözölhettük.

A nádasdi plébániatemplom előtt gyülekeztek a túrázók 10 óra körül, hogy a messziről jövők is ideérhessenek. Megnézték a templomban Skóciai Szt. Margit ereklyéjét, az őt ábrázoló, Angliából érkezett képet és a nádasdi szobrász által fából faragott, de a Réka-várból hozott köveken álló szobrot. Ezután indultak neki a távnak. Az útba eső Aranypatkó lovaspanzió gazdája meleg teával, és egy emléklapocskával lepte meg a csapat tagjait. A Réka-várban, az emlékkő körül, kis rögtönzött műsor keretében a pécsi 10. sz. és a szekszárdi 608. sz. cserkészcsapat egy-egy örse, és a Patróna Hungariae Gimnázium csapata énekeltek. Szent Margit életéről, jelentőségéről elhangzott a szokásos ismertetés, ami azonban minden évben egy kicsit más. A megemlékezés után furulyaszó vezette be a közös éneklést. A jelenlévők együtt énekelték el a "Boldog Asszony Anyánk" kezdetű régi magyar éneket.

Az emlékkövet elborították a megemlékezés virágai. A túra a Langehöhe gerincén, majd a Réka-völgybe leereszkedve folytatódott, s a Réka-kunyhó érintésével, 15 óra után ért a túrázók zöme Pécsváradra. Az első Skóciai Szent Margit túra 1988-ban volt, azóta minden évben megrendezésre került. Jövőre, 2012-ben, a negyedszázados jubileumra, a 25. emléktúrára készülünk (november 17.). Szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Dr. Novotny Iván

Képek:
Arató Csongor fotói
Lévai Gábor fotói
Keményfi Balázs fotói

Video:
Iván bá' előadásában Szent Margit élettörténete (két részletben) - Arató Csongor felvétele

1. rész

2. rész
.
A túra GPS trackje (egy kicsit kibővítve) közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A kibővített túra útvonala:
Mecseknádasd - Réka vár - Langehöhe - Réka völgy - Knsz - Kisújbánya - Csepegő szikla (GCCSSZ)- Kisújbánya - Cigány hegy (GCIGAN) - S - Miske tető - S - Z - Knsz - Réka kunyhó - P+ Komlós kanyar - Lőtér - Pécsvárad
Táv: 26 km Szint: 800m
.

Eladó bringás sisak

2011-11-12T23:59:00.008+01:00

Eladó 2 db/S/M -es méretű 52cm/ újszerű jó minőségű a tarkórészen megerősített és csavaros szorítóval rögzíthető német bukósisak. Egyetlen egyszer voltak csak használva ! Ár:2.500 FT/db külön- külön is eladók. Érdeklődni: 06-70/381-4120 vagy tamaskonya@postafiok.hu Bármikor megtekinthetők.

2011.11.12. Gyalogtúra a Papukban: Duzluk-Kapavac-Petrov vrh

2011-11-12T21:26:00.008+01:00

Útvonal: Duzluk mesterséges tava (250m) - Raholca-(Ruzica-)vára - Óvár - Kapavac (790m) - Međa-nyereg (600m) - Péter-hegy (Petrov vrh 700m)- Međa-nyereg - Raholca-vára - Duzluk, tó Táv: 21km Szint: 850m Túravezető: Welsch Róbert pavluxek (www.turatars.com)

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

Sz. István barátunk hét közepén tett javaslatára csatlakoztunk néhányan (F. Kati, M. Éva, F. Szilvi, K. Balázs) a klubból a mai, turatars.com által szervezett Papuk-túrához. Ezen kívül a drávaszabolcsi határátkelőhöz megbeszélt találkozón meglepetésünkre ott találtuk B. Janit és V.Petit is. 19 fős, népes csapat jött össze. Pécsieken kívül sokan voltak Szekszárdról, de volt aki Bajáról, Dunaújvárosból, illetve Érdről jött. Az útvonal egy része néhányunknak egy 2008. márciusában tett túra alapján ismerős volt, de így is maradt több újdonság. Túravezetőnk igen felkészülten, jó kedvvel vezette a csapatot.

Duzlukból indultunk, ahol a parkolóban egy tájfutó verseny indult éppen. A túránk során többször összetalálkoztunk a különböző távokon induló résztvevőkkel, mi is több ellenőrzőpontjukat érintettük. Alaposan megnéztük az útunk elején lévő Raholca várát, majd az Óvárhoz gyalogoltunk. Megtudtuk azt is, hogy a két vár között a királyok útján jártunk.

Keményen nyomtuk felfelé a lépteket, hiszen a cél a 792m magas Kapavac csúcs volt (kb. 250m-ről indultunk). Itt tartottunk egy kis pihenőt, közben a hátizsákokból előkerültek a szíverősítők, illetve finomabbnál finomabb sütemények is.

Ezt követően egy könnyebb szakasz következett. Az eddigiekhez képest mondhatnám szintben haladtunk keleti irányba, a Meda-nyereg felé, ahol az É-D irányú közút áthalad a hegyen. Az út melletti parkolóban van egy kilátó, ahonnan jó rálátás van a Papuk északi lábára, illetve a Dráva mentére. Madártávlatból beláthattunk a pravoszláv Szt. Miklós kolostorba is.

Miután a kilátóban kipihentük magunkat, nekiindultunk a Péter hegy (Petrov vrh.700m) meghódításának. Eleinte nem volt nehéz dolgunk, de egyszer csak vettünk egy bal kanyart. Túravezetőnk rámutatott az irányra: "Na, itt felfelé!" Kopott jelzések voltak a fákon, út nemigen, meredek hegyoldal annál inkább. Az avar alatt gurultak a dolomit kövek, néha négykézláb másztunk felfelé, de előbb-utóbb felértünk.

Örültünk kicsit a csúcsnak, majd egy másik, kevésbé meredek úton, visszajutottunk a Meda-nyeregbe. Lendületünket megőrizve, többnyire az előzőekben már bejárt, néha azzal párhuzamos úton haladtunk visszafelé, túránk kiindulási pontjáig. A meredek lejtmenet megdolgoztatta a térdeket, ekkor jó szolgálatot tettek a túrabotok. Lefelé menet vigyáznunk kellett, hogy mire lépük, mert a friss avar alatt gurulós ágak és kövek bújtak meg.

Visszaérve Duzlukba, a kiindulási helyre, a parkolóban elbúcsúztunk egymástól, majd ki-ki utazott a maga útján hazafelé.

Köszönjük Robinak a szervezést, túravezetést, kiváló napunk volt.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

További beszámoló itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
László Péter fotói
Varga Péter fotói
Welsch Róbert fotói

Tudnivalók, amit érdemes elolvasni
Kapcsolódó túrabeszámoló: 2008.03.08. Duzluk-Kapavac-Javor
.

2011.11.06. Geoláda-vadászat a Mecsekben

2011-11-06T18:02:00.002+01:00

Útvonal: Pécs, Hősök tere - Z+ - Andor-forrás (GCANDF) - Skp - Ko - Árpádtető forrás (GCARPD) - K+ - Szabolcs-táró (GCTARO) - Hősök tere
Táv: 15 km Szint: 300m

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Már régen gyalogoltam, gondoltam, kellene egy röpke gyalogtúra bemelegítésnek a jövő heti teljesítménytúra előtt. Egy napos hétvége lévén sok időm nem volt, így hát kiszaladtam a Mecsek számomra közeli részére, begyűjteni pár geoládát.

A Hősök-tere és a Tripammer-fa közti útszakasz alatt régi általános iskolás emlékek jöttek elő bennem. Ugyanis annak idején sokszor jöttünk ezen a szakaszon akadályversenyre az iskolával.

Az utamba kerülő összes forrást megnéztem. Az Andor forrás önmagában szép, csak kár, hogy a korábban mellé épített ronda vízmű épületek elcsúfítják a környezetét. A Tripammer-fa környezetét szépen rendbetette az erdészet. Számomra új volt az Árpádtetői-forrás. Útközben a kerítésen keresztül bekukkanthattam a Mecsextrém-parkba.

A túra utolsó szakasza a felhagyott bányavidékre vezetett: György-akna, Ferenc József akna, Szabolcs táró felé. Érdekes volt az egykor működő bányalétesítmények helyén barangolni, de nem volt túlzottan bizalomgerjesztő a környék....

Kellemes edzés volt a jövő hétre.

Kapcsolódó túrabeszámoló: 2009.11.27. Bringával a szabolcsi bányavasút vonalán

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2011.10.25. Dornbrin és környéke

2011-10-25T20:17:00.005+02:00

Kihelyezett tudósítónk, B. Misi szép helyeken bringázott.

Képek:
Bondor Misi fotói
.

2011.10.22. Kerékpárral, fényképezőgéppel az őszi Zselicben

2011-10-22T22:48:00.004+02:00

Útvonal: Kaposvár - Bőszénfa - Zselici erdő (szarvasfarm, forrás) - Bánya - Kaposmérő - Kaposvár 66 km

Részvétel a Kaposvári Természetbarátok Turista egyesület rendezvényén.

Szombaton reggel 7 órakor lelkesen indultunk Kaposvárra, hogy a 8:30-kor induló túrára időben megérkezzünk. A reggeli fagypont közeli hőmérséklet sem vette el kedvünket a szezon utolsó nagyobb kerekezésétől. A nagy hideg ellenére 16 lelkes túratárs indult Hegedüs László (Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesület) vezetésével a kaposvári Domus áruház parkolójából. A városból kiérve megálltunk az I. és II. világháborúban elhunyt katonák sírjainál, a Hősök temetőjénél. Borzongató látvány volt, ahogy a katonasírok szabályos sorokba rendezve sorakoztak és virágok helyett már régóta csak az avar lepi be a fejfák környékét ilyenkor ősszel.

A simonfai emelkedőnél az első pár kilométeren átfagyott végtagok kezdtek felmelegedni és a kilátóhoz érve egy-két ruhadarabtól és némi ennivalótól is megszabadult a csapat. A nap is kisütött, ami az ősz színeit és a táj szépségét jobban kiemelte. Bőszénfánál kanyarodtunk be a Zselici Tájvédelmi Körzet bevezető útjára, ami végigvezetett az erdészet szarvasfarmján is. Bár az állatok kicsit eltávolodtak, amikor meglátták a pirosba, lilába, kékbe, sárgába öltözött bukósisakos érdeklődőket, azért végül sikerült őket lencsevégre kapni. Fényképezést követően egy erdei forrásnál álltunk meg ebédelni. Szerencsére a hőmérséklet már elérte a 10 (!) fokot, így a hosszabb megállás nem jelentett gondot. Túránk következő állomása a pár lelket számláló Bánya volt, amely a Bárdudvarnokhoz tartozó 16 (!) településrész egyike. A tavak mellett, kisebb domb tetején található Panoráma Panziónál álltunk meg melegedni. További utunkat már csak egy újabb melegedő helynél szakítottuk meg. A Horgász Presszóban közkívánatra készült forralt bor, tea és beülhettünk kicsit a kandalló mellé is. Innen már egyenes út vezetett Kaposmérőn át Kaposvárra, ahol a Domus parkolóban kicsit fáradtan, új élményekkel gazdagodva búcsúztunk el egymástól és a biciklis szezontól is. Érdemes lesz ide visszatérni, hiszen a zselici erdő kanyargós útjai még bőven tartogatnak felfedezni való helyeket.

Lejegyezte: Dr. Tárnai Márta

Képek:

Bodor János fotói
Györgyné Nagy Marcella fotói
Dr. Tárnai Márta fotói
.

7 hosszú hétvége lesz 2012-ben

2011-10-17T00:52:00.003+02:00

2012-ben több ünnepnap is úgy esik, hogy összesen hét hosszú hétvége lesz; az ünnepek körüli szabadnapokat az eddigi gyakorlatnak megfelelően szombaton kell ledolgozni.

2011. október. 17. hétfő | Szerző: MTI

A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent nemzetgazdasági miniszteri rendelet szerint március 16., április 30., október 22., november 2. és december 24. lesz pihenőnap. Ez egészül ki a húsvét- és a pünkösdhétfővel (április 8., illetve május 28.), így összesen hét hosszú hétvégével tervezhetnek 2012-ben a munkavállalók.

A pihenőnapokat szombatonként - március 24-én, április 21-én, október 27-én, november 10-én, és december 15-én - kell ledolgozni.

A rendelet kiterjed minden munkáltatóra és az általuk foglalkoztatottak munkarendjére, kivéve a megszakítás nélkül üzemelő és a rendeltetése folytán a munkaszüneti napokon is működő munkáltatókat, illetve az ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munkarendjét.

Forrás: www.vasnepe.hu

2011.10.08. Kelet-mecseki karikázás

2011-10-08T20:42:00.003+02:00

Útvonal: Pécs - Bogád - Hird - Pécsvárad - Pusztabánya - Vár-völgy - Magyaregregy - Kárász - Vékény - Szászvár - Máza - Váralja - tavak - K+ - Knsz - P - S - Cigány hegy - Pusztabánya - Zobákpuszta - Árpádtető - Pécs
103 km, sznt: 1300m Túravezető: Kónya Tamás

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

Mikor felkerült a túrakiírás a PTKK oldalára, már tudtuk ott a helyünk ezen a túrán is. A szezon végéhez közeledve örültünk, hogy újra egy közös tekerésen vehetünk részt a klubtagokkal. Kecsegtető volt a 105 km-es táv, az útirány és a 800 méter szintemelkedés is. Számomra külön öröm volt, hogy olyan részek kerültek bele az útvonalba, ahol még egyáltalán nem jártam vagy már nagyon régen valamikor a kőkorszakban.
Sajnos az időjárás a túrát megelőző napon kimondottan barátságtalan volt, aminek köszönhetően - az előre várható 30-40 fős létszám helyett - mindössze egy átlag családnyi lelkes biciklis gyűlt össze. K. Tamás túravezető mellett T. Mártival és K. Balázzsal fagyoskodtunk reggel 8:30-kor a 48-as téren. Negyed órát ráhagytunk az indulásra, hátha beesik még valaki, de hiába sütött ki a nap, így sem lettünk többen csak mi lettünk kicsit mosolygósabbak.

A városból a forgalmasabb utakat elkerülve Bogádnak indultunk, majd következett Romonya és az átkötő út a 6-os főút irányába. Az első emelkedő és a szélcsendes idő megtette a hatását, hisz Hird után már nekikezdtünk a fölösleges ruhadarabok ledobálásának.

A régi hatost követve Pécsvárad előtt megérkeztünk első pihenő helyünkre a Dombay-tóhoz.. Jól esett megpihenni és elfogyasztani reggelinket. Kellemes napos időben üldögéltünk jó negyed órát a tóparton és gyönyörködtünk egymás bringáiban :) A kellemes beszélgetést követően nekiveselkedtünk első igazi emelkedőnknek, ami a pécsváradi lőtér felé vezetett. Hamar bemelegedtünk és könnyedén tekertünk el Pusztabányáig. Itt megtekintettük az Üveghutát, készítettünk pár fotót majd visszatérünk a pusztabányai rétre egy kis sütkérezésre.

Az utunkat innen Mará vára felé vettük. Ezt a szakaszt egy hídépítés színesítette. Az építkezéshez érve a biztonsági őr nagyon előzékeny volt és megengedte, hogy a kiépített kerülőutat követve továbbhaladhassunk. A várat most nem néztük meg, hanem kikanyarodva az erdőből Váralja felé indultunk. Jó 35 közeli tempóban tekertünk végig Kárász, Vékény, Máza, Szászvár érintésével Váraljára. Nagyon élveztük a suhanást és meglepően hamar megérkeztünk a „fordulópontig” a horgásztavakhoz, ahol a fényképezést követően megebédeltünk.

Az előzetes tervek szerint az út innen aszfalton vezetett volna vissza Zobákpusztára. Balázs javaslatára viszont egy alternatív útvonalat - egy igazi dagonyázós turista utat – vontunk alaposabb tanulmányozás alá. Mielőtt kicenzúrázná a szövegből az előző mondatot, meg kell jegyeznem, hogy mind a négyen beleegyeztünk az új itinerbe :) A cél tehát a Kisújbánya közelében lévő Cigány-hegyi kilátó lett. Elég kemény, de élvezetes szakasz volt patakátkelésekkel, igazi kemény emelkedőkkel, süppedős-sáros részekkel fűszerezve. 9 km-t tekertünk az erdőben míg megérkeztünk Cigány-hegyre. Az utolsó emelkedőn egy lelkes turistacsoporttól kaptunk pár szurkálódó megjegyzést, de ezzel mit sem törődve siettünk fel a kilátóhoz, ahol gyors bringa karbantartás, sártalanítás következett. A 2007-ben felújított építményből a kilátás olyan volt, mint ahogy régi emlékeimben élt, gyönyörű.

Innen már újra aszfalton tekertünk vissza Pusztabányára majd tovább Zobákpusztára. Ezen a szakaszon Balázs összeszedett egy lassú defektet, ezért nagyobb tempóra kapcsoltunk és bevetettük magunkat Zobáknál a bányászati úthálózatba, hogy mihamarabb Árpád tetőre érkezzünk. Útközben találkoztunk pár a következő napra készülő rallissal, akik pályabejárást tartottak rendőri felügyelet mellett.

Árpádtetőről legurultunk a benzinkúthoz. Búcsúzkodás majd mindenki elindult kipihenni a nap fáradalmait.

Összesen 103 km-t tekertünk és mindeközben 1300 métert másztunk. Tartalmas nap volt kellemes társaságban. Egy újabb emlékezetes PTKK túra…

Lejegyezte: Bodor János

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2011.09.25. Kritikus Tömeg - Pécs

2011-09-25T19:42:00.007+02:00

Ezúttal a kertvárosi biciklis híd felújítását, esetleg újraépítését kértük, mert egy évvel a javítás után megint siralmas állapotban van (kép itt).

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Tamás József fotói

2011.09.25. Kerékpáros találkozó Doroszlón (Szerbia, Vajdaság)

2011-09-25T07:13:00.003+02:00

Útvonal : Doroszló - Stapar - Zombor - Conoplja és ugyanerre vissza.

Hajnali kelést követően 8 óra körül érkeztünk meg Doroszlóra, ahol a szervezők már vártak minket a ma is működő Önkétes Tűzoltó Otthonnál. Frissítő kávét és egy emlékpólót kaptunk a regisztráció során. A kb. 25 résztvevőt és a kedves, vendégszerető szervezőket a zombori polgármester köszöntötte. A társaság nemzetközi volt, jöttek Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából is. 10 órakor indultunk neki a távnak Zomboron át Conoplya-ig és vissza. Útközben nagyon vigyáztak ránk, a zombori rendőrség végig kísérte utunkat. A táv kb. 70 km volt, a terep sík, az ellen/oldalszél nagy. Minden megállóban frissítővel, csokival, banánnal és croissant-nal fogadtak minket, éhesek nem maradtunk. Visszaúton már hátszél segítette a csapatot, hogy visszaérve mihamarabb megkóstolhassuk a doroszlói csirkepaprikást, amit a helyi erők nagy lelkesedéssel készítettek. Kicsit korábban érkeztünk vissza, így maradt egy kis idő, arra, hogy akiben még maradt szusz, az meglátogassa Doroszlón a Mária kegyhelyet, amit minden évben zarándokok ezrei látogatnak és isznak a forrás gyógyító vizéből. Visszaérve már terített asztal várt minket a tűzoltólaktanya emeletén, ahol tablók, serlegek, oklevelek díszítik a falakat. Vacsora után meredek létrákon felmehettünk a toronyba, ahonnan kilátás nyílt a településre, aztán pedig megnéztük a laktanya "gépparkját". A nagy evés-ivásban és tekerésben megfáradva 18 óra felé hazaindult a PTKK-s küldöttség. A hangulat és a társaság jó volt, mindenki próbálta a saját nyelvén vagy a helyiek tolmácsolásával megértetni magát. A közös szót mindenki megértette : bicikli :) A szervezés és a vendéglátás jobb nem is lehetett volna. Reméljük, hogy sikerül ezt az eseményt minden évben megismételni és egyre többen vesznek részt rajta határokon innen és túl.

Látványosság nagyon nem volt, mert Zomborban nem állhattunk meg a belvárosban nézelődni. A rendőri felvezetés miatt kötött volt a túra. Jövőre Kupuszina, Apatin, Duna part felé tervezik. Ez jó volt ismerkedésre, tekergésre, evés, ivásra. Hiányérzet nem maradt utána. Autóval könnyen odataláltunk, mert a tavalyi szerbiai túra emlékei még éltek, ismerős volt minden.

Bár a bosnyákokkal (Bihac) csak tolmácsolással tudtunk beszélni, de ők is szívesen látnának minket. Remélem kialakul valami kapcsolat. Azt hiszem mi is tudnánk mit mutatni, adni ennek a kis összetartó magyar közösségnek.

Lejegyezte: Tárnai Márta

Képek:
Tárnai Márta fotói

A rendezők beszámolója

A túra eredeti beharangozója:
Részletek itt. (1 Dinár kb 2,72 Ft)

További információ a rendezőtől:

"Az útvonal Doroszló-Zombor-Csonoplja ...ez 65 km../oda vissza/.több pihenéssel...frissítőkkel és uzsonnával....kb 5-6 pihenő és kb 10 tol 17 ig ...úgy ,hogy nem kimerítő...a túra...város nézés Zomborban...fényképezkedések...stb. A túra nemzetközi jellegű, Boszniából es Horvátországból is jönnek...es nagy megtiszteltetés volna ha Önök is megtisztelnének bennünket....

További kérdéseire örömmel válaszolok...és remélem megtisztelnek bennünket....

ÜDVÖZLETTEL Kovács Katona Béla"

Hol is van Doroszló?
http://www.facebook.com/profile.php?id=1165779207
http://doroszlo.net/
http://www.doroslovo.org.rs/hu/

Résztvevők:
Bo. Jani sofőr
T. Márta
P. Ica
M. Dodi sofőr
M. Csilla
M. Ákos
V. Zsuzsa
.

2011.09.22. Autómentes nap

2011-09-22T20:31:00.002+02:00

Képek:
Tamás József fotói
.

2011.09.22. Kerékpárral a Monte Grappára

2011-09-22T19:53:00.005+02:00

A késő őszi nyaralásunkat megpróbáltuk egy kicsit változatosabbá tenni kerékpározással is.Pár éve már olvastam egy utikönyvben,hogy egy első világháborús emlékmű van a hegy tetején és ez úgy megfogott.Bár nem vagyok érintett. 1917-ben kezdődtek itt a harcok és egy komoly állóháború bontakozott ki.Nagyon sok hegy és domb van a környéken és ezekben rengeteg alagutat furtak hogy megközelítsék az ellenséget.Ezek egy része ma is látható.Minden növényzet szinte teljesen kipusztult persze mára a természet regenerálta magát.Ez a terület nemzeti emlékpark katonai őrizet mellett.12615 olasz katona esett el és 10 590 osztrák-magyar,de csak pár száz az ismert.
Az emlékmű monumentális nehéz a méreteit érzékeltetni.

Leparkoltunk Romano d' Ezzelino-ban egy bár mellett és rövid előkészületek után nekivágtunk a 10% emelkedővel indított útnak.A hegy tetejéig 25km a táv és 1775m magas, több étteremmel és vendéglővel,bár ezek többsége már zárva volt.Felvettünk egy jó ritmust,de ahogy szaporodtak a kilométerek fogyott az erő és midig úgy éreztük mintha defektünk lenne a folyamatos emelkedőnek köszönhetőnek.Jó meleg volt és az út elején még próbáltunk a fák árnyékában menni.Az alattunk elterülő város egyre kisebb lett és a növényzet is kezdett ritkulni úgyhogy szakadt rólunk a víz.Sok kerékpárossal találkoztunk,akik úgy hagytak el mintha álltunk volna.Nem ez a kategória.2010-ben erre jött a Giro úgyhogy ez egy kedvelt helye a bicikliseknek.A táj gyönyörű,egymástól távol farmok,természetesen mindenhova kiváló minőségű aszfaltút vezet. Hiányoltuk is az otthoni kátyúkkal tarkított útjainkat. Zsuzsinak két km-rel a vége előtt beállt a lába és többször meg kellett állnia.Innen már csak a szenvedése fokozatait lehetett mérni,de nagyon bíztattam és nem tudom hogy ennek köszönhetően vagy az akarat erejének de felért a csúcsra! Jutalma egy almás pite és egy kóla volt, ami után magához tért. Rövid pihenő után felgyalogoltunk a sírokhoz, megcsodáltuk a környező hegyeket és elindultunk lefele, mert
kezdett lehűlni a levegő.Lefelé már kerestük a napsütötte részeket és mire leértünk a fékek is elkoptak.
Szép nap volt és egy jó befejezése a szeptember végi nyaralásnak.

Képek:
Petkó Zoltán fotói
.

2011.09.12. Bringatúra az új villányi kilátóhoz

2011-09-12T20:45:00.001+02:00

Írta az újság hogy átadtak Villány mellet egy kilátót, hát elbringáztam és lefotóztam.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2011.09.11-12. Hegymászás: Grossvenediger (A)

2011-09-12T07:10:00.001+02:00

Nemrég Ausztriában jártam hegyetmászni, nézzétek meg a képeket! A csúcsot sajnos a roszz idő és időhiány miatt nem értük el.

Képek:
Herke Barnabás fotói
.

2011.09.11. Kidical Mass

2011-09-11T07:05:00.003+02:00

A rendezvény eredeti kiírása megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2011.08.15-23. 1000 km-es bringatúra

2011-08-23T20:36:00.004+02:00

V. Feri alföldi túrájától én is kedvet kaptam egy kis tekerésre, s mivel szabin voltam augusztus 15-23-ig, hát belevágtam.

Táv: 1049 km

Augusztus 15-én délután 2 órakor indultam az éjszakás műszakomat követően a kerékpáros túrámra. Az útvonalam első nap Mohács (itt a szigeten a Lacival találkoztam) - Csátalja - Bácsborsod-ig tartott. Bácsborsod után megaludtam, 102 km-t tettem meg aznap. Másnap, 16-án, Bácsalmás - Keledia - Szabadka - Horgos - Szeged - Üllés útvonalat teljesítettem. Estére 240 km-nél tartottam. Következő napra nagy távolságot terveztem (a Tisza-tóig terveztem, hogy elérkezek), de a nagy meleg miatt a déli másfél órás pihenőt nem lehetett kihagyni, melyet Csongrádban a Tisza parton fürdéssel töltöttem. A pihenő után sem csökkent a hőmérséklet, ezért Tiszaföldvár után Martfűn táboroztam le. A rákövetkező napi túrám is akadályba ütközött, mert Szolnokon több mint 3 órát töltöttem a város és a légi parádé megtekintésével. Nagy melegben indultam, Besenyszög - Tiszasüly - Kisköre irányába. Kiskörén megebédeltem, majd a Tisza-tó mellett közel 30 km/h-s tempóban Poroszlóig követtem a felvezető kerékpárosokat. Poroszló után meglassulva, de továbbra is lelkesen Ároktő és Mezőcsát érintésével a Hejőpapit követő horgásztóig tekertem. 19-én, pénteken 525 km-rel a hátam mögött Nyékládháza - Miskolc (városnézés) - Sajószentpéter - Kazincbarcika - Királd (nagyszüleim lakásának, és a temető felkeresése) Ózd érintésével bicikliztem. Centeri rokonoknál aludtam, amikor is a kilométerórám 610 km-t mutatott. Szombat reggel Ózd - Borsodnádasd - Bekölce - Bélapátfalva - Eger útvonalon a Bükk hegységet elhagyva Füzesabony - Heves - Jászapáti - Jászkisér - Újszász - Abony - Törtel útvonalon érkeztem a következő sátrazó helyemre. Egertől Füzesabonyig élénk hátszélben, majd Füzesabonytól Törtelig erős oldal-hátszélben tekertem. 21-én, vasárnap Nagykőrös - Kecskemét - Soltvadkert - Kecel - Hajós - Miske útvonalat tekertem végig. Fajsz előtt táboroztam, ahonnan másnap a Duna gátját követve Bajáig, majd tovább a Duna gátján Mohácsig, és kompozás után Szederkényt érintve Pécsig jutottam.

A túrám során összesen 1049 km-t teljesítettem, és a fenekem egy picit sem fáj :).

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2011.08.20. Terep bringatúra

2011-08-20T21:21:00.001+02:00

Útvonal: Maléter Pál út - nagybani piac - Malomvölgy - Péterpuszta - Pogány - jól járható földúton Szökéd - aszfalton Áta - földúton Kistótfalu - aszfaltúton Vokány - Újpetre - Kozármisleny - Pécs
Táv: 50 km Szint: 260m
Túravezető: Vadász Ferenc

A túra során érintett földutak montival, vagy trekkingel járhatóak. Minden út széles, és esőmentes időben jól járható.

A túra útvonala megtekinthető itt: http://www.bikemap.net/route/1108112#lat=45.90052&lng=18.24417&zoom=11&type=2

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Vadász Ferenc fotói
.

2011.08.10-14. Balaton kerülő kerékpártúra

2011-08-14T21:20:00.003+02:00

2009 óta, minden évben körbe tekerem a Balatont, ami már hagyományosnak nevezhető kerékpártúrám.

Most 2011-ben egy kicsit másképp terveztem, a magyar "tengerre" való eljutást. Mivel kevés pénz állt rendelkezésemre, így bevállaltam a feltekerést a Balatonra.

2011. 08. 10. szerda

Reggel 6:45-kor indultam el otthonról. Az időjárás hűvös, borult és nagyon szeles volt. Pécsi Szőlő utcán feltoltam a bringát, majd Mandulás - Lapis irányában hagytam el Pécsett. Remete-réttől Abaligeten át Kishajmás irányában tekertem változatos domborzatokon. Oroszlóra érve Sásdig végig a 66-os másodrendű főútvonalon haladtam. Igen nagy forgalomban, Sásd előtt útkarbantartási munkák folytak, az amúgy is nagy gépjárművek kerülgettek. Sásdot elhagyva már ritkult a forgalom Kaposvár felé. Gödreszentmártonnál nagyon meredek út következett, 13 %-os emelkedővel. Itt izzadtam meg először komolyabban felfelé. Szentbalázs után, Sántosig meg sem álltam. Kaposvár előtt az elkerülő úthoz érve, egy rövidebb és forgalom mentesebb, de kiváló minőségi úton haladtam Kaposvár-Szentjakab felé. Elővárosi környezetben falusi hangulat fogadott. Kaposvári Pécsi úton haladtam, a Koronás cukorgyár mellett (Magyarország egyetlen működő egysége, ami osztrák tulajdonban van). Kaposvári belvárosban körülnéztem és pihentem, a Fő téren ahol a városháza van. Gyönyörű szép szökőkutak lenyűgöztek. Kaposvárt a laktanya felé, az OMV benzinkúttól balra, a Raktár utca felől, Jutai úton hagytam el. Útvonalam tovább Juta - Várda. Somogyjádon ebédeltem és pihentem. Osztopán - Somogyvár, majd Lengyeltóti következett. Lengyeltóti után már messziről látszott a Badacsony. Már jó érzés volt látni az első jeleket, hogy hamarosan Balatonon vagyok. Fonyód előtt az M7-es autópálya felüljárón tekertem. Fonyódra érve a LIDL-nél értem be a városba. Fonyód központjába, a kilométerórám 124, 30 km-t kerékpároztam fel a Balatonra, 7 óra, 46 perc alatt (pihenő időket nem számítottam bele!). Alsó-Bélatelepig eltekertem. Fürödni készültem a viharos szél által felkorbácsolt tóban. Rövid strandolás után felöltöztem. A levegő hőmérséklete alig volt +22 Celsius fok. A víz is hasonlóan meleg volt. És felmentem a 233 méter magas Fonyódi Várhegyre, a kilátóba, amit még 2011 március végén avattak fel. Várhegyi körpanoráma gyönyörű volt a Fonyód városára és a Balatonra. A kilátó fém és fa szerkezetű építmény. Át lehetett látni szomszédos Sípos hegyre is, ahol ugyan csak kilátó van. Hegyről leérve még tekertem a városba, de időközben este felé szépen kitisztult az égbolt. Este bementem a Bélatelepi Napsugár kemping-be.

2011. 08. 11. csütörtök

Reggel +12 fokos hűvösben ébredve 6 óra körül, lebontottam sátramat és elpakoltam a holmimat. 6:40 körül indultam a Balatont körbe tekerni. Balatonfenyves felé vettem az irányt. Útvonalam: Balatonfenyves - Balatonmáriafürdő - Balatonberény - Keszthely. Keszthelyen a belvárosba érve, tapasztaltam meg hogy felújítják a Kossuth Lajos utca burkolatát és a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomot. Festetics kastély parkjába betekertem. Ott nem volt változás. Keszthelyt elhagyva Gyenesdiás -Vonyarcvashegy - Szigliget - Badacsony útvonalon haladtam. Badacsonyig a 71-es főútvonalat választottam (ahol kerékpárral behajtani szabad!!!), mert nem volt kedvem se időm a Badacsonyt megkerülni kerékpárúton. Badacsonyi mólon megálltam pihenni. Badacsonytomaj - Révfülöp irányában mentem. Révfülöpi mólón ebédeltem meg, 12:30 körül volt az idő. Közben meg egy másik kerékpárossal beszélgettem , aki egyedül volt, de az ország másik részéből érkezett a csapatával. Zánka felé vettem az irányt. Balatonszepezden át Zánka, Örvényes következett. Tihanyi úton lefelé mentem a félszigetre. Nagy kerékpáros forgalom volt a bringaúton. Az út mellett megtekintettem egy műalkotást, csigaház forma volt. Tihany előtt egy jó nagy emelkedőn kellett feltekernem, ami 12 %-os volt. Végre beértem a Tihanyi ófaluba, ahol turisták tömege, a hagyományos nádtetős házak között, és az Apátságnál voltak. 2 gumikerekes vonatot is láttam, ami városnézéshez élmény. Meredek utcán lefele az emlékmű felé a Balatonfüred felé , kerékpárúton haladtam. Változás: új kerékpárút épült a sétányon a fasor alatt. Tihanyi öböl melletti útról viszont letiltották a kerékpárosokat. Összetalálkoztam egy Pécsi ismerőssel, aki ugyancsak körbe tekeri a Balatont. Ifjabb. H. Janinak hívják. Ö hátizsákkal és MTB kerékpárral tekeri körbe, csak ö ellentétesen megy a "magyar tenger" körül. Mesélte Siófokig vonattal ment fel a Balatonra.

10 perc beszélgetés után Balatonfüredig meg sem álltam. Balatonfüreden, a Tagore sétánynál és kikötőben tömeg volt. A szökőkút tele volt gyerekekkel. A tűző nap és nagyon meleg idő volt (közel 30 Celsius fok). Tombolt a nyár. Utána a reformkori belvárosban feltekertem a macskaköves utcán. A szívkórház és az Anna bál terem épületénél. Városnézés után, elhagytam B. Füredet. Csopak -Alsóörs - Balatonalmádi - Balatonfűzfő - Balatonkenese útvonalon nem nagyon álltam meg. Balatonakarattyánál értem fel a magaspart felé 13 %-os emelkedőn fel. Felértem a magaspartra egy hosszabb üdülő és lakóterületen, Balatonvilágoson. Ahol van egy Millenniumi emlékmű. Magaspartot elhagyva lejtőn lefele leértem a Siófok - Balatonszabadi és Sóstói üdülőtelepre. Hosszú km-ek után beértem 19 óra körül Siófok belterületére. Siófok belvárosában igen nagy változások vannak. Díszburkolatos megújuló tér alakúl ki a Fő téren a Viztorony meg egy exkluzív kilátó és étterem lesz. És egy új üvegfalú modern épület is épült, ami üzletház lesz. A közelben épült egy új könyvtár is. 30 perces pihenés és városnézés után kitekertem Siófokról. Már félhomály volt, kb. 20 óra körül volt már. Balatonszéplak - Zamárdi - Szántódi útvonalon már rámsötétedett. Már felvettem a sárga fényvisszaverő mellényemet, és bekapcsoltam a lámpákat. Itt már nem nézelődtem, csak tekertem. Célom az volt hogy körbe tekerjem egy nap alatt a Balatont. Balatonszárszó - Balatonszemes - Balatonlelle - Balatonboglár - Fonyód liget útvonalon értem be Fonyódra kb. 22:50 körül. 13 órás tekerés volt a 217 km Fonyódi disztérig. De eltekertem Fonyód Alsóbéla telepre ahol már 222 km jött összesen össze az egész Balaton körül. A szabad strandon lesátraztam, addigra már éjfél körül volt.

2011. 08. 12. péntek

Kora reggel 6 órakor keltem, kb. +14 fokos hőmérséklet volt. Reggeli Balatoni fürdőzés után elmentem Balatonfenyvesre hogy megkeresem egy 58 éves hölgy ismerősöm az ifjú kori szerelmének házát és emlékművét, mivel a régi szerelme egy vitorlás egyesület alapító tagja volt. Balatonfenyvesen összefutottam iker lánytestvér ismeröseimmel B. Zsuzsival és B. Timivel. Ők a Fenyvesi kis könyvtárból jöttek ki, mert interneteztek. Mivel ahol nyaraltak a szüleivel és öccsükkel ott nem volt net. Beszélgettünk egy jó negyed órát. Utána a fenyvesi szabadstrandon kerestem a Rein Gábor emlékművet. A házat is megtaláltam, de a lánya nem volt a otthon, se senki. Így volt bőven időm, eltekertem Balatonkeresztúrra ahol tavaly már voltam a G. Imre volt kollégám apjánál fent a szőlőhegyen. De sajnos nem találtam meg a telket. Így visszafordultam Fonyódra. Folyt rólam az izzadtág. Már több mit +30 Celsius fok volt. Este sokat fürödtem a Fonyód-alsóbélatelepi strandon. Este megszálltam a Napsugár kempingben.

2011. 08. 13. szombat

Reggel 6 óra után felébredve, megfürödve. Felöltözve betekertem Fonyód központjába. A Fonyódi kikötőben kb. 8 óra körül összetalálkoztam egy hölgy ismerősömmel Á. Né Ágival , aki a gyerekeivel volt nyaralni. Kérdeztem hogy hol van a férje, ö azt felelte hogy foci miatt nem tudott jönni. Utána strandoltam egész délelőtt. Már nagyon meleg volt +33 Celsius fok is lehetett. Ebéd után eltekertem megint Balatonfenyvesre, akkor már a szabadstrandon megint kerestem a Rein - emlékművet. Kb. 15 óra körül bementem a Soproni utcába, ahol a R. Gábor lánya és édesanyja otthon voltak. Vendégül láttak hogy beszélgessünk. A lánya R. Gabriella 23 éves egyetemista nő. Igen csinos teremtés. Beszégettünk sokat az édesapjáról hogy ö volt az ismerősömnek a szerelme, még az 1970-es években. A K. Kláráról. Ö is sokat járt ide 7 évig. Mivel a Gábor szeretett gitározni és vitorlázni. Megmutatta az édesapjáról a képet ahol egy ősz szakállas 50 éve feletti férfi volt a R. Gábor. Elköszöntem a hölgyektől. És a Soproni utca végén a strand felől, megtaláltam a Rein Gábor Balatoni Vitorlás Egyesület alapító tagja volt. Vissza tekertem Fonyód Alsó Béla telepre. Felhívtam B. Marcsit, az ismerősömet hogy találkozzak vele, mert előtte egy nappal összetalálkoztam az iker lányaival. B. Fenyvesen a Fenyves utcában volt a bérelt nyaralójuk. Oda is találtam. Már sötétedés előtt oda értem kb. 20 óra körül. Vártak és örültek a társaságomnak. Az egész család már 1 hetes nyaralásra jött a Balatonra. Elbeszélgettük az egész estét. Így ott sátrazhattam le. Köszönet nekik! Kb,. 22 óra után feküdtem le.

2011. 08. 14. vasárnap

Kora reggel 6 óra után felébredtem. A család még aludt, így összepakoltam a holmimat és elindultam 6:30-kor. 8 óra körül a Fonyódi LIDL-nél összefutottam a B. Marcsival és férjével. Mivel előtte még megreggeliztem Bélatelepen. Fonyódot és egyben a Balatont is elhagyva Ugyanazon az útvonalon mentem Pécs felé haza, mint amerre jöttem (majdnem). Fonyód - Lengyeltóti - Somogyvár. Somogyvárt elhagyva az emelkedőn találtam 2000 forintot. Szerencsém volt. Így szinte megtérült az étkezésem ára a talált pénznek köszönhetően! Várda - Juta - Kaposvár. Kaposvár központjában egy kis pihenőt beiktattam. Kaposvár - Sántos - Szentbalázs - Gödre - Sásd. Sásd ismét pihenő. Oroszlón sajnos nem találtam kutatí így Bodolyabér - Magyarhertelenden volt víz vételi lehetőségem közkútból. Orfűn át a Pécsig vezető kerékpárúton értem haza kb. 15 óra körül. A Magyarürögi úton összefutottam F. Szilvivel. Túra összegzés: a kerékpártúra Balatonra igen jó fizikai állóképességet és edzettséget igényel. De megérte, mert ingyen utaztam fel. Isteni túra volt. Összesen 621 km- t tekertem 5 nap alatt.

Lejegyezte: Tamás József

Képek:
Tamás József fotói
.

2011.08.02-07. Bringatúra a Hortobágyra

2011-08-07T21:02:00.001+02:00

Útvonal:

1. nap Mohács-Bár-Dunaszekcső-Furkótelep-Bátaszék-Baja-(vonat)-Kiskunfélegyháza-Tiszakécske-Szolnok

2. nap Szolnok-Tiszabura-Tiszaroff-Abádszalók
3. nap Abádszalók-Tiszafüred-Hortobágy
4. nap Hortobágy-Nagyhegyes-Nádudvar-Püspökladány-(vonat)-Kisújszállás-Szolnok
5. nap Szolnok-(vonat)-Baja

6. nap Baja-Bátaszék-Mohács-(vonat)-Pécs

Táv: 550km. Túravezető: Vadász Ferenc

Képek:
Vadász Ferenc fotói
.

2011.08.06. Fagyi bringatúra

2011-08-06T05:47:00.009+02:00

Útvonal: Pécs - Újpetre - Siklós - Harkány (fagyi) - Diósviszló - Ócsárd - Görcsöny (fagyi) - Pécs.

Táv: 79 km, szint: 390 m.

Túravezető: Rostás László

A túra útvonala megtekinthető itt.

Képek:
Kónya Tamás fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
.

2011.07.24-31. Vízitúra a Körösökön

2011-07-31T08:49:00.012+02:00

Az idei vízitúránkat olyan folyóra szerveztük, melyen még egyikünk sem járt. Így nagy volt a kíváncsiság a csapatban. Az állandó résztvevőkön kívül V. Magdi és Laci személyében újoncokat is avattunk, akik tisztességgel kiállták a próbát.

A túra rendszere a jól bevált hagyományok szerint alakult. 4 kenuval eveztünk, a csomagokat Márti szállította utánfutóval. Idén már két gyermekem is hajóba szállt (látszik, hogy múlik az idő..).

A táborhelyeink többnyire a térkép alapján eltervezettek szerint alakultak. Az időjárás nem volt túlzottan kegyes hozzánk: sokat esett az eső, de ennek ellenére tervünket meg tudtuk valósítani. Esténként most is közös főzést rendeztünk, amiben valamilyen formában mindenki kivette a részét. Anyagbeszerzésben, tűzifagyűjtésben, alapanyag feldolgozásban, szakácstudományok bevetésében, és a végeredmény közös elfogyasztásában.

Hosszú autózás után első éjszaka Sarkad-Malomfoki gátőrháznál vertünk tanyát, ahol a gátőr nagyon készséges volt hozzánk. Állítása szerint idén mi voltunk az első túrázók, akik a Fekete-Körös Magyarországra belépési pontját választották indulási helynek: a túrázók még nem fedezték fel túlzottan a Körösöket. Az induláskor szép időnk volt, de ez nem tartott sokáig. Néhány óra múlva leszakadt az ég, és igyekeztünk valami értelmes helyen partot fogni. Ezt Gyula-Városerdő strandnál tudtuk megtenni, ahol a napernyő alatt vészeltük át a zuhatagot. Szanazugnál a Fekete- és Fehér-Körös torkolatánál találkoztunk a szárazföldi kísérőkkel. Geoláda vadászat keretében gyalogosan felkerestük a Sámson-palánkvárat.

Békésig egy hosszú és széles csatornaszerű mederben eveztünk, melyet az tett változatossá, hogy a meder közepén hosszan elnyúló bokorcsoportokat kerülgethettünk.

Békésen a dánfoki-kikötőben gyönyörű helyen táboroztunk. Reggeli indulásunkat a déli órákra kellett halasztanunk, mivel egész délelőtt ronda eső esett. Délután kevés pihenővel megtettük a Békés-Köröstarcsa távot. Útközben megnéztük a Bodoky Károly Vízügyi Múzeumot. A köröstarcsai kikötőben lévő táborhelyen találkoztunk a rajtunk kívüli egyetlen vízitúrás csapattal, akik Budapestről jöttek. az elkövetkező napokban végig hasonló ütemterv szerint haladtunk velük. Másnap kieveztünk a Kettős-Körösből, azaz a Sebes-Körös torkolatában elértük a Hármas-Köröst. A Sebes-Körösön egy poénból kicsit feleveztünk. Ez is jó útvonal lesz egyszer egy túrára.

A Félhalmi-horgásztanyánál tartottuk déli pihenőnket. Gyönyörű volt a folyótól a kikötőig vezető vadregényes mellékág.

Este Gyomaendrődre értünk. Itt volt a legjobb táborhelyünk, mely egyben a település szabadstrandja is volt. Jót lehetett itt fürödni. Ezt azért is díjaztuk, mert a Körösökön útközben nemigen találtunk normális kikötőhelyet a magas part miatt. Így fürödni keveset tudtunk.

Másnap a Peresi Holt-Körös érintésével beeveztünk a Peresi-gátőrházhoz, ahol megnéztük a vízügyi kiállítást.

Estére a szarvasi Holt-Körös érintésével Szarvason szerettünk volna táborozni, amihez bonyolult átemelési műveleteket kellett volna végeznünk. Inkább az élő folyó mellett a szarvasi kompátkelő jobb partján lévő réten vertünk tábort.

Másnap egy nagyon érdekes művelet következett, mindannyian életünkben először zsilipelhettünk. A zsilipelést megelőzte az előző napi előkészítés. Este gyalog elmentünk megtudakolni, hogy a zsilipelési műveletet hány órakor ejthetjük meg.

Következő este Kunszentmártonban táboroztunk. Itt egy finoman szólva fényét vesztett táborhely várt ránk az egykori strand területén. Tulajdonosi viták vannak a jelenleg elhanyagolt területtel, reméljük, mielőbb javul a helyzet. Este néhányan elmentünk gyalog szélmalom vadászatra. Éjjelre a biztonság kedvéért összeláncoltuk a kenukat. Szokás szerint éjjel ismét esett. Rutinos túrázók lévén - hogy reggelre legyen száraz tűzifánk - Zsolti lakosztály méretű sátrába behordtuk ez estéről megmaradt faanyagot.

Utolsó napi szakaszunkat Csongrádig két pihenővel tettük meg. Először egy magas partnál, egy ligetes erdőnél álltunk meg lábnyújtóztatásra, majd Szelevény határában egy horgász kikötőnél. Itt fürödtünk is egyet.

Végül az utolsó szakasz megtételévek elértük Csongrádnál a Tiszát.

A tavalyi Vág-Duna torkolat tapasztalatait felhasználva sikerrel átkeltünk a Tiszán és Csongrádnál partot fogtunk. Itt a kempingben töltöttük búcsú-éjszakánkat. Este főzés-séta volt a program.

Mint eddig minden évben szombaton volt az utolsó túranapunk, és ismét egy forgalmasabb településen töltöttük az utolsó estét. Emiatt ezúttal is diszkós éjszakánk volt. Alvásra nem volt lehetőségünk, pedig próbálkoztunk vele.

A következő nap a logisztikáé (a kísérőautóval vissza az autókért Malomfokra), valamint kenuval az autó tetején való hazautazásé maradt.

Összességében egy könnyen evezhető, vadregényes folyót ismerhettünk meg, melyet a turizmus még nem kerített hatalmába. Csak az időjárás lehetett volna jobb.

Érdemes a Körösöket vízen, illetve szárazföldön bringával is bejárni.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

A napi beosztásunk az alábbi volt:
Vasárnap utazás Pécsről Sarkad, Malomfoki gátőrházhoz.
Hétfő Sarkad, Malomfoki gátőrház - Békés Dánfoki üdülőközpont 25,7 km
Kedd Békés - Köröstarcsa 19,2 km
Szerda Köröstarcsa - Gyomaenrdőd 19,3 km
Csütörtök Gyomaendrőd - Szarvas (Szarvasi Holt-Körös) 35,9 km
Péntek Szarvas (a Holt-Körösön) - Kunszentmárton 34,2 km
Szombat Kunszentmárton - Csongrád Körös torok 19,8 km
Összesen: 154,1 km

Vasárnap: autó-kenu logisztika, hazautazás

A csapat tagjai:

G. Péter - Százlábú kenu
G. Katalin
H. István

H. Barnabás - Túragálya
K. Tamás
H. Orsi

K. Zsolt - Barracuda
V. Magdi
V. Laci

K. Balázs - Vízisikló
K.Gazsó / Dóri
G. Gábor

Kísérőkocsi:
K. Márti
K. Dóri / Gazsó
K. Zsuzska

Képek:
Herke Barnabás fotói
Keményfi Márti és Balázs fotói
Kónya Tamás fotói

Video:
Keményfi Márti felvétele

Térképek:

Vízitúra térkép weben nézhető: http://www.korosok.hu/map.htm

Vízitúra térkép letölthető
Vízitúra térkép hátoldala

Honlapok, amiket érdemes megnézni:
http://www.korkovizig.hu/
http://www.korosok.hu
http://www.korosok-vizitura.hu
http://www.szazlabu.hu
Vízállás: http://www.hydroinfo.hu/Html/hidinfo/hidinfo_map.html
Érdekes írások horgászatról, természetről, Körösökről

.

2011.07.24-31. Csavargások a szlovén hegyekben és Horvátországban

2011-07-31T07:01:00.001+02:00

Július 24-én délután indultunk Szlovéniába. Az első napon nem jutottunk túl messzire Ptujska Gora után nem sokkal éjszakáztunk. De nem is siettünk, mert a meteorológia keddre ígért esőmentes időt a hegyre.

25-én megnéztük a Vintgar szurdokvölgyet és sötét volt már mikor megérkeztünk Log pod Mangartom völgyébe.

26-án reggel indultunk a Tarvisio bivakhoz, az idő remek volt és sokat nézelődve ballagtunk végig a völgyön és előbb cikk-cakkozva, majd mászva mentünk fel a bivakhoz. A hágó közelében az átvonult hidegfront aggodalomra adott okot, de szerencsére már annyit olvadt hogy biztonságba fel tudtunk menni. Miután felértünk bemásztunk a felhőbe és a bivakba, ahol már nem esett. Éjszaka kiderült és reggelre jócskán fagyott. Lefelé jövet még ráérősebben jöttünk. Felkerestünk több vízesést is (ld. képek). Mivel még rengeteg időnk volt felkerestük az évekkel ezelőtti raftingolásunk egy-két szép helyszínét. Majd irány tenger. A másnapi program az Isztriai félsziget legdélibb csücske a Kamenjak fok felkeresése. Útközben megálltunk Rovinjba, a Limszkij fjordnál és Pulában. Estére megérkeztünk a fokhoz, sátrat vertünk és gyönyörködtünk a naplementében és a sok csillagban. Másnap bebarangoltuk a félszigetet, majd tovább indultunk Novi Vinodolski felé. Plomin után megaludtunk, és másnap reggel a szép kilátás miatt visszamentünk a panoráma szállóhóz fotózni a napfelkeltét.

Novi Vinodolskiból némi nosztalgiázás után Senjbe indultunk, ahol még csobbantunk egyet búcsúzóul a tengerben és haza indultunk, de még a hegytetőn a bunkereknél meg kellett állnunk elbúcsúzni a tengertől.

Lejegyezte Czékus Mária

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2011.07.16-21-22. Magyarországi Duna mentén

2011-07-21T23:58:00.008+02:00

Útvonal: Pécsről Mosonmagyaróvárra vonattal - Halászi - Darnózseli - Lipót - Hédervár - Ásványráró - Dunaszeg - Győrladamér - Győrzámoly - Győrújfalu - Győr - Bőny - Bana - Bábolna - Ács - Komárom - (SK) Révkomárom - (H) Komárom - Szőny - Naszály - Tata - Szomód - Dunaszentmiklós - Süttő - Lábatlan - Nyergesújfalu - Esztergom - (SK) Párkány - Garamkövesd - Helemba - Ipoly torkolat - (H) Szob - Zebegény - Nagymaros - Kismaros - Verőce - Vác - Tahitótfalu - Leányfalu - Szentendre - HÉV-vel, ömlő esőben Budapest - Halásztelek - Tököl - Szigetújfalu - Szigetszentmárton - Ráckeve - Makád - Tass - Szalkszentmárton - Dunavecse - Dunaújváros

Táv: 407 km Szint: 600m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ez egy olyan túra volt, amely során változó létszámmal, változó időben, változó úti céllal Mosonmagyaróvárról letekertünk Dunaújvárosig. (kivéve Fricit és Marcsit). Eközben 6-szor szálltunk fel-át vonatra (Pécs, Kelenföld, Győr, Dunaújváros, Pusztaszabolcs, Sárbogárd) ha nem számítjuk a Szentendrei HÉV-et. 6-8-szor keltünk át a Dunán: Komárom, Esztergom, Nagymaros (Vác), Petőfi-híd, MO-ás, M8-as végi kosár híd. Nem csak vonatoztunk: a Duna mentén, kerülőkkel együtt letekertünk kb. 400 km-t. Iván bá távollétében Balázs vette át a túravezetést. Balázs, akiről a szomszéd kisfiú nem hitte el, hogy gépészmérnök, határozottan kijelentette: „az nem lehet. Balázs biciklista”.

A legfiatalabb résztvevő K. Gazsó volt, aki még nincs 12. Ő csak a második napon volt nyűgös, de Márti olyan üléspárnát fabrikált neki Tesco-s anyagból, hogy utána már nem volt gond, ott tekert az élbolyban. Balázs legalább nem járt úgy, mint egy túratársunk, aki egyszer elhozta kisfiát egy több napos túrára, és aggódott, hogy Csabika hogy fogja bírni, aztán Ozora felé a pálya eléggé hullámvasút volt és Csabika a sokadik dombon-hegyen nézett vissza pityeregve, hogy „Hol van Apu, hol van Apu?”.

Mosonmagyaróváron megnéztük a 48-as emlékművet és az 56-os sortűz áldozatainak emlékhelyét, mert itt vártuk be a társaság másik felét, akik vonatos bicikliszállítási technikai okokból későbbi vonattal jöttek.

Azután bevetettük magunkat a Szigetközbe, Lipóton becsöppentünk a kenyér- és hal-fesztiválra, Héderváron megnéztük a kastélyszállót. Ásványrárón felidéztük a 2007-as forró nyári túrát, mikor Győrből indultunk délután 2 órakor a kánikulában és a Duna gátján értünk el - alig- Ásványráróra. Közben lefényképeztük a biciklis km óra hőmérőjén a 40 fokot, mint csodát, aztán a 41 fokot, aztán a 42 fokot. Ásványráró előtt fürödtünk a Duna-ág olajos-koszos (de legalább hideg) vizében, amitől újra embernek éreztük magunkat nem szétfolyó masszának.

Ez már a múlt, a jelen egyelőre kellemesebb. Egészen szerda délutánig.

Győrladaméron aludtunk régi klubtársunknál, Attilánál, náluk vacsoráztunk, sátraztunk és a méhek repülési útvonalát keresztezve járkáltunk az udvaron. Balázs és Gazsó még méhészkedtek is.

Komárom utáni sátorhelyünk Balázsék egy korábbi vízitúrás helye volt, ide sikerült akkor kikötniük. A Duna vizében fürdeni jó volt és a közeli csárda halászléje is erőt adott.

Harmadik éjszakai táborhelyünket Balázs műhold térképről nézte ki, Nyergesújfalunál, ismét Duna parton. Közelebbről nézve is épp olyan megfelelő volt, mint madártávlatból.

Esztergomnál megnéztük Magyarország rangban első és méreteiben legnagyobb templomát. Hossza 118, szélessége 49, magassága 100 méter.

A Duna felőli homlokzaton QUAE SURSUM SUNT QUAERITE („az odafent valókat keressétek") olvasható.

A legjobban nekem a szlovák rész tetszett. E. Józsi javaslatára Esztergom után átmentünk Párkányba és az Ipoly torkolatáig tekertünk a nyári csendben elhagyatott falvakon át, majd az Ipoly feletti vasúti híd gyalogos-biciklis részén át megint Magyarországra, Szobra.

Budapesten és környékén végig a Duna menti kerékpárúton lehet áthaladni, ami nagyban megkönnyítette a dolgunkat – no meg a HÉV, de az inkább az eső miatt volt. Budapesten este 7 óra után is nagy a jövés-menés-tekerés a rakparti részen.

Részlet a Wikipédiából: A Duna menti kerékpárút része a nemzetközi EuroVelo 6. kerékpáros útvonalnak, amely Nantes-tól indul a Loire mentén, és kelet felé átszeli Franciaországot. Továbbfut a Bodeni-tóig Svájcban, majd a Dunát követve, Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Bulgária érintésével, érkezik meg Romániába. Konstancánál éri el a Fekete-tengert.

Csepel szigeten Tököl után csökkent csak érezhetően a forgalom, csendesebb utakon, aszfaltozott gáton haladtunk. Sajnos másnap már vége volt a túrának.

Ráckeve után úgy éreztem magam, mint a Viharvadászok, mindenfelé sötét felhők gyűltek. Korábbi sátorveréssel és szerencsével megúsztuk a nagy ázást. Otthon olvastam, hogy máshol igen nagy esők, viharok voltak. Másnap sátorbontás után kezdett el újból esni és volt, aki előbb, volt, aki utóbb feladta és Dunaújvárostól hazajöttünk vonattal. Kivéve Fricit és Marcsit, aki végigjött Pécsig.

A részletekről meséljenek a képek.

Lejegyezte: Orbán Jutka

Míg a többiek további kilométereken keresztül áztak, fáztak mi (Mari és Frigyes) a dunaújvárosi elválás után negyedórával már száraz helyen száraz hálózsákban aludtunk az autópálya átjárójában. Fél 5-re nemcsak az erős szélbe kiakasztott vizes ruhánk, de az aszfalt is megszáradt ahogy a Balázsnak megjósolták a net közelében lévő ismerősei.

Gyorsan össze kaptuk magunkat, hogy másnapra ne maradjon olyan sok kilométer és még a szép naplementében letekertünk a Duna bal partján a solti hídig. Dunaföldváron bevásároltunk a másnapi útra és mivel még világos volt tovább hajtottunk egy forgalom mentes nagyon jó és nem utolsósorban hátszeles úton Madocsa határáig. Itt a túránk legpuhább fekvő helyét sikerült kialakítani igazi frissen vágott szalmából, mivel a jó nehéz és kényelmes matracunk még a Mária első esése alkalmával Visegrád előtt kilyukadt. A folt persze otthon maradt. A csillagos éjjelnek köszönhetően túránk leghidegebb reggelére, de kipihenten ébredtünk. Veszekedés nélküli ( nem volt közönség) és hihetetlenül gyors reggeli sátorbontást követően egy rövid paksi városnézés után a Kölesd felé vezető utat választottuk. A ragyogó napsütésnek és az út hullámzásának köszönhetően hamar le került a poláros felső. Kölesdtől Bonyhádig öt autó mellőzőt el minket, ebből kettő a motoros emlékmű fotózása közben. Ezt a közel harminc kilométert végig egymás mellett az általunk még soha nem járt úton kényelmes 14-16 km/ó tempóval nézelődve beszélgetve teljesítettük. A nagyon lassú haladás ellenére egy hosszabb lejtőt követően fáradtság nélkül gurultunk be Bonyhádra. Meg sem álltunk az első benzinkútig. A rövid pihenőt követően friss vízzel és nápolyival feltankolva Szászvári hosszabb pihenőig már csak libasorban lehetett haladni. A felhők is kezdtek növekedni, a Mari meg kezdett aggódni hogy elázunk. Megnyugtattam: Kárászt elhagyva kifordulunk az addigra goromba méretűvé és sötétté hízott zivatar felhő alól.

Így is történt, bár egy kicsit bele kellet taposni hogy a széle el ne érjen minket. Ez a taktika egészen jól működött a Zobáki emelkedő elejéig. Ott valamitől nagyon lelassultunk, mondtam is ha tolnánk jobban haladnánk, de azért sem szálltunk le. El is ért az eső széle, ránk esett kb öt csepp fejenként. Ekkor a Mária másik módszert javasolt az eső ellen, felhúztuk az eső védő huzatot a csomagokra. Na ez működöt de annyira hogy az általam olyan sokszor bejárt gerinc úton sikerült két alkalommal is eltévedni. De legalább nem áztunk, bár ez már a sok csomaggal egyáltalán nem hiányzott. Végül is a helyi romák segítségével meglett a jó irány. Az én alacsony építésű bringámról az út túlsó széléről nem vettem észre az elágazást. Miután a jó irányba haladtunk a párom halkan megjegyezte ő már kétszer is látta ezt az elágazót.(köszi) A komlói úton egy nagy sebességű öröm gurulás néhol 67km/ó feletti tempóval egészen a Zsolnai dombig, s még a sötétedés előtt megérkeztünk.

Mi így tudtuk teljesíteni a túrát.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2011.07.17-19. Alföldi kerékpártúra Szegedre

2011-07-19T20:54:00.000+02:00

Útvonal: Mohács-Szabadságságpuszta-Nagybaracska-Csátalja-Gara-Bacsbokod-Tataháza-Mélykút-Kisszállás-Mórahalom-Szeged-Deszk-Kiszombor-Makó-Tápé(o-szegei úton)-Szeged Táv: 260 km

Az indulást 17-órára tettük, Mohácsig vonatoztunk. Az idő rövidsége miatt döntöttünk így, és mert ez, egy alföldi túrának lett tervezve. Amíg félnyolcas kompra vártunk ettünk egy gyros-t, negyed óra múlva nekivágtunk a pusztának, és már a nap lenyugvóban volt. De ez így is volt tervezve a nagy meleg miatt, hogy a táv nagy részét éjszaka tesszük meg. Jó volt tekerni az alföldi hűvös éjszakában, a megállást mellőztük szúnyogok miatt, menet közben gyönyörködtünk a tájban. Éjjel fél kettőig tekertünk, Mélykúton egy nagy életű kocsmában frissítő közben úgy döntöttünk, hogy felverjük a sátrat. Lámpaoltás negyed háromkor lett.

Reggel nyolckor egy akácosban ért a reggel kb. fejenként két deci vízzel, megmosakodtunk, és fogat mostunk. A következő pihenő helyen egy kedves cicával találkoztunk. Folytatunk utunkat Mórahalom irányába és ott pihentünk egyet, mert igen csak meleg volt. Az ott lévő benzinkútnál frissítés után, egy jó minősségű kerékpárúton haladtunk tovább. Közben sok szép dolgot látunk, meg remek ötleteket, mint a buszmegálló kerékpártárolóval. Még a kerékpármosására is remek helyet találtunk, mert arra felé nagyon homokos a talaj, de kár hogy a kerékpárút Szeged előtt véget ért. Aztán Szegeden megnéztünk a repteret és egy híres tónál pihenés után, a központban ettünk egy kiadósat egy Gödör nevű éteremben, a Hősök kapuja közelében Utána fürödtünk belvárosi híd közelében, majd Makó felé vettük az irányt a kerékpárúton, ami az alföldi puszta közepén véget ért. A magyar szokások szerint kihajtó nem volt. Így viszont a következő település után tilos a kerékpározás, vagyis ha arra van dolga kerékpárral a közel jövőben inkább válasza az o szegedi utat. A sátorozás a második napon Makón a campingben volt, ahol már három éve is jártunk. Ez egy csodaszép hely, a Maros partján. Modern de egyszerű fürdő, és medence van a fák alatt.

Másnap betekertünk a makói belvárosba ahol inni valót néztük, meg pékárut, aztán a campinges javaslatára az o szegedi úton mentünk Szeged felé, ez az út Maros másik partján van, főleg mezőgazdasági célra használják. Település Szegedig nem volt. Két hátránya van, kisé rosszabb minőségű, meg komp kell szeged előtt. A komp után felkerestük a Magyarország újabb híd remekét az M43-on, aztán irány a vasútállomás. Közel negyven fok és az idő rövidsége miatt döntöttünk a vonatnál ami igen csak kalandosra sikerült, mert hogy terv szerint három átszállást igényelt de végén négy lett belőle. Háromnegyed ötkor indult az első, ami IC néven futott, de annak nem nevezhető, másod osztályon utaztunk az ajtóban, a kerékpárral, mert kerékpárszállító csak, a jegyen szerepelt. Kiskunfélegyházán átszálltunk az IR (inter régió) vonatra, ami egy hibrid vonat (német motor, magyar futómű, orosz számítógép), ami inkább egy metró és csuklós busz keveréke, modern kivitelben, remek volt utazni vele, gyors és kényelmes, széles ajtó, alacsony padló, két lépcső, kerékpártároló. Aztán Baján jött a meglepetés, mert hogy a csatlakozás késése miatt elénk jött egy másik vonat, ami egy hipermodern valami H vonat Svájc vonat gyakran Balaton és Pest között jár, meg mint kiderült Bajára is, nincs lépcső, remek lékgondi, kerékpártároló, széles ajtó. Aztán átszálltunk a jegyszerinti piros dízelünkre Bátaszéken hogy eljussunk Dombóvára addigra már igen csak sötét volt, és ott vártunk a szokásosan késő-IC re de ez sokall modernebb, mint a Szegedi és kényelmesebb is és kerékpártároló is volt és nem voltunk egyedül sem, mondjuk Szegeden sem, de most kényelemben. Igaz hogy hirtelen jött az ötlet, és meleg is volt, nagyon meleg de, máskor is, visszamennénk.

Lejegyezte: Vókó Csaba és Vadász Ferenc

Képek: Vadász Ferenc fotói
.

2011.07.09-10. Dunai evezés: Sió árvízkapu - Mohács

2011-07-10T22:02:00.000+02:00

Képek:
Herke Barnabás fotói
.

2011.06.30- 07.03. Kerékpártúra Révfaluba - búcsúval egybekötve

2011-07-03T22:30:00.005+02:00

Képek:
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Tárnai Márta fotói

Video:
Keményfi Balázs felvétele
.

2011.06.24-26. Kerékpáros találkozó Beremenden

2011-06-27T23:23:00.010+02:00

A rendezvény eredeti kiírása letölthető itt.

4-en indultunk feltornyozott bringáinkkal péntek délután Pécsről Beremendre. Jól esett a hátszél, de aggódtunk, mert a felhőket is délre fújta! Az esőben Diósviszló első buszmegállójába menekültünk – ahol a jég-verte tető alatt tovább áztunk. Mikor csendesedett, továbbálltunk.

Elsőként költöttük el vacsoránkat, közben a strandról átjöttek a többiek. A lovas hintó is előállott, így tettünk vele egy jókora kört a település utcáin. A kápolna fölötti pincénél még borral is kínált bennünket a „sofőrünk” lánya. Ezután közösen nosztalgiáztunk az iskolatörténeti múzeumban, majd a könyvtárban megtekintettük a kristálybarlangról készült filmet. Gyorsan lecuccoltunk – ki a tornateremben, ki sátrában –, majd a pizzériában találkoztunk egy sörre.

Szombat reggel kipihenten érkeztünk a gyülekezőhelyre. Összesen 43-an voltunk, ebből 21 PTKK tag (vagy barát). Hátszélben, szép hosszú menetben átkeltünk a határon. A biljei kastély „házigazdái” frissítővel vártak bennünket, kicsit beszélgettünk velük, majd továbbindultunk a Kopácsi rétre.

Lenyűgözött bennünket a Nemzeti park gazdag növény és állatvilága, a kanálisok sokasága. Behajóztuk a Nagykanálist, nagy élmény volt közelről figyelni, amint röpködtek előttünk, fölöttünk a kárókatonák, szürke gémek és a többi madár. Tökösön megnéztünk egy filmet a Kopácsi rétről, idegenvezetőnk mesélt a kastélyról és a parkról, majd finom halászlével csillapítottuk éhségünket. Innen erős oldal-, vagy szembeszélben „szenvedtünk”, de a petárdai fagyi mindent feledtetett: ilyen finomat, ekkora adagot, ilyen olcsón! Nem is bírtuk elfogyasztani a vacsorát!

Gyors átöltözés után felmentünk a kápolna fölötti pincéhez. Oldott hangulatban zajlott a borkóstolgatás, eszmecsere.

Vasárnap reggel ismét a kápolnához indultunk. Micsoda meglepetés! Üres borosüvegek, dugózó, fehér és vörösbor – a „Találkozó bora”! A kápolna megtekintése után mindenki palackozott magának egy üveg bort. Nagyon érdekes tevékenység, mindannyian élveztük. Meghallgattuk Éva nénit, aki Beremend történelméről mesélt az itt élők és őseik személyes tapasztalatai alapján. Megnéztük még a Mendele-házat, majd gondoltuk, elindulunk haza. Végül úgy alakult, hogy inkább délre indultunk, átmentünk Horvátországba még egy fagyira, és csak utána köszöntünk el egymástól. Most öten maradtunk együtt, erős szembeszélben indultunk Pécs felé. Pihenésképpen fagyiztunk még Harkányban és Görcsönyben, ezzel túlteljesítettük Laca 2011.08.06-ai bringatúrájának fagyizós tervét!

Színes, gazdag és élvezetes volt a találkozó programja, szép helyeken jártunk. Köszönjük a szervezést a beremendieknek, akik már most sokatmondóan sejtették velünk, hogy jövőre újabb ötlettel állnak elő! Alig várjuk!

Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Rostás László fotói
Tárnai Márta fotói

Video:
Rostás László felvétele
.

2011.06.15-19. Kerékpártúra a Bécsi-medencében és a Duna mentén

2011-06-20T21:34:00.003+02:00

A túra gondolata már 2010. tavaszán felmerült, akkor még beszélgettem Csiszivel és B. Misivel hogy milyen jó volt nekik a Fertő-tó körüli túra. Én is ígértem nekik hogy megteszem a távot. De Csiszi javasolta hogy menjek el akkor Bécsbe és Pozsonyba is. Így állt össze a kép a kerékpártúrámról. Valamennyi szervezést igényelt a túra, pl. utasbiztosítást kötöttem öt

napra, valuta váltás EURO-ban, menettérti vonatjegy és a kerékpárjegy vásárlása, szállás keresése a neten.

Főként hétköznapra esett az időpontja a kerékpártúrának. Felmértem az Ausztriai és Szlovákiai körülményeket. Kiválónak találtam az osztrák közlekedési morált és az útviszonyokat.

2011. 06. 15. Szerda.

Kora hajnali indulás a pécsi főpályaudvarról 04:55-kor induló vonattal Szombathelyig, érkeztem 09:43-ra. Majd átszállás Szombathelyen 09:48-kor induló vonattal Sopronig. Egész úton volt egy kedves útitársam is aki ugyan csak Sopronig utazott velem egy kedves középkorú hölgy, aki kosárlabda mérkőzésre ment a lánya miatt. Kiderült hogy Fegyverneky Zsófia édesanyja. Ő segített fel és le rakni a kerékpáromat az átszállásnál.

10:26 - ra oda is értünk Sopronba.

Az utam többi részét már egyedül folytattam. Végi haladtam a Sopron belvároson keresztül. Nem volt sok időm a városnézésre, de a fő célom Bécs és Pozsony volt. Sopronból kifele a Tómalom utcán vezetett ki az (kerékpárbarát)út. Lejtős úton lefele gurultam sokáig, változatos domborzaton.

Fertőrákos mellett rövidebb murvás erdei utat elhagyva kiértem a Tómalomhoz, ahol egy szép üdülő falu és tó van. Fertőrákost egy igen emelkedős és kacskaringós falusi úton hagytam el. Dombom felérve, kiértem a Fertő tói elágazáshoz, ahol a tábla két irányba jelzett, az egyik a Mörbisch (Felsőmeggyes) a másik a Fertő tó felé. Ott van környéken a Kőfejtő és

Vasfüggöny emlékhely. De ezeket is kihagytam idő hiányában. Itt lehet bérelni elektromos kis járgányt, olyan golfautó szerkezet. Meg a tó mellett sok a kerékpáros pihenő a szőlővidéken. Fertőrákostól csak 5 km-t tekertem és az osztrák - magyar határt átlépve. (Schengeni egyezmény egy igen jó szerződés, aminek előnyeit élvezhettem a túrám során többször is !!!) Szépen látszott a Fertő tó, de igen messze volt tőlem. Nemsokára be is értem Mörbisch-be (Felsőmeggyes), tipikus osztrák szép kis város. Tele régi műemlékkel. Tiszta és rendezett utcák jellemzőek az osztrákoknál. Végig szőlővidéken haladtam a tó nyugati oldalán. Mezőgazdasági utakon vezet a kerékpárbarát jó minőségű út, elvétve haladtak el traktorok. Rust (Ruszt)- Oggua utvonalon haladtam tovább változatos dombokon. Az ég egy része borult volt. Purbach -ig meg eleredt az eső, és "vízibicikliztem". Egy darabig egy német házaspárral is együtt haladtam. Purbach határában mintha elvágták volna az esőt. Ott már száraz volt az idő.

Kerékpárút elágazáshoz értem, ami az 50-es főútra és kerékpárútra kanyarodott rá. Az egyik kerékpár út bevezetett Winden-be. Én arra fele vettem az irányt. Ott sajnos egy helybéli nőt kérdeztem meg, hogy merre mehetek tovább, mert fő út volt. Nem akartam forgalmas úton tovább menni, így Vissza fordultam az előbb említett útkereszteződésbe. Windentöl délre jutottam be a kisváros alsó részébe és úgy fel egy ritka forgalmú mellékúton fel Bruck de Lietha felé megy. Így teljesen fent voltam a Fertő-tó északi részén. Egy csendes erdei úton mentem, meglepődve egy hosszú murvás úton haladtam tovább. Ez már a Lajta hegység, mert igen változatos terepen haladtam végig. Menet közben egy Windeni idős házaspárral találkoztam, akik nordic walking-oztak.

Szerencsére az erdei utat elhagyva kiértem egy jó minőségű autóútra, ahol nagyobb forgalom volt. Beértem Sommerein nevű nagyközségbe, ahonnan látszottak messziről az Alpok vonulatai. Dimbes - dombos a 15 - ös úton haladtam tovább a Mannersdorf - Ebergassing - Himberg be is Wien útvonalon. Bécs közelében értem és nem tudtam merre menjek mert a közelben volt az autópálya, és egy ipari rész is a közelben. Az autópályával párhuzamosan haladva egy kerékpárút haladt. És egy házaspárral összefutottam, aki ugyan csak kerékpárral voltak. Megmutatták az utat Bécsig. Egész betekertek az első külvárosig velem. Kb. este 20:00 óra körül értem be Bécsbe.

Drasche park a város legdélibb zöldövezete. De a Süd Wien Camping- et nem találtam, mert messze volt. Így a Duna melletti kempingnél döntöttem. Közben rámsötétedett. Áttekertem a belvárosig és úgy át a Prater parkon keresztül a Stadion mellett a hídon át jutottam a Duna szigetre. Közben meg néztem a teljes holdfogyatkozást. Kempinghez érve, láttam hogy recepció 19:30-ig volt nyitva. Így visszamentem a Duna szigetre, és ott lesátraztam egy Grillező helyen.

2011. 06. 16. Csütörtök.

Kora hajnalban felkeltem 5 óra után. Áttekertem az autópálya felett. Már ilyen kora reggel nagy dugó volt rajta. Duna City modern városrészbe mentem, ahol sok hiper-szuper toronyház van. Az UNO CITY, vagyis az ENSZ központ 1979-ben átadott ívelt magas épületkomplexuma helyezkedik el ezen a területen. Közelben van a legmagasabb lakóház is, a Hochhaus ami 38 emeletes. pl. a 37 szintes IZD Tower Center, a 35 szintes Mischek tower, a 30 szintes Andromeda tower, a 31 szintes Florido tower, a Duna torony ami kilátó is, 252 méter, stb. és az épülö DC tower, ami a Bécs és egész Ausztria legmagasabb 220 méter felhőkarcolója lesz 2013-ban. A modern Bécset elhagyva átmentem a hídon ami külön bicikli és gyalogút egyben. Beérkeztem a régi Bécsbe. De itt végig a rakpart mellett haladtam. Megnéztem a Bécs legmagasabb felhőkarcolóját, ami 202 méter, a neve Millennium torony, amit 1999-ben adtak át. Itt Bécsben tényleg XXI.század van!!!

Változatos városrészeken mentem keresztül, olyan Budapestre emlékeztető részek is voltak, hol meg New Yorkra. Nagyobb lakóparkok és lakótelepek váltakoztak. Grizing nevű kisvárosias hangulatú városrészbe értem. ahol a épületek csak egy két szintesek voltak. Régi díszes terek, és emelkedős utcák voltak, mint a budapesti Tabánban. Villanegyed következett.

Grizinget elhagyva szerpentines úton haladtam felfelé. Egy darabig sima aszfalt, majd macskaköves burkolat váltotta fel. Út egy szakaszát építkezés és felújítási munkálatok folytak. Kb. 2 km után felértem a Kahlenberg nevű hegyre, ami 484 méter magas. És ott volt egy hotel és étterem kilátóval. Gyönyörű kilátás volt látható Bécsről. Látszott a Duna, és az összes magasabb épület is, mint pl. a Szent István Székesegyház, Szent Péter Bazilika, UNO City, Millennium toronyház. Egy kissé szmogos városkép fogadott.

A hegyről leérve bementem forgalmas városba. Már tényleg benne voltam a sűrűben. Végig a Bécsben egy kiváló kerékpárút hálózat van. Többségben kerékpárúton is tekertem. Belvárosba érve sok látnivaló fogadott. Főleg a Ring Strasse-n belül. Állami Opera, Burgtheater (várszínház), a görög stílusú Parlament, Hofburg a császári palota, benne a pálmaházzal, és Spanyol kapuval. A díszes Városháza (Rathaus), Szent István Székesegyház (aminek a cserepei is Zsolnay manufaktúra készítette). A szép sétáló utcák mint a Kartner és Graben Strasse és a Stock-im-Eisen-Platz. Több fiákert láttam a belvárosban. Az utcák makulátlanul tiszták és rendezttek Ausztriában, még Bécsben is pedig egy majdnem 2 milliós világváros. A Duna csatorna mellett végig kerékpárút vezet át a városon. Megnéztem a Schönbrunn kastélyt kivülről. De nem mentem be, mert sajnos oda kerékpárt nem lehet bevinni. Vissza fordultam a belváros felé, utána megnéztem egy külön modern negyedet is ami nagyon tetszett. Majd a Duna felé vettem az irányt. Prater parkban megnéztem híres nevezetes Óriáskereket. A park tele volt kerékpárosokkal, görkorcsolyásokkal, és a fűben heverő fiatalokat. Stadion felé fordulva átmentem a Duna hídon. Egész napos városnézés után eltekertem a Neu Duna Wien Camping-be. 10.6 EURO-ba került egy éjszaka sátrazás.

2011. 06. 17. Péntek.

Korán keltem, kb. 05:30-kor. És csak 08.00 óra körül hagytam el a kempinget Bécsben. A város külterületén csak grillező és szabadidős terület van. Kerékpáros pihenők, padokkal és vandálbiztos wc-kel. Teljes az infrastruktúra. Az EUROVELO 6-os kerékpárúton folytattam az utamat Hainburg és Pozsony felé. (Ez a Duna mellett jön Budapest felé) Bécset elhagyva a kerékpárút a ÖMV telepen vezetett át. Végig utána természetvédelmi területen mentem tovább, végig ki van táblázva az útvonal. Folyamatos tekerés során elértem az Orth-i elágazáshoz, ahol van egy kis várkastély amit nem szabadott kihagynom. Utamat tovább folytatva meg sem álltam Stopfenreunt-i kerékpáros pihenőig. Utána nem sokára átkeltem a Duna hídon ami Hainburg közelében van. A hídról szépen látszott a Duna és Hegyek és Hainburgi vár. Várost elérve végig a Duna mellett mentem. A Hainburgi várba időhiány miatt nem mentem fel. A városfal mellett, majd a városon keresztül követtem a kerékpárút táblákat végig. Hainburgot elhagytam, és már tudtam hogy egyre közelebb Szlovákia. Végig egy kitűnő minőségű kis forgalmú mellékúton tekertem az utolsó osztrák településre, Wolfsthal-ba. Faluba beérve egy ódon teleülésbe érve, macskaköves utcán haladtam át. Nem sokkal át is értem Szlovákiába, az autóúttal párhuzamosan kerékpárút minősége is megváltozott. A régi határátkelő épületek már 2007 november óta kihasználatlanok. A kamionos átkelőhely mára gazos parkolók lettek. A bicikliúton haladva látszott a Pozsony magasabb hegyei (rajta TV torony és kilátó is) és épületei. Lakótelep tömbök és magas házak tömegei jelezték a nagyvárosi arculatot. Autópálya mellett párhuzamosan egy kerékpárúton mentem. A hídra felérve szépen látszott a Duna és városkép. A hídról leérve egy lakótelep és a Főút mellett nagy forgalom fogadott. Villamosok, buszok és nagy autóforgalom volt. Városba befelé parti sétányon haladtam. Hol modernebb és újabb házak váltották egymást. Beértem a belvárosi részre. Itt szépen látszottak a túloldali lakótelepek. Itt van a Vigadó is. A belvárosban sok látnivaló van, a pozsonyi vár, Szent Martin katedrális, Hotel Kyjev, Szent Erzsébet (kék) templom, a 12 emeletes Manderlak Pozsony első toronyháza, Grassalkovich kastély, Duna Akadémia, Szent Mihály Kapu, Gótikus koronázó templom, Szlovák Nemzeti Színház. Végig néztem és fényképeztem a Belvárost. A Szent Mihály kapunál összetalálkoztam egy Kanadai párral akik Québec-böl jöttek, de Budapestről tekertek Pozsonyba, ugyancsak biciklitúráztak mint Én. Látnivaló van bőven Pozsonyban. Érdekes, de Pozsonyban is nagy építkezések vannak. Nagyon sok toronyház épül, mint Bécsben is. Késő délután a városnézés után belvárost elhagyva kerestem a kempinget. Egy gyalogos-kerékpáros felüljárónál egy magyarul beszélő hajléktalan újságot áruló fiatalembertől érdeklődtem. Tovább haladva egy modern üvegfalú vásárcsarnokhoz értem Mellette egy toronyházat építenek. Lakótelepen felérve egy szlovák férfitől érdeklődtem, aki mesélte, hogy ő Budapesten tanult a Zrinyi Miklós katonai iskolában. Kicsit angolul beszélgettem vele, de nem perfektül. Szerencsémre megmutatta az utat a külvárosi Tesco-ig, a Zlaté Piesky nevű helyig, ahol egy tó van a közelben. A kempinget sikerült megtalálnom a jó ember segítségével. Ekkor pont lehetett ebben az időszakban jelentkezni egy kerékpáros maratonra, azt hitték hogy Én is arra jöttem. De málhacsomaggal nem lehetett. 7.50 EURO- fizetem összesen. Lesátraztam és lemostam a kerékpáromat. Később 22 óra körül nyugovóra tértem.

2011. 06. 18. Szombat.

Kora reggel 6 órakor ébredtem, és összeszedtem a sátramat. A kempinget elhagyva betekertem a belvárosba, szerencsére szombat reggel nem volt nagy forgalom a városban. Óvárosban a régi főtéren megnéztem az ódon házakat. Több korszakból maradtak fent főleg a XVIII-XIX. századból. Itt megtalálható a neoreneszánsz, neogotikus, romantikus és barokk stílus is. A városháza egy neoreneszánsz épület. Belvárost elhagyva az új híd kerékpáros - gyalogos sávon mentem át a túloldalra. Itt már lakótelepek tömegei és toronyházak emelkednek. Kerékpáros felüljáró vezet át az autópálya felett, ahol még lift is van mind két oldalán, ha mozgássérült is átmehet kétoldalt. Kerékpáros úton haladtam végig egy nagyon színes lakótelepen át. Itt teljesen külön van a kerékpárút (ami kétsávos) a gyalogos résztől. Pozsonyból kiérve az utolsó magasházak jelzik a lakóterület végét. De már egyre kisebb forgalmú úton haladtam végig. Messziről már szélturbinákat láttam, ami azt jelent közel van Ausztria.

Határt már csak tábla jelezte. Átértem Ausztriába. Szép település fogadott Kittsee. Minden ápolt, tiszta. Szélturbinák közvetlenül a falú közelében voltak. Tovább haladva Gattendorf - Neudorf falukat érintve csekély forgalmú mellékutakon. Itt a tájat továbbra is a szélerőművek uralják. Kerékpárút jelzése végig B21-es volt Neusiedl-ig. E58 jelzésű autópálya alatt haladtam el Parndorf felé. Parndorfon át, az E65-ös autópálya alatt Neusiedl de See felé. Neusiedl (Nezsider) a legnagyobb Fertő tavi település, ahol kb. 5500 lakosú. Itt már a Fertő tó közelség hatással van az idegenforgalomra. Neusiedl-ét elhagyva eltévesztettem az utat, véletlenül a Winden-be tekertem be, ami a szőlővidék, Weiden helyet. Ott már a túra első napján már jártam. Gyorsan visszafordultam és Neusiedle alatt a B10-es kerékpárúton haladtam tovább. Igen modern osztrák vasút mellett haladtam, ami teljes egészében villamosított, és korszerű. Egy Siemens áramvonalas vonat száguldott el párhuzamosan. Wieden-be érve közel nádas után látszott a tó. Itt üdülőtelepek helyezkedtek el egy szép egyenes úton, olyan volt mintha Balatonon lennék. Kiértem egy kikötőbe, ahol menetrend szerinti hajó járatok mentek. A Fertő tóban lehet motorcsónakot is használni, a Balatonban nem. És ez legmelegebb vizű tó is. Továbbhaladva természetvédelmi területen haladtam egészen az utam végéig. Podersdorf - Illmitz között a B10-es kerékpárút murvás szakaszán haladtam át. Az égbolt egyre borultabb volt a reggeli napsütéshez képest. Illmitz után Apelton következett. Itt a környéken volt több magasles és kilátó is. Érdekes de itt háborítatlanul élnek a vadkacsák. Turisták tömegei kerékpáron keresik fel ezt a térséget. Messziről már látszottak az Alpokalja és esőfüggöny vonult Sopron felé. Apelton után Pamhagen-ig meg sem álltam. Pamhagen (Pomogy) az utolsó osztrák település, ahol mentem. Nem sokkal osztrák - magyar határon átkeltem, és a kerékpárút minősége is rosszabb lett. Napokig az osztrák utakon tekertem, utána meg a magyar utakra visszatérni szörnyű volt. Fertődig meg sem álltam. Fertődre beérve megnéztem a gyönyörű Eszterházy kastélyt. Csodás kastélyparkba nem mentem be időhiány miatt, mert estére Sopronba akartam érni. kb. 16 óra körül volt az idő. Fertőszéplakban megálltam egy kicsit cseresznyézni. Dimbes-dombos kerékpárúton Hegykö - Fertőhomok - Hidegség - Fertőboz - Balf kerékpárúton Sopronig. Sopronba érve igyekeztem a vasútállomásra, mert lógott az eső lába. Sajnos eleredt az eső. Én meg városban eltévedve kerestem az állomást. Egy helybéli autóst kérdeztem meg merre a vasútállomás. Az autós felajánlotta, hogy kövessem kerékpárral az autót. Lassan haladva a nagy esőben követtem. Az állomásig elvezetett, és én megköszöntem neki. Bementem az állomásra, leültem pihenni a váróterembe. Tudtam, hogy a másnap hajnali 4-kor Szombathelyre induló vonattal megyek, és itt töltöm az időt addig. Egy idős férfival beszélgettem, ő is azzal a vonattal megy, mint én. De sajnos tudtuk hogy éjfélkor bezár a vasútállomás. Így beszéltünk a biztonsági őrökkel, hogy maradhatunk e éjszaka itt. Az őrök korretek voltak, beengedtek minket nemzetközi váróterembe éjfél után, mivel kint szakadt az eső és hűvös lett az időjárás. Leraktam a polifomomat és hajnali 3-ig aludtam.

2011. 06. 19. Vasárnap,

Hajnali 3:15-kor felkeltem. Összepakoltam a hálózsákom és polifonomat. A 04:00-kor Szombathelyre induló vonattal mentem. Szombathelyre érkeztem 04:55-re. Gyorsan átszálltam a Pécsig menetrend szerinti járatra. 05.15-kor indult, és Pécsre 09:55-re ért be.

Túra értékelésem: Tökéletes utazás és kerékpátúra, azoknak akik szeretnek nyugodt és biztonságos úton tekerni. Közepesen nehéz terepviszonyok (csak a Lajta hegység nehéz felfelé), nem fárasztó végig tekerni az útvonalon. Gyönyörű szép tájak (főleg Ausztriában!!!) . 80 % - ban kerékpárbarát úton bicikliztem. Például a Fertő tó és Duna mentén. Bécsben és Pozsonyban is van bőven kerékpárút. Ausztriában türelmes és udvarias autósokra számíthatunk útközben ha nem kerékpárúton haladunk, mert jobb a morál. Aki szeret természetet járni és várost nézni is, annak szívből merem ajánlani. Túrám megtett távja összesen 480 km volt!

Lejegyezte: ifj. Tamás József

Képek:
Tamás József fotói
.

Kinyitott a Pollack Strand

2011-06-16T20:44:00.002+02:00

A kerékpározás kiváló kiegészítő sportága az úszás. Lehetőséged van Neked is erre a kellemes környezetben lévő pécsi Pollack Strandon 6 - 22 óra között a nyári időszakban, kedvező áron.
Sőt ha bringával mész oda, két legyet üthetsz egy csapásra!

2011.06.11-13. Bánáti biciklitúra

2011-06-13T21:57:00.005+02:00

A túra eredeti beharangozója itt.

A mohácsi állomáson találkoztunk és indultunk Tompára. A javasolt hely közelében a parókia mellett hagytuk az autókat. Itt már nem sütött a nap, sőt kissé hűvös volt, igazi bringás-utazó idő. Így kellemes tempóban haladhattunk. Szabadkán egy kissé eltájoltak minket, így a tótfalui turulmadarat majd jövőre nézzük meg. Akkor már rutinból megy az út, odatalálunk! Alig haladtunk húsz kilométert, megjött az első technikai baj. A tíz napja átfűzött kerekemben elszakadt egy küllő. Mivel nem elég figyelmesen olvastam Eperjesi Józsi korábbi beszámolóját, így még vagy öt kilit mentem tánglizó hátsókerékkel, mire kitaláltam a javítás módját. Közben kiderült, hogy minden adott a javításhoz, igy meg is álltunk.

Nem is tartott túl soká, valaki még csalódott is volt: Már kész is? A későbbiek igazolták, a dolog működik. Megnyugodva indultunk tovább Bikovo „felé”… és megérkeztünk Visnyevac-ra-ba. Én a térkép hiányosságának tudtam be, de P. Zoli mondta meg a tutit, miszerint másik úton megyünk, nem azon amit bejelöltem. Hiába, a szemüveg hiánya… Ekkor határoztunk a módosított útvonalról és továbbmentünk. Zentán megpihentünk egy templomnál aminek a hazaúton jutott még szerep. Még egy jó óra és megérkeztünk Padéra. A honlapon megismert házat könnyen megtaláltuk miután itt jó itinert kaptunk.”Erre a harmadik sarok, a hidrofornál.”Márki Tibi szinte a kapuban várt minket. Kellemesen elfáradva álltunk neki a sátorverésnek. Aztán eljött az est fénypontja is, a roston sütött „Pljeszkavica”. Ez az étel többféle darálthúsból készült fasírozott vagy hamburger szerű laposabb husi, amit a helybéli hentesek maguk kevernek, ezért az ízesítés és a húsösszetétel hentesenként változó. A mi hentesünk jó munkát végzett. Paradicsomból, paprikából, hagymából salátát és kenyeret kínáltak hozzá. A megtett út után senkit nem kellett kínálgatni. Jól bevacsoráztunk! Volt jó erős szerb sör is, no meg pálinka. Késő estig beszélgettünk vendéglátóinkkal.

Másnap reggel megismerhettünk egy újabb helyi ételt, a burek-et, melyet joghurttal kínáltak. Reggeli után útrakeltünk .

Elsőként felmentünk az új hídra - már nincs komp-,vetettünk egy pillantást Ada tornyaira majd a Tisza gátján folytattuk utunkat. A gátról letérve következett egy embert és gépet próbáló szakasz (kb mint Bogádról a hatosra) ami Beodra faluba vitt. Mivel ekkor kezdődött a mise, páran éltek az alkalommal. A mise végeztével az eső elkezdett cseperegni ami elől egy zárva lévő kávézó fedett terasza alá menekültünk. Hamar úgy tett mint aki eláll, be is dőltünk neki. Amint elindultunk, hogy megnézzünk egy templomromot, máris újrakezdte. Szerencsére nem gondolta túl komolyan hamar elállt. Következett öt kilométer földút ami miatt néhányan lemondták ezt a részt. Így utólag kár volt, ugyanis a „neheze” már megvolt Beodra előtt. De utólag könnyű okoskodni. A templomrom nagyon hasonlít a zsámbékira. Formájában, korában, állapotában egyaránt. Rövid ismertetőt hallhattunk Tibortól, majd elindultunk vissza Padéra, ahol már készült a jó halleves. A visszaúton kemény szembeszélben tekertünk, és a tempó sem andalgós volt, így alaposan elfáradtunk és megéheztünk. Igazi „padéi halászlé” várt minket, melynek titkát hiába próbáltuk megtudni. A titok az titok. A fenséges leves után következett a palacsinta, az is helyi specialításként mentás töltelékkel, de volt diós és lekváros is. A fejedelmi ebéd után volt egy kis szieszta, majd a csapat többsége megtett egy kisebb kirándulást az Aranka folyó(patak?) partjára. A vacsorára meg is érkeztek. Újabb helyi specialitás következett. Sült birkahús, melyet kézzel illik enni. Ezért a teríték része a vizes törlőkendő. Hozzá káposztasali. Utána sör, pálesz, kóla és betért néhány barátja is Tibornak. Vidáman telt az este, jót beszélgettünk. Másnap reggel majdnem sikerült a tervezett időben elindulni. Csókáig velünk tartottak Bp.-ről érkezett társaink is, ők azonban felkeresték a hortobágyi híd testvérét. Mi szerettük volna megnézni azt a kastélyt, ami messziről jól látszott, de „mégsem volt ott”.( Ugye a túravezető…..). Így folytattuk sziszifuszi küzdelmünket a szűnni nem akaró szembeszéllel. Bíztunk benne, ha mi elfordulunk nyugat felé, a szél marad úgy. Jól számoltunk, a második harmincast repülve tettük meg. Ezután érkeztünk Palics-ra(ba). Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk mert mára jó meleg lett. A tervezett fürdés meghiúsult,de a gyünyörű parti sétány (és a jó hideg víz) kárpótolt minket. Palicstól majdnem végig a határig kerékpárút van de mivel sok helyen „járda”, nem végig ott mentünk.

Szabadkán láttam a táblát, ami Tompára irányít, de nem vettem észre azt a sikátort, ahol be kellett volna fordulni. Így megérkeztünk a templomhoz, melynél odafelé pihentünk, így egyértelmű volt, túlmentünk az elágazáson.

Végül azért megtaláltuk a helyes utat, a délutáni csúcsforgalomban. Nem volt semmi ahogy tizenhárom málhás bicaj a belső sávból balra nagyívben kanyarodik. Azért tizenhárom mert

Szekszárdi barátaink csatlakoztak hozzánk Bátaszékig. A határ előtt kicsivel M. Józsi vászontörést szenvedett, de sikeresen beért Tompára ő is. Bátaszéken ettünk egy fagyit, (a görcsönyinek jelenthet), majd elköszöntünk egymástól és hazaindultunk.

Túravezető, lejegyezte: Miklovich József

Képek:
Farkas Kati fotói
Leelőssy Ádám képei
Petkó Zoltán fotói 1.
Petkó Zoltán fotói 2.
.

2011.06.13. Pünkösdi Kerékpáros Találkozó a Pécsváradi Várban

2011-06-13T21:18:00.002+02:00

Az eredeti kiírás megtekinthető itt.
Túravezető: Kasza Ernő

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Földes Csaba fotói
.

2011.06.11. Mecseki Hegyikerék" MTB teljesítménytúra

2011-06-11T20:13:00.007+02:00

A rendezvény eredeti kiírása

A 30 km-es táv eredményei
Az 50 km-es táv eredményei

Túrabeszámoló a Rajt, illetve Cél aspektusából

Rekordszámú, 69 nevezővel lezajlott az V. Mecseki Hegyikerék. A 30km-es távra 43-an, az 50km-es távra pedig 26-an neveztek. Szerencsére segítségemre volt barátom, Kovács Gyuri, mert egyedül nem álltam volna a nevezési rohamot, ami reggel 9 óra tájban elkezdődött a Tettyén. Mire az utolsó nevező is elindult, már egyre csúnyábban írtuk (körmöltük) a neveket, e-mail címeket. Mintha mi is megmásztuk volna az első emelkedőt, úgy elfáradtunk, de ez édes teher volt, mert minden várakozásunkat felül múlta a létszám. A rengeteg erős férfi között két hölgyet is üdvözölhettünk, ami külön öröm az elmúlt évek „nőtlensége” után.

Miután Poór Bazsi is elsöpört a rajt helyszínéről, összeszedtük magunkat és áttelepültünk a cél helyszínére, Teca Mama kisvendéglőjének kerthelyiségébe. Mire berendezkedtünk, kiraktuk a jelvényeket, pólókat, csokikat, meg az irodát, már jött is a 30km-es távról az első ember. Aki -mondhatni - szokás szerint Troska Csaba volt (1óra 44 perces idővel), aki minden évben a leggyorsabb a rövidtávon. Vele még volt idő megbeszélni a pálya nehézségeit, de aztán jött sorban a többi részvevő is. Fényképezés, menetlevél kitöltés, póló, jelvény, oklevél, csoki átadás, ment a meló rendesen. A hosszútáv bajnoka is elég hamar megérkezett, Vajda Jani személyében, aki olyan időt repesztett (2óra 44perc), hogy alig hittük! Külön díjaztuk a legidősebb (Várhelyi Sándor), és a legfiatalabb (Horváth Márk) résztvevőt is.

Jó érzés volt látni a sok hegyikerekest, ahogy csoportokban mesélték egymásnak élményeiket, kitűzték a jelvényüket, felvették az ajándékpólót, mindenkin látszott, hogy elégedett volt (szerintem) mindennel.

A szervezők, Poór Balázs és Gábor Tamás ezúton is köszöni Mindenkinek a segítséget, a részvételt, és 2012-ben június 9.-én ismét Mecseki Hegyikerék!

Lejegyezte: Gábor Tamás, Pécs, 2011. június 15.

Képek:
Freilits Rolf fotói
Rostás László fotói
.

Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel!

2011-06-06T16:02:00.005+02:00

Kedves Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub!

Eddig csak saját példámmal, személyes élményeim megosztásával próbáltalak Titeket is meggyőzni arról, hogy a szívünkhöz legközelebb álló élményeket csak magyarországi utazásaink során szerezhetünk. Nagy örömömre már a Magyar Turizmus Zrt legújabb filmjét is figyelmetekbe tudom ajánlani, aminek köszönhetően, remélem, tovább erősödik elhatározásotok: hozzám hasonlóan itthon nyaraltok.

http://www.youtube.com/watch?v=fUf3vKdTuG4

Találkozzunk Salgó váránál, a Tisza tónál, vagy éppen a Bikali Élménybirtokon!

Üdvözlettel:

Hegyi Zsuzsa

"Egy emberöltő sem elég ahhoz, hogy ezt a GYÖNYÖRŰ ORSZÁGOT igazán megismerhessük..."

2011.06.05. VI. ÁRKÁD kerékpártúra

2011-06-05T16:39:00.001+02:00

Képek:
Farkas Kati fotói
Tamás József fotói
.

2011.06.04. XX. 2x100 km Baranyában országúti kerékpáros teljesítménytúra

2011-06-04T21:20:00.012+02:00

A rendezvény eredeti kiírása

Kerek évfordulóhoz érkezett a 2x100, idén lett 20 éves! Nagy lelkesedéssel készültünk mi rendezők, és hasonló lelkesedéssel készülhettek a résztvevők is, amit a rendezvényt megelőző napok sok-sok telefonhívása jelzett. Reménykedtünk a jó időben.

Egész héten változékony idő volt, ez nem volt másképp a teljesítménytúra napján sem. Reggel 7.00-kor borognós idő fogadta a túrára nevezőket. A 9.00-ig tartó nevezés alatt egyszer meg is mutatta magát az eső. Végül a 100km-es távra 56 fő, a 200 km-es távra 19 fő nevezett. A nap folyamán eleinte nem kellett a tűző nappal kűzdeni, de később kitisztult az ég. A fülledt hőség és a 100-as táv sok szintkülönbsége megdolgoztatta a csapatot. Délutánra leszakadt az ég, mintha dézsából öntötték volna. De ez a zuhany már "csak" a 200-asokat és néhány a célba igyekvő rendezőt érintett.

Sokaknak tetszett a 100-as távon Kisvaszar-környéki szakasz, a 200-as körön pedig az Adorjás környéki kiváló aszfalt, mely remélem feledtette a közlekedésbiztonsági okokból bekerülő Bogád-hirdi átkötő út viszontagságait.

Jómagam a célban találkozhattam a társasággal, ahol kiváló hangulat alakult ki a beérkezők között. Örülhetett az aki már maga mögött tudhatta a vállalt távot, illetve búzdíthatta azokat akik "nem voltak 100-asok" vagyis a 200 km-es távra nevezve még jókora út állt előttük.

Mindenkinek járt egy-egy szelet a 20 éves szülinapi tortából. Szokás szerint díjaztuk a legidősebb és legfiatalabb résztvevőt. A legidősebb egyik klubtársunk, Kis Hegedűs József (64), a legfiatalabb Horváth Adrián (14) volt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették.

Külön elismerést érdemel Tárnai Márta klubtársnőnk, aki egyedüli hölgyként teljesítette a 200 km-es távot, ráadásul MTB-vel!

Minden résztvevőnek köszönjük a megjelenést, találkozunk jövőre újra, június első szombatján a XXI. 2x100-on!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Eredmények:
114 km-es táv 1300 m szint eredményei
205 km-es táv 1785 m szint eredményei

Képek:
Rajt - Arató Csongor fotói)
Cél - Keményfi Balázs fotói
Nyári László fotói
2. és 4. EP - Freilits Rolf fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
Tárnai Márta fotói

Ha valakinek vannak a rendezvényről Internetre feltöltött képei, küldje el a linket a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy felkerülhessenek erre az oldalra.

Köszönjük munkájukat a rendezőknek is:
Rajt: Arató Csongor, Keményfi Márti, Müller Éva
1. és 5. EP. Gelencsér Gábor
2. és 4. EP. Freilits Rolf, Nagy Ági
3. EP. Lovas Mónika
6. EP, Cél: Keményfi Balázs, Keményfi Márti
Táblázás, söprű: Sárszegi Attila
Kitűző, emléklap: Lévai Gábor http://www.levaigabor.com/, PITE

.

2011.05.28. Rita+Ati esküvője

2011-05-28T21:07:00.026+02:00

Örömteli esemény volt e napon klubunk életében. Rita és Attila klubtársaink örök hűséget fogadtak egymásnak. Meghívásuknak eleget téve mi bringások is osztozhattunk örömükben.
Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak!

Fiatalok! Kövessétek példájukat!

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
.

2011.05.28. Délutáni bringázás a bodai tóhoz

2011-05-28T09:38:00.004+02:00

Útvonal: Pécs-Pellérd bringaút - Aranyosgadány - Zók - Bicsérd - Boda, majd vissza Pécsre (fagyizás a Capriban)

Táv: kb. 50 km, laza tekerés formájában.

Túravezető: Fülöp Szilvi

Képek:
Farkas Kati fotói
Rostás László fotói

.

2011.05.20-22. Túratárs találkozó Orfűn

2011-05-21T09:10:00.026+02:00

Változat az Orfűn megrendezett túratárs találkozó szombati bringatúrájára:

Útvonal: Kozármisleny - Pécs - Orfű bringaút - Tekeres - Magyarhertelend - Bodolyabér - Kishajmás - Hetvehely - Gorica- Kán - Nagymáté - Bükkösd - Szentlőrinc - Bicsérd- Aranyosgadány - Zók - pellérdi bringaút - Pécs - Kozármisleny Táv: 123 km 830m szint

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Jómagam a szombati bringás programon vettem részt, az útvonalat kiegészítve otthonról az orfűi helyszínre való odatekeréssel, illetve túra utáni hazatekeréssel.
Köszönet a szervezőknek a gondos előkészítő munkákért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Bodor János fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2011.05.14. Kerékpártúra Bonyhádra, Fazekas József kardkészítő műhelyébe

2011-05-14T21:41:00.011+02:00

Útvonal: Pécs 48-as tér-Bogád-Hird-Pécsvárad-régi 6-os-Mecseknádasd-Hidas-Bonyhád, műhelylátogatás-Nagymányok-Kárász-Magyaregregy-Zobákpuszta-Koszonyatető-Árpádtető-Pécs Táv: 107km 800m szint

Túravezető: Poór Balázs

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Ragyogó napsütés, kellemes oldal-szembe-hátszél, valamint 12 mindenre elszánt bringás gyülekezett a 48-as téren. 8-kor elindultunk és 9 órakor Pécsvárad végénél B. Janival kiegészülve talpaltunk tovább Bonyhád felé.

A régi 6-oson haladva néha-néha vizet kutatva ám böcsületes tempóval 10 óra után megérkeztünk Bonyhádra. Gyors „tankolás” valamint szuvenyír beszerzés után begurultunk a kardkészítő Fazekas birtokra.

Azt eddig is tudtam, hogy addig kell ütni a vasat amíg meleg…de hogy milyen izzasztó tud lenni, azt melegen ajánlom mindenkinek.

Ütés-váltás után „találkoztunk” mamuttal, rozmárral, rájával és sokféle trópusi fával. Ezekből készülnek a nyelek, markolatok. Végül egy ovális asztal lovagjainak képzelhettük magunkat ahogy kézről-kézre jártak a kardok, tőrök, szablyák, kések.

Sok bölcsességet és fortélyt hallhattunk a Mestertől, aki türelmesen válaszolt minden kérdésünkre, és annak ellenére hogy tovább maradtunk mint egy óra…nem hányt kardélre, sőt még csak meg sem kardlapozott Bennünket.

A műhelylátogatás után „ebéd” majd szép finoman, tele hassal, hátszélben Kárász felé tettük a kereket. Majdnem ott találtuk a finom ízek fesztiválját de oszt mégsem volt ott, hanem ott volt a szomszédban, Magyaregregyen. Na ott aztán ott volt. Minden volt ott. Zene-bona, eszem-iszom, kirakodó vásárfia meg színesműanyagvicekvacakanyúúvegyélnekemilyet !

Szépen körül jártunk mindent és mindenkit… majd továbbindultunk hazafelé.

Zobákpusztáig kicsit űztük egymást, összevártunk aztán Koszonyatetőn keresztül gurulva-lihegve megérkeztünk Pécsre.

Túravezetői piros pontot érdemel Mindenki, aki ott volt !

Lejegyezte: Poór Balázs

Fazekas József kardkészítő mester honlapja
Link1

Link2

Képek:
Földes Csaba fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói

Video:
Video1
Video2
Video3
Video4
Video5
.

2011.05.14. Kincsek között élünk - kerékpártúra az Ormánságban

2011-05-14T21:32:00.009+02:00

Útvonal: Csányoszró - Vajszló, Kodolányi Múzeum - Lúzsok, Tájház - Kemse, Református templom - Zaláta, Koccintó - Drávasztára kikötő - Drávaiványi - Sellye Táv: 40 + 100 km

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, és GPS-re letölthető itt.

A program eredeti meghívója

Kincsek között élünk ... mikor is volt? Igen, már emlékszem, két éve 2009-ben. Ekkor vettem részt első alkalommal a Sellyéről induló kellemes 40 km-es tekerésen, mely az Ormánságban élők nehéz helyzetére, a táj szépségére és a bőséges építészeti értékekre hívta fel a figyelmét mindazoknak, aki ezt a túrát választották aktív pihenésként a hétvégén. Idén sem volt ez másképp. Halkan jegyzem meg ez a túra egyben "gasztrotúra" is volt, hiszen megállók legtöbbjénél vendégszeretettel fűszerezett finom falatokkal várták a megfáradt kerekeseket.

A túrára egy már összeszokott csapatnak mondható 6 fős társaság érkezett PTKK részéről. Márti, Csiszi, Imi, Laca, Dodi és jómagam. Csiszitől eltekintve - aki keresztfiával Dáviddal érkezett kocsival Pécsről - mindannyian két keréken gurultunk be a sellyei Termálfürdőhöz. A túra teljes távja számunkra az oda és visszaúttal együtt nagyjából 140 km lett.

A sellyei polgármester köszöntőjét követően a 260 fős tömeg Vajszló irányába indult el. A biztonságról a rendőri felvezetés gondoskodott. Már ekkor nagy örömmel pásztáztuk a résztvevőket. Jó volt látni, hogy

a legfiatalabbaktól az idősekig szinte minden korcsoport megtalálható volt a népes induló táborban. Külön öröm volt, hogy nem csak harcedzett profi kerekesek jöttek el a túrára, hanem "hétköznapi" bringások is. Jó érzés volt látni a sok mosolygós arcot :)

Első megállónk Csányoszró volt, ahol az önkormányzat udvarában láttak vendégül bennünket. A pogácsa és frissítő elfogyasztása közben a polgármester szólt hozzánk, amit sajnos nem igazán hallottunk a nagy tömeg miatt.

A pihenést követően folytattuk utunkat Vajszlóra, ahol megtekintettük a Kodolányi János Emlékmúzeumot. Ebben a házban lakott 10 éves korától az író. Édesapja erdőfőtanácsos volt itt Vajszlón. A múzeumban az író

munkásságával kapcsolatos emlékek és egy erdészeti hivatal is helyet kapott. Természetesen itt sem maradhatott el a frissen sült pogácsa, amiből mindenkinek jutott bőséggel. Aki ismer tudja, hogy nagy pogácsa rajongó vagyok, így nagy örömmel majszoltam.

A tartalmas pihenőt követően Lúzsoknál álltunk meg következő alkalommal, hogy megtekintsük a tájházat. Ez egy tipikus talpasház, melyben körül is néztünk. Ezt követte Kemse, ahol a református templom előtti téren pihentünk meg.

Ebédünket Zalátán fogyasztottuk el. Vendéglátóink finom vadpörkölttel vártak bennünket. Ekkor már nagyon meleg volt, így sokan hideg üdítővel és alkoholmentes sörrel hűtötték magukat a Koccintó-Kocsmában. A figyelmesebb látogatók itt sok régi használati tárgyat vehettek szemügyre. Szinte egy kis mini múzeum üzemelt az asztalok körül.

Az ebédet követően a Dráva felé vettük utunkat. Drávasztárán értünk le a partra, ahol nagy örömünkre kemencében sült kakaós és diós kaláccsal láttak vendégül bennünket. Természetesen mindenki gyönyörködött a lassan hömpölygő Drávában és élvezte a jól megérdemelt pihenőt.

Innen már csak egy megálló volt hátra Drávaiványi, ahol megtekintettük a festett fakazettás reformárus templomot. Azt hiszem talán ez az épület fogott meg legjobban a túra során. Egyszerűen gyönyörű. Aki nem

látta, pótolja mindenképp!

Délután kettő környékén értünk vissza Sellyére. Aki nem sietett vissza, megmártózhatott termálfürdő vizében.

Mi rövid pihenést követően tovább indultunk, hogy legyűrjük a még hátralévő 50 km-t és egy jó görcsönyi fagyival jutalmazzuk magunkat :)

Összegezve egy nagyon remek túrán vettünk részt. Sok szépet láttunk és jókat ettünk. Ha jövőre is megtartják ezt a túrát, akkor itt a helyünk mindenképp.

Lejegyezte: Bodor János

Képek:
Bodor János fotói
Csiszár Gábor fotói
Rostás László fotói
Dr. Tárnai Márta fotói
.

2011.05.08. II. Gubacsos kaláka-nap

2011-05-08T22:07:00.001+02:00

Jól sikerült a mai nap, sokan voltunk, de mire végeztünk, jól esett az eső is:)
Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:
Farkas Kati fotói

.

2011.05.07. Hegyes-tavas túra - kerékpár

2011-05-07T23:03:00.016+02:00

Útvonal: Pécs, Mecsek Áruház előtti tér - Magyarürögi-út - Teca mama vendéglője - Pécs-Orfű kerékpárút - Orfű - Tekeres - Kovácsszénája - Husztót - Hetvehely - Jakab-hegy - Golgota - Kővágószőlős - Cserkút - Pécs Mecsek Áruház. Táv: 55km

Túravezető: Rostás László

A túra útvonala megtekinthető itt.

Szombaton 9 órára 11-en gyűltünk össze a Mecsek áruház előtt, hogy tekerjünk egy jót a baranyai tavak, dombok közt.

Némi beszélgetés, üdvözlés után neki is vágtunk az útnak, majd 50 m után máris megálltunk, ugyanis a téren felejtettem a hátizsákomat egy padon:)

Nosza, gyorsan visszabringáztam érte,majd folytattuk az utat.

Hamar felértünk a kerékpárút elejéhez, ahol elénk tárult a meredek kezdés:)

Akik még nem jártak itt, nagy lelkesedéssel nekivágtak, hogy legyőzzék ezt a kis hirtelen emelkedőt..Aztán jött a hidegzuhany, hogy ez bizony nem rövid, de meredek.

Viszont, mindenki felment rajta addig, amennyire a kondija bírta, volt aki végig, és voltak, akik egy részén feltolták. Ez semmit nem ront a teljesítményükön, sőt, elismerést érdemelnek, ugyanis a bringaút eleje valóban elég keményre sikerült.

Ezután már csak néhány keményebb emelkedő volt, de azokat mind leküzdöttük, és felértünk Remete-rétre, ahol még egy túratársunk csatlakozott hozzánk.

Innen jött a jól megérdemelt pihenés,gurulás fékevesztetten ( na jó, nem, mert eléggé szemetes volt az út.) majd a túloldalon az újabb lejtő. Kiértünk a Mecsek-házához, majd tovább tekertünk az Orfűi-tó háta mögött.

Végigtekertünk a Pécsi-tó partján, majd , kissé eltérve eredeti tervünktől, nekivágtunk a Tekeres-Kovácsszénája közti bringaútnak.

Ez azonban nem a legjobb döntés volt, ugyanis a bringaút egyszer csak végetért, és földútban folytatódott, ami helyenként nehezen járható, és sáros volt. Azért leküzdöttük, némi nehézségek, és tájékozódás árán. ( Na, vajon merre menjünk).:)

De végül odataláltunk, és a tó partján, kellemes, szép környezetben ettünk , ittunk, fotóztunk, kerékpárt javítottunk.

Megvártuk eltévedt társunkat is, aki elment előre, Magyarhertelend irányába:)

Továbbindulva, sík úton tekertünk, hátszélben, nagy beszélgetések közepette, majd egy elágazásnál balra fordulva, elkezdtük a mászást Abaliget irányába. Valamiért abbamaradt a beszélgetés, és felváltotta a lihegés:)

De felértünk, majd tovább Hetvehely irányába. A falu elején megálltunk a temetőnél, szerelvényigazítás, kulacsok töltése, szemből bogár kiszedése, és egyéb finomságok után, tovább mentünk.

Pár száz méter után megint balra elágazás, majd jött a beígért hosszú emelkedő.

(Lehet, a baj a balra fordulásokkal van? Sebaj, legközelebb jobbos túrát szervezek.)

Hosszú ez az emelkedő, be kell osztani az erőt, és meg kell kűzdeni a feljutásért. Útközben kárpótol a harsogó zöld tavaszi erdő illata, látványa, hangjai, madárcsicsergés, bogárzsongás, és a megvadult motoros fülsértő hangja:)

Felérve, a kilátás mindenért kárpótol, jobbra letekintve kinyílik a táj, ellátni egészen a horvát hegyekig, közben Pécs, és a környező falvak által szabdalt táj változatos képe nyújt látnivalót. A hegytetőn már nem nehéz az útvonal, kellemes , enyhe le-fel, amolyan bringás hullámvasút. Élvezzük is, újra megindul a társalgás, nevetés. Majd egyre jobban lejt a pálya, és elkezdődik a hosszú gurulás, le Golgotán keresztül Kővágószőlősre.

Közben egy törött küllő javítása, ismét a mindenre jó gyorskötöző a nyerő megoldás.:)

Innen túránk utolsó állomása következett, Cserkút, ami előtt azért ismét éreztük, mégiscsak a Mecsekben bringázunk. Vagyis ismét domb:)

A faluközpontban, az Árpád- kori templom kertjében megpihentünk, megettük utolsó maradék szendvicseinket is, és pihentünk egy félórát.

Hamarosan továbbindultunk, és jött az utolsó nagy gurulás, Cserkútról a

6-os útig, egy hosszú lejtő:)

Igen jó volt.

Képek:

Földes Csaba fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
Dr. Tárnai Márta fotói

Video:
Rostás László filmje
.

Összességében, úgy érzem, egy jól sikerült, látványos, néha nehéz, de jó hangulatú túrán vagyunk túl, és én mindenkinek köszönöm, hogy eljöttetek, és részt vettetek a túrán. Találkozunk a következőn.

Lejegyezte: Rostás László

2011.05.01. Első ingolstadti túra

2011-05-01T22:09:00.011+02:00

Kihelyezett tudósítónk jelenti Ingolstadtból:

A túra útvonala GPS részére letölthető, műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bondor Mihály fotói
.

2011.04.29. Kritikus Tömeg - Pécs

2011-04-29T21:12:00.001+02:00

Ez alkalommal a KRESZ-parkból indultunk, hogy a Kelet-nyugati elkerülő úton az épülő Pellérd-Pécs kerékpárút egy problémás kereszteződésére hívjuk fel a figyelmet.

Bővebben: www.kritikustomegpecs.hu

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Tamás József fotói

.

2011.04.25. Húsvét hétfői evezés a Pécsi-tavon

2011-04-25T20:40:00.004+02:00

Rendhagyó módon, néhányan húsvéti locsolkodás gyanánt az orfűi Pécsi-tó vizét választottuk. Két kenuval szeltük keresztben-hosszában, ki tudja hányszor a tavat.

Ez az alkalom lehetőséget biztosított végre egy evezésre a már gyakorlott vízitúrázóknak, illetve azoknak is, akik még csak ismerkednek a természetjárás e csodálatos műfajával. Úgy néz ki, sikerült megszerettetnünk az újoncokkal az evezést, akik kellő bátorságot gyűjthettek egy majdani vízitúrán való részvételre.

Délelőtt az idő kicsit felhős volt, néha egy-egy esőcsepp is lecseppent, de délutánra igazán gyönyörű napos idő kedvezett nekünk. Voltak pillanatok, mikor a nyári vízitúra érzés jött elő belőlem.

Nagyon élveztük mindannyian a napot, jól esett húzni ismét a lapátokat. Tervezzük, hogy a jövőben a már szokásossá váló egyhetes vízitúra mellett egy-egy napra elővegyük a kenukat, és Pécstől elérhető távolságban lévő vizeken szeljük a habokat.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
.

2011.04.23. Húsvéti bringázás

2011-04-23T16:11:00.049+02:00

Útvonal: Pécs – Üszögpuszta – Kozármisleny – Újpetre – Villány – Siklós – Harkány – Diósviszló – Ócsárd – Görcsöny (fagyizó) – Pellérd – bringaúton Pécs

Táv: 90 km.

Rövidebb változat: Kozármisleny – Újpetre – Villány – Siklós - Vokány - Kistótfalu - földúton Áta - Szőkéd - Egerág - Kozármisleny Táv: 66 km

Túravezető: Fülöp Szilvi

A túra rövidebb változatának útvonala GPS részére letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Nagyszombati, hirtelen ötlettől vezérelt kis edzésre indultunk. Néhányunknak szerencsére a húsvéti ünneplés sorába belefért ebben a gyönyörű időben egy kis együtt gurulás. Nem voltunk sokan, de ez Nagyszombat lévén nem is várható másképp. A teljes csapat Kozármislenyben jött össze. F. Szilvi, K. Balázs, K. Gazsó, M. Józsi, R. Valentin.

Jó hangulatban, kellemes, de jó tempóban haladtunk. A pálya mindannyiunk számára ismerős volt, szeretjük mindannyian ezt a hazai kört. Szokásos pihenőhelyünkön, a palkonyai játszótéren ettük meg harangszóra az ebédre való szendvicsünket (A túra a szokástól eltérően nem reggel indult). Gyönyörű volt a Palkonya utáni szakasz. Palkonya, Villánykövesd, Villány, Szársomlyó.

Siklós környékéig együtt haladtunk. Az előre megbeszélt terv szerint Gazsóval mi Vokány - Áta felé rövidebb úton jöttünk haza, így is elegendő volt a mai táv. Szilviék továbbhaladtak az eredeti hosszabb útvonalon.

Az út során nyugodt falvakon haladtunk, szinte senki sem mozgolódott. Az idő szinte a nyári meleget idézte.

Áta környékén elfogyott az ivóvizünk, közkút nem volt a faluban. A falu végén az egyik háznál szerencsére megláttunk egy nénit, aki szívesen adott friss vizet. Köszönet neki!

A túra végén hazaérve ismét érezhettem azt az el nem mondható, le nem írható elégedett, kellemes fáradtságot.

Köszönjük a túrát Szilvinek! Boldog Húsvétot!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói

.

2011.04.19. Bringás reggeli

2011-04-19T14:36:00.001+02:00

Képek:
Földes Csaba fotói
Tamás József fotói
.

2011.04.16. XII. Balatonkör

2011-04-16T20:30:00.004+02:00

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető, és GPS részére letölthető itt.

Nagyjából fél éve vetődött fel a klubtagok közül néhányunkban, hogy meg kellene kerülni a Balatont kerékpárral. Ennek az előzménye, hogy két társunk, Cs. Gábor, és B. Misi már megtették ezt a túrát, és sok szépet, és jót meséltek róla.

Természetesen szerepet játszott a kihívás is, hisz azért 206 km az nem egy mindennapi, megszokott kis tekerés!

Eme előzmények után, a klubból hatan, T. Márti, Bo. Jani, B. Misi, Cs. Gábor, R. Imi, és R. Laca, úgy döntöttünk, hogy valóra váltjuk ezt a tervet.

Hosszas megbeszélések, személyes találkozó, és „kalóriagyűjtés” (finom hagymás zsíros kenyér Gáboréknál) után, elérkezett a nap!

15. én délelőtt begördült a házunk elé Gábor, hogy megkezdjük a nagy kalandot. Felpakoltunk, bringát, csomagokat, majd elmentünk Imiért, és vele, illetve a csomagjaival kiegészülve folytattuk utunkat Misiért.

Odaérve, már várt minket, így egy gyors pakolás után elindultunk a Budai-vámi Tescóhoz, hogy Mártival, és Janival kiegészülve, folytassuk utunkat.

Útközben különösebb esemény nem történt, csak Misi szeretett volna állandóan enni.

Így, megelégelve a panaszát, a Köröshegyi völgyhídnál ettünk egy pizzát.

Egy jó óra autózás után aztán megérkeztünk Balatonföldvárra, a másnapi rajt színhelyére.

Levettük a bringákat, majd elmentünk a regisztrációhoz. Azon hamar túlestünk, péntek lévén, még nem sokan voltak. Ezután a bringák műszaki átvétele, majd az ezt igazoló matrica felragasztása következett.

A regisztrációnál kaptunk egy jópofa kis hátizsákot, benne müzli, banán, szőlőcukor, és a karszalag. Emellé, ami igen jól esett, a mindenkinek névre szóló rajtszám.

Kicsit még nézelődtünk, majd irány a szállás.

Odaértünk, lepakoltunk, behurcolkodtunk, és nekiláttunk a főzésnek, szendvicskészítésnek.

Márti, és Jani finom szenyókat készítettek, Misi egy speciális, de nagyon jó ubisalit. Imi, és én pedig a pörköltet próbáltuk meg nem elrontani.

Állítólag sikerrel jártunk, de ez inkább Imi érdeme, aki azért felügyelt engem is.

Miután elkészült, igen jót ettünk, volt, aki kettőt, majd kis borozgatás után lassan kezdtünk készülődni a lefekvéshez.

Másnap hajnali fél 4 kor ébresztő, ebben állapodtunk meg, mert 6 órakor rajt, és addig még van mit tenni.

Ehhez képest, fél 11kor még hatalmas nevetések hallatszottak, nem úgy tűnt, hogy hamar elalszunk.

Lassan azért mégiscsak sikerült, és csend borult a házra.

Éjjel fél 2 körül Márti felébredt, és halkan megkérdezte Janit, hogy mennyi az idő, erre felébredt Imi is, majd Gábor, és hamarosan mi is Misivel.

Vagyis, fél 4 helyett fél 2kor.

Persze, visszaaludni senki nem tudott, meg sok értelme nem is volt, ezért felkeltünk. Misivel felpakoltuk a bringákat, majd némi reggelizés, és egyéb dolgok után, elindultunk szépen, lassan Földvárra..

Odaérve, már egész sok ember volt mindenhol, pakolás, szerelés, készülődés mindenfelé, és izgalom, hiszen mindjárt elrajtolunk. Azért az még odébb volt, viszont addig is volt mit csinálnunk.

Egy rövidke beszéd után, ez meg is történt, és elindult a XII. Balaton kör!

206 km áll előttünk, kb. 16 óra nyeregben. De sebaj, ezt akartuk, ezért jöttünk. Jó érzés volt elindulni, hihetetlen élmény ennyi kerekest együtt látni, mindenki vidám, nevetős, és egy cél érdekében teker, szóval, hihetetlen hangulata van az egésznek. Ezt elmondani, elmesélni, leírni nem lehet, ezt át kell élni.

Szóval, nekiindultunk, és frissen tekertünk. Nekem, mint elsőbálosnak, újdonságként hatott a sokfajta figyelmeztetés, ezek közül is a leggyakrabban használt kiáltás, a FÉK!

Erre nagy szükség van, ugyanis 804 bringás nem tud egyenletes tempóban haladni, amit még plusz út, és terepakadályok is nehezítenek, így állandó a ráfutás.

És amint fékezünk, azonnal FÉK kiáltással kell figyelmeztetni a mögöttünk haladót.

Elég jó tempóban haladtunk tovább, majd lassan megérkeztünk első pihenőhelyünkre, Balatonkenesére. Itt összevártuk a kissé szétzilálódott társaságot, majd némi saját frissítés után tovább haladtunk.

Érdekes érzés, és látvány volt az is, ahogy a keresztutcákat lezárták nekünk, és csak a bringások gurultak az utakon, senki más.

Sok helyen az autósok kiszálltak, és tappsal köszöntötték a kerekeseket, ez is jól esett.

A következőkről igazából túl érdekefeszítőt nem tudnék írni, ugyanis tekertünk, teker FÉK tünk, tek FÉK ertünk, és tekertünk.

Több helyen kaptunk frissítőt, vizet , pizzát, pogácsát, izotóniás italokat, és sokat álltunk is, amíg egy- egy vasúti átjárón, vagy hídon átsétált a 800 ember.

Közben bárki mellé kerültünk, jókat lehetett beszélgetni, viccelődni, óriási hangulat volt végig a túrán.

Félúttól már kezdtük azért érezni, kicsit fáj az ülep, a csukló, de a hangulat ezt is csökkentette.

Én mindenesetre estem egy jóízűt, és majdnem letroltam egy másik bringást is.

Egy pillanatra néztem félre, és mire visszafordultam, állt előttem a sor, így egyéb megoldás híján, szép ívben beestem két bringás közé.

Szerencsére, se nekik, se nekem nem lett bajunk, így némi igazítás után tovább. Picit vérzett a térdem, de semmi komoly. Tekertünk és sorra hagytuk el a településeket, és a pihenőket, így Zánka, Badacsonyőrs, Gyenesdiás, és Fonyódliget is mögöttünk maradt.

A Badacsony környéki dombok, pécsi szemmel, semmik, nagyon kellemes, és látványos, technikás hullámvasút volt.

Fonyódligeten újabb frissítő állomás volt, és itt már kezdett sötétedni is, így mindenki lámpát szerelt. Innentől még nagyobb figyelmet kívánt a túra, hisz a látási viszonyok erősen korlátozottak voltak, és továbbra is sűrűn egymás mellett, mögött haladt a sok kerekes.

De baj nélkül beértünk Balatonszemesre, ahol összevártuk a mezőnyt, majd lassabb tempóban, a rendezők kérésének engedelmeskedve, ( illetve, ha jól emlékszem, a legjobbat, épp itt, egy rendező mögött sprinteltünk), együtt haladtunk a még visszalévő 10 km megtételére.

A távolban lassan feltűntek Balatonföldvár fényei, és egyre jobban meglódult a mezőny, mindenki be akart már érni. Megszólalt a felvezető kocsi szirénája, és az út két oldalán álló emberek éljenzése , tapsolása közt begurultunk végre a rég várt célba.

Felemelő érzés volt, gondolom, sokunknak bepárásodott a szeme.

Körbeölelgettük egymást, Misi, és Imi elmentek a gulyásért, majd kerékpáros bemutatót néztünk, és megvártuk a tombolasorsolást, ahol egy igen szép Magellán bringát lehetett nyerni. Nem nyertük meg

Lassan eloszlott a tömeg, mi is felpakoltunk, és irány a nyaraló. Ott azért még koccintottunk egyet pezsgővel, majd fürdés után gyorsan ágyikó. Most senkit nem kellett ringatni, pár perc múlva csak a szuszogás hallatszott, némi horkolással vegyítve

Másnap 8 óra körül ébredtünk, Márti, Jani, Misi, és én elmentünk kávézni, meg boltba, majd hazatérve összepakoltunk, és ebédeltünk. Ezután, mert nem volt elég tegnap, bringára ültünk, és irány Mária, a Florida fagyizó. Ettünk egy jó fagyit,majd fényképezkedtünk a mólón és kerülővel hazatekertünk.

Jani lenyírta a füvet, mindenki takarított, mosogatott, és készülődtünk haza.

Pontban 5 órakor indultunk el Fenyvesről, és miután mindenkit hazafuvarozott, Gábor is hazaért késő este.

Nos, összegezve, óriási élményben volt részünk, felejthetetlen hangulat, profi szervezés, és a teljesítmény. 206 km, 13 óra alatt, hűvös időben, majd melegben, szerencsénkre folyamatos hátszélben, barátok közt, vidáman, és azzal a tudattal, hogy jövőre is itt a helyünk.

A Balatonkör nélkül szegényebb lennék egy élménnyel, mely igencsak meghatározó élmény. Mindenkit bíztatok rá, ha van rá módja, próbálja ki, nem fogja megbánni.

Én ott leszek jövőre is.

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Rostás László fotói
Dr. Tárnai Márta fotói

Videó itt.
.

Felmérés

2011-04-12T22:54:00.002+02:00

Kedves Mindenki!

Egy kutatáshoz kérném a segítségeteket, aminek az eredményeit később sokfelé tudjuk hasznosítani.

Kérlek, hogy töltsétek ki az alábbi linken található kérdőívet (10 perc az egész):

http://www.kerekvaros.hu/kozlekedesi-felmeres-2011/

Minél többen töltik ki, annál pontosabbak lesznek az eredmények, ezért kérlek terjesszétek az ismerőseitek körében, tegyétek ki közösségi oldalakra.

Segítségeteket előre is köszönöm!

Üdv:

Lévai Gábor

2011.04.02. Tenkes Maraton/30/20/15/10

2011-04-02T20:53:00.002+02:00

Képek:
Herke Barnabás fotói
Rostás László fotói
.

Újdonságok a vasúti kerékpárszállításban 2011.03.31.

2011-03-31T23:59:00.001+02:00

A tartalomból:

Szezonális kerékpárjegyek áprilistól
Menetrendi jelölések változásai
Idén először erdélyi kerékpárszállítás

Klikk ide
.

Kerékpáros balesetmegelőzés

2011-03-31T22:00:00.004+02:00

T. kerékpárosok, klubtagok!

Tegnap voltam a városi balesetmegelőzési bizottság ülésén. 3 számunkra is érdekes dolgot tudtam meg:

1. 2010-ben a városi rendőrkapitányság területén 1682 közúti baleset történt, ebből 8 halálos áldozatot is követelt. Kerékpárosokkal kapcsolatba hozható baleset 35 volt, ebből 1 halálos (a kerékpáros hibájából, ok: erős alkoholos befolyásoltság). Arányaiban a 35-öt soknak tartom. Mit lehetne tenni ellene?

2. A holnap induló, kerékpárosokat és a kerékpárokat fokozottan ellenőrző akcióra azt mondták, hogy nagyon szigorú lesz, különösen a kerékpárok KRESZ-ben előírt tartozékainak meglétét illetően. Ha szó szerint értik, amit mondtak, akkor minden kerékpáros le fog bukni, mert a KRESZ a névtáblát is előírja kötelező felszerelésként, s ilyet biciklin kb. 40 évvel ezelőtt láttam utoljára. A működőképes lámpát biztosan számon fogják kérni, ezt külön mondták.
3. Az orfűi kerékpárúttal kapcsolatban került szóba, hogy olyan közúton, amelyik mellett párhuzamos kerékpárút van, tilos kerékpározni, akkor is, ha ezt tábla külön nem tiltja. (Ugyanezen úttal kapcsolatban megállapították, hogy főleg az első időben nagyon sok baleset lesz a sok, éles kanyar és a burkolaton lévő sár, kavics, stb miatt.)

Iván bá'
.

Részeg és kivilágítatlan bicajosokat ellenőriz a rendőrség

2011-03-29T15:17:00.002+02:00

http://bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/reszeg-es-kivilagitatlan-bicajosokat-ellenoriz-a-rendorseg-368150

2011.03.26. De jó, hogy megint együtt tekerünk! - szezonkezdő kerékpártúra

2011-03-26T21:30:00.005+01:00

Útvonal: Pécs, 48-as tér - Pécs-Bányatelep - Kénes út - Komlói út - István-aknai elágazó - Béta-akna - Petőfi-akna - Vasas - Bogád - Pécs

Táv: 36 km. Szint: kb. 410 m.

Az útvonal megtekintéséhez klikk ide

A Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub idei első, saját szervezésű bringatúrája szombat reggel 9 órára volt meghirdetve a 48-as térre.

Nem túl nehéz, viszont látványos útvonalon készültünk végigtekerni.

9 órára össze is állt a csapat, 21 fő jött el, hogy kihasználva a jó időt, kerekezzünk egyet a Mecsekben.

Induláskor Csabi vezette a csapatot, mert, mint mondta, a 33as számú háznál el kell menni jobbra, vagyis az erdőn keresztül tud egy rövidebb utat.

És így is volt, kihagytuk a Rigóder dombot, és a Hármas-hídi kanyarban értünk ki a főútra.

Ezután eltekertünk Pécs bányatelepre, majd következett az első mászás, ami eléggé próbára tette a csapatot.

Meredek a Kénes út! Felérve összevártuk a kissé szétzilálódott társaságot, majd itt derült ki, hogy egyik társunk bringája lerobbant. Kónusz problémái voltak. Szerencsére ügyes kezű bringások is voltak köztünk, sőt, szerszám is volt, így megoldódott a probléma. Közben a csapat egy része elment az István aknai elágazóhoz, mert fáztak.

Ott bevárták az utóvédet, majd elindultunk túránk kényelmes szakaszára. Sík terepen, majd hamarosan lejtőn folytattuk utunkat, élénk beszélgetések között.

Egy erdészeti útelágazásnál megálltunk, hogy bevárjuk egy túratársunkat, aki előrement, de a rossz úton. (Mint később kiderítettem, ő ment a jó irányba, és az eredeti kiíráshoz képest mi tévedtünk el J).

Természetesen, nincs szó igazi eltévedésről, egyszerűen csak kihagytunk pár kilométert.

Ezután egy nagy gurulás következett, majd kellemes hullámvasutazás a 6-os útig. Azon átkelve, megálltunk, és mindenki frissített, evett, ivott.

Hamarosan tovább indultunk, és ismét hullámvasutazva értük el a bogádi emelkedőt. Előtte, egy új létesítésű Tüzép telepen malacokat, kecskéket, juhokat láttunk. Valószinűleg biotüzép volt.:)

Ebből az irányból nem olyan vészes a bogádi domb, de azért széthúzta a csapatot. Felérve, tulajdonképpen véget ért a túránk, elköszöntünk egymástól, és elindultunk hazafelé. Mindenki a neki legkedvezőbb irányba. Szép lassan elkopott a társaság, a 48-as térre már csak ketten értünk vissza, az autóhoz.

Szép túra volt, és mindenkinek köszönöm, hogy részt vett rajta.

Külön elismerés illeti egy új társunkat, aki nem igazán bringás, idén még nem is tekert, ennek ellenére végigjött a távon. Szép teljesítmény volt. Várjuk máskor is.

Még egyszer köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, és remélem, minél hamarabb, és minél többen találkozunk a következő túrán.

Túravezető, lejegyezte: Rostás László

Képek:

Földes Csaba fotói
Rostás László fotói (+1 video)

2011.03.25. Éves taggyűlés és szezonkezdő előadóest

2011-03-25T21:45:00.003+01:00

A program eredeti meghívója letölthető itt.

Ünnepélyesen megnyitottuk a 2011-es kerékpáros szezont.
Szeretettel várunk minden bringást túráinkon, rendezvényeinken!

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Tamás József fotói
.

2011.03.20. Dél-Börzsönyi kilátások – gyalogos teljesítménytúra

2011-03-20T16:17:00.004+01:00

2011. március 20-án egy összevont szülinapi túra keretében a Klubból 5-en úgy döntöttünk, hogy részt veszünk a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület Dunakanyarban rendezett teljesítménytúráján. A választás több okból is szerencsés volt: egyrészt az itthoni esős-havas időből a tavaszba utaztunk, másrészt pedig a már tőlük megszokott remek szervezés miatt nagyon jól éreztük magunkat. A Dunakanyar legszebb részein mentünk, Zebegényből kiindulva. A csapatból ketten (M.Évi és H.Barna) a 30 km-es távot, a többiek pedig (F.Kati, Sz.István + S.Szabina és én) a 15 km-es távot választották. Többször voltunk már sáros túrán, de ekkora sárban talán még sosem volt részünk. A túrának volt olyan szakasza is, ahová a rendezőknek kötelekkel kellett biztosítani a haladást, ez persze még izgalmasabbá tette a túrát! Ennek ellenére a túra és a hangulat remek volt, szokásunkhoz híven többször „zengett az erdő” a kacagásunktól.

Minden elismerésünk, és köszönetünk jár a rendezőknek, akik már szinte ismerősként üdvözöltek bennünket! Máskor is szívesen megyünk a túráikra!

Lejegyezte: Fülöp Szilvi

Képek:
Farkas Kati fotói
Herke Barnabás fotói

Kerékpáros pihenőtől a barlangturizmusig

2011-03-16T21:02:00.001+01:00

A Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület overallos barlangturizmussal foglalkozik Orfűn, túráik a Mecsek Házából indulnak ki, ahol is kiér a Pécs-Orfű bicikliút.

A fenti egyesület szeretne egy biciklis pihenőt kialakítani - büfé már üzemel - ahol italokat, szendvicseket tudnak venni az odaérkezők.

Szeretnék, ha a biciklisek megpihennének náluk, és ha van kedvük, akkor elvinnék Őket barlangi túrára is.

Az egyesületükről és a Mecsek Házáról további információt találhatsz a www.szkbe.hu - és a www.mecsekhaza.hu oldalon.

Az információ forrása: Lukáts Lilla SZKBE - Turisztikai Programtervező

2011.03.14. Gemenci erdő körbe tekerése, avagy a két híd túrája

2011-03-14T21:43:00.010+01:00

A túra eredeti beharangozója:

"Szeretném ha hagyománnyá válna a Gemenc-i erdő körbe bringázása, más néven a két híd túrája. Remélhetőleg jó időnk lesz, de ha nem, eső nap március 26 szombat.

A megszokott útvonalon tekerünk végig 20 km-ként pihenőt tartunk, de nagy pihenőnk lesz Érsekcsanád Rév-csárdánál ahol megkóstoljuk a finom palacsintát.

Megállunk Pörbölynél az állat simogatónál, valamint Lassi-nál a játszótéren. Aki kedvet érez hozzá az a kéken is kerekezhet Bajától - Lassi-ig. A Keselyűs-i csárdánál szintén nagyobb pihenőt tartunk. A túra folyamán több helyen lesz röviditésre lehetőség azok számára akik ezt jelzik a túra közben.

A túra teljes távja:74 km A túra a töltésen halad végig aszfalton, szint nincs.
Kényelmes bringázásra készülhetünk. Jó tekerést!! "

Túravezető: Tóth János

A bejárt túra útvonala GPS részére letölthető, és műholdfelvételen megtekinthető itt.

Március 14-én hűvös reggelen gyülekeztünk a pécsi Domus parkolóban, hogy 2 autóval nekivágjunk a Szekszárdra vezető útnak. Tudtuk, hogy rajtunk kívül még 5 autóval mennek Pécsről a túrára, mely 9 órakor indult Szekszárdról. A túrát egy szekszárdi túratárs, Tóth János szervezte és Ájbi hívta fel rá tagságunk figyelmét. Mire elindultunk, már tudtuk, hogy nagyon szép kora-tavaszi időnk lesz. Szekszárdon a Garay téren rengetegen gyűltünk össze nem volt egyszerű összeterelni a nyájat a csapatfotókhoz. Végül 74-en (vagy 75-en) vágtunk neki a távnak egy rövid eligazítás után. Szekszárdot elhagyva kelet felé tekertünk Gemenc irányába. Első megállónk Bárányfokon volt, ahol trófeamúzeum és állatsimogató a látnivaló.

Itt a csapat egy része az állatokat kergette, egy másik részük jó túrakerékpáros módjára előkapott valami ennivalót a batyujából. Ezután továbbindultunk kelet felé és a Keselyűsi csárdáig meg sem álltunk. Ezen a ponton fogunk majd a körtúrára megérkezni valamikor délután. Rövid pihenő után a kissé szakadozott mezőny után eredtünk és a Sió zsilipen keresztül elértük a Szent László Duna-hidat. Itt egy társunk sajnos balesetet szenvedett, a hídról lekanyarodás egy 90 fokos lejtős kanyar, a szélén kőzúzalékkal. Itt csúszott meg és ütközött a korlátnak társunk. B. András és N. Zsuzsa azonnal a segítségére siettek. Kis tanakodás és a sérülések felmérése után végül is mentőt hívtunk, mert gyanúsnak tűntek a sérülések. A mentő a gáton elég hamar kiért Bajáról és elvitte a sebesültet. Társunk jól van, kulcscsontja tört el és kisebb zúzódásokat szenvedett estére már hazaengedték a kórházból! Ezúton is jobbulást és mielőbbi felgyógyulást kívánunk neki! A kerékpárját B. András és Tibor kísérték el a következő pihenőhelyre az érsekcsanádi Rév sörözőbe. Ez nem volt kis teljesítmény abban a szembeszélben amit itt kaptunk ezen a 6 kilométeren! A Rév sörözőben nagyon finom palacsintával enyhítettük a szembeszél okozta szenvedéseinket és gyúrtunk lelkileg a következő kilométerekre. Itt a mezőny már eléggé szétszakadozott, mivel a baleset miatt közel 2 órás késésben voltunk a csapat végén! Túravezetőnk megvárt mindenkit és együtt indultunk tovább Baja felé. A bajai Duna hídon baj nélkül átkeltünk, majd rövid szakaszon az 55-ös úton haladtunk Pörbölyig. Ez a szakasz szűk és nagy a forgalom még ünnepnapon is! Szerencsére hamar vége lett és Pörbölynél csatlakoztunk egy nagyobb csapathoz, akik bevártak minket. Itt az erdei vasút végállomása és egy erdei iskola található, ideális kiindulási pont családos kerékpár és gyalogtúrákhoz, nagyon szép és tiszta hely!

Pihenőnk után a társaság nagyobb része átment az út túloldalán az erdőben található kis rezervátumhoz állatokat nézni. Láttunk vadmalacot, őzet. Lehetett etetni is őket, vadmalac szereti a csokis müzlit! Tettünk egy kört a rezervátum körül, majd vissza a töltésre és irány Lassi. Ez a kis tisztás az erdőben egy megállója az erdei vasútnak és van itt egy kis játszótér is. Rövid nézelődés után visszatekertünk a gátra és Észak felé folytattuk utunkat. Gyönyörű vidéken csodálatos fények között tettük meg a Keselyűsi csárdáig tartó utat. Nekem az útnak ez a része tetszett a legjobban! (meg a vadmalacok!) A csárdánál elköszöntünk szekszárdi társainktól és együtt mentünk vissza az autókhoz. Gyors pakolás és utaztunk haza. Nagyon szép túra volt, köszönjük a túravezetést Tóth Jánosnak! Erre a vidékre még visszatérünk!

Lejegyezte: Földes Csaba

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Farkas Kati fotói
Földes Csaba fotói
Freilits Rolf fotói
Illés Balázs fotói
Nagy Zsuzsanna fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
Tárnai Márta fotói

Kerékpárral az orfűi kerékpárúton (KRESZ)

2011-03-07T22:51:00.002+01:00

Egy jótanács Eperjesi József túratársunk tollából:

A hétvégén rendőrségi figyelmeztetés hívta fel figyelmemet, hogy Orfűre és vissza (és a mellékletben meghatározott esetben) csak a kerékpárúton szabad kerékpározni annak ellenére, hogy a közútra nincs kihelyezve a "Kerékpárrral behajtani tilos" tábla.

Akár több 10.000Ft-os büntetést is lehet kockáztatni a szabályt be nem tartóknak.

Mellékletként csatolom a idevonatkozó szabályt.

.

2011.03.06. Farsangvasárnap - Busójárás

2011-03-06T23:14:00.001+01:00

Bár nem túra kapcsán, de családommal az idei busójáráson jártunk. A látottakat megosztom veletek.

Képek:
Keményfi Balázs fotói

Továbbá:
Farsangi koporsó vízrebocsátása (video)
Busó Klub (2010. szeptember)

2011.03.05. Papuk

2011-03-05T20:01:00.001+01:00

M. Éva és V. Peti túratársaink a horvátországi Papuk hegységben gyalogtúráztak.

A beszámoló itt olvasható.
Képek itt.
.

ADAC kerékpártartó teszt

2011-02-21T22:34:00.001+01:00

2011.02.19-20. PTKK farsang a Keszthelyi-hegységben és környékén

2011-02-21T22:33:00.008+01:00

Ezévi farsangi kétnapos gyalogtúránkat a Keszthelyi-hegységben és környékén szerveztük.

Szállásunk Nemesvitán, az Önkormányzat által működtetett turistaszálláson volt. Lásd http://www.erdei-iskolak.hu/ugyfelek/balaton/nemesvita/nemesvita.htm

Program:

Február 19-én szombaton kora reggel indulás Pécsről, utazás Zalaszántóra.

Túra: Zalaszántó - K - Sztupa - K - Tátika-vár (GCTAT) - ezután lehet rövídíteni: K+ - Zalaszántó. A hosszabb táv pedig a vártól - K+ - jelzetlen út - KL - S - Rezi vár (GCREZI) - KL - jelzetlen út - K - Zalaszántó Rövid táv: 15 km Szint: 300m Hosszú táv: 28 km Szint: 730m

Szállás elfoglalása Nemesvitán

Közös vacsora, vetítés, vidámság, egyebek

Vasárnap reggel időben ébresztő

Túra: Nemesvita - Z - Szt. Mikós forrás - Kutyatemető - Z - P - Büdöskúti turistaház - jelzetlen út - Z+ - Pad-kő (GCPADK) - Zhsz - P - szőlőhegy - Nemesvita Táv: 15,5 km Szint: 500m

A szállás kitakarítása, elhagyása

Hazautazás

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.

Az 1. napi túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt
A 2. napi túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Az idei farsangi túránkat egy nem éppen mindennapos szervezés előzte meg!

Balázsnak, a túravezetőnknek főhetett is a feje miatta, ezért nem volt meglepő, amikor azt mondta, hogy erről egyszer könyvet kellene írnia. A túránkat megelőző napokban több tucat e-mailt kapott és szinte óránként változtatnia kellett az ülésrenden az utolsó pillanatokig.

Szombat reggel 6.30-kor egy létszámellenőrzés kedvéért megbeszéltünk egy találkozót a pécsi Lukoil-nál, aztán ki-ki a maga tempójában utazott Zalaszántóra az első napi túránk helyszínére.

Zalaszántóra pontban 9 órára értünk, ahogyan azt előzetesen terveztük. Az időjárással olyan szempontból szerencsénk volt, hogy nem esett, bár párás, hideg idő fogadott minket.

Egy gyors beöltözés és a bakancsok felhúzása után előkerültek a túrabotok is és nekivágtunk a túrának. Már a parkoló mellett egy gyönyürű műemlék templomot láthattunk. A szerencsések még éppen bemehettek, mert az asszonyok éppen takarították.

A túra elején a hívek adományából épített Szt. Donát kápolnát néztük meg a szőlőhegyen, de sajnos csak kívülről - mivel zárva volt. Ezután egy Európában igazi ritkaságnak számító buddhista szentélyt látogattunk meg, a Béke Sztupát, ami egyébként Európa legnagyobb, Kelet-Európa első sztupája. Aki még nem látott ilyesmit - én ezek közé tartozom - azt a hely hangulata, illetve maga a látvány teljesen lenyűgözte! A helyszínt egyébként Őszentsége XIV. Dalai Láma is megszentelte amikor hazánkban járt. Itt lehetőségünk nyílt emléktárgyak vásárlására, amivel többen éltünk is. Ugyanakkor többünkben megfogalmazódott az a kérdés, hogy vajon mennyire illik ez egy keresztény társadalom kellős közepébe?

Egy biztos! A buddhizmusra hagyományosan úgy tekintenek, mint a megszabadulás útjára, melyet a valóság legvégső természetének megismerésén keresztül lehet elérni. Én ettől persze azért még nem fogok áttérni - maradok keresztény!

Miután körbenéztünk és bejegyeztük magunkat a Vendégkönyvbe, tovább indultunk a Tátika vár romja felé. Útközben elhaladtunk egy egykori kőbánya mellett, ahol páran próbára tették hegymászó képességeiket. A kőbánya után egy szép fennsíkon - a Kovácsi-mezőn – erdőszélen gyalogoltunk, majd miután elfogyott előttünk az út, kisebb tanakodás után betértünk az erdőbe a kijelölt turistaútra. Nem sokkal később a fák mögött észrevettünk egy szép kilátót - legalábbis azt hittük, hogy az! Mikor aztán átverekedtük magunkat a sűrű aljnövényzeten és bokrokon, kiderült, hogy csak egy vadles. De nem is akármilyen! Luxus vadles volt, felhúzható alulétrával és üveges fülkével! Ki tudja, talán még fűtés is volt benne!? Szerencsére a vadak etetéséről is gondoskodnak a helyi erdészek/vadőrök, ez az építmény aljában elhelyezett masszív faládából volt megállapítható, mivel félig fel volt töltve kukoricával.

Tátika vára innen már nem volt messze, ám a hegy lábához érve K. Márti és a gyerekek úgy határoztak, hogy rövidítenek vissza Zalaszántó felé. Olyan szempontból ez persze nem volt baj, hogy így időben át tudtak autózni Nemesvitára a szállásunk helyszínére és nekiállhatott a finom babgulyás főzésének.

Végül elköszöntünk egymástól, mi pedig elkezdtük megmászni a várhegyet.

A várat védett ősbükkös veszi körül, ezért gyönyörű környezetben baktattunk a romok felé. Közben néhány elszórt kőzetmaradványból azt is jól megfigyelhettük, hogy a hegy anno bizony működő vulkán volt! A csúcsra felérve a várfal tövében a következő tábla fogadott minket: "Ásatási terület, idegeneknek belépni tilos!" Remélhetőleg az ásatási munkák befejeztével a várrom állapota javulni fog és sokan láthatják még e csodás helyet!

Sajnos a párás idő miatt mi nem gyönyörködhettünk a kilátásban, ezért a legtöbben inkább előszedték hátizsákjukból a szendvicseket és ebédeltek.

Miközben ebédeltünk, Balázs felolvasta a vár történetét, majd kettéosztottuk a csapatot hosszú,- és rövid túrát teljesítőkre. Én a hosszút választottam, ezért nem időzhettünk sokat, elköszöntünk a rövid túrázóktól és a "K"-et követve folytattuk utunkat a Rezi-vár felé. Lefelé az út csodálatos volt, viszont a sok kidőlt fa miatt nehezen járható, ami nem éppen országos kéktúrához méltó útvonal! Ez szomorú, az erdőgazdák pedig igazán megtisztíthatnák ezt a területet!

A hegyről leérve elhagytuk a kéktúra útvonalát és a "K+"-en, majd egy jelöletlen utat követve - ami egy helyen igencsak ingoványos volt - átvágtunk a Rezi várhegy lábához. Ezen a szakaszon jókat viccelődtünk és folyamatosan azt figyeltük, hogy vajon melyik várhoz vagyunk épp közelebb? Hátunk mögött a Tátika, szemben pedig a Rezi.

A Rezi lábához érve az ember úgy gondolná, hogy akkor gyerünk, másszuk meg a hegyet, de nem! Az út ugyanis először pont az ellentétes irányba vitt bennünket és a "kék L" jelzést kellett figyelni! Majd nem sokkal később egy derékszögű kanyarral rátértünk a "S"-ra, ahol aztán rögtön elcsendesedett a társaság! Kemény, meredek szakasz várt ránk, de a Meleg-hegy hirtelen letörõ és elkeskenyülõ, 418 m magas dolomitgerincének - Zalaszántói-medencére nézõ - fokán ott magasodott az egykori vár romja!

Amikor felértünk, először a vár melletti, szépen kialakított, viszonylag nagy pihenő park fogadott bennünket, mint megfáradt turistákat. Aztán ahogy kifújtuk a levegőt és körbenéztünk, a fák mögött megpillantottuk a várat is! Tiszta időben elképesztő kilátás nyílik a környékre és a távolabbi helyekre is, nekünk azonban sajnos csak a környék szemlevételére volt lehetőségünk.

Kis pihenő, fényképezgetés, nassolás után G. Gábor felolvasta a Rezi-vár történetét, majd Balázs és GPS-e segítségével megkerestük az itt elrejtett geoládát!

Lefelé egy - elviekben kevésbé - meredek úton, a szomszédos Púpos-hegy és a Meleg-hegy közti csodálatos völgyben ereszkedtünk le, bár azért itt is voltak a térdünket nem kímélő meredek szakaszok.

Sajnálatos módon azonban a Zalaszántóra vezető műúttól nem messze - az erdőbe vezető erdészeti bekötő út mentén - van két jókora szemétdomb, a tövénél pedig ott a "Természetvédelmi Terület"-et jelző tábla! Ez azért felháborító, a hatóságoknak tenni kellene ez ellen valamit! A műútra kiérve már közel volt Zalaszántó, ami egyben első napi hosszú túránk végét is jelentette!

A falu határából azonban még egy utolsó pillantást vethettünk a Púpos-hegy É-i letörésének csodálatos sziklafalaira, illetve a felhők közül néha-néha előbukkanó, de már lemenőfélben lévő Naptól megvilágított Rezi-várra.

A autókhoz érve - Mártiék kivételével - ismét összekovácsolódott a "rövid"- illetve "hosszú" túrát teljesítők társasága és együtt átmentünk Nemesvitára, ahol az Önkormányzat által működtetett turistaszállón töltöttük az éjszakát.

Mikor megérkeztünk a szállásra, döbbenetes módon fűtés nélküli, nagyon hideg (5,5 °C!) termek fogadtak bennünket, mert a kazán elromlott! Azonban Mártinak köszönhetően nagyon finom meleg babgulyás volt vacsorára, L. Móni pedig forralt borral kedveskedett! Így valamelyest könnyebben viseltük a hideget, a vacsi végére pedig a leheletünktől a hőmérő higanyszála is felkúszott vagy 9 Celsius fokra! Ez persze alváshoz igen csak kevés lett volna, de szerencsére néhány órával később sikerült megjavítani. Hurrá, így az átnedvesedett ruháink is megszáradhatnak reggelig!

Lefekvés előtt F. Kati javaslatára - aki sajnos túránk idején betegség miatt nem lehetett velünk - volt még egy jó kis fényképes játékunk, ami sok vidám percet szerzett mindenkinek. Sőt, utána vetítettünk is! A díjnyertes képet egyébként megnézhetitek a fényképeim között.

Másnap, reggeli után ismét bakancsot húztunk és nekivágtunk egy rövidebb, ám látnivalókban ugyancsak gazdag levezető gyalogtúrának.

Először a község XVIII. században épült, késő barokk stílusú templomát néztük meg, melyet Szt. István királyunkról neveztek el. A templom különlegessége, hogy ajtaja felett a címerben medvefej látható.

Ezután az É-i szőlőhegyen keresztül a "Z" jelzésű turistaúton elindultunk a Keszthelyi-hegység újbóli meghódítására. A szőlőhegyig nem is volt vészes a szintemelkedésünk, ám miután beértünk az erdőbe, rövidesen erőteljesen elkezdett emelkedni az út. Ez majdnem olyan volt, mint az előző napi Rezi-vár - csak most a túránk elején volt, így talán könnyebben kapaszkodtunk fel a gerincre. Itt természetesen bevártuk egymást, majd miután mindenki kifújta magát, egy szép, laza "hullámvasutazást" követően értük el a Szt. Miklós forrást.

Itt, a forrás köré gyülekezve előkerültek hátizsákjainkból a kulacsok, na meg a szokásos szendvicsek, csokik. Az energiabevitelt követően egy rövid ideig ismét felfelé haladtunk, majd a Görbe-tetői adótorony tőszomszédságában rátaláltunk a "Kutyatemetőre".

Ebben a temetőben szolgálatuk teljesítése közben elhunyt rendőrkutyák nyugszanak, a temetőt pedig Vonyarcvashegy Önkormányzata és Polgárőrsége újította fel 2010-ben. Mindenesetre aki nem látott még ilyet, annak bizonyára furcsa érzés lehetett a fejfákat olvasni.

Továbbhaladva a "Z"-ön, elértünk a Büdös-kúti erdőbe, alatta pedig egy mezőszélen megcsodálhattuk a Büdös-kúti turistaházat.

Itt szeretném megjegyezni - hogy túravezetőnket, Balázst idézzem: - "Mindenhol van egy Büdös-kút és mindenütt szép a mellette lévő turistaház." Ebben azért azt hiszem, van némi igazság!

A Büdös-kúti forrás a háztól mintegy 108 méterre található, amit díszes, szép új tábla is jelez. A forrás mellett egy tuskón találtunk egy "sónyalót", amin bakancsszámlálást tartottunk. Ha valaki nem tudná, hogy mi az a "sónyaló", az megnézheti Balázs képei között!

A Büdös-kút után a Pad-kő felé vitt az utunk. Eleinte olyan úton barangoltunk, ahol nem volt jelzés, majd nemsokára egy kereszteződéshez érve elértük a jelzett turistautat. Itt a Büdös-kútihoz hasonlóan elsőrangú tábla mutatja, hogy mi, merre található. Következő úticélunk a Pad-kő - illetve az ott felállított Pad-kövi kilátó – mely a tengerszinttől számítva 405 méteres magasságban egy ún. vastagpados dolomitból felépülő magaslaton áll. Sebaj, akkor ismét mászunk egyet!

Felérve a kilátóhoz újból előkerültek zsákjainkból a szendvicsek és azzal viccelődtünk, hogy ez már lassan felér egy gasztro túrával is. A kilátóval szembeni kis tisztáson a Zala megyei turisták három kopjafát állítottak fel a megye kiváló túrázóinak emlékére. Geoláda itt is van - hogy hol, az titok - és természetesen ezt is megkerestük!

A Pad-kőtől lefelé haladva - meglepetésünkre - az út mentén hatalmas tuják sorakoztak. Kicsit olyan érzésünk támadt miközben a tuják között sétáltunk, mintha visszamentünk volna az időben egészen a Festeticsek koráig és lóháton ügettünk volna át egyik birtokunktól a másikig. Mindenesetre lenyűgöző látvány volt!

Nem sokkal később, egy tisztásra érve, korrekt információs táblákat olvashattunk, ami bemutatta a Keszthelyi-hegység hegyeit, illetve túraútvonalait. A tábla mellett esőbeálló és tűzrakó hely is volt, így ismételten jó alkalom nyílt egy kis falatozásra - csak, hogy "gasztro túránk" méltó legyen a nevéhez.

Innen tulajdonképpen már nem volt más hátra, mint visszamenni Nemesvitára. A "piroson" haladva eleinte enyhén felfelé mentünk, majd miután felértünk egy fennsíkra, hosszú, egyenes út vezetett egészen a Keszthelyi-hegység keleti pereméig. A szép, erdei úton kisebb csoportokba verődve, ki-ki a maga tempójában haladt, ám, hogy a sietősebbek se unatkozzanak az elején, arról F. Szilvi és S. Szabina hangos kacagásukkal gondoskodtak. Lányos fantáziálásuktól olyan nevetőgörcsöt kaptak, hogy szinte lépni is alig tudtak!

A peremhez érve bevártuk egymást, és - mivel a "zöld" itt belecsatlakozott a "pirosba" - nemzeti színű turistaúton ereszkedtünk le a Nemesvita és Balatonederics közötti szőlőhegyre.

Nemesvitára érve szépen felújított, régi nádfedeles házakat láthattunk, melyek között akadtak igazi ritkaságok is.

Szállásunkra érve Márti a megmaradt babgulyással fogadott bennünket, Ő ugyanis aznap bent maradt a gyerekekkel a faluban. Ebéd után összepakoltunk, kitakarítottunk, majd egy csoportkép készítése és a szállásdíj rendezése után mindenki a saját kocsijával elindult hazafelé.

Köszönetet szeretnék mondani ezért a csodálatos, farsangi túráért túravezetőnknek Balázsnak, feleségének Mártinak, aki nagyszerű háziasszonya volt az együtt eltöltött hétvégének, illetve minden túratársnak akik a jó hangulatról gondoskodtak.

Lejegyezte: Csiszár Gábor

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói

.

2011.02.12. Elismerés - Poór Balázs

2011-02-12T22:37:00.005+01:00

Poór Balázs túratársunkat munkája elismeréseképpen a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2011. évi közgyűlésén díjazásban részesítette.

Gratulálunk, további eredményes munkát kívánunk!

.

2011.02.05. Téli Tihany gyalogos teljesítménytúra

2011-02-05T17:24:00.036+01:00

A csapat egy része a 20km-es, másik része a 10km-es távot teljesítette.

20 útvonal: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Átjáró-barlang - Kis-erdő - Külső-tó - Apáti templom - Csúcs-hegy - Hálóeresztő - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola

Táv: 20.4 km Szint: 895 m Szintidő: 6,5 óra MTSZ 51.5 pont

10 útvonal: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola

Táv: 9.42 km Szint: 429 m Szintidő 3 óra MTSZ 25.5 pont

A 20 km-es táv útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szombaton hajnalban, elindultam Pécsre, hogy ott találkozzam Balázzsal, és a többi útitársammal, Katival, Zolival, Petivel, hogy együtt meghódítsuk a Tihanyi-félsziget "égbe meredő csúcsait."

Hűvös, de tiszta időben indultunk, amelyből a tiszta később is megmaradt, azonban a hűvös jelentős mértékben megváltozott, majdhogynem tavaszias meleg fogadott minket a rajt színhelyén. Itt találkoztunk több, szintén Pécsről indult túratársunkkal, akik szintén a PTKK színeit képviselték ezen a túrán (összesen 15-en).

Mindenkit meglepetésként ért a nevezési helyszínen nyüzsgő tömeg, elképesztően nagyszámú turista akarta teljesíteni a Téli Tihany teljesítménytúrát.

Mint később megtudtam, 1248 indulót regisztráltak a szervezők, akikről el kell mondanom, hogy hihetetlen türelemmel, kitartással kezelték a rengeteg embert, és mindeközben mindenkihez volt egy kedves szavuk, barátságos mosolyuk.

Miután mindannyian átestünk a regisztráció formaságain, elköszöntünk a rövidebb túrát teljesítő, és ezért később induló társainktól, és nagy lendülettel, vidáman, nekivágtunk a táv legyűrésének. Nagyon szép környezetben, először a Belső-tó partján haladtunk, majd hamarosan elkezdtük a számos kaptató közül az elsőt.

Tekeregtünk, forgolódtunk az ösvényt követve, majd hamarosan elértük az első EP-t, az Átjáró barlangnál.

Pecsételés után indultunk is tovább, még friss volt az erő:).

Ezután kúpok sora következett, Átjáró-kúp, Kalapos-kúp, Borsóköves-kúp, majd a Hármas-hegyről leértünk ismét a Belső-tó partjára. Innen ismét felfelé indultunk, látványos sziklák, és erdő kínált gyönyörködni valót, majd a Szélfútta- szikláknál kiértünk a gerincre, és feltárult a táj. Belső-tó, Külső-tó, és a távolban elszórt települések, gyönyörű volt.

Az egész túrára jellemző volt a szép látványban bővelkedő táj, a különleges sziklák, és természetesen a Balaton.

Erre a sokak által rajongásig szeretett tóra majdnem végig pazar kilátásunk nyílt, mert a túra vonala követi a partot, és hogy még jobban tudjunk gyönyörködni benne, ezért mindig felette, a dombok gerincén visz az út.

Külön látványosság volt, hogy, bár kellemes meleg volt, a Balatont vastag jégtakaró fedte, amin sokan koriztak is.

Az Apáti-templom ellenőrző ponton volt eszem-iszom, pogácsa, kis kakaós, tea, forralt bor, és zsongó turisták

Haladtunk tovább, hegyre fel, völgybe le, kanyargós ösvényeken, szőlősorok végén, sárban, jégen, hegyeken fel porban, és közben a szüntelenül változó tájban gyönyörködtünk.

Nagy beszélgetések, ismerkedések, jóízű nevetések közepette haladtunk tovább, gyűrtük a kilométereket, és egyre közelebb jutottunk a célhoz. A tihanyi hajókikötőben ismét frissítő várta a már kissé eltörődött túrázókat, de a kevésbé nyúzottaknak is jól esett a tea, és a csoki. Innen továbbhaladva megcsodálhattuk Tihany régi arcát, a régi épületeket. Szerencsére sok épen maradt, és a modernizáció is elkerülte őket.

Átkeltünk az úton, és egy újabb kapaszkodón kezdtünk mászni, mely a Barátlakásokhoz vitt fel.

Történetük:

A XI.-XIV. század körül ortodox görög felekezetű, feltehetően I. András által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek vájták ki. Celláikat, kápolnájukat, ebédlőtermüket keleti típusú, laura-rendszer szerint alakították ki. Ez A Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep. A cellacsoportból ma már csak három barátlakás látható, a többit betemette az 1952-es sziklaomlás.

Érdekes, különleges a hegyoldalba vájt lakások, cellák, termek látványa.

Innen még másztunk egyet, majd az utolsó ellenőrző pont után elértük a tihanyi Apátság kálváriáját. Innen már lefelé haladtunk Tihany településen, és végül beértünk a célba. Találkoztunk a rövidebb távot teljesítő társainkkal, és rövid élménybeszámolók, kérdések után, újból átestünk a regisztrációs procedúrán. Kaptunk emléklapot, meleg kézfogást, baráti szavakat, és meghívást a következő túrára. Ezután, a szintén a rendezőség által biztosított ételjeggyel, aki akart, ehetett egy tányér meleg ételt. Némi pihenés, evés, ivás után, összekészülődtünk, és mindenki a számára kijelölt autóval, búcsúzkodás után hazafelé indult. Mi úgy döntöttünk, még megnézzük az Apátságot, ami a rendezőség jóvoltából, a túrát teljesítőknek ingyenes volt.

Lenyűgöző látvány, és a hely is, ahol épült. A kilátás lélegzetelállítóan szép.

Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk hazafelé, egy kis balatonalmádi kitérővel, ahol is megnéztük a partra kitorlódott jégtáblákat. Elképesztő látvány volt, 100 métereken keresztül a parton heverő jégtáblák. Eszünkbe jutatta, mennyire védtelenek, kicsik vagyunk a természettel szemben.

Miután magunkhoz tértünk ebből a "nagy megrázkódtatásból", most már tényleg elindultunk haza.

Összességében, egy közepesen nehéz, de fárasztó túra volt. Profi szervezéssel, és nagyon jó túratársakkal. Köszönöm, hogy ott lehettem, és mindenkinek, aki ott volt, hogy velük lehettem. Találkozunk a következő túrán.

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Farkas Kati fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Ungvári Zoltán fotói
.

2011.01.29. Gyalogtúra a Barcsi Ősborókásban - wellnessel

2011-01-29T13:33:00.018+01:00

Útvonal: Középrigóc vá. - Aranyospuszta Széchényi kastély, Dráva Völgye Középiskola oktatóépület - Kaposvár-Középrigóc felhagyott vasút nyomvonala - Nagy berek - ősborókás pihenyőhely - 6-os út keresztezése - Darány déli szélének érintése - Drávatamási vm.

Ettől kezdve két útvonalon haladtunk tovább:

"A" táv Drávatamási vm. - Drávatamási - Drávapart - Középrigóc vá. Táv össz.: 25 km.

"B" táv. Drávatamási vm. - használaton kívüli vasúti pályán - Patkó Bandi fája - Középrigóc vá. Táv össz.: 21 km.

Ezt követően wellness a Barcsi gyógyfürdő és Rekreációs Központban

Túraveztő: Harasztia István

A "B" táv útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Barcsi sorozatunk záró túrája volt a mai napon, ezúttal a középrigóci vasútállomásról indultunk.

Vidám társaság gyülekezett: jöttünk Barcsról, Dombóvárról, Szekszárdról és Pécsről, összesen 17-en. Túravezetőnk, Harasztia István szokásához híven, ismét lelkiismeretesen felkészült a napra.

Első és egyben fő programpontként elgyalogoltunk a közeli Aranyospusztára, ahol a Széchényi (nem helyesírási hiba) család kastélya áll. Ennek udvarán épült a közelmúltban a Dráva Völgye Középiskola oktatóépülete, melyet idegenvezetéssel megtekintettünk. Vezetőnk bemutatta az iskolát, működését, a szaktantermeket. Ezek során egy kis ízelítőt kaphattunk az iskolában működő erdész képzésről. Sok kitömött állatot láthattunk, valamint megtudhattuk, hogy közülük néhányat egyik túratársunk készített. Érdekes volt látni például a vaddisznó, vizsla kutya, valamint a nyúl csontvázát is. Vezetőnk elmondta, hogy milyen komoly munka a csontváz összerakása, „összelegózása”.

Nagyon tetszettek a diákok által épített vadászles-makettek. Fiammal elhatároztuk, hogy otthon majd készítünk is néhányat!

Az oktatóépület megtekintése után jártunk egyet a kastély körül. Láthattuk a nemrég elkészült szép kollégium épületet, valamint egy másik komoly épületet, ami - mint megtudtuk - a kollégium konditermének ad helyet. Láthattuk, hogy hogyan került hasznosításra egy régi elhagyott úszómedence. Tűzivíztározó lett belőle!

Miután mindent megnéztünk, megköszöntük vezetőnknek a szíves fogadtatást és információkat, aztán továbbindultunk. Útközben a helybéli túratársakkal ecsetelték Aranyospuszta történetét, ami ma már a térképeken sincs rajta. Mindenki csak a közeli Középrigócot említi, ami igazából sosem létezett, csupán a vasúti csomópont létrehozásakor született a név. Ugyanis itt (sajnos már múlt időben kell mondanom) futott össze három vasútvonal: Kaposvár-Középrigóc, Villány-Középrigóc, Pécs-Szombathely. Ezek közül már csak az utóbbi üzemel. Az elsőnek a töltése van meg, a másodiknak említett használaton kívül van. A sínek megvannak, csavarok sokszor hiányoznak, a talpfák jó része korhadt. Szóval a középrigóci három vágány közül csak egy él. Reméljük minél tovább!

Térjünk vissza a túrához. A kastélypark után hamarosan a kaposvári vonal töltésére értünk, ahol robogtunk, azaz haladtunk egy kicsit. Miután letértünk róla, nagyon szép erdőrészben haladtunk. Az út mellett patakok folytak, sok szép befagyott vízfelületeket láttunk. Egy szakaszon szarvascsorda haladt át előttünk, a gyors kezűek még lencsevégre is kaphatták. Gyönyörű halastavak mellett is elhaladtunk, majd egy fenyőerdőbe értünk, ahol éppen egy területen tarvágás volt. Egyik szakavatott helybéli túratársunk tájékoztatott arról, hogy akik most dolgoznak, azok már csak a lomb oldalágait gyűjtik tűzifának, melyet az erdészet ily módon értékesít. Az erdészet már a törzseket elvitte. Hogy került ide ez a gyönyörű, bár tájidegen fafaj az őshonos nyírfa mellé? Úgynevezett papírfának telepítették a fenyőt, ugyanis amikor ültették, jó ára volt a cellulóznak.

Lehet, hogy tájidegen itt a fenyő, de az itt lévő fenyvesek nekem nagyon tetszenek.

A farakásokon megpihentünk, közben elfogyasztottuk az elemózsiánkat. Nem időztünk sokat, nehogy lemerevedjen a lábunk. Utunkat az ősborókáson keresztül Darány felé folytattuk, majd ezután a volt Drávatamási vasúti megállóhelyhez értünk.

Itt ketté vált a csapat: fiammal és két barcsi túratárssal az említett használaton kívüli Villány-Középrigóc vasúton haladtunk vissza túrán kiindulási helyére, a többiek eközben látogatást tettek Drávatamásiban az Arany Sas vendéglőben, majd megnézték, hogy folyik-e még a Drávában a víz. Így ők az eredeti tervnek megfelelően, néhány kilométerrel hosszabb útvonalon értek vissza Középrigócra.

Túra után a mai csapat pécsi, szekszárdi és dombóvári tagjai ellátogattunk a barcsi termálfürdőbe, hogy kiáztassuk nem túlzottan elfáradt tagjainkat. Fantasztikus volt a fürdő, érdemes minél többször eljönni ide. Téli üzem alatt 8 medencét számoltam össze, szaunákkal, gőzkabinnal, hidegkamrával …Legjobb a kültéri melegvizű élménymedence volt, ahol a víz fölött olyan pára volt, hogy szinte nem is láttuk egymást. Élveztük a sodrófolyosót és a különféle masszázsokat. Sötétedés után pedig hangulatosak voltak a víz alatt fénycsóvák.

Az egész nap igen jól sikerült!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Tudnivalók Aranyospusztáról (Forrás: www.dravavolgye.hu )

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Ungvári Zoltán fotói

.

2011.01.15. BARTINA Maraton gyalogos teljesítménytúra

2011-01-15T20:25:00.009+01:00

Útvonal: Szekszárd - Sötétvölgyi-gyermektábor - Sötétvölgyi-tó - Kakasd - KS elágazás - Grábóc - Szálka - Bükkös erdő - Szekszárd, Baka István Ált. IskolaTáv: 39,8 km szint: 980m, szintidő: 10 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Komoly fába vágtuk a fejszénket, de szerencsére sem a nyele nem törött ki, se az éle nem csorbult. Megcsináltuk!

Az alábbi szöveg ment körbe a túrát megelőzően a jelentkezők között:

"Eredetileg Évával beszéltük, hogy a maratonra mennénk. (Belegondolva nem lesz egyszerű az agyagos sárban, mert 4,0 km/h átlagsebességet kellene produkálni úgy, hogy a hosszú táv rajtidejének végén indulnánk, míg a 30-ason 3,4 km/h átlagsebesség is elegendő.) A Téli Mecsek 30-at 3,8-as átlaggal tettük meg, így értünk be fél órával a szintidő előtt. Tavaly a Bartina 30-on 4,1km/h-ás átlagsebességgel haladtunk. Tehát a Maraton teljesítéséhez legalább úgy kellene menni, mint tavaly. Megpróbálhatjuk, hiszen ezért megyünk ilyen korán, de akkor nagyon össze kell szednünk magunkat."

A fenti sorokkal készültünk a mai megmérettetésre. Hogy a maratoni távon indulunk, az autóban már reggel 5-kor eldőlt, mikor Pécsről elindultunk. Egyszerű volt a dolgunk: a napi cél megvolt, már csak teljesíteni kellett.

Az, hogy teljesült, nagyban köszönhetjük Sz. István barátunknak, aki nagyon komolyan vette a túra beharangozóját. Helybéliként sokat segített a túra elején a sötétben való tájékozódásban, illetve ő diktálta a tempót a nap folyamán. Ő hasította elől a levegőt, mi csak a szélárnyékában haladtunk.

A viccet félre téve, egy éve megismert pályán, de ellenkező irányban kellett haladnunk. Kiváló rendezésben volt részünk, a rendező csapat (Ifjúsági Unió Szekszárd) nagyon lelkes volt. Komoly hegyekkel nem találkoztunk, de szint ennek ellenére volt rendesen. A 30-as és 15-ös távon sokan vettek részt, akikkel az út folyamán itt-ott találkoztunk.

Komoly erőpróba volt ez számunkra, de élveztük a kihívást. Külön említésre méltó H. Barna teljesítménye, aki eredetileg a 30-as távra készült az éppen elmúló "tüdőgyuszi" után, de hajthatatlan volt, lekűzdötte ő is a 40-es távot.

Végül 8 óra 20 perc alatt sikerült megtennünk az utat, ami 4,6 km/h átlagot jelentett. A célban jó hangulatú ejtőzés, beszélgetés, zsíros kenyér várt ránk, majd hazafelé az autóban végigsoroltuk a nap folyamán tapasztalt élményeinket.

Tudom, nem cél a rohanás, de így sikerült. Nagyon tetszett és jó edzés volt!

A csapat tagjai voltak:

H. Barna, G. Péter, K. Balázs, M. Éva, Sz. István, V. Péter

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói

.

2011.01.08. Téli Mecsek 30 gyalogos teljesítménytúra

2011-01-08T21:17:00.014+01:00

Útvonal: Éger-völgy - Jakab-hegy - Orfű - Büdös-kút - Kánya-forrás - Petnyák - Melegmányi-f. - Dömörkapu - Misina - Tubes - Isten-kút - Éger-völgy

Táv: 32.8 km 1370 m szint, szintidő: 9 óra

Rendező: Pécsi Ifjúsági Természetjáró Egyesület

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

...Rajtoljunk 7.00-kor! Hangzott el köztünk a héten, mikor szerveztük a szombati menetet. Igen, korán kell kelni (5-kor), ha az emberfia 30 kilométert le akar gyalogolni napközben így télvíz idején, mikor a medve még a téli álmát alussza. Legalább ő aludjon, ha mi nem is tudunk.

A 30 kilométeres távon a PTKK részéről négyen mentünk együtt: M. Éva, Sz. István, V. Peti és jómagam: K. Balázs. (Később csiripelték a madarak, hogy P. Balázs és G. Péter is teljesítették a 15 km-es távot.)

Még sötét volt az erdő, mikor elrajtoltunk. Kelet felé nézve a Jakab-hegy oldaláról a város fölött piroslott az ég, mely jelezte, hogy győzött a nappal az éj felett. A Mohosi kis kút után már egy piros labda volt az égen. Az elmúlt heti téli hangulatból csak jégfoltok maradtak az út közepén, ami a járást nehezítette olykor. Az olvadás meghozta a sarat is, amiből volt elég a túra során.

A Jakab-hegyi ellenőrzőpontot lendületből vettük, nem sokat időztünk. Ezután ereszkedős szakasz következett. Útközben egy rövid kitérővel érintettük a Magyarok Kunyhója emlékoszlopát, mely többek között az 1919-es, Mecseken keresztül húzódó határra emlékeztet.

Még mielőtt az orfűi műútra értünk volna, megérkeztek a futók. Sokan voltak. Minden teljesítménytúrán csodálom őket, hogy lehet ilyen távot, ilyen terepen lefutni. Lóri kutyája is rendszeresen fut velük, ahogy ezúttal is.

Elértük Orfűt, a második ellenőrzőpontot. Ekkor ért be minket V. Lajos, ami újabban rendszeresnek mondható a teljesítménytúrákon. Büdöskútig együtt nyomtuk a kilométereket. Orfűről felkapaszkodva kereszteztük a nemrég elkészült kerékpárutat, és madártávlatból láthattuk az ominózus országút-keresztezés csomópontját.

Büdöskútnál volt a harmadik ellenőrzőpont. Pecsételés után bekopogtunk Baronek Jenőhöz, aki ezúttal is szívesen látott egy röpke időre bennünket. Nem időzhettünk sokáig, nehogy utolérjen bennünket a szintidő!

Egy kis mászás, majd egy igazi dagonyázás következett a kék jelzésen. Ezt követően leereszkedtünk a csodaszép Nagy-mély völgybe. Az útra bedőlt fákat kerülgetve egy a földből barlangnyílásból feltörő, langyosnak nem mondható, de nem hideg forrásra lettünk figyelmesek. Nagyon nagy volt a vízhozama. Az elfolyó vízben pedig már hajtott a medvehagyma.

Nem kellett sokat mennünk a Kánya forrásig, ahol három csövön iszonyatos mennyiségű víz áramlott ki. Meg is töltöttük a kiürült vizespalackjainkat, hiszen az út további szakaszán még nagy szükség volt a folyadékra. A völgy további része a kedvencem. Ezen a szakaszon a meredek oldalak között szinte nem maradt hely a turistaútnak, ügyeskedni kellett a továbbhaladás során. Ezt csak tetézi a Kánya-forrástól és a Páfrányos felől érkező patakok találkozásánál a vízen való átkelés.

A következő, Páfrányosig tartó szakaszt az elmúlt hét végén már jártuk, mostanra viszont a jégszobrok eltűntek a melegtől.

A negyedik ellenőrző pont a Mésztufa-lépcsőknél volt, ahol egy jókora csapat jött össze hirtelen. Látszik, hogy nagyon népszerű a túrázás e formája.

Továbbindultunk, de tudtuk mi vár ránk. A völgyből a Mecsek gerincére való feljutás a piros kereszten nem tartozik a legkedveltebb szakaszok közé. Húzós, meredek, hosszú és az olvadás miatt nagyon csúszós, de leküzdöttük ezt is.

A gerincen fújtunk egyet, majd megkezdtük az ereszkedést Kantavár felé. Szomorúan láttuk, hogy néhány hatalmas fenyő derékba törve feküdt a földön. Kár értük.

Kis-rét felé megmásztuk a kaptatót, majd Dömörkapuig lazítottunk a korzó minőségű turistaúton. Kellett is, mert az 5. ellenőrzőpont után a Misina megmászása volt soron. Végül is nem volt vészes a feljutás, és innen már a Mecsek gerincén haladva sem volt nehéz a Tubes elérése. A menetlevél erre a szakaszra mozgó bóját jelzett, de az nem volt sehol. A Tubesről már csak ereszkednünk kellett, ami talán nem is könnyebb a mászásnál, mert a térdet nagyon megdolgoztatja. Hamarosan elértük Nagy-Daindol völgyét. Itt már aszfaltozott úton haladtunk Éger-völgyig a célba, Teca Mama vendéglőjéig.

Sorba álltunk a célt jelző asztalnál, majd egy baráti gratulációt követően átvettük a teljesítésért járó emléklapot és kitűzőt/jelvényt (attól függ kinek hányadik teljesítés) is.

No de még nincs vége. Hogy visszanyerjük az elhasznált energiát, még három virsli is járt mindenkinek, melyet jóízűen elfogyasztottunk.

Én úgy vagyok vele, hogy ilyenkor egy el nem mondható, le nem írható kellemes fáradtság fog el. Jó volt így együtt ücsörögni kicsit.

Köszönjük a túrát a "Pitéseknek", jól éreztük magunkat.

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Blum András fotói
Keményfi Balázs fotói

.

2011.01.02. Hóbicikli

2011-01-02T22:29:00.000+01:00

Síelgetünk, síelgetünk... mínusz 1-2 fok, szállingózó hó, egyszercsak megjelenik a Remete-réten a hóban egy bringás

...hát ez csak a Hurton Gyuri lehet!

Lejegyezte: Arató Csongor

Képek:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.

.

2011.01.02. Wellness-gyalogtúra Sikonda környékén

2011-01-02T20:16:00.009+01:00

Útvonal: Sikonda - PZ - Ciframalom - Kőlyuk - Nagy-mély-völgy - Z - Páfrányos - P+ - Jószerencsét vadászház - P+ - Mánfai árpádkori templom - Z+ - Sikonda Táv: 13 km Szint: 350m

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

A mai napra az egészségmegőrzés számunkra újszerű módját választottuk: gondoltuk, hogy a téli hidegben való mozgás után jól esik egy kis fürdőzés-szaunázás az új év első túranapján.

9 órakor találkoztunk a Sikonda fürdő épület előtti parkolóban. A gyalogtúra során a Mecsek egyik legszebb részét érintettük: a Nagy-mély völgyet és Mánfa környékét. Gyönyörű látvány volt a jég a patakokban, mely a tél egyik legszebbje számomra. Mai túránk során is többször át kellett kelnünk a patakon, ez is érdekessé tette az utat. Papírszalvétába csomagolt ebédünket a mánfai árpádkori templom tövében fogyasztottuk el, majd gyalogtúránk utolsó szakasza visszavezetett Sikondára a Termálfürdőhöz, ahol beraktuk az autókba a túrafelszerelést, és kivettük a fürdéshez szükséges cókmókot.

Gyors átöltözést követően átadtuk magunkat a vízi élvezeteknek. Úszkálás, különféle vízi masszázsok, szauna, gözkabin....és jó társaság. Próbáld ki Te is!
Köszönjük az ötletet H. Barnának, aki betegségét sajnos rosszul időzítette, így nem lehetett velünk. Jobbulást neki!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

BÚÉK 2011.

2011-01-01T00:00:00.000+01:00

Ez volt 2010.

2010-12-31T23:55:00.001+01:00

Arató Csongor összeállítása
Rostás László összeállítása
Nyári pillanatok (Rostás László)

Tarts velünk jövőre is!

.

2010.12.31. - 2011.01.01. Szilveszter-Újév a Gubacsosban

2010-12-31T23:00:00.007+01:00

Útvonal: Gubacsos kh - S - Domokos - K+ - Gubacsos Táv: 4,6 km
Éjféli menet: Gubacsos kh - Balázs hegyi kilátó - Gubacsos 3,7 km

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Az esztendő utolsó napját jópár bringással együtt a Gubacsos kulcsosházban terveztük eltölteni.

Ennnek megfelelően szerveződött az év vége. Mindenki készült, sütött-főzött, pakolt, én pedig a fuvart próbáltam megszervezni, amivel kijutunk a házba. Első körben H. Barna jött szóba, de mivel ő beteg lett, így változot a terv, és végül L. Mónival mentünk.

Némi keresgélés után meg is találtuk egymást a "parasztelosztónál":), majd elindultunk Orfű felé.

Azért egy Tescót még útba ejtettünk, majd rövid vásárlás után, nekivágtunk az útnak, és hamar felértünk Remete-rétre, innen pedig jókora gurulással az orfűi elágazót.

Innen már látszott a ház, majd kis gurulással már be is álltunk a parkolóba.

Felcipekedtünk a házba, majd gyorsan begyújtottunk, leginkább Mónika, én pedig, miután Péterék is megérkeztek, és lett fejsze, fát hasogattam. Közben Balázsék is megérkeztek, és Évi is, így kiegészülve , gyors pakolás után, elindultunk a délutáni rövid túrára. Először Abaliget felé terveztük, de az idő rövidsége miatt inkább a Rácz-tanyát vettük célba. Itt igen szép havas, kissé felhős, vörös naplementés tájat láttunk, lásd a fotókon:).

Tovább gyalogoltunk a szép hóban, majd több "jobbra" útbaigazítás után, egy meredek ereszkedőn leértünk az abaligeti műútra.

Ezúton is köszönjük Balázsnak a hatékony GPS-es útbaigazítást:)

A műútnál Márti, Móni, és a gyerekek, úgy döntöttek, visszamennek az úton a házba, Mónika fűtési céllal, a gyerekek pedig a jobb út miatt. A többség fejlámpára kapott, és bevette magát a már sötétedő erdőbe. Baktattunk a hóban, amely igen szépen csillogott a lámpák fényében, és jókedvű beszélgetés közben haladtunk a ház felé, vagyis úgy hittük. De kicsit eltértünk az útiránytól. De semmi baj, jött a GPS, és egy vastagon havas domboldalon, hamar visszataláltunk a "jó" útra. Ugyanis jelzettnek jelzett volt, de olyan sűrűn benőtt, ágas-bogas, hogy sokszor csak egészen mélyre hajolva tudtunk átvergődni rajta.

De nagyon szép volt, a havas ágak közt, bújkálva haladni.

Hamarosan visszaértünk mi is a házba, ahol már kellemes meleg volt, köszönhetően Móninak, aki szorgalmasan rakta a fát a kályhába. Ezt a dolgot éjjel is folytatta, ezúton is nagyon szépen köszönöm neki , gondolom, a csapat többi tagja nevében is mondhatom.

Ráadásul a kályhán egy nagy fazékban már készült az illatos forralt bor, melyből igen jól esett 1-1 pohárral mindenkinek. Eztuán lassan kialakult a terülj-asztalkám, vagyis a minden földi jóval megrakott svédasztal:)

A legnépszerűbb Mónika habcsókja volt, elsőként az fogyott el, így ő nyerte a versenyt!

De mindenki tisztességesen kivette a részét a fogyasztásból, igazi hangulatos habzsi-dőzsi volt.

Majd, hogy lenyomjuk a sokféle kaját, előkerült a csocsó is, amin kisebb bajnokságokkal felérő heves csaták zajlottak.

A többiek kártyáztak,társasoztak, beszélgettek. Egyszer csak erősítés érkezett, betoppantak Szilvi, Kati, Margit, és Laci.

Így kibővülve, folytatódott a játékdömping, volt, hogy egyszerre 4 féle játék zajlott az asztalnál.

Így, beszélgetve, játsszva ütöttük el az időt, majd hamarosan indulnunk kellett a Balázs-hegyi kilátóhoz, hogy éjfélre felérjünk.

Lámpákkal, és pezsgőkkel megrakodva elindultunk, majd kellemes séta után fel is értünk a kilátóhoz. Itt megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az önkormányzat, balesetveszélyre hivatkozva, lezáratta a kilátót, mi több, az alsó teljes sor lépcsőfokot is leszereltette. Ez nagy csalódás volt, ugyanis az éjfélt a toronyban szerettük volna megérni, hogy ott koccinthassunk. Ez hát így elmaradt. Vártunk, hogy lássunk sok szép tüzijátékot is, de sajnos a köd miatt ez nem sikerült, így leginkább csak hallottuk:)

Ezután visszatértünk a házhoz, ahol már sok minden nem történt. Szilviék elbúcsúztak, ők nem alszanak itt. Kis beszélgetés után mindenki aludni tért.

Reggelre ébredve, kellemes meleg volt még a házban, Mónikának köszönhetően, aki gyakorta rakott a tűzre.Gyors süti, pogi, tej, kakaó, virsli reggeli után pakolás, rendrakás, és máris indultunk haza.

Én, személy szerint nagyon jól éreztem magam, jó volt a program, és a társaság is. barátságos, kedves emberekkel voltam együtt, és így jól telt az idő. Ha sikerül, én szívesen szilvesztereznék ugyanott jövőre is.Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és együtt ünnepelt velünk. BUÉK!

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.30. Óévbúcsúztató a Zengőn

2010-12-30T21:54:00.002+01:00

Képek:
Földes Csaba fotói megtekinthetők itt.

2010.12.19. Dombay-tó 30 TT

2010-12-19T21:38:00.006+01:00

Útvonal: Dombay-tó - Zengő - Réka-kunyhó - Somos-hegy - Püspökszentlászló - Hármas-hegy - Köves-tető - Hosszúhetény - Dombay-tó
Táv: 29,2km 1220m szint

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Reggel 6 óra előtt várom a Budai-vámnál, hogy H. Barna beguruljon M. Évivel. Az autó hőmérője -13,5 C hideget mutat. Közben kaptam a telefont Évitől, hogy menjek érte, mert Barnának bedöglött a telefonjában az ébresztő és elaludt. Kár, hogy nem tudott velünk jönni.

A Dombay-tó felé a hőmérő egy szakaszon -16,5 C-t mutatott, Sz. István eközben rekord hideget: -18 C-ot mért valahol a hatoson.

Gyönyörű hó volt. Azon tanakodtam, hogy hogyan tudok majd felmenni a Dombay-tó előtti meredek kaptatón a kocsival, de sikerült.

A rajt épülete előtt Sz. István már várt minket, szokása szerint bár messzebbről jött, mégis ő volt a fürgébb.

Gyors nevezést követően 7.00-kor sikerült háromfős kis csapatunkkal elrajtolnunk. A mai túrára szánható idő a magam részéről be volt határolva, ugyanis 15.00 - 16.00 körül vissza kellett érnem Pécsre.

Kezdett világosodni mikor elindultunk, gyönyörű volt a pirkadat. A Zengő déli lábán erős szél fújt, vágott a hideg. A csúcs alatti nyeregben a tél ereje tovább erősödött. A hideggel csak egy természetfotós dacolt, akinek csak az orra hegye ért ki a ruhájából. A napsütésre nem lehetett panaszunk, hiszen egy szál felhő sem volt az égen. A csúcsra érve az első ponthoz nem engedhettünk sok ejtőzést, mert majd megfagytunk álló helyzetben. A pontőrök a torony belsejében gyújtottak tüzet, hogy ne hibernálódjanak.

S lám, a Zengő északi oldalán ereszkedve szélcsend, és kellemes idő fogadott minket. Ritka ez az északi oldalon. A meredek lejtőn még lépkednünk sem kellett, csak a lábainkat picit emelgetve síeltünk bakancsban lefelé. Az erdészeti műútnál egy kódot kellett begyűjtenünk, majd pihenésképpen a behavazott erdészeti műúton haladtunk tovább a Réka-völgybe vezető út elágazójáig.

A Réka-kunyhónál nem volt pont, csak megálltunk egy kicsit. Megkóstoltuk az Etelka-forrás vízét, majd továbbindultunk egy tavalyról már ismert, nehéz szakasz leküzdésére, a Somos hegy oldalának megmászására. Négykézláb jutottunk fel. A túra elején eldöntöttük, hogy a hó és a behatárolt időkeretünk miatt nem a tavalyi 38-as, hanem a 30-as távot teljesítjük. A Somos pont után kellett elhagyni a 38-as táv vonalát, és haladtunk Püspökszentlászló felé. Itt ért be minket V. Lajos, akivel egészen Hosszúhetényig együtt nyomtuk a távot.

Püspökszentlászlón a kulcsosházban az ellenőrzőponton finom káposztás sütivel és meleg teával vártak minket. Szentlászló után nekivágtunk a Hármas-hegynek.

Útközben egy szakaszon a zobákpusztai erdészeti úton haladtunk. Lajossal arról diskuráltunk, hogy milyen jó sífutópálya-rendszert lehetne itt létrehozni a behavazott úton. Pusztabányán egy szezonális sífutócentrum lehetne, büfével, melegedővel, kölcsönzővel. Ugyanis ott fut össze a Máré vár, Pécsvárad és Zobákpuszta felé vezető erdészeti aszfaltút...

Feljutva a Hármas-hegyre, a pontőrtől pálinkát és egyéb italokat kaphatott aki kért. Jómagam nem éltem vele, mert még autóznom kellett. A következő szakaszon, a hosszúhetényi ellenőrzőpontig jócskán kiléptünk. Hetényben forró teával melegítettük át magunkat, és nekiindultunk az utolsó etapnak a Dombay-tóig. Arra számítottam, hogy ezen a nyílt terepen majd szétfagyunk, hiszen a túra elején erős déli szél fújt. Viszont a szél elállt, így a fagyoskodás elmaradt, -2C körülire emelkedett a hőmérséklet. Évi jó tempót diktált, győztünk utána haladni. Emlékszem, tavaly hatalmas sár volt ezen a részen, de a fagy most segített nekünk.

Hamarosan beértünk a célba, ahol vidám hangulat uralkodott. Meleg kézfogás után a rendezőktől átvehettük a túra teljesítéséért járó kitűzőt és emléklapot. Ezután jól esett a finom paprikáskrumpli.

Köszönet a rendezőkenek a klassz túráért, és a finomságokért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.18. Nyílt túra a Közép-Mecsekben

2010-12-18T21:43:00.011+01:00

Útvonal: Dömörkapu - Rotary-körsétány - Tubes - Mandulás. BMTSZ nyílt túra
Táv: 10km. Túravezető: Sipos Imréné BMTSZ

Szombaton éjjel megérkezett a megjósolt havazás. Reggel, a 34-es buszmegállóban, szakadó hóban találkoztunk több túratárssal, hogy meghódítsuk a Mecsek magaslatait.

Jó hangulatban, beszélgetve vágtunk neki a túrának, Dömörkaputól indulva , az egykori szánkópályán felfelé.

Kellemes, bemelegítő mászás után értük el a síházat, majd innen egy nekirugaszkodással máris a Misina-tetőn voltunk.

Innen a Kis-tubes felé vettük az irányt, majd a Rotary körsétnyt elérve, váltottunk, és elindultunk a Tubes derekán, körbe a sétányon.

Nem volt egyszerű menet, a majdnem szűz hóban, és a folyamatosan szakadó hó is plusz kihívást jelentett.

Ennek ellenére, mindenki kitartóan gyalogolt, és egyszer csak azt vettük észre, hogy világosodik, és eláll a hó. Lekerültek a kapucnik, és megindult a beszélgetés is, amit eddig a fülre húzott sapkák, kapucnik majdnem lehetetlenné tettek.

Lassan még a nap is előbukkant, és amint megérkeztünk a Kis-Tubes kilátóhoz, már a táj is látható volt, csak a Jakab-hegyet borította köd. Itt megebédeltünk, némi kis szíverősítő kiséretében, majd továbbindultunk, a Tubesre, a János- kilátóhoz.

Itt fent sűrü köd fogadott bennünket, így a kilátóba sem mentünk fel, kilátás híján.:)

Pár perc pihenő után, a sárga háromszög jelzésen elindultunk, ezúttal lefelé. és egy nagyon szép, látványos, kanyargós úton elérkeztünk Lapisra.

Innen tovább haladtunk a sárga háromszögön, majd jó kis séta után, megérkeztünk Mandulásba.

Itt megvártuk a buszt, majd jólesően leülve, hazabuszoztunk Pécsre.

Jó hangulatú, kellemes túra volt, nehézséget csak a hideg, a folyamatosan szakadó hó, és a hó miatt a nehéz terep leküzdése jelentett.

Cserébe a vastagon behavazott, érintetlen, fehér természet varázsolt el bennünket. Szép túra volt.

Kiegészítés:

A Mandulás előtt nem sokkal vettem észre, hogy nincs meg a telefonom.

Hogy, mikor, és hol hagyhattam el, nem sok elképzelésem volt róla, de úgy gondoltam, másnap, azaz vasárnap visszamegyek, és teszek egy próbát, hátha megtalálom.

Így is lett, feleségemmel kettesben nekivágtunk újra a túrának, kis változtatással, ugyanis a Mandulásból indultunk, fel a Tubesre.

A Rotary-körsétányt ezúttal kihagytuk, mert ott még megvolt a telóm.

Útközben számtalanszor próbáltuk csörgetni, hátha meghalljuk, de semmi. Egyre fogyatkozó reménnyel értünk fel a Tubesre, ahol a kilátás kis időre feledtette a bosszúságot. Hamar továbbindultunk azonban, mert erős, hideg szél fújt fent.

Folytattuk utunkat a Kis-Tubes felé, és hamarosan eszembe jutott, hogy én ott, miközben "tápoltunk", felültem a korlátra. Hátha ott csúszott kia zsebemből, amit elfelejtettem becipzározni.

Újult lendülettel vágtattunk a kilátó felé, majd odaérve , lábbal szétrúgtam a havat a korlát alatt, és a második mozdulatra előbukkant a telefonom. Hát, azt kell mondjam, nagyon megörültem, és ennek hangot is adtam, feleségem szerint egy indián harci üvöltéssel. Természetesen ebben a pillanatban bukkant fel 2 túrázó, és elkerekedett szemmel nézték a táncoló, üvöltő embert:)

De miután elmagyaráztam, mi miért volt, kevésbé néztek furán, bár, szerintem, azért maradtak kétségeik:)

No, de minden jó, ha a vége jó, ismét egy jót túráztam, és a telefonom is meglett, így egy igazán szép, és jó napot mondhatok magaménak.

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Rostás László fotói a telefonkereső túráról megtekinthetők itt.

2010.12.12. "A Sin-gödröt nagyon szeretem" - gyalogtúra

2010-12-12T19:10:00.006+01:00

Részvétel a BMTSZ nyílt túráján.

Útvonal: Zobákpuszta - Takanyó - Hidasi-völgy - Szederindás-kút - Sín-gödör - Barna-kő - Szöge-hegy - Zobákpuszta Táv: 14 km 385m szint
Túravezető: Müller Nándor, Tel: 20/957-5775

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető és GPS-re letölthető itt.

Szép számmal vettünk részt a természetjárók a BMTSZ mai nyílt túráján, úgy 40-en lehettünk. Klubunkból is sokan eljöttek. Jók az ilyen alkalmak, mikor túra keretében más szakosztálybeliekkel, illetve szakosztályon kívüliekkel válthatunk kötetlenül szót. Útközben röpködtek az ötletek a közeljövő túráira vonatkozóan.

Mindezeknek Müller Nándor túravezetőnk egyik legkedvesebb útvonalának bejárása adott alapot. Nehéz, de annál szebb terepen haladtunk. Az út során számtalanszor kellett különböző módszerekkel átkelnünk a patakon, volt amikor sikerült száraz lábbal megtennünk, de ez volt a ritkább eset. Volt olyan szakasz is, mikor út nem lévén a "patakászás"-t, azaz patakban gyaloglást kellett választanunk. Legnagyobb próbatételt az utolsó átkelés, a megáradt Völgységi-patakon való átugrás jelentette.

A pihenők során előkerültek az otthonról hozott finomságok. Volt aki előre látó módon recepttel is készült, lásd a fényképek között.

Köszönjük a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.12.10. Találkozó a Mikulással

2010-12-10T07:58:00.032+01:00

Szokásához híven a Pécsi Túrakerékpáros Klub Mikulása egy kellemes találkozóra hívta meg azokat a klubtagokat, akik a 2010-es évben aktív munkájukkal hozzájárultak a Klub eredményes működéséhez (túravezetés, rendezvényszervezés, pontőrködés, túrabeszámoló írás, fényképezés, egyéb szervezési feladatok... és még sorolhatnánk).

Az idei aktív munka eredményeképpen öröm volt végignézni a hosszú asztalon. Jövőre várunk Téged is a sorban!

A jó hangulatú találkozóról készült képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Rostás László fotói megtekinthetők itt.

.

2010.11.27. Őszi-téli gyalogtúra a Jakabhegyre

2010-11-27T22:30:00.011+01:00

Útvonal: Égervölgy - Mohosi kis-kút - Panoráma úton Babás szerkövek - Petőczpuszta - volt Petőcz akna - Patacsi mező - Égervölgy
Táv: 20 km, szint 780 méter
Túravezető: Fülöp Szilvi

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Túravezetőnk jól egyeztetett az időjárás felelősökkel, hiszen a túra napján remek idő fogadott minket. Tudni kell azt, hogy 1 nappal előtte és utána egyaránt ronda, nyirkos idő volt jellemző. Tehát a külső körülmények adottak voltak egy jó túrához. Ehhez már csak nekünk, résztvevőknek kellett hozzáadni a magunkét, ami szintén sikerült: A túra kiindulópontján, az Éger-völgyi Teca Mama vendéglőnél (ha jól számoltam) 22 fő gyülekezett. Klubtagok, illetve klubon kívüli ismerősök, és számomra ismeretlen természetbarátok. Köszönhető volt a szép létszám a hathatós propagandának. Hiszen a túra mind a saját weboldalunkon, mind pedig a Túratárs.com-on is meghirdetésre került.

Mi a mai esemény címe? Őszi-téli gyalogúra a Jakab-hegyre. A névválasztás is telitalálat volt, hiszen az út során a Jakab-hegy déli oldalán járva szép őszi napsütésben fürödtünk. Átjutva a hegy gerincén az északi oldalra a tél birodalmába kerültünk. Öröm volt érezni végre a téli hangulatot.

A túra során pihenőt tartottunk Éger-tetőn a játszótéren, majd a Babás szerköveknél. Miközben a csodálatos kilátásban gyönyörködtünk, névnaposaink elővették rejtegetett süteményeiket, melyet örömmel, és hamar elpusztítottunk az egészségükre.

A Babás szerkövek után felkerestük az 1949-es mecseki légikatasztrófa helyszínét. Lásd: (GCLi2).

A túra során hozzánk csapódott és végig velünk tartott Teca Mama kedves magyar vizsla kutyája. Biztos vagyok benne, hogy Ő jobban ismeri a Jakab-hegyet mint bármelyikünk.

Az északi oldalon, mint már említettem, a tél hangulatából merítettünk. Végül visszaérkeztünk Éger-völgybe túránk kiinduló helyére. Ahogy visszaértünk, a kutya rögtön bebújt az óljába és lepihent.

Túravezetőnk féltávnál egy rossz lépést követően bicegősre kellett vegye a járást, de hősiesen kitartott a túra végéig. Kiderült, hogy sajnos 6 hét gyógyulás kell a lábának. Ezúton kívánunk jobbulást neki.

Köszönjük a túrát!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Tamás József fotói megtekinthetők itt.

A repülőgép becsapódás helyszínén felolvasott szöveg itt található.