A "BUBA" mintájára sátras vándor kérékpártúra Budapest-Mohács-Pécs útvonalon "BUMOPÉ" néven.
Útvonal:
Budapest - EV6 - Szigetszentmiklós - Szigetcsép - Ráckeve - Dömsöd - Dunavecse - Solt - Harta - Dunapataj - Ordas - Foktő - Kalocsa - Foktő - Meszes - Fajsz - Baja - Szeremle - Dunafalva - Mohács - Sátorhely - Nagynyárád - Bóly - innen egyik verzió: Pécsvárad Dombay tó Másik verzió: földúton Kiskassa - Pécsdevecser - Peterd - Kozármisleny
Túravezető: Keményfi Balázs
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt:
1. nap TÉRKÉP, túra adatok Táv: 41km Szint: 85m
2. nap TÉRKÉP, túra adatok + ez is ! Táv: 81km Szint: 75m
3. nap TÉRKÉP, túra adatok Táv: 87km Szint: 81m
4. nap TÉRKÉP, túra adatok Táv: 86km Szint: 415m
Össztáv: 295 km Össz.szint: 656m
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Beszámoló:
Balázs írta ki a blogra: „A túra apropóját az adta, hogy Dóri diplomaosztója 07.31-én délelőtt lesz Budapesten. Ha már ott leszek, miért ne jöhetnék haza bringával?”
Így én is csatlakoztam, lettünk hárman. A Zselici túra mintájára: túravezető: Balázs, csapat: Jutka, seprű: Márti.
Körülmények:
Épp két front között voltunk, kellemes meleg volt, eső csak a túra végén. Még hátszelünk is volt időnként, kivéve a záró etapon, de már az EV6-ot elhagyva, Mohács után.
Meglepően kevés szúnyog volt a Duna parton. Azt hinnénk, hogy az összes szúnyog leköltözött a Balatonra, de azt írták, hogy ez másfajta szúnyog, írtani sem szabad. Védett és nem a csípés a fő tevékenysége, hanem a nyaralók bosszantása. (Mitől szúnyog az ilyen?)
Technikai gondok:
Volt 2 defekt, azért nekem, mert én hagytam otthon a defekt javító szettemet, benne a hátsó kerékhez való kulccsal és pótgumikkal. A hátsó kerék, amihez a szerszám is kellett, a murvás gáton, ragyogó napsütésben, Balázsék hallótávolságán kívül a harmadik napon lett lukas, mert valami irtó nagy mezőgazdasági szögfélét találtam telibe. Olyan volt, mint egy hajcsat, de cseppet sem nőies. Kölcsönszerszámmal ezt is megszerelte Balázs. Más esemény nem hátráltatott.
1.nap: Budapest-Szigetcsép
A Nemzeti Atlétikai Központnál találkoztunk, a parkja ingyenesen és biciklit tolva látogatható. Balázsék a Széll Kálmán térről jöttek, én a Kelenföldi vasútállomástól, végig van kijelölt kerékpársáv.
Innen kezdtük meg közösen az EuroVelo6 nemzetközi kerékpártúra Budapest-Mohács Magyarországi szakaszát.
Balázs tartotta az EV6 útvonalát, ami a túra mottó féléje is lehetne, hogy nem haza akar tekerni, hanem az EV6-ot végig tekerni Mohácsig. Útközben sok hasonló keréken járó túratárssal találkoztunk, külföldiekkel is.
Kikeveredve Budapestről és rátalálva az EV6-ra Csepel-szigetre az M0-ás hídon mentünk át ismét, ahogy elhagytuk a főváros vonzását, egyre csendesebb részeken tekerve, a Ráckevei (Soroksári)-Duna jobb partján haladva.
a Szigetcsépi szabadstrandon, a Locus Map-on sátracskákkal jelölt területen kempingezni tilos táblák fogadtak. Este 8 után horgász sátrak és jószándékú horgászok közé megbújva azért lesátraztunk, a Mártinak beígért zuhanyozó is nyitva volt. Utólag kiderült, hogy választhattunk: fürdik vagy iszik, mert mire lefürödtek, a kocsma bezárt. Nekem jó volt a strandi fürdőzés is, így első napon és még az üdítő is belefért.
2.nap Szigetcsép-Harta
Ráckevénél azért feltöltöttem a gumibelső készleteket és elhagytuk a Csepel-szigetet. Dömsödön, a Petőfi Sándor emlékfánál (az itt még álló mocsári tölgy alatt írta meg Petőfi a Piroslok már a fákon a levél… c. versét) találkoztunk egy pécsi kerékpáros párral, ők Váctól jöttek. (Milyen jó, hogy ránk volt írva, hogy Pécs.) Kiderült, hogy vannak közös ismerőseink kerékpáros berkekben. A következő pihenőnél az is kiderült, hogy a páros hölgy tagját egyedül hívják úgy, mint minket hárman, mert közben megnézték a blogot. Tassnál lementünk a zsiliphez és felemlegettük a 2011-es túrát, amikor Mosonmagyaróvárról jutottunk el Dunaújvárosig, szintén a Duna mentén. (Mentünk volna tovább is, de ömlött az eső és nem látszott a vége radarképek alapján sem. Fricin és Marcsin kívül nekünk hamarabb véget ért akkor a túra.) A Tassi-zsilip egy nagy beeresztő műtárgy a Ráckevei-Duna ágon, a Csepel-sziget déli csücskénél. A 2013-as árvíz alatt félő volt, hogy megsérül vagy elmozdul, mert akkora vízhullám terhelésnek előtte még nem volt kitéve. Innen már látszott az összefolyás a nagy Dunával, aminek még a színe is más volt.
Apostag és Dunaegyháza között akkora szembeszél volt, hogy Mártival kissé kiakadtunk.
Solton pizzáztunk egyet és a végén ittunk egy kancsó vizet. A pincér sehogy sem értette, de végül kihozta Balázsnak. A várost elhagyva kellemes meglepetés volt, hogy rövid 51-es út után szilárd burkolatú kerékpárúton értünk be Hartára. Itt igazi kemping volt, még fizettünk is érte, de szép környezet, mosdási lehetőség. Feltűnt, hogy nincs hajóforgalom, de korlátozás volt uszadékfák miatt, ami akkor már levonulóban volt. Nyugdíjas német kempingtársunk júniustól októberig itt dekkol a lakókocsijával. Bajorországban azt tanácsolta neki az orvos, hogy ízületi bajára menjen délebbre, azóta itt tölti a nyarakat. Sátorverés után intett, hogy üljek hozzá és megkínált egy pohár borral. Innen is látszik, hogy milyen fontos a nyelvtudás.
3. nap Harta-Baja
Ordasnál lementünk a kikötőhöz, geoláda nem volt, de szép volt a kilátás, Paks északi részét láttuk. A faluban nagyon szép fafaragások vannak, köztük a Rákóczi-fa, a kalocsai művész az egykor védett tölgy törzsébe faragta be a fejedelem szobrát, a Rákócziak címerét és egy lovat is belekomponált. Nekem a szemben levő Mária szobor a Kisdeddel is tetszett, ugyancsak a fában kimunkálva. Foktőnél tettünk egy kitérőt Kalocsára. A Főszékesegyház jeggyel látogatható, a csendes téren kávéztunk, sütiztünk. Balázs megkerülte az összes látnivalót, majd vissza az EV6-ra. Meszesen, a frissítő ponton találkoztunk E. Józsival, aki Mohácsról tartott Mohácsra, csak találkozni szeretett volna velünk. Együtt ittunk még egy sportfröccsöt és együtt tekertünk az M9-es hídig. Bajára érkezvén este feltöltöttük testi-lelki készleteinket, igazi nyári estén ettük a gyros tálat Baja sétáló utcáján. Sötétedéskor értünk már a vízitúra sátorhelyre, a Nagypandúr-szigetre.
Volt mosdási lehetőség: 200 forintosok sorozatos elnyelése után jöttünk rá, hogy a női mosdó kulcsra van zárva, de megoldottuk. Éjjel égzengés, kisebb esővel, reggelre elvonult az eső és
4.nap időben tovább tudtunk indulni immár Mohácsra, ahol 200 kilométernyi tekerés után elhagytuk az EV6 útvonalát. A gát vége előtt már eltereltek minket az épülő Mohácsi-híd miatt. Épp ezért már kissé sajnálkozva szálltunk a közeljövőben megszűnő kompra. Túloldalt még fagyiztunk egyet, majd erős szembeszélben: Nagynyárád, Bóly, kávé, búcsú és esőben haza. Máriakéméndnél kisütött a nap.
Lejegyezte: Orbán Jutka
Bejegyzések
