Útvonal:
1. nap: Pécsről autóval - Slovenska Bistrica (SLO) - Oplotnica - Kebelj - Kepun 265km
majd gyalog: Trije Kralj (templom, sípályák) - Urskin kriz - Trije studenci - Crno jezero - Dom na Osankarici - Vrsic - Kot - Kepun 13km, 600m szint
majd autóval Makole-ba a szállásra 37km
2. nap: Makole-ból autóval: Roglára 51km
1. nap: Pécsről autóval - Slovenska Bistrica (SLO) - Oplotnica - Kebelj - Kepun 265km
majd gyalog: Trije Kralj (templom, sípályák) - Urskin kriz - Trije studenci - Crno jezero - Dom na Osankarici - Vrsic - Kot - Kepun 13km, 600m szint
majd autóval Makole-ba a szállásra 37km
2. nap: Makole-ból autóval: Roglára 51km
majd gyalog a Rogla csúcsra(1517m) a sípályák mentén - Masinzaga - Mulejev vrh - Ostruscica - Rogla 15,5km 600m szint
majd autóval: Koca na Pesku - Lovrenc (templom) - Fala (kastély) - Ruse (templom) - Maribor (városnézés) - majd vissza a szállásra Makole-ba 91km
3. nap: gyalogtúra a szállás közelében: Makole (240m) - Jelovec - Belojaca (barlang) - Klece - Sustarica (653m) - Mackov kogel - Jelovec - Makole 16km 700m szint
3. nap: gyalogtúra a szállás közelében: Makole (240m) - Jelovec - Belojaca (barlang) - Klece - Sustarica (653m) - Mackov kogel - Jelovec - Makole 16km 700m szint
majd kipakolás a szállásról, hazautazás: Makole (SLO) - (HR) - Pécs 265km
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Szlovénia GPS térkép letölthető itt.
A túra alapötletének kiváltója egy Pohorje térkép volt, amivel G. Gábor piszkálta fel a fantáziámat. Semmit sem tudtam erről a környékről. Az volt a vonzó, hogy nincs túlságosan messze. A célom az volt, ha beválik, akkor nagyobb csapattal is nekivágunk a hegy felderítésének a későbbiek során. Első alkalommal nem kívántam sok embert magammal vinni, mivel nem lehetett tudni mire számíthatunk. Végül is jól sikerült a túra, mondhatni beleszerettem a hegybe, de teljesen más sült ki belőle, mint ami első alkalommal ötletként felmerült. De lássuk csak szép sorjában:
Alapvetően hegyi vándortúrát szerettem volna. Erdei turistaszállásról turistaszállásra vándorolva, nem túlságosan nagy napi távokat kitűzve, inkább ismerkedve a helyzettel, lehetőségekkel.
De miért éppen ekkor? Erre egyszerű a válasz. A tél már múlóban van (de nem ott :-) ), a tavasz a sok-sok teendővel még nem indult be, így még sikerült elcsípni egy üres hétvégét.
Csakhogy a túra időpontjához közeledve szembesültem a tényekkel. A hegyi szállások nem a magunkféle túrázóknak valók. Az árak a sízőkre szabottak, rendkívül magasak a hegyi szállásokon. Végül emiatt le kellett mondanunk a vándortúráról. Gáborral találtunk egy elfogadható áron lévő szállást a hegy lábától 30km-re Makole-ban, az lett a bázisunk, innen csillagtúráztunk a három nap folyamán. Tehát az alapkoncepció gyökeresen átalakult, de a meglepetéseknek még nem lett vége. (Persze nem kell megijedni, attól még jól sült el a dolog.)
Pécsről pénteken reggel 6.00-kor öten indultunk egy autóval: F. Kati, M. Éva, V. Peti, G. Gábor és jómagam, K. Balázs.
Horvátországon keresztül utaztunk, mivel az út arra rövidebb volt. Haladni csak max. 70 km/h sebességgel lehetett, mivel az út során falu falut ért. Ebből adódóan az autó is soványan fogyasztott. Kellemes utazás után 10.00 környékén elértük a Pohorje lábát. Mikor kiszálltunk az autóból, mindnyájan csak szótlanul bámultuk a szép rétet, és a távolban lévő hegyeket. 11.00-kor indult végül a gyalogtúra.
A turistaút első szakaszán már csodálatos környezetben haladtunk. Fenyők, hó, látkép. F. Kati mérte az átlag pulzusunkat. 138. Az átlag pulzus abból adódott, hogy ő ment a sor közepén…
Kemény emelkedőn felértünk az első síközpontba, Trije Kralji-ba. Itt egy szép templomot láttunk. Érdekessége, hogy a sízők körbecsúszhatják a pálya alsó végében lévő templomot. Tovább eleinte a pályák szélén haladtunk a turistaúton. Néha-néha besüllyedt a lábunk hóba úgy térdig, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Nem sokkal arrébb egyre nagyobb lett a hó. 1250m magasság körül jártunk ekkor. Végül annyira eldurvult a helyzet, hogy az eredeti elképzelésünket módosítanunk kellett. Majdnem minden lépésnél derékig!! süllyedtünk a hóba, sokszor úgy, hogy alig tudtunk kimászni belőle. Haladási sebességünk ekkor kb. 1 km/h volt. A járási módot kínunkban elneveztük „pohorjei roggyantósnak”. Útközben meseszép fenyőerdőben haladtunk, csodálatos hegyi réteket láttunk.
Rövidítenünk kellett. Végül egy murvás utat választottunk, ahol végre rendesen haladhattunk. Az autóhoz visszafelé vezető úton igyekeztünk feldolgozni a nap során összegyűjtött tapasztalatokat:
- Amíg hó van a hegyen, a turistautak csak hótalppal járhatók.
- A sűrű úthálózattal rendelkező murvás utak viszont ekkor is alkalmasak a hagyományos gyalogtúrákra.
- Kerékpártúra számára bőséges variáció lehetséges a hegyi utak felhasználásával.
- Nyári időszakban szállás talán megoldható a frekventált helyektől távolabb lévő egy-egy hegyi tanyán.
A nap hátralévő részében autóval végiggurultunk a hegyoldalban lévő egyik keskeny, de aszfaltos úton. Két helyen meg is álltunk egy-egy templomot megnézni. A nap végeztével már csak a szállásunkat kellett megkeresni Makole-ban. Ide este 6 körül értünk. Túrhető áron, (10 Euro/fő/éj) egy egész ház a miénk volt. Fatüzelésű cserépkályha és sparhelt, nappali, hálószobák, konyha, fürdő. Mi kell más?
Közösen megvacsoráztunk, átbeszéltük a napi eseményeket, és az eddigi tapasztalatok alapján lefektettük a másnapi program alapjait, aztán magunkat is, hiszen hosszú volt a nap, volt mit kipihenni.
Az esti térképnézegetés közepette magállapítottam, hogy beleszerettem ebbe a hegybe.
Másnap reggel időben keltünk, és az előre eltervezett 8 óra körül el is indultunk a szállástól autóval. Az előző napból okulva ezúttal nem a turistaúton való gyaloglást választottuk.
A Roglára mentünk az autóval. Felfelé öt fővel a kocsi „ménese” kevésnek bizonyult, de azért feljutottunk az 1500m-es magasságra. Igazi, gyönyörű tél fogadott. Alig hittünk a szemünknek. Hatalmas hófalak között kiválóan karbantartott autóutak, parkolók. A sípályákon már így 9 óra felé is nagy az élet. Programként a sípályák megtekintését választottuk. Elsőként körbejártuk az úgynevezett pályaszállásokat, némelyiket egészen belepte a hó. Majd elmentünk a csúcsra is, de már nem kellett sok szintet megmászni. A kilátóban erős szél fogadott. Még a sísapkámat is meg kellett fognom, nehogy levigye a szél. Pazar volt a körpanoráma, amit igyekeztem megörökíteni, bár a valóságos hatást nemigen adja vissza.
A kilátó után az egyik lesikló pálya szélén legyalogoltunk az aljba, Masinzaga nevű helyre. Itt hatalmas tömeggel találkoztunk a büfék környékén, és a felvonó alján.
Egy másik sípálya menti erdő szélén felgyalogoltunk. Itt egy szomszédos lesiklópályán amatőr síversenybe botlottunk. Néztük egy kicsit. Utunkat tovább a sífutó pályák mentén, szigorúan a legszélén!! folytattuk. Egy helyen egy hótraktor nyomot fedeztünk fel, mely a pályától távolodott az erdő felé. Elindultunk rajta egy szakaszon, de visszafordultunk, mivel nem vezetett sehova, csak messze-messze. Az előző napból okulva csak előre letaposott utakon tudtunk haladni hótalpak hiányában. (Itt még nagyobb volt a hó mint előző nap. Egyes helyeken elérte a 2 métert is.)
Miután keresztül-kasul bejártuk a sífutó pályákat, visszamentünk az autóhoz. A sífutás egyébként ingyenes ezen a helyen, ennek ellenére kiválóan karban tartottak! Profi módon nyomok is le vannak fektetve.
Autóval elindultunk, hogy leguruljunk a Pohorje északi lábához. Útközben egy szakaszon fel kellett tennünk az autóra a hóláncot. A hegy lábánál három helyen álltunk meg. Lovrencben egy templomot sétáltunk körbe, Fala mellett egy felújítás alatt lévő kastély udvarán sétálhattunk. Itt láttunk egy öreg Jaguárt az udvaron. Ruse-ban pedig egy pazar díszítésű templomba mehettünk be a sekrestyés jóvoltából. A napi túrát végül a Dráva partján fekvő Maribor megtekintésével zártuk. Irigylésre méltóan szép város.
Innen nem volt más hátra, mint kikeverni a városból, és visszautazni a szállásunkra, ahova este fél kilencre értünk vissza.
Volt még tennivalónk, mert Gábor által szervezett paprikáskrumplit kellett elkészítenünk, és még ki kellett találnunk a harmadik nap útitervét. A vacsora nagyon finom volt, jól esett ezután, a hosszú nap után. A szálláson találtunk több prospektust, és térkép részletet, amiből végül összeállt a másnapi terv.
Alapvetően hegyi vándortúrát szerettem volna. Erdei turistaszállásról turistaszállásra vándorolva, nem túlságosan nagy napi távokat kitűzve, inkább ismerkedve a helyzettel, lehetőségekkel.
De miért éppen ekkor? Erre egyszerű a válasz. A tél már múlóban van (de nem ott :-) ), a tavasz a sok-sok teendővel még nem indult be, így még sikerült elcsípni egy üres hétvégét.
Csakhogy a túra időpontjához közeledve szembesültem a tényekkel. A hegyi szállások nem a magunkféle túrázóknak valók. Az árak a sízőkre szabottak, rendkívül magasak a hegyi szállásokon. Végül emiatt le kellett mondanunk a vándortúráról. Gáborral találtunk egy elfogadható áron lévő szállást a hegy lábától 30km-re Makole-ban, az lett a bázisunk, innen csillagtúráztunk a három nap folyamán. Tehát az alapkoncepció gyökeresen átalakult, de a meglepetéseknek még nem lett vége. (Persze nem kell megijedni, attól még jól sült el a dolog.)
Pécsről pénteken reggel 6.00-kor öten indultunk egy autóval: F. Kati, M. Éva, V. Peti, G. Gábor és jómagam, K. Balázs.
Horvátországon keresztül utaztunk, mivel az út arra rövidebb volt. Haladni csak max. 70 km/h sebességgel lehetett, mivel az út során falu falut ért. Ebből adódóan az autó is soványan fogyasztott. Kellemes utazás után 10.00 környékén elértük a Pohorje lábát. Mikor kiszálltunk az autóból, mindnyájan csak szótlanul bámultuk a szép rétet, és a távolban lévő hegyeket. 11.00-kor indult végül a gyalogtúra.
A turistaút első szakaszán már csodálatos környezetben haladtunk. Fenyők, hó, látkép. F. Kati mérte az átlag pulzusunkat. 138. Az átlag pulzus abból adódott, hogy ő ment a sor közepén…
Kemény emelkedőn felértünk az első síközpontba, Trije Kralji-ba. Itt egy szép templomot láttunk. Érdekessége, hogy a sízők körbecsúszhatják a pálya alsó végében lévő templomot. Tovább eleinte a pályák szélén haladtunk a turistaúton. Néha-néha besüllyedt a lábunk hóba úgy térdig, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki. Nem sokkal arrébb egyre nagyobb lett a hó. 1250m magasság körül jártunk ekkor. Végül annyira eldurvult a helyzet, hogy az eredeti elképzelésünket módosítanunk kellett. Majdnem minden lépésnél derékig!! süllyedtünk a hóba, sokszor úgy, hogy alig tudtunk kimászni belőle. Haladási sebességünk ekkor kb. 1 km/h volt. A járási módot kínunkban elneveztük „pohorjei roggyantósnak”. Útközben meseszép fenyőerdőben haladtunk, csodálatos hegyi réteket láttunk.
Rövidítenünk kellett. Végül egy murvás utat választottunk, ahol végre rendesen haladhattunk. Az autóhoz visszafelé vezető úton igyekeztünk feldolgozni a nap során összegyűjtött tapasztalatokat:
- Amíg hó van a hegyen, a turistautak csak hótalppal járhatók.
- A sűrű úthálózattal rendelkező murvás utak viszont ekkor is alkalmasak a hagyományos gyalogtúrákra.
- Kerékpártúra számára bőséges variáció lehetséges a hegyi utak felhasználásával.
- Nyári időszakban szállás talán megoldható a frekventált helyektől távolabb lévő egy-egy hegyi tanyán.
A nap hátralévő részében autóval végiggurultunk a hegyoldalban lévő egyik keskeny, de aszfaltos úton. Két helyen meg is álltunk egy-egy templomot megnézni. A nap végeztével már csak a szállásunkat kellett megkeresni Makole-ban. Ide este 6 körül értünk. Túrhető áron, (10 Euro/fő/éj) egy egész ház a miénk volt. Fatüzelésű cserépkályha és sparhelt, nappali, hálószobák, konyha, fürdő. Mi kell más?
Közösen megvacsoráztunk, átbeszéltük a napi eseményeket, és az eddigi tapasztalatok alapján lefektettük a másnapi program alapjait, aztán magunkat is, hiszen hosszú volt a nap, volt mit kipihenni.
Az esti térképnézegetés közepette magállapítottam, hogy beleszerettem ebbe a hegybe.
Másnap reggel időben keltünk, és az előre eltervezett 8 óra körül el is indultunk a szállástól autóval. Az előző napból okulva ezúttal nem a turistaúton való gyaloglást választottuk.
A Roglára mentünk az autóval. Felfelé öt fővel a kocsi „ménese” kevésnek bizonyult, de azért feljutottunk az 1500m-es magasságra. Igazi, gyönyörű tél fogadott. Alig hittünk a szemünknek. Hatalmas hófalak között kiválóan karbantartott autóutak, parkolók. A sípályákon már így 9 óra felé is nagy az élet. Programként a sípályák megtekintését választottuk. Elsőként körbejártuk az úgynevezett pályaszállásokat, némelyiket egészen belepte a hó. Majd elmentünk a csúcsra is, de már nem kellett sok szintet megmászni. A kilátóban erős szél fogadott. Még a sísapkámat is meg kellett fognom, nehogy levigye a szél. Pazar volt a körpanoráma, amit igyekeztem megörökíteni, bár a valóságos hatást nemigen adja vissza.
A kilátó után az egyik lesikló pálya szélén legyalogoltunk az aljba, Masinzaga nevű helyre. Itt hatalmas tömeggel találkoztunk a büfék környékén, és a felvonó alján.
Egy másik sípálya menti erdő szélén felgyalogoltunk. Itt egy szomszédos lesiklópályán amatőr síversenybe botlottunk. Néztük egy kicsit. Utunkat tovább a sífutó pályák mentén, szigorúan a legszélén!! folytattuk. Egy helyen egy hótraktor nyomot fedeztünk fel, mely a pályától távolodott az erdő felé. Elindultunk rajta egy szakaszon, de visszafordultunk, mivel nem vezetett sehova, csak messze-messze. Az előző napból okulva csak előre letaposott utakon tudtunk haladni hótalpak hiányában. (Itt még nagyobb volt a hó mint előző nap. Egyes helyeken elérte a 2 métert is.)
Miután keresztül-kasul bejártuk a sífutó pályákat, visszamentünk az autóhoz. A sífutás egyébként ingyenes ezen a helyen, ennek ellenére kiválóan karban tartottak! Profi módon nyomok is le vannak fektetve.
Autóval elindultunk, hogy leguruljunk a Pohorje északi lábához. Útközben egy szakaszon fel kellett tennünk az autóra a hóláncot. A hegy lábánál három helyen álltunk meg. Lovrencben egy templomot sétáltunk körbe, Fala mellett egy felújítás alatt lévő kastély udvarán sétálhattunk. Itt láttunk egy öreg Jaguárt az udvaron. Ruse-ban pedig egy pazar díszítésű templomba mehettünk be a sekrestyés jóvoltából. A napi túrát végül a Dráva partján fekvő Maribor megtekintésével zártuk. Irigylésre méltóan szép város.
Innen nem volt más hátra, mint kikeverni a városból, és visszautazni a szállásunkra, ahova este fél kilencre értünk vissza.
Volt még tennivalónk, mert Gábor által szervezett paprikáskrumplit kellett elkészítenünk, és még ki kellett találnunk a harmadik nap útitervét. A vacsora nagyon finom volt, jól esett ezután, a hosszú nap után. A szálláson találtunk több prospektust, és térkép részletet, amiből végül összeállt a másnapi terv.
Utolsó napra, mivel délután még haza kellett utazni, helybeli túrát találtunk ki. Így került a választás a Haloze hegységre. Ez egy lombos erdőkkel rendelkező, erősen szabdalt, meredek hegyoldalakkal tarkított hegység 500-900m magas csúcsokkal, miközben a hegység lába 250m körüli magasságban van. A prospektusban talált térkép alapján indultunk el egy körre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni később azt, hogy a valóságban több földút található, mint amit a térképen jelöltek. Útközben ezen csúsztunk el egy kissé, de legalább feljutottunk a 653m magas Sustarica csúcsára is (bár ezt előre nem terveztük). Az út során érintettük a Belojaca barlangot, ami igazi meglepetés volt. Gondoltam, hogy egy üreg lesz a földben, ami mellett megállunk egy kicsit, és tudomásul vesszük, hogy ott a barlang. Ezzel ellentétben egy hatalmas sziklaüreg fogadott, teremmel, kürtővel, barlangi patakkal. Még cseppkő „vízesést” is láttunk. Eléggé sok időt eltöltöttünk itt, de megérte.
A terület egyébként szőlőtermő vidék, mely borúttal rendelkezik. Bár az egyes kisebb ültetvények elszórva, eléggé távol helyezkednek el egymástól. Nem ad összefüggő képet.
Ezen a napon igazi tavaszi időjárásban volt részünk, két nap kemény tél után. Nyíltak a virágok, repültek a méhek, csiripeltek a madarak, meleg volt, még a kabátot is le kellett vetni. Igazi levezetése volt a felderítő túrának, mely során többféle stílusba belekóstolhattunk.
A túra végeztével nem volt más hátra, mint elköszönni a szállásadóktól. 15.00-kor hazaindultunk, a már ismert legrövidebb, de cammogós horvátországi útvonalon.
Ezek után úgy érzem, bátran vállalhatok több fővel is kerékpáros és gyalogos túrákat ezen a területen. Néhány dolgot sikerült megtapasztalni, bár biztos érnek még meglepetések…
Visszajövünk!
A terület egyébként szőlőtermő vidék, mely borúttal rendelkezik. Bár az egyes kisebb ültetvények elszórva, eléggé távol helyezkednek el egymástól. Nem ad összefüggő képet.
Ezen a napon igazi tavaszi időjárásban volt részünk, két nap kemény tél után. Nyíltak a virágok, repültek a méhek, csiripeltek a madarak, meleg volt, még a kabátot is le kellett vetni. Igazi levezetése volt a felderítő túrának, mely során többféle stílusba belekóstolhattunk.
A túra végeztével nem volt más hátra, mint elköszönni a szállásadóktól. 15.00-kor hazaindultunk, a már ismert legrövidebb, de cammogós horvátországi útvonalon.
Ezek után úgy érzem, bátran vállalhatok több fővel is kerékpáros és gyalogos túrákat ezen a területen. Néhány dolgot sikerült megtapasztalni, bár biztos érnek még meglepetések…
Visszajövünk!
Lejegyezte: Keményfi Balázs
Túravezetők: Gelencsér Gábor, Keményfi Balázs
Túravezetők: Gelencsér Gábor, Keményfi Balázs
Fotók:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Varga Péter fotói megtekinthetők itt.
Videók:
Videók:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése