Az országos gyalogos kéktúra mintájára alakul egy országot átszelő kerékpáros útvonal is, Horizont néven. Nagyoroszitól Bakonybélig már elkészültek a jelzések 460 km hosszban, 9 szakaszra osztva. Horizontos oldalakon követhetők a szakaszok útvonala, távolsága, szintje. Alkalmazás is letölthető.
Túra kezdése: 2025. 08. 02.
Távolság: 460 km, +áfa :) Szint: sok :)
Találkozás: Nagyoroszi, vasútállomás, túra indul 9-10 óra között
1. nap: 2 szakasz Nagyoroszi-Diósjenő-Nagymaros, 90 km kb. 1160 szint.
2. nap: Nagymaros-Bp. 63 km 1060 m szint.
3. nap: Bp.-Dorog 60 km 930 m szint.
4. nap: Dorog-Dunaalmás 54 km 740 m szint.
5. nap: Dunaalmás-Szárliget 48 km 800 m szint.
6. nap: Szárliget-Mór 63 km 860 m szint.
7. nap: Mór-Zirc 55 km 740 m szint.
8. nap: Zirc-Bakonybél 25 km 380 m szint, plusz hazautazás.
Elmentünk a Horizontra meg vissza. Kell egy csapat. Családom változó tagjaival, hol ezzel hol azzal már több bel- és külföldi vándortúrát csináltunk, két évben végigjártuk a Ring teljesítménytúrákat, 2023-ban áttekertünk Spanyolországon, az El Caminón az óceánig 800 km-t, BuBa, stb. Most újabb kihívás jelentkezett, az országot átszelő félkész Horizont kerékpáros kalandtúra 460 km-el. Párommal és két gyerekemmel vágtunk neki. Hogy ne kelljen annyit utazgatni egy-egy szakaszra az ország másik végéből, Mohácsról, leszerveztük egy hétre az egészet. Kisbuszunkba begyömöszöltük a négy bringát, majd egy barátunk hazavitte a kocsit. A túra végén Bakonybélre visszarendeltük a taxinkat. Az egész nem sokkal lehetett drágább, mint a sok átszállásos vonatoz A járgányok, ahogy a képeken is látszik ebike-ok. Jómagam már trombózisokkal, tüdőembóliákkal, tüdőnyavalyával együtt, pár éve már had járjak beszólások nélkül ilyennel. A többinek meg azért kell, hogy bírják velem a tempót 
. Csapatom egy-egy túra között nemigen mozdul meg, mondtam, hogy készüljenek, mert fárasztó lesz, erre lemosták a bicajokat. A túra elején volt is nyafogás, hogy itt jaj meg ott fáj. Azért ezen a bringán is egész nap kell ülni és tekerni. A sok jajgatásra mondtam, hogy visszarendeljük az autót, túra lefújva, megyünk haza. Innentől kezdve egész csendben tudtak szenvedni. Egy hét alatt Bakonybélre érve a lányom már megedződött, ment volna még egy hetet. A terep és az útvonal asszem nem fog vetélkedni a Balaton körrel, a Horizont nem lesz a tömegek útja. A Ring túrákról sok ismerős szakaszon gurultunk, de nagyon sok kemény emelkedő, lejtő jött hozzá, bringával jóformán járhatatlan utakkal. Vízmosásos földutak, öklömnyi köves meredélyek, füves mezők tarkították a szép kanyargós erdei szakaszokat, de jóformán minden nap. Olyan ösvényeken is bóklásztunk ahol épp hogy elfért a csomagos bicaj. Nagyon vékony kerekű járgány nem ajánlott erre a terepre. Esőben, eső után nem tudom hogy lehet leküzdeni a várhatóan felázó ragadós részeket. Nekünk szerencsénk volt, egyszer kapott el az eső komoly zivatar formájában. Sötétedett is erősen, meg a telefonos segítség is mutatta, hogy felettünk fog átvonulni a piros szemű zivatar. Nógrád felett egy volt laktanya épület féltetője alatt vártuk ki a végét, de mintha 20 méterre csapkodott volna a villám. Erdőn mezőn érve még izgalmasabb lett volna. Az eső után nem felázott utak jöttek, tudtunk haladni, sőt a gőzölgő, újra napsütötte erdő gyönyörű misztikus képet varázsolt elénk, már csak a vérszomjas huhogó baglyokat vártam. Máshol lucerna és napraforgó táblák közt tekeregtünk, a mélyebb fekvésekben szolidágó-aranyvessző virított. Az éves szükséges pollen mennyiséget a túra során biztos magunkba szívtuk. Látnivalóban nem volt hiány, ismert és ismeretlen szép helyek kerültek elő, magaslatokon elénk táruló panorámák. Az Alföld szépségét meghagynám Petőfinek. Második napunkon az útvonal közelében feküdt a mi kis falunk, Pilisszentlélek. A kis kitérőt bevállaltuk, de a fene gondolta, hogy egy ilyen mély gödörben van, 6 km le majd vissza. A fákra festett jelzések jól követhetők, egy-két helyen tűnt hiányosnak, de hát ott a telefonos térkép rögtön mutatja hol járunk. A városokon is könnyen átgurultunk. A szállásokat a lányok már egy hete próbálták kinyomozni, lefoglalni. A nehézsége az volt, hogy a szakaszok vége felé legyen, ne kelljen már jobbra balra nagy kitérőt tenni, és egy éjszakára ki is adják. Terv szerint ment minden, estére mindenhova odaértünk. Szállásainkon kellemetlen meglepetés nem fogadott, sőt a zirci Déja Vu szálláson forró vizes dézsa fürdő várja a megfáradt vendégeket. Technikai malőrként az egyik „jól felkészített” bringa miatt kellett Budán szerelőt keresni, kiderült az elgörbült váltó fül miatt nem veszi az egyest, egy defektünk volt az erdőben, és egy női cuccokkal erősen túlterhelt olcsóbb decathlonos táska nem bírta az állandó zötykölődést, szétszakadt. Átszeltük a Börzsönyt, Pilist, Gerecsét, Vértest, Bakonyt, nagyon szép helyeken jártunk, kíváncsian várjuk a Horizont folytatását. Képek a társaim gyűjteményéből, sajnos nem sorrendben.
. Csapatom egy-egy túra között nemigen mozdul meg, mondtam, hogy készüljenek, mert fárasztó lesz, erre lemosták a bicajokat. A túra elején volt is nyafogás, hogy itt jaj meg ott fáj. Azért ezen a bringán is egész nap kell ülni és tekerni. A sok jajgatásra mondtam, hogy visszarendeljük az autót, túra lefújva, megyünk haza. Innentől kezdve egész csendben tudtak szenvedni. Egy hét alatt Bakonybélre érve a lányom már megedződött, ment volna még egy hetet. A terep és az útvonal asszem nem fog vetélkedni a Balaton körrel, a Horizont nem lesz a tömegek útja. A Ring túrákról sok ismerős szakaszon gurultunk, de nagyon sok kemény emelkedő, lejtő jött hozzá, bringával jóformán járhatatlan utakkal. Vízmosásos földutak, öklömnyi köves meredélyek, füves mezők tarkították a szép kanyargós erdei szakaszokat, de jóformán minden nap. Olyan ösvényeken is bóklásztunk ahol épp hogy elfért a csomagos bicaj. Nagyon vékony kerekű járgány nem ajánlott erre a terepre. Esőben, eső után nem tudom hogy lehet leküzdeni a várhatóan felázó ragadós részeket. Nekünk szerencsénk volt, egyszer kapott el az eső komoly zivatar formájában. Sötétedett is erősen, meg a telefonos segítség is mutatta, hogy felettünk fog átvonulni a piros szemű zivatar. Nógrád felett egy volt laktanya épület féltetője alatt vártuk ki a végét, de mintha 20 méterre csapkodott volna a villám. Erdőn mezőn érve még izgalmasabb lett volna. Az eső után nem felázott utak jöttek, tudtunk haladni, sőt a gőzölgő, újra napsütötte erdő gyönyörű misztikus képet varázsolt elénk, már csak a vérszomjas huhogó baglyokat vártam. Máshol lucerna és napraforgó táblák közt tekeregtünk, a mélyebb fekvésekben szolidágó-aranyvessző virított. Az éves szükséges pollen mennyiséget a túra során biztos magunkba szívtuk. Látnivalóban nem volt hiány, ismert és ismeretlen szép helyek kerültek elő, magaslatokon elénk táruló panorámák. Az Alföld szépségét meghagynám Petőfinek. Második napunkon az útvonal közelében feküdt a mi kis falunk, Pilisszentlélek. A kis kitérőt bevállaltuk, de a fene gondolta, hogy egy ilyen mély gödörben van, 6 km le majd vissza. A fákra festett jelzések jól követhetők, egy-két helyen tűnt hiányosnak, de hát ott a telefonos térkép rögtön mutatja hol járunk. A városokon is könnyen átgurultunk. A szállásokat a lányok már egy hete próbálták kinyomozni, lefoglalni. A nehézsége az volt, hogy a szakaszok vége felé legyen, ne kelljen már jobbra balra nagy kitérőt tenni, és egy éjszakára ki is adják. Terv szerint ment minden, estére mindenhova odaértünk. Szállásainkon kellemetlen meglepetés nem fogadott, sőt a zirci Déja Vu szálláson forró vizes dézsa fürdő várja a megfáradt vendégeket. Technikai malőrként az egyik „jól felkészített” bringa miatt kellett Budán szerelőt keresni, kiderült az elgörbült váltó fül miatt nem veszi az egyest, egy defektünk volt az erdőben, és egy női cuccokkal erősen túlterhelt olcsóbb decathlonos táska nem bírta az állandó zötykölődést, szétszakadt. Átszeltük a Börzsönyt, Pilist, Gerecsét, Vértest, Bakonyt, nagyon szép helyeken jártunk, kíváncsian várjuk a Horizont folytatását. Képek a társaim gyűjteményéből, sajnos nem sorrendben.Lejegyezte: Buják János
2025.09.01.
Túraképek: Buják család fotói
.
Bejegyzések
