A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szekszárdi dombság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szekszárdi dombság. Összes bejegyzés megjelenítése

2024.01.20. BARTINA gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Gyűszűbirtok (Rajt) - szalagozás - P - Gesztenyés elágazó - P - szalagozás - Strázsa-hegy tető - szalagozás - Szálka lovarda - szalagozás - P - szalagozás - Felső erdő - szalagozás - So - szalagozás - S - szalagozás - P - szalagozás
Táv: 18 km, Szint: 516 m

A túranap reggelén már tudtuk, hogy gyönyörű napos időben fogunk túrázni. Azért reggel mégropogós hideg volt. 

A parkolást és a túra rajt és cél helyszíne is megváltozott az eddigiekhez képest. A TESCO-nál tudtunk parkolni és folyamatos buszközlekedés biztosította a túrázok szállítását a regisztrációhoz. Az új helyszín a Gyűszű birtokon volt. Minden igényt kielégítő volt az indulás. DT. Mariannal voltam és nagyon jól tájékozódtunk. Egyszer sem tévedtünk el. Mondjuk igen nehéz is lenne eltévedni, mert mint mindig most is rengeteg ember volt az eseményen, ezért elég volt követni a túrázókat és az elágazásoknál figyelni a jelzéseket. 

A túra jelszava a CSÚSZKÁLÁS volt. Reggel csúszkáltunk a jeges dűlőutakon, majd csúszkáltunk a havas erdei utakon és a túra vége felé pedig csúszkáltunk a sárban. Nekem a Bartina túra minden körülmények között tetszik. Nagyon jó hangulata van az ellenőrző pontoknak. Jó az ellátás. Az egyedi kitűzőket pedig nagyon szeretem birtokolni. 

Jövőre talán nagyobb csapattal sikerül indulni.

Lejegyezte: Miklovich Csilla

.

2022.05.28. Gyalogtúra Mőcsénytől-Szekszárdig a végén egy kis GASZTRO ÉLMÉNNYEL!

Avagy túra a szekszárdi nyitott pincék rendezvényre.

Útvonal: Mőcsény - P sáv műút szélén Szálka felé - Szálkai elágazó - P sáv a Szálkai-tóig- átállás a K+-re- át a gáton a jobb partra és végig a K+-en - megnézzük a volt vasúti töltést ami  átment valaha a tavon - tovább K+ - összefut és együtt megy a K sáv K+ - tovább a tó partján- Halőr ház - K sáv K+- Szálka- át a P sávra műút Kossuth L. u.- falu végén balra P sáv - Júlia Vadászház - P sáv tó part - végig P sáv - 4-es elág. jobbra a P sáv S sáv együtt - elág. balra a P sáv - P sáv Z sáv együtt- Szekszárdi szőlőhegy - Pirosról egyenesen letérni - Bíborvirág u. lefelé- balra Istifán Gödre u.15  MADÁCS PINCE. A pincénél borkóstolás, friss helyben sütött pizza és egyéb borkorcsolyák.
Táv: 16,5 km  Szint:  250  m  Túravezető: Kónya Tamás

A túra előtti nap már mindenhol mondták ESŐ LESZ !

Péntekről szombatra virradóan este 11-től folyamatosan esett az eső, de még reggel is szemerkélt és jól felázott minden. –Hát, nem úsztuk meg!

11-en jelentkeztünk a túrára, kíváncsi voltam ilyen extrém körülmények között eljön e valaki.

Reggel, ahogy felkeltem és bekapcsoltam a telefonomat mindjárt jött 3 SMS, hogy lemondják a túrát az időjárás miatt. Valaki nem írta alá az SMS-ét így azt sem tudtam hirtelen ki küldte, mert nem jött fel hozzá név. Majd még két telefonos lemondás, de volt, aki kérdezte, hogy elindulunk-e mondtam, hogy én végigmegyek akármilyen idő is lesz már.

TUDJÁTOK, AKKOR KELL TÚRÁZNI HA JÓLESIK! :) Napsütésben szép időben mindenki tud túrázni, mi abban a kihívás?

A buszpályaudvaron rajtam kívül hárman voltak a busznál, de Roberta még gondolkodott, hogy visszaforduljon-e, mert még ekkor is egész napra esőt jósoltak. Végül sikerült rábeszélnünk, hogy most már nehogy hazamenyen.

-Higgye el, jó lesz és nem lesz semmi baja.

Végül is Pécsről 4-en indultunk el a busszal, Bonyhádon K. Zsuzsi még csatlakozott és erősítette a csapatot, így már 5 főre duzzadt bátor kis csapatunk!

 Mikor leszálltunk Mőcsényben a buszról üdvözlésünkre rákezdett az eső, így kicsit beálltunk a régi vasúti alagútba és előszedtük az esőcuccokat.

10 perc után kicsit alábbhagyott, így el is indultunk a műút szélén a P sávon Szálka felé.

Még jó, hogy előre bejártuk az útvonalat előtte szerdán akkor még jó időben, de már akkor is nagy sárban. (Amit innen is köszönök S.Erzsinek és S.Áginak, hogy bejárták velem az útvonalat.)

Amire szükség is volt, mert a Szálkai-tó gátjára nem lehetett lemenni a P sávról a K +-re, mert ott valami maszek panzió épült nagy bekerített parkolóval és ők itt eltüntették a K+ jelzést és"voltak olyan rendesek",hogy a K+ jelzéseket lekaparták az elágazásnál a szalagkorlátról és a fákról is!!!

A bejárásnál már találtunk egy alternatív útvonalat, amit a horgászok ajánlottak és jó is lett, ami kis kerülővel felvitt a tó gátjára. Sz. István szekszárdi túratársunk itt jött szembe velünk (vagy már várt is ránk).

Így csapatunk elérte a fél tucatos 6 fős létszámot.(Ez már egy KOMMANDÓ! 😉Nem is akármilyen :)  hanem búvár!)

Utunk itt a tó jobb partján vitt a K+ jelzésen, a tó és a táj szép volt, de mivel hol kicsit, hol meg jobban esett az eső,  nem lehetett annyira gyönyörködni a látnivalókban, pedig voltak. Próbáltam  itt-ott fényképezni, de megnehezítette az eső. Mire a tó szálkai végébe értünk, elállt egy időre, amit mindjárt kihasználtunk és a halőrháznál megálltunk enni egyet.

Szálkán átmentünk a P sávon közben csodáltuk az új villa jellegű házakat és a szépen felújított parasztházakat. (Szálkán sajnos sehol nem tudtunk inni egy kávét, kapucsínót.) A faluból kiérve a P sávon megint egy kisebb horgásztó partján vitt az utunk, majd be az erdőbe és itt jött az igazi dagonya! Az erdők után lassan kiértünk a szekszárdi szőlőhegyre, ahonnan jó panoráma nyílt a környékre, és addigra az eső ismét elállt. Itt átvágtunk egy nagyon szép réten, ahol itt-ott már szamócát is találtunk, utána volt még egy erdei szakasz egy meredek csúszós szurdikkal (itt így mondják :) aztán már csak a kiépített betonteknős vízelvezető utakon kellett lemennünk a város széléig az Istifán Gödre pincesorra ahol már a Madécs pincénél meleg pizzával várta minket, de az evés előtt még néztük a Szent Orbán szobrának megáldását amit egy pap beszéde után meglocsoltak borral.

A pincében én annyira éhes voltam, hogy ELNÉZÉST, de elfelejtettem lefényképezni a terülj-terülj asztalkámat, de azért, hogy fájdítsam a szíveteket és hogy legközelebb ti is itt legyetek (mert lesz legközelebb!) elmondom mi volt a menü. 6 fajta ropogós kemencében sült pizza, 3 fajta pogácsa, 3 fajta kenyérlángos, sajtos sütik, rágcsák, tepsiben sült csirkecomb fűszeres tepsis krumplival és annyit ehettél amennyi beléd fért, és közben a Madács pince 6 fél remek borait ittuk.

AKI NEM JÖTT AZ BÁNHATJA😉!

Olyan jól belaktunk és jól éreztük magunkat, hogy alig akartunk haza indulni.

Lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:

Kónya Tamás fotói

.


2020.01.18. Bartina TT (GY)

A túrára előneveztünk, ami katasztrófális volt. Szerintem nem ügyfélbarát a felület (vagy kezdek lemaradni a digitalizációban).
7:15-kor indultunk becsekkolás után, ami nagyon gördülékenyen ment. Volt értelme a regisztrációs küzdelmemnek.
Idén megfordították a túrát, biztosan azért, hogy változatos legyen. Nekem mindig változatos, mert nem nagyon tudom megjegyezni az útvonalat. Ezen a túrán nem nagyon kell olvasgatni a leírást, mert mindig van valaki a közelünkben, aki irányt mutat. Ez most is így történt, mentünk a többi túrázóval. Ami nem azt jelenti, hogy egymás sarkában voltunk, hanem azt, hogy mindig láttunk valakit előttünk/utánunk. 
A táj gyönyörű volt. Hó nem esett, mégis gyönyörű téli volt a táj.  Minden zúzmarás volt vastagon. A szemnek gyönyörködtető volt, de a fák sajnos nyögték a hatalmas mennyiségű ráfagyott csapadék súlyát.
Persze az útvonalon is sokszor volt lefagyás, ezért nagyon odafigyelve kellett haladni. Volt azért csúszkálás rendesen, de rutinosak voltunk és tudtunk azért haladni. Sajnos ahogy hallottuk a mentőknek volt dolga egész nap. 
A Kálvária kilátónál volt az első ellenőrző pont. Itt egy gyönyörű szőlőszobor kompozíció látható kilátóval. Nem mentünk fel a lépcsőn, mert már itt kiderült,  hogy minden rettenetesen csúszik. Jövőre vissza kell jönni egy kilátásért. Az ellenőrző pont neve a három keresztszobor miatt kálvária, de igen belerondít a környezetbe a rádiótorony. Csak remélni merem, hogy rettenetesen nagy szüksége volt és haszna van a környéknek ezekre a tornyokra. Iszonyatosan elrondítják a helyet.
Innen hosszú lépcsőn jutottunk le ismét  a városba, ahonnan a Hosszúvölgy felé vezetett a túra. Ezeken a helyeken lyukasztásos ellenőrző pontok voltak. 
A következő ellenőrző pont a Bati kereszt kilátó volt. Itt van mindig a legtöbb turista és a legjobb ellátás. Nagyon finom forralt bort mérnek korlátlan fogyasztási lehetőséggel. Mézeskalácsot osztogattak és forró teát is lehetett inni. Itt mindig találkozunk ismerősökkel. A kilátó megmászását itt is kihagytuk a veszélyessége miatt. 
Az utunk további része gyönyörűséges volt. Minden hófehér lepelben, az ágak lehajolva, az út „behavazva” a lehullott zúzmarától. Ebben a csodavilágban mentünk tovább a Gurovica-tetőre, a következő ellenőrző pontra. Itt is volt ellátás és persze az ilyen helyeken mindig nagyobb a turistacsoportosulás. 
Innen már olyan ismerős-féle volt az út és megint kezdett urbanizálódni a környezet. A szőlőskerteken át haladtunk a város felé. A túra vége felé a lefagyások is megszűntek. Már nem kellett vigyázni a léptünkre. 
Visszaérve a rajt/cél helyre kis nyomtató hiba után megkaptuk az emléklapot és a kitűzőt, ami idén is szépre sikeredett.
Ismerősök itt is akadtak a zsíroskenyerezés közben. Teát és forraltbort itt is korlátlanul lehetett fogyasztani. 
Nagyon jól megszervezett, pazar ellátást biztosító túra volt.


Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Miklovich Csilla fotói
.

2019.01.19. Bartina 15/30 TT (GY)

15-ös táv:
Szekszárd (rendezvényközpont) utazás busszal Baranya-völgy Bati-kereszt kilátó Szarvas-szurdik Sötétvölgyi-gyermektábor Bükkös-erdő Gurovica-tető Szekszárd (rendezvényközpont)
Táv: 15,9 km Szint: 461 m

30-as táv:   
Szekszárd (rendezvényközpont) utazás busszal Csötönyi-völgy Gurovica-tető Bükkös-erdő Bati-kereszt kilátó Szarvas-szurdik Sötétvölgyi gyermektábor Sötétvölgyi-tó Kakasd Haramia-forrás Hármas-halom Bükkös-erdő Gurovia-tető Szekszárd (rendezvényközpont)
Táv: 29,3 km Szint: 725m

A 30 km-es táv útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
A 30 km-es túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói a 30-as távról
.



2018.01.20. Bartina 15 / 30 TT

Útvonal 15: Szekszárd (rendezvényközpont) - Bükkös-erdő - Sötétvölgyi-gyermektábor - Bati-kereszt kilátó - Szekszárd (rendezvényközpont)  Táv: 17,5 km Szint: 457 m

Útvonal 30: Szekszárd (rendezvényközpont) - Bükkös-erdő - KS- elágazás - Grábóc - Hónigpuszta - Ladomány - KS- elágazás - Sötétvölgyi-gyermektábor - Bati-kereszt kilátó - Szekszárd (rendezvényközpont) Táv: 33,6 km Szint: 800 m

A 30-as túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

15-ös táv PTKK teljesítői:

G. Gábor
H. Barna
L. Mónika
M. Dodi

30-as táv PTKK teljesítői:

M. Éva
S. Erzsi
S. Szilvi
Sz. István
Sz. András
K. Balázs

Képek a 30-as távról:
Keményfi Balázs fotói
.





2017.01.21. Bartina 30 TT

Útvonal: Szekszárd - Remete-csurgó - Bati-kilátó - Várhegy-kilátó - Erzsébet-völgy - Fekete-híd - Bükkös-erdő - Szekszárd
Rajt, cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 28 km  600m szint

Igen hideg volt, de a túra közben nem fáztunk. Reggel az autó -11C-ot mutatott. Legalább nem volt sár!
Ezúttal a 30 km-es távra neveztünk. A túra útvonalat most megfordították, érdekes volt ilyen irányból. A rendezés szokásosan profi volt. Ellátás bőséges, a forralt bor és a tea nagyon finom volt!
A táv alapvetően nem volt sok, de a teljesítést nehezítette, hogy folyamatosan a jegesedésekre kellett figyelni. Bármikor elindulhatott a lábad váratlan irányba. Egyes résztvevők szép piruetteket mutattak be. Volt egy páros, akik század másodpercre egyszerre estek el, elsőrendű koreográfiával.
A résztvevők között sajnos valakinek az útvonal végén az egyik lejtőn szilánkosra tört a keze, de állítólag a célba azért begyalogolt, hogy teljesítse a távot. Elismerésem, és mielőbbi gyógyulást neki!
A túra végére a hőmérséklet közeledhetett a 0C-hoz, mert itt-ott a napsütötte helyeken olvadás kezdődött.
Sokszor jártam a Bartinán, több útvonal variációban. Szeretem ezt a túrát, jó edzés volt a továbbiakra.
Köszönet a rendezőknek!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2016.02.20-21. DDP 3. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal:
1. nap: Szekszárd - P - Szálka  Táv: 21km Szint: 300m.
2. nap: Szálka - P - Mőcsény - P - Zsibrik - P-  Ófalu - P - Mecseknádasd Táv: 26km Szint: 300m

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Nagyon készültem erre a túrára, egyrészt, mert rég voltam, másrészt a DDK  szálkai szállásának nagyon kellemes emlékei miatt.
Jó idő ígérkezett a hétvégére, mi lehet ilyenkor jobb, mint egy jót túrázni, gyönyörű vidéken, nagyon jó csapattal?
Nekem ez pont elég.. és örülök, hogy együtt tudunk lenni, túrázni.
Szóval, szombaton reggel a győri busz mellett találkoztunk. Vidáman, bár Mónikát kissé hiányoltuk, mert ezen a túrán ő vállalta a szakács szerepét.. és mi már a buszon, rögtön indulunk, és Mónika sehol.. atyaég, mi lesz így a paprikás krumplival, a la Julienne  módra? Végül azért kiderítettük, hogy valószínűleg út közben száll fel a buszra. Így is lett, Mecseknádasdon ő is csatlakozott.
Hamarosan Szekszárdra értünk, és itt igazi meglepetésként, csatlakozott hozzánk még pár túratárs, köztük igen rég nem látott, nagyon kedves személyek is :) Velük kiegészülve, elmentünk pecsételni. Itt is kicserélték a pecsétet, szép új kéktúrás van.
Kis szerelvényigazítás után indultunk tovább, egészen  a kopjafáig, ahol csoportkép készült.
Irány a belváros, ahol is, mivel a mai túra elég rövid, ráérősen nézelődtünk, Évi jóvoltából sok érdekes infót tudtunk meg a városról.
Lassan kiértünk az óvárosi részről, és egy igen meredek dombon, felmásztunk egy kálváriára,a Bartina tetején lévő kegyhelyhez.  Ládáztunk, majd kis szőlőhegyi séta után, beértünk a Rózsadombra.. hát, itt volt mit nézni, egyik villa a másik után. szép volt.
Folytatva utunkat, a Szekszárdi-dombság hullámain mentünk le-fel. mindezt igen jó hangulatban, ahogy az lenni szokott. És annak ellenére, hogy a héten szinte végig esett az eső, érdekes módon, alig volt sár. Ezt azért annyira nem bántuk.
Ez a szakasz valóban rövid volt, mert alig melegedtünk bele a túrába, egyszer csak azt vettük észre, hogy már előttünk van Szálka.
És még csak dél van :)
Ezen felbuzdulva, kocsmáztunk egyet.. ( ha a leírásainkat külsős olvassa, szerintem azt fogja gondolni, micsoda alkesz banda, állandóan kocsmáznak, pedig mi csak és kizárólag a bélyegzők miatt látogatjuk az ilyen helyeket :)  na jó , nem  ), szóval bementünk pecsételni, és mivel rengeteg időnk volt, kicsit leültünk. Volt ott sörözés, svájci bicska mustra, és egyéb elfoglaltságok.Itt pár túratársunk elköszönt, ők csak eddig jöttek.
Aztán felkerekedtünk, és irány a  Szarvas-kút láda.
Sikersen végignéztük, ahogy Balázs megmássza  a nyaktörő domboldalt, majd elindultunk a szállásra.
Útközben összefutottunk Ágiva, és Péterrel, akik velünk alszanak , de külön utakon járnak. Ők ugyanis a DDK túrát pótolják.
Na, beértünk, kezdődött a ki hol, kivel alszik játék.. de mint mindig, most is megoldottuk. Vacsora készítés, előkerültek újból a Victorinoxok, és a fiúk nekiláttak krumplit pucolni, nem a  seregben tanult módon. Mindenki kivette a részét a főzésből, ez egy jó csapatépítő tréning szerintem.. de  a dicséret Mónikát illeti, mind a végeredmény, mind a kajához való kiegészítők, ( értds, kolbász, savanyúság, főzési technika) tekintetében.Nagyon köszönjük neki ezúton is! Vacsora közben csatlakozott hozzánk Bia is, aki a másnapi túrát akarta végigjárni velünk.
Vacsi után, még egy darabig a szokásos mesélős, anekdotázós együttlét, de lassan azért fürödtünk, és elszállingózott a nép..korán keltünk.
Másnap reggelre kiderült, hogy Jani nem tud velünk jönni tovább, már este is lázas volt, köhögött, de reggelre még rosszabb lett.
Ő Mártival hazament, eljöttek értük autóval. Így, kicsit csökkent létszámmal, de töretlen kedvvel, reggel 7-re mindenki elkészült, a csoportképpel együtt. Indulás, és a kocsmánál ( már megint ), ahogy megbeszéltük, kiegészültünk néhány társsal akik a mai napra jöttek.. Haladtunk tovább majd a tónál elváltunk Ágiéktól, a kék más útvonalon megy. Mivel a tó két ellentétes partján haladtunk, sokáig láttuk egymást, amit bősz integetésekkel, kiabálással adtunk tudtára a társaknak, és a horgászoknak is :)
Hamar elértünk Mőcsénybe, ahol megnéztük a mintaméhészetet, majd nekiindultunk a régi vasútvonal megkeresésének.. eddig ugyanis aszfalton jöttünk, és azt nem szeretjük, így PTK-s módra, irány a sűrű. Ez a szokásos módon sikerült, ahogy szeretjük, hamarosan bokrok, tüskék közt bujkálva, hajladozva, sáros talajon, egy szurdokban haladtunk. Igaz, érdekes volt a régi vasúti pálya helyén menni, még egy szép tavat is találtunk. Aztán elfogyott a tovább, és úgy döntöttünk, ki kell mászni oldalt a szurdokból. Illetve, mivel Szekszárd környéke, így szurdik.
Ez a mászás érdekes volt, a csapat egyik fele balra, a másik jobbra.. és a bal volt a kalandosabb, nehezebb. De mindenki kijutott, és lesz mit mesélni megint. Ezután a volt vasúti pálya alagútjait kerestük, volt belőle bőven, érdekesek így, elhagyatva, bár van még működő is.Mőcsénytől Zsibrikig  végig a volt pálya vonalán mentünk,ez már aszfaltos, és szintben megy... nagyon szép vidéken megy keresztül. Zsibrikben megnéztük a drogelvonó tábort, ott ettünk is, majd irány tovább, már fáztunk.  Ez a rossz ebben a téli túrázásban, ha sok a ruha , menet közben nagyon izzadunk, melegünk van, ha meg akkor jó, a megálláskor fázunk hamar.
Zsibrik után a nagy rétek, és az Ótemplomi lapos következett, ez a táj elképesztően változatos, dombokkal, völgyekkel, legelőkkel erdőkkel, patakokkal, lenyűgöző a szépsége.
Következett Eszterpuszta, egy kapu nélküli pincével, amit megnéztünk belülről, félelmetes látvány volt.
Van itt egy rom is, valami őrtorony lehetett. Itt ládáztam, majd irány tovább, Ófaluba. Itt a kocsmában ! volt a bélyegző. Pecsételés, wifi jelszó, sör, és indulás tovább, Mecseknádasdra.
Némi kis fel, majd fel  után leereszkedtünk, majd újból fel, a Török-kúthoz, ahol lehetett bakancsot mosni, majd fel a Schlossberg tetejére, a kilátóba. Innen végignéztük a mai túra egy részét, majd leereszkedtünk Mecseknádasdra.
Rövid idő múlva jött is a busz, és kellemes fáradtsággal a lábainkban, elfoglatuk helyeinket. beszélgettünk, és közben beértünk Pécsre. Búcsúzás, és mindenki elindult haza.
Összefoglalva, ez megint egy jó túra volt, köszönöm mindenkinek, aki eljött, találkozunk a következőn.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Földes Csaba fotói
dr. Tárnai Márta fotói
Bodor János fotói
.

2016.01.16. Bartina Maraton/30/15 TT

Bartina Maraton útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Szálka - Grábóc - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 42,5 km Szint: 1123 m  Szintidõ: 10 óra

Bartina 30 útvonal: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-híd - Erzsébet-völgy - Várhegy-kilátó - Bati-hegy - Bati-kilátó - Remete-csurgó - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 27,64 km Szint: 773 m  Szintidõ: 8 óra

Bartina 15 útvonal: Szekszárd - Remete-csurgó - Bati-kilátó - Bükkös-erdő - Szekszárd
Rajt: Cél: Szekszárd, Baka István Általános Iskola (régi 5-ös iskola), Béri Balogh Ádám utca 89.
Táv: 15,7 km Szint: 443 m  Szintidõ: 5 óra

A Maraton táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A Maraton táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
A 30-as táv útvonala GPS részére közvetlenül (gdb formátumban) letölthető itt.
A 30-as táv útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Eredménylista

Sokat hallottam a Bartina teljesítménytúráról és mindig kicsit csábított. Mesélték, hogy szép kitűzőt adnak a végén és jó a forralt bor. Már ezekért gondoltam kipróbálom. Interneten megoldható a jelentkezés és előnevezés lehetősége is volt. Már itt érezhető volt a profizmus. Visszajelzés jött a regisztrációról és a neten lehetett követni a sorszámom alapján, hogy minden rendben történik-e az adminisztrációval.
Ilyen januári túraidőpontnál mindig izgalom az időjárás. Számomra legalábbis az volt, mert L. Ági figyelmeztetett, ha nagy a sár vagy rendes mennyiségű hó van úgy számoljak, hogy a választott táv 1,5-szerese a teljesítés. Elsőre a maratont választottam, gondoltam legyek túl rajta minél előbb. Persze folyamatosan izgatott az időjárás. Hát erre a hétvégére minden nap mást mondtak, lehűlést, havazást, esőt. Gondoltam nem bízom a véletlenre és agykontrollozok egy kicsit. Legyen fagy, napsütéssel. Úgy lett!
Persze ez a kora reggeli indulásnál (5 óra) nem volt nagyon kedvező, mert síkos volt néhol az út, de leküzdöttem. Nekem a vezetés is egy nagy kaland, mert nem szeretek vezetni.
Még sötétben érkeztünk Szekszárdra és ilyen korai időpontban is már nagyon sokan voltak. Minden nagyon gyorsan történt, mert az előnevezés miatt mindenkinek volt egy rajtszáma és már elő volt készítve a számítógépbe minden a gyors induláshoz. Nem is sokat időztünk, mert a 42,5 km-re csak 10 óra teljesítést engedélyeztek és ez nem túl sok.
A maraton távra 4-en indultunk K. Balázs, L.Ági és F. Karcsi és M. Csilla (én). Mentek az egyesületből a 30-as távra 15-en és a 15-ös távon is képviselve volt a Ptkk. 
Nagyon izgultam, mert szerettem volna teljesíteni, de nem tudtam, hogy mire vagyok képes, milyen a terep, bírják-e a nyafogásom a túratársaim. A városból kifelé rögtön emelkedővel kezdtünk és elég sokáig tartottunk felfelé. Lihegtem rendesen és kicsit megrémültem, mert nagyon gyengének éreztem magam. Azt hiszem ez volt a bemelegítés, de azt nem ilyen nehéz terepen kellene kezdeni. Már itt az elején elhagytuk L. Ágit és F. Karcsit. Olyan nagyon nem izgultunk értük, mert nem azok az eltévedős fajták. Mire bejáratódtunk kivilágosodott és az izmaink is jobban működtek, már kicsit bizakodóbb voltam. 
Az időjárás is a kívánságom szerint alakult, mert fagyott talajon gyalogoltunk a túra feléig és végig sütött a nap. Persze azért a sárdagasztást sem úszhattuk meg, hiszen a rutinos Bartinások azt mondták, hogy olyan nincs, hogy ne legyen sár. Volt, de sokkal rosszabbra számítottam.
A háborúból itt maradt lőálláshoz még sötétben érkeztünk, de nagyon hamar kivilágosodott. Sok futó is indult, akik folyamatosan előzgettek. A rajtnál lévő sok emberből és a sok-sok futóból már lehetett sejteni, hogy nagyon sok induló volt. 
Az első ellenőrző pontot számomra meglepően hamar elértük. Szeretem az ilyen bélyegzős, pihenős alkalmakat. Itt csokoládét kaptunk. Szálka felé vettük az irányt, még mindig fagyott talajon (szerencsére) és gyönyörű napsütésben.  Szálkai ellenőrző ponton nagyon jól esett a forró tea, amiből nem sajnálták az ízesítést, mert nagyon finom volt. Kaptunk almát, pecsételtünk és itt már szendvicseztünk is, mert kellett az energia. Persze L. Ági és F. Karcsi utol értek, amin nem igen csodálkoztam, annak ellenére, hogy jó tempót mentünk K. Balázzsal. Itt még, ha jól emlékszem 5 km/óra felett volt az átlagunk. Szálka egy nagyon hosszú falu, sokat mentünk betonon és a faluból kiérve a nagy nézelődés közepette nagyon gyorsan Grábócon voltunk. Mostanában csak úgy járok a grábóci ortodox templomnál, hogy nem látogatható vagy nincs időm bemenni. Jöhetek vissza egy alkalmasabb időpontban. 
Grábóc után a következő ellenőrző pont a Mária kilátó volt itt lyukasztani kellett az igazoló lapra. Nagyon szép, masszív kilátót építettek és itt még volt is erőm felmenni kicsit körülnézni. Nem sokat ácsorogtunk, mert az ilyen megállások alkalmával fogy a drága időnk. 
Most már olvadozott a talaj és egy-két napnak kitett részen már jól összesározódtunk, de azért még a fák között a fagy volt az úr. 
A következő ellenőrző pontnál ismét csokival vártak és szerencsére itt nem volt lehetőség leülni, időzni, mert biztosan kicsit szuszantam volna a jól összegyűjtött időnk rovására. Itt volt kb. a túránk fele. Még egészen jó állapotban voltam. Persze az emelkedők mindig megviseltek, de szerintem mindenkit.
Amikor azt mondták túratársaim, hogy Kakasdig elmegyünk kicsit megrémültem, mert az a település még kocsival is messze van Szekszárdtól. Errefelé már volt sár rendesen és párszor csúszkáltunk is, mai igen megnehezítette a haladást. 
Kakasdon találkoztunk a 30-as táv csapatával. K. Tomi, V. Peti, S. Szilvi, B. Marcsi, K. Zoli, V. Krisztina, V. Ernák, és volt akit még nem is ismertem. Megkóstoltuk a forralt bort, ami nagyon finom volt. Sajnos én csak keveset mertem kóstolgatni, mert még vezetnem kell. Most már biztos vagyok benne, hogy legközelebb elcsalom Dodit és akkor komolyabban kóstolgathatom a szekszárdi vörösbort. Rövid távon együtt mentünk a többiekkel, de gyorsítanunk kellett a tempón ahhoz, hogy megkapjuk a kitűzőt, ezért elhagytuk a 30-as táv résztvevőit. 
Következő ellenőrző pont a Várhegy kilátó. Ide már nem mentem fel, pedig nem is magas. Majd legközelebb. Lyukasztottunk, folyadékot pótoltunk és gyűjtöttük tovább a kilométereket. Beértünk a szőlőhegyi részre és itt vettem észre, hogy bekapcsolt bennem valami robot féleség. Csak mentem, mentem és úgy éreztem, hogy bármeddig tudnék gyalogolni. 
A következő ellenőrző pontunk is egy kilátónál volt. Itt már eszembe sem jutott felmenni. Nagyon fújt a szél, már forralt bort sem ihattam, ezért a pecsételés után hamar indultunk tovább. 
A nyolcadik ellenőrző pont Szekszárdon volt. Itt már csak betonon mentünk. És talán attól, hogy tudtam már belátható a cél kikapcsolt bennem a robot és itt már fájt a gyaloglás. Különösen az fájt, hogy fel kellett másznunk Szekszárd tetejére. Az idővel jól álltunk, már biztosak voltunk benne, hogy meglesz a kitűző. Azért még nem keveset mentünk a településen kb. 4 km. Nagyon vártam a végét. 
A célnál már rengetegen voltak. Hamar ment a csekkolás is és szomorúan tudtam meg, hogy elfogytak a kitűzők. Postázni fogják mindenkinek. Na, remek pedig ezért jöttem. Még szerencsére, hogy F. Karcsi igen gyakran jóval előttünk járt és előbb beért a célba és kapott kitűzőt. Szerintem látta rajtam, hogy el vagyok kenődve, mert oda adta az övét. Teljes volt a boldogságom. 
Hagymás zsíros kenyeret faltunk, lekváros kenyeret desszertnek forró teával leöblítettük (aki tehette forralt borral). És ezek a mennyei finomságok korlátlanul álltak rendelkezésre. 
Nagyon fájt a lábam és nem voltam benne biztos, hogy lesz erőm Pécsig vezetni. Szerencsére volt. Sokat kibír az ember pláne, ha maga találja ki a bolondságait, ami azért örömet is okoz. 
1270 fő vett részt a túrán. Már ettől is van egy hangulata az egész rendezvénynek. Az ellátás pedig első osztályú volt. 
A túraleírásaim mindig túl személyesek, de ezen már nem tudok változtatni, talán megszoktátok. Lenne ezek után pár még személyesebb gondolatom. Az én életemben nagyon sokáig jó pár családi tradíció volt (disznóvágások, búcsúk a nagymamák falujában, karácsonyi vendégjárások) Sajnos megöregedtem, nagymamáim pedig meghaltak és már alig van az életemben olyan esemény, ami rendszeres, elmulaszthatatlan, és tradicionális. Gondoltam legyen ilyen a Bartina teljesítménytúra (persze nem minden évben a maraton). 

Szóval jövőre találkozunk Szekszárdon!

Mivel van 15 km-es táv szerintem nem fogja megúszni ezt a túrát Dodi sem és K. Márti sem. Egyszer ott a helyük. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla

Képek:
Földes Csaba fotói a 30-as távról
Keményfi Balázs fotói a Maraton távról
Lovas Ági fotói a Maraton távról
.

2014.11.21-22. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 1. szakasz Szekszárd - Mecseknádasd

Útvonal: 
1. nap: Szekszárd - K - Szarvas-Szurdik - Óriás hegy - Sötétvölgy - Grábóci erdészlak - Grábóc - Szálka Táv: 30 km
2. nap: Szálka - K - Kismórágy - Mórágy - K - Bátaapáti - Harsányi kereszt - Héthárs pihenő - Hessz kereszt - Apátvarasd telep - Mecseknádasd Táv: 41 km
Összesen 1230m szint

Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap
Rostás László fotói

A KÉK
Egy ilyen túra sorozat kezdetének mindig van előzménye, melyek már napokkal, hetekkel korábban történtek, de erről majd valamikor később írok. Most csak a szakaszhoz tartozó eseményeket mesélem el.
Igen korán kellett elindulni, mert a túra kezdete is messze van Pécstől és persze igen nagy szakaszt vállaltunk be az első napra (26 km-t). A buszunk 5:50-kor indult és szerencsére senki nem késett el én magamért igen nagyon izgultam, mert elég kellemetlen lett volna, ha ezen a reggelen alszom a legjobban és az ébresztőt beleálmodom az álmaimba. Szerencsére nem így történt. Az induláskor nem nagyon volt lehetőség ismerkedni, de gondoltam később bepótoljuk.
A csapat 8 főből állt sajnos, mert állhatott volna 9-ből is. Egyik túratársunk megbetegedett (P. Balázs) és ezt a szakasz ki kellett hagyja. Komoly túrázó hírében áll és már több szakasz teljesített, ezért csak Simonfa után fog hozzánk csatlakozni (miután lejárta ezt az elmaradt részt is).
És a többiek: S. Szilvia, R. Tímea, M. Ivetta, R. László (Laca), K. Balázs, N. Balázs, Sz. Péter, M. Csilla (túraszervező) Még így is Balázs uralom volt.
Olyan nagy ismerkedésre Szekszárdra érkezéskor sem került sor, de volt rá két napunk. Bepótoltuk. Az állomáson kellett először pecsételni. Nem volt egyszerű. Azon a kis forgó résen ahol a pénz és a jegy helyet cserél egy  pecsételős füzet nem nagyon fér át. Még szerencse, hogy a jegypénztáros nagyon rutinos volt és eljelelte nekünk, hogy kell kihajtogatni a füzetet, hogy áttoljuk a résen. Éljen, megvan ez első pecsét. Gyorsan elpakoltunk és irányba álltunk. Szerencsére volt aki irányba állította a csapatot, mert nekem ez nem ment volna, ezért sem nevezem magam a leírásba túravezetőnek. Én pár helyen jól megvezettem volna a csapatot.
A kopjafánál fényképezkedtünk és Szekszárd szép részén átsétáltunk a Fő tér felé, bámészkodtunk, talán még itt kicsit andalogtunk is, és eljutottunk olyan pincesor féle utcába ami már nem igazi pincesor, de még elámul az ember egy-két épületén.
Feljebb érve a templom környékén a fiúknak egy kicsit játszani kellett, mert geoláda volt elrejtve. Itt úgy gondoltam, ezek a láda keresések nagyon jó alkalmak lesznek, hogy pihenjek. Reméltem sok lesz a láda és sok lesz a pihenő. A templom környéke nagyon szép és rendezett a nap hétágra sütött (én meg otthon hagytam az új napszemüvegem). Megvolt a láda, megvolt a pihenő indulás tovább. Szurdokon, dűlő utakon jutottunk ki és fel. Itt már volt sár és számítottunk is rá a túra során végig, de nem okozott sehol nagy gondot, mert felkészült volt a csapat.
Szép volt a táj, gyönyörű az idő, jó a társaság, finom a pálinka, elszánt a csapat. Mi kell még egy KÉK túra elején. Így kell ezt elkezdeni!
Ahogy mentünk és beszélgettünk, ismerkedtünk vidámak voltunk egy nagyon furcsa dologra lettem figyelmes. Nem örültem a hátamon a zsáknak. Nehéz volt kb. 7 kg nem szoktam hozzá, hogy túrán ekkora súlyt cipeljek. Lassan meg kell barátkozzak a zsákommal, mert két napig együtt leszünk. Elég nehezen ment az elfogadása annak a ténynek, hogy a kéket nem lehet megcsinálni csomag nélkül és ez még lehet hogy nagyobb és nehezebb is lesz néha.
Miután bemelegedtek az izmaink és hozzászoktunk a csomaghoz és már kint vagyunk a dombokon itt már elég jó tempót gyalogolunk. Csak mentünk, mentünk, mentünk és mégis jó volt, jó volt, jó volt.
A pihenőknél előkerül a jó kis házi pálinka mely S. Szilvi érdeme, meg persze R. Lacáé, aki végig cipelte. Gondoltam ne legyen olyan nagy a súly, megkóstolom igen gyakran, hogy jobban fogyjon.
Az ebédet a Sötét-völgyi tábor mellett fogyasztottuk el, abban a reményben, hogy ott biztosan lesznek jó kis padok, asztal meg hangulat. Hangulat volt, de semmi egyéb. Azért mindenki nagyot pihent, evett, ivott és tele energiával indultunk tovább.
A forrásoknál mindig megálltunk, mert azt nem lehet megtenni, hogy csak úgy elsétál mellettük az ember. Nem tudom miért van ez, de akkor is meg kell állni, ha nincs szükség vízre. Ezek ilyen helyek.
A technika (okos telefon) még azt is lehetővé tette, hogy meghallgassuk, az Indulj el egy úton c. dalt, ami igen hangulatos volt.
Lassan beérkeztünk Grábócra. Itt a templomnál kicsit pihentünk R. Timi cipőt cserélt, mert az egyik legfontosabb dolog a megfelelő túracipő.
Elindultunk pecsételő helyet keresni. Nagyon nem egyszerű Gárbócon otthon találni bárkit, mert Bonyhádon volt a fél falu (a boltos, a pecsét őrzője, az egyetlen vállalkozó, stb), a másik felének pedig nincs pecsétje. Amíg ott kínlódtunk, hogy mi legyen, mert pecsét kell. Az egyik segítőnknek  a nyugdíjas klub vezetőjének eszébe jutott, hogy nekik van egy pecsétjük. Ha jó nekünk akkor pecsétel. Persze hogy jó az nekünk!
Nagy volt a boldogság mehetünk tovább. Jön a telefon Szálkán másik szállásunk lesz mégpedig a Napsugár vendégházban. Remek, csak legalább olyan jó legyen mint amilyennek a Lizi vendégház kinéz a neten és az ára is olyan legyen és persze meg is találjuk és ne kelljen csalódni.
Grábócról kifelé még megkerestünk egy ládát ami pont az út mentén volt, ezért mindenki rész vett benne. Nem csak ládát találtunk, hanem egy roggyant szemüveget. Szemüvegesként nem tudom elképzelni, hogy lehet elhagyni egy szemüveget, de ez legyen a gazdájának a problémája.
Közel a cél mindenki megy mintha üldöznének. Nagyon jó tempót gyalogoltunk egész nap. Azért elfáradtunk kicsit, vágytunk egy jó fürdőre és vacsira megy pihe-puha ágyra.
Könnyen megtaláltuk a szállást, mert már figyeltek minket és vártak. Kellemes meglepetés volt, nagyon szép helyre kerültünk. Három fürdőszoba szolgál ki minket, a szobák között válogathattunk és volt egy közös konyha, étkező, nappali. Mindenkinek ajánlom a Napsugár vendégházat, mert kedvesek a tulajdonosok, rendezett a ház és a környezete és barátságos az ára.
A lányok itt azonnal ledőltek az ágyra relaxálni és két „őrült” geoládás R.Laca és K. Balázs elment még játszani. Ők tudják?
Lassan mindenki magára talált és fürödtünk, vacsorát készítettünk és lassan-lassan összegyűltünk a közös helyiségben. Nagyon szeretem az ilyen estéket. Kicsit fáradtan, tele hassal, frissen fürödve beszélgetni a barátokkal egy jó helyen. Ezt az orvosoknak receptre fel kellene írniuk. Talán nem lenne annyi depressziós ember.
Szóval igen jól eltelt az este és nem akaródzott senkinek lefeküdni, ezért megbeszéltük a kék túránk további szakaszait az időpontokat és még apró részletek is. K. Balázs csak a méhek kiröpüléséig ér rá, ezért addig lehetőleg jól kell haladni. Persze nem csak miatta, mert ha jön a jó idő már a kerékpáros programokat is be kell iktatni a túrákhoz és nincs annyi hétvége, hogy mindenre elég legyen.
Azért már mindenki álmosodik, én néha belealszom a beszélgetésbe ezért lassan elmegyünk aludni.
Reggel a fiúk ébresztettek igen hangos beszélgetéssel. Senki nem panaszkodott álmatlanságra. Reggeli, mosakodás, pakolás, csoportkép és indulás ez jó tempóban meg is történt. Lementünk a kocsma-bolt egységbe, ami ebben a faluban igen csinos, mint ahogy minden. És itt aztán igen jól elszöszmötöltünk a vásárlással, teázással, pecsételéssel (végre hasznát vehettük a pecsét párnának és nem feleslegesen cipeltem) és igen későn indultunk a tervezetthez képest. Gondoltam az előző nap nagyon jól fogytak a kilométerek, miért izgulnak a fiúk ezt a napot is jól legyűrjük.
A gyönyörű szálkai tó mellett hagytuk el a települést és ismét mentünk, mentünk, mentünk és továbbra is jó ez a gyaloglás. Kismórágy után már emlékszem az emelkedőre, ami eddig is volt, csak még nem tűnt fel. Talán itt kezdtem fáradni? Itt már volt pár kilométer a lábunkban és hiába volt könnyebb a csomag, mögöttünk van egy nap.
Mórágyra először fentről néztünk le nagyon szép látvány volt. A központjában ebédeltünk, pedig még nem is volt dél, de olyan szép hely volt padokkal, asztallal, hogy nem lehetett kihagyni.
A pecsét a közeli kocsmában volt, amit igen körülményesen találtunk meg, de szerencsére volt távsegítség. P. Balázs otthonról odanavigált minket. Ez már a negyedik pecsétünk.
Aki még nem gyűjtötte, nem is értheti meg, hogy miért örülünk neki. Nem tudom én sem elmondani miért, de olyan jó mikor újabb pecsét került a füzetembe. Van ennek valami varázsa!
Pecsét megvan, indulás. Kicsit szétszakadva, de elindultunk, mert tudtuk, hogy a gránitfalnál találkozunk a fiukkal, mert ott is van láda.
A világ igen kicsi, mert találkoztam a körzeti rendőrrel akiről kiderült, hogy ismerem. Biztosított róla, ha bármi baj lenne útközben kiment, mert az autója alkalmas az erdei utakon a közlekedésre. Nagyon kedves gesztus volt, de eddig is biztonságban éreztem magam voltak akik megmentsenek.
Ezen a szakaszon egyre több emelkedő volt vagy csak már fáradtam és azért emlékszem így a terepre? Nem tudom, de örültem a Henrik forrásnak, mert lehetett pihenni. Aztán irány felfelé és cél Bátaapáti.
A falu nagyon szép, rendezett, tiszta, de itt is minden zárva. Az emberek persze segítőkészek, de ha nincs pecsétjük akkor mi nem jutunk előrébb. Kezdődött a pecsét vadászat. Bolt, kocsma zárva. Művelődési ház zárva. Vállalkozó az nincs. A segítőkész bácsinak egyszer csak eszébe jut a falu túlsó felén a Naspolya Hotel, az biztos nyitva és pecsétjük is lehet (reménykedtem, hogy a cég székhelye is a faluban van). Elindultunk, de ez a falu nagyon hosszú és már nem is volt olyan szép amikor a betonon csak megyünk és még megyünk és nincs még mindig meg a hotel. Tényleg a túlsó felén volt a legvégén, de pecsét volt és „Bátaapátis”, nem szép pecsét, de kit érdekelt, megvan.
Indulás vissza. Ez a kis kitérő 1,5 óra volt. Ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak. Kis pálinka energiaitallal felvettük az erőltetett tempót és az utolsó pecsételő helyünket céloztuk meg. Baranya-Tolna határában még készítettünk egy csoportképet és tovább indultunk igen jó tempóban.
Sokunknak talán itt volt a holtpont, nekem legalábbis biztosan. Olyan állapotban voltam, hogy már nem fájt semmim és nem voltam fáradt és olyan érzésem volt, hogy bármeddig el tudok gyalogolni. Na ez lett gyanús!
Itt már néha szétszakadtunk, de nem volt nagy lemaradás és mire ránk szürkült már egy nagyobb pihenő után együtt indultunk tovább. Itt már a lámpák is kézbe kerültek, de még nem használtukat őket, mert nagyon messze voltunk még a következő pecsételő helytől és még messzebb a céltól.
És mentünk, mentünk, mentünk, majd már lámpáztunk is, ami igen hangulatos volt. Egy szakaszon az út olyan sáros, pocsolyás volt, hogy bementünk az erdőbe és úttalan-utakon haladtunk a sötétben.
Az utolsó pecsételő helyünk egy kerítésen volt. A szép zománcozott ládikát, táblázva megtaláltuk. Itt nem pecsét van, hanem lepecsételt lapocskák, melyeket be kell ragasztani a füzetbe.
Irány a busz, ami még pár kilométer, de már úgy éreztem, hogy mindent kibírok. Itt N. Balázs igen alapos helyismerete segített és megcéloztuk a megállót. Az hiszem  legrövidebb, de mégsem a legveszélyesebb szakaszon haladtunk. Ez persze nem teljesen igaz, mert a végére  nagyon veszélyes lett. A 6-os főúton mentünk sötétben, igaz kivilágítva, de az autósok szerintem meglepődtek a kis csapatunkon. Ez nem volt jó, de kellett ahhoz, hogy a buszt elérjük és 2 percnél tovább nem is vártunk rá.
Én erre a napra csak 30 km-t terveztem 41 lett belőle.
Nem tudom, hogy zárjam a beszámolót, mert mindig eszembe jutnak újabb élmények, de talán elég lesz három oldal. Találkozunk 2014. november 29-én.

 Lejegyezte: Miklovich Csilla
.

2013.01.19. Bartina Maraton/30/15 TT


Bartina 15
Útvonal: Szekszárd - utazás különjáratú autóbusszal - Szálka - Grábóc - Bükkös-erdõ - Szekszárd
Táv: 17,6 km Szint: 470m Szintidő: 5 óra

Bartina 30
Útvonal: Szekszárd - utazás különjáratú autóbusszal - Szálka - Grábóc - Ladomány - Haramia forrás - Sötétvölgyi - gyermektábor - Óriás-hegy - Bükkös-erdõ - Szarvas-szurdik - Szekszárd
Táv: 29,5 km Szint: 715m Szintidő: 8 óra

Bartina Maraton
Útvonal: Szekszárd-utazás különjáratú autóbusszal - Várdomb - Szálka - Grábóc - Ladomány - Haramia-forrás - Sötétvölgyi-gyermektábor - Bükkös-erdõ - Szarvas-szurdik - Szekszárd
Táv: 42,2 km Szint: 1045m Szintidő: 10 óra

A Maraton táv útvonala GPS részére letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 

Klubunk ezúttal mindhárom távon képviseltette magát.
E. Zsuzsa, F. Szilvi, P. Zoli, , R. Laca a 15-ös, H. Barna, K. Tamás a 30-on, M. Éva, Sz. István és jómagam a Maraton távon. Mindenki teljesítette vállalását, gratula!

Pár szót a Maraton távról:
Ezúttal a hó segítette, vagy nehezítette-e a távot, ki-ki döntse el magában. Jó, hogy nem volt sár. A hó alatt puha volt a talaj, ami jól jött, mert a terep idomult a cipőnkhöz.

A rajt "tömegrajt" volt Várdombon. Egy jó szakaszon szinte együtt ment a mezőny, elég komoly tempóban, majd lassan-lassan elnyúlott. Később Szálkán kibővültünk a 30-asokkal.
Az útvonal a korábbiakhoz képest módosult, ami jó volt, mert más helyeket is megismerhettünk, de nehezítette annyiban, hogy nem tudhattuk, mikor milyen nehézségre számíthatunk. Ebben viszont István barátunk -mint helybeli- sokat segített. Egy szakaszon a 15-ös táv is becsatlakozott, itt hirtelen sokan lettünk. Szokásokhoz híven finom volt a forraltbor és a tea.

A túra vége felé kezdtem érezni, hogy mintha gyalogoltam volna valamit... Úgy tűnt, mintha előző nap indultunk volna.
9 óra alatt teljesítettük a Maratont. Ez nem rossz, viszont itthon megnézve az előző évi eredményeinket, a tavalyi 7 óra 38p, 2011-es 8 óra 19p-hez képest elmaradt. Én a hónak és a jégnek tudom be, legalábbis jó erre fogni. :-)

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói
.

2012.01.21. Bartina Maraton / 30 TT

Bartina 30: Szekszárd - Bükkös-erdő - Fekete-kút – Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Szarvas-szurdik - Szekszárd
Táv: 30km, szint: 650m
Térkép

Bartina Maraton: Szekszárd - Bükkös-erdő – Szálka – Grábóc – Fekete kút – Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Szarvas-szurdik - Szekszárd
Táv: 42 km, szint: 850m
Térkép

A Maraton útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
A Maraton útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Péntek: egész nap ömlik az eső. Te jó ég, mi lesz holnap a bartinai sárban? Mit írnak a szervezők este a weblapon a pályáról? „Hatalmas a sár!”
Szombat reggel: Kora reggel csörög az óra. Ki sem nézek az ablakon, csak készülök, hogy időre a megbeszélt helyre érhessek a többiekért. Kilépek az ajtón, tiszta jég minden. Ez jó jel sár ügyileg, de épségben Szekszárdra kellene kormányozni az autót.
Sikerült Szekszárdra érnünk úgy, hogy a nevezést gyorsan lebonyolítva, 7 óra előtt el tudtunk rajtolni. G. Péter, H. Barna, K. Tomi a 30-as távra neveztek, M. Éva, Sz. István és jómagam a maratoni távba vágtuk a fejszénket.
A harmincasainktól a rajtnál elbúcsúztunk, mivel ők még vártak az indulással egy kicsit, hogy a végén ne érjenek be sokkal korábban nálunk. (A tempót illetően mindent megtettünk ennek érdekében.) A marartoni táv annyiban különbözött a harmincastól, hogy az tett egy „kis” kitérőt Szálka és Grábóc felé.
A tempót István diktálta, de keményen. A pálya ismerős volt, a tavalyi fordítottja. Örömmel ismertük fel a helyeket, ahol tavaly is jártunk.
Sok pihenőt nem engedtünk magunknak, de nem is igen volt rá szükség. A grábóci erdészlaknál csatlakozott az útvonalunkba a 30-as és a 15-ös mezőny, így hirtelen sokan lettünk az úton. A IV. ellenőrzőpontnál a szokásos jó hangulat alakult ki a forralt boros gulyáságyú közelében.
A pont után Évivel nyúlcipőt húzva is csak a Kakasd előtti Öreg-hegynél értük utol Istvánt. Hiába, a hazai pálya előnye!
Kakasdot követően már csak a sötét-völgyi gyermektábor utáni K+ kemény négykézlábas kaptatója, illetve a Szarvas-szurdik járt a fejünkben, hogy -mint két nehezebb szakasz- épp a táv végére kerülve miként fog ki rajtunk. A K+ kemény volt, de a Szurdik nem fogott ki rajtunk mivel a szép napsütés ereje sem tudta felolvasztani itt a fagyott talajt.
Ezután nem maradt más hátra, mint végighaladni a szőlőhegy gerincútján, majd leereszkedni a városba.
Elégedetten értünk célba, ahol Péteréknek sem kellett talán sokat várniuk ránk.
Köszönet a rendezőknek a szervezésért, és az ezúttal is gyönyörű jelvényért!

Lejegyezte: Keményfi Balázs  


Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.

2011.01.15. BARTINA Maraton gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Szekszárd - Sötétvölgyi-gyermektábor - Sötétvölgyi-tó - Kakasd - KS elágazás - Grábóc - Szálka - Bükkös erdő - Szekszárd, Baka István Ált. IskolaTáv: 39,8 km   szint: 980m,  szintidő: 10 óra

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 



Komoly fába vágtuk a fejszénket, de szerencsére sem a nyele nem törött ki, se az éle nem csorbult. Megcsináltuk!
Az alábbi szöveg ment körbe a túrát megelőzően a jelentkezők között:
"Eredetileg Évával beszéltük, hogy a maratonra mennénk. (Belegondolva nem lesz egyszerű az agyagos sárban, mert 4,0 km/h átlagsebességet kellene produkálni úgy, hogy a hosszú táv rajtidejének végén indulnánk, míg a 30-ason 3,4 km/h átlagsebesség is elegendő.) A Téli Mecsek 30-at 3,8-as átlaggal tettük meg, így értünk be fél órával a szintidő előtt. Tavaly a Bartina 30-on 4,1km/h-ás átlagsebességgel haladtunk. Tehát a Maraton teljesítéséhez legalább úgy kellene menni, mint tavaly. Megpróbálhatjuk, hiszen ezért megyünk ilyen korán, de akkor nagyon össze kell szednünk magunkat."
A fenti sorokkal készültünk a mai megmérettetésre. Hogy a maratoni távon indulunk, az autóban már reggel 5-kor eldőlt, mikor Pécsről elindultunk. Egyszerű volt a dolgunk: a napi cél megvolt, már csak teljesíteni kellett.
Az, hogy teljesült, nagyban köszönhetjük Sz. István barátunknak, aki nagyon komolyan vette a túra beharangozóját. Helybéliként sokat segített a túra elején a sötétben való tájékozódásban, illetve ő diktálta a tempót a nap folyamán. Ő hasította elől a levegőt, mi csak a szélárnyékában haladtunk. 
A viccet félre téve, egy éve megismert pályán, de ellenkező irányban kellett haladnunk. Kiváló rendezésben volt részünk, a rendező csapat (Ifjúsági Unió Szekszárd) nagyon lelkes volt. Komoly hegyekkel nem találkoztunk, de szint ennek ellenére volt rendesen. A 30-as és 15-ös távon sokan vettek részt, akikkel az út folyamán itt-ott találkoztunk.
Komoly erőpróba volt ez számunkra, de élveztük a kihívást. Külön említésre méltó H. Barna teljesítménye, aki eredetileg a 30-as távra készült az éppen elmúló "tüdőgyuszi" után, de hajthatatlan volt, lekűzdötte ő is a 40-es távot.
Végül 8 óra 20 perc alatt sikerült megtennünk az utat, ami 4,6 km/h átlagot jelentett. A célban jó hangulatú ejtőzés, beszélgetés, zsíros kenyér várt ránk, majd hazafelé az autóban végigsoroltuk a nap folyamán tapasztalt élményeinket. 
Tudom, nem cél a rohanás, de így sikerült. Nagyon tetszett és jó edzés volt!

A csapat tagjai voltak:
H. Barna, G. Péter, K. Balázs, M. Éva, Sz. István, V. Péter

Lejegyezte: Keményfi Balázs


Képek:
Keményfi Balázs fotói

.

2010.01.16. Bartina 30 gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Szekszárd - utazás különbusszal - Szálka - Grábóc - Haramia-forrás - Kakasd - Sötétvölgyi-tó - Sötétvölgyi-gyermektábor - Óriás-hegy - Bükkös-erdő - Kerék-hegy - Bartina-hegy - Szekszárd
Táv: 31,4 km, szint: 867m, MTSZ 67,5 pont.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Öten (F.Kati, M-Éva, F.Szilvi, Ájbi és jómagam K.Balázs) indultunk autóval Szekszárdra, hogy első alkalommal részt vegyünk az immár 11. rendezést megért, nagyhírű és népszerű Bartina gyalogos teljesítménytúrán.
Szekszárdon csatlakozott hozzánk helybeli túratársunk is, Sz.István. A 30km-es távot választottuk. Nevezés után különbusszal utaztnuk a szálkai rajthoz. Itt megszállzuk a helyi önkormányzat épületét. (A rendezők szerint kb. 800-an !!! voltunk).
Mivel az utóbbi időben nemigen jártam a Szekszárdi-dombságban, az út során régi-régi emlékek jutottak eszembe. Kellemes volt a pálya. Nem volt sok szint, és a talaj szerencsére fagyott volt. Ez nagy mázlinak tekinthető, mert a dagyonya óriási lett volna egyébként, mely nagyon megnehezítette volna a haladást.
A túrát kényelmes tempóban teljesíthettük. Profi rendezéssel találkozhattunk. Jó ötletnek tartottam a rendezők részéről, útközben lehetőségként kínálták fel a grábóci Görögkeleti Szerb templom megtekintését, ugyanis aki megtekintette 15 perc jóváírást kapott a szintidőből. Éltünk a lehetőséggel.
Jól esett útközben a tea, forralt bor, csoki, végén a zsíros kenyér. Az ellenőrző pontokon a szokottnál több időt töltöttönk el. Itt találkozhattunk több ismerős túratárssal is, és itt lehetőség volt egy-két jó szót váltani.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a rendezést!

Képek:

Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

Illés Balázs (Ájbi) fotói megtekinthetők itt.

Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

2009.03.14. Szekszárdi dombság

Útvonal: Kakasd – Kh – Várhegyi kilátó – Po – jelzetlen út – K+ Sötét-völgy – K+ – Gyermektábor – K – Óriás-hegy – K – K+ – Kn Füzes-árok – Kn – Grábóci erdészlak – K – Jelzetlen út – Fekete-kút – Ko – K – Sötét-völgy erdészház – Kn – Kakasd.
Táv: 18km, szint: 389m


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: www.turistautak.hu
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.



Kakasd főterére 10 óra előtt lassan megérkeztek a személygépkocsikkal a túrázók. A menetrendszerinti buszjárat után kiteljesedett a létszám és 25-en nekivágtunk a K háromszög jelzésnek. Kellemes napsütés kísérte utunkat. Meglepetésünkre az előző napi esőzések ellenére csak elvétve voltak sáros szakaszok. A falut elhagyva enyhe emelkedőn mentünk fel a Várhegyre, majd rövid meredek ereszkedés következett a kilátóig. Itt tartottuk az első pihenőnket is. A szép kilátást fokozta a lányok által felszolgált finom sütemény. Teli hassal ereszkedtünk le a Sötét-völgybe, ahol a Gyermektáborig aszfalton haladtunk. Innen kezdődött a túránk „legkeményebb” része: megmásztuk a 285m magas Óriás-hegyet. Itt egy kis pihenő közben csoportképeket készítettünk. Továbbindulásunk után az útkereszteződésben elbúcsúztunk Sz. Istvántól aki szekszárdi lévén a P jelzést követve hazatért. A Hármas-halmon és a Füzes-árkon keresztül megérkeztünk a szebb napokat is megért Grábóci erdészlakhoz. Itt elfogyasztottuk a maradék sütiket és nekivágtunk a túránk talán legszebb részének. Az út mindkét oldala telis-teli volt a tavasz virágaival. A Fekete-kút környékét is szépen kialakították. Pihenőpadokat és kopjafát helyeztek el a kis tisztáson, a forráshoz pedig egy igényesen kialakított híd vezetett. A túra utolsó szakasza a Sötét-völgy D-i részével kezdődött. Az erdészház után hagytuk el a völgyet és a K négyzeten haladtunk fel a 211m magas fennsíkra. Innen szép kilátásunk volt a 6-os út völgyére, Kakasdra és az Északra elterülő dombokra. Innen rövid ereszkedés után beértünk Kakasdra, majd hamarosan elértük a kiindulási pontunkat.
Ezzel véget is ért a 2008/2009-es gyalogtúra szezonunk, és eljött a várva várt kerékpáros túrák ideje.


Túravezető, lejegyezte: Eperjesi József



Fotók:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Eperjesi József fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.

2005.01.02. Gyalogtúra a Szekszárdi dombságban

Útvonal: Kakasd a.m. – Knsz – K – KS – S – Ladomány – S – Bonyhádi szőlők – Bonyhád Táv:19 km

Túravezető: Keményfi Balázs




Képek itt.

Fotó: Blum András