Ismét Jakab-hegyi túra az év végére.
Útvonal: Pécs, Makra dűlő 47. - P háromszög - Z - Éger tető - Z kör - Pálos romok - Zsongorkő kilátó - Z - P háromszög - Pécs, Makra dűlő
Táv: 13 km, szint 540 m.
A legkönnyebb és legegyszerűbb útvonal a hegyre pihenővel Éger tetőn, a romoknál, és a kilátónál.
Alkoholos italok fogyasztása engedélyezett. Poharat hozzatok.
A túrán való részvétel, mint a klub összes túráján, ingyenes.
Túravezető: Miklovich Csilla
A túra útvonala (*.gpx formátumban) letölthető ITT.
Műholdfelvételről megtekinthető ITT.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Ha hétvégére esik a szokásos év végi Jakab hegyi túra mindig nagyon sokan vannak szerencsére. Idén is így alakult. Ha jól számoltunk akkor 103 fő túrázott ezen a programon.
Ez nagyon izgalmas és „félelmetes” is egyben. Izgalmas, mert mikor 9 órakor meglátom, hogy egy nagy csapat külföldi megjelenik a ház előtt én úgy gondolom, hogy biztos nem a túrára jöttek, mert az 10-re volt hirdetve és kiderül, hogy de, a túrámra jöttek. Gyorsan készítettünk nekik pihenő helyet az udvarban.
Aztán 9:40-kor elkezdtek jönni az autók és az emberek és csak jöttek és jöttek és jöttek. Ez volt a félelmetes. Hogy gardírozok el ennyi embert a hegyen, amikor soha nem tudom, hogy jó helyen járok-e.
A szokásos csoportfotó után elindultunk és hamar kiderül, hogy vezetni nem tudom a csapatot, mert és csacsogni szeretek jobban, mint elől menni. Szerencsére Kü. Zsuzsi kisegített és ment elől, amíg én próbáltam felmérni, hogy kik vannak itt és kik az első túrázók a csapatban és ki hogy találta meg az eseményt.
Az első pihenő a piros háromszög és zöld sáv jelzés kereszteződésében volt. Itt összevártuk a csapatot és azokat, akik későn érkeztek. Égertető pihenő volt a következő cél, ahol hosszabb pihenőt terveztem. Néhol kissé sáros volt az út odafelé, de amilyen sok eső esett az elmúlt időben, ahhoz képest szerintem nagyon szerencsénk volt, mert jól lehetett haladni.
Égertetőn a kilátó sajnos még mindig le van zárva. Itt pihentünk, beszélgettünk, ettünk. Itt volt aki majdnem feladta a túrát. Elég meggyőző tudok lenni, ezért folytatta velünk az utat a és a zöld körön elindultunk a Pálos romokhoz.
Továbbra is szívesebben jöttem-mentem a túrázók között és szerencsére R. Laca az élre állt és nekem továbbra sem kellett túrát vezetnem.
A Pálos romoknál a szokásos pezsgőbontás és sütizés ismét alkalmat teremtett a pihenésre. Itt készítettük el a szokásos fotót, ahol kirakjuk a túrázókkal az évszámot a 2023-at. F. Csaba készítette a képet.
Olyan csodálatos szép napsütéses idő volt, hogy nem lehetett kihagyni a Zsongorkő kilátót. Persze nem fáradtunk el mire oda értünk, de jó volt üldögélni a napsütötte köveken és nézni, ahogy sokan fotózkodtak, szelfiztek.
Lassan visszaindultunk a legrövidebb úton. Ilyenkor már nagyon nehéz egyben tartani a társaságot. A testvéremet és családját el is veszítettük.
A lefelé út elég térdgyilkos, és a kövek miatt veszélyes is, de szerencsére nem volt baleset. Egy-két csúszás azért akadt a túra során, de csak tenyérhorzsolás volt a következmény.
Siettem lefelé, hogy legalább a túra végén kerüljek a túra elejére, ami sikerült is. Az a leghálásabb feladat, amikor a túrázókat várom. Mindenki boldog, elégedett, hálás. Persze sokan fáradtak, de mégis sikeresnek gondolják a napot. Páran megfogadták, hogy többet túráznak és sétálnak majd jövőre.
Lejegyezte: Miklovich Csilla
Bejegyzések
