ADAC kerékpártartó teszt

2011.02.19-20. PTKK farsang a Keszthelyi-hegységben és környékén

Ezévi farsangi kétnapos gyalogtúránkat a Keszthelyi-hegységben és környékén szerveztük.
Szállásunk Nemesvitán, az Önkormányzat által működtetett turistaszálláson volt. Lásd http://www.erdei-iskolak.hu/ugyfelek/balaton/nemesvita/nemesvita.htm

Program:
Február 19-én szombaton kora reggel indulás Pécsről, utazás Zalaszántóra.
Túra: Zalaszántó - K - Sztupa - K - Tátika-vár (GCTAT) - ezután lehet rövídíteni: K+ - Zalaszántó. A hosszabb táv pedig a vártól - K+ - jelzetlen út - KL - S - Rezi vár (GCREZI) - KL - jelzetlen út - K - Zalaszántó     Rövid táv: 15 km Szint: 300m   Hosszú táv: 28 km Szint: 730m
Szállás elfoglalása Nemesvitán
Közös vacsora, vetítés, vidámság, egyebek

Vasárnap reggel időben ébresztő
Túra: Nemesvita - Z - Szt. Mikós forrás -  Kutyatemető - Z - P - Büdöskúti turistaház - jelzetlen út - Z+ - Pad-kő (GCPADK) - Zhsz - P - szőlőhegy - Nemesvita   Táv: 15,5 km Szint: 500m
A szállás kitakarítása, elhagyása
Hazautazás

Túravezető: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Az 1. napi túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt
A 2. napi túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



Az idei farsangi túránkat egy nem éppen mindennapos szervezés előzte meg!
Balázsnak, a túravezetőnknek főhetett is a feje miatta, ezért nem volt meglepő, amikor azt mondta, hogy erről egyszer könyvet kellene írnia. A túránkat megelőző napokban több tucat e-mailt kapott és szinte óránként változtatnia kellett az ülésrenden az utolsó pillanatokig.
Szombat reggel 6.30-kor egy létszámellenőrzés kedvéért megbeszéltünk egy találkozót a pécsi Lukoil-nál, aztán ki-ki a maga tempójában utazott Zalaszántóra az első napi túránk helyszínére.

Zalaszántóra pontban 9 órára értünk, ahogyan azt előzetesen terveztük. Az időjárással olyan szempontból szerencsénk volt, hogy nem esett, bár párás, hideg idő fogadott minket.
Egy gyors beöltözés és a bakancsok felhúzása után előkerültek a túrabotok is és nekivágtunk a túrának. Már a parkoló mellett egy gyönyürű műemlék templomot láthattunk. A szerencsések még éppen bemehettek, mert az asszonyok éppen takarították.
A túra elején a hívek adományából épített Szt. Donát kápolnát néztük meg a szőlőhegyen, de sajnos csak  kívülről - mivel zárva volt. Ezután egy Európában igazi ritkaságnak számító buddhista szentélyt látogattunk meg, a Béke Sztupát, ami egyébként Európa legnagyobb, Kelet-Európa első sztupája. Aki még nem látott ilyesmit - én ezek közé tartozom - azt a hely hangulata, illetve maga a látvány teljesen lenyűgözte! A helyszínt egyébként Őszentsége  XIV. Dalai Láma is megszentelte amikor hazánkban járt. Itt lehetőségünk nyílt emléktárgyak vásárlására, amivel többen éltünk is. Ugyanakkor többünkben megfogalmazódott az a kérdés, hogy vajon mennyire illik ez egy keresztény társadalom kellős közepébe?
Egy biztos! A buddhizmusra hagyományosan úgy tekintenek, mint a megszabadulás útjára, melyet a valóság legvégső természetének megismerésén keresztül lehet elérni. Én ettől persze azért még nem fogok áttérni - maradok keresztény!
Miután körbenéztünk és bejegyeztük magunkat a Vendégkönyvbe, tovább indultunk a Tátika vár romja felé. Útközben elhaladtunk egy egykori kőbánya mellett, ahol páran próbára tették hegymászó képességeiket. A kőbánya után egy szép fennsíkon - a Kovácsi-mezőn – erdőszélen gyalogoltunk, majd miután elfogyott előttünk az út, kisebb tanakodás után betértünk az erdőbe a kijelölt turistaútra. Nem sokkal később a fák mögött észrevettünk egy szép kilátót - legalábbis azt hittük, hogy az! Mikor aztán átverekedtük magunkat a sűrű aljnövényzeten és bokrokon, kiderült, hogy csak egy vadles. De nem is akármilyen! Luxus vadles volt, felhúzható alulétrával és üveges fülkével! Ki tudja, talán még fűtés is volt benne!? Szerencsére a vadak etetéséről is gondoskodnak a helyi erdészek/vadőrök, ez az építmény aljában elhelyezett masszív faládából volt megállapítható, mivel félig fel volt töltve kukoricával.
Tátika vára innen már nem volt messze, ám a hegy lábához érve K. Márti és a gyerekek úgy határoztak, hogy rövidítenek vissza Zalaszántó felé. Olyan szempontból ez persze nem volt baj, hogy így időben át tudtak autózni Nemesvitára a szállásunk helyszínére és nekiállhatott a finom babgulyás főzésének.
Végül elköszöntünk egymástól, mi pedig elkezdtük megmászni a várhegyet.
A várat védett ősbükkös veszi körül, ezért gyönyörű környezetben baktattunk a romok felé. Közben néhány elszórt kőzetmaradványból azt is jól megfigyelhettük, hogy a hegy anno bizony működő vulkán volt! A csúcsra felérve a várfal tövében a következő tábla fogadott minket: "Ásatási terület, idegeneknek belépni tilos!" Remélhetőleg az ásatási munkák befejeztével a várrom állapota javulni fog és sokan láthatják még e csodás helyet!
Sajnos a párás idő miatt mi nem gyönyörködhettünk a kilátásban, ezért a legtöbben inkább előszedték hátizsákjukból a szendvicseket és ebédeltek.
Miközben ebédeltünk, Balázs felolvasta a vár történetét, majd kettéosztottuk a csapatot hosszú,- és rövid túrát teljesítőkre. Én a hosszút választottam, ezért nem időzhettünk sokat, elköszöntünk a rövid túrázóktól és a "K"-et követve folytattuk utunkat a Rezi-vár felé. Lefelé az út csodálatos volt, viszont a sok kidőlt fa miatt nehezen járható, ami nem éppen országos kéktúrához méltó útvonal! Ez szomorú, az erdőgazdák pedig igazán megtisztíthatnák ezt a területet!
A hegyről leérve elhagytuk a kéktúra útvonalát és a "K+"-en, majd egy  jelöletlen utat követve - ami egy helyen igencsak ingoványos volt - átvágtunk a Rezi várhegy lábához. Ezen a szakaszon jókat viccelődtünk és folyamatosan azt figyeltük, hogy vajon melyik várhoz vagyunk épp közelebb? Hátunk mögött a Tátika, szemben pedig a Rezi.
A Rezi lábához érve az ember úgy gondolná, hogy akkor gyerünk, másszuk meg a hegyet, de nem! Az út ugyanis először pont az ellentétes irányba vitt bennünket és a "kék L" jelzést kellett figyelni! Majd nem sokkal később egy derékszögű kanyarral rátértünk a "S"-ra, ahol aztán rögtön elcsendesedett a társaság! Kemény, meredek szakasz várt ránk, de a Meleg-hegy hirtelen letörõ és elkeskenyülõ, 418 m magas dolomitgerincének - Zalaszántói-medencére nézõ - fokán ott magasodott az egykori vár romja!
Amikor felértünk, először a  vár melletti, szépen kialakított, viszonylag nagy pihenő park fogadott bennünket, mint megfáradt turistákat. Aztán ahogy kifújtuk a levegőt és körbenéztünk, a fák mögött megpillantottuk a várat is! Tiszta időben elképesztő kilátás nyílik a környékre és a távolabbi helyekre is, nekünk azonban sajnos csak a környék szemlevételére volt lehetőségünk.
Kis pihenő, fényképezgetés, nassolás után G. Gábor felolvasta a Rezi-vár történetét, majd Balázs és GPS-e segítségével megkerestük az itt elrejtett geoládát!
Lefelé egy - elviekben kevésbé - meredek  úton, a szomszédos Púpos-hegy és a Meleg-hegy közti csodálatos völgyben ereszkedtünk le, bár azért itt is voltak a térdünket nem kímélő meredek szakaszok.
Sajnálatos módon azonban a Zalaszántóra vezető műúttól nem messze  - az erdőbe vezető erdészeti bekötő út mentén - van két jókora szemétdomb, a tövénél pedig ott a "Természetvédelmi Terület"-et jelző tábla! Ez azért felháborító, a hatóságoknak tenni kellene ez ellen valamit! A műútra kiérve már közel volt Zalaszántó, ami egyben első napi hosszú túránk végét is jelentette!
A falu határából azonban még egy utolsó pillantást vethettünk a Púpos-hegy É-i letörésének  csodálatos sziklafalaira, illetve a felhők közül néha-néha előbukkanó, de már lemenőfélben lévő Naptól megvilágított Rezi-várra.
A autókhoz érve - Mártiék kivételével - ismét összekovácsolódott a "rövid"- illetve "hosszú" túrát teljesítők társasága és együtt átmentünk Nemesvitára, ahol az  Önkormányzat által működtetett turistaszállón töltöttük az éjszakát.
Mikor megérkeztünk a szállásra, döbbenetes módon fűtés nélküli, nagyon hideg (5,5 °C!) termek fogadtak bennünket, mert a kazán elromlott! Azonban Mártinak köszönhetően nagyon finom meleg babgulyás volt vacsorára, L. Móni pedig forralt borral kedveskedett! Így valamelyest könnyebben viseltük a hideget, a vacsi végére pedig a leheletünktől a hőmérő higanyszála is felkúszott vagy 9 Celsius fokra! Ez persze alváshoz igen csak kevés lett volna, de szerencsére néhány órával később sikerült megjavítani. Hurrá, így az átnedvesedett ruháink is megszáradhatnak reggelig!
Lefekvés előtt F. Kati javaslatára - aki sajnos túránk idején betegség miatt nem lehetett velünk - volt még egy jó kis fényképes játékunk, ami sok vidám percet szerzett mindenkinek. Sőt, utána vetítettünk is! A díjnyertes képet egyébként megnézhetitek a fényképeim között.

Másnap, reggeli után ismét bakancsot húztunk és nekivágtunk egy rövidebb, ám látnivalókban ugyancsak gazdag levezető gyalogtúrának.
Először a község XVIII. században épült, késő barokk stílusú templomát néztük meg, melyet Szt. István királyunkról neveztek el. A templom különlegessége, hogy ajtaja felett a címerben medvefej látható.
Ezután az É-i szőlőhegyen keresztül a "Z" jelzésű turistaúton elindultunk a Keszthelyi-hegység újbóli meghódítására. A szőlőhegyig nem is volt vészes a szintemelkedésünk, ám miután beértünk az erdőbe, rövidesen erőteljesen elkezdett emelkedni az út. Ez majdnem olyan volt, mint az előző napi Rezi-vár - csak most a túránk elején volt, így talán könnyebben kapaszkodtunk fel a gerincre. Itt természetesen bevártuk egymást, majd miután mindenki kifújta magát, egy szép, laza "hullámvasutazást" követően értük el a Szt. Miklós forrást.
Itt, a forrás köré gyülekezve előkerültek hátizsákjainkból a kulacsok, na meg a szokásos szendvicsek, csokik. Az energiabevitelt követően egy rövid ideig ismét felfelé haladtunk, majd a Görbe-tetői adótorony tőszomszédságában rátaláltunk a "Kutyatemetőre".
Ebben a temetőben szolgálatuk teljesítése közben elhunyt rendőrkutyák nyugszanak, a temetőt pedig Vonyarcvashegy Önkormányzata és Polgárőrsége újította fel 2010-ben. Mindenesetre aki nem látott még ilyet, annak bizonyára furcsa érzés lehetett a fejfákat olvasni.
Továbbhaladva a "Z"-ön, elértünk a Büdös-kúti erdőbe, alatta pedig egy mezőszélen megcsodálhattuk a Büdös-kúti turistaházat.
Itt szeretném megjegyezni - hogy túravezetőnket, Balázst idézzem: -  "Mindenhol van egy Büdös-kút és mindenütt szép a mellette lévő turistaház." Ebben azért azt hiszem, van némi igazság!
A Büdös-kúti forrás a háztól mintegy 108 méterre található, amit díszes, szép új tábla is jelez. A forrás mellett egy tuskón találtunk egy "sónyalót", amin bakancsszámlálást tartottunk. Ha valaki nem tudná, hogy mi az a "sónyaló", az megnézheti Balázs képei között!
A Büdös-kút után a Pad-kő felé vitt az utunk. Eleinte olyan úton barangoltunk, ahol nem volt jelzés, majd nemsokára egy kereszteződéshez érve elértük a jelzett turistautat. Itt a Büdös-kútihoz hasonlóan elsőrangú tábla mutatja, hogy mi, merre található. Következő úticélunk a Pad-kő - illetve az ott felállított Pad-kövi kilátó – mely a tengerszinttől számítva 405 méteres magasságban egy ún. vastagpados dolomitból felépülő magaslaton áll. Sebaj, akkor ismét mászunk egyet!
Felérve a kilátóhoz újból előkerültek zsákjainkból a szendvicsek és azzal viccelődtünk, hogy ez már lassan felér egy gasztro túrával is. A kilátóval szembeni kis tisztáson a Zala megyei turisták három kopjafát állítottak fel a megye kiváló túrázóinak emlékére. Geoláda itt is van - hogy hol, az titok - és természetesen ezt is megkerestük!
A Pad-kőtől lefelé haladva - meglepetésünkre - az út mentén hatalmas tuják sorakoztak. Kicsit olyan érzésünk támadt miközben a tuják között sétáltunk, mintha visszamentünk volna az időben egészen a Festeticsek koráig és lóháton ügettünk volna át egyik birtokunktól a másikig. Mindenesetre lenyűgöző látvány volt!
Nem sokkal később, egy tisztásra érve, korrekt információs táblákat olvashattunk, ami bemutatta a Keszthelyi-hegység hegyeit, illetve túraútvonalait. A tábla mellett esőbeálló és tűzrakó hely is volt, így ismételten jó alkalom nyílt egy kis falatozásra - csak, hogy "gasztro túránk" méltó legyen a nevéhez.
Innen tulajdonképpen már nem volt más hátra, mint visszamenni Nemesvitára. A "piroson" haladva eleinte enyhén felfelé mentünk, majd miután felértünk egy fennsíkra, hosszú, egyenes út vezetett egészen a Keszthelyi-hegység keleti pereméig. A szép, erdei úton kisebb csoportokba verődve, ki-ki a maga tempójában haladt, ám, hogy a sietősebbek se unatkozzanak az elején, arról F. Szilvi és S. Szabina hangos kacagásukkal gondoskodtak. Lányos fantáziálásuktól olyan nevetőgörcsöt kaptak, hogy szinte lépni is alig tudtak!
A peremhez érve bevártuk egymást, és - mivel a "zöld" itt belecsatlakozott a "pirosba" - nemzeti színű turistaúton ereszkedtünk le a Nemesvita és Balatonederics közötti szőlőhegyre.
Nemesvitára érve szépen felújított, régi nádfedeles házakat láthattunk, melyek között akadtak igazi ritkaságok is.
Szállásunkra érve Márti a megmaradt babgulyással fogadott bennünket, Ő ugyanis aznap bent maradt a gyerekekkel a faluban. Ebéd után összepakoltunk, kitakarítottunk, majd egy csoportkép készítése és a szállásdíj rendezése után mindenki a saját kocsijával elindult hazafelé.

Köszönetet szeretnék mondani ezért a csodálatos, farsangi túráért túravezetőnknek Balázsnak, feleségének Mártinak, aki nagyszerű háziasszonya volt az együtt eltöltött hétvégének, illetve minden túratársnak akik a jó hangulatról gondoskodtak.


Lejegyezte: Csiszár Gábor


Képek:
Csiszár Gábor fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Rostás László fotói

.

2011.02.12. Elismerés - Poór Balázs


Poór Balázs túratársunkat munkája elismeréseképpen a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség 2011. évi közgyűlésén díjazásban részesítette.

Gratulálunk, további eredményes munkát kívánunk!

.

2011.02.05. Téli Tihany gyalogos teljesítménytúra

A csapat egy része a 20km-es, másik része a 10km-es távot teljesítette.


20 útvonal: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Átjáró-barlang - Kis-erdő - Külső-tó - Apáti templom - Csúcs-hegy - Hálóeresztő - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola

Táv: 20.4 km Szint: 895 m Szintidő: 6,5 óra  MTSZ 51.5 pont

10 útvonal: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola
Táv:  9.42 km  Szint: 429 m Szintidő 3 óra MTSZ 25.5 pont

A 20 km-es táv útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szombaton hajnalban, elindultam Pécsre, hogy ott találkozzam Balázzsal, és a többi útitársammal, Katival, Zolival, Petivel, hogy együtt meghódítsuk a Tihanyi-félsziget "égbe meredő csúcsait."
Hűvös, de tiszta időben indultunk, amelyből a tiszta később is megmaradt, azonban a hűvös jelentős mértékben megváltozott, majdhogynem tavaszias meleg fogadott minket a rajt színhelyén. Itt találkoztunk több, szintén Pécsről indult túratársunkkal, akik szintén a PTKK színeit képviselték ezen a túrán (összesen 15-en).

Mindenkit meglepetésként ért a nevezési helyszínen nyüzsgő tömeg, elképesztően nagyszámú turista akarta teljesíteni a Téli Tihany teljesítménytúrát.
Mint később megtudtam, 1248 indulót regisztráltak a szervezők, akikről el kell mondanom, hogy hihetetlen türelemmel, kitartással kezelték a rengeteg embert, és mindeközben mindenkihez volt egy kedves szavuk, barátságos mosolyuk.

Miután mindannyian átestünk a regisztráció formaságain, elköszöntünk a rövidebb túrát teljesítő, és ezért később induló társainktól, és nagy lendülettel, vidáman, nekivágtunk a táv legyűrésének. Nagyon szép környezetben, először a Belső-tó partján haladtunk, majd hamarosan elkezdtük a számos kaptató közül az elsőt.
Tekeregtünk, forgolódtunk az ösvényt követve, majd hamarosan elértük az első EP-t, az Átjáró barlangnál.
Pecsételés után indultunk is tovább, még friss volt az erő:).
Ezután kúpok sora következett, Átjáró-kúp, Kalapos-kúp, Borsóköves-kúp, majd a Hármas-hegyről leértünk ismét a Belső-tó partjára. Innen ismét felfelé indultunk, látványos sziklák, és erdő kínált gyönyörködni valót, majd a Szélfútta- szikláknál kiértünk a gerincre, és feltárult a táj. Belső-tó, Külső-tó, és a távolban elszórt települések, gyönyörű volt.
Az egész túrára jellemző volt a szép látványban bővelkedő táj, a különleges sziklák, és természetesen a Balaton.
Erre a sokak által rajongásig szeretett tóra majdnem végig pazar kilátásunk nyílt, mert a túra vonala követi a partot, és hogy még jobban tudjunk gyönyörködni benne, ezért mindig felette, a dombok gerincén visz az út.
Külön látványosság volt, hogy, bár kellemes meleg volt, a Balatont vastag jégtakaró fedte, amin sokan koriztak is.
Az Apáti-templom ellenőrző ponton volt eszem-iszom, pogácsa, kis kakaós, tea, forralt bor, és zsongó turisták
Haladtunk tovább, hegyre fel, völgybe le, kanyargós ösvényeken, szőlősorok végén, sárban, jégen, hegyeken fel porban, és közben a szüntelenül változó tájban gyönyörködtünk.
Nagy beszélgetések, ismerkedések, jóízű nevetések közepette haladtunk tovább, gyűrtük a kilométereket, és egyre közelebb jutottunk a célhoz. A tihanyi hajókikötőben ismét frissítő várta a már kissé eltörődött túrázókat, de a kevésbé nyúzottaknak is jól esett a tea, és a csoki. Innen továbbhaladva megcsodálhattuk Tihany régi arcát, a régi épületeket. Szerencsére sok épen maradt, és a modernizáció is elkerülte őket.
Átkeltünk az úton, és egy újabb kapaszkodón kezdtünk mászni, mely a Barátlakásokhoz vitt fel.
Történetük:
A XI.-XIV. század körül ortodox görög felekezetű, feltehetően I. András által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek vájták ki. Celláikat, kápolnájukat, ebédlőtermüket keleti típusú, laura-rendszer szerint alakították ki. Ez A Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep. A cellacsoportból ma már csak három barátlakás látható, a többit betemette az 1952-es sziklaomlás.
Érdekes, különleges a hegyoldalba vájt lakások, cellák, termek látványa.
Innen még másztunk egyet, majd az utolsó ellenőrző pont után elértük a tihanyi Apátság kálváriáját. Innen már lefelé haladtunk Tihany településen, és végül beértünk a célba. Találkoztunk a rövidebb távot teljesítő társainkkal, és rövid élménybeszámolók, kérdések után, újból átestünk a regisztrációs procedúrán. Kaptunk emléklapot, meleg kézfogást, baráti szavakat, és meghívást a következő túrára. Ezután, a szintén a rendezőség által biztosított ételjeggyel, aki akart, ehetett egy tányér meleg ételt.  Némi pihenés, evés, ivás után, összekészülődtünk, és mindenki a számára kijelölt autóval, búcsúzkodás után hazafelé indult. Mi úgy döntöttünk, még megnézzük az Apátságot, ami a rendezőség jóvoltából, a túrát teljesítőknek ingyenes volt.
Lenyűgöző látvány, és a hely is, ahol épült. A kilátás lélegzetelállítóan szép. 
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk hazafelé, egy kis balatonalmádi kitérővel, ahol is megnéztük a partra kitorlódott jégtáblákat. Elképesztő látvány volt, 100 métereken keresztül a parton heverő jégtáblák. Eszünkbe jutatta, mennyire védtelenek, kicsik vagyunk a természettel szemben.
Miután magunkhoz tértünk ebből a "nagy megrázkódtatásból", most már tényleg elindultunk haza.
Összességében, egy közepesen nehéz, de fárasztó túra volt. Profi szervezéssel, és nagyon jó túratársakkal. Köszönöm, hogy ott lehettem, és mindenkinek, aki ott volt, hogy velük lehettem. Találkozunk a következő túrán. 

Lejegyezte: Rostás László

Képek:
Farkas Kati fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Ungvári Zoltán fotói
.