A csapat egy része a 20km-es, másik része a 10km-es távot teljesítette.
20 útvonal: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Átjáró-barlang - Kis-erdő - Külső-tó - Apáti templom - Csúcs-hegy - Hálóeresztő - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola
Táv: 20.4 km Szint: 895 m Szintidő: 6,5 óra MTSZ 51.5 pont
10 útvonal: Tihany, Iskola - Belső-tó - Aranyház - Gejzírmező - Akasztó-domb - Hajóállomás - Óvár - Kálvária - Apátság - Tihany, Iskola
Táv: 9.42 km Szint: 429 m Szintidő 3 óra MTSZ 25.5 pont
A 20 km-es táv útvonala GPS részére közvetlenül letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.
Szombaton hajnalban, elindultam Pécsre, hogy ott találkozzam Balázzsal, és a többi útitársammal, Katival, Zolival, Petivel, hogy együtt meghódítsuk a Tihanyi-félsziget "égbe meredő csúcsait."
Hűvös, de tiszta időben indultunk, amelyből a tiszta később is megmaradt, azonban a hűvös jelentős mértékben megváltozott, majdhogynem tavaszias meleg fogadott minket a rajt színhelyén. Itt találkoztunk több, szintén Pécsről indult túratársunkkal, akik szintén a PTKK színeit képviselték ezen a túrán (összesen 15-en).
Mindenkit meglepetésként ért a nevezési helyszínen nyüzsgő tömeg, elképesztően nagyszámú turista akarta teljesíteni a Téli Tihany teljesítménytúrát.
Mint később megtudtam, 1248 indulót regisztráltak a szervezők, akikről el kell mondanom, hogy hihetetlen türelemmel, kitartással kezelték a rengeteg embert, és mindeközben mindenkihez volt egy kedves szavuk, barátságos mosolyuk.
Miután mindannyian átestünk a regisztráció formaságain, elköszöntünk a rövidebb túrát teljesítő, és ezért később induló társainktól, és nagy lendülettel, vidáman, nekivágtunk a táv legyűrésének. Nagyon szép környezetben, először a Belső-tó partján haladtunk, majd hamarosan elkezdtük a számos kaptató közül az elsőt.
Tekeregtünk, forgolódtunk az ösvényt követve, majd hamarosan elértük az első EP-t, az Átjáró barlangnál.
Pecsételés után indultunk is tovább, még friss volt az erő:).
Ezután kúpok sora következett, Átjáró-kúp, Kalapos-kúp, Borsóköves-kúp, majd a Hármas-hegyről leértünk ismét a Belső-tó partjára. Innen ismét felfelé indultunk, látványos sziklák, és erdő kínált gyönyörködni valót, majd a Szélfútta- szikláknál kiértünk a gerincre, és feltárult a táj. Belső-tó, Külső-tó, és a távolban elszórt települések, gyönyörű volt.
Az egész túrára jellemző volt a szép látványban bővelkedő táj, a különleges sziklák, és természetesen a Balaton.
Erre a sokak által rajongásig szeretett tóra majdnem végig pazar kilátásunk nyílt, mert a túra vonala követi a partot, és hogy még jobban tudjunk gyönyörködni benne, ezért mindig felette, a dombok gerincén visz az út.
Külön látványosság volt, hogy, bár kellemes meleg volt, a Balatont vastag jégtakaró fedte, amin sokan koriztak is.
Az Apáti-templom ellenőrző ponton volt eszem-iszom, pogácsa, kis kakaós, tea, forralt bor, és zsongó turisták
Haladtunk tovább, hegyre fel, völgybe le, kanyargós ösvényeken, szőlősorok végén, sárban, jégen, hegyeken fel porban, és közben a szüntelenül változó tájban gyönyörködtünk.
Nagy beszélgetések, ismerkedések, jóízű nevetések közepette haladtunk tovább, gyűrtük a kilométereket, és egyre közelebb jutottunk a célhoz. A tihanyi hajókikötőben ismét frissítő várta a már kissé eltörődött túrázókat, de a kevésbé nyúzottaknak is jól esett a tea, és a csoki. Innen továbbhaladva megcsodálhattuk Tihany régi arcát, a régi épületeket. Szerencsére sok épen maradt, és a modernizáció is elkerülte őket.
Átkeltünk az úton, és egy újabb kapaszkodón kezdtünk mászni, mely a Barátlakásokhoz vitt fel.
Történetük:
A XI.-XIV. század körül ortodox görög felekezetű, feltehetően I. András által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek vájták ki. Celláikat, kápolnájukat, ebédlőtermüket keleti típusú, laura-rendszer szerint alakították ki. Ez A Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep. A cellacsoportból ma már csak három barátlakás látható, a többit betemette az 1952-es sziklaomlás.
Érdekes, különleges a hegyoldalba vájt lakások, cellák, termek látványa.
Innen még másztunk egyet, majd az utolsó ellenőrző pont után elértük a tihanyi Apátság kálváriáját. Innen már lefelé haladtunk Tihany településen, és végül beértünk a célba. Találkoztunk a rövidebb távot teljesítő társainkkal, és rövid élménybeszámolók, kérdések után, újból átestünk a regisztrációs procedúrán. Kaptunk emléklapot, meleg kézfogást, baráti szavakat, és meghívást a következő túrára. Ezután, a szintén a rendezőség által biztosított ételjeggyel, aki akart, ehetett egy tányér meleg ételt. Némi pihenés, evés, ivás után, összekészülődtünk, és mindenki a számára kijelölt autóval, búcsúzkodás után hazafelé indult. Mi úgy döntöttünk, még megnézzük az Apátságot, ami a rendezőség jóvoltából, a túrát teljesítőknek ingyenes volt.
Lenyűgöző látvány, és a hely is, ahol épült. A kilátás lélegzetelállítóan szép.
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk hazafelé, egy kis balatonalmádi kitérővel, ahol is megnéztük a partra kitorlódott jégtáblákat. Elképesztő látvány volt, 100 métereken keresztül a parton heverő jégtáblák. Eszünkbe jutatta, mennyire védtelenek, kicsik vagyunk a természettel szemben.
Miután magunkhoz tértünk ebből a "nagy megrázkódtatásból", most már tényleg elindultunk haza.
Összességében, egy közepesen nehéz, de fárasztó túra volt. Profi szervezéssel, és nagyon jó túratársakkal. Köszönöm, hogy ott lehettem, és mindenkinek, aki ott volt, hogy velük lehettem. Találkozunk a következő túrán.
Lejegyezte: Rostás László
Képek:
Farkas Kati fotói
Herke Barnabás fotói
Keményfi Balázs fotói
Ungvári Zoltán fotói
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése