2022.07.06-16. Kerékpárral a Mura forrásától hazáig

Útvonal: Mura menti kerékpárutakon Ausztrián – Szlovénián – Horvátországon keresztül barcsi határátlépéssel Pécsig.
Túraszervező: Berlász János  Túravezető: Eperjesi József

1. nap:  Kerékpárral: Rotgüden - Bergle 4km 217m szint. Majd gyalog Bergle - Mura forrás - Bergle 15,5 km Szint: 360m. Majd ismét kerékpárral: Bergle - Sankt Michael im Lungau - Tamsweg - Predlitz - Steindorf  Táv: 65km Szint: 252m 
2. nap: Steindorf  - st. Georgen ob Murau - Murau - Scheifling - Pichlhofen - Judenburg - Fisching Táv: 79km Szint: 752m
3. nap: Fisching (Zeltweg mellett) - Knittelfeld - St. Michael in der Obersteiermark - Leoben - Bruck ander Mur - Frohnleiten Táv: 94km Szint: 481m
4. nap: Frohenleiten - Hinterberg - Graz - Lebring Sankt Margarethen - Bachsdorf - Ehrenhausner Viertel - Murafigye Táv: 95 km Szint: 164m
5. nap: Murafigye - Bad Radkersburg - A/SLO - Kőhida - Murahely - Felsőbeszterce - Ráckanizsa - Murafüred - SLO/HR - Muraszentmárton Táv: 66km Szint: 94m
6. nap: Muraszentmárton - Bányavár - Murasiklós - Csáktornya - Belica - Törökudvar - Hodosány- Kotor -  Alsódomború - Légrád (Mura torkolat) Táv: 91km Szint: 191m
7. nap: Légrád - Gyelekóc - Torcec - Hlebine - Molna - Szentgyörgyvár - Podravske Sesvete - Pitomacsa - Starogradacki Marof Táv: 80 km Szint: 121m
8. nap: Starogradacki Marof - Okrugljaca - Busetina - Terezino Polje - HR/H - Barcs - Drávatamási - Lakócsa - Bogdása - Sellye Táv: 67km Szint: 111m
9. nap: Sellye - Okorág - Királyegyháza - Bicsérd - Zók - Pellérd - Pécs Táv: 52km Szint: 154m

A túra útvonala megtekinthető itt.: 

1. nap   kerékpár   gyalog   kerékpár
2. nap 
3. nap 
4. nap 
5. nap 
6. nap 
7. nap 
8. nap
9. nap  

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Sebők Miklós fotói

Be. Jani évek óta tervezgette a Mura túrát, idén összejött. E. Józsi vállalta a vezetést. Az utat megelőzte a tartók felszerelése, próbát is tartottunk. Majd július 6-án este elindultunk a bérelt autóval. Eseménytelen út után kora reggel megérkeztünk addig a helyig, ahonnan autóval tovább menni nem lehetett. Felszereltük a bringákat és rövid tekerés után 13%-os emelkedővel találtuk szembe magunkat. Tolás következett, de megérte, mert csodás tájakon mentünk.

A bringákat leraktuk( Jani őrizte) és elindultunk a Mura forrásához. Elég nehéz úton mentünk (tehénlepény pocsolyák, sziklák és rengeteg víz) a forrásig. Innen kezdődött az út hazafelé. Mire visszaértünk a bringákhoz ,eleredt az eső és még többször rázendített. Öltözés vetkőzés volt a program estig . Józsi nagyon jó kempinghez vezetett bennünket, ráadásul nem volt drága. 9-10 euró nem vészes. Reggel az éjszakai eső után szárítkoztunk és indultunk Az eddig kristálytiszta Mura az eső után zavaros sárgás lett. Mindenhol víz-víz-víz, elhagyott malom, csodás hidak és fantasztikus renben tartott osztrák porták. Az estére kitűzött kempingben nem kaptunk helyet, bár mi láttunk szabad helyeket. A neve 50+-os volt. Így egy fenyőerdőben ütöttünk tanyát. A közelben volt Zeltweg a régi F1-es pálya .Szerencsére már nem esett.

Reggel szárazon indulhattunk, csodás völgyekben és hirtelen emelkedőkön találtuk magunkat. Az egyik lejtőn legurulva egy operettfaluban találtuk magunkat. Bőrrojtos ingeket, cowboy kalapot, csizmát és farmert viselő embereket láttunk. Ahol nem láttunk jelzőszalagot ott besétáltunk és sört kortyolgatva leültünk. Rögtön jött egy hölgy 12 eurós karszalagokat lobogtatva, hogy fizessünk. Nem fizettünk! A hölgy távozásra szólítottfel bennünket és a nyomaték kedvéért felemelt ujjal nyomatékosította: "aber snell!" Ja, country fesztivál volt!A nap végén megint klassz kempinghez vezetett Józsi. Olcsó volt tiszta, külön filagóriában ehettünk. Az osztrákok is emberek mert szemetet is találtunk. Egy jól kinéző porszívó volt a szemétben, ebből Jani a vezetéket megmentette később hasznát is vette. Ez a nap hosszú volt közel 100 km-t tekertünk. Áttekertünk Szlovénián. Aztán elérkeztünk a Mura partján egy nem működő étteremhez, mivel mögötte jóhely volt , letáboroztunk. Másnap este elérkeztünk a Mura és a Dráva összefolyásához. Itt egy elhagyott halászcsárda fedett teraszán táboroztunk, utoljára együtt. Másnap a csapat kettévált  Csilláék ,Marcsiék  átmentek a határon és vonatra szálltak.

Mi négyen tovább folytattuk az utat. Odaértünk egy olyan "szigetre" amely nem sziget, csak egyik oldalán a Dráva, másik oldalon a magyar határ van. Csak komppal, vagy függőhidon lehet bejutni a helyre. Itt fürödtünk a Drávában. éjszaka fiatalok discot-t tartottak de jól éreztük magunkat.Jani kérése az volt, ha nem nagy kerülő, látogassuk meg a nagyszülei sírját egy Busetina nevü faluban. Megtaláltuk a nagyszülők sírját, bár több Brlasz név is volt. Tovább tekertünk hazafelé.

A határ előtt még egy sörözés is belefért az időbe. Barcson elég sokat kellet várni a belépéssel. Kastélyosdombón egy jó hideg sör és melegszenvics hozta vissza az erőnket. Józsi ismerőse szerzett szállást a strandon Sellyén, potom pénzért. Esti fürdés, ágyban alvás koronázta meg a jól sikerült túrát. Reggel hazatekerés, búcsú . Ha jól számoltuk, márpedig E. Józsi túravezetése kifogástalan volt, 710 km-t tekertünk. Nagyon nagyon jó volt.

Lehet, hogy nem pontos időrendi sorrendben írtam a beszámolót, sok mindent kihagytam,de inkább az élmények felelevenítése volt számomra a fontos. Örülök, hogy részt vehettem!

Lejegyezte: Sebők Miklós

.

2017.09.09-14. Balaton kerülő túra - de jó nagy kunkorban

Útvonal: Pécs - Gyékényes - Graz - Kőszeg - Veszprém... nagy körvonalakban.   Grazig a Mura völgyében , majd vissza a Rába folyót követve. Táv:752 km Szint: 1180m
Túravezető: Bodrogi Frigyes

A túra útvonala megtekinthető itt.

A túra alapötlete tavaly fogalmazódott meg, mely szerint a Balatont úgy is meg lehet kerülni, hogy nem végig a partján tekerünk. Tehát ha egy adott útvonalon belül helyezkedik el, az is kerülésnek számít. Tavaly szeptemberben olyan jól sikerült az ötletet követő megvalósítás, hogy akkor eldöntöttük idén ismétlés lesz belőle. Közben jöttek az ötletek, hogy kicsit tágíthatnánk a kört. Addig-addig feszegettük a határokat tervezgetés közben, míg elhangzott egy sorsdöntő mondat: MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI!.. és megszületett a túra terve. Bevezetőnek ennyit.

 Szép késő nyári időben hárman indultunk útnak. Barcsig jó tempóban haladva igyekeztünk minél előbb elhagyni a forgalmas részt, majd északnak fordulva a Dráva mentén haladtunk utunkon. Út közben megnéztük egy templom illetve török fürdő romjait, ahol sikerült gyümölcsökkel gazdagítani éléstárunkat, melyet utunk során többször is megtettünk. Babócsán Frigyes barátunk felfedezett egy kerékpárutat. Jött az elhatározás nézzük meg hova vezet. Nem kis meglepetésre egy "nemzetiségi lakóparkon" át vezetett utunk, lesújtó állapotok közepette. Déli szomszédunknál is belefutottunk egybe, de ott teljesen más volt a koncepció, amin annyira meglepődtünk, hogy se kép se videó nem készült róla. Az állam minden más lakott területtől távol új építésű, kis alapterületű, amúgy tetszetős tégla "viskókat” húzott fel, melyeket nem tudni önszántukból vagy rábeszélésre elfoglaltak a rászoruló családok és nagyon hamar "otthonossá" is tettek. Összkomfortról nem beszélhetünk, az árnyékszék udvari volt, Azt mondom ez az elszeparálás igazi magasiskolája. Kezdem érteni horvátországi útjaink során mért nem találkozunk roma kisebbséggel. Miután némi sárdagasztás után visszatértünk eredti útvonalunkra, minden különösebb nehézség nélkül folytattuk utunkat. Gyékényesnél álltunk meg, valamint Csurgón vásárolni. Itt körvonalazódott már, Hogy Attila Penny mániája egész túrán végig kísér minket. Első nap 170 km után Molnári melletti focipálya lett a szállásunk tömérdek szúnyog társaságában. Útunk során sehol máshol nem zaklattak ezek a kellemetlen vérszívók, mint itt. Második nap Letenyénél léptük át a határt. Majd Frigyes nagy bánatára szlovén oldalon követtük a Mura folyót. Később áttértünk az osztrák oldalra is, de nagy változás nem történt, többnyire jó minőségű aszfalton, néha semmivel sem rosszabb minőségű murván tudtunk haladni. Meg kell, hogy említsem, álmomban sem gondoltam, hogy létezik olyan murva, ahol 20 fölötti tempóban erőlködés, kilométereken át döccenő, süppedés és megcsúszás nélkül lehet haladni. Este egy kis erdőben találtunk szállást Güssing mellett. Éjjel már esett az eső, de reggelre elállt. A következő 2 napban nem láttuk a napot, de még szárazban begurultunk Grazba. Megnéztük a nevezetességeket és a végére újból eleredt az eső, mely nap közben kisebb megszakításokkal esegetett. A sátrat még szárazban kezdtük állítani, ám végére ismét eleredt. Másnap csak kétszer kellett rövid időre esőkabátot húznunk. Irány kis hazánk, azon belül Kőszeg. A város kellemes csalódás volt, sok szép látnivalóval. Viszont, hogy izgalmasabb legyen a túra, beiktattunk egy túlélő szakaszt a Gyöngyös patak mellett. A várost elhagyva megcéloztuk a Bakonyt, illetve Veszprémet. Kb. félúton sötétedett ránk, ahol a vadászat és a szarvasbőgés zaja sem tudta megzavarni álmunkat. Következő nap kezdetben még alsórendű utakon, majd később a 8-as főúton tekertünk, ami Veszprém előtt jócskán átváltott 2X2 sávos autóútba, Hátszélben, nagyon jó tempóban (nem épp szabályosan) begurultunk Veszprémbe. Itt rendhagyó módon a várat hátulról néztük meg, majd a kötelező látnivalók után kerékpárúton célba vettük a Balatont. Almádiban az újonnan kialakított pihenőnél meg volt a sátorszárítás is a nem csendesülő szélben. A keleti parton haladva alaposan szemügyre vettük a volt pártüdülőt, majd Siófokra érve, változtatva az eredeti útvonalon, a legrövidebb utat választottuk Pécs irányába. A Balatont elhagyva még egyszer megaludtunk. Az éjszaka is fújó szél hatására először tettük el szárazon a sátrat. Meg is lett a böjtje: egész hazáig birkóztunk a viharossá váló légmozgással. A legrövidebb, de egyben legnehezebb szakasza lett túránknak. Összességében kicsit fárasztó, néha nedves, de élvezetes és tartalmas túra kerekedett belőle.

Lejegyezte: Gajdos Pál

Képek: 
Bodrogi Frigyes fotói
Séder Attila fotói

Video:
Gajdos Pál felvétele
.

2017.07.25-08.02. Salzburgból Koperbe bringával

Útvonal: Salzburg - Villach - Tarvísio - Údine - Grado - Koper   Táv: 588 km, Szint:3146 m.
Túravezető: Bodrogi Frigyes

1. nap: 124 km, 1122 m szint.
2. nap: 59 km, 562 m szint
3. nap: 83 km, 490 m szint
4. nap: 72 km, 308 m szint
5. nap: 114 km, 163 m szint
6. nap: 56 km, 198 m szint
7. nap: 80 km, 303 m szint

A túránk időjárás szempontjából nem indult a legkedvezőbben, a 35 fokos melegből megérkeztünk a 9 Celsius fokos, esős őszbe. Salzburban a lepakolást követően zuhogó esőben indultunk a város látványosságait felkeresni, s közben az is kiderült, hogy én vagyok a túravezető, pedig erre nem is készültem. Szerencsére volt nálam térkép, és a táblákat követve elindultunk. Az első nap az eső miatt nem sokat nézelődtünk, inkább az esőfelhő alól igyekeztünk minél előbb kikerülni. Egy-két elbizonytalanodás alkalmával szükség volt a GPS segítségére is, mely miatt másnap plusz kitérőt kellett tennünk. Estére Bad Gastein előtt táboroztunk le. A másnapi program verőfényes napsütésben, Bad Gastein látnivalói és a rendőrség felkeresésével telt, mivel a Dodi a legutolsó segítségkérés alkalmával elhagyta az övtáskáját, benne minden iratával, telefonostul, pénzestül. De hát ez nem Magyarország, ezért másnap a rendőrségen visszakapta a holmiját 100 Euro tanulópénz árán. A hegy alatt csak vonattal, alagúton lehet átmenni, míg a vonatra vártunk, készült egy-két fénykép a hegycsúcson leesett friss hófoltokról is, de a völgyben már kellemes bringás idő volt. A hegy túloldalán óriási gurulást követve Spittal mellett a Dráva partján kempingeztünk. Másnap Villach közelébe érkeztünk, ahol Csilla megtanította Janit pakolni. Míg a többiek ebédeltek, szépen átpakoláták a Jani csomagjait. Jani többször is próbálkozott, hogy a táska aljára nyúl, de Csilla rászólt: "Hagyd, az már be van pakolva!" A harmadik próbálkozás után Dodi figyelmeztette, hogy jobb  ha szótfogad, mert másnap még sört sem vehet. Mindannyian megebédeltünk, a pakolással is végeztek, mikor kiderült, hogy a Jani az ebédjét szerette volna a táska legaljáról kivenni. "Na mindegy, iszok egy kis vizet és mehetünk!" Rövid városnézés után Villachot elhagyva, a Gail folyó völgyén keresztül Arnoldstein irányába kerekeztünk. Az estét Tarvisio előtt, a szurdokvölgy fölött vadkempingezéssel töltöttük. Csilláék jöttek velem, a többiek elindultak kempinget keresni. Még mielőtt szétváltunk volna, megmutattam nekik a völgyet, és hogy mi hol fogunk aludni. Másfél-két óra múlva a társaság többi része is megjelent a táborhelyünkön, nem találtak kempinget. A következő nap a túránk legszebb része a monarchia vasútvonalán, sok alagúttal és viadukttal, vízesésekkel, szurdokvölgyekkel és az óvóhely felkeresésével telt. Nem siettünk, minél alaposabban végig akartuk nézni a látnivalókat. Estére Venzone előtt a folyóparton vadkempingeztem Csilláékkal, a többiek a hivatalos kempinget választották. Reggel a kempingezők három rövid záport kaptak, míg mi odaértünk a találkozóhelyre, majd együtt indultunk Údine felé. A kötelező városnézést követően a kerékpárúton megcéloztuk a tengerpartot. 45 perc alatt sikerült 3 km-re eltávolodni a várostól, annyira cikkcakkozott a kerékpárút, és akkor úgy döntöttünk, innentől jobb, haladósabb lesz az országúton folytatni utunkat. A palmanovai erődváros meglátogatása után még egy pihenőt tartottunk Aquiléia romjainál. Grado után a tengerparton kempingben aludtunk. A következő nap, hogy kevesebb maradjon az utolsóra, elindultunk Trieszt felé, és út közben fürödtünk az Isonzóban és a legalább 40 fokos sekély tengeröbölben is. Trieszt előtt még egyszer kempingeztünk, és az utolsó nap már csak Trieszt és Koper nevezetességeit néztük meg. Délután 4 órára megérkeztünk a vasútállomásra. Mivel a vonat csak 8 után indult, még Koperben is tartottunk egy városnézést és bevásárlást. Másnap reggelre Zalaszentivánban átszálltunk a pécsi vonatra, és a délelőtt folyamán Pécsre érkeztünk. 

Műszaki és nagyobb probléma nélkül, az első napot leszámítva végig jó időben (az utolsó tengerparti napokat túl jó időben) teljesítettük. Látványos, szép túra volt.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Kis Hegedűs József fotói
.

2017.04.30-05.05. Karváról Bécsen keresztül Pécsre bringával

Útvonal: 

1. nap: Karva - Komarno - Bős (Gabčikovo) - SK/H - Rajka - Bezenye

2. nap: Bezenye - H/A - Fertő-tó kerülése nyugatról - A/H - Fertőrákos - Fertőhomok - Röjtökmuzsaj - Csapod

3. nap: Csapod - Ostffyasszonyfa (Pannónia Ring) - Nyírád

4. nap: Nyírád - Nagyvázsony - Hegyestű - Káli-medence - Badacsony - Keszthely

5. nap: Keszthely - Kis-Balaton - Nemesdéd - Kiskorpád - Szigetvár - Pécs

Táv: 692 km

Túravezető: Séder Attila, Bodrogi Frigyes

Mivel a tervezett túrám irányába a rekusok közül senki nem jött kerékpárral, így módosítottam a hazaút vonalát. Megbeszéltük Attilával, hogy tovább is együtt tekerünk. A nagyváros minket annyira nem vonzott, ezért a bécsi kitérő helyett inkább egy fertő-tavi kerülést tűztünk ki célul. Innentől kezdve Attila lett a túravezető. Mondtam neki, hogy ne problémázzon, a tömeg nem zúgolódik, én meg megyek utána. Ha esetleg nagyon eltévednénk, úgyis szólok. A hazautunk során Komarnoban volt az első pihenőnk, majd a szlovák oldalon Gabčikovo üzemvíz csatornája mellett kerekeztünk Rajkáig. Rajka alatt, Bezenye községben éjszakáztunk először. Másnap az osztrák szélerőmű park felé indultunk, majd a Fertőt nyugatról kerültük. Fertőrákos - Fertőhomok - Röjtökmuzsaj után, Csapod előtt ért az este minket. A következő napra Attila a kolontári iszapkatasztrófa helyszínét tűzte ki, de még útközben betértünk a Pannónia-Ringhez is egy rövid időre. Nyirád előtt a Bakonyban sátraztunk. A következő napi program Nagyvázsony, Hegyestű, Káli-medence és Badacsony látnivalóinak felkeresésével telt. A Hegyestűnél kihasználva a jó időt még a sátrunkat is sikerült megszárítani. Estére Keszthely alá érkeztünk, ahol a Balaton mellett aludtunk. A következő napra a Kis-Balaton látványosságainak megtekintése volt a cél, amit a gyatra kitáblázás miatt  sikerült alaposan túl is teljesítenünk. Délig csak Nemesdédig értünk, ahol ismét ránk szakadt az ég. Egy órát várakoztunk a ravalatolozóban, hátha eláll, de telefonon említették, hogy estig nem várható változás. Itt azon tanakodtunk, hogy Kanizsán vagy Kaposváron vonatra szállunk, bár ebben a szakadó esőben egyik sem volt közel. Kaposvár irányába indultunk, gondolván, hogy majd kiderül, hogyan tovább. Kiskorpád előtt javasoltam, hogy ha már úgyis így eláztunk, akkor akár haza is tekerhetnénk egy szuszra, egy 20 km/órás átlagot tartva még világosban hazaérhetünk, ebbe Attila beleegyezett. Hát jól megnyomtuk, jól eláztunk, szerintem sikerült Attilának rekordot tekerni, ő hazáig több mint 180 km-t tekert. Tartalmas, látványos és igen csapadékos túrán vettünk részt, oda-vissza úttal 1060 km lett a táv.

Lejegyezte: Bodrogi Frigyes

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2016.08.22-27. Bringás csillagtúra az Őrségben

Szalafő központtal bringás csavargás az Őrségben.

Beszámoló, képek hamarosan.

Az útvonal térképen
1. nap   2. nap  3. nap  4. nap

Fotók:
Rostás László fotói

.

2013.07.06-07.-13. Kerékpáros vándortúra az Őrségben, a Mura és a Dráva mentén

2001. nyarán Iván bá által szervezett "Három folyó túra" nyomán, L. Móni ötletére szerveződött az idei nagytúra. Sokaknak felkeltette az érdeklődését, melyen végül 18 fő vett részt. Nem kis létszám egy többnapos bringatúrán, de előzetes aggályaim hamar szertefoszlottak a csapat egymás iránt mutatott toleranciája és segítőkészsége, összeszokottsága miatt. Köszönet ezért minden résztvevőnek!

Vágjunk is bele a túrán történtekbe.

2013.07.06. szombat

A csapat első fele (E. Zsuzsa, H. Barna, M. Zita, P. Zoli, R. Ildi, R. Laca, Vs. Laci) a reggeli vonattal elutazott Zalaszentivánra. Aznapi úticéljuk előre megbeszéltek szerint,  Szalafőn Lenke néni magánkempingje volt. A napi útvonal a Zala völgyében vezetett, a nem nagy táv lehetőséget adott a Gébárti-tóban való fürdésre is.

2013.07.07. vasárnap
Útvonal: Zalaszentivánig vonattal - Zalaszentiván - Őriszentpéter - Szalafő 56km

A szombati csapat Szentgotthárdra tett csillagtúrát, ezúttal csomagok nélkül. Eközben a vasárnapi csapat (B. Frici, E. Józsi, K. Balázs, K. Dóri, K. Gazsó, K. Márti, L. Móni, V. Laci, V. Magdi) szintén a reggeli vonattal Pécsről Zalaszentivánra utazott, hogy az előző napi csapattal azonos útvonalon haladva Szalafőn a teljes csapat összeálljon. A napi táv nem volt sok, illetve a terep sem volt nehéz, de adódott egy kis nehézség. Dóriról már a vonaton kiderült, hogy valami nem tökéletes vele. Gyengének érezte magát, bár ennek ellenére nagyon küzdött, hogy a csapatnak ő is része lehessen. (Mint utólag kiderült, előző héten a strandon kapott el valami vírusos fertőzést.) Egész nap nem tudott enni és inni sem, mert nem maradt benne. Ennek ellenére tekert mint a golyó. Estére úgy nézett ki, hogy jobban lett, de sajnos másnap reggelre nem javult a helyzet. A dolgot még az színesítette, hogy Márti lánca Őriszentpéter-Templomszeren elszakadt. Laca, aki elénk jött Őrisztntpéterre, közölte velünk, hogy már csak 2 km van a szállásig, meg 2 domb. Így Márti lazán bevállalta, hogy eltolja addig a bringáját, ne álljunk meg szerelni. Végül kiderült, hogy 5 km és legalább 3x2 "domb" volt vissza. De sebaj, Laca ezt a túra során többször visszakapta :-))

Szalafőn a szálláson végül összeállt a csapat. Este hobbi szinten kerékszerelés következett. Én szereltem, az összes többi fiú meg jobbnál jobb tanácsokkal "segített". Többek között, a matricák egyirányban történő elhelyezésére, mint az egyik legfontosabb dologra hívták fel a figyelmemet. A túra során ez poén szintjén nagyon sokszor elhangzott.

2013.07.08. hétfő

Útvonal: Őriszentpéter (H) - Hódos (SLO) - Stanjevci - Grad (vár) - Vadarci (tó) - Bad Radkersburg (A) -  Gornja Radgona (SLO) -  Bad Radkersburg (A) 75 km

Dóri nem lett jobban, nem tudott reggelizni sem. Már egy napja szinte semmit nem evett, és alig ivott. Mártival meghoztuk a nehéz döntést: Szlovéniát így nem tudjuk bevállalni vele. Végül Márti Dórival még egy napot ott maradt Szalafőn Lenke néninél, esélyt adva a pihenés következtében remélt gyógyulásra.

A csapat első része előbb indult, megbeszéltük, hogy Szlovéniában Grad-nál találkozunk. A csapat második részével egy picit később indultam Őriszentpéter-Hódos útvonalon. Őriszentpéteren bementünk a boltba. Közben Gazsó mondta, hogy nem érzi jól magát, nem jó a gyomra. Na neeeeee! Közben észrevettem, hogy kiesett a csomagtartójának egy rögzítő csavarja :-(

E. Józsi vett a boltban Gazsónak kólát és ropit, -állítólag ez a legjobb ilyenkor- én meg nyakamba vettem Őriszentpétert, ötös csavar után kutatva. Rövid idő alatt minden megoldódott. Lett csavar, Gazsó meg töltötte magába a gyógykólát. A gyomorfájás hamar kiszállt belőle, én meg megkönnyebbültem.

Szlovéniában Stanjevcinél letértünk a főútról, egy meredek dombot másztunk meg, majd a műút hamarosan 4 km-es murvás útba váltott át. Végigkűzdöttük magunkat rajta. Vidoncitól É-ra elértük az aszfaltutat. Kicsit haladtunk rajta, majd egy táblát láttunk: Grad felé vezető út lezárva. Bringával szerencsére nem vettük komolyan. Gondoltuk, csak eltoljuk a gépeket majd valahogy. Az útlezárás oka az volt, hogy egy korábbi özönvíz elmosta az utat. Nekünk viszont nem jelentett különösebb akadályt, könnyedén folytattuk utunkat Grad felé, abban a reményben, hogy a csapat mások felével a vár mellett találkozunk.

A várhoz érve csak az ódon falak voltak, a bringásaink nem. Na mindegy, pihenünk, eszünk, várat nézünk, aztán megyünk tovább - gondoltuk. Mikor a pihenőidőnk vége felé tartottunk, megjelent három gyalogos. A mieink voltak. Hát ti honnan jöttök? - kérdeztük. A vár alatt a faluban a foci pálya szélén vártunk rátok. - volt a válasz. Ugyanis ők hosszabb, szintesebb úton jöttek Grad-ba, és nem a várba érkeztek közvetlenül, hanem a faluba. A várhegy megmászását már nem vállalták be mindannyian.

Összekaptuk a bringáinkat, legurultunk a hegyről a faluba, ahol valóban megtaláltuk a csapat másik felét. Végre együtt tekerhettünk, jó volt nézni az úton egy kígyóra hasonlító bringások sorát. Vadarci mellett megfürödtünk a tóban, ami igen jól esett. Napi úticélunk Bad Radkersburg mellett Laafeldben a Pavel-Haus udvara volt. (Köszönet Móninak a szállásszervezésért). Radkersburgban tiszteletünket tettük a Mária-szobornál, azaz hivatalosan is megkezdtük a Három folyó túrát. Lecuccoltunk a szálláson, majd csomagok nélkül csavarogtunk hosszasan a városban. Eközben többször átmentünk a Mura hídon Szlovéniába, Gornja Radgona-ba, ahol a várkastélyt is megtekintettük. Miután kicsavarogtuk magunkat, visszahajtottunk a szállásra, és nyugovóra tértünk.

2013.07.09. kedd
Útvonal: Bad Radkersburg (A) - Gornja Radgona (SLO) - Radenci - Petanjci - Izakovci - Srednja Bistrica - Razkrizje - Gibina (SLO) - Sveti Martini Na Muri (HR) - Mursko Sredisce (HR) - Pince (SLO) -  Tornyiszentmiklós (H) - Kerkaszentkirály 78 km

Ezen a napon négy országban jártunk!
Ausztria csücskében lévő városunkat elhagyva, Szlovéniában nagyjából a Mura mentén folytattuk utunkat. Petanjci előtt lementünk a folyópartra a közúti híd mellé, hogy érezzük a Mura-feelinget. Barna meg is fürdött. Megálltunk egy szép templomnál, majd ebédszünetünket Izakovcinál, a Mura-parti fantasztikus pihenőhelyen töltöttük. A látványt egy kiválóan felújított hajómalom emelte tovább, ami ráadásul ingyen megtekinthető volt. Egy kiállított térképet böngészve láttuk, hogy arrébb, a Mura horvátországi oldalán is van egy  hajómalom. Eldöntöttük, hogy útbaejtjük. Így jutottunk át egy rövid szakaszon Horvátországba is. Ez a hajómalom sajnos zárva volt, viszont jót fürödtünk mellette, miközben Frici kiélte gátépítő hajlamait. Ezután csippentettünk mégegy utolsót Szlovéniából, majd Tornyiszentmiklósnál átléptünk Magyarországra. Az egykori határállomásnak csak a falait láttuk, lazán gurultunk át a határon. Igencsak porzó vesénket az elő útszéli kocsmában igyekeztünk regenerálni. 
Magyar térerőt elkapva sikerült Mártival beszélni, érdeklődve Dóriról. Sajnos Dóri állapota még nem tette lehetővé, hogy Szalafőről eltekerjen Mártival Tornyiszentmiklósra, hogy csatlakozzanak hozzánk. Vonattal elutaztak Nagykanizsára a rokonokhoz egy kis ápolásra.
Nem volt más hátra erre a napra, mint a táborhely keresés. Először Kerkaszentkirály-Margitmajornál a Lendva partjánál próbálkoztunk. Mivel nem volt elegendő méretű sátorhely, tovább kellett állnunk. Visszafordultunk Kerkaszentkirály felé, ahol a falu közepén a volt Kerka menti malom mellett szépen ápolt vízparti területet találtunk. Mint kiderült, ez a Kerka vízitúrák kiindulópontja. 500 Ft-ért melegvizes zuhanyzót és WC használatit kaptunk. Ildi és Laca ezen ez estén Szentmargitfalvára mentek temetőt látogatni, az éjszakát is abban a faluban töltötték. A polgármester üzenete az volt a bringások felé, hogy bátran keressék fel Szentmargitfalvát, mindig szeretettel várják a turistákat!

2013.07.10. szerda
Útvonal: Kerkaszentkirály - Muraszemenye - Letenye - Molnári - Murakeresztúr - P+ -Őrtilos Szt. Mihály hegy - Őrtilos - Gyékényes  64 km

Elhagyva Kerkaszentkirályt, Muraszemenye felé vettük az irányt. Itt lementünk a Mura partra, hogy felkeressük a vízitúra táborhelyet. Hosszú terepezés után oda is értünk. Ezt követően Letenyéig tapostuk a pedált. Letenyén a SPAR-nál találkoztunk Ildivel és Lacával. Együtt mentünk tovább a kastély mögötti óriás platánfához, valamint a Makovecz-féle gyönyörű könyvtárépülethez. Ebédszünetünket Molnárinál tartottuk a Mura-parton. Természetesen itt is fürödtünk. Márti ekkor hívott, hogy Dóri jól van, és már Őrtilosban vannak bringával. Ez nagyon jó hír volt. Be is fejeztük a déli sziesztát, és elindultunk Szentmihály-hegy felé, hogy ott találkozzunk. E. Józsi az élre állt, és őt ismerve nem a legegyszerűbb utat választottuk, de ennek köszönhetően útba tudtuk ejteni a a Zrínyi újvárat. A vár után következett a feketeleves. Akácos erdőben vezető turistaúton kellett továbbhaladnunk. Több defekt miatt már csak tolni mertük a bringákat a 3,5km hosszú ösvényen. Mártiék nem is értették, hogy hol vagyunk eddig, de türelmesen vártak minket a Szent-Mihály hegyi kápolnánál. Végre együtt volt a csapat, Dóri is nagyon vidám volt, jó volt ezt látni.
Legurultunk Gyékényesre, ahol a tóparti kempingben táboroztunk le. Itt csatlakozott hozzánk terv szerint Márta és Edina. Ekkor értük el a maximális létszámot, 18 főt. Este természetesen csobbantunk a kristálytiszta tóban. Fantasztikus érzés volt. Aki még nem volt Gyékényesen, ne hagyja ki!

2013.07.11. csütörtök
Útvonal: Gyékényes - Porrogszentkirály - Csurgó - Berzence - Somogyudvarhely - Bélavár - Vízvár - Heresznye - Bolhó - Babócsa - Csokonyavisonta 64km

Következő, délelőtti etapunk célpontja Csurgó volt. Rögtön a gimnázium udvarára hajtottunk, ahol lehetőségünk volt az épületben lévő könyvtármúzeumot is megtekinteni. Eközben eleredt az eső. Hát persze, hiszen Csurgón vagyunk! Míg várakoztunk, V. Lacitól megtanulhattuk a legbiztosabb időjárás előrejelzést: "Vagy eső lesz vagy hó, vagy rossz idő, vagy jó." Szerinte ez mindig bejön.
Szóval vártunk sokat a tető alatt, de mikor gyengülni kezdett az égi áldás, továbbindultunk stílusosan: Vízvár felé. Felkerestük a drávai vízitúra táborhelyet, s itt tartottuk az ebédszünetünket is. Innen Heresznye felé haladtunk tovább, ám a falu előtt tettünk egy kis kitérőt a Heresznyei-magasparthoz. A kilátóhely megközelítése -bár nem váratlanul- felettébb érdekes volt, ugyanis embermagasságnál nagyobb napraforgómezőn keresztül kellett eljutnunk a megasparthoz. Hogy el ne veszítsük egymást, folyamatosan hangjelzéssel jeleztünk egymásnak. Megérte a küzdelem, csodaszép volt ebből a magasból a Dráva. Babócsán bementünk a Basakertbe, a nárciszmezőre (természetesen nyár közepe lévén nárciszra nem számíthattunk).
Babócsa után elbúcsúztunk L. Mónitól, akinek e napon haza kellett utaznia. A mai nap célpontja Csokonyavisontán G. Gábor szüleinek háza és udvara volt. Gábor sajnos nem lehetett velünk a túrán, mert ebben az időben éppen Szlovénia magas hegyeit mászta társával. Szülei viszont el nem mondható szeretettel fogadtak, és a meglepetés vacsorát hét országra szólóan szervezték számunkra. Miközben Anna néni a vacsora szervírozásával foglalatoskodott, Gyuri bácsi lelkesen mutatta műhelyének legbecsesebb tárgyait. Az este folyamán egyre különlegesebb tokaji borok is előkerültek, majd részletes ízelítőt kaphattunk az épületük közeljövőben tervezett renoválásáról is. Eközben azt vettük észre, hogy már ránk is sötétedett.

2013.07.12. péntek
Útvonal: Csokonyavisonta - Barcs - Kisbók - kijelölt erdei kerékpárút - Drávatamási - Kastélyosdombó - Szentborbás - Felsőszentmárton - Révfalu - Drávasztára (evezés) - Révfalu 74km

Frici kora reggel elindult, mert még ezen a napon el kívánt jutni Beremendig, hogy részt tudjon venni a bringás találkozó programján is. 
Elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, és Barcs felé vettük az irányt. Csokonyavisontáról elkísért minket utunkon Vera is, vendéglátóink ismerőse, aki Tótújfaluba tartott hazafelé.  Barcson másfél órás szabadprogramot tartottunk, mindenki elintézhette a boltozásos és egyéb ügyeit. Mikor lejárt az idő, indulni szerettünk volna. Ekkor vette észre Magdi és Laci, hogy a fához zárt bringájuknak nincs meg a kulcsa. Laci vette nyúlcipőjét, hogy visszafusson a boltba, hátha otthagyta a kulcsot. Eközben Magdi megtalálta a bringára aggatott hátizsákban. Magdi is nyúlcipőt húzott, és próbálta Lacit -szintén futva- befogni a városban. Nem tudom, hogy, de valahogy sikerült neki. Kinyitották a lakatot, és végre továbbindulhattunk.
Utunkat a Kisbóki-holtágat érintve, Drávatamási felé az erdőn keresztül haladó homokos, kijelölt kerékpáros túraútvonalon folytattuk. Mint kiderült, ez a szakasz volt a túránk legjárhatatlanabb része. A haladást a mély homok nehezítette, a láncra ráragadt homoktól viszont sírt a lánc, és a kerékpáros szíve. Legközelebb biztos, hogy az aszfaltúton megyek. De előbb-utóbb kiértünk Drávatamásiba. Az ebéd spontán módon történt. A csapat hátsó fele eléhezés miatt Kastélyosdombó határában kényszerebédszünetet tartott, eközben a csapat első fele Potonynál a pihenőhelyen tette ugyanezt. Szentborbáson a Dráva parton tartottuk a hosszabb pihenőnket.
A mai nap utolsó szakasza Felsőszentmártonon át Révfaluig vezetett. Révfaluban a telkünkön szüleink és Zsuzska lányunk vártak ránk egy bográcsnyi gulyással és behűtött innivalóval. A telek volt egyben aznapi táborhelyünk is.
Bónuszként adódott még egy program estére: a barcsi vízitúrás egyesület éppen ekkor táborozott Drávasztárán. Felajánlották a lehetőséget egy kis evezésre, amit szívesen fogadtunk.

2013.07.13. szombat
Útvonal: Révfalu - Zaláta - Vejti - Vajszló - Kémes - Harkány - Siklós - Vokány - Újpetre - Pécs 84 km

Elérkezett túránk utolsó napja. Révfalui táborunkat elhagyva, első megállónk Vejti Drávapart volt. Itt egy kis lábmozgatást követően végleg elköszöntünk a folyótól. Vajszló, a dinnyék hazája volt a következő cél. A templom előtti kis parkban töltődtünk fel, majd Kovácshidáig meg sem álltunk. Itt a falu melletti kiserdőben ebédeltünk. Józsi eközben egy kígyót talált a fák között.
Harkányban fagyiztunk a kedvenc fagyizónkban, majd néhány társunktól elköszöntünk, akik rövid úton tervezték a hazautat Pécsre. A többiekkel az eredetileg kiírt útvonalon haladtunk tovább, Siklós felé. Máriagyűdön E. Józsi javaslatára oroszlánnézőbe indultunk, de sajnos az állatok már nem voltak a szokott helyen. Sebaj.
Következő program Ildi és Laca hazakísérése volt Vokányba, de előtte még meg kellett másznunk a Villányi-hegység gerincét. Vokányban Lacáék elláttak bennünket útravaló friss vízzel, és elköszöntünk tőlük, folytatva az utat Kozármisleny és Pécs felé.

Megcsináltuk! Letekertük -néhány alternatívával- azt az utat, melyet 12 évvel ezelőtt a Mura-Dráva-Duna Három folyó túra néven Iván bá vezetett, a túraútvonal turisztikai bemutatásaként akkoriban. Jó volt újra bejárni  ezt a területet.

Köszönöm minden résztvevőnek az egymás iránt tanúsított türelmet, összetartást! Jó túra volt, gondolom, mindannyian hasonlóan éreztétek.

Össztáv: 495 km

Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs

A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Eperjesi József fotói
Keményfi Balázs fotói
Petkó Zoltán fotói
Rostás László fotói

A túra során kapott prospektusok:
Letenye Könyvtár
Vizek hátán, dombok ölén, bunkerek mélyén
.

2013.05.18-25. Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban

Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban (össz km: 330, össz. szint: 6850 m)

Hosszas tervezgetés után végre eljött a pünkösdi hosszú hétvége, amikor meglátogathattuk túratársunkat Bondor Misit Dornbirnban (Ausztria) a Bodeni tó partján.

A történet valahova február környékére vezethető vissza, amikor Misi megkeresett bennünket, hogy lenne e kedvünk kimenni hozzá egy kis „edzőtáborra”. Miután már egy ideje terveztem, hogy Mártinak is megmutatom a Grossglockner Hochalpenstrassét, így a kettő összeegyeztethetőnek tűnt.

Először a május 1-ei hosszú hétvégét néztük ki, de akkor még a GG-re vezető utat nem nyitották ki, így kerestünk egy újabb alkalmas időpontot. Kézenfekvő volt a pünkösdi hetet kiválasztani. Bíztunk benne, hogy júniushoz közeledve kellemes nyárias időjárás fog fogadni bennünket Ausztriában. Számításaink sajnos nem jöttek be, de ennek ellenére is 4 nagyobb túrát sikerült abszolválnunk.

Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy nagyon jól éreztük magunkat és ilyen királyi ellátásban rég volt részünk :) Misi mindent megtett, hogy igazán jól érezzük magunkat. A kiválasztott szép útvonalak, a közös reggelik, vacsorák, mind szép emlékek számunkra.

A túrákról a beszámolókat felváltva Mártival írjuk. Kezdésnek én bevállaltam a GG-re vezető utunkat.

Grossglockner Hochalpenstrasse (2013.05.18. , táv: 44 km, szintemelkedés: 1900 méter)

Az időjárásra tekintettel az első napra tettük ezt az igazán izgalmas túrát, melyet nekem már 4 éve sikerült teljesítenem. Akkor kellemes nyári időben tekertem fel 2500 méter magasságba a Zell am See felől. Idén a másik oldalról Heiligenblut felől kíséreltük meg megmászni a hegyet. Szerencsére a hetet jellemző esős, szomorkás idő ezen a napon távol maradt tőlünk, így igazán kellemes körülmények között tekerhettünk egy „lazát” :)

Itthonról éjjel 2 után indultunk el, hogy Heiligenblutba érjünk még a délelőtt folyamám. A találkozóra nekünk 600 km-t kellett utaznunk, Misinek „csak” 400-at. Terveinkkel ellentétben csúszással érkeztünk, de így is még időben neki tudtunk vágni a 21 kilométeres mászásnak.

Lehetőség a bemelegítésre nem volt, ugyanis a parkolótól már meredeken emelkedett az út, így kistányéron pörgetve vágtunk neki az ismeretlennek. 6-7 km mászást követően egy rövid gurulás, majd egy körforgalom következett, ahol el kellett döntenünk, hogy a GG gleccserét nézzük meg 2300 méter magasságból, vagy feltekerjünk az út legmagasabb pontjára az Edelweisspitzére 2574 méterre. Mondanom sem kell, az utóbbit választottuk :)

A körforgalomtól egy durva emelkedővel megkezdődött az igazi HEGY, amit igyekeztünk kényelmes tempóban folyamatosan nem erőlködve megmászni. Ahogy lassan fogytak a növények körülöttünk és egyre gyakrabban láttuk a havat úgy kezdtünk átélni igazán, hogy milyen is egy 2000-es hegyet megmászni. Azt hiszem a GG-vel kapcsolatban a monumentális szó volt az első, ami eszünkbe jutott. Ahogy emelkedtünk érezhetően csökkent a hőmérséklet és egyre gyakrabban volt kísérőnk a szél. Ennek ellenére így is nagyon élveztük a tekerést ebben a csodálatos közegben.

Ahogy emelkedtünk, úgy egyre ritkábban álltunk meg beszélgetni, fényképezni. Tekerni kényelmes volt, de megállva hamar átfagyott az ember.

Az első és az út egyik legmagasabb pontja a Hochtor volt a maga 2504 méterével. Itt jöttek a fényképek a 2 fokban. Jól esett a pihenő és egy kis energiapótlás a következő kilométerek előtt. A Hochtornál egy alagúton keresztül egy gurulós szakasz következett, hogy újra visszamászhassunk az Edelweißspitze lábához. Ez a szakasz olyan 2-300 méter szint csökkenést majd emelkedést jelentett.

Nem a méterek voltak a legnagyobb ellenfeleink ezen a szakaszon, hanem a szél, ami össze vissza dobált bennünket az úton. Egy-egy széllökés szinte egy sávot is el tudta fújni az embert. Ezt a szakaszt elég óvatosan és átfagyva teljesítettük, de megvolt ez is és kárpótlásként elértünk egy újabb kilátási ponthoz, ahonnan már megcsodálhattuk a Grossglockner csúcsát is.

Néhány fotót követően Misit elengedtük a ráadás mászásra a Edelweißspitzére, mi pedig egy forró csokival és egy sacher tortával ünnepeltük meg Márti első 2000-es hegyét. Érdekesség volt, hogy fent az étteremben szinte az első ember akivel találkoztunk az pécs-vasasi volt :)

Misi visszaérkezését követően rohamosan romlani kezdett az idő. Egyre sötétebb felhőkkel és széllel érkezett a rossz idő. Ekkor érezte csak igazán az ember, hogy ebben a magasságban már milyen kiszolgáltatott. Csak mi voltunk, a bringánk és a szél, ami bármikor lelökheti az embert az útról.

Indulás előtt Márti ellen elkövettem még egy „merényletet” és kicsaltam a teraszra. Szegény már nem tudta, miért akarom a kilátást bámulni abban a hideg szélben, de amikor letérdeltem előtte és elővettem zsebemből a gyűrűt, már tudta, hogy lánykérés lesz belőle :)

Igent mondott, készült pár fénykép, majd gyorsan a bringákhoz siettünk és elkezdtük a gurulást, majd a mászást a Hochotrig.

Szembeszél, 4-5-el vánszorgás, bicajról leszállás az alagútban…. Ezek jellemezték ezt a néhány kilométert, ami a Hochtorig tartott. Ott a hegy déli oldalára átbukva, nyugodt békés volt az idő és ahogy ereszkedtünk egyre jobban kezdtük érezni magunkat. Hosszú tempós gurulást követően egy kis mászás várt még ránk, majd leereszkedés a kocsihoz.

A kocsinál már kellemes meleg várt.

Felpakolást követően  nekiveselkedtünk a hátralévő 400 km-nek. Éjjel érkeztünk szállásunkra, ahol a megérdemelt pihenés várt ránk :)

A Bodeni tó túl messze van…(2013.05.19 , táv: 30 km)

Ezt a napot pihenő napnak szánta Misi a GG után, így csak egy 120 km-es kört jelölt ki számunkra :) A végcél Konstanz lett volna egy kis hajókázással megspékelve. A borús idő ellenére nekivágtunk a tervezett távnak, de 15 km megtétele után olyan szinten voltunk már elázva, hogy nem volt már érdemes tovább mennünk. Azért vártunk még 30 percet egy stadion bejáratánál időjárás előrejelzést olvasgatva, de akárhogy is néztük semmi bíztatót nem láttunk. Visszafordultunk és a szállásra tekertünk.

Meleg vizes fürdő mosás pihenést követően kisütött a nap. Úgy döntöttünk nem hagyhatjuk veszni a napot és legalább sétálunk egyet a városban. Misi itt sem a leglankásabb utat választotta, hanem egy szép kápolnához vitt fel bennünket, ahonnan szép kilátás volt a városra és a Bodeni tóra is. Kellemes szép idő volt, jól éreztük magunkat a reggeli elázás után.

A sétát követően egy Misi által készített, jó nagy adag spagettit ettünk vacsorára, hogy legyen erőnk a másnapi tekeréshez, ami során a Silvretta hochalpenstrasset céloztuk meg, de erről meséljen már Márti.

Silvretta hochalpenstrasse (2013.05.20. , táv: 75 km, szintemelkedés: 1700 méter)

Szokásos bőséges reggeli után elindultunk kocsival, hogy 40 km után nyeregbe pattanjunk és meghódítsuk a következő 2000 méteres hegyet. Az autótól még 20 km-t kellett megtenni lassan emelkedő úton, mire elértünk a szerpentin elejére. Innen vezetett fel az út 14 km-en át. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy látszott igazán a völgy mélysége és szépsége. Az út le volt zárva a forgalom elől, így teljesen zavartalanul tekereghettünk. Az eső néha elkezdett szemerkélni, néha havaseső esett, de a csúcson még a nap is kisütött, hogy igazán szép képek is készülhessenek a havas hegycsúcsok között. A csúcs után több km-át egy nagy gurulás várt ránk. Egy rövidebb emelkedő után elértünk egy újabb tóhoz, innen pedig egy nagyon éles kanyarokkal, rövid fordulókkal tarkított meredek szerpentinen ereszkedtünk vissza a völgybe. Az idő kezdett rosszabbra fordulni, így az utolsó 20 km-t, amit már lendületesen tudtunk megtenni, jól megnyomtuk. Az utolsó pár km-en viszont sikerült eláznunk. Szerencsére az autóban száraz ruha várt ránk. Este szokásos meleg zuhany, mosás után megettünk  “maradék” spagettit.

Svájc - Wildhaus (2013.05.21. , táv: 110 km, szintemelkedés: 1600 méter)

Az időjárás bizonytalannak látszott, de mi optimistán indultunk el a Rajna mentén. 40 km után értük el a svájci határt, Buchs településnél. Az első szó amelyet meghallottunk, magyar volt. Egy anyuka terelgette a gyerkőcét. Innen tekertünk fel egy alpesi kis szerpentinen, az előző napokhoz képest nem túl magasra. A domboldalon már szemerkélt az eső, amely néha, néha felerősödött. A táj azonban esőben is szép volt, a zöld szín árnyalatai ellensúlyozták a szürkeséget. A szintén több km-en át tartó emelkedést követően nagy gurulás következett, amelyen azért visszafogtuk a biciklit, mert az eső egyre jobban esett és felverte a vizet. Visszaérve a Rajna partra már nem esett, de éreztük, hogy ez csak idő kérdése. A hátralévő 40 km-t gyors tempóban tettük meg, a végeredmény: totál elázás, meleg zuhany, mosás, vacsi, film nézés. :)

Esőnap-Pihenőnap (2013.05.22.)

Már reggel reménytelennek látszott az idő: eső és hideg. Laza napot szerveztünk: helyi bevásárlóközpont túra, bicikliboltok meglátogatása volt a program illetve Misi felvitt minket kocsival oda, ahova biciklivel mentünk volna. Alagutas, vízesésekkel tarkított szerpentines út Ebnit településre. Este levezetésnek újabb film került elő.

Bödele (2013.05.23. , táv: 71 km, szintemelkedés: 1650 méter)

Misi egyik edzőköre volt a túraútvonal. 9 km emelkedést követően értünk fel a Bödele legmagasabb pontjára 1000 m-re, ez már nem volt kihívás számunkra. Ezt követően 8 km suhanás volt lefelé, amelyet már élveztünk, mert az út száraz volt és az idő is melegedett. A völgybe leérve több kis alpesi falun keresztül vitt az utunk. Bizauban megálltunk egy magyar család által vezetett panzióban, ahol meleg kávéval fogadtak minket. Az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is, megnyugodthattunk, hogy ma nem ázunk el. Visszafelé volt még egy kis kaptató, aztán megint gurultunk egyet Dornbirnig.

Délután még maradt egy kis időnk, hogy Janival felmenjünk libegővel a Karren nevű 900 méteren található csúcsra, hogy rálássunk a városra és a szomszédos svájci hegycsúcsokra.

Konstanz - Bodeni tó  (2013.05.24.)

A távolság és a bizonytalan időjárás miatt a 60 km-re lévő Konstanzba már kocsival mentünk. A program városlátogatás volt. Megtekintettük a konstanzi katedrálist, lesétáltunk a Bodeni tó partjára és tettünk egy nagyobb sétát az óvárosi részen.

Hazautazás (2013.05.25.)

Szombat reggel még besétáltunk a városközpontba, ahol ilyenkor vásárt tartanak, mindenféle helyi finomsággal: sajtok, szörpök, kolbászok, pékáruk, még medvehagyma pestot is lehetett kapni. Végül délben sikerült elindulni és 950 km után hajnali 2-kor érkeztünk haza.

A változékony időjárás ellenére tartalmasan töltöttük el ezt a pár napot Misinél. Nagyon jól éreztük magunkat, jó szállásunk volt Misi szomszédságában (szintén Misi intézte), ami lehetővé tette a közös reggeliket és vacsorákat. Misi helyismeretének köszönhetően a túraútvonalakon sem kellett gondolkodnunk, gyönyörű helyekre vezetett minket. Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni Misinek az elmúlt hét élményeit.

Lejegyezték: Dr. Tárnai Márti, Bodor Jani

Képek:
Bondor Misi fotói
Dr. Tárnai Márti és Bodor Jani fotói


(A történetben szereplő rendkívüli fontosságú eseményre való tekintettel ezúttal örömmel kivételt teszünk. Ugyanis a blogon csak előre nyilvánosan meghirdetett túrák beszámolóit tüntetjük fel a közösség épülésének érdekeit szem előtt tartva. De most másról van szó.... Gratulálunk!)
webmester

2012.08.13-20. A Duna mentén Németországba és vissza

Kibringáztunk Németországba a Duna mentén, majd a másik oldalon vissza.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

Osztrák melós túrás beszámoló

Jósorsom, az a jó magyar élet külföldi munkára kényszerített, az osztrák kapitalizmust építettem kicsit. Néha találkoztunk más zsoldos csapattal is, török, bolgár, szerb. A törökök már helybeliek, a középkorban csak Bécsig jutottak, most az volt az érzésem sikerült elfoglalniuk egész Nyugat Európát. Néhol egész városrészeket laknak, de legalább dolgoznak. Török kolléga a török magyar rokonságról beszél nekem, ennyit értek, de ha beszélni is tudnék, elmesélném neki milyen nehéz volt ezt a népes rokonságot annakidején hazaküldeni tőlünk. Most már nem kell tartanunk egymástól, békében dolgozunk egymás mellett. Én már csak addig szeretnék élni, míg az osztrák sógorok jönnek hozzánk vendégmunkára.

Túrázni először csak gyalog mentem, bejártam a környéket. Kollégák ilyenkor értetlenül néztek, miért kell nekem gyalog mennem. Pár várromba belebotlottam, ezek valahogy mindig szembe jönnek velem. Szépen jelzett karbantartott turista utak vannak. Eldobva még egy papírzsepit sem látni, nem hogy szemétrakás az erdő szélén, vagy az árokban. Nem csoda, erre nem nagyon járnak magyarok. Melóhelyen is elterjedt egy aranyköpés, vigyázzunk a szerszámokra, mert itt magyarok is dolgoznak.

Ahogy az időjárás engedte, és a hely a kocsiban, kivittem a bicajt. A Boden-tóba délről folyik a Rajna, ennek völgyében dolgoztunk több helyen, és munka után itt tekeregtem én is, mint Bondor sporttárs, egymásról mit sem tudva. A táj gyönyörű, a völgy szinte sík, körben hirtelen magasodó hegyek, tetejükön sokáig hóval, lejjebb dús zöld, nagyon zöld növényzet. Majd minden héten esett az eső, de ha nem akkor nyeregbe. Jóidős hétvégén ellepik a rendkívül jó minőségű kerékpárutakat a bennszülöttek. Sok helyen kerülgetni kell egymást, figyelni mint az autópályán. Nagy divat a bicaj utánfutó, a többség a csemetéjét szállítja, de van aki a kutyusát rakja bele. Kényelmesebb, idősebb bringások elektromos rásegítéssel húznak el mellettem, dombon felfelé. Egy helyen, nem sokkal előttem egy görkoris, majd én utolérem, 27-el mentem és nem közeledett.

Bejártam a környéket, a hangsúly nem a teljesítményen volt, hanem a nézelődésen. Munka után letekerni 60-70-et, átugrani Liechtensteinbe, Svájcba, sporttársaknak természetes lenne, kollégáknak autóval is sok. Amikor meg elmentem a Walensee-hez, és összejött 150 km, tiszta hülyének néztek. Hazafelé már én is magamat, de nem a táv miatt, hanem mert kezdők módjára nem gondoltam a tűző napra. Odafelé az egyik, visszaúton a másik oldalam is leégett ujjatlan pólóban, ráadás kis émelygős napszúrás.

A táj nagyon szép, az utak prímák, a környék megérne egy magyar kalandozást. 

Lejegyezte: Buják János

Képek:

Buják János fotói

.

2012.07.25-28. Kerékpártúra Stájer országban, avagy Európai Kulturális Fővárosok a Mura és Dráva folyó mentén

2011 - ben már a következő tervem, hogy 2012 - ben kerékpártúrát szervezek a Szlovéniában, mivel még ebben csodálatos országban eddig nem jártam utazásaim során. Ezt a 2011. évi Bécs - Pozsonyi túrám után terveztem. Komoly szervezést igényelt (főleg az útvonaltervezés szempontjából, mivel nem volt kerékpáros térképem). Elvileg lett volna egy túra társam, akit M. Andornak hívnak. De ő sajnos családi okok miatt nem tudott velem tartani, mivel tinédzser fiaival Balatonra kellett mennie nyaralni. Így akkor sem tértem el és mondtam le a tervemről. Nem kis vállalkozás egyedül. A túra gondolata már az lett volna hogy letekerek az Olaszországi Triesztig, de ezt elvetettem anyagi és idő hiánya miatt. Támadt egy kiváló túra útvonal a fejemben. A szlovéniai Maribor és az ausztriai Graz, városokban  közös, hogy mindkettő Európai Kulturális Főváros. Most 2012 - ben Maribor. De 2003 - ban Graz volt EKF. És az is közös még ebben két csodálatos városban hogy mindkettő testvér városok is!!! Kultúra Főváros látogatóba mentem (De nem Simon Wintermans babérjaira akarok törni! :) ).

A utazás szervezéséhez nem sok minden kellett: útvonal tervezés, utasbiztosítás, EURO váltása, vonatjegy..

2012.07.25. 

Pécsről a 6:15 - kor induló Szombathelyre tartó vonattal mentem fel Murakeresztúrig, ami 9.05 - kor érkezett. 

Útvonal: Murakeresztúr - Molnári - Tótszerdahely - Letenye - (HORVÁTORSZÁG) Gorican - Prelog - Sveti kriz - CAKOVEC (Csáktornya) - Nedelisce - Puscine - Gornilj Kursance - VARAZDIN (Varasd) - Hrascica - Sracinec - Majerje - Petrijnec - Gornje Vratno - Radovec - Babinec - Brezje Dravsko - Veliki Lovrecan - Zavrc - (SZLOVÉNIA) - Stojnci - Bukovici - Markovci - Sphulja - PTUJ - Zlatoljice - Starse - Sveti Janez - Miklavz na Dravskem Polju - MARIBOR

Letenye után átkeltem a magyar - horvát határon. Horvát területre értem, de tervem volt hogy ne töltsek egy éjszakát sem Horvátországban. Még az nap szerettem volna Mariborba érni, ez volt a célom. Egy horvát motoros postásnak sikerült eligazítania Gorica - Prelog irányába. egy darabig kerékpárbarát úton haladtam a megfelelő irányba. Kisebb kerülőket és eltévedéseket leszámítva Cakovec (Csáktornyába) érve egy szép régi "magyar" kisvárosba értem, tele volt történelemmel az óvárosa. Cakovec belvárosában összetalálkoztam egy 4 fős lengyel kerékpáros fiú csapattal. Ők az Adriára tekertek le. Csáktornyát elhagyva  végig kerékpárúton haladtam. A kerékpárút nagyon tetszett mert a főút mellett 1.5 méter széles csík jelölte és kitáblázva volt. Az út minősége tükör sima. Nem hittem el először hogy Horvátországba járok. Csak hamar Varazdin (Varasd) -ra értem, ami egy Nagykanizsa méretű kisváros. Gyönyörű óvárosa van, szép 17-19 századi műemlék épületekkel, de azért vannak 20-21 századi toronyházak is. Varasdot elhagyva végig kerékpárúton haladtam a szlovén határig. Csak az égbolt nagyon beborult, és sötét felhők érkeztek egyre jobban. Petrijnecnél eleredt az eső. Buszmegállóban vártam ki a felhőszakadást, zivatar. Már csak  csöpögött az eső. Indultam is tovább Szlovénia felé. Egyre több domb és hegy látszott. Jelezte a határ közelségét. Szőlő vidék ez hely. Zvarc - nál keltem át a horvát - szlovén határon. Szlovén oldalon már az elején sziklás dimbes -dombos vidék következett. Amíg el nem értem Drávát. Itt nagyon széles a folyó. Szép szlovén tájakon haladtam, de messziről már látszottak több ezer méteres hegyek is. Ptujba értem. Ptuj egy 24 000 lakosú kisváros. Jellemző szlovén vonásokkal, vár hegyen , óváros, hidak és folyó. Kicsit már emlékezettet a következő nagyvárosra Mariborra. Gyönyörű történelmi belvárosa és fent várkastély a hegyen. Felmentem a kastélyhoz de már zárva volt. mivel már majdnem 19 óra volt. Visszamentem belvárosba. Nagyon tetszett a Ptuj - i városháza. Lent a híd előtt volt két poénos bádogember, jó szlovének humora! Ptujt elhagyva Dráva és szőlő vidéken haladt át egy hosszú kerékpárút végig Mariborig! Mariborba 20:15 óra körül értem oda, de már ment lassan le nap. Érkezéskor már csak szállás keresése volt cél. Mobiltelefonom Google GPS alkalmazása segített a kemping megtalálásában. Útvonal terv alapján oda is találtam Pohorje alatti kempingbe. A recepció 19 órakor bezárt. Mivel már este 22 óra volt, ott maradtam és lesátraztam. De hajnalig ott maradtam, mivel fáradt voltam. 

Időjárás: mérsékelten meleg  és változékony idő, minimum reggel: +17 ° C, maximum délben: + 27 ° C. 

Napi táv: 151.78 km

2012.07.26.

Útvonal: MARIBOR - Pesnica pri Mariboru - Kaniza - Senilj - (AUSZTRIA) - Spiefield - R2 Mura Radweg (kerékpárút végig!!) - Vogau - Untergralla - R2 -  Altgralla - R2 - Lebring - R2 - Wildon - R2 - Kleinsultz - R2 - Werndorf - R2 - Kalsdorf - R2 - Feldkrichen bei Graz - R2 - GRAZ

A kempinget hajnali 6 - kor hagytam el. végig tekertem a Maribor külvárosain. Itt főleg lakótelepek voltak, főként 5 - 22 emeletes épületek. Dráva hídhoz érve látszott a gyönyörű Maribor óvárosa. Sok műemlék épület. Látszott a Euro center modern bevásárló központja. Egy 7 emeletes hotel. belvárosba érve 17-21 századi épületek keveredtek. De városképbe illő épületek természetesen. nekem a fő tér tetszett a legjobban.  A Városháza, Mariborski Grad, a kastély, Szentháromság szobor, a Ferences templom, a Vén szőlőtöke, az Öreg híd. De látszott 2012 Kulturális Főváros program részletei és jelei is. Nagyon hirdetik a városban, de egész Szlovéniában is! városnézés közben sikerült beszereznem ingyenes kiadványt és kerékpáros térképeket a Ferences templom melletti információs pontból. Városnézés után Maribort a vasútállomás felől hagytam el kisebb emelkedőn, kerékpárúton. Észak - keleti irányban. Autópálya alatt és mellett párhuzamosan kerékpárút haladt végig Sentilj határvárosig. Sentilj mellett ott volt az egykor még határállomás elhagyott épületei. Átértem Ausztriába, Felső -  Stájerországba. R2 - es kerékpárúton mentem végig Graz irányába. A Mura kerékpárút, vagyis németül Murradweg. R2 számozással. Még 52 km Grazig! Sok szép községen át vezetett az út. De a Wildon nevű osztrák kisváros előtt a kerékpárút víz alá került. Mivel az Alpokban sok esőzés következtében meg áradt a Mura folyó. Wildonon áthaladva egy gyönyörű igazi mesebeli várost láttam. Tele 17 - 19 századi épületekkel. Rövid szakaszon 67 -es számozású másodrendű főúton haladtam. majd vissza a kerékpárútra. Kerékpárút mellett egy természetvédelmi területen egy állatvilágot megfigyelő helyen ebédeltem. Ahol volt vadkacsa és hattyú. Fotó témát találtam bőven. Kalsdorfba érve ami Graztól már csak 17 km-re volt, ott töltöttem még 1989 novemberben 1 hetet egy osztrák családnál diákcsereprogram keretében. Szép emlékeim vannak. Megnéztem a Kalsdorfi templomot közélebről. Utána Grazig meg sem álltam nagyon. Kb. 13:50  körül Graz-hoz értem. Graz 267 000 lakosú nagyváros. Városba érve egyre közelebb kerültem a Mura folyóhoz. Itt a város elején még ipar telepek, és lakótelepek is vannak. Belvároshoz közelebb egyre több a régi szép épület. Egy kerékpáros hídon be is értem belvárosba. Itt látszott Ferences templom, és az Schlossberg (Várkastély) , az Óratorony hegyen (a város jelképe). Be mentem Fő térre (Hauptplatz) ahol, még villamos is jár. Csúcsforgalom volt a belváros közepén. Tetszett a főtér összes régi épülete. Itt van Városháza, a főtéren. Felmentem az ódon utcákon a Várhegyre. Az út nagyon meredek volt felfelé. Az Óratoronynál össze találkoztam egy kedves ír lánnyal, akivel angolul beszélgettünk egy kicsit. És utána Komáromi (Komarno) szlovákiai magyar családdal is. Velük is beszélgettem egy jó fél órát. Utána vissza gurultam belvárosba és kempingbe mentem. Azt is GPS-en találtam meg, jó város délnyugati végében volt. Kempingbe értem. 17 Euro - mba került  az egy éjszaka. Este megjött az eső. Az új sátram levizsgázott, nem ázik be.

Időjárás: reggel + 18 ° C, délben +30 ° C. Napos és meleg idő.

Napi táv: 165.80 km

2012.07.27.

Útvonal: GRAZ - R2 -Feldkrichen bei Graz - R2 - Kalsdorf - R2 - Werndorf - R2 -Kleinsultz - Wildon - R2 -Lebring - Bachsdorf - Neutillmitsch  -  Gralla - Lebintz - R2 - Wagna - Obervogau - R2 - Lichendorf - R2 - Murfeld - R2 - Trate (Szlovénia) - R2 -Weitersfeld - R2 - Mureck - R2 - Donnersdorf - R2 - Bad Radkersburg (AUSZTRIA) és Gon. Radgona (SZLOVÉNIA)

Reggel 6 óra után ébredtem. A sátram kivüröl nedves volt. Fél 8 után összeszedtem málhámat és sátramat és elhagytam a kempinget. 

Graz-on végig mentem, nyugati irányból keleti irányba. Ipari és lakó területeken haladtam.Célom volt vissza menni a R2-es Murrardweg kerékpárúton. városbol kiérve mentem el a Mura mellett. Kalsdorf-on át- Werndorf - Lebring - Gralla községeken át végig kerékpárúton Leinbitz kisvárosig. Itt körforgalom mellett leértem Leinbitz - be. Leinbitz egy történelmi kisváros, Belváros tele értékes épületekkel. Gazdag múlttal rendelkező település. Külváros szélén a hegyen van a várkastély. Itt töltöttem el az ebédidőmet. Utána Murfeld irányába haladtam tovább. Végig kerékpárúton. Mureck -ig megsem álltam nagyon. Mureck egy igazi osztrák kisváros. Töle délre határátkelő Szlovéniai Trate (itt is van egy várkastély a túloldalon) felé közúton. benéztem Mureck - i belvárosba és a kempingbe is. Mureck után végig murvás erdei úton haladtam.  16 óra után Bad Radkersburgba érve egy kis üdülő kisvárosba értem. A belvárosát egy olaszos stilusú várfal, vagy erőd védi. De a jelenben is teljesen körül veszi az óvárost. A város délnyugati oldalán van termálfürdő és kemping. Ebben a városban és szomszédos szlovén részén is átmentem a Gor. Radgona  városkába is. Ott van egy várkastély a hegytetőn. De Bad Radkersburgban éjszakáztam. Éjszaka be ködösödött az időjárás Mura felett.

Időjárás: + 17 ° C, délben, +31 ° C, meleg és napos idő.

Napi táv: 139.88 km

2012.07.28.

Útvonal: Rad Radkersburg (AUSZTRIA) - R2 - Laafeld - R2 - Sicheldorf - Gederovci (SZLOVÉNIA) - Rankovci - Vanca Vas - Vescica - Cernelavci - MURSKA SOBOTA (Muraszombat) - Martjanci - Moravske Toplice - Tesanovci - Bogojina  - Filovci - Strehovci - Dobrovnik (Dobronak) - Kamovci (Kámaháza) - Mostje (Hídvég) - Dolga vas (Hosszú-falú) - LENDAVA (Lendva) - Dolina (Völgyifalú) - Pince (Pince) - Tornyiszentmiklós (Magyarország) - Dobri - Csörnyeföld - Aligvár - Murarátka - Letenye - Tótszerdahely - Molnári - Murakeresztúr

Reggel 7 óra után Bad Radkersburgot elhagyva Laafeld és Sicheldorf után az osztrák szlovén határt átléptem. Ködbe burkolózott a táj de hamar kiértem ködfelhőböl. Muraszombatra értem rövid úton végig kerékpárúton. Muraszombat egy magyar város volt 1920 elött. Szlovén neve Murska Sobota. 21 000 lakosú város. Települést elhagyva végig kerékpárúton mentem Moravske Toplice üdülő városba értem. Utána kisteleüléseken át beérek a Lendva vidékre, ahol sok magyar él. Lendva környékén nagy szőlő termő vidék van. Lendva kisvárosba értem ami hosszú település. A város felett van a kastély. Pince nevü falu volt az utolsó szlovén határnál. Magyarországra Tornyiszentmiklósnál léptem át. Hazaértem magyar földre. Csomó pozitív tapasztalattal és élményel értem vissza. Dobri - Murarátka irányában mentem Letenye felé. Letenyére érve ebédeltem meg főtéren. Letenyét elhagyva két magyar kerékpárossal találkoztam össze. Olaszországi Triesztben voltak kerékpártúrázni. Kb. 13:30 körül értünk Murkeresztúrra. A vonatra várva beszélgettünk. Én a 14:55 kor Szombathely - Pécs közötti vonattal mentem haza. 17:45 körül ért Pécsre. 

Időjárás: +15 °C, délben +32 ° C, derűlt idő.  

Napi táv: 94.48 km

Végkövetkeztetés. Horvátország, főleg Szlovénia és Ausztria igazi kerékpáros paradicsom! Kerékpárút hálózat fedi ezeket szép országokat. Ide megéri kerékpártúrákat tervezni, főként hogy biztonságos a közlekedés és kiváló az infrastruktúra. Tisztaság, rend és nyugalom. Ezek föként az osztrákoknál és a szlovéneknél jellemző. Ez a kerékpártúrám is nagyon jól sikerült, mint tavaly a Bécs - Pozsonyi. Ismét egy kiváló utazásban volt részem. Egy igazi tapasztalat és élmény. Kaland. 

Összesen 551 km-t tettem meg.

Lejegyezte: ifj. Tamás József

Képek:
ifj. Tamás József fotói
.

2012.06.29.-07.13. Donaueschingenből haza bringával

Hosszú előkészületek után 06.29-én, du.17. órakor szálltunk be egy mikrobuszba Pécsett, hogy elvigyen bennünket, a bicikliket és csomagjainkat Németországba.

A terv a Duna forrásától haza biciklizni! Mivel a kiutazást Stuttgart felé tudtuk csak megoldani, így onnan még le kellett tekerni a forrásig!

Ez az út odáig emlékezetes marad! A hó kivételével minden időjárásban részünk volt és a nagyléptékű térképnek "hála", a 150 km-ből, 250 km lett. Na de végül is odaértünk a valódi kiindulási pontunkra.

Változatos tájakon haladtunk, hol megművelt termőföldek között, hol természetvédelmi területen. Sokszor távol a Dunától, gyönyörű fenyőerdőkben, szép kis dombokat megmászva, máshol kis és nagyvárosokban. Tévedés azt hinni, hogy ez egy emelkedők nélküli út! Átlagban napi 100 km-t tekertünk. A rengeteg látnivalónak csak töredékét tudtuk megnézni, mert mindíg kevés volt az idő!  Sok egyedül túrázót, párt vagy családot ismertünk meg, voltak akikkel többször is összefutottunk, nagy üdvözlések közepette.

Bécs előtt, Tullnnál elbúcsúztunk a Dunától. Délnek vettük az irányt, kinézve egy panoráma utat, Kőszeg irányába. Több 600-700 m magas hegyet másztunk meg. Csodálatos kilátással és olyan csönddel,  nem is hittük, hogy létezik ilyen!

07.13.-án egy hegyi faluban elhagytuk utolsó szállásunkat. Elég magasan voltunk ahhoz, hogy eztán 10 km-t guruljunk lefelé. Fogytak a falvak és Ausztria esővel búcsúztatott bennünket. Szombathelyre érve továbbra is esett és a hőmérséklet 15 fokra esett vissza. Közös döntés mellett, vonatra szálltunk. Este 10 órakor megérkeztünk Pécsre, ahol közel 30 fok volt. Kerékpártúránk során megtett táv 1418 km lett.

Ezzel az úttal Nagypapámra emlékeztem, aki Dunai hajósként sokszor végigjárta a folyó hajózható részét.

Mindkettőnk számára felejthetetlen élmény volt! ( teljes kikapcsolódás, telefon, tv nélkül)

Lejegyezte: Petkó Zoltán

Képek:
Petkó Zoltán fotói

2011.10.25. Dornbrin és környéke

Kihelyezett tudósítónk, B. Misi szép helyeken bringázott.

Képek:
Bondor Misi fotói
.

2011.09.11-12. Hegymászás: Grossvenediger (A)

Nemrég Ausztriában jártam hegyetmászni, nézzétek meg a képeket! A csúcsot sajnos a roszz idő és időhiány miatt nem értük el.

Képek:
Herke Barnabás fotói
.

2011.06.15-19. Kerékpártúra a Bécsi-medencében és a Duna mentén

A túra gondolata már 2010. tavaszán felmerült, akkor még beszélgettem Csiszivel és B. Misivel hogy milyen jó volt nekik a Fertő-tó körüli túra. Én is ígértem nekik hogy megteszem a távot. De Csiszi javasolta hogy menjek el akkor Bécsbe és Pozsonyba is. Így állt össze a kép a kerékpártúrámról. Valamennyi szervezést igényelt a túra, pl. utasbiztosítást kötöttem öt 

napra, valuta váltás EURO-ban, menettérti vonatjegy és a kerékpárjegy vásárlása, szállás keresése a neten.

Főként hétköznapra esett az időpontja a kerékpártúrának. Felmértem az Ausztriai és Szlovákiai körülményeket. Kiválónak találtam az osztrák közlekedési morált és az útviszonyokat.

2011. 06. 15. Szerda.

Kora hajnali indulás a pécsi főpályaudvarról 04:55-kor induló vonattal Szombathelyig, érkeztem 09:43-ra. Majd átszállás Szombathelyen 09:48-kor induló vonattal Sopronig. Egész úton volt egy kedves útitársam is aki ugyan csak Sopronig utazott velem egy kedves középkorú hölgy, aki kosárlabda mérkőzésre ment a lánya miatt. Kiderült hogy Fegyverneky Zsófia édesanyja. Ő segített fel és le rakni a kerékpáromat az átszállásnál.

10:26 - ra oda is értünk Sopronba. 

Az utam többi részét már egyedül folytattam. Végi haladtam a Sopron belvároson keresztül. Nem volt sok időm a városnézésre, de a fő célom Bécs és Pozsony volt. Sopronból kifele a Tómalom utcán vezetett ki az (kerékpárbarát)út. Lejtős úton lefele gurultam sokáig, változatos domborzaton.

Fertőrákos mellett rövidebb murvás erdei utat elhagyva kiértem a Tómalomhoz,  ahol egy szép üdülő falu és tó van. Fertőrákost egy igen emelkedős és kacskaringós falusi úton hagytam el. Dombom felérve, kiértem a Fertő tói elágazáshoz, ahol a tábla két irányba jelzett, az egyik a Mörbisch (Felsőmeggyes) a másik a Fertő tó felé. Ott van környéken a Kőfejtő és 

Vasfüggöny emlékhely. De ezeket is kihagytam idő hiányában. Itt lehet bérelni elektromos kis járgányt, olyan golfautó szerkezet. Meg a tó mellett sok a kerékpáros pihenő a szőlővidéken. Fertőrákostól csak 5 km-t tekertem és az osztrák - magyar határt átlépve. (Schengeni egyezmény egy igen jó szerződés, aminek előnyeit élvezhettem a túrám során többször is !!!) Szépen látszott a Fertő tó, de igen messze volt tőlem. Nemsokára be is értem  Mörbisch-be (Felsőmeggyes), tipikus osztrák szép kis város. Tele régi műemlékkel. Tiszta és rendezett utcák jellemzőek az osztrákoknál. Végig szőlővidéken haladtam a tó nyugati oldalán. Mezőgazdasági utakon vezet a kerékpárbarát jó minőségű út, elvétve haladtak el traktorok. Rust (Ruszt)-  Oggua utvonalon haladtam tovább változatos dombokon. Az ég egy része borult volt. Purbach -ig meg eleredt az eső, és "vízibicikliztem". Egy darabig egy német házaspárral is együtt haladtam. Purbach határában mintha elvágták volna az esőt. Ott már száraz volt az idő.

Kerékpárút elágazáshoz értem, ami az 50-es főútra és kerékpárútra kanyarodott rá. Az egyik kerékpár út bevezetett Winden-be. Én arra fele vettem az irányt. Ott sajnos egy helybéli nőt kérdeztem meg, hogy merre mehetek tovább, mert fő út volt. Nem akartam forgalmas úton tovább menni, így Vissza fordultam az előbb említett útkereszteződésbe. Windentöl délre jutottam be a kisváros alsó részébe és úgy fel egy ritka forgalmú mellékúton fel Bruck de Lietha felé megy. Így teljesen fent voltam a Fertő-tó északi részén. Egy csendes erdei úton mentem, meglepődve egy hosszú murvás úton haladtam tovább. Ez már a Lajta hegység, mert igen változatos terepen haladtam végig. Menet közben egy Windeni idős házaspárral találkoztam, akik nordic walking-oztak. 

Szerencsére az erdei utat elhagyva kiértem egy jó minőségű autóútra, ahol nagyobb forgalom volt. Beértem Sommerein nevű nagyközségbe, ahonnan látszottak messziről az Alpok vonulatai.  Dimbes - dombos a 15 - ös úton haladtam tovább a Mannersdorf - Ebergassing - Himberg be is Wien útvonalon. Bécs közelében értem és nem tudtam merre menjek mert a közelben volt az autópálya, és egy ipari rész is a közelben. Az autópályával párhuzamosan haladva egy kerékpárút haladt. És egy házaspárral összefutottam, aki ugyan csak kerékpárral voltak. Megmutatták az utat Bécsig. Egész betekertek az első külvárosig velem. Kb. este 20:00 óra körül értem be Bécsbe. 

Drasche park a város legdélibb zöldövezete. De a Süd Wien Camping- et nem találtam, mert messze volt. Így a Duna melletti kempingnél döntöttem. Közben rámsötétedett. Áttekertem a belvárosig és úgy át a Prater parkon keresztül a Stadion mellett a hídon át jutottam a Duna szigetre. Közben meg néztem a teljes holdfogyatkozást. Kempinghez érve, láttam hogy recepció 19:30-ig volt nyitva. Így visszamentem a Duna szigetre, és ott lesátraztam egy Grillező helyen. 

2011. 06. 16. Csütörtök.

Kora hajnalban felkeltem 5 óra után. Áttekertem az autópálya felett. Már ilyen kora reggel nagy dugó volt rajta. Duna City modern városrészbe mentem, ahol sok hiper-szuper toronyház van. Az UNO CITY, vagyis az ENSZ központ 1979-ben átadott ívelt magas épületkomplexuma helyezkedik el ezen a területen. Közelben van a legmagasabb lakóház is, a Hochhaus ami 38 emeletes. pl. a 37 szintes  IZD Tower Center, a 35 szintes Mischek tower, a 30 szintes Andromeda tower, a 31 szintes Florido tower, a Duna torony ami kilátó is, 252 méter, stb. és az épülö DC tower, ami a Bécs és egész Ausztria legmagasabb 220 méter felhőkarcolója lesz 2013-ban. A modern Bécset elhagyva átmentem a hídon ami külön bicikli és gyalogút egyben. Beérkeztem a régi Bécsbe. De itt végig a rakpart mellett haladtam. Megnéztem a Bécs legmagasabb felhőkarcolóját, ami 202 méter, a neve Millennium torony, amit 1999-ben adtak át. Itt Bécsben tényleg XXI.század van!!!

Változatos városrészeken mentem keresztül, olyan Budapestre emlékeztető részek is voltak, hol meg New Yorkra. Nagyobb lakóparkok és lakótelepek váltakoztak. Grizing nevű kisvárosias hangulatú városrészbe értem. ahol a épületek csak egy két szintesek voltak. Régi díszes terek, és emelkedős utcák voltak, mint a budapesti Tabánban. Villanegyed következett. 

Grizinget elhagyva szerpentines úton haladtam felfelé. Egy darabig sima aszfalt, majd macskaköves burkolat váltotta fel. Út egy szakaszát építkezés és felújítási munkálatok folytak. Kb. 2 km után felértem a Kahlenberg nevű hegyre, ami 484 méter magas. És ott volt egy hotel és étterem kilátóval. Gyönyörű kilátás volt látható Bécsről. Látszott a Duna, és az összes magasabb épület is, mint pl. a Szent István Székesegyház, Szent Péter Bazilika, UNO City, Millennium toronyház. Egy kissé szmogos városkép fogadott. 

A hegyről leérve bementem  forgalmas városba. Már tényleg benne voltam a sűrűben. Végig a Bécsben egy kiváló kerékpárút hálózat van. Többségben kerékpárúton is tekertem. Belvárosba érve sok látnivaló fogadott. Főleg a Ring Strasse-n belül. Állami Opera, Burgtheater (várszínház), a görög stílusú Parlament, Hofburg a császári palota, benne a pálmaházzal, és Spanyol kapuval. A díszes Városháza (Rathaus), Szent István Székesegyház (aminek a cserepei is Zsolnay manufaktúra készítette). A szép sétáló utcák mint a Kartner és Graben Strasse és a Stock-im-Eisen-Platz. Több fiákert láttam a belvárosban. Az utcák makulátlanul tiszták és rendezttek Ausztriában, még Bécsben is pedig egy majdnem 2 milliós világváros. A Duna csatorna mellett végig kerékpárút vezet át a városon. Megnéztem a Schönbrunn kastélyt kivülről. De nem mentem be, mert sajnos oda kerékpárt nem lehet bevinni. Vissza fordultam a belváros felé, utána megnéztem egy külön modern negyedet is ami nagyon tetszett. Majd a Duna felé vettem az irányt. Prater parkban megnéztem híres nevezetes Óriáskereket. A park tele volt kerékpárosokkal, görkorcsolyásokkal, és a fűben heverő fiatalokat. Stadion felé fordulva átmentem a Duna hídon. Egész napos városnézés után eltekertem a Neu Duna Wien Camping-be. 10.6 EURO-ba került egy éjszaka sátrazás. 

2011. 06. 17. Péntek. 

Korán keltem, kb. 05:30-kor. És csak 08.00 óra körül hagytam el a kempinget Bécsben. A város külterületén csak grillező és szabadidős terület van. Kerékpáros pihenők, padokkal és vandálbiztos wc-kel. Teljes az infrastruktúra. Az EUROVELO 6-os kerékpárúton folytattam az utamat Hainburg és Pozsony felé. (Ez a Duna mellett jön Budapest felé) Bécset elhagyva a kerékpárút a ÖMV telepen vezetett át. Végig utána természetvédelmi területen mentem tovább, végig ki van táblázva az útvonal. Folyamatos tekerés során elértem az Orth-i elágazáshoz, ahol van egy kis várkastély amit nem szabadott kihagynom. Utamat tovább folytatva meg sem álltam Stopfenreunt-i kerékpáros pihenőig. Utána nem sokára átkeltem a Duna hídon ami Hainburg közelében van. A hídról szépen látszott a Duna és Hegyek és Hainburgi vár. Várost elérve végig a Duna mellett mentem. A Hainburgi várba időhiány miatt nem mentem fel. A városfal mellett, majd a városon keresztül követtem a kerékpárút táblákat végig. Hainburgot elhagytam, és már tudtam hogy egyre közelebb Szlovákia. Végig egy kitűnő minőségű kis forgalmú mellékúton tekertem az utolsó osztrák településre, Wolfsthal-ba. Faluba beérve egy ódon teleülésbe érve, macskaköves utcán haladtam át. Nem sokkal át is értem Szlovákiába, az autóúttal párhuzamosan kerékpárút minősége is megváltozott. A régi határátkelő épületek már 2007 november óta kihasználatlanok. A kamionos átkelőhely mára gazos parkolók lettek. A bicikliúton haladva látszott a Pozsony magasabb hegyei (rajta TV torony és kilátó is) és épületei. Lakótelep tömbök és magas házak tömegei jelezték a nagyvárosi arculatot. Autópálya mellett párhuzamosan egy kerékpárúton mentem. A hídra felérve szépen látszott a Duna és városkép. A hídról leérve egy lakótelep és a Főút mellett nagy forgalom fogadott. Villamosok, buszok és nagy autóforgalom volt. Városba befelé parti sétányon haladtam. Hol modernebb és újabb házak váltották egymást. Beértem a belvárosi részre. Itt szépen látszottak a túloldali lakótelepek. Itt van a Vigadó is. A belvárosban sok látnivaló van, a pozsonyi vár, Szent Martin katedrális, Hotel Kyjev, Szent Erzsébet (kék) templom, a 12 emeletes Manderlak Pozsony első toronyháza, Grassalkovich kastély, Duna Akadémia, Szent Mihály Kapu, Gótikus koronázó templom, Szlovák Nemzeti Színház. Végig néztem és fényképeztem a Belvárost. A Szent Mihály kapunál összetalálkoztam egy Kanadai párral akik Québec-böl jöttek, de Budapestről tekertek Pozsonyba, ugyancsak biciklitúráztak mint Én. Látnivaló van bőven Pozsonyban. Érdekes, de Pozsonyban is nagy építkezések vannak. Nagyon sok toronyház épül, mint Bécsben is. Késő délután a városnézés után belvárost elhagyva kerestem a kempinget. Egy gyalogos-kerékpáros felüljárónál egy magyarul beszélő hajléktalan újságot áruló fiatalembertől érdeklődtem. Tovább haladva egy modern üvegfalú vásárcsarnokhoz értem Mellette egy toronyházat építenek. Lakótelepen felérve egy szlovák férfitől érdeklődtem, aki mesélte, hogy ő Budapesten tanult a Zrinyi Miklós katonai iskolában. Kicsit angolul beszélgettem vele, de nem perfektül. Szerencsémre megmutatta az utat a külvárosi Tesco-ig, a Zlaté Piesky nevű helyig, ahol egy tó van a közelben. A kempinget sikerült megtalálnom a jó ember segítségével. Ekkor pont lehetett ebben az időszakban jelentkezni egy kerékpáros maratonra, azt hitték hogy Én is arra jöttem. De málhacsomaggal nem lehetett.  7.50 EURO- fizetem összesen. Lesátraztam és lemostam a kerékpáromat. Később 22 óra körül nyugovóra tértem. 

2011. 06. 18. Szombat.

Kora reggel 6 órakor ébredtem, és összeszedtem a sátramat. A kempinget elhagyva  betekertem a belvárosba, szerencsére szombat reggel nem volt nagy forgalom a városban. Óvárosban a régi főtéren megnéztem az ódon házakat. Több korszakból maradtak fent főleg a  XVIII-XIX. századból.  Itt megtalálható a neoreneszánsz, neogotikus, romantikus és barokk stílus is. A városháza egy neoreneszánsz épület. Belvárost elhagyva az új híd kerékpáros - gyalogos sávon mentem át a túloldalra. Itt már lakótelepek tömegei és toronyházak emelkednek. Kerékpáros felüljáró vezet át az autópálya felett, ahol még lift is van mind két oldalán, ha mozgássérült is átmehet kétoldalt. Kerékpáros úton haladtam végig egy nagyon színes lakótelepen át. Itt teljesen külön van a kerékpárút (ami kétsávos) a gyalogos résztől. Pozsonyból kiérve az utolsó magasházak jelzik a lakóterület végét. De már egyre kisebb forgalmú úton haladtam végig. Messziről már szélturbinákat láttam, ami azt jelent közel van Ausztria. 

Határt már csak tábla jelezte.  Átértem Ausztriába. Szép  település fogadott Kittsee. Minden ápolt, tiszta. Szélturbinák közvetlenül a falú közelében voltak. Tovább haladva Gattendorf - Neudorf falukat érintve csekély forgalmú mellékutakon. Itt a tájat továbbra is a szélerőművek  uralják. Kerékpárút jelzése végig B21-es volt Neusiedl-ig. E58 jelzésű autópálya alatt haladtam el Parndorf felé. Parndorfon át, az E65-ös autópálya alatt Neusiedl de See felé. Neusiedl (Nezsider) a legnagyobb Fertő tavi település, ahol kb. 5500 lakosú. Itt már a Fertő tó közelség hatással van az idegenforgalomra. Neusiedl-ét elhagyva eltévesztettem az utat, véletlenül a Winden-be tekertem be, ami a szőlővidék, Weiden helyet. Ott már a túra első napján már jártam. Gyorsan visszafordultam és Neusiedle alatt a B10-es kerékpárúton haladtam tovább. Igen modern osztrák vasút mellett haladtam, ami teljes egészében villamosított, és korszerű. Egy Siemens áramvonalas vonat száguldott el párhuzamosan. Wieden-be érve közel nádas után látszott a tó. Itt üdülőtelepek helyezkedtek el egy szép egyenes úton, olyan volt mintha Balatonon lennék. Kiértem egy kikötőbe, ahol menetrend szerinti hajó járatok mentek. A Fertő tóban lehet motorcsónakot is használni, a Balatonban nem. És ez legmelegebb vizű tó is. Továbbhaladva természetvédelmi területen haladtam egészen az utam végéig. Podersdorf - Illmitz között a B10-es kerékpárút murvás szakaszán haladtam át. Az égbolt egyre borultabb volt a reggeli napsütéshez képest. Illmitz után Apelton következett. Itt a környéken volt több magasles és kilátó is. Érdekes de itt háborítatlanul élnek a vadkacsák. Turisták tömegei kerékpáron keresik fel ezt a térséget. Messziről már látszottak az Alpokalja és esőfüggöny vonult Sopron felé.  Apelton után Pamhagen-ig meg sem álltam. Pamhagen (Pomogy) az utolsó osztrák település, ahol mentem. Nem sokkal osztrák - magyar határon átkeltem, és a kerékpárút  minősége is rosszabb lett. Napokig az osztrák utakon tekertem, utána meg a magyar utakra visszatérni szörnyű volt. Fertődig meg sem álltam. Fertődre beérve megnéztem a gyönyörű Eszterházy kastélyt. Csodás kastélyparkba nem mentem be időhiány miatt, mert estére Sopronba akartam érni. kb. 16 óra körül volt az idő. Fertőszéplakban megálltam egy kicsit cseresznyézni. Dimbes-dombos kerékpárúton Hegykö - Fertőhomok - Hidegség - Fertőboz - Balf kerékpárúton Sopronig. Sopronba érve igyekeztem a vasútállomásra, mert lógott az eső lába. Sajnos eleredt az eső. Én meg városban eltévedve kerestem az állomást. Egy helybéli autóst kérdeztem meg merre a vasútállomás. Az autós felajánlotta, hogy kövessem kerékpárral az autót. Lassan haladva a nagy esőben követtem. Az állomásig elvezetett, és én megköszöntem neki. Bementem az állomásra, leültem pihenni a váróterembe. Tudtam, hogy a másnap hajnali 4-kor Szombathelyre induló vonattal megyek, és itt töltöm az időt addig. Egy idős férfival beszélgettem, ő is azzal a vonattal megy, mint én. De sajnos tudtuk hogy éjfélkor bezár a vasútállomás. Így beszéltünk a biztonsági őrökkel, hogy maradhatunk e éjszaka itt. Az őrök korretek voltak, beengedtek minket nemzetközi váróterembe éjfél után, mivel kint szakadt  az eső és hűvös lett az időjárás. Leraktam a polifomomat és hajnali 3-ig aludtam.

2011. 06. 19. Vasárnap, 

Hajnali 3:15-kor felkeltem. Összepakoltam a hálózsákom és polifonomat.  A 04:00-kor Szombathelyre induló vonattal mentem. Szombathelyre érkeztem 04:55-re. Gyorsan átszálltam a Pécsig menetrend szerinti járatra. 05.15-kor indult, és Pécsre 09:55-re ért be. 

Túra értékelésem: Tökéletes utazás és kerékpátúra, azoknak akik szeretnek nyugodt és biztonságos úton tekerni. Közepesen nehéz terepviszonyok (csak a Lajta hegység nehéz felfelé), nem fárasztó végig tekerni az útvonalon. Gyönyörű szép tájak (főleg Ausztriában!!!) . 80 % - ban kerékpárbarát úton bicikliztem. Például a Fertő tó és Duna mentén. Bécsben és Pozsonyban is van bőven kerékpárút. Ausztriában türelmes és udvarias  autósokra számíthatunk útközben ha nem kerékpárúton haladunk, mert jobb a morál. Aki szeret természetet járni és várost nézni is, annak szívből merem ajánlani.  Túrám megtett távja összesen 480 km volt!

Lejegyezte: ifj. Tamás József 

Képek:
Tamás József fotói
.