Izgalommal vártam ezt a túrát a tervezett program miatt is és mivel nagy túravezetői tapasztalattal nem rendelkezem. Egyre több lett a jelentkező és az időjárás miatt is aggódtam, nem beszélve az 57-es út rövid, de forgalmas szakaszáról.
Szombat reggel a Tesco parkolóban 16 lelkes túratárs gyűlt össze, a vokányi különítmény 2 fővel pedig Bólynál csatlakozott. Az idő is nekünk kedvezett, vénasszonyosnak indult.
A kiírt útvonalon haladtunk, hásságyi tónál egy kis pihenővel. Bólyban csatlakozott R. Laca és Ildi. Laca nagy segítség volt, mert Bóly területén belül ő mutatta az utat. Bóly után ahol lehetett a bicikliutat használtuk. Mohácson belül is jól kijelölt kerékpárúton haladtunk és a nagy társaságot látva az autósok is előzékenyek voltak. Csodával határos módon szinte pontosan leértünk a megbeszélt időpontra, fél 12-re. Az utolsó pár méteren csatlakozott hozzánk Mohácson élő kolléganőm, Gabi és lánya, akik elnavigáltak a célig. A csapatban voltak páran, akik nem olvasták el részletesen a túrakiírást. Akkor most tisztázom a kérdést. Vendéglátónkkal, Gáborral kollégánk vagyunk a Villányi Önkormányzatnál, ebből az ismeretségből adódott a túra ötlete is, és persze abból, hogy volt is mit megmutatnia.
Szombat reggel a Tesco parkolóban 16 lelkes túratárs gyűlt össze, a vokányi különítmény 2 fővel pedig Bólynál csatlakozott. Az idő is nekünk kedvezett, vénasszonyosnak indult.
A kiírt útvonalon haladtunk, hásságyi tónál egy kis pihenővel. Bólyban csatlakozott R. Laca és Ildi. Laca nagy segítség volt, mert Bóly területén belül ő mutatta az utat. Bóly után ahol lehetett a bicikliutat használtuk. Mohácson belül is jól kijelölt kerékpárúton haladtunk és a nagy társaságot látva az autósok is előzékenyek voltak. Csodával határos módon szinte pontosan leértünk a megbeszélt időpontra, fél 12-re. Az utolsó pár méteren csatlakozott hozzánk Mohácson élő kolléganőm, Gabi és lánya, akik elnavigáltak a célig. A csapatban voltak páran, akik nem olvasták el részletesen a túrakiírást. Akkor most tisztázom a kérdést. Vendéglátónkkal, Gáborral kollégánk vagyunk a Villányi Önkormányzatnál, ebből az ismeretségből adódott a túra ötlete is, és persze abból, hogy volt is mit megmutatnia.
Gábor már sokac népviseletbe öltözve várt minket. Zsíroskenyér, szőlő, saját készítésű bor és bodzaszörp társaságában hallgattuk előadását a busó hagyományokról, történelemről - mondákról, öltözetről. Megtekintettük saját készítésű álarcait, melyek közül sok még kiállításon van Pécsen és Budapesten. Aki akarta felpróbálhatta a maszkokat és a subát is, továbbá könyvek és videók álltak az érdeklődök rendelkezésére, mindenki új ismeretekkel és élményekkel gazdagodhatott. Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Megköszönve a vendéglátást fagyizás után egy csoportkép erejéig megnéztük, hogy megvan-e még a Duna. Hazafelé Bólyban betértünk a szokásos cukrászdába, itt vártuk S. Mikiéket, mert Szajk után egy defektet sikerült összeszednie. Bólyban elköszöntek Lacáék, nekik is kb. annyi lett a túra távja, mint a Pécsről indulóknak. Hazafelé Szederkény után páran inkább a főutat választották, főleg kertvárosiaknak arra rövidebb volt. Kilencen az eredeti útvonalon mentünk, az idő kezdett borulni, de kitartott. A vége 95 km lett, legalábbis nekem. :) Tisztelet K. Feri túratársunknak, aki Komlóról érkezve is bevállalta az távot.
Szerintem jól sikerült a túra, örültem, hogy ennyi érdeklődő volt - a hosszú táv ellenére is - főleg Csiszinek, mivel tudom, hogy kevés lehetősége van csatlakozni hozzánk. Köszönöm mindenkinek a részvételt és a kitartást.
A túrázók nevében pedig köszönöm Gábornak és családjának a szíves vendéglátást és az előadást.
A túrázók nevében pedig köszönöm Gábornak és családjának a szíves vendéglátást és az előadást.
u.i.: Ha esetleg lennének olyanok, akiket érdekelt volna a túra, de nem volt jó az időpont és legalább 10 fő összejönne, akkor megkérdezhetem Gábort, hogy jövő tavasszal fogadna-e egy újabb csoportot.
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Csiszár Gábor fotói
Szalai Andrea fotói
Tárnai Márta fotói