Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub: 2014.09.20 Borok, vizek, kúriák

Útvonal: Sióagárd – Medina – Szedres – Tengelic – Kölesd – Sióagárd
Táv: 76 km Szint: 100m Túravezető: Szél István

A túra útvonala gdb formátumban GPS részére letölthető itt.
A túra útvonala műholdfelvételen, Bikemap.net adatbázisban
SportsTracker adatbázisban megtekinthető itt.

Az idei bolondos nyár után semmi jóra nem számítottam az időjárást illetően, de a mai túrán semmi kellemetlen élményünk nem volt. Gyönyörű időben, szép tájakon, jó társaságban tekertünk.

Túránk Sióagárdról indult és a Sió töltésén tekertünk Medina településig, ahol a falu határában megálltunk a medinai malomnál. Nagyon szépen felújított épület és jelenleg igényes turista szállóként üzemel. (Remélem a farsangi túránk szállása itt lesz.) Körbejártuk az épületet, megnéztük a szobákat és ez a kis pihenő elég is volt, indultunk a medinai Apponyi kiskastélyt megnézni. Nagyon jó állapotban van, mert felújították és szállodaként üzemel. Szerintem itt nem fogunk szobát kivenni, mert igen borsos az ára. Nem baj, de legalább rendezett az állapota az épületnek. Kicsit fotózkodtunk, beszélgettünk a kastély múltjáról-jelenéről, mert túravezetőnk nagyon felkészült volt és indultunk is tovább.

Következő állomásunk a Szedres Hídja pusztai Bezerédj kastély és kápolna. Ez is felújított és terápiás gyermekotthon üzemel benne. A hozzá tartozó kápolna viszont rendkívül elhanyagolt, szó szerint omladozik.

Szedres központjában kicsit pihentünk kocsmáztunk és indulás tovább.

Következő állomásunk Apátipusztán volt. Ezen a vidéken egymás „hegyén-hátán” vannak a kastélyok. Ezt is igen hamar megtaláltuk. Egy lovardánál megpihentünk, mielőtt a Lovas udvarházhoz eltekerünk, ami szintén gyönyörűen felújított és rendezvények, esküvők fogadására alkalmas. Sajnos ehhez a kastélyhoz tartozó kápolna is teljesen romos. Szomorú látvány volt. Nekem már követhetetlen, hogy ez a kastély melyik családé volt, de azt hiszem, hogy Fiath családé. (Így igaz, a szerk.). Előtte biztosan másoké, de ezek a nemesek össze-vissza házasodtak és történész legyen a talpán aki ezt tudja követni. Lényeg, hogy ez már a második nagyon szépen felújított kastély volt ahol kicsit tovább időztünk, ezért sietnünk kellett a következőhöz, ahol kinyitották a kaput, hogy a kastélyt közelről is megnézhessük.

Sajnos romos állapotú a Középtengelicen található Csapó kastély. Buxus labirintusban sétáltunk és indultunk tovább a kúria közelében található tóhoz ahol csak egy kicsit időztünk.

Innen elkerekeztünk a felsőtengelici Gindly-Benyovszky kúriához, ami Kiss István szobrászművész örökösei tulajdonában van. Teljesen körbe kerített és nagy kutyák védik, ezért még rendes fényképet sem lehetett az épületről csinálni. Nincs túl jó állapotban a kúria. Környezetében a kerítésen belül és kívül a szobrász alkotásai láthatók.

Innen irány a Benyovszky kápolna ami nagyon szépen felújított és a környezete is rendben tartott. Itt hosszabb pihenőt tartottunk és hozott anyagból ebédelt mindenki.

Most jut eszembe, hogy túravezetőnk nagyon ötletesen a látnivalókról kérdéseket tett fel, szerintem minden kúriánál és kastélynál és aki helyesen felelt ajándékot kapott. Nagyon jó játék volt.

A kápolnától az erdőn keresztül nagyon jó erdei úton eltekertünk a tengelici Orchidea hotelhoz tartozó tóhoz. Itt kicsit barátkoztunk a bátor békával, pihentünk, amire nem nagyon volt szükség, mert itt még senki nem volt fáradt, de jó volt a víz mellett csak úgy lenni. És innen hová is indultunk tovább? Hát, jegyzetek, térképek és a fényképek nélkül már nem tudom, mert ez elsőre követhetetlen.

Azt hiszem Alsótengelicre mentünk a Gindly-Bárány kúriához (Így van, a szerk.), ami jelenleg bentlakásos rehabilitációs intézet. A portás nagyon aranyos volt és beengedett minket és körbe járhattuk a kastélyt, ami jó állapotúnak tűnt. Legalább ennek is van rendes gazdája.

A következő kastélyokról ez nem mondható el, annak ellenére, hogy tulajdonosa lehetőségei határtalanok.

Tehát a következő kastélyunk rendkívül elhanyagolt állapotú volt. Katalinpusztán található és utolsó tulajdonosáról a Schell családról nevezték el. Ez a kastély körbejárható, nincs bekerítve és teljesen elhagyatott, olyan mintha park sem tartozna hozzá, ami az előző kastélyokról nem mondható el, mert a legtöbb épülethez igen nagy park tartozott.

Ez után irány Középhídvég ahol a Bernrider kastélyt néztük meg, ami Dalmand Zrt irodaháza, de ennek ellenére nincs túl jó állapotban. Itt egy kicsit geoládáztunk (GCBERN), pihentünk, fényképezkedtünk és indultunk is tovább. Hová is? Ja, Kölesdre. Még jó hogy lefényképeztem a falutáblát. A faluban artézi kútból folyik a víz a kerékpárosok örömére. Itt már mindenki nagyon szeretett volna kocsmázni, ami ebben a faluban nem egyszerű dolog. Alig találtuk meg. A település szélén a focipályánál nagy nehezen fellelhető az idegenek számára. Ittunk, ettünk és megbeszéltük, hogy a három lehetséges útvonalból ki, merre szeretne haza menni. Nehezen, de kialakultak az útvonalak és mire mindenki kitalálta hogy merre induljon majd, már a pihenő is elég volt. Itt szakadt rám a feladat, a túra leírását elvállaltam, ami fizetséggel is járt. Müzli szeletek és nyakba akaszthatós telefon tartók. Eddig ez a legnehezebb túra leírás amit csináltam, mert olyan sok látnivaló és élmény volt egy napba sűrítve, hogy igen nehéz mindenről írni és lehetőleg olyan sorrendben ahogy történt. Szóval hol is járunk? Megvan, mindjárt vége a túrának. A faluból kitekerve nagyon hamar visszaérkeztünk Medinára. Itt a fekvőbringások és még egy túra társunk elindult a hosszabbik úton, mert a lokátort szerették volna megnézni, ami sikerült is igaz bekerített az építmény, de a nagy mérete miatt valószínű így is látványos volt. A csapat többi tagja a Sió töltésén bringázott vissza az indulás helyére. Nem tudom ki tekert elől (A legkisebb, aki 10 éves, a szerk.), de igen nagy tempót diktált és páran bizony lemaradoztunk.

Túravezetőnk ígéretet tett, hogy tavasszal megszervezi a következő Tolna megyei kastélyos tekerés.

Számon fogom kérni, mert ez nagyon tetszett és tele vagyok élményekkel. Vizek voltak, kúriák voltak, de a borokat legközelebb megkeressük.

Lejegyezte: Miklovich Csilla