2011.06.24-26. Kerékpáros találkozó Beremenden

A rendezvény eredeti kiírása letölthető itt.


4-en indultunk feltornyozott bringáinkkal péntek délután Pécsről Beremendre. Jól esett a hátszél, de aggódtunk, mert a felhőket is délre fújta! Az esőben Diósviszló első buszmegállójába menekültünk – ahol a jég-verte tető alatt tovább áztunk. Mikor csendesedett, továbbálltunk.

Elsőként költöttük el vacsoránkat, közben a strandról átjöttek a többiek. A lovas hintó is előállott, így tettünk vele egy jókora kört a település utcáin. A kápolna fölötti pincénél még borral is kínált bennünket a „sofőrünk” lánya. Ezután közösen nosztalgiáztunk az iskolatörténeti múzeumban, majd a könyvtárban megtekintettük a kristálybarlangról készült filmet. Gyorsan lecuccoltunk – ki a tornateremben, ki sátrában –, majd a pizzériában találkoztunk egy sörre.
Szombat reggel kipihenten érkeztünk a gyülekezőhelyre. Összesen 43-an voltunk, ebből 21 PTKK tag (vagy barát). Hátszélben, szép hosszú menetben átkeltünk a határon. A biljei kastély „házigazdái” frissítővel vártak bennünket, kicsit beszélgettünk velük, majd továbbindultunk a Kopácsi rétre.
Lenyűgözött bennünket a Nemzeti park gazdag növény és állatvilága, a kanálisok sokasága. Behajóztuk a Nagykanálist, nagy élmény volt közelről figyelni, amint röpködtek előttünk, fölöttünk a kárókatonák, szürke gémek és a többi madár. Tökösön megnéztünk egy filmet a Kopácsi rétről, idegenvezetőnk mesélt a kastélyról és a parkról, majd finom halászlével csillapítottuk éhségünket. Innen erős oldal-, vagy szembeszélben „szenvedtünk”, de a petárdai fagyi mindent feledtetett: ilyen finomat, ekkora adagot, ilyen olcsón! Nem is bírtuk elfogyasztani a vacsorát!
Gyors átöltözés után felmentünk a kápolna fölötti pincéhez. Oldott hangulatban zajlott a borkóstolgatás, eszmecsere.
Vasárnap reggel ismét a kápolnához indultunk. Micsoda meglepetés! Üres borosüvegek, dugózó, fehér és vörösbor – a „Találkozó bora”! A kápolna megtekintése után mindenki palackozott magának egy üveg bort. Nagyon érdekes tevékenység, mindannyian élveztük. Meghallgattuk Éva nénit, aki Beremend történelméről mesélt az itt élők és őseik személyes tapasztalatai alapján. Megnéztük még a Mendele-házat, majd gondoltuk, elindulunk haza. Végül úgy alakult, hogy inkább délre indultunk, átmentünk Horvátországba még egy fagyira, és csak utána köszöntünk el egymástól. Most öten maradtunk együtt, erős szembeszélben indultunk Pécs felé. Pihenésképpen fagyiztunk még Harkányban és Görcsönyben, ezzel túlteljesítettük Laca 2011.08.06-ai bringatúrájának fagyizós tervét!
Színes, gazdag és élvezetes volt a találkozó programja, szép helyeken jártunk. Köszönjük a szervezést a beremendieknek, akik már most sokatmondóan sejtették velünk, hogy jövőre újabb ötlettel állnak elő! Alig várjuk!

Lejegyezte: Farkas Kati

Képek:

Kelemen Attila és Benkő Rita fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Farkas Kati fotói
Rostás László fotói
Tárnai Márta fotói

Video:

Rostás László felvétele
.

2011.06.15-19. Kerékpártúra a Bécsi-medencében és a Duna mentén

A túra gondolata már 2010. tavaszán felmerült, akkor még beszélgettem Csiszivel és B. Misivel hogy milyen jó volt nekik a Fertő-tó körüli túra. Én is ígértem nekik hogy megteszem a távot. De Csiszi javasolta hogy menjek el akkor Bécsbe és Pozsonyba is. Így állt össze a kép a kerékpártúrámról. Valamennyi szervezést igényelt a túra, pl. utasbiztosítást kötöttem öt 
napra, valuta váltás EURO-ban, menettérti vonatjegy és a kerékpárjegy vásárlása, szállás keresése a neten.
Főként hétköznapra esett az időpontja a kerékpártúrának. Felmértem az Ausztriai és Szlovákiai körülményeket. Kiválónak találtam az osztrák közlekedési morált és az útviszonyokat.

2011. 06. 15. Szerda.

Kora hajnali indulás a pécsi főpályaudvarról 04:55-kor induló vonattal Szombathelyig, érkeztem 09:43-ra. Majd átszállás Szombathelyen 09:48-kor induló vonattal Sopronig. Egész úton volt egy kedves útitársam is aki ugyan csak Sopronig utazott velem egy kedves középkorú hölgy, aki kosárlabda mérkőzésre ment a lánya miatt. Kiderült hogy Fegyverneky Zsófia édesanyja. Ő segített fel és le rakni a kerékpáromat az átszállásnál.
10:26 - ra oda is értünk Sopronba. 
Az utam többi részét már egyedül folytattam. Végi haladtam a Sopron belvároson keresztül. Nem volt sok időm a városnézésre, de a fő célom Bécs és Pozsony volt. Sopronból kifele a Tómalom utcán vezetett ki az (kerékpárbarát)út. Lejtős úton lefele gurultam sokáig, változatos domborzaton.
Fertőrákos mellett rövidebb murvás erdei utat elhagyva kiértem a Tómalomhoz,  ahol egy szép üdülő falu és tó van. Fertőrákost egy igen emelkedős és kacskaringós falusi úton hagytam el. Dombom felérve, kiértem a Fertő tói elágazáshoz, ahol a tábla két irányba jelzett, az egyik a Mörbisch (Felsőmeggyes) a másik a Fertő tó felé. Ott van környéken a Kőfejtő és 
Vasfüggöny emlékhely. De ezeket is kihagytam idő hiányában. Itt lehet bérelni elektromos kis járgányt, olyan golfautó szerkezet. Meg a tó mellett sok a kerékpáros pihenő a szőlővidéken. Fertőrákostól csak 5 km-t tekertem és az osztrák - magyar határt átlépve. (Schengeni egyezmény egy igen jó szerződés, aminek előnyeit élvezhettem a túrám során többször is !!!) Szépen látszott a Fertő tó, de igen messze volt tőlem. Nemsokára be is értem  Mörbisch-be (Felsőmeggyes), tipikus osztrák szép kis város. Tele régi műemlékkel. Tiszta és rendezett utcák jellemzőek az osztrákoknál. Végig szőlővidéken haladtam a tó nyugati oldalán. Mezőgazdasági utakon vezet a kerékpárbarát jó minőségű út, elvétve haladtak el traktorok. Rust (Ruszt)-  Oggua utvonalon haladtam tovább változatos dombokon. Az ég egy része borult volt. Purbach -ig meg eleredt az eső, és "vízibicikliztem". Egy darabig egy német házaspárral is együtt haladtam. Purbach határában mintha elvágták volna az esőt. Ott már száraz volt az idő.
Kerékpárút elágazáshoz értem, ami az 50-es főútra és kerékpárútra kanyarodott rá. Az egyik kerékpár út bevezetett Winden-be. Én arra fele vettem az irányt. Ott sajnos egy helybéli nőt kérdeztem meg, hogy merre mehetek tovább, mert fő út volt. Nem akartam forgalmas úton tovább menni, így Vissza fordultam az előbb említett útkereszteződésbe. Windentöl délre jutottam be a kisváros alsó részébe és úgy fel egy ritka forgalmú mellékúton fel Bruck de Lietha felé megy. Így teljesen fent voltam a Fertő-tó északi részén. Egy csendes erdei úton mentem, meglepődve egy hosszú murvás úton haladtam tovább. Ez már a Lajta hegység, mert igen változatos terepen haladtam végig. Menet közben egy Windeni idős házaspárral találkoztam, akik nordic walking-oztak. 
Szerencsére az erdei utat elhagyva kiértem egy jó minőségű autóútra, ahol nagyobb forgalom volt. Beértem Sommerein nevű nagyközségbe, ahonnan látszottak messziről az Alpok vonulatai.  Dimbes - dombos a 15 - ös úton haladtam tovább a Mannersdorf - Ebergassing - Himberg be is Wien útvonalon. Bécs közelében értem és nem tudtam merre menjek mert a közelben volt az autópálya, és egy ipari rész is a közelben. Az autópályával párhuzamosan haladva egy kerékpárút haladt. És egy házaspárral összefutottam, aki ugyan csak kerékpárral voltak. Megmutatták az utat Bécsig. Egész betekertek az első külvárosig velem. Kb. este 20:00 óra körül értem be Bécsbe. 
Drasche park a város legdélibb zöldövezete. De a Süd Wien Camping- et nem találtam, mert messze volt. Így a Duna melletti kempingnél döntöttem. Közben rámsötétedett. Áttekertem a belvárosig és úgy át a Prater parkon keresztül a Stadion mellett a hídon át jutottam a Duna szigetre. Közben meg néztem a teljes holdfogyatkozást. Kempinghez érve, láttam hogy recepció 19:30-ig volt nyitva. Így visszamentem a Duna szigetre, és ott lesátraztam egy Grillező helyen. 

2011. 06. 16. Csütörtök.

Kora hajnalban felkeltem 5 óra után. Áttekertem az autópálya felett. Már ilyen kora reggel nagy dugó volt rajta. Duna City modern városrészbe mentem, ahol sok hiper-szuper toronyház van. Az UNO CITY, vagyis az ENSZ központ 1979-ben átadott ívelt magas épületkomplexuma helyezkedik el ezen a területen. Közelben van a legmagasabb lakóház is, a Hochhaus ami 38 emeletes. pl. a 37 szintes  IZD Tower Center, a 35 szintes Mischek tower, a 30 szintes Andromeda tower, a 31 szintes Florido tower, a Duna torony ami kilátó is, 252 méter, stb. és az épülö DC tower, ami a Bécs és egész Ausztria legmagasabb 220 méter felhőkarcolója lesz 2013-ban. A modern Bécset elhagyva átmentem a hídon ami külön bicikli és gyalogút egyben. Beérkeztem a régi Bécsbe. De itt végig a rakpart mellett haladtam. Megnéztem a Bécs legmagasabb felhőkarcolóját, ami 202 méter, a neve Millennium torony, amit 1999-ben adtak át. Itt Bécsben tényleg XXI.század van!!!
Változatos városrészeken mentem keresztül, olyan Budapestre emlékeztető részek is voltak, hol meg New Yorkra. Nagyobb lakóparkok és lakótelepek váltakoztak. Grizing nevű kisvárosias hangulatú városrészbe értem. ahol a épületek csak egy két szintesek voltak. Régi díszes terek, és emelkedős utcák voltak, mint a budapesti Tabánban. Villanegyed következett. 
Grizinget elhagyva szerpentines úton haladtam felfelé. Egy darabig sima aszfalt, majd macskaköves burkolat váltotta fel. Út egy szakaszát építkezés és felújítási munkálatok folytak. Kb. 2 km után felértem a Kahlenberg nevű hegyre, ami 484 méter magas. És ott volt egy hotel és étterem kilátóval. Gyönyörű kilátás volt látható Bécsről. Látszott a Duna, és az összes magasabb épület is, mint pl. a Szent István Székesegyház, Szent Péter Bazilika, UNO City, Millennium toronyház. Egy kissé szmogos városkép fogadott. 
A hegyről leérve bementem  forgalmas városba. Már tényleg benne voltam a sűrűben. Végig a Bécsben egy kiváló kerékpárút hálózat van. Többségben kerékpárúton is tekertem. Belvárosba érve sok látnivaló fogadott. Főleg a Ring Strasse-n belül. Állami Opera, Burgtheater (várszínház), a görög stílusú Parlament, Hofburg a császári palota, benne a pálmaházzal, és Spanyol kapuval. A díszes Városháza (Rathaus), Szent István Székesegyház (aminek a cserepei is Zsolnay manufaktúra készítette). A szép sétáló utcák mint a Kartner és Graben Strasse és a Stock-im-Eisen-Platz. Több fiákert láttam a belvárosban. Az utcák makulátlanul tiszták és rendezttek Ausztriában, még Bécsben is pedig egy majdnem 2 milliós világváros. A Duna csatorna mellett végig kerékpárút vezet át a városon. Megnéztem a Schönbrunn kastélyt kivülről. De nem mentem be, mert sajnos oda kerékpárt nem lehet bevinni. Vissza fordultam a belváros felé, utána megnéztem egy külön modern negyedet is ami nagyon tetszett. Majd a Duna felé vettem az irányt. Prater parkban megnéztem híres nevezetes Óriáskereket. A park tele volt kerékpárosokkal, görkorcsolyásokkal, és a fűben heverő fiatalokat. Stadion felé fordulva átmentem a Duna hídon. Egész napos városnézés után eltekertem a Neu Duna Wien Camping-be. 10.6 EURO-ba került egy éjszaka sátrazás. 

2011. 06. 17. Péntek. 

Korán keltem, kb. 05:30-kor. És csak 08.00 óra körül hagytam el a kempinget Bécsben. A város külterületén csak grillező és szabadidős terület van. Kerékpáros pihenők, padokkal és vandálbiztos wc-kel. Teljes az infrastruktúra. Az EUROVELO 6-os kerékpárúton folytattam az utamat Hainburg és Pozsony felé. (Ez a Duna mellett jön Budapest felé) Bécset elhagyva a kerékpárút a ÖMV telepen vezetett át. Végig utána természetvédelmi területen mentem tovább, végig ki van táblázva az útvonal. Folyamatos tekerés során elértem az Orth-i elágazáshoz, ahol van egy kis várkastély amit nem szabadott kihagynom. Utamat tovább folytatva meg sem álltam Stopfenreunt-i kerékpáros pihenőig. Utána nem sokára átkeltem a Duna hídon ami Hainburg közelében van. A hídról szépen látszott a Duna és Hegyek és Hainburgi vár. Várost elérve végig a Duna mellett mentem. A Hainburgi várba időhiány miatt nem mentem fel. A városfal mellett, majd a városon keresztül követtem a kerékpárút táblákat végig. Hainburgot elhagytam, és már tudtam hogy egyre közelebb Szlovákia. Végig egy kitűnő minőségű kis forgalmú mellékúton tekertem az utolsó osztrák településre, Wolfsthal-ba. Faluba beérve egy ódon teleülésbe érve, macskaköves utcán haladtam át. Nem sokkal át is értem Szlovákiába, az autóúttal párhuzamosan kerékpárút minősége is megváltozott. A régi határátkelő épületek már 2007 november óta kihasználatlanok. A kamionos átkelőhely mára gazos parkolók lettek. A bicikliúton haladva látszott a Pozsony magasabb hegyei (rajta TV torony és kilátó is) és épületei. Lakótelep tömbök és magas házak tömegei jelezték a nagyvárosi arculatot. Autópálya mellett párhuzamosan egy kerékpárúton mentem. A hídra felérve szépen látszott a Duna és városkép. A hídról leérve egy lakótelep és a Főút mellett nagy forgalom fogadott. Villamosok, buszok és nagy autóforgalom volt. Városba befelé parti sétányon haladtam. Hol modernebb és újabb házak váltották egymást. Beértem a belvárosi részre. Itt szépen látszottak a túloldali lakótelepek. Itt van a Vigadó is. A belvárosban sok látnivaló van, a pozsonyi vár, Szent Martin katedrális, Hotel Kyjev, Szent Erzsébet (kék) templom, a 12 emeletes Manderlak Pozsony első toronyháza, Grassalkovich kastély, Duna Akadémia, Szent Mihály Kapu, Gótikus koronázó templom, Szlovák Nemzeti Színház. Végig néztem és fényképeztem a Belvárost. A Szent Mihály kapunál összetalálkoztam egy Kanadai párral akik Québec-böl jöttek, de Budapestről tekertek Pozsonyba, ugyancsak biciklitúráztak mint Én. Látnivaló van bőven Pozsonyban. Érdekes, de Pozsonyban is nagy építkezések vannak. Nagyon sok toronyház épül, mint Bécsben is. Késő délután a városnézés után belvárost elhagyva kerestem a kempinget. Egy gyalogos-kerékpáros felüljárónál egy magyarul beszélő hajléktalan újságot áruló fiatalembertől érdeklődtem. Tovább haladva egy modern üvegfalú vásárcsarnokhoz értem Mellette egy toronyházat építenek. Lakótelepen felérve egy szlovák férfitől érdeklődtem, aki mesélte, hogy ő Budapesten tanult a Zrinyi Miklós katonai iskolában. Kicsit angolul beszélgettem vele, de nem perfektül. Szerencsémre megmutatta az utat a külvárosi Tesco-ig, a Zlaté Piesky nevű helyig, ahol egy tó van a közelben. A kempinget sikerült megtalálnom a jó ember segítségével. Ekkor pont lehetett ebben az időszakban jelentkezni egy kerékpáros maratonra, azt hitték hogy Én is arra jöttem. De málhacsomaggal nem lehetett.  7.50 EURO- fizetem összesen. Lesátraztam és lemostam a kerékpáromat. Később 22 óra körül nyugovóra tértem. 

2011. 06. 18. Szombat.

Kora reggel 6 órakor ébredtem, és összeszedtem a sátramat. A kempinget elhagyva  betekertem a belvárosba, szerencsére szombat reggel nem volt nagy forgalom a városban. Óvárosban a régi főtéren megnéztem az ódon házakat. Több korszakból maradtak fent főleg a  XVIII-XIX. századból.  Itt megtalálható a neoreneszánsz, neogotikus, romantikus és barokk stílus is. A városháza egy neoreneszánsz épület. Belvárost elhagyva az új híd kerékpáros - gyalogos sávon mentem át a túloldalra. Itt már lakótelepek tömegei és toronyházak emelkednek. Kerékpáros felüljáró vezet át az autópálya felett, ahol még lift is van mind két oldalán, ha mozgássérült is átmehet kétoldalt. Kerékpáros úton haladtam végig egy nagyon színes lakótelepen át. Itt teljesen külön van a kerékpárút (ami kétsávos) a gyalogos résztől. Pozsonyból kiérve az utolsó magasházak jelzik a lakóterület végét. De már egyre kisebb forgalmú úton haladtam végig. Messziről már szélturbinákat láttam, ami azt jelent közel van Ausztria. 
Határt már csak tábla jelezte.  Átértem Ausztriába. Szép  település fogadott Kittsee. Minden ápolt, tiszta. Szélturbinák közvetlenül a falú közelében voltak. Tovább haladva Gattendorf - Neudorf falukat érintve csekély forgalmú mellékutakon. Itt a tájat továbbra is a szélerőművek  uralják. Kerékpárút jelzése végig B21-es volt Neusiedl-ig. E58 jelzésű autópálya alatt haladtam el Parndorf felé. Parndorfon át, az E65-ös autópálya alatt Neusiedl de See felé. Neusiedl (Nezsider) a legnagyobb Fertő tavi település, ahol kb. 5500 lakosú. Itt már a Fertő tó közelség hatással van az idegenforgalomra. Neusiedl-ét elhagyva eltévesztettem az utat, véletlenül a Winden-be tekertem be, ami a szőlővidék, Weiden helyet. Ott már a túra első napján már jártam. Gyorsan visszafordultam és Neusiedle alatt a B10-es kerékpárúton haladtam tovább. Igen modern osztrák vasút mellett haladtam, ami teljes egészében villamosított, és korszerű. Egy Siemens áramvonalas vonat száguldott el párhuzamosan. Wieden-be érve közel nádas után látszott a tó. Itt üdülőtelepek helyezkedtek el egy szép egyenes úton, olyan volt mintha Balatonon lennék. Kiértem egy kikötőbe, ahol menetrend szerinti hajó járatok mentek. A Fertő tóban lehet motorcsónakot is használni, a Balatonban nem. És ez legmelegebb vizű tó is. Továbbhaladva természetvédelmi területen haladtam egészen az utam végéig. Podersdorf - Illmitz között a B10-es kerékpárút murvás szakaszán haladtam át. Az égbolt egyre borultabb volt a reggeli napsütéshez képest. Illmitz után Apelton következett. Itt a környéken volt több magasles és kilátó is. Érdekes de itt háborítatlanul élnek a vadkacsák. Turisták tömegei kerékpáron keresik fel ezt a térséget. Messziről már látszottak az Alpokalja és esőfüggöny vonult Sopron felé.  Apelton után Pamhagen-ig meg sem álltam. Pamhagen (Pomogy) az utolsó osztrák település, ahol mentem. Nem sokkal osztrák - magyar határon átkeltem, és a kerékpárút  minősége is rosszabb lett. Napokig az osztrák utakon tekertem, utána meg a magyar utakra visszatérni szörnyű volt. Fertődig meg sem álltam. Fertődre beérve megnéztem a gyönyörű Eszterházy kastélyt. Csodás kastélyparkba nem mentem be időhiány miatt, mert estére Sopronba akartam érni. kb. 16 óra körül volt az idő. Fertőszéplakban megálltam egy kicsit cseresznyézni. Dimbes-dombos kerékpárúton Hegykö - Fertőhomok - Hidegség - Fertőboz - Balf kerékpárúton Sopronig. Sopronba érve igyekeztem a vasútállomásra, mert lógott az eső lába. Sajnos eleredt az eső. Én meg városban eltévedve kerestem az állomást. Egy helybéli autóst kérdeztem meg merre a vasútállomás. Az autós felajánlotta, hogy kövessem kerékpárral az autót. Lassan haladva a nagy esőben követtem. Az állomásig elvezetett, és én megköszöntem neki. Bementem az állomásra, leültem pihenni a váróterembe. Tudtam, hogy a másnap hajnali 4-kor Szombathelyre induló vonattal megyek, és itt töltöm az időt addig. Egy idős férfival beszélgettem, ő is azzal a vonattal megy, mint én. De sajnos tudtuk hogy éjfélkor bezár a vasútállomás. Így beszéltünk a biztonsági őrökkel, hogy maradhatunk e éjszaka itt. Az őrök korretek voltak, beengedtek minket nemzetközi váróterembe éjfél után, mivel kint szakadt  az eső és hűvös lett az időjárás. Leraktam a polifomomat és hajnali 3-ig aludtam.

2011. 06. 19. Vasárnap, 

Hajnali 3:15-kor felkeltem. Összepakoltam a hálózsákom és polifonomat.  A 04:00-kor Szombathelyre induló vonattal mentem. Szombathelyre érkeztem 04:55-re. Gyorsan átszálltam a Pécsig menetrend szerinti járatra. 05.15-kor indult, és Pécsre 09:55-re ért be. 

Túra értékelésem: Tökéletes utazás és kerékpátúra, azoknak akik szeretnek nyugodt és biztonságos úton tekerni. Közepesen nehéz terepviszonyok (csak a Lajta hegység nehéz felfelé), nem fárasztó végig tekerni az útvonalon. Gyönyörű szép tájak (főleg Ausztriában!!!) . 80 % - ban kerékpárbarát úton bicikliztem. Például a Fertő tó és Duna mentén. Bécsben és Pozsonyban is van bőven kerékpárút. Ausztriában türelmes és udvarias  autósokra számíthatunk útközben ha nem kerékpárúton haladunk, mert jobb a morál. Aki szeret természetet járni és várost nézni is, annak szívből merem ajánlani.  Túrám megtett távja összesen 480 km volt!

Lejegyezte: ifj. Tamás József 

Képek:
Tamás József fotói
.

2011.06.11-13. Bánáti biciklitúra

A túra eredeti beharangozója itt.


 A mohácsi állomáson találkoztunk és indultunk Tompára. A javasolt hely közelében a parókia mellett hagytuk az autókat. Itt már nem sütött a nap, sőt kissé hűvös volt, igazi bringás-utazó idő. Így kellemes tempóban haladhattunk. Szabadkán egy kissé eltájoltak minket, így a tótfalui turulmadarat majd jövőre nézzük meg. Akkor már rutinból megy az út, odatalálunk! Alig haladtunk húsz kilométert, megjött az első technikai baj. A tíz napja átfűzött kerekemben elszakadt egy küllő. Mivel nem elég figyelmesen olvastam Eperjesi Józsi korábbi beszámolóját, így még vagy öt kilit mentem tánglizó hátsókerékkel, mire kitaláltam a javítás módját. Közben kiderült, hogy minden adott a javításhoz, igy meg is álltunk.
Nem is tartott túl soká, valaki még csalódott is volt: Már kész is? A későbbiek igazolták, a dolog működik. Megnyugodva indultunk tovább  Bikovo „felé”…  és megérkeztünk Visnyevac-ra-ba. Én a térkép hiányosságának tudtam be, de P. Zoli mondta meg a tutit, miszerint másik úton megyünk, nem azon amit bejelöltem. Hiába, a szemüveg hiánya… Ekkor határoztunk a módosított útvonalról és továbbmentünk. Zentán megpihentünk egy templomnál aminek a hazaúton jutott még szerep. Még egy jó óra és megérkeztünk Padéra. A honlapon megismert házat könnyen megtaláltuk miután itt jó itinert kaptunk.”Erre a harmadik sarok, a hidrofornál.”Márki Tibi szinte a kapuban várt minket. Kellemesen elfáradva álltunk neki a sátorverésnek. Aztán eljött az est fénypontja is, a roston sütött „Pljeszkavica”. Ez az étel többféle darálthúsból készült fasírozott vagy hamburger szerű laposabb husi, amit a helybéli hentesek maguk kevernek, ezért az ízesítés és a húsösszetétel hentesenként változó. A mi hentesünk jó munkát végzett. Paradicsomból, paprikából, hagymából salátát és kenyeret kínáltak hozzá. A megtett út után senkit nem kellett kínálgatni. Jól bevacsoráztunk! Volt jó erős szerb sör is, no meg pálinka. Késő estig beszélgettünk vendéglátóinkkal.
Másnap reggel megismerhettünk egy újabb helyi ételt, a burek-et, melyet joghurttal kínáltak. Reggeli után útrakeltünk .
Elsőként felmentünk az új hídra - már nincs komp-,vetettünk egy pillantást Ada tornyaira majd a Tisza gátján folytattuk utunkat. A gátról letérve következett egy embert és gépet próbáló szakasz (kb mint Bogádról a hatosra) ami Beodra faluba vitt. Mivel ekkor kezdődött a mise, páran éltek az alkalommal. A mise végeztével az eső elkezdett cseperegni ami elől egy zárva lévő kávézó fedett terasza alá menekültünk. Hamar úgy tett mint aki eláll, be is dőltünk neki. Amint elindultunk, hogy megnézzünk egy templomromot, máris újrakezdte. Szerencsére nem gondolta túl komolyan hamar elállt. Következett öt kilométer földút ami miatt néhányan lemondták ezt a részt. Így utólag kár volt, ugyanis a „neheze” már megvolt Beodra előtt. De utólag könnyű okoskodni. A templomrom nagyon hasonlít a zsámbékira.  Formájában, korában, állapotában egyaránt. Rövid ismertetőt hallhattunk Tibortól, majd elindultunk vissza Padéra, ahol már készült a jó halleves.  A visszaúton kemény szembeszélben tekertünk, és a tempó sem andalgós volt, így alaposan elfáradtunk és megéheztünk. Igazi „padéi halászlé” várt minket, melynek titkát hiába próbáltuk megtudni. A titok az  titok. A fenséges leves után következett a palacsinta, az is helyi specialításként mentás töltelékkel, de volt diós és lekváros is. A fejedelmi ebéd után volt egy kis szieszta, majd a csapat többsége megtett egy kisebb kirándulást az Aranka folyó(patak?) partjára. A vacsorára meg is érkeztek. Újabb helyi specialitás következett. Sült birkahús, melyet kézzel illik enni. Ezért a teríték része a vizes törlőkendő. Hozzá káposztasali. Utána sör, pálesz, kóla és betért néhány barátja is Tibornak. Vidáman telt az este, jót beszélgettünk. Másnap reggel majdnem sikerült a tervezett időben elindulni. Csókáig velünk tartottak Bp.-ről érkezett társaink is, ők azonban felkeresték a hortobágyi híd testvérét. Mi szerettük volna megnézni azt a kastélyt, ami messziről jól látszott, de „mégsem volt ott”.( Ugye a túravezető…..). Így folytattuk sziszifuszi küzdelmünket a szűnni nem akaró szembeszéllel. Bíztunk benne, ha mi elfordulunk nyugat felé, a szél marad úgy. Jól számoltunk, a második harmincast repülve tettük meg. Ezután érkeztünk Palics-ra(ba). Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk mert mára jó meleg lett. A tervezett fürdés meghiúsult,de a gyünyörű parti sétány (és a jó hideg víz) kárpótolt minket. Palicstól majdnem végig a határig kerékpárút van de mivel sok helyen „járda”, nem végig ott mentünk.
Szabadkán láttam a táblát, ami  Tompára irányít, de nem vettem észre azt a sikátort, ahol be kellett volna fordulni. Így megérkeztünk a templomhoz, melynél odafelé pihentünk, így egyértelmű volt, túlmentünk az elágazáson.
Végül azért megtaláltuk a helyes utat, a délutáni csúcsforgalomban. Nem volt semmi ahogy tizenhárom málhás bicaj a belső sávból balra nagyívben kanyarodik. Azért tizenhárom mert
Szekszárdi barátaink csatlakoztak hozzánk Bátaszékig. A határ előtt kicsivel M. Józsi vászontörést szenvedett, de sikeresen beért Tompára ő is. Bátaszéken ettünk egy fagyit, (a görcsönyinek jelenthet), majd elköszöntünk egymástól és hazaindultunk.


Túravezető, lejegyezte: Miklovich József

Képek:
Farkas Kati fotói
Leelőssy Ádám képei
Petkó Zoltán fotói 1.

Petkó Zoltán fotói 2.
.

2011.06.13. Pünkösdi Kerékpáros Találkozó a Pécsváradi Várban

Az eredeti kiírás megtekinthető itt.
Túravezető: Kasza Ernő

Képek:
Csiszár Gábor fotói
Földes Csaba fotói
.

2011.06.11. Mecseki Hegyikerék" MTB teljesítménytúra

A rendezvény eredeti kiírása


A 30 km-es táv eredményei
Az 50 km-es táv eredményei

Túrabeszámoló a Rajt, illetve Cél aspektusából

Rekordszámú, 69 nevezővel lezajlott az V. Mecseki Hegyikerék. A 30km-es távra 43-an, az 50km-es távra pedig 26-an neveztek. Szerencsére segítségemre volt barátom, Kovács Gyuri, mert egyedül nem álltam volna a nevezési rohamot, ami reggel 9 óra tájban elkezdődött a Tettyén.  Mire az utolsó nevező is elindult, már egyre csúnyábban írtuk (körmöltük) a neveket, e-mail címeket. Mintha mi is megmásztuk volna az első emelkedőt, úgy elfáradtunk, de ez édes teher volt, mert minden várakozásunkat felül múlta a létszám. A rengeteg erős férfi között két hölgyet is üdvözölhettünk, ami külön öröm az elmúlt évek „nőtlensége” után.
Miután Poór Bazsi is elsöpört a rajt helyszínéről, összeszedtük magunkat és áttelepültünk a cél helyszínére, Teca Mama kisvendéglőjének kerthelyiségébe. Mire berendezkedtünk, kiraktuk a jelvényeket, pólókat, csokikat, meg az irodát, már jött is a 30km-es távról az első ember. Aki -mondhatni - szokás szerint Troska Csaba volt (1óra 44 perces idővel),  aki minden évben a leggyorsabb a rövidtávon. Vele még volt idő megbeszélni a pálya nehézségeit, de aztán jött sorban a többi részvevő is. Fényképezés, menetlevél kitöltés, póló, jelvény, oklevél, csoki átadás, ment a meló rendesen. A hosszútáv bajnoka is elég hamar megérkezett, Vajda Jani személyében, aki olyan időt repesztett (2óra 44perc), hogy alig hittük! Külön díjaztuk a legidősebb (Várhelyi   Sándor), és a legfiatalabb (Horváth Márk)  résztvevőt is.
Jó érzés volt látni a sok hegyikerekest, ahogy csoportokban mesélték egymásnak élményeiket, kitűzték a jelvényüket, felvették az ajándékpólót, mindenkin látszott, hogy elégedett volt (szerintem) mindennel.
A szervezők, Poór Balázs és Gábor Tamás ezúton is köszöni  Mindenkinek a segítséget, a részvételt, és 2012-ben június 9.-én ismét Mecseki Hegyikerék!
  
Lejegyezte: Gábor Tamás, Pécs, 2011. június 15.


Képek:
Freilits Rolf fotói
Rostás László fotói
.

Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel!

Kedves Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub!

Eddig csak saját példámmal, személyes élményeim megosztásával próbáltalak Titeket is meggyőzni arról, hogy a szívünkhöz legközelebb álló élményeket csak magyarországi utazásaink során szerezhetünk. Nagy örömömre már a Magyar Turizmus Zrt legújabb filmjét is figyelmetekbe tudom ajánlani, aminek köszönhetően, remélem, tovább erősödik elhatározásotok: hozzám hasonlóan itthon nyaraltok.

Találkozzunk Salgó váránál, a Tisza tónál, vagy éppen a Bikali Élménybirtokon!
Üdvözlettel: 
Hegyi Zsuzsa

"Egy emberöltő sem elég ahhoz, hogy ezt a GYÖNYÖRŰ ORSZÁGOT igazán megismerhessük..."
.

2011.06.04. XX. 2x100 km Baranyában országúti kerékpáros teljesítménytúra

A rendezvény eredeti kiírása

Kerek évfordulóhoz érkezett a 2x100, idén lett 20 éves! Nagy lelkesedéssel készültünk mi rendezők, és hasonló lelkesedéssel készülhettek a résztvevők is, amit a rendezvényt megelőző napok sok-sok telefonhívása jelzett. Reménykedtünk a jó időben.
Egész héten változékony idő volt, ez nem volt másképp a teljesítménytúra napján sem. Reggel 7.00-kor borognós idő fogadta a túrára nevezőket. A 9.00-ig tartó nevezés alatt egyszer meg is mutatta magát az eső. Végül a 100km-es távra 56 fő, a 200 km-es távra 19 fő nevezett. A nap folyamán eleinte nem kellett a tűző nappal kűzdeni, de később kitisztult az ég. A fülledt hőség és a 100-as táv sok szintkülönbsége megdolgoztatta a csapatot. Délutánra leszakadt az ég, mintha dézsából öntötték volna. De ez a zuhany már "csak" a 200-asokat és néhány a célba igyekvő rendezőt érintett.
Sokaknak tetszett a 100-as távon Kisvaszar-környéki szakasz, a 200-as körön pedig az Adorjás környéki kiváló aszfalt, mely remélem feledtette a közlekedésbiztonsági okokból bekerülő Bogád-hirdi átkötő út viszontagságait.
Jómagam a célban találkozhattam a társasággal, ahol kiváló hangulat alakult ki a beérkezők között. Örülhetett az aki már maga mögött tudhatta a vállalt távot, illetve búzdíthatta azokat akik "nem voltak 100-asok" vagyis a 200 km-es távra nevezve még jókora út állt előttük.
Mindenkinek járt egy-egy szelet a 20 éves szülinapi tortából. Szokás szerint díjaztuk a legidősebb és legfiatalabb résztvevőt. A legidősebb egyik klubtársunk, Kis Hegedűs József (64), a legfiatalabb Horváth Adrián (14) volt. Mindketten a 100 km-es távot teljesítették.
Külön elismerést érdemel Tárnai Márta klubtársnőnk, aki egyedüli hölgyként teljesítette a 200 km-es távot, ráadásul MTB-vel!

Minden résztvevőnek köszönjük a megjelenést, találkozunk jövőre újra, június első szombatján a XXI. 2x100-on!

Lejegyezte: Keményfi Balázs

Eredmények:
114 km-es táv 1300 m szint eredményei
205 km-es táv 1785 m szint eredményei

Képek:
Rajt - Arató Csongor fotói)
Cél - Keményfi Balázs fotói
Nyári László fotói
2. és 4. EP - Freilits Rolf fotói
Rostás László fotói
Tamás József fotói
Tárnai Márta fotói


Ha valakinek vannak a rendezvényről Internetre feltöltött képei, küldje el a linket a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy felkerülhessenek erre az oldalra.


Köszönjük munkájukat a rendezőknek is:
Rajt: Arató Csongor, Keményfi Márti, Müller Éva
1. és 5. EP. Gelencsér Gábor
2. és 4. EP. Freilits Rolf, Nagy Ági
3. EP. Lovas Mónika
6. EP, Cél: Keményfi Balázs, Keményfi Márti
Táblázás, söprű: Sárszegi Attila
Kitűző, emléklap: Lévai Gábor http://www.levaigabor.com/, PITE

.