A mohácsi állomáson találkoztunk és indultunk Tompára. A javasolt hely közelében a parókia mellett hagytuk az autókat. Itt már nem sütött a nap, sőt kissé hűvös volt, igazi bringás-utazó idő. Így kellemes tempóban haladhattunk. Szabadkán egy kissé eltájoltak minket, így a tótfalui turulmadarat majd jövőre nézzük meg. Akkor már rutinból megy az út, odatalálunk! Alig haladtunk húsz kilométert, megjött az első technikai baj. A tíz napja átfűzött kerekemben elszakadt egy küllő. Mivel nem elég figyelmesen olvastam Eperjesi Józsi korábbi beszámolóját, így még vagy öt kilit mentem tánglizó hátsókerékkel, mire kitaláltam a javítás módját. Közben kiderült, hogy minden adott a javításhoz, igy meg is álltunk.
Nem is tartott túl soká, valaki még csalódott is volt: Már kész is? A későbbiek igazolták, a dolog működik. Megnyugodva indultunk tovább Bikovo „felé”… és megérkeztünk Visnyevac-ra-ba. Én a térkép hiányosságának tudtam be, de P. Zoli mondta meg a tutit, miszerint másik úton megyünk, nem azon amit bejelöltem. Hiába, a szemüveg hiánya… Ekkor határoztunk a módosított útvonalról és továbbmentünk. Zentán megpihentünk egy templomnál aminek a hazaúton jutott még szerep. Még egy jó óra és megérkeztünk Padéra. A honlapon megismert házat könnyen megtaláltuk miután itt jó itinert kaptunk.”Erre a harmadik sarok, a hidrofornál.”Márki Tibi szinte a kapuban várt minket. Kellemesen elfáradva álltunk neki a sátorverésnek. Aztán eljött az est fénypontja is, a roston sütött „Pljeszkavica”. Ez az étel többféle darálthúsból készült fasírozott vagy hamburger szerű laposabb husi, amit a helybéli hentesek maguk kevernek, ezért az ízesítés és a húsösszetétel hentesenként változó. A mi hentesünk jó munkát végzett. Paradicsomból, paprikából, hagymából salátát és kenyeret kínáltak hozzá. A megtett út után senkit nem kellett kínálgatni. Jól bevacsoráztunk! Volt jó erős szerb sör is, no meg pálinka. Késő estig beszélgettünk vendéglátóinkkal.
Másnap reggel megismerhettünk egy újabb helyi ételt, a burek-et, melyet joghurttal kínáltak. Reggeli után útrakeltünk .
Elsőként felmentünk az új hídra - már nincs komp-,vetettünk egy pillantást Ada tornyaira majd a Tisza gátján folytattuk utunkat. A gátról letérve következett egy embert és gépet próbáló szakasz (kb mint Bogádról a hatosra) ami Beodra faluba vitt. Mivel ekkor kezdődött a mise, páran éltek az alkalommal. A mise végeztével az eső elkezdett cseperegni ami elől egy zárva lévő kávézó fedett terasza alá menekültünk. Hamar úgy tett mint aki eláll, be is dőltünk neki. Amint elindultunk, hogy megnézzünk egy templomromot, máris újrakezdte. Szerencsére nem gondolta túl komolyan hamar elállt. Következett öt kilométer földút ami miatt néhányan lemondták ezt a részt. Így utólag kár volt, ugyanis a „neheze” már megvolt Beodra előtt. De utólag könnyű okoskodni. A templomrom nagyon hasonlít a zsámbékira. Formájában, korában, állapotában egyaránt. Rövid ismertetőt hallhattunk Tibortól, majd elindultunk vissza Padéra, ahol már készült a jó halleves. A visszaúton kemény szembeszélben tekertünk, és a tempó sem andalgós volt, így alaposan elfáradtunk és megéheztünk. Igazi „padéi halászlé” várt minket, melynek titkát hiába próbáltuk megtudni. A titok az titok. A fenséges leves után következett a palacsinta, az is helyi specialításként mentás töltelékkel, de volt diós és lekváros is. A fejedelmi ebéd után volt egy kis szieszta, majd a csapat többsége megtett egy kisebb kirándulást az Aranka folyó(patak?) partjára. A vacsorára meg is érkeztek. Újabb helyi specialitás következett. Sült birkahús, melyet kézzel illik enni. Ezért a teríték része a vizes törlőkendő. Hozzá káposztasali. Utána sör, pálesz, kóla és betért néhány barátja is Tibornak. Vidáman telt az este, jót beszélgettünk. Másnap reggel majdnem sikerült a tervezett időben elindulni. Csókáig velünk tartottak Bp.-ről érkezett társaink is, ők azonban felkeresték a hortobágyi híd testvérét. Mi szerettük volna megnézni azt a kastélyt, ami messziről jól látszott, de „mégsem volt ott”.( Ugye a túravezető…..). Így folytattuk sziszifuszi küzdelmünket a szűnni nem akaró szembeszéllel. Bíztunk benne, ha mi elfordulunk nyugat felé, a szél marad úgy. Jól számoltunk, a második harmincast repülve tettük meg. Ezután érkeztünk Palics-ra(ba). Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk mert mára jó meleg lett. A tervezett fürdés meghiúsult,de a gyünyörű parti sétány (és a jó hideg víz) kárpótolt minket. Palicstól majdnem végig a határig kerékpárút van de mivel sok helyen „járda”, nem végig ott mentünk.
Szabadkán láttam a táblát, ami Tompára irányít, de nem vettem észre azt a sikátort, ahol be kellett volna fordulni. Így megérkeztünk a templomhoz, melynél odafelé pihentünk, így egyértelmű volt, túlmentünk az elágazáson.
Végül azért megtaláltuk a helyes utat, a délutáni csúcsforgalomban. Nem volt semmi ahogy tizenhárom málhás bicaj a belső sávból balra nagyívben kanyarodik. Azért tizenhárom mert
Szekszárdi barátaink csatlakoztak hozzánk Bátaszékig. A határ előtt kicsivel M. Józsi vászontörést szenvedett, de sikeresen beért Tompára ő is. Bátaszéken ettünk egy fagyit, (a görcsönyinek jelenthet), majd elköszöntünk egymástól és hazaindultunk.
Túravezető, lejegyezte: Miklovich József
Képek:
Farkas Kati fotói
Leelőssy Ádám képei
Petkó Zoltán fotói 1.
Petkó Zoltán fotói 2.
.
Bejegyzések
Sziasztok!
VálaszTörlésÁdám fotóit megtaláljátok ezen a címen:
https://picasaweb.google.com/leelossyadam/PadeKerekpartura2011Junius?feat=directlink#
Reméljük, valahol, valamikor a világ más pontján is találkozunk majd két keréken :)
Tibor, Ádám, Balázs
Köszönjük a sok szép képet.
VálaszTörlésSajnos én nem lehettem ott a túrán, de a leírásból és a képekből leszűrhető, hogy ez a túra jó példája volt annak, hogy hogyan tudnak hasonló érdeklődésű emberek egymásnak örömet okozni.