2007. október 22. Gyalogtúra a Kopácsi-réten, tapasztalatokkal

Előzmények
2007. augusztusában kerékpártúra keretében Kölkeden jártunk a Gólya-múzeumban. Itt találtunk rá a Kopácsi-rét térképére. A térkép igényesen kidolgozott volt, így hát nem kellett sok ahhoz, hogy egy túra megszervezésének gondolata felmerüljön bennünk.
A 2007-2008. évi gyalogtúraprogram nyitó gyalogtúrájaként bele is vettük a programba a Kopácsi-rétnek, Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelyének megtekintését. Azért ebben az időpontban, mert gondoltuk, még ekkor lombosak a fák, talán még szép idő is lesz. A túrát a résztvevők között "felfedező túraként" reklámoztuk, mivel még egyikünk sem volt a környéken, így előzetes tapasztalatokra nem tettünk szert. A résztvevők vállalták az ebből esetlegesen fakadó nehézségeket. Térkép alapján eldöntöttük, hogy Dvorac Tikves-től az erdei utakon (csak járt utakon, a még fennálló aknaveszély miatt) kíséreljük megközelíteni a Dunát, szükség esetén a helyszínen módosítjuk az útvonalat az útközben tapasztaltak szerint. 16 km gyaloglást terveztünk. Ezután pedig második programként a Kopács melletti bemutatóhelyet kívántuk megtekinteni autóval, egy kis gyaloglással kombinálva.


A túra
Az időjárás előző este már esőt jelzett a túra napjára. Nem adjuk fel, nem olyan fából faragtak minket! 2007. október 22-én reggel 6.30-kor találkoztunk Pécsett a DOMUS parkolóban. A +6°C hőmérséklet, és folyamatos eső ellenére szinte mindenki eljött, aki jelezte részvételi szándékát. Három autóval, 11 fővel indultunk az udvari határátkelő felé.
A határátlépés simán zajlott, az utasok a felfedezés vágyával "felspannolva" várták az út további szakaszát. Megérkezve Dvorac Tikves-re a parkolóban hagytuk az autókat. Megtekintettük Tito egykori vadászkastélyát, és a környező gondozott rétet. A kastély jelenleg használaton kívül van. Sajnos az idők során az épülethez építettek egy "modern'" étterem szárnyat, mely kissé illúzióromboló. Ezt leszámítva szépen helyre lehetne hozni a kastélyt.
A kastélytól GPS segítségével elindultunk a turistatérkép alapján előre eltervezett úton. Egy kis gyaloglás után megtapasztaltuk azt, amire számítottunk, hogy a földutak a valóságban nem arra vezetnek, amerre a térkép jelöli, viszont várakozáson felül jól járhatók. Igaz, hogy folyamatos esőben, de jó hangulatban haladtunk a Duna irányába. Útközben egészen közelről vaddisznókat is láttunk!
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy sötétzöld Landrover Defender közelít felénk és megáll mellettünk. Ejha, gondoltuk. Horvátul szólt hozzánk az illető. Egy társunk jól ért horvátul, és fordított nekünk: az illető a Kopácsi Rét Nemzeti Park egyik embere, és udvariasan, sőt segítőkészen (!) felhívta a figyelmünket, hogy tiltott helyen tartózkodunk, ugyanis ez határsáv. (A szerb határ ezen a szakaszon, a Duna túloldalán, tőlünk légvonalban kb. 6 km-re volt.) Kérdezte, hogy hova megyünk. Ekkor mutattuk neki a vadonatúj Kopácsi-rét térképünkön a földutat, melyen tovább szeretnénk haladni. Arra kért, hogy forduljunk vissza, és a legrövidebb úton menjünk vissza az autóinkhoz. Ekkor bebizonyosodott, hogy a térkép alapján megtervezett utunkat nem tudjuk tovább folytatni. Ez egy kissé kedvünket szegte a hidegben, folyamatos esőben. A már ismert úton visszatértünk az autókhoz. A tervezett 16 km gyaloglás így 9 km-re zsugorodott.
Az autóknál elfogyasztottunk egy-egy szendvicset, majd elautóztunk déli irányba Kopács felé. Tikves irányába haladtunk, de ez a kiruccanás egy autókázás lett a nagyon jó minőségű aszfaltúton, mert vissza kellett fordulnunk, mivel ezen az úton csak kerékpárral lehet Tikves után továbbhaladni. Visszahajtottunk Dvorac Tikvesre, majd - már a jó úton - haladtunk Kopács felé. Útközben Kozjak után komoly csatornarendszereket láttunk, melyeket horgászati céllal hasznosítanak. Egy-egy fából készült pavilon törte meg a csatornarendszer melletti, Hortobágyhoz hasonlíthatóan marhák legelte alföldi tájat.
Elérkeztünk az autókkal a tervezett megállóhelyünkig, Podunavlje-be. A térkép itt az út mindkét oldalára lakott területet jelöl, amit a valóság megcáfolt, ugyanis az útról épületeket nemigen látni. A tervünk az volt, hogy a térképen látható tó mentén begyalogolunk a kopácsi bemutatóhely központjába. A kíváncsiságtól vezérelve egyik túratársunk szaladva tette meg az utat a gát tetejéig, ahol azt látta, amit mi is, akik később értünk föl: tó nincs. Igaz, szinte érintetlen természeti táj fogadott bennünket. A mocsárvidéken ebben a hidegben is láthattunk néhány madarat. Úgy döntöttünk, hogy a folyamatos eső és a hideg miatt visszamegyünk az autókhoz, és a bemutatóhely és kikötő felé hátralévő mintegy 3 km-es távot autóval tesszük meg. Így is történt. A kikötőnél kiszállva az autóból száz métert gyalogolva egy gyönyörű holtág mellett találtuk magunkat. Nyáron biztos kellemes ez a hely, ahol még sétahajó is közlekedik.
Eddig tartott a felfedező utunk. Ezután célba vettük autókkal az udvari határátkelőt, hogy otthon megszáríthassuk a vizes ruháinkat, és rendszerezzük a gondolatainkat az eredetileg elképzelt felfedező utunkról, és a megtapasztaltakról.
Összegzésképpen elmondható, hogy a terület nyáron biztosan sokkal szebb arcát mutatja, mint ebben a hideg esőben. Szóval nem ez a mérvadó. Mindenképpen érdemes elgondolkodni egy ide vezető kerékpártúrán. Kimondott gyalogtúrát a területen nem célszerű tervezni, mert a gyakorlatilag látogatható területek egymástól nagyon távol esnek, és ezek a területek önmagukban tekintve kicsik. Családi piknik céljára tökéletesek, autós utazással kombinálva. Kerékpárral viszont ezeket a látnivalókat (Tökösi kastély Dvorac Tikvesen, és a kopácsi bemutatóterület) meg lehet tekinteni az erdőben haladó aszfaltozott, kerékpáros útvonalnak javasolt jó minőségű autóúton keresztül, viszont az útvonal nem variálható, mivel nem lehet az útvonalra többféle alternatívát kidolgozni.
A megvásárolt Kopácsi-rét térkép rendkívül tetszetős, részletes, de véleményem szerint a túrázó számára sok megtévesztő információval szolgál, mivel olyan utakat is feltüntet rajta, melyek nem látogathatók, és erre nem figyelmeztet. (A helyszínen sincsenek figyelmeztető táblák kihelyezve.) Az interneten a http://www.kopacki-rit.com/ oldalon található térkép nem túl részletes, de minden megtekinthető látnivalót, valamint szükséges és elégséges információt tartalmaz.
Zárásképpen mindenkit buzdítok, hogy - a fentiek figyelembe vételével - szép időben látogasson el a Kopácsi-rétre akár kerékpártúra keretében, vagy családjával autós túraként, de ne térjen le az aszfaltozott utakról, mert az nem engedélyezett.


Túra után, azóta is ömlő esőben...
Keményfi Balázs

2007. augusztus 18-20. Börzsöny és az Ipoly mente (sátras vándortúra)

1. nap: Esztergom - Szob (120) – Márianosztra (220) – Kóspallag – Szokolya (196) – Királyrét (250) – Nagy-Hideg-Hegy (864) - Királyrét - Szokolya
2. nap: Szokolya - Kóspallag - Nagyírtáspuszta (445) – Nagybörzsöny (210) – Vámosmikola (130) – Kemence (205) – Kiráyháza (360) - Diósjenő (250)

3. nap: Diósjenő (250) - Pénzásás - Várhegy (Drégelyvár) (444) - Bernecebaráti (175) - H/SK határ - Ipolyvisk - Százd - Szete - Ipolyszakállos - Ipolybél - Ipolypásztó - Ipolykiskeszi - Ipolyszalka - Bajta - Garamkövesd - Párkány - SK/H - Esztergom


kerékpár úton: 178km 2040m szint
kerékpár terepen: 44km 914m szint
gyalog: 4km 100m szint


A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú.
Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.

Megtekintés Trackabee adatbázisban itt.



1. nap
Kora reggel indultunk öten, két autóval Pécsről. A bringák a tetőtartón utaztak, mi pedig alattuk. Nagy várakozással közeledtünk Esztergom felé. Esztergomban biztonságos helyet kerestünk az autóknak, majd felcuccoltuk a bringákat: háromnapi élelem, váltóruha, esőcucc, sátor, hálózsák...
Útunk egy kis csavargással kezdődött Esztergomban, mivel nem találtuk meg elsőre a kiveztető utat, de eközben útbaejtettünk egy boltot, hogy a kerékpárjaink elérjék az ideális tengelyterhelést. Ezután meg se álltunk a Szobra vezető révig.
Amíg a révre vártunk, a Dunát csodáltuk, hiszen Pécsiek lévén szárazföldi lények vagyunk, nem mindennap van ilyen látványban részünk. A kompra rajtunk kívül sok külföldi kerékpáros várakozott. Úgy néztük, hogy egynapos túrára indulnak.
Komponálás - akarom mondani: kompon állás- után Márianosztra felé vettük az irányt. Útközben az épülő kisvasutat figyeltük. Márianosztrán megnéztük a templomot, és egy rövid pihenőt tartottunk. Ezután Kóspallagot érintve a Deszkametsző völgy felé vettük az irányt, ahol egy nagyon szép erdei aszfaltúton tekerhettünk. Pontosabban Kóspallag után egy (csomagokkal) embertpróbáló emelkedő várt ránk, majd egy kellemes gurulás. A Szokolya melletti Kacár Tanyát vettük célba, ahol ekkortályt lovasnapokat tartottak. A tervünk az volt, hogy a csomagjainkat otthagyjuk, majd csomagok nélkül feltekerünk a Nagy-Hideg hegyre és a Csóványosra. Ez részben így is történt.
A Kacár Tanyát elérve a hátsó kerekem defektet kapott egy tüskétől. Miközben foltoztam, a többiek bemutatkoztak a házigazdánk hölgy tagjának, aki készségesen bemutatta a Tanyát, illetve azt a fészert, ahova betehetjük megőrzésre a csomagokat. Még vizet is kaptunk kannában. Ez a víz különösen értékes, mert ők maguknak is autóval hozzák ide a faluból.
Szép lehet itt a tanyán az élet nyáron, de az év nem csak nyárból áll. Télen bent laknak a faluban, de az állatokat akkor is gondozniuk kell. Tervük szerint előbb-utóbb teljesen ki kívánnak költözni.
A tanya megtekintése, és a defektszerelés befejezése után pehelykönnyű bringáink nyergébe ültünk, hogy meghódítsuk a Nagy-Hideg hegyet. A szokonyai völgyből elképesztő volt felfelé nézni hegyre, ami előttünk állt, de a táj szépsége megkönnyítette a dolgunkat. Már a szokolyai völgy is alattomosan emelkedett, ami a kilométerek fogytával egyre csak fokozódott. Eleinte aszfaltos úton tekertünk, ami később egy sorompó után murvásra váltott. Ide csak a turistaház kisbusza hajthatott csak fel, mellyel többször is találkoztunk a felfelé vezető út során. Azt vettük észre, hogy egyre többször állunk meg fényképezni, virágokat nézni, szedret enni, ami azt jelenthette, hogy nem vagyunk olyan frissek, mint reggel. A legkeményebb szakasz a turistaház alatt ért minket, ahol szégyenszemre toltuk is egy kicsit -de nem látott senki-.
Heuréka! Felértünk a 864m magas Nagy-Hideg hegy csúcsára. Itt -miközben a többiek kinyújtották az izmaikat- egy geoládát sikerült begyűjtenem. Leteszteltük a turistaház büféjét, mert a szervezetünk víztartalma a felfelé vezető úton nagyon lecsökkent. Eredeti tervünk szerint még felmentünk volna gyalog a Csóványosra, de úgy döntöttünk, hogy azt meghagyjuk a következő túrára, mert már eléggé eljárt az idő, és még vissza kell érni a Kacár Tanyára és tábort kell vernünk.
A hegyről lefelé már csak a kezünk fáradt el a fékezéstől, hamar leértünk Királyrétre, ahol megnéztük a tavat. Szokolya felé begyűjtöttünk a kisvasútnál még egy ládát, miután meg sem álltunk a Tanyáig. Miközben a csapat többi tagja tábort vert, még eltekertem a rokonok házát megnézni Kismarosra, a szomszédba. Ahonnan -mivel nem kívántam ugyanarra visszajönni- toronyiránt a dombon-völgyön mentem vissza a Tanyára, de közben elfogyott az út, és egy bozótos kerítés szélén tolva jutottam egy erdőig, ahol egy patakon átkelve (Nacsagromi árok) elértem a Tanyához tartozó legelőt. Hiába, így izgalmasabb volt, mint az aszfalton visszamenni.
Mire a tábort elértem, a társaim már jóízűen falatoztak a sátruk előtt. Csupán a csomagjaimért nem tudtam bemenni a fészer udvarába, mert be volt zárva. Józsi elmondta, hogy hol a kulcs, így ez is megoldódott. Nemsokára a sátram is állt, és a bendőm is megtelt. Este nem kellett ringatni senkit. Csak a horkolásunk versengett a csillagos ég alatt a tücskök ciripelésével.
2.nap
Az előző napi fáradalmakat kipihenve várakozással néztünk a következő túranap elé. Reggeli után sátor bontás, pakolás következett. Mikor indulni készültünk, a házigazdáink búcsúzóul még egy-két jó szót adtak útravalónak. Ezúton is szeretnénk Nekik köszönetünket kifejezni. Ezután végleg elbúcsúztunk a Kacár Tanyától.
Az első kilométereket már előző napról ismert úton tettük meg. A Deszkametsző völgyet ellenkező irányban is végigtekertük a szép erdei aszfaltúton. Útközben több budapesti bringással találkoztunk. A vadászháznál az út szélén sistergést halluttunk, majd észrevettük, hogy nedves az aszfalt. Az út alatti csőtörés gyanúja bebizonyosodott. Bejelentettük a közeli vadászházban a hibát, amit köszönettel vettek. A tegnapi kóspallagi kaptató most ellenkező irányból sokkal kellemesebb volt. Az autóutat elérve Kisinóc felé vettük az irányt. A kisinóci turistaház ismarős volt számomra a túra előtt látott Másfélmillió lépés Magyarországon című filmből.
Kisinóc után a Nagyirtás-puszta felé haladtunk a kanyargós erdei aszfalton. Nagyirtás-pusztán egy kis pihenőt tartottunk, közben kívülről megnéztük a Szent Orbán Fogadót, ami nagyon pazar üdülőhely a Börzsöny rengetegének közepén.
Miután konstatáltuk, hogy nekünk mennyivel jobb sátorban aludni az erdőben, Józsi javaslatára megnéztük a közelben a Nagybörzsönyi Erdei Kisvasút jelenlegi végállomását. (Azért jelenlegi, mert már mint az előző napi leírásban szerepelt, elkezdték építeni a régi nyomvonalon az új síneket Márianosztra közelében. Ha idáig elérnek az építésével, akkor a kisvasút Nagybörzsönytől Szobig közlekedhet.) A vonat éppen itt a végállomáson tartózkodott. A kisvasútnak a közelben Kisírtáspusztán úgynevezett "csúcsfordítója" van, amit meg is néztünk. Mielőtt a vonat elindult volna az állomásról, a bringákkal előresiettünk, hogy a vonatnak a csúcsfordítón való áthaladását saját szemünkkel láthassuk.
A csúcsfordító valójában egy Z-alakú szerpentinnel cikk-cakkszerűen kiképzett vasúti pályaszakasz, mely – a helyigényes ívek kiiktatásával – alkalmas nagy magasságkülönbségek viszonylag kis távolságon való leküzdésére. A vonat miután egy kitérőhöz ér, menetirányt vált, majd a váltót követően a másik sínpárra kerül, ahonnan az emelkedőn a beérkező sínpárral nagyjából párhuzamosan curikkolva hamarosan újabb kitérőhöz jut.
Megvártuk, míg a vonat a csúcsfordítón áthalad, ami nagyon látványos volt, majd továbbtekertünk Nagybörzsöny felé. Az aszfaltozott erdészeti út nem vezetett egészen a településig, hanem annak közelében földúttá változott. Ezen érkeztünk be a faluba.
Nagybörzsönyben viszonylag sok időt töltöttünk, mivel ide terveztük a déli pihenőnket, valamint bőven volt látnivaló is. Elsőként a Bányász templomot néztük meg. Igaz, hogy csak kívülről, mert sajnos zárva volt, de a kulcslyukon azért bekukucskáltunk. A templommal szemben lévő tájház is megérdemelt egy kis időt. A falu központjában lévő csapos vendéglátó egységben feltöltöttük a megcsappant folyadékkészletünket, majd a parkban megebédeltünk a magunkkal hozott elemózsiából. Ebéd után még megnéztük a műemlék vízimalmot is, ahol kedves tájékoztatást kaptunk a gondnok nénitől. A nagybörzsönyi látnivalók sorát a XIII. szd. első felében épület Szent István templomnál zártuk, ahol igazi, Szent István ünnnepi rendezvénybe csöppentünk.
A sok látnivalóval jól elment az idő, amit az előttünk álló országúti szakaszon kívántunk behozni.
Vámosmikola, majd Kemence felé vettük az irányt. A jó minőségű úton jól haladtunk, de a sok domb megnehezítette a dolgunkat. Az út egy hullámvasúthoz hasonlított.
Kemencén is látnivaló várt ránk. A kálváriát kívántuk megnézni. Ahogy megálltunk a kálváriára felvezető út alatti kereszteződésben, egy helybeli bácsi szólított meg minket, aki hosszan mesélt magáról. Örült, hogy valakinek elmondhatta. Mi pedig csak hallgattuk, hallgattuk. Előbb-utóbb feljutottunk a kálváriára is. Sajnos a stációk képei biztonsági okokból lezárva voltak, így nem láthattok őket. A lelki feltöltődés után itt még egy ládakeresés következett. A Szent Sír felé jutottunk vissza a faluba.
Itt még felkerestük az egyik kocsmát, hogy szomjunkat olthassuk. Közben eleredt az eső. Milyen kocsma az, ahol nem belülről ázik el az ember, hanem kívülről? Az eső nem tartott sokáig, egy napernyő alatt vészeltük át. Egyébként az időjárás nagyon jó volt hozzánk, mert a túra során ez az eső volt az egyetlen.
Az utolsó esőcseppek után elhagytuk Kemencét, és a Kemence patak völgyében, kiváló aszfalton folytattuk az útunkat. Ezen a szakaszon egy másik kisvasút nyomvonala haladt mellettünk. A túra során ez már a harmadik (egyben utolsó) kisvasút volt. Az út folyamatosan, de enyhén emelkedett. Nagyon kellemes volt haladni az erdő közepén húzódó völgyben, a patak partján. Az út során Királyházát is érintettük. Útközben egy-egy patakparti tisztáson sátortábort láttunk. F. Zoli ötlete az volt, hogy itt az egyik patakparti tisztáson keressünk magunknak táborhelyet. (Az esti táborozást eredetileg a diósjenői kempingbe terveztük) elfogadtuk az ötletét, így hát útközben fürkésztük a lehetséges helyeket. De mire kitaláltuk, hogy itt táborozzunk, már minden lehetséges hely mellett elhaladtunk. Závoz közelében a Gál-kútnál még megpróbáltunk egy rétet, de az nem vált be, mert nagyon meredek volt, és nagy volt rajta a fű. Így hát továbbhaladtunk. Mivel átértünk a Börzsöny keleti oldalára, Závoznál gyönyörű kilátás nyílt a Cserhát felé. A nógrádi vár is kivehető volt a távolban. Miután kigyönyörködtünk magunkat, legurultunk Diósjenőre, hogy befészkeljük magunkat a kempingbe, amit eredetileg is terveztünk.
Bejelentkeztünk a recepción, ahol először nagyon megleptek minket. Ugyanis a recepciós azzal fogadott, hogy telt ház van, egy talpalatnyi hely sincs már. Ez szemmel láthatólag nem így volt. Kapásból mutattam neki egy óriási üres területet, ami tökéletesen megfelelt nekünk. Azzal a kijelentéssel, hogy, ha itt nem kapunk helyet, akkor nem tudjuk, hogy hol töltjük az éjszakát, sikerült a lelkét megpuhítani, és beleegyezett abba, hogy ott maradhassunk. Tömeg egyáltalán nem volt a kempingben, csupán egy nagyobb diákcsapatnak volt táborzáró búcsúestje, ami igaz, hogy hangosabb volt a kelleténél és sokáig tartott, azért előbb nem, de utóbb elnyomott minket az álom.
3. nap
Másnap augusztus 20.-a köszöntött ránk. A nap a szokásos 7 órai keléssel kezdődött. (Tudni illik, hogy bevett gyakorlat nálunk túrán a 7 órai kelés, és a 9 órai indulás). Sátorszárítás közben reggeli következett a fűre kiterített tábori "asztalon". A fényképeken látható, hogy egy kiskutya és egy macska is társulni kívánt a reggelim elfogyasztásához. Többekben előjött a régi ausztriai túráról az az élmény, amikor reggel a tehénlegelőn a tehenek ébresztettek minket, és az egyik tehén zacskóstól egy laffantásra befalta a műzlimet.
Összepakolás után a szokott időben elindultunk. Diósjenőről Borsosberényen keresztül Drégely vára felé terveztük az utat. Borsosberény előtt a földúton az egyik elágazónál valahogy elkavarhattunk, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, mert végülis így is jó volt. A K jelzés felé a földút egyre meredekebben vitt fel minket a hegyre. A végén már egy rövid szakaszon tolnunk kellett a megpakolt bringákat. A Törökasszony útján vezető K jelzésen egy elhagyott, romos kulcsosházat láttunk. Sajnos...
Hamarosan kiértünk az erdei aszfaltútra, ahol a szép és tekervényes úton Drégely vára tövébe jutottunk. M Józsi felajánlotta, hogy vigyáz a bringákra, amíg gyalogosan felmegyünk a várhoz.
Álljon itt egy idézet Arany János, Szondi két apródja című balladájából:
"Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja."


Történelmi romok között gyönyörködhettünk a kilátásban. Ládakeresés után legyalogoltunk a bringákhoz, M. Józsinak megköszöntük az őrzést.
Nyeregbe pattantunk, és csak gurultunk Bernecebarátiig. A település előtt megálltunk Szűz Mária szobránál, melyet a helyiek Máriácska néven neveznek. Bernecebarátiban megtekintettük az erődtemplomot és a kálváriát, majd megkerestük a túránk utolsó geoládáját.
Bernecebarátit elhagyva Tésa felé fordítottuk a kormányt. Az országhatáron vezető út déli oldalán E. Józsi cseréptöredékekre hívta fel a figyelmünket. Itt 400 m hosszban, 20-70 m széllességben közepes sürűségben gyűjthetők cserepek. A lelőhely délkeleti részén néhány paticsos folt is megfigyelhető. A leletanyag a hatvani kultúrát képviseli, legjellegzetesebbek textil és seprűdíszes cserepek. Meg is álltunk keresgélni a ribizlisorok között, de sajnos nem találtunk. Ha több időt fordítottunk volna rá, biztos sikerrel jártunk volna, de tudtuk, hogy még aznap vissza kell érnünk Pécsre, és még a legtávolabbi ponton voltunk.
Mint az előbb említettem, egy szakaszon az út pontosan a Magyar-Szlovák határon vezetett. Tudtuk, hogy ennek néhány hónap múlva nem sok jelentősége lesz a schengeni csatlakozás miatt. Ipolyvisk közelében úgy döntöttünk, hogy nem a tervezett úton haladunk Esztergom felé, hanem egy megnyitott kishatáron átmegyünk Szlovákiába, és azon keresztül tesszük meg az út hátralévő részét. Az Ipoly hídján áthaladva Ipolyviskre értünk, majd sajnos egy viszonylag forgalmas úton, Százd, Szete, Ipolybél, Ipolypásztó, Ipolykiskeszi, Bajta, Garamkövesd érintésével haladtunk Párkány felé. Igazából ezen a szakaszon csak a pedált tapostuk, mely eléggé kivette a maradék zsírunkat, látnivaló nem volt. Jobb lett volna tovább az Ipoly másik oldalán a magyar oldalon továbbhaladni, de az ember mindig úgy gondolja, hogy a szomszéd füve mindig zöldebb...
Párkányban kerekezve láthattuk, hogy nagyon szépen rendbehozták a települést. A hídnál nagy volt a forgalom az augusztus 20. kapcsán Esztergomból átjött turistáktól. Párkányban minket felpakolt biciklistákat örömmel üdvözöltek a magyarok. A szlovák oldalon a személyi igazolvány felmutatása után felhajthattunk a Mária-Valéria hídra. Esztergomban nagyszabású augusztus 20.-i ünnepség részesei lehettünk. Érdekes volt látni, hogy máshol hogyan tartják meg ezt az ünnepet. Nem maradhattunk itt sokat, mert már eléggé eljárt az idő.
Megkerestük az autókat, "akik" hűségesen megvárták a gazdáikat. Bepakoltunk. Csomagtartóba a csomagok, tetőre a bringák, hazatelefonálás, hogy indulunk. O. Jutka kérésére elmentünk az Esztergomi Ferences Templomhoz. Mialatt itt egy pár percet töltöttünk, óriási felhőszakadás lett. Konstatáltuk, hogy a túra amit mindannyian nagyon élveztünk jól sikerült, a legutolsó percig tartott. Annyira esett, hogy hosszú időre félre kellett állnunk az országút szélén az autókkal, mert semmit sem láttunk.
Hazafelé úton végigbeszéltük a túra legjobb mozzanatait, majd hazaérve próbáltuk az otthoniaknak is elmondani, de persze nem lehet átadni igazán az élményeket, csak átélni.
Remélem ez az írás - bár nem sikerült rövidre - segít abban, hogy akik résztvettek a túrán, jobban megőrizhessék emlékükben, illetve akik nem vettek rajta részt, ők is részesei lehessenek. Talán kedvet kapnak arra, hogy legközelebb ők is velünk tartsanak.


Képek itt
Fotó: Eperjesi József

Túravezető: Eperjesi József
Lejegyezte: Keményfi Balázs

2007.07.15.-21. „Észak-dunántúli túra” sátras vándortúra

Útvonal: Siófok – Balatonakarattya (Rákóczi-fa) – Fűzfő – Veszprém (Vár, Gizella-kápolna) – Nagyvázsony (Kinizsi-vár) – Herend (porcelángyár) – Zirc (apátság, arborétum) – Csesznek (várrom) – Pannonhalma (apátság) – Győr (Szt. László herma) – Hédervár (kastély) – Lébény (XIII.sz.-i templom – Árpás (Rába folyó, középkori templom) – Celldömölk (Ság-hegy) – Jánosháza – Sümeg (vár) – Zalaszántó (sztupa) – Keszthely.
Táv: 450 km.
Túravezető: Dr. Novotny Iván


Képek itt.
Fotó: Varga Péter


2007.06.16-17. „Horvát-oldali Dráva-kerékpárút bejárása Gola és Barcs között”

Útvonal:
1. nap: Berzencéig vonattal, majd tovább kerékpárral: Berzence - H/HR - Gola - Zdala - Repas - Cingi-Lingi (bányató) - Molve - Grkine - Durdevac (vár) - Sverovci - Ferdinandovac
2. nap: Frdovo - Brodié - Podravske Sesvete - Pitomaca - Sasnato Polje - Starogradacki Marof - Okruglica - Busetina - Kapela Dvor - Terezino Polje - HR/H - Barcs - vonattal Pécs
Táv: 144km.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
Megtekintéshez Garmin Mapsource letölthető itt. Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Horvátország GPS térkép letölthető itt.

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



Túravezetők: Boris Madjeric, Dr. Novotny Iván



Fotók:
Arató Csongor fotói megtekinthetők itt.

Varga Péter fotói megtekinthetők itt.

Fótókat itt nézd!

2007.06.09. Mecseki Hegyikerék MTB teljesítménytúra

Blum András fotói itt.

Szervezők: Poór Balázs, Gábor Tamás

2007.05.28. Pünkösdi Túrakerékpáros Találkozó - Pécsvárad

Útvonal: Pécs - Bogád - Romonya –Pereked – Berkesd - Szilágy - Dombay tó - Pécsvárad –Hird – Bogád - Pécs Táv:49 km




Képek itt.

Fotó: Blum András
Túravezető: Kasza Ernő