Előzmények
2007. augusztusában kerékpártúra keretében Kölkeden jártunk a Gólya-múzeumban. Itt találtunk rá a Kopácsi-rét térképére. A térkép igényesen kidolgozott volt, így hát nem kellett sok ahhoz, hogy egy túra megszervezésének gondolata felmerüljön bennünk.
A 2007-2008. évi gyalogtúraprogram nyitó gyalogtúrájaként bele is vettük a programba a Kopácsi-rétnek, Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelyének megtekintését. Azért ebben az időpontban, mert gondoltuk, még ekkor lombosak a fák, talán még szép idő is lesz. A túrát a résztvevők között "felfedező túraként" reklámoztuk, mivel még egyikünk sem volt a környéken, így előzetes tapasztalatokra nem tettünk szert. A résztvevők vállalták az ebből esetlegesen fakadó nehézségeket. Térkép alapján eldöntöttük, hogy Dvorac Tikves-től az erdei utakon (csak járt utakon, a még fennálló aknaveszély miatt) kíséreljük megközelíteni a Dunát, szükség esetén a helyszínen módosítjuk az útvonalat az útközben tapasztaltak szerint. 16 km gyaloglást terveztünk. Ezután pedig második programként a Kopács melletti bemutatóhelyet kívántuk megtekinteni autóval, egy kis gyaloglással kombinálva.
2007. augusztusában kerékpártúra keretében Kölkeden jártunk a Gólya-múzeumban. Itt találtunk rá a Kopácsi-rét térképére. A térkép igényesen kidolgozott volt, így hát nem kellett sok ahhoz, hogy egy túra megszervezésének gondolata felmerüljön bennünk.
A 2007-2008. évi gyalogtúraprogram nyitó gyalogtúrájaként bele is vettük a programba a Kopácsi-rétnek, Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelyének megtekintését. Azért ebben az időpontban, mert gondoltuk, még ekkor lombosak a fák, talán még szép idő is lesz. A túrát a résztvevők között "felfedező túraként" reklámoztuk, mivel még egyikünk sem volt a környéken, így előzetes tapasztalatokra nem tettünk szert. A résztvevők vállalták az ebből esetlegesen fakadó nehézségeket. Térkép alapján eldöntöttük, hogy Dvorac Tikves-től az erdei utakon (csak járt utakon, a még fennálló aknaveszély miatt) kíséreljük megközelíteni a Dunát, szükség esetén a helyszínen módosítjuk az útvonalat az útközben tapasztaltak szerint. 16 km gyaloglást terveztünk. Ezután pedig második programként a Kopács melletti bemutatóhelyet kívántuk megtekinteni autóval, egy kis gyaloglással kombinálva.
A túra
Az időjárás előző este már esőt jelzett a túra napjára. Nem adjuk fel, nem olyan fából faragtak minket! 2007. október 22-én reggel 6.30-kor találkoztunk Pécsett a DOMUS parkolóban. A +6°C hőmérséklet, és folyamatos eső ellenére szinte mindenki eljött, aki jelezte részvételi szándékát. Három autóval, 11 fővel indultunk az udvari határátkelő felé.
A határátlépés simán zajlott, az utasok a felfedezés vágyával "felspannolva" várták az út további szakaszát. Megérkezve Dvorac Tikves-re a parkolóban hagytuk az autókat. Megtekintettük Tito egykori vadászkastélyát, és a környező gondozott rétet. A kastély jelenleg használaton kívül van. Sajnos az idők során az épülethez építettek egy "modern'" étterem szárnyat, mely kissé illúzióromboló. Ezt leszámítva szépen helyre lehetne hozni a kastélyt.
A kastélytól GPS segítségével elindultunk a turistatérkép alapján előre eltervezett úton. Egy kis gyaloglás után megtapasztaltuk azt, amire számítottunk, hogy a földutak a valóságban nem arra vezetnek, amerre a térkép jelöli, viszont várakozáson felül jól járhatók. Igaz, hogy folyamatos esőben, de jó hangulatban haladtunk a Duna irányába. Útközben egészen közelről vaddisznókat is láttunk!
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy sötétzöld Landrover Defender közelít felénk és megáll mellettünk. Ejha, gondoltuk. Horvátul szólt hozzánk az illető. Egy társunk jól ért horvátul, és fordított nekünk: az illető a Kopácsi Rét Nemzeti Park egyik embere, és udvariasan, sőt segítőkészen (!) felhívta a figyelmünket, hogy tiltott helyen tartózkodunk, ugyanis ez határsáv. (A szerb határ ezen a szakaszon, a Duna túloldalán, tőlünk légvonalban kb. 6 km-re volt.) Kérdezte, hogy hova megyünk. Ekkor mutattuk neki a vadonatúj Kopácsi-rét térképünkön a földutat, melyen tovább szeretnénk haladni. Arra kért, hogy forduljunk vissza, és a legrövidebb úton menjünk vissza az autóinkhoz. Ekkor bebizonyosodott, hogy a térkép alapján megtervezett utunkat nem tudjuk tovább folytatni. Ez egy kissé kedvünket szegte a hidegben, folyamatos esőben. A már ismert úton visszatértünk az autókhoz. A tervezett 16 km gyaloglás így 9 km-re zsugorodott.
Az autóknál elfogyasztottunk egy-egy szendvicset, majd elautóztunk déli irányba Kopács felé. Tikves irányába haladtunk, de ez a kiruccanás egy autókázás lett a nagyon jó minőségű aszfaltúton, mert vissza kellett fordulnunk, mivel ezen az úton csak kerékpárral lehet Tikves után továbbhaladni. Visszahajtottunk Dvorac Tikvesre, majd - már a jó úton - haladtunk Kopács felé. Útközben Kozjak után komoly csatornarendszereket láttunk, melyeket horgászati céllal hasznosítanak. Egy-egy fából készült pavilon törte meg a csatornarendszer melletti, Hortobágyhoz hasonlíthatóan marhák legelte alföldi tájat.
Elérkeztünk az autókkal a tervezett megállóhelyünkig, Podunavlje-be. A térkép itt az út mindkét oldalára lakott területet jelöl, amit a valóság megcáfolt, ugyanis az útról épületeket nemigen látni. A tervünk az volt, hogy a térképen látható tó mentén begyalogolunk a kopácsi bemutatóhely központjába. A kíváncsiságtól vezérelve egyik túratársunk szaladva tette meg az utat a gát tetejéig, ahol azt látta, amit mi is, akik később értünk föl: tó nincs. Igaz, szinte érintetlen természeti táj fogadott bennünket. A mocsárvidéken ebben a hidegben is láthattunk néhány madarat. Úgy döntöttünk, hogy a folyamatos eső és a hideg miatt visszamegyünk az autókhoz, és a bemutatóhely és kikötő felé hátralévő mintegy 3 km-es távot autóval tesszük meg. Így is történt. A kikötőnél kiszállva az autóból száz métert gyalogolva egy gyönyörű holtág mellett találtuk magunkat. Nyáron biztos kellemes ez a hely, ahol még sétahajó is közlekedik.
Eddig tartott a felfedező utunk. Ezután célba vettük autókkal az udvari határátkelőt, hogy otthon megszáríthassuk a vizes ruháinkat, és rendszerezzük a gondolatainkat az eredetileg elképzelt felfedező utunkról, és a megtapasztaltakról.
Összegzésképpen elmondható, hogy a terület nyáron biztosan sokkal szebb arcát mutatja, mint ebben a hideg esőben. Szóval nem ez a mérvadó. Mindenképpen érdemes elgondolkodni egy ide vezető kerékpártúrán. Kimondott gyalogtúrát a területen nem célszerű tervezni, mert a gyakorlatilag látogatható területek egymástól nagyon távol esnek, és ezek a területek önmagukban tekintve kicsik. Családi piknik céljára tökéletesek, autós utazással kombinálva. Kerékpárral viszont ezeket a látnivalókat (Tökösi kastély Dvorac Tikvesen, és a kopácsi bemutatóterület) meg lehet tekinteni az erdőben haladó aszfaltozott, kerékpáros útvonalnak javasolt jó minőségű autóúton keresztül, viszont az útvonal nem variálható, mivel nem lehet az útvonalra többféle alternatívát kidolgozni.
A megvásárolt Kopácsi-rét térkép rendkívül tetszetős, részletes, de véleményem szerint a túrázó számára sok megtévesztő információval szolgál, mivel olyan utakat is feltüntet rajta, melyek nem látogathatók, és erre nem figyelmeztet. (A helyszínen sincsenek figyelmeztető táblák kihelyezve.) Az interneten a http://www.kopacki-rit.com/ oldalon található térkép nem túl részletes, de minden megtekinthető látnivalót, valamint szükséges és elégséges információt tartalmaz.
Zárásképpen mindenkit buzdítok, hogy - a fentiek figyelembe vételével - szép időben látogasson el a Kopácsi-rétre akár kerékpártúra keretében, vagy családjával autós túraként, de ne térjen le az aszfaltozott utakról, mert az nem engedélyezett.
Túra után, azóta is ömlő esőben...
Keményfi Balázs
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése