0. nap: Utazás Vavrisóba 520km
1. Vavrisó
(Vavrisovo) - Tátralomnic (Tatranska Lomnica):
69,16
km - 980m szintemelkedés - 5:33:06 menetidő
2.
Tátralomnic (Tatranska Lomnica) - Zakopane:
62,78
km – 910m szintemelkedés - 4:06:52-menetidő
3. Zakopane
- Parasztdubova (Sedliacka Dubova):
74,71
km – 390m szintemelkedés - 4:35:56-menetidő
4.
Parasztdubova (Sedliacka Dubova) - Vavrisó (Vavrisovo):
84,27
km – 720m szintemelkedés - 5:31:19-menetidő
5. nap: Utazás haza Bélabányán és Selmecbányán
keresztül 540km
1. nap: Kora
délelőtt indultunk Pécsről, Esztergom érintésével Vavrisó-ba. Szép, nyugodt
utunk volt hét és fél óra alatt értünk oda.
Vavrisóban
(Vavrisovo) 2 kemping is van egymás mellett, mi a főúthoz közelebbi kempinget
választottuk, mivel Ők jelezek nekem vissza az utazás előtt feltett
kérdéseimre. Kitűnő választás volt, a kemping családias, a recepciós lányok
kedvesek és segítőkészek, jól beszélnek angolul! A kempingben berendezett
konyha és nagyon szép vizesblokkok álltak a sátrazó vendégek rendelkezésére.
Mindenkinek ajánlom a kempinget! (cím és elérhetőség a túrabeszámoló végén).
Másnap reggel
szép időben kipihenten vágtunk neki utunk első szakaszának. Vavrisó után az út
finoman, de határozottan emelkedik, de ezt feledteti a Magas Tátra csodás
látványa. Nagyon hamar Pribylina település fölé értünk, ahol egy nagyon szép
múzeum, egy skanzen található. Mi nem mentünk be, de kívülről készítettünk pár
képet, az volt a terv, hogy a hazaút előtt ha lesz kedvünk feljövünk és
megnézzük. http://kirandulastippek.hu/magas-tatra/liptoi-falumuzeum-pribylina
Podbanske-nál
értük el az út térképen festői szépségűnek jelölt szakaszát. Innét már
határozottabban emelkedett az út, de a látvány mindent feledtetett. A Kriván
csúcsa alatt készült az első közös csapatfotó. Mire a fotót elkészítettük a
hegy egy kis felsősapkát kapott, aztán negyed órán belül ez a sapka egy mexikói
sombrero lett, és erősen gyülekeztek a felhők! A Csorbató-hoz az útról egy fél
kilométeres erősen emelkedő szerpentin vezetett fel, mire felértünk elkezdett
esni az eső. Szerencsére pont be tudtunk állni egy előtető alá az alsó, kis
tónál, ahová aztán 2 bicajos még szintén bepréselte magát. Jó órán keresztül
vigasztalhatatlanul esett az eső. Addig megebédeltünk. A Csorba tónál nagy volt
a jövés menés forgalmas a környék, rengeteg a turista. A tavat nem lehet
körbekerékpározni, ezt tábla tiltja ezért a körbesétálásról lemondtunk. Inkább
beálltunk egy étterem napernyője alá az újra leszakadó eső elől. Jó fél órát
esett. Az eső után immár csodás napsütésben indultunk a Poprádi-tó felé. A
tóhoz egy tükör sima aszfaltos de iszonyatosan meredek út vezet fel, melyet
gyönyörű virágok és a környező hegyek csodás panorámája szegélyez. Az úton
szabad kerékpározni, de csak ésszel mert rengeteg a turista! Mi szépen feltoltuk
a bicajokat a 2,5 kilométeres emelkedőn. Néhányan igen szánakozva néztek a 3
„szerencsétlenre”, mások inkább bíztatóan. A tó előtt egy turista jelzésnél
lehet felmenni a szimbolikus temetőhöz, de ezt idő hiányában most kihagytuk.
(elvette tőlünk az eső.)
Információk a
netről:
A tó hatalmas
csúcsok ölelésében fekszik, igazi turista csemege. Izgalmas volt nézni ahogy a
túrázók a meredek partfalakon kapaszkodtak fel a tó körüli magaslatokra.
A jó idő is
hirtelen elmúlt és megint szemerkélni kezdett az eső, ezért beöltöztünk és
elindultunk lefelé. Lefelé könnyebben haladtunk, de nagyon lassan mert sok volt
a turista. Hamar leértünk és rákanyarodtunk a Tátralomnic felé vezető főútra.
Megnéztük a fogaskerekű kisvasutat, melyet többször is keresztezetünk utunk
során. Tátraszéplak után Ótátrafüred gyönyörű házai között vitt utunk, immár
végig lefelé nagyon jól haladtunk. Hamar Tátralomnicra értünk, ahol kisebb
vásárlással egybekötött pihenőt tartottunk és megkerestük a kempinget. A
kemping a városközpontból dél felé vezető 540-es úton van a központtól 2,5
kilométerre.
Sátorverés után
evés majd a megérdemelt pihenés következett.
2. nap: Reggel
a Lomnici csúcs fantasztikus látképe köszöntött minket. Reggeli, sátorbontás,
majd irány az út vissza a városközpontba. Rendesen bemelegedtünk mert erősen
emelkedett. A főúton kelet felé haladtunk, kissé lejtett és lehetett haladni.
Sajnos bekaptunk egy 3 kilométer hosszú frissen kavicsszórt szakaszt na az nem
esett jól. Csak úgy repkedtek a kavicsok! A 66-os út mellett Barlangliget
(Tatranska Kotlina) előtt találtunk az úttal párhuzamosan futó 2 sávos szuper
kerékpár utat, de sajnos csak Barlangligetig élvezhettük, mert ott vége lett.
(Szepesbéláról vezet a kerékpárút a kiránduló központig). Utána az út szűk,
kanyargós és nagyon forgalmas lett. Szombat lévén rengeteg kiránduló özönlötte
el a környező hegyeket, de megértem őket. Bármerre néztünk valami szépséget
láttunk, gyönyörű hegyek, fenyvesek, patakok….
Az út hamar
bedurcizott és Zár (Zdiar) előtt kemény emelkedőbe kezdett. Legalább jól
kinézegettük magunkat, balra a csodás Bélai Tátra jobbra a Szepesi-Magura
hegyei közvetlen mellettünk fantasztikus zöld mezők alján Zár település
üdülőházai és kis sípályái. Előttünk jó messze az út teteje. (nem a teteje volt
csak egy kis lazítás). Egy parkolónál megálltunk kicsit lihegni, majd
folytattuk utunkat egy emelkedő fennsíkon. Ez egy nagyon szép szakasz volt.
Hamar felértünk és kezdődhetett az ereszkedés Javorina felé. Zúgó (Podspády)
település előtt Laci kérésére beiktattunk egy patakban fürdést. Az út mellett
sorompóval lezárt erdészeti útról remek fürdőzési lehetőség adódott. Laci
kihasználta és megmártózott a zsibbasztóan hideg vízben, Zoli is belement egy
kicsit én meg csak szörnyülködtem. A felmelegedett sörök 10 perc alatt rendesen
lehűltek a patakban. Itt ebédeltünk mielőtt folytattuk volna utunkat
Zakopanéba.
Javorina után
Lysa Polana-nál léptük át a határt egy kis hídon átgurulva. Közvetlenül a híd
után egy aszfaltozott út vezet be a hegyekbe dél felé és az út végén a csodás
Morskie Oko tó várja a turistákat. Előzetesen több forrásból is tájékozódtam és
a tóhoz itt nem szabad biciklivel felmenni, állítólag még tolni sem engedik,
úgyhogy ez a program sajnos itt kimaradt! A tóhoz egy kb. 10 kilométer hosszú
út vezet fel de csak az alsó parkolóig lehet közlekedési eszközzel felmenni.
Mi észak felé
mentünk tovább és az út hirtelen nagyon meredek és szűk lett, de ez a Lengyel
buszsofőröket nem igazán zavarta. Mentek mint állat 20 centire mellettünk!
Ilyen kisebb buszokkal hordják a turistákat Zakopane-ból, de úgy mintha
üldöznék őket. Zakopane-ba két út vezet egy észak felé megkerüli a várost és
északról halad be Zakopane-ba, mi a keletre tartó erdei utat választottuk.
Meredek volt és nagy volt a forgalom. Főleg egy hosszú emelkedő vált
emlékezetessé, rossz volt nézni milyen messze a vége, de az csak a fele volt
egy apró iránytöréssel. A táj csodás bármerre néztünk! Leküzdöttük és jöhetett
a jól megérdemelt gurulás Zakopaneba.
Hamar meglett a
kemping és gyors sátorépítést követően már gurultunk is a belvárosba. Itt aztán
volt élet. Mint Balatonfüreden egy szép nyári este. Alig tudtunk haladni.
Toltuk a bringákat és nézelődtünk. Találtunk egy szuper pizzázót és kiültünk
élvezni megérdemelt pihenésünket. Evés után lementünk a Gubalowka hegyre vezető
fogaskerekű vasút megállójáig, majd visszafordultunk és ismét végig a
sétálóutcán. Már sötét volt, mikor a hatalmas sísáncok tövében fekvő kempingbe
visszaértünk. Jól esett a pihenés, nem kellett altató!
3. nap: Korán
keltünk és nekivágtunk a következő szakasznak. Észak felé jutottunk ki a
városból a főúton. Kifelé haladva megcsodáltuk Zakopane fantasztikus fa
építészetét a rengeteg szebbnél szebb faházat és a csodás tájat. Egy pár fotó
erejéig megálltunk a Fatimai Szűzanya kegyhely templománál, ahol vasárnap lévén
rengetegen miséztek, majd folytattuk utunkat Cocholow felé. Útközben egy kis
faluban nagyon szép fatemplom hívogatott egy pár perces pihenőre. Itt is
miséztek, ezért nem mentünk nagyon közel, de pár fotót azért készítettünk.
Cocholow előtt hatalmas forgalmi dugó volt az autók kilométereken torlódtak fel,
de szerencsénkre a járdákon senki sem közlekedett rajtunk kívül. Ezzel sok időt
nyerve jutottunk be Cocholowba, mely falucska csodás faházairól híres. A képek
önmagukért beszélnek, de a kőtemplom is igazán szép!
Cocholowot a
Czarny Dunajec folyón átvezető hídon át hagytuk el és a távolba vesző Magas
Tátra északi hegyeinek kíséretében felmásztunk egy ”dombocskán”.
Innét már
inkább lefelé haladtunk célunk az Árvai víztározó elérése volt. A víztározó
alatti Trstena városkában a templom melletti parkban ebédeltünk. Itt volt egy
kis könyvtár (fedett polc) a parkban ahonnét bárki levehetett a polcokról egy
könyvet olvasgatni. Volt magyar nyelvű is! Ebéd után nekiveselkedtünk az Árvai
víztározóhoz vezető meredek útnak. Jó meleg volt, de túléltük. A víztározónál fotóztunk,
és rövid pihenőt tartottunk, majd a gát keleti oldalán vezető úton mentünk
tovább. Kellemes árnyas út volt nagyon élveztem. Turdossin (Tvrdosin)
településen megnéztük az Unesco világörökségi listáján szereplő gyönyörű
fatemplomot. http://kirandulastippek.hu/magas-tatra/tvrdosin-turdossin-fatemplom
Utunkat a
csodás Árva folyó völgyében folytattuk Parasztdubova (Sedliacka Dubova)
településig, ahol vadkempinget terveztünk. Végül az ottani önkormányzat által
kialakított táborozó helyre bukkantunk, ami egy forrással, fedett asztalokkal
és szeméttárolóval ellátott csodás kis táborhely! Eleinte nem is hittük, hogy
itt szabad sátrazni, de a folyón kenukkal érkező cseh fiatalok azt mondták
lehet. A később lefordított, kifüggesztett leírás szerint csak annyit kértek,
ha valaki itt táborozik telefonon jelentkezzen be az önkormányzathoz, hogy
tudják ki tartózkodik ott. A vidám kis cseh csapattal hamar összebarátkoztunk
és megkezdődött a nemzetközi mutogatós pálinka kostóló. Előkerült egy üveg
Jagermeister is és egy nagyon vidám helyi lakos aki miután Zoliék megkínálták
pálinkával hazament és hozott egy karton sört, meg szendvicset meg frissen
sütött almás pitét! Este az Árvában fürödtünk, jól elbeszélgettünk,
elmutogattunk és nem kellet ma sem altató!
4. nap: Reggel
sátorbontás után irány Árva vára. Útközben elhaladtunk a felsőlehotai Abaffy
kastély mellet https://bagyinszki.eu/archives/10225
és pár kilométer múlva találtunk egy gyalogos függőhidat az Árva felett amit
muszáj volt kipróbálni. Érdekes móka volt. Árva vára csak csoportosan
látogatható, mi a teljes csomagot kértük, ami egy 2 órás idegenvezetéssel
mutatta be a teljes várat. 10.30 -kor csak szlovák nyelvű idegenvezetés volt,
de nem zavart, mert az idegenvezető leányka mondta, hogy van egy app amit
telefonra lehet tölteni és minden helyiségben lejátszani az éppen aktuális
részt magyarul és még néhány nyelven. Nagyon szuper ajánlom mindenkinek! Benti,
múzeumi fotózáshoz kellett volna fotójegyet venni. Mi nem tudtuk ezért
kémfotóztunk, az izgalmasabb.
A bringák a vár
bejáróban parkolhattak a váron belül, zárt kapuk mögött.
A vár
fantasztikus mindenkinek látni kell! A várnézés után a vár tövében egy csodás
parkban ebédeltünk és csak itt döbbentünk rá, hogy már fél kettő és indulni
kellene, mert még 76 kilométer van a mai napra! Az irányt Rózsahegy felé
vettük. Alsókubint elhagyva Felsőkubinban elhaladtunk a Kubinyi kastély (kúria)
mellet, sajnos zárva volt, de kívülről is csodás épület. https://bagyinszki.eu/archives/6904
Ezután
következett a nap második fénypontja egy nagyon hosszú nagyon kemény emelkedő
rekkenő hőségben. Felejthetetlen élmény volt, de 2 pihenővel letudtuk. Ezt
követően hosszú gurulás következett és befutottunk Rózsahegyre (Ruzomberok).
Itt vásároltunk és pont elkerültük az esőt ami a környező területeket rendesen
eláztatta.
Rózsahegyet a
Vág folyó északi partján egy kisforgalmú úton (2213) hagytuk el. Kellemes
kerekezés után egy csodaszép útszakaszon keményebb emelkedőt leküzdve jutottunk
fel a Liptói víztározó keleti oldalához, majd a víztározót északi oldalon
megkerülve már szürkületbe hajlóan hagytuk el Liptószentmiklóst. Itt Liptóújvár
érintésével már sötétben tettük meg az utolsó kilométereket a vavrisovói
kempingbe. Este 9 előtt pár perccel érkeztünk meg, elszámoltunk a recepción és
felvertük a sátrakat. Ma sem kellet altató.
Reggel
összepakoltunk és hazafelé Liptóújváron körbejártuk a várat. Bélabányán és
Selmecbányán megállva haladtunk dél felé. Selmecbánya csodálatos városában két
órát töltöttünk, de oda még vissza kell menni, mert gyönyörű! Ebédeltünk majd
folytattuk utunkat Esztergom felé. Este fél 11 -re értünk Pécsre.
--- Vége ---