Az indulás előtt pár nappal V. Ernák barátunk is lemondta a túrát így csak ketten Gy. Zoli és én indultunk, hogy csatlakozzunk a Becze féle evezős társasághoz.
Szombat reggel 6-kor elindult a sofőrünk Sz.Laci barátom,hogy összeszedjen minket,
először engem vett fel, majd a Gy. Zolit szedtük fel szerencsére mind Kertvárosiak vagyunk így ez gyorsan ment és fél 7-kor már Mohács felé tartottunk a bérelt kenunkért.
Mohácson gyorsan felpakoltuk a Kenut és már száguldottunk is a Sió Árvízkapu felé.
8:20-ra már ott is voltunk, lepakoltuk a kenut a felszerelést és a cuccainkat, közben sorra érkezett a többi résztvevő.
(Szerencsére volt több autó is ami lejött Bajára így nem kellett minden cuccunkat magunkkal vinni a kenuba csak a napi cuccot.)
A kenut nem akartuk az iszapos, sziklás részen nagy szenvedve vízre tenni ezért egy kis plusz izom munkával beemeltük egy lezárt pontomra és ott tettük vízre és így megúsztuk a sárban csúszkálást. Mire az indulásra készülődtünk már dög meleg volt. ezért jól bekentük magunkat napolajjal. Zoli állítólag most evezett először, de hamar belejött ,mire kiértünk a Sióról a Dunára már egész jól ment neki és mire először kikötöttünk a Duna túlpartján egy homokpadra ,már nem is izgult és teljes biztonságban érezte magát. A nagy meleg miatt egy jó kis fürdőzéssel indítottunk, a víz kellemesen hűs volt úgy kb.21-22 fokos (ez nem a Balaton!). Közben akik még nem ismerték egymást azok is összeismerkedtek és ahogy az lenni szokott közben mindenki kínálgatott mindenkit minden jóval. A fürdés és kajálás után nagyon jó időben szép kényelmesen nézelődve eveztünk lefelé úgy kb. 6-7 km megtéve óránként. 1-2 óránként kikötöttünk egy-egy szép homokpadon (lásd fotók) fürödni, napozni, pihenni és közben jókat beszélgettünk. Élveztük a gyönyörű napsütést a dunai szelőt és a szép tájat.
Baja előtt mikor már látni lehetett a hidat páran kitaláltuk, hogy mi nem a főmederben hanem a jobb part felőli oldalon egy 3 km-es szép kis mellékágon teszünk egy kis kitérőt ami a híd felett 100m-re jön vissza a nagy Dunába.Ezzel a kitérővel kicsit lemaradtunk a csapattól,de a látvány miatt megérte és még így is 16 óra előtt ott voltunk Baján a Sugóba. A csapat már nagyban állította a sátrakat és sütögetéshez készülődtek. Gyorsan mi is partra szálltunk,kipakoltuk a kenunk és helyet kerestünk a sátrainknak. Zoli egy jó öreg kutyaól sátrat hozott, amit most állított fel először, vesződött is vele egy keveset, de azért csak sikerült felállítani. Közben már két gázégőn megkezdődött a sütögetés. Gyorsan mi is előszedtük az autóban lévő hűtő táskából a Zoli által a Lidliben vett pácolt, fűszeres tarjaszeleteket és szépen megsütöttük, volt ott még kolbász, csirke s még mindenféle hús amit csak el tudtok képzelni. Jól bekajáltunk és utána elmentünk lezuhanyozni,de sajnos csak hideg víz jutott nekünk, mert napelemes a vízmelegítés és olyan sokan fürödtek, hogy nem volt ideje felmelegedni a víznek, kicsit alultervezett a rendszer pedig nagyon meleg volt. Közben szépen be esteledett, mi is bementünk a városba kicsit szétnézni a fesztiválon bár nekem hamar tömegiszonyom lett, de azért elnézelődtünk egy kicsit mindent irreálisan drágán adtak! Ezért mi egy boltban szereztük be a szomj oltót, de rendesen sorba kellett állni érte.Hol itt hol ott összefutottunk a többiekkel. Közben a nagyszínpadon valami Beatles emlékzenekar játszott, de mivel elég gyatrán játszottak ez nem kötött le minket, ezért inkább csak úgy sétálgattunk közben összetalálkoztunk a csapatból másokkal is, unalmunkban kitaláltuk,hogy dodzsemezünk egyet aztán mentünk vissza a partra a sátrunkhoz. Kis beszélgetés a többiekkel és utána mentünk aludni. Az esti "kicsapongás" ellenére reggel már 7 óra előtt fent voltunk. Mi a Zolival elmentünk a Lidlibe friss péksütikért és tejért. Reggeli után Zoli az egyik túratárs kajakjával próbált kajakozni, mert szerinte az sokkal könnyebb, de belátta, hogy azt is gyakorolni kell. Sátrat bontottunk és úgy 9 óra körül már nagyon melegedett az idő, a csapat nagy része még a pakolászás felénél sem tartott. Ezért mi szóltunk nekik, hogy kimegyünk a Dunára kikötünk az első homokpadon és ott várjuk meg őket és addig is fürdünk.
Jó félórát pancsoltunk mire feltűntek. Gyors kenuba ültünk és csatlakoztunk a csapathoz.
Nem mentünk sokat a Kádár-szigeten kikötöttünk és most már mind együtt élveztük a napot meg a vizet persze közben az italok is előkerültek.
Utána még 2 helyen megálltunk fürödni és enni. Majd utoljára Dunafalván álltunk ki. Itt ugyanis az a szokás, ha arra járunk akkor mindenképpen beköszönünk a kocsmába. Pár hideg ital és egy kis rágcsálás után tovább indultunk utunk utolsó kb. 6 km-es szakaszára. Ez már hamar eltelt, kikötöttünk a Sokac-révben kivettük és kipakoltuk a hajókat. A nagy nyüzsgésben itt már elfelejtettem fényképezni. Felkötöttük a kenunkat a kocsira és elköszöntünk a többiektől.
(Jövőre megint találkozunk! JÓ KIS TÚRA VOLT!)
Visszavittük a bérelt hajónkat ott Mohácson a gazdájához aztán még fagyiztunk egyet,de még így is este 7-kor itthon voltunk Szűcsi a sofőrünk hazafuvarozott minket.
Túravezető, lejegyezte: Kónya Tamás
Képek:
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése