Alsómocsolád Vasút állomás - Erdészeti út !!! (Kisbattány felé) - Kisbattyány - Mecsekjánosi puszta ( Jánosi Engel Adolf-kastély) - Komló (templomnál be erdészeti út) - Béta akna - Vasas- Bogád - Pécs
Táv: Kb. 130 km Sok domb!!!
Túravezető: Kónya Tamás
"Fekete vasárnap :-)"
Vasárnap már fél nyolckor ott voltam a Budai Tesco parkolóban (Nehogy elkéssek) kicsit még fújtam a bringa kerekeibe közben megérkezett P. Tomi is aki ezt látva rájött, hogy ezt neki is kéne és mivel még bőven időben voltunk elugrott a Tesco benzinkútra pumpálni. Közben befutott Józsi túratársunk is aki csak ritkán szokott jönni, de most jött, említette, hogy nincs túl jó formában, de megpróbálkozik a túrával.
Mikor P. Tomi is visszaért kivártuk a 8-óra 5 percet hátha jön még valaki hiszen szép idő van és vasárnap, mégse jöttek többen. Ekkor csörrent meg a telefonom, hogy B.Zoli komlói túratársunk jön és Zobákpusztánál fog minket várni. Nagy önbizalommal mondtam neki, hogy 9 körül odaérünk, de ekkor még nem tudtam mi vár ránk! Meglepett minket, hogy a Romonyát a 6-os úttal összekötő úton helyenként 20-25 cm mély kikerülhetetlen tócsák és óriási sártenger van, ez igencsak lelassította a haladást! Így alig vártuk, hogy túl legyünk már a 6-os úti kereszteződésen. Innentől tudtunk egy kicsit
tempósabban haladni.
Rücker-Akna majd Józsefháza felé vettük az irányt majd Zobákpuszta felé az erdei úton. Azért a kanyarokban és itt ott látszottak a tegnapi eső nyomai itt is, jókora köveket hordott fel az útra.
Még Zobákpuszta előtt lemaradt Józsi túratársunk akit az egyik dombon megvártunk, de mondta, hogy fáradt, edzetlen és fáj mindene így ö visszafordul. Így is tett!
Szegény B. Zoli meg már lassan háromnegyed órája várt ránk Zobákpusztán. Így, hogy már csak ketten maradtunk P. Tomival kicsit belehúztunk, mert megsajnáltuk szegény Zolit. Egy szempillantás alatt Zobákpusztán teremtünk ahol már Zoli barátunk várt ránk kissé elcsigázottan. Mivel ekkor már
majdnem fél 10-volt gyorsan bekaptunk egy szendvicset és közben beszélgettünk. Közben rájöttünk, hogy eddig el is felejtetünk fényképezni, de megfogadtuk, hogy ezt bepótoljuk innentől. (Tényleg kár, hogy a nagy sárban nem csináltunk néhány képet.) B.Zoli említette, hogy Lengyel határában van egy Annafürdő nevű hely amolyan kiépített kiránduló parkerdő ami valaha az Apponyi grófok egyik pihenőhelye volt. Megegyeztünk, hogy ezt megnézzük! Jó tempóban tudtunk így hárman haladni Magyaregregy felé az enyhén lejtős úton, de közben kezdett nagyon meleg lenni ezért már Egregyen megálltunk, mert P. Tomi már kifogyott a vízből, gyors tankolás után váltogatva jó tempóban haladtunk tovább egészen Szászvárig ahol B. Zoli tudott egy jó cukrászdát amit ki is próbáltunk.
Majd kalóriákkal feltöltődve haladtunk tovább Nagymányok felé majd Bonyhád előtt elfordultunk Aparhantnak, ekkor már a kora délutánba csaptunk és igencsak melegünk volt a 33-35 fokban, ezért megbeszéltük, hogy innentől minden forrásnál és kocsmánál tiszteletünket tesszük. (Amiből errefelé nincs is olyan sok).
Az Aparhant, Mucsfa, Kisvejke közötti hullámos szakasz három nagy végeláthatatlan dombbal jól megizzasztott minket a nagy melegben. Kisvejkén egy buszmedálló padján elfogyasztottuk az ebédül szolgáló szendvicsünket és mivel már megint kezdtünk kifogyni a vízből, kocsmát kerestünk meg kutat, de egyiket sem találtunk, úgyhogy inkább belehúztunk és mentünk tovább Lengyel felé itt volt megint egy jó hosszú domb aminek a tetején az árnyékban összevártuk egymást, mert itt már igencsak kiütött minket a nagy hőség. Kis pihenő után B. Zoli mondta, hogy kitartás mindjárt az Annafürdői erdei pihenő helyere érünk és ott lesz jó hideg forrás meg minden. Úgy is lett pár kilométer után Lengyel nevű falu határában egy táblával jelölt erdei enyhén lejtős, árnyékos betonúton ereszkedtünk le egy szép árnyas erdőbe aminek a végén egy látogató központ, forrás, parkoló, tanösvény, állatsimogató, kilátó és még egy tó is van. A forrás megtámadása és a kulacsok tele töltése után szép kényelmesen, fotózgatva felfedeztük ezt a szép kiránduló helyet amit csak ajánlani tudok mindenkinek.( Ha arra jártok ezt nem szabad kihagyni ! LÁSD A FOTÓKAT!)
Kb. egy óra nézelődés és pihengetés után indultunk tovább. Lengyel falu elején van egy nagy kastély és park ami Apponyi grófok egyik szállása volt, elég jó állapotú a parkba be lehetett menni és a kastélyt kívülről megnéztük. (Talán egy kis szervezéssel be is lehetett volna jutni.) Lengyel faluban találtunk kocsmát, de szieszta idő volt, mert ki volt írva, hogy 12- 14:30-ig zárva! Na sebaj majd a következő faluban, Szárászon találtunk is egy kocsmát végre ahol végre ehettünk ihattunk ki-ki kedve szerint. A kocsmába volt TV amíg pihentünk pont láttuk, hogy kezdődik a Forma 1 még indulás előtt pont láttuk a rajtot és pár kört. Egyházaskozárban a kocsmában egy hideg italra megint megálltunk,
mert csak így lehetett bírni a nagy meleget. Amíg megittuk megint nézhettük egy kicsit a FORMA 1-et. A további utunk egy földút a Bikal és Alsómocsolád közötti halastavak között vitt kicsit zötykölődve, majd beértünk Alsómocsoládra és utána a vasútállomásnál bementünk az erdészeti műútra ami, hosszan és kanyargósan emelkedett az erdőbe időnként kilátással a Bikali halastavakra. Itt már leszakadtunk egymásról és mindenki a saját tempójában mászta a dombot. Elől ment P. Tomi a versenybringájával, majd én és kis lemaradással B. Zoli kapaszkodott felfelé. Én még az egyik
kanyarban megvártam Zolit, de Tomi már előre ment.
A domb tetején átbukva gondoltam utolérem lefelé Tomit. Abban a hitben voltam, hogy lezárt erdészeti út, behajtani tilos, vasárnap nem jönnek itt az erdészek sem, vagyis megnyomhatom itt lefelé, mert nem kell autóra számítani. (Hát, nem lett igazam!) Jó tempóban vettem a kanyarokat lefelé, ekkor Zoli még 100-150 m-re mögöttem jött, a következő élesebb kanyarban ahogy befordultam ott volt egy autó velem szemben 10-20 m-re és kb.60-nal jött középen és nem is nagyon akart lehúzódni. Ettől megijedtem és mivel az út mellett árok, vagy szintkülönbség volt, a vészfékezés mellett döntöttem nehogy befigyeljek az autó szélvédőjén. A fékek csutkára befogtak először a bringa szépen csúszott is keresztbe, de vagy megakadt, vagy a hátsó fék jobban befogott, mert a megállt és én a testsúlyomnál fogva repültem tovább előre. Az oldalamon átfordultam párszor, majd a hátamon fekve csúsztam az aszfalton az autó irányába közben azon gondolkoztam, hogy az autó vajon megállt e már vagy most fogok nekicsapódni. Úgy kb.40-50 cm-re tőlem állt meg az autó. Ettől egy kicsit begőzölt az agyam, fura mód különösebben nem fájt semmim. Ez után már nem mentünk semerre, hanem hazafelé vettük az irányt bent Komlón elköszönt tőlünk Zoli. Mi meg rátértünk az Anna aknai erdei aszfalt útra itt még volt bőven emelkedő a Béta-aknai elágazóig utána eltértünk a tervtől a Romonyai átkötő úti sár miatt és Árpád -tető felé jöttünk be Pécsre. A Felsővámház utcában Tomitól is elköszöntem, mert ő Uránvárosba ment én meg Kertvárosba. Estére bedagadt a csuklóm és már nem mozgott. Másnap röntgen eredmény: csuklótörés, 2 db kéztőcsont a Sajka csont és még egy kicsi eltört 12 hét gipsz!
Üdv. mindenkinek én csak október leszek megint harcra kész :) !
Lejegyezte: Kónya Tamás
Képek:
Kónya Tamás fotói, összevágott vetítés
.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése