Útvonal: Villány vasútállomás - Nagyharsány - Beremend - Petárda - Kácsfalu (látnivaló csak az Angster iskola által felállított emlékmű a templom mellett) - Pélmonostor - Baranyavár - Főherceglak - Sároknál vissza a határon - Ivándárda (evangélikus templom megtekintés) - Magyarbóly (evangélikus templom megtekintés ami felújított minden porcikájában, és van benne egy Madarász Viktor oltárkép) - Villány vasútállomás
Táv: 83 km Túravezető: Lovas Mónika
A túra útvonala (*.gpx formátumban) letölthető ITT.
Műholdfelvételről megtekinthető ITT.
Képek:
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Drávaszögi túra Villánytól Villányig sok látni- és tudnivalóval a zöld határon át
Ennek a túrának a kulturális célja a Drávaszög-i Kácsfaluban (Jagodnjak) a pécsi Angster József szakképző iskola által kezdeményezett, az iskola lakatos, gépész és hegesztő részlegek szakoktatói és diákjai által elkészített, orgonasípokat ábrázoló, - magyar, horvát, német közéleti és kulturális képviselők által 2016-ban felavatott – Angster emlékmű megtekintése. (Ígérem, ennél hosszabb mondat már nem lesz.)
Rövidebben: Angster József (1834-1918) magyar orgonakészítő mester és dinasztia alapító itt született Kácsfaluban.
A túra kiötlője és vezetője Móni, aki igencsak felkészült és kisebb előadást tartott az Angster dinasztia történetéről az emlékműnél. Köszönjük, Móni!
Többek közt megtudtuk, hogy:
- beházasodhatott volna a híres Párizs-i orgonaépítő családba, aki a Notre-Dame orgonáit is készítette, de ő inkább hazagyalogolt.
- a meghurcolása során saját elkobzott műhelyében dolgozott és az ott felhalmozott, előkészített értékes faanyagból bútorokat, koporsókat, kutyaólat készítettek. Akik jártasak az asztalos munkában, tudják milyen értékes, rengeteg munkával előkészített nemes faanyagról volt szó. Angsterék tudták.
részlet a Wikipédiából:
„Az Angster orgona- és harmóniumgyár 1867–1949 között működött Pécsett, a Mária utca 35. és a József utca 30. szám alatt,[1] melyben a család öt férfi tagja – főként Angster József és fia – nyolc évtized alatt 1300 orgonát és 3600 harmóniumot készített.[2] Az orgonagyárat 1949-ben államosították, vezetőit elítélték és a gyárat bezárták.[3] Az orgonagyár jogutód nélkül szűnt meg, orgonaépítői pályaelhagyóként kényszerültek megélni.”
A Pécs-i Székesegyház orgonája a 100. alkotása volt.
*
A túra során kétszer is érintettük a Bolman emlékművet.
1951-ben állították az 1945-ös Bolmány-i csata emlékére, amely arra emlékeztet, hogy „horvátok szerbek, magyarok, szlovákok, ruszinok feltartóztatták és legyőzték a túlerőben levő ellenséget, megakadályozták, hogy a Duna felé előretőrjön és ezzel meggyorsították a szövetséges seregek győzelmének kivívására a fasizmus felett”.
A magyar szöveg nem véletlenül kezdődik egy Petőfi idézettel, hiszen a csatában nagy része volt a Petőfi-brigád partizán alakultnak, akik nagyrészt vajdasági és szlavóniai magyar és más nemzetiségi származású önkéntesekből állt. A csapat nagy része odaveszett.
*
Kereszteztük az A5-ös autópályát, még talán 10 km sem hiányzik, hogy összeérjen a mi M6 - osunkkal és összekössön az Adriával.
Józsi tudott egy zöldebb utat: Pélmonostor mellett elhaladva, a Šećeransko jezero partján Pélmonostor-i cukorgyár tornya közelében tartottunk egy pihenőt, ahol a Baranyaszentistván (Petlovac) boltjában vásárolt üdítőket (plusz 50 cent palack) (többnyire sör) fogyasztottuk (Miki csak egy felet) Egy hattyúcsapat kíváncsian kijött hozzánk. Józsi-sziszegő hattyú 1:0 lett, mert a hattyú pár fújás után visszaúszott.
Karasica patak partján elhanyagolt, de még jól biciklizhető bringaúton haladtunk és Baranyavár végénél értünk ki.
Igen, ez az a Karasica:
„A Karasica-patak (horvátul: Karašica, régi középkori neve: Karassó-folyó Baranya vármegyében, a Kelet-Mecsek lábánál, Fekedtől keletre ered. A patak forrásától 2 km-t halad délnek, ezután nyugatra indul. Lovászhetény közelében ismét délnek fordul, majd Magyarbólytól dél-délkeleti irányban halad. Illocska után átlép Horvátországba és Pélmonostornál a Bánihegység északkeletnek téríti. A horvát-magyar határ mellett fut végig Kiskőszegig, aholis beletorkollik a Dunába.” (https://helyivilaga.hu/adatlap/karasica_patak/20013)
Főherceglaknál (Knezevo) elhaladtunk egy Szent György ortodox és a Bingen-i Szent Hildegárdnak szentelt templom mellett. Ez utóbbit sajnálom, hogy csak a túrát utólag, gondolatban és térképen végigjárva vettem észre. Főherceglak a Habsburg dinasztia tagjának, Albrecht főhercegnek a tulajdona volt, az ő felesége volt a bajor Hildegárd, aki fiatalon halt meg. Az ő tiszteletére lett a templom Szent Hildegárdnak szentelve. A négy női egyházdoktor egyike. Horvátországban egyedüli neki szentelt templom (Magyarországon tudtommal nincs ilyen)
Biztosan rövidebb lett volna még a település előtt földúton átvágni, de örvendek, hogy ez nem maradt ki.
Főherceglak után mintegy másfél km földesút és immáron legálisan átbiciklizve a horvát-magyar zöldhatárt megérkeztünk Ivándárdára, ahol újabb szép program várt: az evangélikus templom megtekintése. Itt nem csak idegenvezetést kaptunk, többféle hideg üdítővel és pogácsával vártak minket, kellemes meglepetés volt.
A főoltár a híres festményt ábrázoló Utolsó Vacsora, a nagy ovális ablakokon benéző fenyők.
Szomszédban a kisebb katolikus templom.
1946-ban, amikor 83 német családot telepítettek ki a falucskából, a földönfutóvá tett lakosokat a két templom harangja búcsúztatta.
A túra vége felé Magyarbóly evangélikus templomát is útba ejtettük.
A Móni által felkért idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a templomot az összedűléstől az utolsó pillanatokban sikerült megmenteni, központi források mellett Németországban élő Magyarbóly-i elszármazottak és helyi hívek adományából.
Orgonája Bécsben készült, ipari műemlék.
„A templom ékessége a Madarász Viktor által festett, az utolsó vacsorát ábrázoló oltárkép. A Madarász család tagjai pécsi evangélikusok voltak, így sikerült az akkor még ifjú festőtől jutányos áron a képet megrendelni.” (magyarboly.hu)
A sok látnivaló-tudnivaló mellett azért nem mellékesen igazi nyári túrán vettünk részt, majdnem 90 km-es túra után jól esett Villányban a fagyizás.
Lejegyezte: Orbán Jutka
És egy beszámoló a túravezetőtől:
Túra - Angster József - az orgonaépítő jegyében.
Találkozás a Villányi vasútállomáson - a "kis Piroskáról" a "megtűrt" 5 helyett csak úgy hömpölyögtek le a biciklik - legalább 8db... Érkezett még néhány autó, tehát induláskor éppen 14-en voltunk.
Azonnal legyűrtük ama teljes mennyiségű emelkedőt, ami a túra teljes távján fenyegetett volna minket - felbicikliztünk Villányban a főutcán a pincék között - a forgalommal ebben a viszonylag korai órában még nem volt gond.
Tovább Nagyharsányon át Beremendig, ahol az utolsó magyar boltnál a megszomjazottak is, valamint az útra való elemózsiakészletek is feltöltődhettek.
A bolt előtt máris egy igazán csodálatos élményben volt részünk: egy gyönyörű cica és egy kutya egymással összehízelegve!! mutatkoztak be nekünk...még mondja valaki, hogy nincs kutya-macska barátság!
A határon átérve néhányan azonnal meg is kóstolták a híres Petárdai fagyit. Innen majdnem megállás nélkül gurultunk el egészen Kácsfaluig - Angster József szülőfalujáig, a Szt. Vendel templomig, ahol a mester emlékének tisztelegve egy kis koszorúcskát fűztünk rá az Angster emlékmű egyik orgonasípjára, ami után életéből és munkásságából ismerkedtünk részletekkel, miközben pár falattal is erősítettük magunkat. (..ha esetleg kasza és gereblye lett volna a közelben, tudtunk volna a szerszámoknak... feladatot adni...)
Állítólag a templom és a templomban található Angster orgona felújítása elkezdődött már évekkel ezelőtt, erről azonban meggyőződnünk nem sikerült, mert a templom zárva volt. A kulcslyukon belesve sem volt látszata különösebb nagy felújítás irányú igyekezetnek.
Kiüresedő kulacsainkat a nagyon kedves szomszédék kerti csapjánál töltöttük meg. Indulás - kicsit visszafelé, aztán jobbra el - folytattuk tovább utunkat - megszakítva egy pillanatra egy még nyitva levő boltnál némi életmentő hűvös sör beszerzése végett -, Pélmonostor melletti kis tavacskánál egy rövidet pihentünk, frissítettünk, majd néhány km. gurulás után megkerestük-megtaláltuk Sárok határában a "kertek alatti" szabad átjárást Magyarország és Horvátország között.
Következő megcélzott állomásunk Ivándárda evangélikus temploma volt, ahol szintén található egy Angster orgona. Itt következett egy másik lenyűgöző meglepetés - a templomkulcsot őriző házaspár sörkiflivel és hideg üdítővel várt a templomban!!!!!!!!! Ez a cselekedet az életmentésen túl a hely szelleméhez illően példás kifejeződése volt a felebaráti szeretetnek is!
A templomról megtudtuk, hogy víz/beázás elleni alapos védelmet kapott, de egyéb jelentős felújítás nem érte a több, mint másfél százados élete során, ennek ellenére meglehetősen jó állapotban van szép mintájú falfestése és mennyezete, sajnos ez az orgonára már nem mondható el, ő évtizedek óta néma - működésképtelen állapotban. Felújítása az óriási költségek mellett olyan feltételekhez kötött, hogy legyen vállalás megfelelő templomi légköri körülményekre, a viszonylag rendszeres használatra, és pláne a rendszeres karbantartásra. Ezen utóbbiakra sajnos egyelőre nincs kilátás, mert a gyülekezet létszáma a II. Világháború utáni, ismert történelmi viharok következtében olyan mértékben megcsappant, hogy "ember nincs", aki ezekért felelősséget bírna vállalni.
Sok-sok hálás köszönet és elbúcsúzás után tovább, elhaladnánk egy újabb evangélikus templom mellett Magyarbólyban, ami viszont több szerencsével a már-már teljes megsemmisülés határáról nagyon szépen és igényesen fel lett újítva - bár itt az orgona nem az Angster cég munkája, viszont az oltárkép nagy nevű festőnk - Madarász Viktor alkotása. Tehát ide is benéztünk - kissé jobban megfogyatkozott létszámmal, mert voltak, akik "véletlenül eltévesztettek" egy kereszteződést, nem minket értek minket utol, hanem az életmentő hűvös sört árusító boltost... ők már Magyarbólyban szálltak fel a visszafelé menő vonatra, és így a Villányban felszállóknak is nagy segítségükre tudtak lenni.
Olyan nagyon jól sikerült az időzítés, hogy Villányban még egy jó hűsítő fagyira is jutott idő!
Szuper jó túra volt - de hát szuper jó társasággal szuper könnyű szuper jó túrát kreálni...
Soxeretettel - LM
Bejegyzések
