2015.12.30. Évzáró túra a Jakab-hegyre

A túra eredeti kiírása:
"A túra kissé rendhagyó lesz. Első szakasza  nem a hegynek felfelé kezdődik, hanem dél felé. Ezért sajnos nem is lesz olyan látványos és még szépnek sem mondható. Ennek ellenére mindenkit bíztatok a részvételre, mert egy olyan Pálos romot szeretnék megmutatni a túrázóknak, melyről sokan még nem tudnak. A rom nagyon elhanyagolt és nem feltárt. 

Az utunk ezért az Makra dűlőből Új-Patacs felé vezet, majd a Szőlészeti Kutató Intézet szőlősorai után sajnos a 6-os út mentén haladunk, de ígérem csak 10 métert. Innen már családi házak és zártkertek következnek, majd a Cserkúti út végén találkozunk idegenvezetőnkkel, aki pár gondolatot elmond a felfedezésre váró romokról. Ez után már a Jakab hegyet célozzuk meg eleinte jelöletlen turistaúton, majd a Panoráma úton jutunk el a Sasfészekhez, azután pedig a már ismert Jakab-hegyi Pálos templom romokhoz. Innen a szokásos koccintás után a zöld jelzésen indulunk lefelé túránk kiinduló pontjához."

Táv: 13km Szint: 500m 
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Múholdfelvételen megtekinthető itt.

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Földes Csaba fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Speiser József fotói

2015.12.07 Kerékpárral a világ körül, avagy egy 40000 km-es nászút története.

...egy fiatal házaspár kerékpáros élményei, kalandjai a világ körül, 40000 km-en keresztül.

A Vagabond Világjáró Klub szervezésében egy rendkívül érdekes, diavetítéssel egybekötött élménybeszámoló zajlott Pécsett. A teremben teltház volt, a sorok között sok klubtagunk tűnt fel. Az előadók lebilincselték a közönséget felkészültségükkel, lelkesedésükkel, világnézetükkel, közvetlenségükkel.
Gratula nekik!

Részletek itt.
.


2015.12.05. Dél-dunántúli Piros Túra 1. szakasz (GY)

Útvonal: Dóczy Malom - Kőlyuk bg. - Nagymélyvölgy - Kánya forrás - kitérő Fehérkúti kh. - Rábay-fa - Kantavári forrás - Kis-rét - Dömörkapu - Pécsi Állatkert   - Mandulás - Remete-rét - Szentkút harangláb - Szentkúti Erdészház - Magyarürög  Táv: 24 km   Szint: 460m
Túravezető: Rostás László

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt.

Szombaton reggel, a Dél-Dunántúli piros túra első szakaszára 17-en gyűltünk össze a főpályaudvaron.
Borongós, ködös idő volt, és mivel Mikulás nap előtt voltunk egy nappal, ezért a csapat nagy része Mikulás jelmezben vagy legalább sapkában érkezett.
Elindult velünk a busz, én némi izgalommal nézelődtem, mert 3 társunk a Budai-vám megállóban szeretett volna csatlakozni hozzánk.
Megbeszéltük, hogy majd integetek, meg a sok piros sapkát, ruhát úgyis meglátják, tehát nem lesz baj a csatlakozással.
Na de túravezető tervez, sors végez.. ugyanis valóban észrevettük egymást, és bősz integetések közt el is hagytuk társainkat a buszmegállóban, ugyanis nem ott vártak, ahol a busz megállt volna.
Mentségükre legyen mondva, rengeteg távolsági busz állt meg ott, pont az az egy nem, amire fel kellett volna szállniuk.
Nosza, semmi baj, megkértem a sofőrt, legyen szíves, és várjon egy másfél percet, míg elrohanok a lemaradtakért. Megtette, ezúton is köszönöm neki.
Na, most képzeljétek el, én a gyakorlott futó, leugrottam a  buszról, és lélekszakadva visszarohantam a másik megállóba, ahol nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy senki nincs ott :)  Szerencsére csörgött a telefonom, a lemaradt túratársaim egyike volt, hogy menjünk nyugodtan, ők autóval jönnek.
Sprint vissza, ne várjon a busz sokat.. mire visszaértem, alig kaptam levegőt, és szemtanúk szerint nem néztem ki túl jól :)

Na de minden rendbe jött, leértünk a célmegállóba, Kőlyuk betérőhöz, szerelvényigazítás, és itt derült ki, hogy Sz. István, és két társa is csatlakozik hozzánk. Lassan tömeggé nőttünk. Közben megérkeztek az autósok is, és a szokásos csoportkép elkészítése után megkezdtük a piros túra első szakaszát. Nem mentünk sokat az első pecsétért, talán 100 métert.
Dóczy-malom után megkezdtük az emelkedést, de hát a mánfai völgyből fel kellett másznunk Remete-rétre, ez elég sok szinttel járt.

Biztosan szép tájon jártunk, hisz már többször volt mindenki errefelé, és emlékeink szerint van erre mit nézni, de a nagy ködtől most ebből semmi nem látszott.
Azért a Nagymélyvölgy most is szép volt, a vízesések, lépcsők jól látszottak.Itt jött velünk szembe még egy társunk, aki gyalog jött elénk.
Elértük Kőlyukat, fotózkodtunk, megcsodáltuk, mert ez a hely is mindig szép. Haladtunk tovább, közben itt- ott ládáztunk, leginkább én, szép helyeken vannak a rejtések. Forrástól forrásig vándoroltunk, itt egymást érik, de jó lett volna belőle néhány a zalai, zselici szakaszon :) Lassan egyre feljebb emelkedtünk, de a köd sajnos nem ritkult.  Fehér-kút előtt egy kis kitérővel meglátogattuk Balázst, a Fehérkúti kulcsosházban,aki a tájfutók mikulás ünnepségét készítette elő, és a másnapi versenyt. A befűtött házban kicsit elidőztünk, felemlegettük a kéken itt töltött estét, ettünk, majd irány tovább, Dömörkapu felé.
Itt is ládáztam, majd tovább az állatkert irányában, a jól ismert gyalogúton. Közben jött a kisvasút, gyerekekkel, Mikulással, remélem, nem okoztunk nagy törést, hogy nem csak egy mikulás van :)
Az állatkertnél páran elköszöntek tőlünk, ők busszal mentek vissza Pécsre, időre kellett menniük.
Kissé megfogyatkozott csapattal értük el a Mandulást, ahol is a csapat fele szólt, hogy ők sietnének, mert dolguk van, Pécsen.
Így 8 an maradtunk, akik egy kellemes, szintes túraúton elértük Remete-rétet, ahol is ettünk, kicsit pihentünk, majd indultunk tovább, Szentkút felé. Innen már inkább ereszkedve, vagy szintben mentünk, néha azért egy egy kis emelkedő volt még, de ez a szakasz már kényelmes.
Szentkúton megnéztük a forrást, a tornyot, majd tovább az erdészház felé, ahol is a bélyegző hely volt. Mivel füzetünk még nincs, így csak elhoztuk a nyalókát, majd beragasztjuk.
Innen már a bringaúton mentünk tovább, és az első ürögi megállóban megvártunk egy buszt.
Jól sikerült túra volt, örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek, hamarosan találkozunk a következő szakaszon.

Lejegyezte: Rostás László


Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Simon Szilvia fotói
Rostás Laca fotói
.

2015.11.27-29. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (GY) 11. szakasz

Útvonal: 
1. nap: Nádasd - Katafa - Szarvaskend - K - Döbörhegy - Döröske (GCDOR) - Molnaszecsőd - Egyházasrádóc 32 km
2. nap: Egyházasrádóc - K - Ják (GCTJAK) - K - Szombathely Olad (GCSAKI). 31,5 km
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére (gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételen megtekinthető itt.

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap 2. nap
Simon Szilvia fotói
.

2015.11.08. Krndija, Duzluk-Kapavac (GY) - Papuk HR

Túra a Papuk-hegység keleti, Krndija nevű részének legmagasabb, emblematikus csúcsára. Meg két középkori várrom és egy szerb kolostor is vár ránk.

Túraútvonal: Raholca (Orahovica), Duzluk mesterséges tava (250m) - Raholca-(Ružica)vára, kilátó - Óvár (Stari grad) - Kapavac (790m, kilátó) - Međa-nyereg (600m, kilátó) - Péter-hegy (Petrov vrh 700m)- Szent Miklós kolostor - Duzluk, tó Táv: 17km, szintkülönbség kb. 850m (fel és le is)

Nagyon megörültem, amikor megláttam a túrakiírást egy újabb Papuk-hegységbe szervezett túráról.
Évente csak egy ilyen túrára sikerült eddig eljutni. Vagy az időpont, vagy az időjárás nem volt jó vagy nem volt meg a szükséges fizikai erőnlét (ugye a papírkutyák...), ami az ilyen túrákhoz köztudottan szükséges. Ezen az útvonalon tavaly nyáron 35 °C-ban már túráztunk egyet, de a táj és az útvonal annyira tetszett, hogy kíváncsian vártam, milyen arcát mutatja ilyenkor ősszel. November 8. volt a naptár szerint, de az erős napsütés és a 20 °C inkább tavaszra emlékeztetett. Hihetetlen jó időt fogtunk ki, a 36 fős társaság pedig nagyon élvezte a bokáig érő avarban gyaloglást és a napfényt így télhez közeledve. A túra nekem és Janinak - mint inkább biciklitúrázóknak - fárasztó volt, meredek mászások és ereszkedések jellemezték az utat. A megállókban egy egy várromot vagy a szép kilátást csodálhattuk meg. A pára miatt a Villányi-hegységig sem láttunk el, viszont szép volt ahogy a Papuk dombjait az ősz sárga, barna és vörös színekre festette. Élmény volt újra részt venni egy számunkra kihívásokkal teli túrán. 19 km menetelés után az elalvással nem volt gond, a másnapi izomlázzal annál inkább. :)

Lejegyezte: Dr. Tárnai Márta

2015.11.07. Mecsek 1000 (GY-TT)

Útvonal: Hosszúhetény - volt Schóber-malom - Kis-Tóti-völgy - Pusztabánya - Hidasi-völgy - Csurgó - Máré-vár - Pásztor-forrás - Cigány-hegy - Kisújbánya - Püspökszentlászló - Zengő - Hosszúhetény
Rajt, Cél: Hosszúhetény, Nemes János ÁMK és Könyvtár (Iskola), Verseny utca 9.
Táv: (terepen): 25.75 km Szint (terepen): 980 m  Szintidõ: 7.5 óra

Képek:
Keményfi Balázs fotói
.

2015.11.07. Első Zöldkerékpár túra az Ős-Dráván

Eredeti beharangozó:

Részletek itt.
Kedves Pécsi Túrakerékpáros és Környezetvédő Klub!
A blogoldalon olvasott túrajavaslattal élnék, miszerint: Elektromos Közösségi Kerékpár Kölcsönző Rendszerünk bemutatására és kipróbálására szervezett túránk jegyében kívánunk, új alternatívát bemutatni, a térség kerékpáros túráira.


A program keretében elektromos kerékpárokkal tesszük meg a Harkány - Kémes távolt oda-vissza.

Elektromos rávezetéssel ellátott kerékpárjaink használata az újdonság élményét nyújthatja mindenki számára. A rásegítés jóvoltából vissza adhatja a kerékpározás élményét a kevésbé fitt és idősebb, vagy akár a 
mozgástól elhatárolódott embereknek.
A kerékpárok használata ingyenes a túra alkalmával.



Részletes programleírást található az alábbi oldalon: 
http://cityebike.hu/osdravatura/
Eseményünk facebook oldalunkon is elérhető: 
https://www.facebook.com/events/1041858932512051/

Szívesen látnánk önöket és közösségüket szombati túránkon.

Üdvözlettel,
CSISZÁR DÁVID TAMÁS
Marketing koordinátor


Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.


2015.10.25. Szezonzáró teker(g)és

Útvonal: Pécs Pláza (É.-i bejárat) -Pellérd- Görcsöny- Baksa- Kisdér-Ócsárd-(Szava)- Garé -Szalánta- Szilvás- Regenye- Görcsöny - Pécs Táv: kb.55 km   szint : 250m (görcsönyi domb + egy pici)
Túravezető: Kónya Tamás

Az október 25.-én vasárnap tartott túrán a ragyogó napsütéses idő ellenére is csak 4-en jöttünk össze.
Pedig nekem páran még mondták is ,hogy vasárnap legyen ,mert akkor tudnak jönni, na ezek közül egy sem jött.
10 óra pár perckor még senki  nem volt a Plázánál a megadott helyen, először arra gondoltam, hogy nem jött senki aztán meg arra, hogy talán rosszul jár az órám vagy rosszul állítottam át és már itt hagytak. Ekkor megjelent Miki és Attila ami egy kis megnyugvással töltött el. Elég neccesen 10:02 perckor értem csak oda tudom nem szép dolog ha épp a túravezető késik el,de sajnos ez most így történt.
Miki mondta, hogy Jani Pellérdnél csatlakozik hozzánk aki jött is már szembe a kerékpár úton. Szép komótosan megmásztuk a görcsönyi dombot aztán Baksának vettük az irányt, majd Kisdérnek szerencsére nagyon gyér volt a forgalom ezért dumcsizva egymás mellett tudtunk tekerni. Ócsárd után letekertünk Szavára és onnan jöttünk Garéba majd a harkányi út következett, Szalántán megálltunk a Marica mellett a Tom Marketnél ki inni ki enni akart. Utána Szilvásnak vettük az irányt, majd benéztünk Bostára is, mert Mikiék még nem voltak ott.
Bosta egy nagyon kicsi zsákfalu. Aztán Regenyén át visszaértünk Görcsönybe ahol a Göriburi fagyizóban a szokott helyen még ittunk egyet a jó idő őrömére. Jani egészen Pécsig elkísért minket a kerékpár úton és úgy tekert vissza Pellérdre. Kevés volt neki a kilométer vagy csak a jó idő. 
A Plázánál elköszöntünk és szétszéledtünk.
Olyan jól éreztük magunkat ,hogy én még fényképezni is elfelejtettem! Az idővel nagyon nagy szerencsénk volt 16 fok és napsütés, hát nem pont ilyennek kell lennie egy szezonzáró bringázásnak :)

Lejegyezte: Kónya Tamás

Kónya Tamás fotója
.


2015.10.09-11 Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (GY) 9. szakasz

Útvonal: 
1. nap: Nagykanizsa kocsival, tovább a Pördeföldei megállóig busszal. - vasút mentén - K - vadászház - ( kis kitérővel GCFV2) - Szentpéterfölde (bélyegzőhely a bárban) - K - Rádiháza szőlőhegy - Rádiháza (bélyegzőhely Csikós csárda vagy Hotel) - Rádiháza turistaház  Táv: 21,8 km
2. nap: Rádiháza - K - (GCGYEP) - Szentkozmadombja - Zalatárnok (bélyegzőhely Koktél presszó) - K - Csőszi hegy - Pató hegy - Petrikeresztúr - Győrfiszeg - K - Barabásszeg - Kereseszeg - Kislengyel (bélyegzőhely és szállás Malom Turistaház) Táv: 26,2 km
3. nap:  Kislengyel - K - Kustánszeg (bélyegzőhely Lesz vigasz Kocsma) - Kistánszegi-tó - (GCKUST) - Dukajitanya - Erdeifalu - Kerek domb - Babos erdő - Nagyfernekág - Borosán völgyi Szent kút (GCBOV) - Zalalövő Táv: 21,3 km
Túravezető: Miklovich Csilla

A szállások:

Képek:
Nagy Balázs fotói 1. nap, 2. nap, 3. nap
Lovas Ági fotói 1. nap. 2. nap. 3. nap.


Ismét hajnalok hajnalán indultunk, de ez már megszokott. Nagyon messze vannak már a teljesítendő szakaszok. A nagykanizsai buszpályaudvar már mindenkinek ismerős volt. A lényeget tudtuk, merre van a WC, kb. merre van az induló kocsi állás. (N. Balázs meg pontosan beazonosította) és melyik pékség van nyitva. Mintha otthon lettünk volna. A buszról meg rengeteg ismerős dolgot fedeztek fel a többiek, nekem ez nem sikerült, lehet hogy aludtam a múltkori utazásnál? Azért a Pördeföldei elágazást megismertem. Innen pár kilométert még gyalogolni kellett, hogy a kék útvonalára érjünk. Ezeket a plusz kilométereket nem lehet megúszni , még úgy sem, ha van kísérőkocsi, mert ezen a szakaszon volt. Nekem így nagyon kényelmes a túrázás. Legalább ezt is kipróbáltuk és mindenkinek javaslom, hogy ha megoldható kísérő kocsival szervezze a túráit. Igaz nagy luxus és nem egyszerű beáldozható embert találni, de a nehéz csomag sokat tud rontani a kedélyállapotomon. A kísérőn Dodi volt és minden nap logisztikázta az egyik autót a szálláshoz, elintézte a „becsekkolást” és a befűtést, majd elindult bringázni. Általában próbált a közelünkben lenni vagy szembe tekerni a kéken amíg járható volt kerékpárral.
Szóval kezdem az elején Pördefölde elágazásnál csoportfotó és indulás. Az időjárás olyan taknyos volt. Remélem más is arra gondol amire én. Szóval olyan, hogy lóg az eső, de nem esik. Ha meg jön valami lé az is olyan mintha a természet porlasztaná a vízcseppeket. Esőkabát sok, de anélkül meg vizes lesz a ruha. Tehát ez a takony idő. A gombák viszont ezt szeretik ez már a túra elején kiderült. Egy kisvasút mentén vitt az utunk és még nem voltunk a kéken. Ez a vasúti szárny még munkára használatban van fát szállítanak, de az nem derült ki, hogy hová. Sajnos minket nem vitt el, ezért meg kellett tennünk a plusz kilométereket.
Az esőkabátok is előkerültek, persze csak a lányoknál a fiúk ilyen ködszitálást még nem tekintik csapadéknak.
Nézegetem a képeket és elveszítettem a fonalat. Gőzöm nincs, hogy mi volt Kámaháza puszta környékén. Lehet hogy semmi, ezért nem jut eszembe semmi. Jártunk ott ez biztos, mert van róla fotódokumentum.
Szentpéterfölde környéke már eseménydúsabb volt. Nagyon gyönyörűen karbantartott rét, pihenő, tó, vadászház. Igazán idilli környezet kiránduláshoz. A vadászháznál valami eseményre készültek, ezért kicsit letértünk arra felé. Óriási agancsokat aggattak oszlopokra és dekorálták a környezetét. Valami bírálat félére készültek, meg nagy banzájra a vadászházban. Tudnak élni az biztos.
Szentpéterföldére beérve mindent zárva találtunk, nincs élet a faluban. Itt is van pecsételő hely, de Rádiházával közösen, ezért nem nagyon keresgéltünk. Inkább a buszmegálló házikójában nekiálltunk ebédelni. Itt már Dodi is velünk volt, mert a falu előtt találkoztunk. Jó volt hogy így együtt a csapat. Pihentünk, ettünk, tájékozódtunk és indultunk tovább.  Életnek nyoma sem volt, biztosan a rossz időjárás rovására írható, de hogy a kocsma is zárva az azért már gyanús.
A túraleírást mindig úgy írom, hogy közben nézegetem a képeket. Nem stimmelt N. Balázs és K. Balázs fotó sorozata. Hát mert most esett le, hogy K. Balázs reggel nem jött velünk, mert halaszthatatlan dolga akadt Pécsen. Kb. 12 körül indult utánunk busszal és erőltetett menetben szándékozott megtenni az első napi távot. Jelentem sikerült neki. Azt hiszem azért is tetszik ez a kékezés, mert olyan sokféle és olyan sokféleképpen lehet megcsinálni a túrákat. Ezekre a napokra azt hiszem senki nem mondhatja, hogy sablonos.
Megint jártunk szőlőhegyeken és többször eszembe jutott K. Balázs, mert tudom, hogy Ő is nagyon szereti ezeket az öreg présházakat. Mi még világosban csodálhattuk meg a múltat időző épületeket, de Ő már sötétben járt azokon a tájakon és persze sietve.
A Tófeji-hegyen egy óriási szőlőprésnél találtunk útbaigazítást egy kápolna felé. Nagyon lazán voltunk, mert senki nem fáradt még el, nagyon jó időben voltunk, az esőtől sem kellett már tartani, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a kápolnát. Szépen rendbentartott épület volt és a környezete is turistáknak való. Pihenőhellyel, diófával, jó kilátással. Itt elidőztünk, kicsit falatoztunk, diót törtünk (már aki tudott, ez ilyen környezetben férfi munka). Elindultunk vissza a szőlőhegyen. Ezen a részen nagy  élet volt. Kicsit később szüretelnek, mint itt nálunk Baranyában és Gecse Csabáéknál arra készültek. Azért volt idejük minket meginvitálni egy kóstolóra és pince nézőre. Nagyon hangulatos és óriási boltozatú pincéje van Gecse Csabának és persze a bor is finom amivel kínálta a csapatot. Kiderült róla, hogy abban a lovardában lovász ahol a szállásunkat foglaltuk Rádiházán.  Nem csak lovász, hanem betöri a lovakat, ha ezt így mondják szakszerűen. Azt mondta, hogy már elege van abból, hogy állandóan ledobálják a lovak, de hát ez egy ilyen szakma, olyan ledobálós.
A szőlőhegyből már hamar leértünk Rádiházára, ahol Dodi kalauzolt minket a szálláshoz. Ez egy szocreál stílusú turistaház ami számunkra minden igényt kielégítő volt. Tiszta ágy, meleg helyiségek, forró víz a tusolóban, free wifi. Korán érkeztünk, ezért volt időnk kocsmázni és persze ott kell pecsételni is. Nagyforgalmú vendéglátó egység és még a szőlősgazdánkkal G. Csabával is összefutottunk. Amikor meguntuk az italozás elmentünk megnézni a lovardát. Itt tenyésztéssel foglalkoznak, ezért minden karámban volt kiscsikó. Egy városi lánynak ez nagyon nagy élmény. Sok időt eltöltöttünk itt, már csak azért is, mert nagyon nagy volt a lovarda, több talán négy istállóval.
Lassan elérkezett a vacsora ideje. Azt nem mondom, hogy rossz volt, mert finom volt, de még nekem is kevés. Pedig én egy menüt kétszerre szoktam megenni. Akkor ez mekkora a adag lehetett, képzelhetitek. Szóval az ár-érték arányi igen rossz volt. Spongyát rá.
Vacsora időre K. Balázs még nem érkezett meg, ezért az adagját elcsomagoltuk. Már besötétedett, mire megékezett.
Sokáig beszélgettünk és ahogy szoktuk már elkezdtük tervezgetni a következő szakasz. Mindig fontos szempont, hogy lehetőleg mindenkinek megfelelő időpontot találjunk, mert úgy jó, ha sokan vagyunk. Én megint kezdtem bealudni a beszélgetős duruzsolásba és ez olyan nagyon finom. Mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki. Meleg szobában, takaró alatt, barátokkal együtt lenni, kicsit elfáradtan, élményekkel telve, lassan bealudni ez a sok jó dolog közül az egyik.
Másnap reggel csoportképet készítettünk és ismét átmentünk az istállókhoz, mert K. Balázsnak nem volt alkalma megnézni. Többiek sem bánták azt hiszem, mert nagyon hangulatos a sok szép ló és csikója között bóklászni. Aztán elindultunk kis a faluból és K. Balázs pecsétel, mert nála elmaradt a rádiházai kocsmázás és itt a falu végén is volt egy láda kihelyezve bélyegzővel.
Görbőpuszta felé bevettük magunkat az erdőbe, ami  nem sokáig tartott, mert hamar kiértünk Szentkozmadombjára. Elég sűrűn lakott rész ez a Göcsej. Szentkozmadombján egy kápolnát átalakította buszváróvá, meg valami iroda félévé. Mellette meg nagyon szép játszótér és pihenő található. Nagyon hangulatos kis környezet, de nem pihentünk sokat, mert senki nem volt fáradt.
A faluból kiérve a temetőben még látható egy kápolna, de utána hosszú autóúton mentünk. Ezt igen-igen utálom, de Zalatárnokra csak ezen az úton juthattunk el és ez a település nem kihagyható, mert pecsételő hely.
Az első magyar áruházlánc boltjában bevásároltunk. Igen furcsák vagyunk, amikor egy csendes falusi boltba beszabadulunk 6-8-an és össze-vissza járkálunk, mert valójában nem tudjuk, hogy mit akarunk. Én konkrétan a Tesco áruválasztékát akarom, és mikor rádöbbenek, hogy közel nem olyan akkor összevásárolok minden felesleges dolgot (puszedli, csoki, nápolyi stb), ami persze mindig elfogy. Akkor lehet, hogy nem is volt felesleges?
A bolt után megálltunk egy templomnál, melynek az a nevezetessége, hogy Deák Ferenc szülei újítatták fel és itt nyugszanak. Bemenni nem lehetett, ezért tovább indultunk a településen felépített veremházak és pálinkafőző kunyhókhoz, ahol a ferde padokon és asztalokon tízóraiztunk. N. Balázs próbálta felfedezni a pecsételő helyet, de nem lelte, mert megszünt a kocsma. Mi legyen ilyenkor. Marad a bolti pecsét, de ki menjen vissza? L. Ági és N. Balázs vállalták, mint igazi hősök.
Ha még nem említettem az idő most nem takony volt, mert csapadék semmilyen formában nem jött az égből, de barátságosnak egyáltalán nem nevezném. Olyan borongós, szomorkás igazi őszi idő volt. Ilyenkor nem is lehet sokáig ücsörögni és falatozni, mert a hideg olyan alattomosan bekúszik a ruhák alá és olyan reszketővé tesz, legalábbis engem. Amikor már reszkettem, akkor elindultunk tovább, mert a pecséteket is megszereztük, a kunyhókat is megnéztük (csak kívülről, mert lakat alatt tartják őket).
Szóval elindultunk tovább és ha még nem említettem, akkor most mondom, hogy rengeteg szelídgesztenye van a környéken és már az előző nap is szedtünk, de ma  pl. a Csőszi hegyen rengeteget összegyűjtöttünk, mert az esti szálláson van konyha és terveink szerint nagy lakomát csapunk. Valamikor előkerült a vászonszatyor is, mert gombapaprikás vacsora ígérkezik, sült gesztenye desszerttel. Dodi volt a beszerzőnk a gombán kívül az összes hozzávaló csak a civilizációban beszerezhető.
Ismét nagyon sok szőlőhegyen keresztül vezetett az utunk, ahol sok-sok régi házat csodálhattunk meg. Egyik másik igen elhagyatott és sajnos sejthető a sorsuk. Pató-hegy egy nagyon jól kiépített és gondozott szőlőrész, szinte már falu. Nem is tudom, hogy melyik településhez tartozik. Megpihentünk egy kereszt mellett, tovább indultunk. Itt is szedegettük a szelíd gesztenyét a zsebeinkbe. Még szerencse, hogy sok embernek sok zsebe van, így lesz elég sütnivalónk.
A hegyről lefelé a szurdokban egy fa szállítójármű az agyagos talajba óriási vájatokat jár ki. Tudom, hogy az kellene írnom, hogy ronda, mert az is, de mégis volt valami szép benne, ahogy a kerekek mély bordázata megrajzolta az agyagot.
Beértünk Petrikeresztúrra, majd Győrfiszeg és a Dodi még nincs sehol? A faluból kiérve még sokat mentünk, míg találkozott a gyalogos csapat a kerékpárossal.
Néhol nem túl jó a jelzésfestés ezen a vidéken, de mi nem nagyon tudunk eltévedni, mert rengeteg kütyü segíti a tájékozódást. Dodinál viszont nincs semmi és a jeleket követi, na egy helyen kissé megvezették a jelzések. Azért sikerült összejönnünk és Győrfiszeg után már együtt mentünk. Itt már kerékpáros idegenvezetéssel, mert Dodi már lejárta ezt az útszakaszt. A Bőrhidi dűlő rétjén még kicsit szétszéledtünk gombakeresés miatt, mert mindig attól félek, hogy éhen maradok és féltem, hogy kevés lesz a szatyor gomba ennyi embernek. Igaz most tésztát is főzünk hozzá, nem úgy mint a múltkor.
A Barabásszegi kocsmában kicsit italozunk, melegedünk . A faluban építettek egy hangulatos turista pihenőhelyet amit körbenéztünk. Pár tanácsot tudnánk adni a további fejlesztéshez, mert jó a koncepció csak megakadtak vele. Egy kis róka figyelte a bóklászásunkat és igen bátor volt. Sokszor jut eszembe ilyenkor, hogy veszettek, de rá kell jöjjek, ezek az állatok már urbanizált rókák és nem félnek az embertől, mert itt élnek közöttünk.
Becsvölgye felé tovább betonon mentünk kellemes lejtős útvonalon. Vörösszeg határában elváltunk Doditól, mert a további kék útvonal már kerékpárral nem járható.
Kereseszegnél sok régi elhagyott házat találtunk. Ez olyan elhagyott falu féle, de azért egy két házban még volt élet. Egyiknél születésnapi partit tartottak, melyre meg is invitálták csapatunkat. Persze elfogadtuk a meghívást pár pohár bor erejéig.  Nem időzhettünk sokáig, mert nem a borkóstolás volt az aznapi feladat, hanem a kék túra ezen szakaszának leküzdése.
Kislengyel előtt Dodi várt minket és a szállásunkra kísért, ahol már befűtve várt minket egy régi malomból kialakított turistaház.
A közelben láttunk egy működő olajkutat és úgy döntöttünk, hogy annak ellenére, hogy a harmadik nap útvonala arra halad mégis megnézzük előbb, mert a következő napra igen rossz idő ígérkezett és akkor senkinek nem lesz kedve kutazni.
Én azt hittem, hogy Magyarországon az olajkitermelés teljesen megszűnt erre ott volt előttem egy működő. Hogy környezet szennyező vagy sem azt mindenki döntse el a képek alapján, hogy tűzveszélyes-e azt meg döntse el a katasztrófa védelem, nekem érdekes látvány volt minden rondasága ellenére.
Visszatérve a malomba nekiálltunk a vacsora előkészületeinek. Volt aki a gesztnyéket vagdosta be, volt aki gombát tisztított, hagymát pucolt. Edényből, tányérból és evőeszközből elég rosszul ellátott konyha volt, de egy ilyen nagyon kreatív csapattal mindent megoldottunk. Pazar vacsora kerekedett és mindenkinek jutott bőséggel a gombából. Utána pedig babráltuk a sült gesztenyét és beszélgettünk sokáig.
A pecsételést szerencsére a szállásunkon lehetett megoldani egy nagyon-nagyon kopott pecséttel. Megérett a cserére. Remélem N. Balázs jelezte ahová szükséges, mert Ő ért ezekhez a dolgokhoz, és ha soha nem szól senki, akkor egyszer csak láthatatlan lesz a lenyomat.
Harmadik nap már esőben indultunk. Fúj, utálom. Kustánszeg felé vezetett az utunk az olajkút mellett. Még jó, hogy előző nap megnéztük. A tó bizonyosan szép, de ilyen időben nem az igazi. De a gombák ellenben gyönyörűek. Rengeteg mesegombát (légyölő galóca) láttunk a harsogóan zöld fűben.
Azt hiszem ennek a napnak a leírását nem tudom hosszúra fogni, mert eső és eső és eső. Persze gyönyörű erdőrészek között vitt az utunk, de mégsem adta azt az élményt, amit egy napsütéses őszi túra jelenthetne. Ez nem panasz, vagy mégis. Azt mondta egyszer egy túratársam, ha majd már annyit mentem, mint Ő akkor lesz esélyem esős túranapokra is. Akkor most szeretném jelezni, hogy elegem van az esős túranapokból. Idén kijutott belőle.
Szóval mentünk, mentünk, az esőben és ha már a szépséget nem vettem észre gondolták az útépítők, majd észreveszem a rondaságot. Ezt nem lehetett nem észre venni. Nagyfernetág előtt óriási erdőírtás, útépítés, földtúrás. A kék jelzések eltűnve, hatalmas sár amerre a szem ellát. Persze ez csak nem marad így. Elkészül az út, felfestik az új jelzéseket és visszaáll a régi rend. Nekünk sikerült a közepébe gyalogolni. Mondtam, hogy azért szeretem ezt a kéktúrázást, mert mindenféle történik velünk. Hát ez is megtörtént. Holdbéli tájat csináltak a zöld természetből.
Lementünk még a Borosán völgyi szent kúthoz, ami az eső ellenére is magával ragadó volt. Kálvária volt kiépítve. Minden stációt egy-egy család hozzájárulásával  jelenítettek. A forrás környezetét pedig úgy építették ki, hogy istentiszteletek tartására is alkalmas lehet.
Ez után már ismét csak az esőre koncentrálhattam és hamar beértünk Zalalövőre. Az ismerős kocsmában várakoztunk, míg Dodi elvitte a csapat egyik felét a kocsijukhoz.
Ismét vége egy szakasznak. A füzetemben már csak 7 pecsét hiányzik. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam arra, hogy ilyen jó csapattal ilyen jól tudom teljesíteni a Dél-dunántúli Kéktúrát. 

Lejegyezte: Miklovich Csilla
.

2015.10.03-04. Nem kell futni - bringázni kell...... és közben tájékozódni!

Eredeti kiírás:

Nem kell futni - bringázni kell...
... és közben tájékozódni!

Ennek a különleges tájékozódási sportnak a kipróbálására lesz lehetőség a Mecsekben 2015 október 3-4-én, ahol a Mecsek Kupa tájfutó versennyel egy időben és azonos terepen kerül megrendezésre külön kiírás szerint a tájkerékpár középtávú országos bajnokság. A versenyről információk a http://www.tajfutas.maccabi.hu/index.php/hu/mtbo-kozeptavu-ob honlapon találhatóak.
A "verseny" ne ijesszen meg senkit, van NYILT kategória is, ahol bárki elindulhat aki szeretné kipróbálni ezt az érdekes sportot!
Figyelem!
A tájfutó versenyekre előre kell nevezni, mert annyi térképet nyomtatnak ahány induló van, olvassátok el az infókat és figyeljetek a határidőkre!

További infók a tájbringáról:

Beszámoló:

A hét végén rendezett Mecsek Kupa nemzetközi tájfutóversenyen (még spanyolok is voltak!) K. Tamás és A. Csongor képviselte túrakerékpárosokat. A tájékozódás szempontjából igen nehéz karsztos-töbrös terepen mindkét napon sikeresen teljesítették a pályát. A tájfutó verseny után mindkét nap délutánján egy Baranyában eddig még nem látott érdekesség színesítette a programot: a futókkal azonos terepen megrendezett tájékozódási kerékpárverseny, magyarul: "tájbringa". 
Idézzük fel a résztvevő szavaival:

Tájbringa?

Ezt még soha nem próbáltam, de ha már itt van nálunk a Mecsekben, akkor ezt nem lehet kihagyni! Az első próbálkozás eléggé sokkoló élmény volt: gyorsvonati sebességgel jött szembe a terep és csak kapkodtam a fejem, hogy hol vagyok… sikerült is néhány fölösleges kerülőt tennem. Nagyon nehéz volt kezelni a térképet, mert az A4-es térképlapon a keresztül-kasul húzott halvány lila vonalak szabásmintát idéző képet mutattak, a kormányra szerelt térképtartóban hajtogatni nem lehet (a futásnál bélyeg méretűre szoktam hajtogatni a térképet). A tájbringásoknál profi megoldás erre egy extra erős mágnes ami jelzi az utolsó pozíciót. Nekem ilyen nem volt, de második napon már készültem: vittem egy kihúzófilcet és folyamatosan jelöltem az átmeneteknél követendő (kiválasztott) útvonalat. Ez segített. Így már jól ment, be mertem vállalni bonyolultabb, de az energia szempontjából optimális átmeneteket.

Még egy szó a bringáról:
Elolvastam a tájbringa honlapon a felszerelésről szóló leírásokat és a rajtnál is láttam: ez egy olyan klub ahova a belépő a sok nullás árcédulával dekorált bringa…
Na, én ehhez képest a téli használatra félretett, a múlt század 80-as éveiből származó ócska túragépemmel álltam ki. Ennek ugyan nincs teleszkópja (akkor még azt sem tudtuk, hogy az micsoda) de legalább terepgumik vannak rajta.
Érdekes még az áttétel: a "csoda" bringákon olyan áttétel van. hogy a falra is föl lehet velük mászni. Nekem egyszerűbb volt a meredek emelkedőkön tolni (igaz nem is cseréltem le délelőttről a tájfutó cipőmet ) A profi terepbringának igazából csak a lejtőn láttam a hiányát: teleszkóp híján ugrált alattam a masina, ezt térddel és könyökkel rugóztam ki – mint annak idején. Tulajdonképpen a régi terepszingós versenygépemmel akartam kiállni. Ennek mindenki a csodájára járhatott volna! (muzeális darab) és az egy jó könnyű gép - elő is kerestem a pincében - de hát hol van ma már a szingó*?

Végül is mindkét nap végigmentem a pályán és a sportági szabályokból adódóan (külön életkori csoportban indulnak a résztvevők 16-18-21-35-40-45-50... évesek és így tovább) még az is megtörtént, hogy a végén dobogóra állhattam mint a magyar bajnoki futam bronzérmese.
(ööö... szerencsére nem volt több résztvevő a korosztályomban :-))

*fiatalabbaknak: szingó = a múlt század második felében használatos nagynyomású kerékpárgumi.

Lejegyezte: A. Csongor






2015.09.26. KulTúra (Kerékpáros)

Útvonal: Pécs - Kozármisleny - Újpetre - Palkonya - Villánykövesd - Kisjakabfalva - ugyanez visszafelé, Villánykövesdi pincelátogatással.
Táv: 74 km Szint: 250 m

Program: Az útvonal az unalmas és megszokott: lefelé hátszeles, visszafelé szembe szeles. A megállók és a program, azonban kivételes.
Kisjakabfalva közelmúltban felújított közösségi háza, a Fehér Ház méltó helye lett a település rendezvényeinek. Az épületben látható egy képsorozat, arról milyen is volt régen a község. Ide is bekukkanthatunk. Ezt követően a Konrád házat nézzük meg vezetett „túra” keretében. A ház korhű berendezése és hangulata a Somogyi család történeteivel adja vissza igazán a képet egy mezőgazdaságból élő, a jelenleginél sokkal népesebb sváb faluról. A ház istállója is tartogat meglepetéseket, lovaskocsikkal, falóval és talán igazi lóval is találkozhatunk.
Következő megállónk a Villánykövesd védjegyévé vált pincesoron található Láng Pincénél lesz, ahol fröccsel és zsíroskenyérrel várnak minket. Aki többet szeretne fogyasztani, annak javaslom a bor elvitelre történő becsomagolását, azaz palackban is lehet vásárolni. Aki pedig helyben szeretne többet kóstolni, annak hazafelére javaslom a vonatot, mely kétóránként megy Pécsre. :)
A hazaút is ugyanazon az úton vezet, de aki bírja és kedve van, az mehet Bóly felé is kerülővel.
A visszaindulás a hangulattól függ, késő délutánra tervezem.

Túravezetőként nem kicsit aggódtam az időjárás miatt. Vasárnapra tűztem ki az esőnapot, de akkora sem ígértek jobb időt. Közvélemény-kutatás után az elszánt kemény mag azt mondta, hogy kicsi esőt túlélünk, induljunk. 9 órakor nyolcan gyűltünk össze a 48-as téren, eső nem esett.  S. Attila és felesége a kozármislenyi körforgalomnál. R. Laca pedig Újpetrén csatlakozott. Marcelláék Bólyból, L. Móni pedig Szederkényből indult, így velük Kisjakabfalván találkoztunk. Útközben csak annyi időre álltunk meg, hogy bevárjuk egymást. Lefelé kis hátszél segítette a csapatot, egyszer kicsit eleredt, de nem volt vészes,  a rutinosabbak felkészültek mindenre. Újpetre felé haladva látszott, hogy a felhőzet nem olyan egységes, hogy nagy zuhit kapjunk.  Ha lefelé megússzuk, akkor visszafelé sem lehet gond, legfeljebb vonattal jövünk haza.
Kisjakabfalvára érve a Konrád háznál már lélekmelegítővel várták a csapatot. Nem hitték el, hogy ilyen időben is letekerünk. :) A házat a Somogyi család egyik tagja, Somogyi József mutatta be. Mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozik, több cikluson keresztül volt a falu polgármestere, jelenleg önkormányzati képviselő. Testvére, dr. Somogyi László, a ház tulajdonosa pedig orvos, szintén önkormányzati képviselő. József három órán keresztül mesélt a családjuk, a ház és a falu történetéről. Azért csak ennyit, mert a program másik részére is oda kellett érnünk. Pár mondatban le sem lehet írni, hogy ez a ház, mely majdnem az enyészeté lett mekkora munkával, szívvel-lélekkel lett felújítva és berendezve, energiát, pénzt nem kímélve. Azt hiszem ez pár sorból és néhány képből nem is derül ki, csak ha valaki személyesen is meglátogatja. (www.konradhaz.hu, előzetes bejelentkezéssel bármikor látogatható). Tájházban már szinte mindenki volt, de a személyes történetek, azok amelyek feledhetetlenné teszik a látogatást. Hihetetlen gazdagon berendezett szobákban a hétköznap használatos korabeli eszközöktől kezdve, a kézzel egyedileg festett falmintákon és felújított freskón keresztül a lovaskocsik és mezőgazdasági felszerelések gyűjteményéig annyi mindent láttunk, hallottunk. Szinte minden tárgynak története van. Személy szerint én még elnézelődtem volna a családi fotókon, a bútorok faragásán, a térképeken.  Zárásként egy pohár bor kíséretében még bevezetést kaptunk a szürkemarha tenyésztés rejtelmeibe, majd rövid látogatást tettünk a felújított Fehér Házban, mely a falu közösségi életének helyszíne (falunap, szüreti bál. Elszármazottak napja, gyerekprogramok). Megköszönve a szíves vendéglátást és az idegenvezetést (volt is mit, mert a belépő árát nem kellett kifizetni) elindultunk Villánykövesdre, az alsó pincesoron található Láng Pincébe. Láng Zsolt és Roland fiatal borászok egy hármas borkóstoló keretében adtak ízelítőt boraikból. A zsíros kenyér és borok elfogyasztása megtette a hatását, a csapat hangulatát tovább emelte és erőt adott a hazaútra. A pincében üdvözölt minket a falu polgármestere, Róth Ervin.
Pécsiekre hosszabb út várt és a korai sötétedés miatt fél 5 körül sajnos haza kellett indulnunk, bár szívesen kitöltöttünk volna még néhány üveg bort. A szederkényi és bólyi különítménytől elköszönve elindultunk. Hazafelé sem áztunk meg, kicsi szembe szél volt, de mindenki rendben hazaért.
Köszönöm a résztvevőknek, hogy a kiszámíthatatlan idő ellenére ennyien eljöttek.
Örültem, hogy az őszi túranaptárhoz idén is hozzá tudtam tenni egy tartalmas programot.



Lejegyezte: Dr. Tárnai Márti


2015.09.20. Tekerjünk, hogy tekerhessünk - avagy kerékpárút Pécsvárad és Bátaszék között?

Az eredeti kiírás



A túra előtt két héttel megkeresett F. Kati, hogy a  "Tekerjünk, hogy tekerhessünk" rendezvényre a Pécsről jelentkezőket vezessem le az indulás helyszínére, Pécsváradra illetve intézzem a jelentkezést a csapat nevében. A rendezvényen, annak célja miatt egyébként is részt vettem volna,  így szívesen vállaltam a feladatot. Jelentkező is volt bőven, szépen alakult a csapat. Az már látszott napokkal a túra előtt, hogy az idő pont addigra fog elromlani. Reggel 7.30 kor találkoztunk a Budai vám - Tesconál, végül hatan indultunk neki, további négy fő Pécsváradig autóval jött. Hiába bűvöltem már kora reggel a radarképet, nem lett jobb. Túravezetőként nem tehettem meg, hogy papírkutya módjára, megijedve egy kis esőtől lemondom a vezetést. A csapat ugyan megfogyatkozott, de lelkesen vágtunk neki a távnak. Annyira nem is volt vészes, fázni nem fáztunk, az eső sem esett annyira. Pécsváradon már fogadtak minket a szervezők. Az egyre jobban zuhogó eső ellenére egyre többen jelentek meg, mert ugye akkor kell tekerni, amikor jól esik. 9 órakor el is indultunk, a szervezők kísérőkocsival jöttek, biztosítva a szervizelést illetve ha valaki elfáradna az beülhetett a falubuszba. Első megállónk Lovászhetényben volt, ahol a kultúrházban kicsit melegedhettünk, szárítkozhattunk. Az eső elállt, kezdett világosodni, felcsillant a remény, hogy az előttünk álló pár tíz kilométert nem szakadó esőben fogjuk megtenni. A következő megállónk Erdősmecskén volt. Jeges tea helyett forróval vártak minket, zsíros kenyér és kalács kíséretében, sőt még a diófa termését is megdézsmáltuk, közben pedig kiteregettünk a biciklikre. Dimbes-dombos útvonal harmadik betérője Feked volt, a tea és a zsíros kenyér mellett még stifolder is jutott. Megtudtuk, hogy évente egyszer Fekeden stifolder fesztivált rendeznek. Szebénybe vezetett tovább az utunk. A főútról bevezető út a csapat egyik másik tagjának mumus volt. Végül legurultunk a faluba egy pogácsa és tea erejéig, aztán kaptattunk vissza szépen a főútra. Bevárva a folyamatosan növekvő létszámú csapatot (kb. 50 fő) az elágazótól legurultunk Véméndet elkerülő úton egészen Palotabozsokig. Itt csatlakoztunk a Bátaszék - Mohács útvonalon érkező legalább 100 fős csapathoz. Talán ők reggel egy fokkal jobb időben indultak, így nem rettentek meg az időjárástól. Palotabozsoktól rendőri felvezetéssel mentünk Véméndre, a sportcsarnokhoz, ahol a szépen faragott székelykapu előtt összeálltunk egy csoportképre, már amennyire lehetett. A sportcsarnokban megkaptuk jól megérdemelt ebédünket egy tál gulyás formájában. Pár szót tudtunk váltani a szervezők közül Véménd Polgármester Asszonyával és R. Tamással, aki a pécsváradi csapatot végigkísérte. Megköszöntük, hogy részt vehettünk a rendezvényen és kifejeztük reményünket, hogy jövőre is jó lenne egy ilyen találkozó.  A sportcsarnokban még folytatódtak a programok, nekünk azonban el kellett indulni visszafelé B. Frigyes által megtervezett erdei aszfaltos úton. Szép útvonalon jöttünk, az erdő csöndes volt, hosszú kaptatók és lejtők váltották egymást. V. Ferinek majdnem sikerült két őzet felültetni a kormányra, épp előtte suhantak át. Egyébként belefutottunk kicsit az erdőlátogatási tilalomba is, lévén, hogy vadászszezon van. A 6. sz. főútra értünk ki, kicsit gurultunk rajta, majd a régi hatoson folytattuk az utat Pécsváradig. Innen négyen mentünk tovább Pécsig, az utolsó néhány emelkedő már igazán nem hiányzott, mivel a jó öreg, minden jóval felszerelt, nehéz bringámmal voltam. Nekünk kb. 108 km lett a vége, nagyon elfáradtunk.
A reggeli kellemetlen időjárás ellenére egy nagyon jól sikerült rendezvény részesei lehettünk, a szervezésben sem volt hiba. Jó volt látni, hogy a használaton kívüli kerékpárutak kialakítása, mint cél ennyi embert megmozgatott a térségben és 17 település fogott össze az ügy érdekében. A résztvevők létszáma egyértelműen a kerékpárút megépítése iránti igényt igazolja, nem beszélve arról, hogy a projekt megvalósulása a falusi turizmus fellendítése szempontjából is fontos lenne. Reméljük, hogy jövőre is megrendezésre kerül ez a kerékpáros találkozó és egyszer a kerékpárutak avatása lesz a program.

Lejegyezte: Tárnai Márti

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
.

2015.09.19. Kerékpártúra Eszékre

Útvonal: Nagyharsány - Beremend - Bolman - Jagodnjak - Novi Ceminac - Dárda - Bilje - Eszék, ugyanerre vissza, + Petárdán megálltunk fagyizni.

A túra útvonala térképen: https://www.endomondo.com/users/6620357/workouts/604534103

Táv: 110 km szintemelkedés 0 m

Túravezető: Csiszár Gábor


Szeptember 19-én kerékpártúrát szerveztünk Eszékre.

Mivel jómagam igencsak régen jártam már errefelé, így elsősorban a városnézés volt a cél. Úgy terveztük, hogy legalább 3-4 órát szeretnénk Eszék városában tölteni és ott rendesen körülnézni.


Szép, őszi, napsütéses időben, 8 fővel indultunk neki eszéki túránknak.
Előző nap felmerült, hogy a migráns helyzet miatt meg kell változtatnunk a kiírt túraútvonalat magyarországi  körútra. Szerencsére jól döntöttünk az eredeti program mellett maradva annak ellenére, hogy Beremenden egy bácsika azt kérdezte, hogy miért megyünk a határ felé, hiszen az le van zárva. Láttuk a várakozó buszokat, amik a migránsokat várták, hogy elszállítsák őket. Abban persze kissé bizonytalanok voltunk, hogy hogyan jutunk vissza Magyarországra, hiszen kérdésünkre, hogy visszafelé nem lesz-e  a határ zárva, a határőr nem tudott válaszolni. Erre az esetre is volt forgatókönyvünk, Drávaszabolcs felé jöttünk volna haza. Túravezetőnk ebbe bele is ment, így gyors személyi igazolvány ellenőrzéssel átléptünk Horvátországba. A helyzet miatt szinte nem volt jármű az úton, úgy tudtunk kerekezni, mintha autóktól elzárt bicikliúton mennénk.  Nagyon sok szemetet láttunk viszont az út két oldalán a határ közelében, amit a migránsok hagytak ott maguk után.
Cs. Gábor túravezetőnk, igazi túravezetőhöz méltóan segítette egyik társunkat. Egymás mellett kerekezve, folyamatos biztatással segítette a tempósabb haladását. Könnyed, 3 órás tekeréssel – melybe pihenőket és fényképezést is beiktattunk - értünk a déli órákban Szlavónia legnagyobb Dráva parti városába, Eszékre. Miután végigtekertünk a város korzóján, amely tele volt éttermekkel és felszabadult emberekkel, a gyalogos-kerékpáros Dráva-híd tövénél megálltunk ebédelni, majd ezután következett a városnézés.
Az Óvárossal, a város legöregebb negyedével kezdtük. Az Óváros szerves része a XVII. században épült vár, mely védett műemlék. Az alatta húzódó óvárosi várkapu bejáratán és környékén felújítás zajlik. Ez nagyszerű dolog, hiszen nagyon sok helyen még látni az épületek homlokzatán a délszláv háború lövésnyomait – bár ezeket valószínűleg itt-ott tudatosan is meghagyják.  Az Óváros szívében helyezkedik el a Szentháromság tér, mely nevét a középpontjában található Szentháromság szoborról kapta. Körülötte pompás épületek és szabadtéri kiülős étterem várja a turistákat.
Ezek után kapaszkodtunk fel a várfalra, ahol nagyon szép kilátás nyílt a várra,  a Drávára és a folyópartra. Itt is nagyon szép fényképeket készítettünk. Az Óvárost elhagyva gyönyörű úton, régi, szép, patinás felújított épületek mellett jutottunk el a város új terére a Stracenica térre, melynek közepén látványos szökőkút áll. A tér mellett található a város jelképének számító Szent Péter és Pál templom, melyet szerencsére belülről is meg tudtuk csodálni. Érdekessége, hogy a templom harangtornya 90 méter magas, és 3.000.000 vörös téglából építették. A helyi Konzum áruházban feltöltöttük magunkat egy kis édességgel, rizses csokival. Ezek után még egy kis pihenésre, fürdésre is hagytunk időt a Dráva északi oldalán található Copacabana strandon. Túravezetőnk itt is élen járt. Egyedüliként, bicajos szerkóban, nyakig merülve bement fürdeni a hideg vízbe, melybe rajta kívül csak egy pár helyi merészkedett. Itt a parton még egy esküvői fotózást is láthattunk. Nagyon hangulatos 4 órát töltöttünk a városban, de aztán ideje volt hazaindulnunk.
Hazafelé szinte végig északi szembeszélben tekertünk, de ez nem vette kedvünket. Szerencsére sem Eszéken, sem az úton hazafelé nem találkoztunk migránsokkal, így a határon simán vissza tudtunk jönni. Nemúgy B. Friciék, akiktől Eszéken külön váltunk és a töltésen tekertek haza. Mint később megtudtuk Tőlük, ők a határon belefutottak egy migráns csoportba és amíg buszra nem tették őket, Friciéket sem engedték be az országba. Mi még a határ előtt, Petárda településen megálltunk egy finom fagyira, de úgy tűnt, hogy a fagyiárus nem értett jól magyarul, mivel 2 gombóc fagyi helyett hatalmas, kb. 4-5 gombócnak megfelelő adagot kaptunk és mindezt 300,-Ft-ért. Még egy önfeledt libikókázásra is maradt egy kis energiánk a túravezetővel a cukrászda melletti játszótéren.
Miután beléptünk Magyarországra, a határtól kezdve egészen a Beremend tábláig mintegy 48 kiszuperált csuklósbusz mellett tekertünk el. Katonákat, rendőröket láttunk az út mellett sétálni, sőt katonai jármű  is elment mellettünk, mely vízágyút szállított.
Köszönet a csodálatos napért a túravezetőnek, túratársaknak, a szép időnek és a szerencsének.




Lejegyezte:  Herr Róbert


Bodrogi Frigyes fotói

Csiszár Gábor fotói
Rostás Laca fotói
Herr Róbert fotói

2015.09.17-20. Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra 10. szakasz (GY)

Útvonal:  Zalalövő (GCJaMa) - Pacsa - Felsőcsöde - Pusztaszentpéter - (GCPSZP) (Lásd a Remeteidő c. filmet)- Kerkakutas - Alsószenterzsébet - Felsőszenterzsébet (GCKVFE- Kógyár - Szentgyörgyvölgy (26 km) (GCSZMI) - Asszonyfa - Velemér (31 km) (GCVLMR) - Gödörháza - Ritkási domb mérőtorony - Magyarszombatfa - Szomoróc - Kercaszomor (43 km) - Senyeháza - Őriszentpéter (54 km) (GCORIT) - Keserűszer - Szalafő (62 km) (GCFPOR) - Papszer - Kondorfa (68 km) - Hegyhátszentmárton (80 km) (GCHEK) - Ivánc - Felsőmarác (83 km) - Himfai tó (GCHMFT) - Halogy (89 km) - Nádasd (93 km) (GCRTND)
Túravezető: Miklovich Csilla

A túra útvonala GPS részére gdb formátumban letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt:  1. nap  2. nap  3. nap  4. nap  Az egész egyben

Végre újra KÉK-ezünk.  És jó az idő és végig azt is ígérik az időjósok. Lehet hogy mégis én vagyok a KÉK-en a jóidőfelelős?
Nagyon sok féle megoldást választottunk már a szállásoknál. Voltunk turista házban, falusi vendégházban, még át nem adott, éppen befejezett önkormányzati épületben, iskolai tanteremben. Wellness szállodában és sátorban még nem aludtunk amióta elkezdtünk kéktúrázni. Valószínű a wellness-t kihagyjuk, de a sátras megoldást erre a szakaszra terveztük. Nem nagyon volt megszervezve, csak a naponta teljesítendő távok voltak meghatározva (de minek?, mindig többet mentünk 5 km-rel)
Kevesen mentünk (5 fő), ezért egy autó is elég volt. L. Ági és F. Karcsi új csapattag és nagyon jó társaság.
Óriási csomagokat pakoltunk össze és sajnos igen nehezeket. Nekem 15 kg volt teli kulaccsal, szendvicsekkel.  Nagyon korán indultunk, de ez már így szokás, mert elég messzire kell utaznunk egyes szakaszokért. Zalalövőn hagytuk az autót és elindultunk a négy napra. A hátizsákot felvenni is nehéz volt, de szerencsére az állomáson már le is rakhattam, mert rögtön itt volt az első pecsételő hely. Kéktúrás pecsétjük volt, de én kértem egy MÁV-os pecsétet is. Szeretem, hogy tele van a füzetem mindenféle pecséttel, nagyon érdekesek.
Nem tudom, mi lenne velem, ha egyedül állnék neki a túrának (valószínű ilyen elő nem fordul az életemben), mert elképzelésem se volt, hogy merre kell menni a Zala folyón átkelve jobbra vagy balra. Még szerencse, hogy térképpel, kütyükkel felszerelt csapattársaim voltak és elindultunk Pacsapuszta felé. Itt egy elhagyott malmot néztünk meg, ami egy magánház udvara mögött található, de megközelíthető úgy is, hogy nem kell átmenni az udvarukon, mint utóbb kiderült. Mi átgyalogoltunk rajtuk.  Pacsai szőlőhegyen átkelve rájöttem, hogy egy vegetáriánus itt hozott élelem nélkül is ellehetne. Alma rengeteg és mindenhol  (rét közepén, falu végén, út szélén), szőlő is sok helyen, dió folyamatosan az utunk során. Folyamatosan ettünk.
Felsőcsöde előtt az erdőben fakitermelés volt. Kitermelték a jeleket is. Aki erre jár készüljön fel, ha nincs GPS navigációja könnyen eltéved. Nehezen, de átvergődtünk az irtáson és irányba álltunk.
A képeket nézegetve szoktam írni a túraleírást és mindig újból előjönnek az élmények, érzések. Örökké hálás leszek mindenkinek, aki hozzásegített, hogy részt vehetek ebben a kalandban.
Csödén csak átgyalogoltunk és utána az erdőben biztosan észre sem veszem az elhagyott temetőt (Pusztaszentpéter) ha nem kell ládázni. Mindig mondtam, hogy érdemes geoládás társasággal tartani, mert érdekes helyekre mászkálnak el.
Pusztaszentpéteren az Oszkár tanyán található a pecsét. Barátságos házaspár fogadott minket és jól elbeszélgettünk és meg is éheztünk. Az ebédünket mégis kicsit arrébb terveztük, mert a közelben ládát kellett keresni. Nagyon jó volt már leülni, enni és persze hosszabban megpihenni. Legeslegjobb az lett volna, ha itt alszunk is egyet. Hát nem aludtunk, mert hosszú a táv, nehéz a csomag és a szálláshely is bizonytalan.
Nem tudom, hogy mennyit mentünk Felsőszenterzsébetig, de szerencsére megint ládáztak a fiúk és én kicsit haldokolhattam. Már nagyon fáradt voltam. Azt hiszem nem a kilométerek fárasztottak, hanem a nehéz hátizsák. Ezen a településen van egy Makovecz Imre által tervezett Bagoly-ház. Nem tudom mire használják, de szerintem a karbantartása vagyonokat emészt fel .  Megnéztük a haranglábat is és elindultunk Szentgyörgyvölgy felé. Itt már nem nagyon élveztem a tájat és a túrát sem és nyűgös is voltam meg fájt mindenem. Nem tudtam mennyit kell még menni és valami jó szálláshelyben reménykedtem. Sok nyomorom volt már ezen a részen.
Szentgyörgyvölgy nagyon hosszú falu egyszer kocsival is meg kell nézni lehet hogy akkor más lesz a véleményem. Csak mentünk és mentünk én már kissé lemaradva. Aztán jött a templom. Érdemes megnézni nagyon szép lesz, de most felújítás alatt volt. Még így is gyönyörű. Gondoltuk itt a templom környékén megszállhatnánk. Átmentünk a parókiára és a lelkészt kérdezgettük, hogy mi a véleménye egy sátrazásról. Az udvarára invitált, ahol sík füves udvar fogadott, kerti csappal, paddal, asztallal és kinti WC-vel.  Ez már majdnem wellness.
Sátorállítás előtt meglátogattuk a helyi kocsmát, mert mindenki vágyott már valamilyen buborékos italra és persze itt volt a pecsét is. Éssssssssssssss wifi. Éljen elért végre a 21. század. Én ezt így szeretem, csend, béke, nyugalom, szép táj, jó társaság, de a végén legyen ott a durva valóság a neten keresztül.
Sátor állítás, vacsi, fürdés és szundi. Úgy vettem észre, hogy mindenki rendesen elváradt. Mondjuk F. Karcsin nem nagyon látszott, de még nem ismerem, lehet hogy jól titkolta. Éjszaka semmi horkolás. Szerintem mindenki olyan mélyen aludt, hogy még horkolni is elfelejtett.
Másnap reggel alaposan megnéztük a templomot, elbúcsúztunk a lelkésztől és elindultunk. Ja és megvarrtam a talpam. Ilyen még nem fordult elő velem, vízhólyagos lett a talpam. Ettől függetlenül egész jól regenerálódtam, mert minden gond nélkül sikerült az indulás.
Hamar elértünk Velemérre, ahol egy 1270-ben épült templom áll. Ezt mindenkinek látni kell. Itt a 13. században is emberek járkáltak. Számomra ez olyan misztikus és felfoghatatlan. Azt hiszem ezért szeretem a régi dolgokat, mert olyan borzongató amikor arra gondolok, hogy hány generáció látta ugyan azt amit abban a pillanatban én. Ez a templom túlélt háborúkat, tűzvészeket, viharokat, ilyen-olyan rendszereket és még sorolhatnám. Nekem ez egy kicsit csoda.
Veleméren N. Balázs is varrogatta a vízhólyagjait, mert Ő sem úszta meg. Talán neki is nehezebb volt a csomagja, mint amit megszokott?
Velemér egyébként egy hangulatos falu tele régi és szépen felújított házakkal, rendezett portákkal.
Gödörháza után kicsit kalandoztunk egy gyönyörű erdőben a Ritási-domb felé, ahol egy kilátó van, olyan mint a Zengőn. Akár milyen fáradt is voltam az ilyen kilátókba fel kell menni. Megérte, pazar volt a kilátás.
Innen elgyalogoltunk a szlovén-magyar határra, hála Schengennek.

Magyarszombatfára értünk, ahol az ebédidő is elérkezett. A bolt és egy kocsma egymás mellett. Volt aki hamburgerezett valaki a hazait falatozta, de mindenkinek jól esett a buborékos ital, a jó kis ebéd és a pihenés. Ez a település egyébként tele van látnivalóval, aki kocsival jár erre, szánjon rá időt.
A nagy szieszta közepén jön felénk a körzeti rendőr és igazoltat (lehet hogy tudott a határátkelésünkről?).  Mint utóbb kiderült bejelentették, hogy menekültek járkálnak a környéken, hát mi voltunk azok. A hírek nem nagyon értek el minket már két napja a menekült ügyről, de lehet hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik? Azért számomra megnyugtató volt, hogy itt vigyáznak az emberekre, így ránk is.
Elindultunk Kercaszomor felé, ami szintén egy nagyon szép falu. Nekem már elég gyakran pihenőre volt szükségem, itt is kicsit megfeküdtem. Aztán indulás után egy elszabadult gyönyörű ló elterelte a fájdalmaimról a figyelmem. Csodaszép volt, hogy az elszabadult paripa a kerítésen kívül a társai pedig belül vágtattak egymás mellett föl-le. Azt hiszem meg volt rémülve a kinti.
A képeket nézegetve azt látom, hogy Kercaszomor után is ülök és utána is az összes képen lemaradozva látom magam. Hát emlékeim szerint rettenetesen fáradt voltam. És még nem tudtam milyen lesz a szállás és mennyit kell menni a sátorállításig.
Őriszentpéteren pecsételtünk a központban található étteremben és csak abban reménykedtem, hogy a faluban találjunk valami sátrazásra alkalmas helyet. Itt ajánlották a focipályát, gondoltuk megnézzük. Itt komoly sportélet folyt focistákkal, küzdősportosokkal, játszóterező gyerekekkel, bámészkodókkal. Gondoltam, na szép ebből sem lesz itt sátrazás ennyi emberrel. Azért kérdezősködtem és a második megkérdezett adott egy telefonszámot és máris hívhattam Őriszentpéter SE vezetőjét. Természetesnek vette kérésemet a sátrazáshoz és javasolta, hogy az öltöző épület mögött legyünk, mert így közel lehetünk a kinti csaphoz. A közeli WC-t, mosdóval is nyitva hagyták nekünk. Kell ennél nagyobb luxus? Lehet hogy én egy mázlista vagyok? De akkor miért nincs velem napközben egy sherpa? Nagyon jót aludtam és a reggeli piac sem zavarta meg a készülődésünket, mert a sátraink ezek szerint a lehető legjobb helyre állítottuk fel. A csoportkép elkészítése után visszamentünk a központba az élelmiszer tartalékaink feltöltése végett. Kicsit megijedtem bevásárlás után, mert elkezdett szemerkélni az eső. Nem erre készültem és semmi kedvem nem volt megázni. Szerencsére csak rémisztgetett minket az időjárás, de esni nem akart nagyon, ezért elindultunk. Kicsit templomoztunk, geoládáztunk a falu végén és legnagyobb rémületemre már roggyantnak éreztem magam, jó volt levenni a hátizsákot.  Nem maradhattam ott és a többiek miatt is menni kell, mert ezt vállaltam. A talpam fájt, a vállam hasogatott, de az volt a szerencsém, hogy nagyon szép és kalandos helyeken mentünk, ezért néha elterelődött a figyelmem a nyomoromról. A Zala folyón könnyű volt átkelni, mert kiszáradt ez a szakasza.
Szalafő elején megint szükségem volt pihenőre. Mindig beleegyeztek könnyedén. Lehet hogy mások is fáradtak voltak? A faluban bekukucskáltunk a jégverembe és tovább indultunk a Ferencz porta felé, mert rajtuk keresztül halad a túra útvonala. Jó hangulatú porta volt sok állattal. Ez a település is megérdemli, hogy hosszabb időt eltöltsön itt az ember. Szalafő végén szerencsére ismét volt geoláda, amihez le kellett térni a KÉK útvonaláról. Persze vállaltam, hogy vigyázok a hátizsákokra, míg a ládázók elgyalogoltak a dobozig. Nagyon szükségem volt már a pihenésre.
Lehet, hogy innen már valaki másnak kellene a túraleírást írni, mert szerintem már csak arról fog szólni, hogy milyen fáradt voltam és hol pihentem. Kondorfa egyik végén biztosan volt heverés és a kocsmában is egy nagyobb szieszta, mert ott ebédeltünk. Buborékos italok a kocsmából és hazai elfogyasztása a kocsmáros engedélyével. És free wifi.
Tovább indultunk a Lugos patak mentén és N. Balázs kritikusan figyelte végig  a jelzés festéseket, melyekkel egyáltalán nem volt megelégedve, jogosan.
Én inkább a gombákat figyeltem és rengeteget láttam, őzlábakat. F. Karcsi ismeri a gombákat és mivel eldöntöttük, hogy a következő szálláshelyünkön nem sátrazunk, hanem turista házban alszunk és a foglalás megtörténte után kiderült, hogy konyha is van az épületben kicsit gombásztunk. Maradjunk annyiban, hogy Karcsi szedte és cipelte a szatyornyi őzlábat és azt hiszem pár pöfeteget. Én már figyeltem egy ideje, szerintem Ő nem fáradt el, nem tudom miből van, talán vasból?
Ivánc településen volt a szállásunk. A faluba érve a templomba invitáltak minket, mert aznap volt a Templomok éjszakája program. Nekem tetszik, hogy már mindennek van éjszakája, jó dolgok ezek. Nem sokat időztünk, mert fáradtak és éhesek voltunk.
Elfoglaltuk a szállásukat, ami nagyon igényes és tiszta volt. Mindenkinek ajánlom. Elmentünk kocsmázni, pecsételni és facebook-ozni. Jancsipapa a jelszó a kocsmában. Nem tudom miért jegyeztem meg, de nem megy ki a fejemből. Itt is menekültnek néztek minket a kocsma vendégei egy rövid időre. Csak nincs valami baj velünk?
Szállásunkon F. Karcsi nekiállt a vacsora főzésének. Kicsit bele kontárkodtam, talán nem kellett volna, mert nagyon ideges lett a szakács. Nem volt sok alapanyag, csak só, víz, szalonna és gomba. Karcsi a kiolvasztott szalonna zsírjában a gomba egyik  részét megsütötte. A többi  gombát a húsosabb szalonnával megpároltam, így kétféle vacsora került tálalásra. Nagyon sokat ettünk és mindenki jól lakott. Forró vizes tusolás után a pihe-puha ágyikókban mindenki aludt mint a tej.
Másnap reggel kocsmázással kezdtünk és Felsőmarác felé vettük az irányt. Rengeteg pihenőhely volt az utunk során szerencsére, mert majdnem az összes pihenőt igénybe vettem (tótfalui, himfai).
Nem tudom, hogy vergődtem el Halogyra, de biztosan ott voltam, mert van pecsétem onnan. Ezen a napon nem mentünk sokat csak 15 km-t, de ez már a negyedik nap. Olyan lazázósnak tűnt a többi nap után ahol 30-35 km-t mentünk. Még arra is lett volna időnk, hogy tekézzünk, ha az előző napi versenyen nem rontják el a pályákat a versenyzők. Volt időnk sokat ejtőzni a halogyi kocsmában ránk is zárták ebéd időben.
Nádasdra a hosszú pihenő után indultunk és sikerült odaérnem. A templom kertjében töltöttük el az időt a busz indulására várva. Ettünk, fényképezkedtünk, pihentünk és nézegettük a sok látnivalót. Egyszer csak jön a plébános és egy falubeli asszony. Kaptunk egy zacskónyi pogácsát és egy nagy flakon bubisvizet. A plébános pedig idegenvezetést javasolt a templom körül. A rengeteg látnivalót így egészen más volt megnézni, mert nagyon szakszerű volt a tájékoztatás ugyanis a plébános aktív résztvevője volt a 11. századi rotunda feltárásának.  Sajnos az idegenvezetés nem lehetett teljes, mert a buszhoz kellett indulnunk.
Buszozás vissza a kocsihoz Zalalövőre. Túléltem, éjen! Ha nem próbálom ki a gyalogos, sátras túrázást akkor örök életemben bántam volna, de ha túrát szervezek akkor biztosak lehettek benne, hogy nem kell cipelni a sátrat, mert többet ilyet nem csinálok.

Lejegyezte: Miklovich Csilla


Csak egy gondolatot fűznék hozzá. Valóban nem volt könnyű teljesíteni sátorral ezt a szakaszt. Én is nagyon elfáradtam, de annak tudom be, hogy fél év bringázás után ez volt az első gyaloglásom. Minden átmenet után indultunk négynapos sátras hátizsákos gyalogtúrára. Más izmokat mozgat a bringa, és más izmokat a gyaloglás. Ha betartottuk volna az átmenetet, nem lett volna ilyen nehéz. A sátor a szabadságot adja, a ház a kényelmet.

Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói
Nagy Balázs fotói 1. nap  2. nap  3. nap  4. nap
.

Eladó

Eladó a képeken látható két teljesen új ruhadarab. Az egyik egy átmeneti kabát (Gelert), szél és esőálló, belül hálós béléssel, gallérba hajtogatható kapucnival (túrázásra jó lehet), a másik egy kapucnis cipzáras szürke pulcsi (La Gear). A méret az angol 18, (XXL), de valójában nem olyan nagy. Ezért is kerül eladásra, mert a sportsdirecten lett rendelve és kicsi lett a méret.
A 18 méret a sportsdirect mérettáblája szerint:
mellbőség

107 cm,
derékbőség
84 cm,
csípőbőség
109 cm.

A fazon női, de a pulcsi mérete miatt férfinek is jó lehet. A kabát 7.500,- ft, a pulóver 2.800, Ft.
Linkek: http://hu.sportsdirect.com/gelert-horizon-jacket-ladies-446… és http://hu.sportsdirect.com/la-gear-full-zip-hoody-ladies-66… Érdeklődni a marti820312@gmail.com címen lehet. Pécsen személyes átvétellel tudom átadni, egyébként pedig postán előre utalás után.         T. Márti
 



.

2015.09.12. Bringára fel! Kerékpártúra Villányba

Ismét eltelt egy év, így a megszokott időpontban, szeptember 2. szombatján  bicajozásra invitáltam a

bólyi és környékbeli embereket. A szép napsütéses idő sok embernek kedvet adott a tekeréshez . 68-

an indultunk a kerékpárúton Villány felé. Vidám hangulatban kezdtünk neki a 30 km-es távnak. A

legfiatalabb résztvevő 8 éves, míg a legidősebb, 67 éves volt de 3 éves résztvevőnk is akadt, aki az

anyuka mögött a gyerekülésben ülve, aludva teljesítette a távot.

Villányban  mindenki felfrissíthette magát egy kis üdítővel, vízzel, szőlőcukorral. A kis pihenő után

irány vissza, Bóly! Itt már vártak bennünket hagymás zsíros kenyérrel, üdítővel. Mindenki

izgalommal  várta a tombola sorsolást! Idén is sokan támogattak bennünket apró ajándékokkal. A fő díjat

sorsoltuk ki elsőnek, egy szép dobostortát, mint utólag kiderült nem csak jól nézett ki, hanem nagyon

finom is volt!

Úgy gondolom, hogy egy jó kis szombati program volt! Örömmel tölt el, hogy anyuka, apuka,

gyerekek, nagymama, barátok, ismerősök mind együtt tekert ezen a szép napsütéses délután!

Találkozzunk jövőre is!
Lejegyezte: Györgyné Nagy Marcella

Györgyné Nagy Marcella fotói