2015.09.19. Kerékpártúra Eszékre

Útvonal: Nagyharsány - Beremend - Bolman - Jagodnjak - Novi Ceminac - Dárda - Bilje - Eszék, ugyanerre vissza, + Petárdán megálltunk fagyizni.

A túra útvonala térképen: https://www.endomondo.com/users/6620357/workouts/604534103

Táv: 110 km szintemelkedés 0 m

Túravezető: Csiszár Gábor

Szeptember 19-én kerékpártúrát szerveztünk Eszékre.

Mivel jómagam igencsak régen jártam már errefelé, így elsősorban a városnézés volt a cél. Úgy terveztük, hogy legalább 3-4 órát szeretnénk Eszék városában tölteni és ott rendesen körülnézni.

Szép, őszi, napsütéses időben, 8 fővel indultunk neki eszéki túránknak.

Előző nap felmerült, hogy a migráns helyzet miatt meg kell változtatnunk a kiírt túraútvonalat magyarországi  körútra. Szerencsére jól döntöttünk az eredeti program mellett maradva annak ellenére, hogy Beremenden egy bácsika azt kérdezte, hogy miért megyünk a határ felé, hiszen az le van zárva. Láttuk a várakozó buszokat, amik a migránsokat várták, hogy elszállítsák őket. Abban persze kissé bizonytalanok voltunk, hogy hogyan jutunk vissza Magyarországra, hiszen kérdésünkre, hogy visszafelé nem lesz-e  a határ zárva, a határőr nem tudott válaszolni. Erre az esetre is volt forgatókönyvünk, Drávaszabolcs felé jöttünk volna haza. Túravezetőnk ebbe bele is ment, így gyors személyi igazolvány ellenőrzéssel átléptünk Horvátországba. A helyzet miatt szinte nem volt jármű az úton, úgy tudtunk kerekezni, mintha autóktól elzárt bicikliúton mennénk.  Nagyon sok szemetet láttunk viszont az út két oldalán a határ közelében, amit a migránsok hagytak ott maguk után.

Cs. Gábor túravezetőnk, igazi túravezetőhöz méltóan segítette egyik társunkat. Egymás mellett kerekezve, folyamatos biztatással segítette a tempósabb haladását. Könnyed, 3 órás tekeréssel – melybe pihenőket és fényképezést is beiktattunk - értünk a déli órákban Szlavónia legnagyobb Dráva parti városába, Eszékre. Miután végigtekertünk a város korzóján, amely tele volt éttermekkel és felszabadult emberekkel, a gyalogos-kerékpáros Dráva-híd tövénél megálltunk ebédelni, majd ezután következett a városnézés.

Az Óvárossal, a város legöregebb negyedével kezdtük. Az Óváros szerves része a XVII. században épült vár, mely védett műemlék. Az alatta húzódó óvárosi várkapu bejáratán és környékén felújítás zajlik. Ez nagyszerű dolog, hiszen nagyon sok helyen még látni az épületek homlokzatán a délszláv háború lövésnyomait – bár ezeket valószínűleg itt-ott tudatosan is meghagyják.  Az Óváros szívében helyezkedik el a Szentháromság tér, mely nevét a középpontjában található Szentháromság szoborról kapta. Körülötte pompás épületek és szabadtéri kiülős étterem várja a turistákat.

Ezek után kapaszkodtunk fel a várfalra, ahol nagyon szép kilátás nyílt a várra,  a Drávára és a folyópartra. Itt is nagyon szép fényképeket készítettünk. Az Óvárost elhagyva gyönyörű úton, régi, szép, patinás felújított épületek mellett jutottunk el a város új terére a Stracenica térre, melynek közepén látványos szökőkút áll. A tér mellett található a város jelképének számító Szent Péter és Pál templom, melyet szerencsére belülről is meg tudtuk csodálni. Érdekessége, hogy a templom harangtornya 90 méter magas, és 3.000.000 vörös téglából építették. A helyi Konzum áruházban feltöltöttük magunkat egy kis édességgel, rizses csokival. Ezek után még egy kis pihenésre, fürdésre is hagytunk időt a Dráva északi oldalán található Copacabana strandon. Túravezetőnk itt is élen járt. Egyedüliként, bicajos szerkóban, nyakig merülve bement fürdeni a hideg vízbe, melybe rajta kívül csak egy pár helyi merészkedett. Itt a parton még egy esküvői fotózást is láthattunk. Nagyon hangulatos 4 órát töltöttünk a városban, de aztán ideje volt hazaindulnunk.

Hazafelé szinte végig északi szembeszélben tekertünk, de ez nem vette kedvünket. Szerencsére sem Eszéken, sem az úton hazafelé nem találkoztunk migránsokkal, így a határon simán vissza tudtunk jönni. Nemúgy B. Friciék, akiktől Eszéken külön váltunk és a töltésen tekertek haza. Mint később megtudtuk Tőlük, ők a határon belefutottak egy migráns csoportba és amíg buszra nem tették őket, Friciéket sem engedték be az országba. Mi még a határ előtt, Petárda településen megálltunk egy finom fagyira, de úgy tűnt, hogy a fagyiárus nem értett jól magyarul, mivel 2 gombóc fagyi helyett hatalmas, kb. 4-5 gombócnak megfelelő adagot kaptunk és mindezt 300,-Ft-ért. Még egy önfeledt libikókázásra is maradt egy kis energiánk a túravezetővel a cukrászda melletti játszótéren.

Miután beléptünk Magyarországra, a határtól kezdve egészen a Beremend tábláig mintegy 48 kiszuperált csuklósbusz mellett tekertünk el. Katonákat, rendőröket láttunk az út mellett sétálni, sőt katonai jármű  is elment mellettünk, mely vízágyút szállított.

Köszönet a csodálatos napért a túravezetőnek, túratársaknak, a szép időnek és a szerencsének.

Lejegyezte:  Herr Róbert

Bodrogi Frigyes fotói
Csiszár Gábor fotói
Rostás Laca fotói
Herr Róbert fotói