2010.02.27. Hóvirág gyalogtúra - MELITTA



Képek:
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Illés Balázs fotói megtekinthetők itt.



2010.02.21. Tűzkerék-túra

A túra eredeti kiírása megtekinthető itt.


Túravezető: Dr. Novotny Iván


Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők
itt.



2010.02.20. PITE 30 Gyalogos teljesítménytúra

Útvonal: Abaliget - Knsz - Petőczpuszta - P - Khsz - Pálos kút - (Zsongor kő) - Jakab hegy - K - Patacsi mező - Remete rét - K - Büdös kút - K - Erdei kereszt - Snsz - Lóri - Snsz - Garajc - S - Mecsekrákos - Orfű - Vízfő forrás - Zipernovszky-forrás - So - K+ - Abaliget

Táv: 30,6 km 830m szint



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.

A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



Előző nap szurkoltunk, hogy ne legyen nagy eső. Végül is Szekszárdon ömlött, Mislenyben csak csöpögött, Uránvárosban zuhogott hajnalban. Jött SMS, telefon is, „majd máskor”, illetve „ugye megyünk” üzenetekkel. Végül M. Évával ketten utaztunk ki Abaligetre a rajthoz, ahol már Sz.István barátunk, -aki sokkal messzebbről jött, mint mi- már régóta várta, hogy velünk együtt elindulhasson.
Nem sokkal 7 óra után nekivágtunk a távnak. Már az út elején bebizonyosodott, hogy érdemes volt bátornak lennünk, mert nem esett, és a nap is próbálkozott kisütni. Eleinte könnyű volt haladni a hómentes terepen. Emlegettük az előző túrák hótaposásait.
Nem tartott sokáig ez a könnyebbség, mert a Nyáras völgybe leérve már téliesre fordultak az útviszonyok. A tavasz közeledte annyiban érződött, hogy nagy erővel tört magának utat az olvadó hólé a havas-sáros talajon. A Jakab-hegy északi oldalán igazi tél volt. Mikor felértünk a gerincre, ott meg hirtelen kitört a tavasz. A déli oldalon március elejei kellemes idő fogadott minket. Bár nem volt benne az útvonalban, de István kedvéért tettünk egy kis kitérőt a közeli, csodálatos Zsongor-kőhöz. Fantasztikus volt a látvány! Visszaérve a hegytetőre ismét a tél birodalmában haladtunk tovább. Az első ellenőrzőpont a Jakab-hegyi kilátónál volt. Nem időztünk itt sokat, mert az előnyünket az előző kitérőnél már felemésztettük.
Galoppoltunk a kéken Remete-rétig. Többnyire lefelé, néha felfelé, néha kocogva. Útközben a tavasz közeledtének újabb jeleit találtuk. A napsütötte helyeken kinyílt az illatos hunyor, és az első hóvirágot is megtaláltuk. Remete réten egy szendvics erejéig megálltunk, aztán igyekeztünk tovább Büdös-kút felé. A forrásból itt szó szerint ömlött a víz. Inni most nem volt ajánlatos belőle, mert nagyon zavaros volt a színe.
Lóri közelében az erdőirtásnál bokáig érő, marasztaló cuppogós sár fogadott. A kulcsosháznál diskuráltunk egy kicsit a pontőrrel, aki szalonnasütéssel tette hangulatosabbá a várakozást.
Ezután következett a túra legizgalmasabb szakasza. A Bános alatti szurdokban haladt az útvonal. Ezen a szakaszon tizennégy alkalommal kellett kereszteznünk a megáradt patakot. Csak ritkán tudtuk átugrani, többnyire a csúszós kövekre vagy a vízbe lépve lehetett haladni. Néha repültünk is. A vége felé már minden mindegy volt. Csak egy lett volna vissza, a tizenötödik, de azt már nem vállaltuk. Ahol át kellett volna menni, nagyon fel volt dúzzadva a patak, és hajó meg nem jött. Inkább kerültünk egyet. Kicsit viharverten értünk Orfű-Mecsekrákosra. Ismét diskurálás a pontőrrel. Következő állomás a Vízfő-forrás közelében lévő Mecsek Háza volt. Itt aztán volt innivaló és nápolyi dögivel! Ugyanis ezen a ponton mindhárom táv (10, 20, 30km) áthaladt. Feltankolás után tettünk egy hivatalos tiszteletkört Orfűn, majd a Zipernovszky-forrás mellett jutottunk fel az Abaligeti műút szintjére. Útközben találtunk egy régi határkövet.
Útunk a műúttal közel párhuzamosan haladó, de eléggé nehezen járható K+ jelen vezetett tovább Abaligetig. Ezen a szakaszon is jól besároztuk magunkat, de szerencsére az abaligeti tóparton még találtunk hókupacokat, ahol lepucolhattuk a bakancsainkról a sár nagy részét.
Végül, mint aki jól végezte a dolgát, beértünk a célba. Itt aztán volt emléklap, kitűző, meleg kézfogás, almásPITE, lekváros és hagymás zsíros kenyér, térképturkáló, térépvásár, Cartographia utalvány és nem utolsó sorban beszélgetés a túratársakkal.
Jól sikerült ez a nap is!


Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.



Lejegyezte: Keményfi Balázs





2010.02.13. Téli Tihany teljesítménytúra

Több túratársunk a rendkívüli téli útviszonyok ellenére eljutott Tihanyba, a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület által első alkalommal megrendezett teljesítménytúrára.

A 15 km-es táv útvonala:
Általános Iskola Tihany - Aranyház, szikla - S+ - 1.ep Átjáró Barlang - P+ - P - Apáti hegy - 2 ep Apáti templom - P+ - 3. ep Csúcs-hegy - P+ - Frissítőpont Erdészház - P+ -4. ep Hálóeresztő - Z - 5.ep Akasztó-domb - Z - Cél Általános Iskola
Táv: 14,43km 562m szint

Szombaton hajnali fél hatkor vártam a Pécs-Rózsadombi buszvégállomáson H. Barnát, de ő kicsit későn ébredt, így megreggeliztem, mire berobogott Suzukijával. M. Évi és C. Kati közel fél órát fagyoskodott pár km-el északabbra egy másik buszmegállóban. Eközben Szilvi a Mecsek áruháznál beszélgetett, és megosztotta szendvicsét egy hajléktalannal, aki a hajnali tea-osztásra várt. Szilvi elől szeret utazni, ezért elindultam, hogy sofőrünk mellől mögé ülök – addig tollászkodtunk, míg Barna majdnem otthagyott. :-))
A hangulat rögtön jó lett, az első kilométereken tiszta volt az út, aztán egy kis hóesés, majd belefutottunk a meteorológusok által jósolt hófúvásokba. Néhol komoly torlaszok alakultak ki sávunkban, máshol meg sem lehetett különböztetni az utat környezetétől, de Barna mindig jó nyomon járt, végül csaknem tiszta úton hajtott be Tihanyba.
Az általános iskola aulája teli volt turistákkal, itt volt találkánk a szekszárdi Sz. Istvánnal és K. Gyulával. Évit és Szilvit a szervezők - a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület tagjai - ismerősként üdvözölték (2 hete 2 napot túráztak együtt a Börzsönyben). Az első alkalommal megrendezett teljesítménytúrán választható távok: 10-15-20 km. Négyen a 15-öst vállaltuk be, 3-an pedig gyorsan nekivágtak a 20-asnak, hogy nekünk ne kelljen sokat várni rájuk. Karabinerre akasztottuk a nevezéskor kapott bögrét - ebből sejtettük, hogy a frissítő állomáson forró ital is lesz.
Erős szélben lehajtott fővel indultunk, a nyílt terepen a szél befútta az előttünk haladók lábnyomait, mi pedig reméltük, hogy nem ilyen lesz végig. Hamarosan szélcsendes szakasz következett, itt meg a keményre taposott úton csúszott a bakancs-talp! Mindenért kárpótolt bennünket a változatos gyönyörű táj. Az igazolólapon nagyon jó térképet és itinert kaptunk, ám ebből szemüveg nélkül semmit sem láttunk. Szilvi volt az olvasni tudó, de olyan jó volt a szalagozás, hogy nélküle sem tévedtünk volna el. Az ellenőrző pontokon mindig találkoztunk újabb ismerős, vagy ismeretlen túrázókkal, beszélgettünk velük, a szervezőkkel - nagyon jó volt a hangulat. Az első ellenőrző ponton egy kisgyerek még furulyázott is nekünk. Az Erdészház tövében felállított frissítő állomáson volt ám bőség: sütiszelet, mini kakaós csiga, pogácsa, forralt bor, tea! Itt tartózkodott egyszerre legtöbb turista, hosszas beszélgetések, nevetgélések. Minden ellenőrző ponton precíz tájékoztatón olvashattuk azt, hogy hol vagyunk, és mennyit kell megtennünk a következő ellenőrző pontig, illetve a célig.
Szinte az egész félszigetet bebarangoltuk, jól látszik a szintmetszeten, hogy itt nincs vízszintes terület, mindig fölfelé vagy lefelé baktattunk. Sok helyen félre tudtunk állni, gyönyörködtünk a téli tájban, fényképezkedtünk. Átmentünk a szőlőterületek között, ahol ismét jó szelünk volt. Különösen izgalmas volt a Balaton-parton, ill. több méterrel fölötte haladni, és körbetekinteni. A parttól eltávolodva hamarosan megpillantottuk az Apátság épületét, ebből is tudtuk, hogy már közeledünk a célhoz. Az előző esti program is szóba került: mély nyomot hagyott Erőss Zsolt azokban, akik hallgatták beszámolóját.
A fárasztó túra után végül megérkeztünk az iskolába. Nagyon sokan voltunk! Lejelentkeztünk, átvettük a jelvényt, Emléklapot, kedvezményre jogosító bónokat. Lehetett könyveket, térképeket vásárolni, szórólapokat, turista magazinokat térítésmentesen elhozni. Ettünk 1-2 pár virslit, forró teát, beszélgettünk, pihentünk. Hamarosan megérkeztek Éviék is, felvették és elfogyasztották az ellátmányt. Elköszöntünk egymástól, és Istvánék szaunázni indultak, mi pedig haza. B. Andrásék mondták, hogy a Balaton keleti partján a belső úton jöttek, ott nem voltak hótorlaszok. Mi kívácsiak voltunk, hogy mi lett a reggeli akadályokkal, ezért hazafelé is az elkerülő úton mentünk. Hiába dolgoztak a hómarók, hókotrók, a szél szinte azonnal visszahordta a havat, de azért járhatóbb volt az út, mint reggel. Mindannyian szerencsésen hazaértünk azzal a gondolattal, hogy más évszakban is el kell ide jönni.
Köszönjük a jól előkészített túrát, a jó szervezést, a bőséges ellátást.

Lejegyezte: Farkas Kati



Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.




2010.02.13. Dr. Novotny Iván - Aranybakancs Díj














Alapító elnökünket, Dr. Novotny Ivánt (Iván bá'-t) a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség munkája elismeréseképpen Aranybakancs Díjban részesítette.



A díjat a Szövetség alapította, és minden évben két olyan személy kapja, aki hosszú távon kiemelkedő munkát végzett a Baranya-megyei természetjárás érdekében. Az egyik díjazott minden esetben a Szövetség tagja, a másik díjazott pedig, aki a Szövetség munkáját külsősként segítette.
A Szövetségen kívülinek járó díjat idén Müller Nándor vehette át.

Iván bá, gratulálunk! Mi is köszönjük azt, amit tettél a túrakerékpározásért és természetjárásért. További jó erőt és egészséget kívánunk!

Pécsi Túrakerékpáros Klub

2010.02.06-07. Farsangi túra Oltárcon

1. nap:
Hosszú táv: Bázakerettye - K - KP - Erdőhát - Lispeszentadorján - P - Maróci hegy - P - Góber hegy - Nagylátó fa - P - Kiscsehi - P - Budafapuszta - K+P - P - Bázakerettye

27km 600m szint


Közepes táv: Bázakerettye - K - KP - Erdőhát - Lispeszentadorján - Kiscsehi - P - Budafapuszta - K+P - P - Bázakerettye
16km 250m szint


Rövid táv: Bázakerettye - P - Budafapuszta - K+ - Bázakerettye
8km 180m szint



2. nap:
Hosszú táv: Oltárc th. - Vadászház - Márki rét - Várkút forrás - Vár-domb - műút - jelzetlen út - S - Börzöncei hegy - Szt. Lőrinc kápolna - S - Kútfej-rét - Vadászház - Oltárc th.
20km 300m szint


Rövid táv: Oltárc th. - Vadászház - Márki rét - Vadászház - Oltárc th.
6km 0m szint



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, itt konvertálhatod.
Térkép letöltés: http://www.turistautak.hu/ http://openmaps.eu/geoview_hu

A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.



Hosszú készülődés előzte meg a már hagyományossá váló farsangi kétnapos téli gyalogtúránkat. A szervezés alatt volt olyan pillanat is, mikor már majdnem kitehettük a harminc fős oltárci turistaházra a teltház táblát. A túra közeledtével viszont a létszám kicsit megcsappant, különféle okokból, de így is 18 fő csatlakozott a programhoz, közel hetven év korkülönbséget átfogva. A két nap programja is ennek megfelelően alakult, hogy mindenki jól érezze magát.
Szombaton reggel 6.30-kor indultunk Pécsről, négy autóval. A múlt héten már belejöttünk a havas utakon való autózásba, az most sem volt másképp. Körültekintő, de lendületes vezetéssel tudtunk úrrá lenni a téli útviszonyokon, így a körülményekhez képest időben érkeztünk mindannyian Bázakerettyére a túra kiinduló pontjára. A túrát valamivel fél-tizenegy előtt tudtuk elkezdeni.
Az első nap három távot teljesítettünk, ki-ki igényei szerint (27, 16 és 8km).
A 27 km-es távon, bár nem voltunk egyszer sem túlságosan magasan, mégis 600m szintet teljesítettünk, köszönhetően a sok dombnak, völgynek. A haladást a fehér táj szépsége ellenére ezen a héten is nehezítette a havas terep, bár messze nem volt akkora hó, mint egy hete a Börzsönyben. Útközben egykor szebb napokat is látott szőlőhegyeken is áthaladtunk. Sajnos sok boronafalú présházat lehetett látni elhanyagolt állapotban. Utunk során több –már nem működő- földgázkutat, és olajkutat találtunk. Furcsának éreztük, hogy miközben gázmező fölött jártunk, a falvakban elérhetetlen a földgáz szolgáltatás, a házakat hagyományos módon fával, szénnel fűtik.
Utunk során érintettük a budafapusztai arborétumot is. A túra végére már éreztük a lábainkat. Csalóka volt az 1:40 000-es térképhez szokott szemüknek az 1:60 000-es térkép léptéke, emiatt a térképen viszonylag rövidebbnek tűnő túra nem bizonyult túlzottan könnyűnek, ami a ténylegesen megtett 27 kilométerből, illetve a hóban való gyaloglásból adódott. Az utat már sötétben fejeztük be.
Bázakerettyére a Hotel Ciklámen közelében érkeztünk. Eljátszottunk a gondolattal, hogy így kifagyottan milyen jó lenne elmerülni egy wellness medencében, vagy felolvadni a szaunában. De nem ezt választottuk.
Visszabaktattunk az autókhoz, és irány az oltárci turistaház. Mártiék a rövid túra után már előbb odamentek, hogy előkészítsék a terepet. Útközben Bánokszentgyörgyön felvettük a frissiben, vonattal-busszal megérkezett Ink. Balázst.
Oltárcon tettünk egy tiszteletkört, mert a sötétben először nem találtuk meg a szállásunkat. Telefonos segítséget kellett kérnünk. Ha előre tudtuk volna, hogy a templom melletti egykori óvoda épületről van szó, biztosan könnyebb dolgunk lett volna.
A hosszú táv túrázói is beköltöztek a célszerűen kialakított, jól felszerelt turistaházba. Mindannyian megtömtük a bendőnket, majd előkerültek a várva-várt sütik is. Idén is rendeztünk sütiversenyt, aminek győztese M. Éva zserbója lett. Gratulálunk!
Vacsora után napi zárásként vetítés következett, szemezgetve az elmúlt évek közös élményeiből, túráiból.
Vetítés után elcsendesedett a csapat, és nyugovóra tért. Mikor a sötét szobából kinéztem az ablakon, lenyűgöző volt az elém táruló kép: csodaszép volt a hóval borított, frissen felújított, kivilágított templom látványa.

Reggel úgy aludt a banda, hogy még egy vadász puskadörrenésére sem ébredt volna fel senki. Aztán előbb-utóbb megindult az élet, szorgosan készülődtek a túrára indulók. Voltak viszont, akik rövidebb programot választottak maguknak, mint például egy közeli sétát a Márki-rétre, szentmisét a szomszédos templomban, illetve a gyerekek a szánkózni mentek a közeli dombokra.

Az előre tervezett túra útvonalát útközben kicsit egyszerűsítettük, mert a 20-30 centis hóban igencsak nehezen lehetett haladni. Így sem lett sokkal rövidebb, 20 kilométert tettünk meg.
Eredetileg három geoláda felkeresését terveztük. Az elsőt (Gcmr) sokáig kerestük, de a fagyott havas avarban nem találtuk. Nem szerettük volna tovább húzni a várakozó túratársak idegeit, ezért inkább továbbindultunk. Utunk egy szakaszon a már használaton kívüli keskeny nyomközű erdei vasúti pályán vezetett. Következő úticélunk a Várdomb-forrásnál lévő (Gcvdf) láda felkeresése volt. Azonban itt is úrrá lett rajtunk a fagyott talaj. A láda megtalálását itt is el kellett halasztanunk. Utunkat a Vár-domb felé folytattuk. Ennek egyik nyúlványán egy egykori lokátor bunkert találtunk. (Otthon vettem észre utólag, hogy a Vár-domb csúcsán még nagyobb lokátorbázis maradványait láthattuk volna. Mindegy, majd máskor felkeressük.)
Jelzetlen úton haladtunk Észak-felé, majd a S jelet elérve a Börzöncei-hegyre értünk. Itt sok régi présházat láttunk, de sajnos kevés kivétellel mind az enyészeté már. Pedig egykor biztos nagy élet lehetett itt. Gondolom, nem csak a szőlőhegy, hanem a hozzá tartozó falu sem virágkorát éli mostanában…
A szőlőhegyen lévő Szt. Lőrinc templom viszont nagyon szép volt. Tartottunk volna itt egy hosszabb pihenőt, de a hideg és az erős szél miatt nem maradhattunk itt sokáig. Ezúttal sikerrel becserkésztük az itt található ládát (Gcbh). Gyönyörű volt a hatalmas öreg tölgy.
Ekkor voltunk a túránk legtávolabbi pontján. Továbbindultunk, de most egy rövid szakaszon az előbb már járt úton a présházak között, majd végig a S jelen haladtunk az Oltárc közelében lévő vadászházig. Útközben egy fából készült alkotmányt fedeztünk fel. Valami karámfélét, zsilippel. Rejtély hogy mire szolgál.
A vadászház után immár ismerős úton haladtunk vissza az oltárci turistaházba.
A csapat többi tagja már megérkezett a rövidebb sétából, illetve a szánkózásból, éppen az estéről maradt levest kanalazták.
Miután mi is megtöltöttük a bendőnket, bepakoltunk az autókba, levakartuk róluk a vastag jégpáncélt, és kitakarítottuk a házat.
Közben aki elkészült útnak is indult Pécs felé. Mártival zárásképpen megvártuk a gondnokot, és átadtuk a házat.
Kellemes két napot töltöttünk ismét a természetben. Idén hóban is van részünk bőven! A beszámoló írása közben is újabb 20 centi esett!



Túravezető, lejegyezte: Keményfi Balázs

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.
Miklovich Csilla fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők itt.