Több túratársunk a rendkívüli téli útviszonyok ellenére eljutott Tihanyba, a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület által első alkalommal megrendezett teljesítménytúrára.
A 15 km-es táv útvonala: Általános Iskola Tihany - Aranyház, szikla - S+ - 1.ep Átjáró Barlang - P+ - P - Apáti hegy - 2 ep Apáti templom - P+ - 3. ep Csúcs-hegy - P+ - Frissítőpont Erdészház - P+ -4. ep Hálóeresztő - Z - 5.ep Akasztó-domb - Z - Cél Általános Iskola
Táv: 14,43km 562m szint
Szombaton hajnali fél hatkor vártam a Pécs-Rózsadombi buszvégállomáson H. Barnát, de ő kicsit későn ébredt, így megreggeliztem, mire berobogott Suzukijával. M. Évi és C. Kati közel fél órát fagyoskodott pár km-el északabbra egy másik buszmegállóban. Eközben Szilvi a Mecsek áruháznál beszélgetett, és megosztotta szendvicsét egy hajléktalannal, aki a hajnali tea-osztásra várt. Szilvi elől szeret utazni, ezért elindultam, hogy sofőrünk mellől mögé ülök – addig tollászkodtunk, míg Barna majdnem otthagyott. :-))
A hangulat rögtön jó lett, az első kilométereken tiszta volt az út, aztán egy kis hóesés, majd belefutottunk a meteorológusok által jósolt hófúvásokba. Néhol komoly torlaszok alakultak ki sávunkban, máshol meg sem lehetett különböztetni az utat környezetétől, de Barna mindig jó nyomon járt, végül csaknem tiszta úton hajtott be Tihanyba.
Az általános iskola aulája teli volt turistákkal, itt volt találkánk a szekszárdi Sz. Istvánnal és K. Gyulával. Évit és Szilvit a szervezők - a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület tagjai - ismerősként üdvözölték (2 hete 2 napot túráztak együtt a Börzsönyben). Az első alkalommal megrendezett teljesítménytúrán választható távok: 10-15-20 km. Négyen a 15-öst vállaltuk be, 3-an pedig gyorsan nekivágtak a 20-asnak, hogy nekünk ne kelljen sokat várni rájuk. Karabinerre akasztottuk a nevezéskor kapott bögrét - ebből sejtettük, hogy a frissítő állomáson forró ital is lesz.
Erős szélben lehajtott fővel indultunk, a nyílt terepen a szél befútta az előttünk haladók lábnyomait, mi pedig reméltük, hogy nem ilyen lesz végig. Hamarosan szélcsendes szakasz következett, itt meg a keményre taposott úton csúszott a bakancs-talp! Mindenért kárpótolt bennünket a változatos gyönyörű táj. Az igazolólapon nagyon jó térképet és itinert kaptunk, ám ebből szemüveg nélkül semmit sem láttunk. Szilvi volt az olvasni tudó, de olyan jó volt a szalagozás, hogy nélküle sem tévedtünk volna el. Az ellenőrző pontokon mindig találkoztunk újabb ismerős, vagy ismeretlen túrázókkal, beszélgettünk velük, a szervezőkkel - nagyon jó volt a hangulat. Az első ellenőrző ponton egy kisgyerek még furulyázott is nekünk. Az Erdészház tövében felállított frissítő állomáson volt ám bőség: sütiszelet, mini kakaós csiga, pogácsa, forralt bor, tea! Itt tartózkodott egyszerre legtöbb turista, hosszas beszélgetések, nevetgélések. Minden ellenőrző ponton precíz tájékoztatón olvashattuk azt, hogy hol vagyunk, és mennyit kell megtennünk a következő ellenőrző pontig, illetve a célig.
Szinte az egész félszigetet bebarangoltuk, jól látszik a szintmetszeten, hogy itt nincs vízszintes terület, mindig fölfelé vagy lefelé baktattunk. Sok helyen félre tudtunk állni, gyönyörködtünk a téli tájban, fényképezkedtünk. Átmentünk a szőlőterületek között, ahol ismét jó szelünk volt. Különösen izgalmas volt a Balaton-parton, ill. több méterrel fölötte haladni, és körbetekinteni. A parttól eltávolodva hamarosan megpillantottuk az Apátság épületét, ebből is tudtuk, hogy már közeledünk a célhoz. Az előző esti program is szóba került: mély nyomot hagyott Erőss Zsolt azokban, akik hallgatták beszámolóját.
A fárasztó túra után végül megérkeztünk az iskolába. Nagyon sokan voltunk! Lejelentkeztünk, átvettük a jelvényt, Emléklapot, kedvezményre jogosító bónokat. Lehetett könyveket, térképeket vásárolni, szórólapokat, turista magazinokat térítésmentesen elhozni. Ettünk 1-2 pár virslit, forró teát, beszélgettünk, pihentünk. Hamarosan megérkeztek Éviék is, felvették és elfogyasztották az ellátmányt. Elköszöntünk egymástól, és Istvánék szaunázni indultak, mi pedig haza. B. Andrásék mondták, hogy a Balaton keleti partján a belső úton jöttek, ott nem voltak hótorlaszok. Mi kívácsiak voltunk, hogy mi lett a reggeli akadályokkal, ezért hazafelé is az elkerülő úton mentünk. Hiába dolgoztak a hómarók, hókotrók, a szél szinte azonnal visszahordta a havat, de azért járhatóbb volt az út, mint reggel. Mindannyian szerencsésen hazaértünk azzal a gondolattal, hogy más évszakban is el kell ide jönni.
Köszönjük a jól előkészített túrát, a jó szervezést, a bőséges ellátást.
Az általános iskola aulája teli volt turistákkal, itt volt találkánk a szekszárdi Sz. Istvánnal és K. Gyulával. Évit és Szilvit a szervezők - a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület tagjai - ismerősként üdvözölték (2 hete 2 napot túráztak együtt a Börzsönyben). Az első alkalommal megrendezett teljesítménytúrán választható távok: 10-15-20 km. Négyen a 15-öst vállaltuk be, 3-an pedig gyorsan nekivágtak a 20-asnak, hogy nekünk ne kelljen sokat várni rájuk. Karabinerre akasztottuk a nevezéskor kapott bögrét - ebből sejtettük, hogy a frissítő állomáson forró ital is lesz.
Erős szélben lehajtott fővel indultunk, a nyílt terepen a szél befútta az előttünk haladók lábnyomait, mi pedig reméltük, hogy nem ilyen lesz végig. Hamarosan szélcsendes szakasz következett, itt meg a keményre taposott úton csúszott a bakancs-talp! Mindenért kárpótolt bennünket a változatos gyönyörű táj. Az igazolólapon nagyon jó térképet és itinert kaptunk, ám ebből szemüveg nélkül semmit sem láttunk. Szilvi volt az olvasni tudó, de olyan jó volt a szalagozás, hogy nélküle sem tévedtünk volna el. Az ellenőrző pontokon mindig találkoztunk újabb ismerős, vagy ismeretlen túrázókkal, beszélgettünk velük, a szervezőkkel - nagyon jó volt a hangulat. Az első ellenőrző ponton egy kisgyerek még furulyázott is nekünk. Az Erdészház tövében felállított frissítő állomáson volt ám bőség: sütiszelet, mini kakaós csiga, pogácsa, forralt bor, tea! Itt tartózkodott egyszerre legtöbb turista, hosszas beszélgetések, nevetgélések. Minden ellenőrző ponton precíz tájékoztatón olvashattuk azt, hogy hol vagyunk, és mennyit kell megtennünk a következő ellenőrző pontig, illetve a célig.
Szinte az egész félszigetet bebarangoltuk, jól látszik a szintmetszeten, hogy itt nincs vízszintes terület, mindig fölfelé vagy lefelé baktattunk. Sok helyen félre tudtunk állni, gyönyörködtünk a téli tájban, fényképezkedtünk. Átmentünk a szőlőterületek között, ahol ismét jó szelünk volt. Különösen izgalmas volt a Balaton-parton, ill. több méterrel fölötte haladni, és körbetekinteni. A parttól eltávolodva hamarosan megpillantottuk az Apátság épületét, ebből is tudtuk, hogy már közeledünk a célhoz. Az előző esti program is szóba került: mély nyomot hagyott Erőss Zsolt azokban, akik hallgatták beszámolóját.
A fárasztó túra után végül megérkeztünk az iskolába. Nagyon sokan voltunk! Lejelentkeztünk, átvettük a jelvényt, Emléklapot, kedvezményre jogosító bónokat. Lehetett könyveket, térképeket vásárolni, szórólapokat, turista magazinokat térítésmentesen elhozni. Ettünk 1-2 pár virslit, forró teát, beszélgettünk, pihentünk. Hamarosan megérkeztek Éviék is, felvették és elfogyasztották az ellátmányt. Elköszöntünk egymástól, és Istvánék szaunázni indultak, mi pedig haza. B. Andrásék mondták, hogy a Balaton keleti partján a belső úton jöttek, ott nem voltak hótorlaszok. Mi kívácsiak voltunk, hogy mi lett a reggeli akadályokkal, ezért hazafelé is az elkerülő úton mentünk. Hiába dolgoztak a hómarók, hókotrók, a szél szinte azonnal visszahordta a havat, de azért járhatóbb volt az út, mint reggel. Mindannyian szerencsésen hazaértünk azzal a gondolattal, hogy más évszakban is el kell ide jönni.
Köszönjük a jól előkészített túrát, a jó szervezést, a bőséges ellátást.
Lejegyezte: Farkas Kati
Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése