Ezúttal a felvidéki Kis-Dunán eveztünk, Pozsonytól Komáromig.
A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, ittkonvertálhatod.
A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.
Idén is folytattuk jól bevett szokásunkat, a bringatúrák közé nyári frissítőenek ismét egy vízitúrát terveztünk. Ezúttal a nem túlzottan ismert, csallóközi (Szlovákia) Kis-Dunára látogattunk el. Egy régi emlékem köz ehhez a folyóhoz: Úgy 16 éves korom táján jártam itt egy esküvő alkalmával, mikor lehetőségem adódott megmártózni benne. Már akkor nagyon megragadott. Nem is gondoltam, hogy 22 év múlva végigevezek majd rajta. Eljött az alkalmas pillanat.
Bújtam az Internetet, hogy minél többet megtudhassak a folyóról. Felvettem a kapcsolatot egy helyi vízitúrás csapattal, akiktől sikerült beszerezni néhány javasolt táborhelyet, valamint egy térképet is.
Kezdett összeállni a túra terve a kenuszállítással, utazás lebonyolításával együtt. Emellett már körvonalazódott a csapat is. Végül 12 fővel vágtunk neki a túrának, három 4 személyes kenuval, valamint egy utánfutós kísérő autóval.
A csapat tagjai:
Barracuda:
H. Barnabás, H. István, K. Zsolt
Irma (Fasírt):
G. Katalin, Orsi, G. Péter
Vízisikló:
G. Gábor, K. Gáspár, K. Balázs
Kísérőautó:
K. Márti, K. Dorottya, K. Zsuzsanna
A Barracudát és a Vízisiklót otthonról hoztuk, az Irma nevű kenut a Szigetközben béreltük, előre leszervezett módon (www.vizitura.hu).
Pécsről három autóval, egyenként indultunk, a találkozót július 18. vasárnap estére a szigetközi cikolaszigeti sátorhelyre beszéltük meg. A nap már lemenőben, a szúnyogok pedig feljövőben voltak, mire mindenki megérkezett. (Mi voltunk az utolsók, mivel Márti az előző nap este érkezett meg a 4 országot érintő, Iván bá’ által szervezett Dráva bringatúráról.)
Hatalmas nyárfák alatt, gyönyörű szigetközi Duna-ág mellett sátraztunk, erős szélben. Reggel láttuk a fákra tűzött feliratot, miszerint 50 km/h-ás szél felett nem tanácsos a fák alatt tartózkodni. Na mindegy, már túl voltunk rajta.
Hétfő reggel nekivágtunk a túrának. Három autó tetején 1-1 kenuval Pozsonyig utaztunk, ahol Verkenye (Vrakuna) városrészben a Kis-Duna híd tövében lepakoltuk a motyót. A felesleges autókat a sofőrök visszavitték Rajkára. Míg ez megtörtént a csapat többi tagja elrendezte a cuccot a kenukba és az utánfutóba.
Evezni dél-tájban kezdtünk. Nem kapkodtunk, mert nem volt túlságosan nagy táv (18 km) az első napra –gondoltuk- , úgy 26 km. Na ja! Csak a víz alig folyt! Cél Vök (Vlky) falu melletti táborhely volt. Az evezés első szakasza nem volt valami nagy élvezet, mert Pozsony szennyvizének szagát érezhettük, valamint a pozsonyi repülőtér mellé kűzúzalékot szállító teherautók által keltett por csökkentette az élvezetet. Sebaj, néztük a repülőket, valamint átevezhettünk egy érdekes, a vízre szögben épített, belógó betonhíd alatt, mely a repülőtéri leszállópálya jelzőfényeit tartotta. Hamarosan elhagytuk a város körzetét, és már a természet szépségét csodálhattuk. Ezen a napon egy átemelés volt Dunasáp (Dedinka pri Dun.) közelében egy dúzzasztó gátnál, de előtte egy trükkösen kikerülhető hordalékfogó -a víz felszínéhez érő acélhíd- állta utunkat. A víz köszönhetően a dúzzasztónak kimondottan lassan folyt. Úgyhogy meg kellett dolgoznunk az előrehaladásért. A dúzzasztás eredményeképpen – mely a folyó több szakaszára is jellemző volt – állóvíznek megfelelő élővilággal találkoztunk (nád, sás, vízitök, hínár, vízzel elöntött erdők, hattyúk, vaskacsák, hódok….), mely csodálatos látványt nyújtottak.
Visszatárve az átemelés kérdéséhez, a dúzzasztó előtt a jobb parton kilakaított sólyán vettük ki a kenukat, majd úgy 200m cipelés után a dúzzasztó alatti kavicspadon tudtuk újra vízre tenni őket. Egyébként itt a dúzzasztó mellett komfort nélküli, alkalmas táborhely van, mely földúton autóval is megközelíthető.
Nem táboroztunk itt le, mert a kiszemelt Vök táborhelyünk még arrébb volt.
Örültünk, hogy azt a helyet választottuk éjszakára, mert egy erdővel szegélyezett nagy réten verhettük fel a sátrakat. A kenu kiemelés is könnyen, a kialakított sólyán történhetett, valamint messze be lehetett menni a vízbe fürödni, mert hosszan sekély volt a folyó. A pancsolást kicsik és nagyok egyaránt élvezték, a víz kimondottan kellemes volt.
Gyors sátorállítás után előkerült a bogrács, és közös összefogással a világ legjobb lecsóját készítettük el.
Másnap, kedden reggel kényelmesen reggeliztünk, összepakoltunk. Volt mindenre idő. Mégis sikerült a 9 órás indulás. A mai cél Jóka (Jelka), a vízimalom melletti kemping volt, kb. 22 km. Nagyon szép és békés volt a folyó mai szakasza. Miután elgémberedtünk a kenuban, kerestünk egy kikötési lehetőséget, hogy megnyújtóztassuk a lábainkat. Akik tehették, fürödtek is. Csipegettünk egy kicsit a hordó tartalmából, és ejtőztünk egyet. Eredetileg hosszabbra saccoltuk időben a mai szakaszt, mint ahogy végül teljesíthető volt. Úgy gondoltuk, hogy kora délután Jóka előtt a falu szélén lévő nagyon klassz stéges kikötőhelynél találkozunk Mártiékkal. Mivel mi jóval előbb odaértünk, és maradtunk vagy két órát ott, ennek ellenére elkerültük egymást. Ugyanis ők a megbeszélt kora délutáni időpontra értek oda. Ők is vártak ránk jócskán, miközben mi már a további szakaszon, az utolsó kanyarokban eveztünk a Jóka-i kemping felé. Célba értünk. Volt bőven időnk strandolni a hosszan benyúló sekély vízű gázlón, és csodálni a közelünkben lévő vízimalmot. Mivel Mártiék légvonalban csak kb 2 km-re vártak ránk, Zsolti és Barna gyalog elindultak értük. Közben megérkeztek Mártiék. Mártival pedig elindultunk Zsoltot és Barnát bsecsekészni, akik addigra a stéges kikötőhelyen voltak már. No de sebaj, végre mindannyian együtt voltunk. Elkezdődött a táborverés, és a közös bográcsos főzés. A mai menü frankfurti leves volt, utána kalács.
(A Jóka-i kempingről kis infó: közvetlenül a parton, a szabadstrand területén van. A vízimalom mellett kultúráltak a büfék, melyek közelében klassz padok és asztalok vannak, amik a reggelizésnél jól jöttek. A sátorhely 3,5 Euro, az autó díját elengedték. A gazda reggelente jön rendezni a költségeket, nagyon rendes, jól beszél magyarul. Vízöblítéses WC, és nap melegítette tartályos zuhanyzó van, melyért a büfében kell fizetni 15 perc zuhanyzásért 1 Euro-t.)
Már a hét közepén, szerdánál tartunk.
Reggeli után hamar végeztünk a pakolással. Mivel ez a hely mindenkinek nagyon tetszett, elhatároztunk, hogy még nem indulunk tovább, csak később. Ez lehetőséget adott arra, hogy Márti és Dóri is evezhessen kicsit a Vízisiklóban. Felfelé indultam velük egy darabon, majd visszacsorogtunk. Így legalább egy kis ízelítőt kaphattak a jövő vízitúrázói is az élvezetből.
Mikor megérkeztem velük, továbbindultunk. Mai nap a tallósi vízimalom melletti sátorhelyig terveztünk eljutni. Ez kb 22 km-t jelentett.
Elhagyva a Jóka-i vízimalom melletti táborhelyünket, úgy 1 km evezés után a Pali-ranch-hez értünk, ami egy alternatíva lehetett volna a táborozásunkra. Ez bár fizetős hely, vadregényes, ős fák alatti füves terület. Lehetőség van a folyóban való fürdésre is a sekély vízben. Aki akar, még lovagolhat is.
A békés folyón továbbevezve egy hattyúcsaláddal találkoztunk. Zsolték próbáltak közeledni hozzájuk. A család érezve a „veszélyt” akcióba lépett. A hattyúgyerekek az anyjuk mögé bújtak, a hattyúpapa pedig előrejött, leszegte a fejét, felborzolta a tollait, majd támadásba lendült, de mi ekkor már eltávolodtunk.
Madarásznál tartottunk egy kis pihenőt. Itt egy nem régiben kialakított kemping van, WC, büfé található. A fák még nem nőttek meg, sátrak a napon verhetők. Viszont van egy jó nagy fedett terasz padokkal, asztalokkal. Ez nagyon klassz volt. Mi itt csak a déli pihenőnket tartottuk.
Közeledtünk a tallósi (Tomásikovo) dúzzasztó felé. A víz nagyon belassult. Ismét tószerű lett a pálya, tavakra jellemző gyönyörű élővilággal. A gáthoz közelebb érve egy csatornán eveztünk (ez nem volt valami nagy izgalom), majd a Fekete víz (Cierna voda) torkolatánál hatalmas vízfelületen találtuk magunkat, és elértük a dúzzasztót. A bal parton átemeltünk. A kikötéshez nagyon jó partot alakítottak ki a gát felett és alatt. Szerencsére nem kellett messze cipelni a hajókat. Már csak 1 km volt vissza a mai etapból a tallósi vízimalom melletti sátorhelyig. A látvány szép volt, de sajnos helyi fiatalokból álló eléggé hangos társaságunk akadt, akik éjjel sem akartak aludni L. A terep egy lekaszált partszakasz volt, fűzfák között. A területet a helyi közmunkások tartják karban. A sekély vízben jót lehetett fürödni. Vacsorakészítéshez ismét a bogrács került elő, ezúttal királyi paprikáskrumplit készítettünk.
Csütörtök reggel 9 óra felé indultunk tovább. Cél a Tőkési-Duna ágban lévő Nyárasd kempingje volt. Kb. 34km, ebből 2km árral szemben a Tőkési-ágon.
A tallósi vízimalom melletti táborhelyről elindulva vagy 3 km evezés után a térkép a bal parton egy bányatavat jelzett. Kikötöttünk. A rövid erdei út egy azúrkék színű tóhoz vezetett. Rögtön belevetette a csapat magát. Ha tudtuk volna, itt sátoroztunk volna némi Euróért. Volt vadiúj WC, valamint nap melengette tartályos zuhanyzó, büfé és persze a szabadstrand, mindez gondozott környezetben.
Nem tudtunk sokáig maradni, mert még sok volt mára vissza. A kenuba beszállás közben a mocsárban Barna elvesztette a szandálját. Zsolti segítségével meglett, de ne tudjátok meg, hogy néztek ki!
Pozsonyeperjes alatt Alba Regiánál Mártiék vártak minket. Itt is van kemping. A sok-sok sziget nagyon hangulatos. Van egy vízimalom is, meg gyaloghíd.
Nem időztünk sokat, mert tovább kellett húzni az evezőt. Megéreztem a hátizmaimon. A Tőkési ág torkolatánál pihentünk, fürödtünk egyet, majd feleveztünk a nyárasdi kempingig. Hát, mit nem mondjak, nagyon büdös volt a víz, tele rothadó növényzettel. Nehezen találtuk meg a kikötőt. Az utódainknak könnyebb dolguk lesz, mert most alakítják ki az igazit.
A kempingben nem igazán árnyékos, de volt rendes vizesblokk, és még egy strand is a szomszédban. A sátorhely 1,4 Euro, felnőtt 1,4 Euro, a gyermek 1 Euro volt. A strandért 2,6 Euro-t kellett fizetni egy felnőttnek.
Vacsorára tárcsán sült csirkecomb volt salátával. Az elkészítésében mindenki kivette a részét.
A pénteki szakaszon 19 km várt ránk. A mai nap célja Gúta (Kolárovo) volt.
Leeveztünk a Tőkési-Dunaágban a tokolatáig, majd a Kis-Dunán nekivágtunk a maradék szakasznak. Ezen a részen már nincsenek nagy kanyarok, továbbra is a folyó menti galériaerdő szegélyez. Nagy Sziget (Velky Ostrov) közelében haladva a parton egy kikötőhelyet kerestünk, hogy megmozgassuk a lábainkat. Találtunk is egy jó helyet. Partot fogtunk, és elindultunk körülnézni. A töltésen volt egy büfé, és lám egy bányató. Horgásztóként üzemel, és jelképes összegért lehet itt sátrazni is a partján. A tó az igencsak magas töltésen kerítéssel van kötbevéve. De nem azért, hogy az emberek ne menjenek be, hanem azért, hogy a halak ne menjenek ki! Erre volt is szükség a nyár eleji nagy áradás során, mikor több méterrel megemelkedett a vízszint.
Szóval, jót pihentünk itt, ráérősen, hiszen nem volt hosszú szakasz mára.
A Kis-Duna Gútánál (Kolárovo) torkollik a Vág folyóba, mi is ezen folytattuk utunkat tovább. Így már szélesebb vízen eveztünk, szoktattuk magunkat a Dunához. Táborhelyünk Gútán a Vág híd jobb oldali hídfője alatt volt, a homokos szabadstrandon. Ideérve nagy tömeggel találkoztunk, akik a hűsölést választoták a folyó kellemes vízében. A sátorveréssel meg kellett várnunk míg a strandolók hazamennek. 20.00 óra felé ez így is lett. Addig ki-ki fürödhetett, homokozhatott, illetve várost nézhetett kedvére. A városban a folyóparton egy gyönyörű vízimalom van. Mellette skanzen, melynek udvarán üzemel a kemping. Sátordíj 2 Euro.
Visszaérve a skanzenből, a strandolók már hazamentek. Felverük a sátrakat, és újra előkerült a bogrács, meg a tárcsa is. A bográcsban mákostészta, a tárcsán pedig krumplis hagymás szalonnás kolbászos tojásos finomság készült. Bőséges kínálat volt.
Éjszaka erős szél támadt, dörgéssel, villámlással, eső nélkül. Megérkezett a hidegfront. Nem bántuk, mert kicsit legalább visszahűlt a levegő. Az viszont nem volt jó, hogy a szél szűnni nem akart.
Szombatra a Dunáig kb. 24 km volt vissza.
Fél tíz felé indultunk a homokos strandon lévő táborhelyünkről. Célunk az volt, hogy a magyar Duna-parton sátrazzunk valahol. A Vág folyó széles volt, a szél erősen fújt, de főként oldalról, így a part menti fák szélárnyékában igyekeztünk haladni. Megálltunk egy arra alkalmas helyen pihenni, majd nekiláttunk az utolsó szakasznak a Dunáig. A torkolathoz közeledve a széles folyón a szél mellett a hullámok nehezítették a haladást. A hullámokat a motorcsónakok is fokozták. Oda kellett figyelnünk minden mozdulatra. Ennél már csak az volt embert próbálóbb az egyre nagyobb hullámok és az erős szél miatt, mikor a magyar partot akartuk megközelíteni a Dunán. Nagy kihívás volt! Mikor partra értünk, nagyon örültünk. Örültünk annak, hogy mindannyian szerencsésen megérkeztünk, és annak, hogy ezt a klassz túrát teljesíthettük. Hamarosan megérkezett a szárazföldi csapatunk is a cuccokkal. Felvertük a sátrakat. A szél egyre erősebb lett. A parton a kavicsban felállított bográcsban megfőztük a záró esti menüt, a slambucot. Jóízűen elfogyasztottuk, kicsit beszélgettünk még, majd mindeni bebújt a vackába.
Vasárnap kora reggel megkezdődött a logisztika. Márti a további két autó sofőrjeivel visszautazott Rajkára az otthagyott két autóért. 10 óra felé visszaértek, addig mi többnyire a sátorban maradtunk a zord idő miatt. Megkezdődött a sátrak lebontása, bepakolás az autókba. Közösen feltettük kocsikra a két hazai kenut. Minden készen állt a hazaútra. Megköszöntük egymásnak a túrát és a társaságot, majd ki-ki igényei, és egyéb úticéljai szerint utazott haza.
Kellemes túra volt. A Kis-Duna gyönyörű, valóban nem nehéz pálya. Szép a természet, jókat lehet fürödni. A túrát pedig javasolt Gútán a Vág híd alatt, vagy a Vág torkolatánál még a szlovák oldalon, a jobb parton befejezni.
Bejegyzések
