Essen - Pécs - Isztambul -Simon Wintermans útja

Olvassátok Simon Wintermans, Pécsett élő holland kerékpáros kerékpártúrájának történetét, aki a három 2010-es EKF várost köti össze egy kerékpáros híddal:


"...Aztán egy nagyon apró faházhoz érkeztem a mezőn. Tehenek legeltek körülötte. Füst szállt fel a kéményéből. És egy öreg ember jelent meg. Megkérdeztem, hogy van-e eladó tej vagy sajt...."
Simon Wintermans




2010.06.25-27. Kerékpáros találkozó - Beremend

A rendezvény eredeti kiírása letölthető itt.



A túra útvonala GPS részére letölthető itt.
A letölthető track *.gdb formátumú. Amennyiben más track formátumra van szükséged, ittkonvertálhatod.


A túra útvonala műholdfelvételről megtekinthető itt.


Képek:

Antal Sándor fotói megtekinthetők itt.
Bodrogi Frigyes fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Márti fotói megtekinthetők itt.


2010.06.24-27. Segítő voltam a Dupla Ironman VB-n, Bonyhádon

Idén első alkalommal rendezték meg Bonyhádon a Dupla Ironman Világ Bajnokságot (az előző 2 Világ Kupa volt). Az előző évekhez hasonlóan úgy éreztem, ott a helyem, hisz segítőből mindig hiány van. Ismét a tavalyi magyar bajnok, Török Ilyés Laci kért meg, hogy segítsem a versenyen, hogy minél jobb helyezést érhessen el. Persze szívesen vállaltam ezt a megtisztelő feladatot.
Ismertetném a távokat: Először is 7600 m úszás a gunarasi strand 33 m-es medencéjében (230 hossz!). Ezt követően biciklire pattannak a versenyzők, és letekernek 360 km-t úgy, hogy először bebringáznak Bonyhádra (45 km), majd itt 4361 m-es körpályán nyomják le a „maradékot”, ez összesen 72 kört jelent egy lakótelepen, a forgalomtól részben elzárt területen. Ezt követően pedig 2 maratoni táv, azaz 84 km futás vár a stramm fiúkra és lányokra. Ezt egy 1278 m-es körpályán kell futni a lakótelepen, összesen 66 kört!
Ezt a versenyt először is Tamás Zsoltinak köszönhetjük, aki 2007-ben lett ultraironman világbajnok, és azóta minden évben lelkesen szervezi csapatával, az Easy Star SE-vel közösen Bonyhádon, a dupla vasember versenyt. Nagy visszhangja és sikere van minden évben, hisz több mint 10 ország versenyzői adják le nevezésüket. Idén rekord számú nevezés érkezett, végül 51-en vágtak neki (ebből 21 magyar), melyből 4 hölgy! Az első rajt pénteken délelőtt 9-kor, a másik pedig délután 1-kor volt. A verseny szintideje 36 óra, ezen belül kellett végezni a versenyzőknek.
Mivel Laci a délutáni rajthoz volt beosztva, így délelőtt még volt időnk átgondolni a versenyhez szükséges dolgokat. Fontos, hogy minden velünk legyen, amire csak szükség lehet. Ezen a versenyen nem lehet a véletlenre bízni a dolgokat. Busszal vittek át minket Gunarasba, ahol már javában folyt a verseny, az első rajttal elindult versenyzőkkel. Már itt is jó hangulat fogadott minket, több százan bíztatták a még a medencében lévő versenyzőket, akiknek nem volt egyszerű dolguk a 20 fokos vízben. Ez főleg a lassabb indulókat viselte meg, hisz volt, akinek 4 óra kellett a táv teljesítéséhez.
A depóban elrendeztünk mindent, amire Lacinak a vízből kijőve szüksége lehet (bicikli, bukó, szemüveg, cipő, zokni, rajtszám, banán, csoki, izó-ital, víz, szendvics), és elfoglaltuk a rajthelyet. Ő a 2-es pályán indult, vastaps kíséretében, én pedig a medence végén voltam, és lestem a kívánságait. Kb. 2000 méterenként megállt inni, harapott 1-2 falatot, és ment tovább. Az úszást végül 2 óra 22 perc alatt fejezte be, és egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Egy gyors átöltözést követően már indult is a kemény kerékpáros szakaszra. A pályát tovább nehezítette az időnként feltámadó, viharos erejű szél. Én kocsival mentem Bonyhádra, de majdnem előbb odaért, mint én! Itt már igazi fesztivál-hangulat fogadott, a város csaknem teljes lakossága kint szurkolt a pálya szélén a versenyzőknek. Én elfoglaltam a helyem a frissítősátornál, itt vártam körönként Lacit, hogy segítsem evésben, ivásban, öltözésben, masszírozzam, stb. Elég hamar meleg ruhát kértek a versenyzők, mert a hideg szél megviselte a szervezetüket, hamar kihűltek. 9 óra után elkezdett sötétedni, fejlámpát, bringalámpát kapcsoltak, és hajtottak tovább a sötét éjszakába. Ekkor már rendesen lehűlt a levegő, a szurkolók takarókba burkolózva tapsolták át az éjszakát. Én is meleg ruhába öltöztem, hisz ha alvás nélkül kell átvészelni az éjszakát, még hidegebbnek tűnik a levegő, mint amilyen valójában. Laci végül hajnali 5 óra előtt pár perccel fejezte be a biciklizést (15.58-as versenyidőnél), ezzel az idővel az övé lett a legjobb magyar kerékpáros idő! Nagyon boldog volt, hogy végre leszállhat a bringáról, ez azt hiszem érthető. Gyorsan futóruhába öltözött, és már szaladt is, megkezdte a 2 maratoni távot! Néhány óra múlva sajnos elkezdett zuhogni az eső, és egész nap szakadatlanul esett. A versenyzők pedig folyamatosan rótták a köröket, ki-ki a magáét. Volt, aki még javában bringázott, a többiek pedig futottak. Laci az első maratont nagyon jó idővel (mint utóbb kiderült túl jó idővel) futotta, utána viszont következett a holtpont, és a túlélés. Nehezen mentek a körök, sokszor sétált, gyomorrontást kapott, és féltette a magyar bajnoki címét. Folyamatosan néztem a többieket, hogy hogy állnak a versenyben, és mindig nyugtattam, hogy még így is ő a legjobb, szedje össze magát. Végül 26 óra 1 perces idővel, szombat délután 3-kor ért célba, (2 percet javított a tavalyin) és sikerült megőrizni a Magyar Bajnoki címet! Ez úton is gratulálok Laci!!!!
Ezen a versenyen egyébként mindenki győztes. Az elsőtől az utolsó versenyzőig mindenkit lelkes bíztatás kísér a verseny során végig. Hihetetlen hangulat uralkodik folyamatosan, még a szakadó esőben is több ezres tömeg szurkolt a pálya szélén. Végül 39 férfi, és 2 női versenyző ért célba szintidőn belül! Innen is gratulálok nekik!
Örülök, hogy ismét részt vehettem ebben a csodában!

Lejegyezte: Fülöp Szilvi
További infók, beszámolók a versenyről: www.vasember.hu


2010.06.19-20. Kerékpáros kísérő voltam az Ultrabalaton futóversenyen

Kerékpáros kísérő voltam az Ultrabalaton futóversenyen. Krónika a nyeregből nézve.
Idén 4. alkalommal rendezték meg a Balaton-kerülő futóversenyt, melyet egyhuzamban teljesítenek a jó állóképességgel, kellő kitartással és fanatizmussal rendelkező ultrafutók. Idén 157-en neveztek a kemény versenyre. A táv 212 km (még kimondani is sok), melynek rajtja és célja Tihanyban van. A verseny során lehetőség van kerékpárral kísérni a versenyzőket, az erre való nevezés után a frissítőpontokon a kísérő is jogosult az étel, ital fogyasztására. Idén egyik barátom (Makkos Lóránt) megkért, hogy legyek a kísérője. Boldogan vállaltam a feladatot tudva azt, hogy nem lesz egyszerű a dolgom. Már sok versenyen voltam segítő a barátaimnál, és az ilyen felkérésekre mindig örömmel mondok igent. Az előrejelzés hétvégére nagyon változatos időt jósolt, sok esővel, az eddigieknél hűvösebb idővel. Szombaton délelőtt 10 órakor volt a rajt a tihanyi versenyközpontból, ahol több száz hozzátartozó, futó-barát és szervező vastapsával indult a mezőny, napsütésben. Elindultunk. A Balatonfelvidéken, majd a Káli-medencében haladva gyönyörű részeken mentünk. 4-5 km-enként voltak felállítva a frissítőpontok, melyek során olthattuk szomjunkat, és némi kalóriát gyűjthettünk magunkhoz. A mezőny hamar szétvált egymástól, hisz különböző képességű sportolók álltak rajthoz, a profitól a teljesen amatőrig egyaránt (mindenki előtt többszörösen le a kalappal). Nekem a feladatom Lóri segítése volt, végig a versenyen. Ez azt jelentette, hogy ott mentem mellette a bringával (volt nálam néhány váltóruha, enni-innivaló, és minden, amire szükség lehet), és igyekeztem azon lenni, hogy minél könnyebben sikerüljön teljesítenie a versenyt (masszázs, beszélgetés, étel-ital adása futás közben, stb.). Az első 100 km könnyedén „elröpült”, élveztük a versenyt, és a szép időt. Én pedig sorra csodáltam a versenyzőket, akik képesek erre a hatalmas teljesítményre. Az éjszakai futás megviselte a résztvevőket, nehéz volt ébren maradni, és még futni is az éj leple alatt. Felhúztam a „kukás mellényt”, fejlámpát, feltettem bringalámpákat, amikre szükség is volt, mert a Balaton déli partján sok településen nem volt közvilágítás! Lórinak hajnalban (kb. 110 km-nél) elkezdett fájni a talpa a nagy megerőltetéstől, ekkor cipőt, zoknit cserélt, és folytattuk a megpróbáltatást. Hatalmas elszántság volt benne, csodáltam a küzdeni tudását, sokan tanulhatnánk tőle. Emlékszem arra a mondatomra, amikor azzal próbáltam bíztatni, hogy „már csak 2 maraton van vissza”, csinálnunk kell! És csináltuk is, a borzasztó fájdalom, és a fáradtság ellenére is. Kb. 180 km-nél elkapott minket egy felhőszakadás, majd a cél előtt fél órával egy újabb felhőszakadás, ami még tovább nehezítette a versenyt. Nagyon jól esett Lórinak a Balaton-parti szurkolás. Többen megkérdezték, hogy milyen verseny ez. Mikor megtudták az emberek, hogy ezek a sportolók mit teljesítenek, szinte földöntúli lényként tekintettek rájuk! Nagy küzdés után végül 31 óra 5 perc alatt értünk a célba. Hatalmas élmény volt neki (és persze nekem is) átmenni a célszalagon, vastaps közepette. A nyakába érem került, a mellkasára pedig névre szóló célszalag. Az ünnepélyes eredményhirdetésen pedig minden egyéni, szintidőn belül célba ért versenyzőt név szerint szólítottak a színpadra! Felejthetetlen élmény! Sokan feladták a versenyt, végül 62-en értek célba. Lóri, ez úton is gratulálok Neked, és további sikereket kívánok a versenyeken!
Néhány szó rólam: Örülök, hogy Lóri megkért segítőnek, és hogy részt vehettem ebben a csodában. Soha nem feledem ezeket az embereket, akiktől azt hiszem, mindannyian sokat tanulhatnánk a küzdeni tudás terén. Be kell, hogy valljam, nem volt könnyű nekem sem. A legnehezebb feladat 31 órán keresztül folyamatosan ülni a nyeregben. Talán nem kell részleteznem, hogy az „alsó részemben” mekkora fájdalmat éltem át, kb. a 20. óra utántól végig. Emellett az éjszakát is nehezen viseltem, nagyon sokszor kapott el az álmosság, és csak nagyon nehezen tudtam rajta úrrá lenni, bringázás közben. Egyedül az a gondolat tartotta bennem a lelket, hogy ha Lóri még futni is tud, nekem muszáj vele lennem! A versenyzők példát mutattak nekem is, és erőt adtak a további tekeréshez. Köszönet érte!!!!

Lejegyezte: Fülöp Szilvi


Eredmények itt.


2010.06.12. IV. Mecseki Hegyikerék - MTB teljesítménytúra


Negyedik alkalommal került megrendezésre a Mecsek talán legszebb és legnépszerűbb pontjait is érintő teljesítménytúra.
A májusi-júniusi esőzések adtak némi izgalmat számunkra és ezt még tetőzte az Erdészet „tilos az Á” rendelkezése is. Szerencsére a nap kisütött és száradni kezdett a pálya. Igaz, hogy maradtak mocsaras részek de ezeket kizárólag az 50-esek számára tartogattuk… (Ők úgysem 100-asok)
Gratulálunk Mindenkinek aki eljött és gyűrte Magát, kiemelném a 43 fős mezőny legfiatalabb tagját Winterverber Pétert, ki 14 évesen derekasan küzdött és megcsinálta ! Bravó !
Várhelyi Sanyi bá pedig ismét letette a névjegyét… (68 évesen én is szeretnék ilyen fitten mozogni !)
A két leggyorsabb résztvevő is említést érdemel: 30 km-en Troska Csaba 1 óra 49 percet, 50 km-en Hurton György 3 óra 15 percet repesztett. A tájat majd valaki mesélje el Nekik mert aligha látták…
Sajnos volt egy baleset is, Lengyel Zolinak ezúton is gyors helyre rázódást kívánunk, illetve Hegyi Zoli bringáját a technika ördöge támadta meg és falta fel. (hiába, az áruházi bringa nem ide való)
Köszönet a pontőröknek és etetőknek:
Nagy Gergő (Tubes), Blum András és Noémi (Vágotpuszta), Müller Évi és Rolf (Mecsekrákos), Fülöp Szilvi (rajt-cél) valamint a hertelendi strand pénztáros nénije…
Várunk Mindenkit jövőre is !
Gábor Tomi (Jakab-hegy) és Poór Bazsi (söprű)

Képek:
Blum András fotói megtekinthetők itt.
Müller Éva fotói megtekinthetők
itt.
Poór Balázs fotói megtekinthetők itt.



Ha valakinek Internetre feltöltött képei, videoi vannak a teljesítménytúráról, küldje el a linkjét a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy felkerülhessen erre az oldalra.


2010.06.11. Révfalui búcsú

A Dráva-menti Révfaluban egy harangtorony áll. Évente egyszer tartanak benne szentmisét, Jézus Szívének ünnepén, mely egyben a kápolna búcsú napja is. Idén ez a nap június 11.-re esett.
Ezen a napon találkoznak Révfalu egykori lakói, valamint a környékbeli falvak hívei.

Képek:
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

Video:

2010.06.06. Árkád kerékpártúra

A pécsi ÁRKÁD bevásárlóközpont szervezésében lehetőség nyílt egy közös Pécs-Harkány tekerésre, valamint strandolásra a harkányi fürdőben.

Képek:
Tamás József fotói megtekinthetők itt.


2010.06.05. XIX. 2x100 km Baranyában - kerékpáros telj.túra

A teljesítménytúra eredeti kiírása letölthető itt.

Menetlevél letölthető itt.
Térkép letölthető itt.
Az útvonal GPS-re letölthető itt.
A 100km-es túra során végzett GPS mérés letölthető itt. Műholdfelvételről megtekinthető itt.



Akiknek esetleg nem volt lehetőségük a rendezvény napján teljesíteni a 100 vagy 200 km-es távot, még megtehetik!
A fent letölthető térkép és menetlevél alapján egyénileg is teljesíthető a táv egy napon belül, az útvonalon megszerzett bármilyen igazolással. Az első 8 beérkezőt kitűző és emléklap illeti meg. Az igazolások leadhatók, kitűző és emléklap étvehető a menetlevélen feltüntetett cél helyszínén, az esti órákban. A túrán mindenki egyéni felelősségére vesz részt!


-------------------------------------

A rendezvény előtti napokban, hetekben eső, eső és eső volt, de rendesen. Ennek eredményeképpen megáradtak a folyók, patakok, előkerültek a homokzsákok. Szóval, izgalommal vártuk a 2x100 napját, hogy mit tartogat számunkra az időjárás felelős.
Mit tartogatott? Szép időt! Szinte hihetetlen volt ezek után. Kissé hűvös, de igen kellemes kerékpáros idő köszöntött be. A rajt új helyszínén a pécsi Ferencesek utcájában 63 fő nevezett a 100 km-es, 18 fő a 200 km-es távra.
A 100 km-es pálya közös volt a 200 km-es táv első szakaszával, mely Kelet-Baranyában, igen szép, de dombokkal, lejtőkkel tarkított útvonalon vezetett. A reggeli hűvöskés időben még jól esett a hosszú nadrág és a melegítő fölső, de a nap folyamán egyre melegebb lett, így ezek hamar lekerültek a bringásokról.
A résztvevők jó hangulatban érkeztek az ellenőrző pontokra, ahol a frissítők elfogyasztása közben röpke tapasztalatcserére is alkalom adódott. A vidám hangulatot sajnos egy baleset árnyékolta be. Cs. Karesz Szűr előtt nagyot bukott. Létét a sisakja mentette meg, kórházba szállították. Társai rögtön a segítségére siettek, mellyel emberi és sporttársi összetartásukról tettek tanúbizonyságot. Karesznak ezúton kívánunk jobbulást!
A 200 km-es távra jelentkezők a 100 km megtétele után még egy Dél-baranyai kört teljesítettek, ami elmondásuk szerint könnyebb volt, mint az első százas, pedig már volt a lábukban „néhány” kilométer. A második százas körön az igazolást helyi kocsmákban kellett beszerezni. A célban a kocsmárosokról vidám anekdotákat hallottunk, ami tovább gazdagította a nap pozitív történéseit.
A célban a teljesítők kitűzőt és emléklapot vehettek át, melyen az idei útvonalhoz tartozó egyik legfőbb nevezetesség, a pécsváradi vár szerepelt.
Idén a 100 km-es távot 60 fő, köztük 10 hölgy, a 200 km-t 15 fő, ebből egy hölgy!! teljesítette. A legidősebb és a legfiatalabb résztvevőt külön díjaztuk. Mindketten a 100 km-es távon indultak. A legidősebb Török Lajos (62), a legfiatalabb Lengyel Zoltán (15) volt, akiknek külön gratulálunk!
Gratulálunk azonban minden teljesítőnek! Találkozunk jövőre a huszadik 2x100-on, június első szombatján!
Lejegyezte: Keményfi Balázs

Eredménylista


Képek:

Farkas Kati fotói megtekinthetők itt.
Keményfi Balázs fotói megtekinthetők itt.

Tamás József fotói megtekinthetők itt.



Rendezők a Pécsi Túrakerékpáros Klub tagjai:

Farkas Kati
Fülöp Szilvia
Freilits Rolf
Gelencsér Gábor
Keményfi Balázs
Keményfi Márti
Lovas Mónika
Müller Éva
Novotny Iván Dr.


Ha valakinek Internetre feltöltött képei, videoi vannak a teljesítménytúráról, küldje el a linkjét a kemenyfi@freemail.hu címre, hogy felkerülhessen erre az oldalra.

--------------------------------------------

Élménybeszámoló egy résztvevő tollából:

Végre eljött a nap. Reggel, 7 óra körül már elég sokan gyülekeztünk az indítóhelyen, és folyamatosan érkeztek a bringások. Igazi jó hangulat uralkodott a téren, és ehhez illő volt az időjárás is, kissé felhős, napos idő, gyenge széllel, igazi bringás idő.
Találkoztam pár ismerőssel, és némi beszélgetés után, egy társsal, Bíró Péterrel nekivágtunk.
Keresztül a belvároson, majd fel a Budai-vámhoz, ahonnan legurultunk a laktanyához, és némi tekerés után a bogádi ellenőrző pont felé fordultunk. Itt már másztunk, jókora domb állta utunkat. És itt kezdődött a kálváriám. Túl nagy lendülettel, tempóval indultam neki, és feltekertem rajta. Felérve éreztem, ez nem volt jó ötlet, keményen jelentkeztek a combizmaim. Az ellenőrző pont után, balra egy makadámút szerűségre kerültünk, hatalmas, vízzel teli gödrök, sóder, sár, kézben is vittük a bringákat. Majdnem tereptúra volt:)
Ezután jött a Pécsváradra vezető út, a maga kis "hullámvasútjával", ami szintén keményen megdolgoztatott mindenkit.
Pécsváradról kifelé szintén igen dombos volt a terep, de kezdett bemelegedni a lábam, és kicsit jobban bírtam. Irány a 3. EP. ami Lovászhetény, Szebény, Szűrön keresztül Hímesháza volt. Útközben, a sokadik hullámvasút után, egy domb kellős közepén, úgy éreztem, nem megy tovább, meg kell állnom.
Hozzá kell fűznöm, társam, Péter folyamatosan bíztatott, segített, vezetett, és próbált segíteni, de egyszerűen olyan mélyre kerültem "agyilag", hogy képtelennek éreztem magam a továbbmenésre. Péter nagyon tisztességesen, maradni akart, amíg helyrejövök, de úgy éreztem, nem tehetem ezt vele, és kértem, menjen nyugodtan tovább. Nem akart, de nagy sokára rááállt, és elment. Ezúton is köszönöm neki a sok segítséget.
Tehát megálltam, önbecsülés ide, vagy oda. Ettem egy maroknyi szőlőcukrot, és ittam is jócskán. Kicsit kezdett visszajönni a kedvem, reméltem, jobb is lesz, és kb 2 perc után továbbindultam. Szerencsére hamar felértem a dombtetőre, ami után egy igen nagy gurulás következett, ami jócskán besegített a hangulatomba:)
Átestem végre a holtponton, és innen már csak a megszokott lábfájással, és időnkénti hőséggel keleltt küzdeni. De ez már a megszokott, nem is zavart. A nekem megfelelő, nagyjából 22-es átlaggal sikerült haladnom, kivéve a marázai elágazó utáni nagy lejtőt követő, igen durva meredek, ahol megint csak "másztam" , tekerés helyett. De aztán már csak dombok jöttek, amiket le lehetett kűzdeni.
Igen szép tájon, le- fel haladtunk, sajnos a mostanában történt hatalmas esőzések nyomán újkeletű tavak mellett is, majd igen szép, virágokkal sűrűn benőtt dombok, árokpartok mellet. A dombtetőkről elbűvölő kilátás nyílt a Mecsek tájaira, és a völgyekben megbúvó kis falvakra.
Nagyon szép, és igen nehéz, valódi teljesítménytúra volt, külön ki kell emelnem a pontőrök kedvességét, figyelmességét, amivel fogadtak bennünket. A túrát végig kötetlen, vidám hangulat jellemezte, az EP-ken viccelődéssel, nevetéssel.
A teljesítmény: 96Km, 5 óra 20 perc, a bringa idő 4 óra 20 1700m össz szintemelkedéssel. Kemény terepen, de élvezetes tájon.
Mindent összevetve, nagyon jó volt, és már a célban úgy döntöttem, jövőre is elindulok.
Itt kell megköszönnöm a szervezők figyelmességét, kedvességét, az ellenőrző pontokon, és a célban kapott ellátásért, és kedves szavakért. Mindkettő nagyon jól esett.
Szóval, így volt, igaz volt, és megtudtam, erre is képes vagyok.



Lejegyezte: Rostás László