2010.06.19-20. Kerékpáros kísérő voltam az Ultrabalaton futóversenyen

Kerékpáros kísérő voltam az Ultrabalaton futóversenyen. Krónika a nyeregből nézve.

Idén 4. alkalommal rendezték meg a Balaton-kerülő futóversenyt, melyet egyhuzamban teljesítenek a jó állóképességgel, kellő kitartással és fanatizmussal rendelkező ultrafutók. Idén 157-en neveztek a kemény versenyre. A táv 212 km (még kimondani is sok), melynek rajtja és célja Tihanyban van. A verseny során lehetőség van kerékpárral kísérni a versenyzőket, az erre való nevezés után a frissítőpontokon a kísérő is jogosult az étel, ital fogyasztására. Idén egyik barátom (Makkos Lóránt) megkért, hogy legyek a kísérője. Boldogan vállaltam a feladatot tudva azt, hogy nem lesz egyszerű a dolgom. Már sok versenyen voltam segítő a barátaimnál, és az ilyen felkérésekre mindig örömmel mondok igent. Az előrejelzés hétvégére nagyon változatos időt jósolt, sok esővel, az eddigieknél hűvösebb idővel. Szombaton délelőtt 10 órakor volt a rajt a tihanyi versenyközpontból, ahol több száz hozzátartozó, futó-barát és szervező vastapsával indult a mezőny, napsütésben. Elindultunk. A Balatonfelvidéken, majd a Káli-medencében haladva gyönyörű részeken mentünk. 4-5 km-enként voltak felállítva a frissítőpontok, melyek során olthattuk szomjunkat, és némi kalóriát gyűjthettünk magunkhoz. A mezőny hamar szétvált egymástól, hisz különböző képességű sportolók álltak rajthoz, a profitól a teljesen amatőrig egyaránt (mindenki előtt többszörösen le a kalappal). Nekem a feladatom Lóri segítése volt, végig a versenyen. Ez azt jelentette, hogy ott mentem mellette a bringával (volt nálam néhány váltóruha, enni-innivaló, és minden, amire szükség lehet), és igyekeztem azon lenni, hogy minél könnyebben sikerüljön teljesítenie a versenyt (masszázs, beszélgetés, étel-ital adása futás közben, stb.). Az első 100 km könnyedén „elröpült”, élveztük a versenyt, és a szép időt. Én pedig sorra csodáltam a versenyzőket, akik képesek erre a hatalmas teljesítményre. Az éjszakai futás megviselte a résztvevőket, nehéz volt ébren maradni, és még futni is az éj leple alatt. Felhúztam a „kukás mellényt”, fejlámpát, feltettem bringalámpákat, amikre szükség is volt, mert a Balaton déli partján sok településen nem volt közvilágítás! Lórinak hajnalban (kb. 110 km-nél) elkezdett fájni a talpa a nagy megerőltetéstől, ekkor cipőt, zoknit cserélt, és folytattuk a megpróbáltatást. Hatalmas elszántság volt benne, csodáltam a küzdeni tudását, sokan tanulhatnánk tőle. Emlékszem arra a mondatomra, amikor azzal próbáltam bíztatni, hogy „már csak 2 maraton van vissza”, csinálnunk kell! És csináltuk is, a borzasztó fájdalom, és a fáradtság ellenére is. Kb. 180 km-nél elkapott minket egy felhőszakadás, majd a cél előtt fél órával egy újabb felhőszakadás, ami még tovább nehezítette a versenyt. Nagyon jól esett Lórinak a Balaton-parti szurkolás. Többen megkérdezték, hogy milyen verseny ez. Mikor megtudták az emberek, hogy ezek a sportolók mit teljesítenek, szinte földöntúli lényként tekintettek rájuk! Nagy küzdés után végül 31 óra 5 perc alatt értünk a célba. Hatalmas élmény volt neki (és persze nekem is) átmenni a célszalagon, vastaps közepette. A nyakába érem került, a mellkasára pedig névre szóló célszalag. Az ünnepélyes eredményhirdetésen pedig minden egyéni, szintidőn belül célba ért versenyzőt név szerint szólítottak a színpadra! Felejthetetlen élmény! Sokan feladták a versenyt, végül 62-en értek célba. Lóri, ez úton is gratulálok Neked, és további sikereket kívánok a versenyeken!

Néhány szó rólam: Örülök, hogy Lóri megkért segítőnek, és hogy részt vehettem ebben a csodában. Soha nem feledem ezeket az embereket, akiktől azt hiszem, mindannyian sokat tanulhatnánk a küzdeni tudás terén. Be kell, hogy valljam, nem volt könnyű nekem sem. A legnehezebb feladat 31 órán keresztül folyamatosan ülni a nyeregben. Talán nem kell részleteznem, hogy az „alsó részemben” mekkora fájdalmat éltem át, kb. a 20. óra utántól végig. Emellett az éjszakát is nehezen viseltem, nagyon sokszor kapott el az álmosság, és csak nagyon nehezen tudtam rajta úrrá lenni, bringázás közben. Egyedül az a gondolat tartotta bennem a lelket, hogy ha Lóri még futni is tud, nekem muszáj vele lennem! A versenyzők példát mutattak nekem is, és erőt adtak a további tekeréshez. Köszönet érte!!!!

Lejegyezte: Fülöp Szilvi


Eredmények itt.