Idén első alkalommal rendezték meg Bonyhádon a Dupla Ironman Világ Bajnokságot (az előző 2 Világ Kupa volt). Az előző évekhez hasonlóan úgy éreztem, ott a helyem, hisz segítőből mindig hiány van. Ismét a tavalyi magyar bajnok, Török Ilyés Laci kért meg, hogy segítsem a versenyen, hogy minél jobb helyezést érhessen el. Persze szívesen vállaltam ezt a megtisztelő feladatot.
Ismertetném a távokat: Először is 7600 m úszás a gunarasi strand 33 m-es medencéjében (230 hossz!). Ezt követően biciklire pattannak a versenyzők, és letekernek 360 km-t úgy, hogy először bebringáznak Bonyhádra (45 km), majd itt 4361 m-es körpályán nyomják le a „maradékot”, ez összesen 72 kört jelent egy lakótelepen, a forgalomtól részben elzárt területen. Ezt követően pedig 2 maratoni táv, azaz 84 km futás vár a stramm fiúkra és lányokra. Ezt egy 1278 m-es körpályán kell futni a lakótelepen, összesen 66 kört!
Ezt a versenyt először is Tamás Zsoltinak köszönhetjük, aki 2007-ben lett ultraironman világbajnok, és azóta minden évben lelkesen szervezi csapatával, az Easy Star SE-vel közösen Bonyhádon, a dupla vasember versenyt. Nagy visszhangja és sikere van minden évben, hisz több mint 10 ország versenyzői adják le nevezésüket. Idén rekord számú nevezés érkezett, végül 51-en vágtak neki (ebből 21 magyar), melyből 4 hölgy! Az első rajt pénteken délelőtt 9-kor, a másik pedig délután 1-kor volt. A verseny szintideje 36 óra, ezen belül kellett végezni a versenyzőknek.
Mivel Laci a délutáni rajthoz volt beosztva, így délelőtt még volt időnk átgondolni a versenyhez szükséges dolgokat. Fontos, hogy minden velünk legyen, amire csak szükség lehet. Ezen a versenyen nem lehet a véletlenre bízni a dolgokat. Busszal vittek át minket Gunarasba, ahol már javában folyt a verseny, az első rajttal elindult versenyzőkkel. Már itt is jó hangulat fogadott minket, több százan bíztatták a még a medencében lévő versenyzőket, akiknek nem volt egyszerű dolguk a 20 fokos vízben. Ez főleg a lassabb indulókat viselte meg, hisz volt, akinek 4 óra kellett a táv teljesítéséhez.
A depóban elrendeztünk mindent, amire Lacinak a vízből kijőve szüksége lehet (bicikli, bukó, szemüveg, cipő, zokni, rajtszám, banán, csoki, izó-ital, víz, szendvics), és elfoglaltuk a rajthelyet. Ő a 2-es pályán indult, vastaps kíséretében, én pedig a medence végén voltam, és lestem a kívánságait. Kb. 2000 méterenként megállt inni, harapott 1-2 falatot, és ment tovább. Az úszást végül 2 óra 22 perc alatt fejezte be, és egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Egy gyors átöltözést követően már indult is a kemény kerékpáros szakaszra. A pályát tovább nehezítette az időnként feltámadó, viharos erejű szél. Én kocsival mentem Bonyhádra, de majdnem előbb odaért, mint én! Itt már igazi fesztivál-hangulat fogadott, a város csaknem teljes lakossága kint szurkolt a pálya szélén a versenyzőknek. Én elfoglaltam a helyem a frissítősátornál, itt vártam körönként Lacit, hogy segítsem evésben, ivásban, öltözésben, masszírozzam, stb. Elég hamar meleg ruhát kértek a versenyzők, mert a hideg szél megviselte a szervezetüket, hamar kihűltek. 9 óra után elkezdett sötétedni, fejlámpát, bringalámpát kapcsoltak, és hajtottak tovább a sötét éjszakába. Ekkor már rendesen lehűlt a levegő, a szurkolók takarókba burkolózva tapsolták át az éjszakát. Én is meleg ruhába öltöztem, hisz ha alvás nélkül kell átvészelni az éjszakát, még hidegebbnek tűnik a levegő, mint amilyen valójában. Laci végül hajnali 5 óra előtt pár perccel fejezte be a biciklizést (15.58-as versenyidőnél), ezzel az idővel az övé lett a legjobb magyar kerékpáros idő! Nagyon boldog volt, hogy végre leszállhat a bringáról, ez azt hiszem érthető. Gyorsan futóruhába öltözött, és már szaladt is, megkezdte a 2 maratoni távot! Néhány óra múlva sajnos elkezdett zuhogni az eső, és egész nap szakadatlanul esett. A versenyzők pedig folyamatosan rótták a köröket, ki-ki a magáét. Volt, aki még javában bringázott, a többiek pedig futottak. Laci az első maratont nagyon jó idővel (mint utóbb kiderült túl jó idővel) futotta, utána viszont következett a holtpont, és a túlélés. Nehezen mentek a körök, sokszor sétált, gyomorrontást kapott, és féltette a magyar bajnoki címét. Folyamatosan néztem a többieket, hogy hogy állnak a versenyben, és mindig nyugtattam, hogy még így is ő a legjobb, szedje össze magát. Végül 26 óra 1 perces idővel, szombat délután 3-kor ért célba, (2 percet javított a tavalyin) és sikerült megőrizni a Magyar Bajnoki címet! Ez úton is gratulálok Laci!!!!
Ezen a versenyen egyébként mindenki győztes. Az elsőtől az utolsó versenyzőig mindenkit lelkes bíztatás kísér a verseny során végig. Hihetetlen hangulat uralkodik folyamatosan, még a szakadó esőben is több ezres tömeg szurkolt a pálya szélén. Végül 39 férfi, és 2 női versenyző ért célba szintidőn belül! Innen is gratulálok nekik!
Örülök, hogy ismét részt vehettem ebben a csodában!
Lejegyezte: Fülöp Szilvi
További infók, beszámolók a versenyről: www.vasember.hu
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése