2013.05.20. Pünkösdhétfői Túrakerékpáros Találkozó

A részletes program itt letölthető.

A rendezvényre kerékpártúra indult Pécsről.
Útvonal: Pécs, 48-as tér - Bogád - Hird - Pécsvárad. Táv: 24 km.

Életem első túravezetése!
Hát a feladat kolosszális volt - kiadni a jelszót, hogy: „Kilenc óra van…” Mert a valóság az, hogy a Pünkösdhétfői Pécsváradi Túrakerékpáros találkozó már elég régi hagyomány ahhoz, hogy már mindenkinek a bokájában legyen az egész „menetrend” - hamar el is oszolt a kezdeti izgalom: a csapatos indulás ténye kissé késve került fel a honlapra. Indultunk 12-en, a tökéletesen ideális (apostoli) létszámban – teljesen családias hangulatban.
A tervezett útvonal Bogád – Hird stb., azonban Romonya előtt a gyorsabbak …lendületből - hipp-hopp felgurultak a Romonya utáni dombtetőre. Visszagurulni már nem volt kedvük, így a családias „légkör” nagytesóra meg kistesóra osztódott.
Idén a találkozót Iván bá’ kis akadályverseny sorozattal színesítette – no eme 7-próbát kisebbik tesóék megkezdtük a Romonya-Hird közötti úttalan kátyúskák között . Az egynyomú járművek még csak-csak megoldották, a bufós szerelvénynek azonban helyenként - két óriási gödör közt alig volt elég a távolság. De ő is megúszta tengelytörés nélkül. A „nagyobb tesónak” a +1 feladat pedig a nagyobb távolság és több szintemelkedés lett. Ők ezért sajnos lekésték az üdvözlő térzenét – ami igényes, szép muzsikát ezúton is nagyon köszönünk a házigazdáknak.
A másik nagy-nagy kedvesség a biciklistákat vendégül látó VÁR(ók)tól – az igen élvezetes várismertető, melynek a vártotón is jó hasznát vettük. A várban az étterem átmenetileg nem üzemelt, a hidegtál kínálat azonban felséges volt: Onion antivirat által koronázott Sertésjava Aranycipó alapon!
A 7-próbán való induláskor többen megpályáztuk az utolsó helyezést – akár holtversenyben is… sajnos valószínű csak egynek sikerült, akinek a neve viszont nem ismert.
DE – sebaj! Nem a helyezés volt a fontos – a próbálkozásokat annál jobban élveztük!
Megtanulmányoztuk Iván bá’ új hajtányát, és a maroknyi csapat komótosan hazalendült – úgy látszik a dübörgő/vágtató forgalomtól kevésbé féltünk, mint a tengelytöréstől, mert finom bodzaillatú-lilaakácos színű visszautunkat szépen hagytuk belesimulni a régi 6-osból az újba, persze a városban azért már kerestünk nyugalmasabb mellékaszfaltot.
Pünkösd „másodika” – jó levegős-napsütéses, kedves-könnyed-biciklis szép nap volt.

Túravezető, lejegyezte: Lovas Mónika

Képek:
Arató Csongor fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Tamás József fotói 


2013.05.18-19. Tanúhegyek gyalogos és kerékpáros teljesítménytúra

A gyalogtúra részletei 
A kerékpártúra részletei



Már évek óta szerettünk volna részt venni a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület által szervezett 2 napos Tanúhegyek túrán. Idén sikerült megszerveznünk, így 5 fővel képviseltük Klubunkat.
A pénteki utazásunk nagyon kalandosra sikerült, mert egy hatalmas vihar kapott el minket, és kísért végig utunkon egészen a szállásig. Szerencsére sofőrünk szó szerint: állta a sarat!
Szombaton gyalogtúrákat teljesítettünk, 5-en 4 különböző távon. Az idő, a táj és a társaság is szuper volt, így a nagyon jól sikerült túra után a célban töltöttünk el néhány vidám órát a már korábbi túrákról ismert szervezőkkel.
Vasárnap a kerékpáros túra következett, itt 3 távon képviseltük Klubunkat. Gyönyörű tájakon vezetett utunk, kellemesen elfáradva érkeztünk a célba. Ez után már csak az összepakolás és az elbúcsúzás maradt hátra.
Nagyon szép emlékekkel jöttünk haza. Köszönjük a családias hangulatot, és a szuper hétvégét a rendező csapatnak.

Lejegyezte: Fülöp Szilvi

Képek:
Fülöp Szilvi fotói

2013.05.18-25. Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban

Látogatás Bondor Misinél Dornbirnban (össz km: 330, össz. szint: 6850 m)

Hosszas tervezgetés után végre eljött a pünkösdi hosszú hétvége, amikor meglátogathattuk túratársunkat Bondor Misit Dornbirnban (Ausztria) a Bodeni tó partján.

A történet valahova február környékére vezethető vissza, amikor Misi megkeresett bennünket, hogy lenne e kedvünk kimenni hozzá egy kis „edzőtáborra”. Miután már egy ideje terveztem, hogy Mártinak is megmutatom a Grossglockner Hochalpenstrassét, így a kettő összeegyeztethetőnek tűnt.

Először a május 1-ei hosszú hétvégét néztük ki, de akkor még a GG-re vezető utat nem nyitották ki, így kerestünk egy újabb alkalmas időpontot. Kézenfekvő volt a pünkösdi hetet kiválasztani. Bíztunk benne, hogy júniushoz közeledve kellemes nyárias időjárás fog fogadni bennünket Ausztriában. Számításaink sajnos nem jöttek be, de ennek ellenére is 4 nagyobb túrát sikerült abszolválnunk.

Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy nagyon jól éreztük magunkat és ilyen királyi ellátásban rég volt részünk :) Misi mindent megtett, hogy igazán jól érezzük magunkat. A kiválasztott szép útvonalak, a közös reggelik, vacsorák, mind szép emlékek számunkra.

A túrákról a beszámolókat felváltva Mártival írjuk. Kezdésnek én bevállaltam a GG-re vezető utunkat.

Grossglockner Hochalpenstrasse (2013.05.18. , táv: 44 km, szintemelkedés: 1900 méter)

Az időjárásra tekintettel az első napra tettük ezt az igazán izgalmas túrát, melyet nekem már 4 éve sikerült teljesítenem. Akkor kellemes nyári időben tekertem fel 2500 méter magasságba a Zell am See felől. Idén a másik oldalról Heiligenblut felől kíséreltük meg megmászni a hegyet. Szerencsére a hetet jellemző esős, szomorkás idő ezen a napon távol maradt tőlünk, így igazán kellemes körülmények között tekerhettünk egy „lazát” :)

Itthonról éjjel 2 után indultunk el, hogy Heiligenblutba érjünk még a délelőtt folyamám. A találkozóra nekünk 600 km-t kellett utaznunk, Misinek „csak” 400-at. Terveinkkel ellentétben csúszással érkeztünk, de így is még időben neki tudtunk vágni a 21 kilométeres mászásnak.

Lehetőség a bemelegítésre nem volt, ugyanis a parkolótól már meredeken emelkedett az út, így kistányéron pörgetve vágtunk neki az ismeretlennek. 6-7 km mászást követően egy rövid gurulás, majd egy körforgalom következett, ahol el kellett döntenünk, hogy a GG gleccserét nézzük meg 2300 méter magasságból, vagy feltekerjünk az út legmagasabb pontjára az Edelweisspitzére 2574 méterre. Mondanom sem kell, az utóbbit választottuk :)

A körforgalomtól egy durva emelkedővel megkezdődött az igazi HEGY, amit igyekeztünk kényelmes tempóban folyamatosan nem erőlködve megmászni. Ahogy lassan fogytak a növények körülöttünk és egyre gyakrabban láttuk a havat úgy kezdtünk átélni igazán, hogy milyen is egy 2000-es hegyet megmászni. Azt hiszem a GG-vel kapcsolatban a monumentális szó volt az első, ami eszünkbe jutott. Ahogy emelkedtünk érezhetően csökkent a hőmérséklet és egyre gyakrabban volt kísérőnk a szél. Ennek ellenére így is nagyon élveztük a tekerést ebben a csodálatos közegben.

Ahogy emelkedtünk, úgy egyre ritkábban álltunk meg beszélgetni, fényképezni. Tekerni kényelmes volt, de megállva hamar átfagyott az ember.

Az első és az út egyik legmagasabb pontja a Hochtor volt a maga 2504 méterével. Itt jöttek a fényképek a 2 fokban. Jól esett a pihenő és egy kis energiapótlás a következő kilométerek előtt. A Hochtornál egy alagúton keresztül egy gurulós szakasz következett, hogy újra visszamászhassunk az Edelweißspitze lábához. Ez a szakasz olyan 2-300 méter szint csökkenést majd emelkedést jelentett.

Nem a méterek voltak a legnagyobb ellenfeleink ezen a szakaszon, hanem a szél, ami össze vissza dobált bennünket az úton. Egy-egy széllökés szinte egy sávot is el tudta fújni az embert. Ezt a szakaszt elég óvatosan és átfagyva teljesítettük, de megvolt ez is és kárpótlásként elértünk egy újabb kilátási ponthoz, ahonnan már megcsodálhattuk a Grossglockner csúcsát is.

Néhány fotót követően Misit elengedtük a ráadás mászásra a Edelweißspitzére, mi pedig egy forró csokival és egy sacher tortával ünnepeltük meg Márti első 2000-es hegyét. Érdekesség volt, hogy fent az étteremben szinte az első ember akivel találkoztunk az pécs-vasasi volt :)

Misi visszaérkezését követően rohamosan romlani kezdett az idő. Egyre sötétebb felhőkkel és széllel érkezett a rossz idő. Ekkor érezte csak igazán az ember, hogy ebben a magasságban már milyen kiszolgáltatott. Csak mi voltunk, a bringánk és a szél, ami bármikor lelökheti az embert az útról.

Indulás előtt Márti ellen elkövettem még egy „merényletet” és kicsaltam a teraszra. Szegény már nem tudta, miért akarom a kilátást bámulni abban a hideg szélben, de amikor letérdeltem előtte és elővettem zsebemből a gyűrűt, már tudta, hogy lánykérés lesz belőle :)

Igent mondott, készült pár fénykép, majd gyorsan a bringákhoz siettünk és elkezdtük a gurulást, majd a mászást a Hochotrig.

Szembeszél, 4-5-el vánszorgás, bicajról leszállás az alagútban…. Ezek jellemezték ezt a néhány kilométert, ami a Hochtorig tartott. Ott a hegy déli oldalára átbukva, nyugodt békés volt az idő és ahogy ereszkedtünk egyre jobban kezdtük érezni magunkat. Hosszú tempós gurulást követően egy kis mászás várt még ránk, majd leereszkedés a kocsihoz.

A kocsinál már kellemes meleg várt.

Felpakolást követően  nekiveselkedtünk a hátralévő 400 km-nek. Éjjel érkeztünk szállásunkra, ahol a megérdemelt pihenés várt ránk :)

A Bodeni tó túl messze van…(2013.05.19 , táv: 30 km)

Ezt a napot pihenő napnak szánta Misi a GG után, így csak egy 120 km-es kört jelölt ki számunkra :) A végcél Konstanz lett volna egy kis hajókázással megspékelve. A borús idő ellenére nekivágtunk a tervezett távnak, de 15 km megtétele után olyan szinten voltunk már elázva, hogy nem volt már érdemes tovább mennünk. Azért vártunk még 30 percet egy stadion bejáratánál időjárás előrejelzést olvasgatva, de akárhogy is néztük semmi bíztatót nem láttunk. Visszafordultunk és a szállásra tekertünk.

Meleg vizes fürdő mosás pihenést követően kisütött a nap. Úgy döntöttünk nem hagyhatjuk veszni a napot és legalább sétálunk egyet a városban. Misi itt sem a leglankásabb utat választotta, hanem egy szép kápolnához vitt fel bennünket, ahonnan szép kilátás volt a városra és a Bodeni tóra is. Kellemes szép idő volt, jól éreztük magunkat a reggeli elázás után.

A sétát követően egy Misi által készített, jó nagy adag spagettit ettünk vacsorára, hogy legyen erőnk a másnapi tekeréshez, ami során a Silvretta hochalpenstrasset céloztuk meg, de erről meséljen már Márti.

Silvretta hochalpenstrasse (2013.05.20. , táv: 75 km, szintemelkedés: 1700 méter)

Szokásos bőséges reggeli után elindultunk kocsival, hogy 40 km után nyeregbe pattanjunk és meghódítsuk a következő 2000 méteres hegyet. Az autótól még 20 km-t kellett megtenni lassan emelkedő úton, mire elértünk a szerpentin elejére. Innen vezetett fel az út 14 km-en át. Ahogy egyre feljebb értünk, úgy látszott igazán a völgy mélysége és szépsége. Az út le volt zárva a forgalom elől, így teljesen zavartalanul tekereghettünk. Az eső néha elkezdett szemerkélni, néha havaseső esett, de a csúcson még a nap is kisütött, hogy igazán szép képek is készülhessenek a havas hegycsúcsok között. A csúcs után több km-át egy nagy gurulás várt ránk. Egy rövidebb emelkedő után elértünk egy újabb tóhoz, innen pedig egy nagyon éles kanyarokkal, rövid fordulókkal tarkított meredek szerpentinen ereszkedtünk vissza a völgybe. Az idő kezdett rosszabbra fordulni, így az utolsó 20 km-t, amit már lendületesen tudtunk megtenni, jól megnyomtuk. Az utolsó pár km-en viszont sikerült eláznunk. Szerencsére az autóban száraz ruha várt ránk. Este szokásos meleg zuhany, mosás után megettünk  “maradék” spagettit.

Svájc - Wildhaus (2013.05.21. , táv: 110 km, szintemelkedés: 1600 méter)

Az időjárás bizonytalannak látszott, de mi optimistán indultunk el a Rajna mentén. 40 km után értük el a svájci határt, Buchs településnél. Az első szó amelyet meghallottunk, magyar volt. Egy anyuka terelgette a gyerkőcét. Innen tekertünk fel egy alpesi kis szerpentinen, az előző napokhoz képest nem túl magasra. A domboldalon már szemerkélt az eső, amely néha, néha felerősödött. A táj azonban esőben is szép volt, a zöld szín árnyalatai ellensúlyozták a szürkeséget. A szintén több km-en át tartó emelkedést követően nagy gurulás következett, amelyen azért visszafogtuk a biciklit, mert az eső egyre jobban esett és felverte a vizet. Visszaérve a Rajna partra már nem esett, de éreztük, hogy ez csak idő kérdése. A hátralévő 40 km-t gyors tempóban tettük meg, a végeredmény: totál elázás, meleg zuhany, mosás, vacsi, film nézés. :)

Esőnap-Pihenőnap (2013.05.22.)

Már reggel reménytelennek látszott az idő: eső és hideg. Laza napot szerveztünk: helyi bevásárlóközpont túra, bicikliboltok meglátogatása volt a program illetve Misi felvitt minket kocsival oda, ahova biciklivel mentünk volna. Alagutas, vízesésekkel tarkított szerpentines út Ebnit településre. Este levezetésnek újabb film került elő.


Bödele (2013.05.23. , táv: 71 km, szintemelkedés: 1650 méter)

Misi egyik edzőköre volt a túraútvonal. 9 km emelkedést követően értünk fel a Bödele legmagasabb pontjára 1000 m-re, ez már nem volt kihívás számunkra. Ezt követően 8 km suhanás volt lefelé, amelyet már élveztünk, mert az út száraz volt és az idő is melegedett. A völgybe leérve több kis alpesi falun keresztül vitt az utunk. Bizauban megálltunk egy magyar család által vezetett panzióban, ahol meleg kávéval fogadtak minket. Az idő egyre jobb lett, kisütött a nap is, megnyugodthattunk, hogy ma nem ázunk el. Visszafelé volt még egy kis kaptató, aztán megint gurultunk egyet Dornbirnig.
Délután még maradt egy kis időnk, hogy Janival felmenjünk libegővel a Karren nevű 900 méteren található csúcsra, hogy rálássunk a városra és a szomszédos svájci hegycsúcsokra.

Konstanz - Bodeni tó  (2013.05.24.)

A távolság és a bizonytalan időjárás miatt a 60 km-re lévő Konstanzba már kocsival mentünk. A program városlátogatás volt. Megtekintettük a konstanzi katedrálist, lesétáltunk a Bodeni tó partjára és tettünk egy nagyobb sétát az óvárosi részen.

Hazautazás (2013.05.25.)

Szombat reggel még besétáltunk a városközpontba, ahol ilyenkor vásárt tartanak, mindenféle helyi finomsággal: sajtok, szörpök, kolbászok, pékáruk, még medvehagyma pestot is lehetett kapni. Végül délben sikerült elindulni és 950 km után hajnali 2-kor érkeztünk haza.
A változékony időjárás ellenére tartalmasan töltöttük el ezt a pár napot Misinél. Nagyon jól éreztük magunkat, jó szállásunk volt Misi szomszédságában (szintén Misi intézte), ami lehetővé tette a közös reggeliket és vacsorákat. Misi helyismeretének köszönhetően a túraútvonalakon sem kellett gondolkodnunk, gyönyörű helyekre vezetett minket. Ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni Misinek az elmúlt hét élményeit.

Lejegyezték: Dr. Tárnai Márti, Bodor Jani

Képek:

Bondor Misi fotói
Dr. Tárnai Márti és Bodor Jani fotói


(A történetben szereplő rendkívüli fontosságú eseményre való tekintettel ezúttal örömmel kivételt teszünk. Ugyanis a blogon csak előre nyilvánosan meghirdetett túrák beszámolóit tüntetjük fel a közösség épülésének érdekeit szem előtt tartva. De most másról van szó.... Gratulálunk!)

webmester

2013.05.11. "Kincsek között élünk" kerékpártúra az Ormánságban

Részletek itt

2013.05.11. Katica Tanya zselici kerékpártúra

Kiírás itt

Majdnem én sem mentem el! Reggel (hajnali 6 órakor) kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy körbe be van borulva. Viszont nem esik! Gyorsan megnéztem az idokep.hu-n minden releváns térképet (időkép, felhőkép, radar), és azt állapítottam meg belőlük, hogy pont a Pécs és Kaposvár közötti területen nincs esőfelhő (tényleg így volt!), és a radar szerint nem is érkezik sehonnan, semmiféle gyanús folt. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megyek! És milyen jól tettem! Elöljáróban csak annyit, hogy az egész túra alatt egy csepp eső sem esett, viszont a hőmérséklet az kerékpározáshoz ideális, PF volt (azaz pont fasza)! Szél sem volt (legalábbis olyan biztos nem, amire emlékeznék)!
Kicsit korán értem Kaposvárra (9 óra előtt, 10-kor volt a rajt), addig leparkoltam egy kis utcában, nem messze a Gárdonyi Géza Általános Iskolától, ahol regisztrálni kellett, és ahonnan indult a buli. Ott is felhős volt az ég (rétegfelhő jelleggel), de ott sem eset (az odaúton sem, és hazafele sem). 9-kor bebattyogtam a suliba, hogy akkor itt lennék. Regisztráltam, megkaptam a túralapot, és egy másik lapot, amin jelölve volt, hogy a hosszú távon indulok (80 km lett a hossza, mire odaértem, előtte olvastam 72 és 75 km-t is :) ), és egy kitűzőt (igen, előre megkaptam ezt is, úgyhogy haza is jöhettem volna! :) ). (Csak a kitűző miatt mentem! :) ) Egyébként 3 táv volt: rövidke (20 km), közepes (40 km), és hosszú (80 km).
10 kor volt a rajt. Sajnos nem sokan jöttünk össze – valószínűleg az időjárás miatt - , úgy ránézésre kb. 50-en lehettünk, és eléggé vegyes volt a társaság, voltak igen fiatalok (mint például én :) ), voltak középkorúak, és voltak egypáran kicsit idősebbek is.
A rajt után, az iskola utcájának vége felé vettük az irányt, ami rögtön egy jó meredek dombra vitt föl. Szerencsére nem volt hosszú (kb 150m), viszont legalább 15%-os. (A képeken látszik majd nézzétek meg azokat is!)
Első település, amin áthaladtunk Szenna volt (előtte volt Kaposszerdahely, azt majd a visszafele úton említem meg). Szennában lekanyarodtunk jobbra, Patca felé, amely egy kis zsákfalu. Viszont itt van a Katica Tanya, ami a névadója volt a túrának, és itt volt az első pecsételő hely és itató (kb. 10 km), és ez volt a rövidke táv fordítója is. A tanya egy nagy állatfarmra hasonlít a leginkább. Szép! (lásd: képek)
Ezután vissza Szennába, majd most jobbra fordultunk (nem Kaposvár felé), és nem sokkal később letértünk a „főútról”, és bevettünk magunkat a zselici tájvédelmi körzetbe! Nagyon szép volt! Hol ligetes, mezős, dimbes-dombos, hol sűrű, sötét erdőkben kanyargott, a mindvégig aszfaltozott erdészeti műút!!, legalább 40 km hosszan (képek)!!! Ez a kanyargás egy helyen szakadt csak meg, Bőszénfa előtt. Itt ki kellett menni a Szigetvár-Kaposvár főútra (67-es út), de szerencsére ez kb. csak 2-3 km hosszú volt, és utána újra be a fák közé.
A következő állomás Kardosfa volt, a Hotel mellett. Itt már egyszer jártam, de persze nem abból az irányból ahonnan most jöttünk. Egyébként Szenna után, amikor bekanyarodtunk az erdős részbe, onnantól kezdve végig emelkedett az út Kardosfáig, sőt utána is, egészen a 67-es útig (kb. 20 km). De nem volt vészes, mert szinte végig konstans emelkedésű volt, és ha lassan is, de simán tekerhető volt!
A Kardosfa Holteltől (ez volt a fordítója a középtávnak) kivezetett az út, a 67-es útra. Ott jobbra, Bőszénfa fele fordultunk, ahol várt minket a következő ellenőrző és frissítő pont.
Bőszénfán ismét be az erdőbe, és az út egy jó darabig a bőszénfai állatfarmok, és szarvas parkok között vezetett (képek!). Itt is konstans emelkedés volt (rövidebb sík és lejtős szakaszokkal), de még laposabb szögben, mint a Szenna és a 67-es út közötti szakasz. (Beszéltem egy-két indulóval, akik a Szenna-Kardosfa-67-es út közötti emelkedőtől féltek. Nem tudják mi az a Mecsek! :) )
Ezután kiértünk az erdőből, és Lipótfa következett, az utolsó állomás. Lipótfától már csak 20 km választott el bennünket a céltól. Azért a szervezők (vagy a természet) itt is bevetettek egy utolsó cselt, ugyanis Lipótfa után kb. 5 km-rel volt egy kisebb domb! :) Úgy kb. 300m-400m hosszan, és 15-20% közötti kis húzódás! :) Ez az itinerben így szerepel: „s a Petörke tározó mellet felkapaszkodunk a szőlőhegyre”. Hát, felkapaszkodtunk! :) Aztán egy kicsit szerényebb kivitelben ez megismétlődött Kaposszerdahely előtt is. :)
Kaposszerdahelyről már tényleg csak be kellett gurulni Kaposvárra, és az iskola utcája sem volt messze a Kaposvár táblától. Csak pár kis utcában kellett kanyarogni, és már ott is voltunk.
A túra nagyon jó volt, nekem nagyon tetszett, ha lesz jövőre is, biztos, hogy jövök. Sőt az is megfogalmazódott bennem, ha kaposvári lennék, akkor minden hétvégén ezt a túrát csinálnám! :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon szép helyeken megy végig, a természet közepében!
Jah, a célba érkezéskor megtudtam, hogy a negyedik lettem  a 80-as kategóriában, amire 24-en neveztek (4 óra alatt sikerült abszolválni a távot, még ennyi fényképpel is).  (Köszönöm, köszönöm! :) )
A szervezésről csak annyit említenék meg, hogy ott ahol a leginkább tartottam attól,  hogy eltévedek (az erdőben), ott szinte nem is lehet eltévedni, mert az aszfaltcsík csak egy irányba megy (mondjuk ott jelölés sem volt). Viszont az utolsó 20 km-en volt egy–két kérdéses kereszteződés, illetve közvetlenül a cél előtt, a kis utcákban, hááát..., ott meg kellett volna kérdeznem egy helyit, hogy melyik út megyen Budára (merre van a suli)! Szerencsémre nem kellett, mert utolértem egy fiatal túratársat, még az utolsó ellenőrző pont előtt, és onnan együtt jöttünk. Ő helyi volt, úgyhogy nem volt gond! Szóval nem minden kérdéses pont volt jelölve, viszont az itiner jó leírása egyszer segített!

Lejegyezte: Bánovics Péter

Képek:
Bánovics Péter fotói

2013.05.04 Tekerjünk le a Drávához!

Útvonal: Pécs Nagybani piac - Görcsöny - Diósviszló - Drávaszabolcs - Harkány - Diósviszló - Görcsöny - Pécs
Táv: 80 km, szint: 240 m.
Túra útvonala
A túrakiírás így szólt: "Nem hajtós tempóban letekerünk a Drávához néhány pihenő beiktatásával, majd vissza - közben fagyizunk, ahol kedvünk tartja."
Az első fagyizást mindjárt Görcsönyben megejtettük, Szilvi szerint a rétes is nagyon finom! Egyik bringásnak gyorsabb kerekezésre volt igénye, ezért elköszönt tőlünk.
Betértünk az ócsárdi horgásztóhoz, mely most igazán hangulatos. Harkányban lapátos fagyit fogyasztottunk, (óriási adag/200 Ft) ha erre jártok, ezt ne hagyjátok ki! Drávaszabolcson klassz kis parkot fedeztünk fel, s utána jó széles bringaúton haladtunk a határ felé. A Dráva parton a fák alatt sok volt a szúnyog, ezért inkább nagyon vidám hangulatban"kihajóztunk". Visszafelé Diósviszló határában levő parkban pihentünk, majd Görcsönyben Évi is megkóstolta a rétest - addig Fricivel benéztünk a Kastélyparkba, s megtudtuk, hogy a területen csak az igazgató engedélyével lehet fotózni.
Pellérd határában a többiek nyugat felől közelítették meg Pécset, én pedig Kertváros felé vettem az irányt. A Nagybani piachoz érve megállapítottam, hogy a táv 79 km volt, de otthonról számolva Évinek pl. 90 km.
Jó volt a nyárias melegben a tavaszi virágzó természetben tölteni ezt a 7 órát!

Túravezető, lejegyezte: Farkas Kati 

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói

2013.05.01. Kiruccanás Horvátországba, villányi indulással

Útvonal: Villány - Magyarbóly - Beremend - (H/HR) - Baranjsko Petrovo Selo (Petárda) -  Belisce - Valpovo - Bocanjevci - Tiborjanci - Marijanci - Kunisinci - Carnagajevci - Radikovci - Miholjacki Porec - Rakitovica - Donji Miholjac (Alsómiholjác) - Drávaszabolcs - Gordisa - Matty - Alsószentmárton - Egyházasharaszti - Siklósnagyfalu - Kistapolca - Nagyharsány - Villány
Táv: 104 km. Szint: 90m.

Térkép itt.


Szerencsénk volt az időre nem lehetett most sem panasz. Mint utólag megtudtam 33 fok volt, hát ezért sültünk meg annyira !
8 óra körül érkeztünk a H. Barnával, F. Szilvivel és Ferivel a villányi vasútállomásra autóval. Addigra páran már megérkeztek. Amíg kipakoltuk a bringáinkat addig is sorra érkeztek a túratársak. Nagy örömömre most is jöttek új túrázók: páran azok közül is akiknek külön küldtem meghívót. 8:25 re már 17-en voltunk és biztosan tudtam, hogy még valahol útközben van H. Gyuri barátom is. Fél kilencre befutott mindenki ,de biztos ami biztos még vártunk egy pár percet . (Voltak Sellyéről ,Szederkényből és Pécsről.) Végül is 18-an vágtunk neki.
Indulás után egyből boltot keresgéltünk az egyik túratársnak,de ott meg annyian voltak, hogy azt nem akarta kivárni, így tovább is indultunk Magyarbólynak majd Beremendnek. A határátlépés után célba vettük Petárdán a fagyizót, amit a lányok ajánlottak. Már ekkor nagyon meleg volt és még melegedett !
Egy szép Dráva holtág után a Dráva hídon pihentünk és vártuk be a lemaradtakat.
Belisce után elmaradt egy túrázó. Sajnos nem látta, hol fordultunk el. Mi egy benzinkútnál vártuk. Végül M. Józsi megtalálta az elveszett bárányt, de ő sem tudta, hogy merre kell jönni. Telefonon megbeszéltük, hogy egyenesen menjenek Drávaszabolcsra, és ott találkozzunk.
Dél körül egy árnyékos játszótéren próbáltunk ebédelni, de inkább a szúnyogok ebédeltek meg rajtunk.
Útközben szép helyeken jártunk. A túra végére nagyon meleg lett, alig lehetett bírni a hőséget. Páran csúnyán pecsenyévé sültek. Legközelebb már csak a határátkelőn pihentünk. A határátlépés után egy boltnál összeszedtük M. Józsit is aki türelmesen megvárt minket. Páran elváltak tőlünk és egyből Pécsnek vették az irányt. Mi meg Matty felé indultunk tovább, ahol Frici javaslatára meg akartuk nézni az állat simogatót ,de lovas és egyéb rendezvények miatt óriási tömeg volt, ezért tovább mentünk.
Kistapolcán a Fricivel érdekesnek találtunk egy kis tavat amit lefényképeztünk ezért kicsit elmaradtunk a többiektől, akik Nagyharsányban a kereszteződésben egy árnyékos helyen bevártak minket. Innen együtt kipróbáltuk az új Nagyharsány - Villány kerékpárutat. Ezután a villányi pincesoron megálltunk, mert páran már úgy éreztük, hogy szomjan halunk. Utána eltekertünk túránk kiindulópontjához a villányi vasútállomásra, ahol a melegtől elfáradva felpakoltuk a bringákat, búcsút vettünk a túratársaktól és indultunk haza .

KÜLÖN GRATULÁLOK AZOKNAK AKIK ÚGY TEKERTEK LE PÉCSRŐL - VILLÁNYBA ÉS UTÁNA HAZA IS !!!

Túravezető, lejegyezte: Kónya Tamás

Képek:
Bodrogi Frigyes fotói 
Kónya Tamás fotói
.