A rendezvényre kerékpártúra indult Pécsről.
Útvonal: Pécs, 48-as tér - Bogád - Hird - Pécsvárad. Táv: 24 km.
Életem első túravezetése!
Hát a feladat kolosszális volt - kiadni a jelszót, hogy: „Kilenc óra van…” Mert a valóság az, hogy a Pünkösdhétfői Pécsváradi Túrakerékpáros találkozó már elég régi hagyomány ahhoz, hogy már mindenkinek a bokájában legyen az egész „menetrend” - hamar el is oszolt a kezdeti izgalom: a csapatos indulás ténye kissé késve került fel a honlapra. Indultunk 12-en, a tökéletesen ideális (apostoli) létszámban – teljesen családias hangulatban.
A tervezett útvonal Bogád – Hird stb., azonban Romonya előtt a gyorsabbak …lendületből - hipp-hopp felgurultak a Romonya utáni dombtetőre. Visszagurulni már nem volt kedvük, így a családias „légkör” nagytesóra meg kistesóra osztódott.
Idén a találkozót Iván bá’ kis akadályverseny sorozattal színesítette – no eme 7-próbát kisebbik tesóék megkezdtük a Romonya-Hird közötti úttalan kátyúskák között . Az egynyomú járművek még csak-csak megoldották, a bufós szerelvénynek azonban helyenként - két óriási gödör közt alig volt elég a távolság. De ő is megúszta tengelytörés nélkül. A „nagyobb tesónak” a +1 feladat pedig a nagyobb távolság és több szintemelkedés lett. Ők ezért sajnos lekésték az üdvözlő térzenét – ami igényes, szép muzsikát ezúton is nagyon köszönünk a házigazdáknak.
A másik nagy-nagy kedvesség a biciklistákat vendégül látó VÁR(ók)tól – az igen élvezetes várismertető, melynek a vártotón is jó hasznát vettük. A várban az étterem átmenetileg nem üzemelt, a hidegtál kínálat azonban felséges volt: Onion antivirat által koronázott Sertésjava Aranycipó alapon!
A 7-próbán való induláskor többen megpályáztuk az utolsó helyezést – akár holtversenyben is… sajnos valószínű csak egynek sikerült, akinek a neve viszont nem ismert.
DE – sebaj! Nem a helyezés volt a fontos – a próbálkozásokat annál jobban élveztük!
Megtanulmányoztuk Iván bá’ új hajtányát, és a maroknyi csapat komótosan hazalendült – úgy látszik a dübörgő/vágtató forgalomtól kevésbé féltünk, mint a tengelytöréstől, mert finom bodzaillatú-lilaakácos színű visszautunkat szépen hagytuk belesimulni a régi 6-osból az újba, persze a városban azért már kerestünk nyugalmasabb mellékaszfaltot.
Pünkösd „másodika” – jó levegős-napsütéses, kedves-könnyed-biciklis szép nap volt.
Túravezető, lejegyezte: Lovas Mónika
Képek:
Arató Csongor fotói
Bodrogi Frigyes fotói
Tamás József fotói
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése