Útvonal: Rácvárosi úton indulva Cserkút - Kővágószőlős - Hetvehelyi út -Petőc harangláb- Abaliget - Kovácsszénája tópart - Magyarhertelend - Orfű - Pécs Táv: 72 km 800m szint
Túravezetők: Kónya Tamás, Rostás László
Útvonal térképen itt.
Május 30.-án 10 óra előtt már sokan gyülekeztek a Szigeti út
végén a Tak. Szöv. parkolójában. A verőfényes melengető napsütés és az időjárás
előrejelzésben elhangzott jó idő sokak kedvét meghozta egy kis tekeréshez és
talán a program is csábító volt.
Az indulásnál már 30-an voltunk és nem is értünk át
egyszerre egy zöldön !
Szép komótosan indultunk ki a városból a Rácvárosi úton,
több mint 100 méter hosszan hömpölyögve. Egy kicsit féltem is mi lesz így a
forgalmas 6-os út sajnos elkerülhetetlen rövid szakaszán a Cserkúti elágazóig,
de szerencsénkre nem volt nagy forgalom.
A cserkúti emelkedőn hamar kiderült ki milyen formában van,
de a templomnál bevártunk mindenkit és egy kis szuszanás és vízvétel után
folytattuk tovább az emelkedős utunkat a felső úton Kővágószőlős felé. A
létszám az egész túrán dinamikusan változott, mert voltak akik már itt
elköszöntek és voltak akik valahol útközben csatlakoztak.
A golgotai emelkedő megint széthúzta egy kicsit a
csapatot, de az erdő előtt bevártunk mindenkit és együtt tekertünk tovább Petőc
haranglábhoz . Itt megpihentünk és közben összeírtuk a résztvevőket és
pontosítottuk hány adag langalóval várjanak minket.
Mindenki nagy örömére innentől
13 km lejtős erdészeti műúton folytattuk az utunkat egészen a
Hetvehely-Abaliget országútig. Abaligeten még 2 fővel gyarapodott a létszám itt
csatlakozott Cz. Kati és L.Miki a csapathoz.
Abaligeten a Kapucinus
sörözőből már ínycsiklandozva szált a langaló illata, ahogy beléptünk mindenki
szájában összefutott a nyál. Ny. Tamás a vendéglátó pékünk nagy igyekezettel
sürgölődött a már sokadik tepsi guszta langaló felett. (Lásd fotók ! :))
Nagy szerencsénkre már volt kisülve is belőle így az éhhalál
szélén lévő csapat enyhíthette éhségét és házi bodzaszörppel olthatta szomját
és akinek ez nem volt elég az kézműves sörökkel is enyhíthetett a szenvedésein.
Itt már mindenki egyetértett abban, hogy megérte eltekerni
idáig !
Miután az éhesebbek a 2. langalóikat is elfogyasztották Ákos
a kocsmáros agyagos bemutatót tartott, de hamar átengedte a terepet az ifjú
korongos tehetségeknek :),
Aminek még úgy is nagy sikere volt, hogy mindenki azért nem
tudta kipróbálni.
V.Laci barátunkat még lehet
,hogy egyszer kézműves vásárokon fogjuk látni :)
Mivel az evéssel ívással és az agyagozással olyan jól
mulattunk, hogy szinte megfeledkeztünk az időről közös egyeztetés után úgy
döntöttünk, hogy a Kovácsszénájai-tóhoz most nem nézünk be,mert már várnak
minket Magyarhertelenden, a Kapucinus sörfőzdében.
Magyarhertelenden a főtéren bevártuk a csoport végét is és
elindultunk a Rákóczi út 17-be a sörfőzdébe.
A tulajdonosokkal úgy beszéltük meg, hogy 14-15 óra között
érkezünk. Érkezésünkkor megijedtünk, hogy a kapu zárva volt. Rácsörögtünk a
tulajra és kiderült, hogy semmi gond csak Ő azt hitte, hogy még egyszer
rátelefonálunk amikor elindulunk Abaligetről. Hát így is lehetett volna,
de a nagy dinóm-dánom közepette nekem sem jutott már az eszembe. Szerencsére 2
perc alatt előkerült, hisz csak a gyermekeit vitte le a kempingben lévő
gyereknapi bulira.
Nagyon kedvesen fogadtak minket a feleségével és gyors
sörpados kertátrendezés után mindenki az általa választott sör különlegességgel
a kezében hallgathatta Attila sörökről, sörfajtákról szóló érdekes
elbeszélését amit csendben hallgatunk hisz tényleg tanulni lehetett belőle.
Utána két csoportban végig vezetett minket Attila felesége Kata a sörfőzdén,
akinek mellesleg sörfőzésből van diplomája és beavatott minket a sörkészítés
rejtelmeibe majd 1 órában.
Ekkor a hosszúra nyúlott
sörfőzde bemutató után már voltak akik jelezték ,hogy hazaindulnak, de a
többség még itta a söröket és vásárolt is jó pár sörkülönlegességet elvitelre
is. Én is vettem félbarna, barna és meggyes barna sört otthonra.
Nem vagyok egy nagy sörös, de
ezek a kézműves sörök fantasztikusak nem szűrik, nem pasztörizálják, nem
tartósítják és a gyümölcsös ízesítésűekben valódi gyümölcslé van ! Ezek a sörök
hűtve is csak rövid ideig állnak el.
A lényeg ezt egyszer
mindenkinek ki kel próbálni !
Annyira jól éreztük magunkat a
sörkostólgatáson, hogy majdnem fél hét volt, mire elindultunk hazafelé !
Felmerült, hogy megnézzük még a napszentély kilátót, de az
állapotunk .) és mivel még haza is kellet érni ez most elmaradt, de ettől nem
lett senkinek hiányérzete.
Orfűre érve a gátnál megint összevártuk a csapatot és
nekiindultunk a Mecseknek.
Volt aki a kerékpár úton és volt aki az országúton jött föl
a faluból.
Itt én és Laca is bevártuk a lemaradozókat, sőt közben Laca
két kollégának szervizelt is pedig az egyik még csak nem is a mi csoportunkhoz
tartozott ! (De szép szőke volt :)
Remeterétig két megállással csak-csak eljutottunk, ahol
Marcsi már várta a sörfőzdében hagyott pulóverét, aminek annyit kerestem a
gazdáját.
Remete-réten kifújtuk magunkat
és az utolsó szendvicseik elfogyasztása után Lacával megbeszéltük, hogy
senkit sem hagytunk hátra, elindultunk le a hegyről hazafelé.
Szerintem egy igen tartalmas
remek napot töltöttünk együtt, és biztos, hogy a Kapucinus sörfőzde lesz még az
úti célunk együtt is és külön-külön is.
Köszönöm R.Lacának a
túravezetést és a segítséget.
Lejegyezte: Kónya Tamás
Képek:
Bodrogi Frigyes fotói
Keményfi Balázs fotói
Kónya Tamás fotói
.
Bejegyzések
