2017.11.25. szombat: Bodajk Ősi zarándokhely és szoborpark, Bodajk (
GCBOD) Csókakői vár (
GCCsok) -
Kápolnapuszta - Redl emlékmű (
GCRedl) - Gánti barlang - Gánt Táv: 26 km
Szállás Gánton a
Gránás turistaházban
2017.11.26. vasárnap: Gánt - Mindszentpuszta (
GCMSP) - Kőhányáspuszta (
GCVkor) - Gesztesi vár (
GCVARG) - Várgesztes: Táv: 22 km
Szállás: a
Vadászházban
2017.11.27. hétfő: Várgesztes - Zsigmond kő (
GCzsig) - Robinson kunyhó romja (
GCRobk) - Mátyás kút, Szarvas kút (
GCSaMa) - Vitány vár (
GCVitv) - Mária szakadék - Csákányospusztai templomrom (
GCCSPP) - Szárliget Kisvasút emlékhely (
GCslkv) Táv: 21 km
Visszautazás Bodajkra busszal:
Szárliget vegyesbolt 15:21 (Tatabánya-Bicske járat) - Felcsútra ér 15:45. Itt átszállás 15:52-kor induló Bp-Pápa járatra, Bodajkra ér 16:44-kor.
Túravezető: Miklovich Csilla mandula47@gmail.com
Kapcsolódó túra:
2000 nyarán a Vértesben bringával
A túra útvonala GPS részére (*.gdb formátumban) letölthető itt.
Műholdfelvételről megtekinthető itt. 1. nap 2. nap 3. nap
A téli túráknak meg van az a „varázsa”, hogy nem hóval borított tájon túrázunk, hanem ködös, nyirkos időben. Ez a túra is így kezdődött.
Mikor összejött a csapat Bodajkon elindultunk a kálváriát megnézni. Szép a domboldalban kialakított kápolna és a gondozott kálvária. A dombtetőre felérve mintha tejfölben lennénk, a településből és a környezetéből semmit nem láttunk. Bemelegítésnek jó volt azért ide feljönni.
Bekukkantottunk még a falu egyik templomába, pecsételtünk a kocsmában és útnak indultunk Csókakő felé.
Csókakőn látszik, hogy sok turistát várnak. Rendezett falucska szobrokkal, kemencével, nyitott templommal, árusokkal. Ja, és gyönyörű időnk is lett, mire ide értünk. Ezek a csókakőiek tudják, hogy kell várni a turistát, verőfényes napsütéssel. És minden út a várhoz vezet. Ezen a településen is pecsételnünk kellett.
A vár télen ingyen látogatható és nagyon szépen felújították. Jó volt bolyongani benne. Köd azért még a távolban látszott, de amerre mi jártunk mindig felszállt. Szerintem boszorkányok vagyunk, mert jó időt sokszor tudtunk intézni.
A vár mellett vezetett az utunk tovább lefelé, de lépcső segítette a leereszkedést. Persze leereszkedve ismét ködös lett az idő, na meg kicsit sáros.
Gondoltuk talán magasabban jobb lesz az idő, ezért kicsit (nagyon) kaptatósan felmentünk egy gerincre, meg persze azért is, mert erre vezet a kék túraútvonala. Nem lett jobb a helyzet. Semmit nem láttunk a messzeségben, ezért gondoltuk ehetnénk valamit. Persze olyan sokáig nem lehet ilyenkor falatozni, mert nagyon hideg van. Elindultunk a gerincen a Redl emlékmű felé. Nagyon érdekes itt az útvonal, mert kétoldalt nagy meredekség van, persze azért nem olyan mint a magas hegységekben, mégis az ember úgy érzi, hogy jó magasan van.
Persze azt mondanom sem kell, hogy az utunkban található geoládák megkeresése is feladat volt, így a Redl emlékműnél is volt.
A következő megálló Kápolnapusztán volt. Nyári időben ez egy nagyon jó pihenőhely lehet, de téli túrázóknak igen huzatos, fényképezkedés után indultunk tovább. Megnéztük a falu temetőjét és elolvastuk tragikus történetét, mert emléket állítottak az áldozatoknak.
Következő település és egyben pecsételő hely is Gánt, meg persze itt volt a szállásunk is. Nagyon szépen felújított a turistaház csak az volt a baj, hogy tájfutókkal volt tele minden szoba. Nekünk csak egy jutott és kicsit szűkösnek tűnt.
Itt biztosan kiderült, hogy boszorkányok vagyunk, mert az egész épületben a villanyszolgáltatás megszűnt. Ilyen nem szokott lenni a 21. században. Persze jött a gazda és valamit hókusz-pókuszolt és újból lett fényesség. Ééééés a bosziknak külön szoba. A lányok nagyon úriasszonyosan lettek elszállásolva. Így persze a fiúknak is könnyebb volt. Senkit nem zavart a horkolásuk.
Azt még eddig nem is említettem, hogy a környékbeli templomokban mindenhol volt olyan „fogd és vidd” cédula, melyekre zsoltárokból, bibliából voltak rövid gondolatok feljegyezve. Mindannyian hoztunk mindig egyet-egyet és itt a szálláson mindenki felolvasta a sajátját és próbáltuk „elemezni” a mondatokat , melyek közül jó pár illett is arra, aki húzta. Jó játék volt.
Gánt egy nagyon szépen rendezett jól ellátott falu.
Második napunk Gántról Mindszentpuszta felé vezetett, ahol persze pecsételés és ládázás volt. Mindszentpuszta után a Csáki vár felé vettük az irányt. Nagyon szép útvonalon, pihenőhelyekkel. A Csáki vár persze csak romjaiban látható.
Nem sok turistával találkozik így télvíz idején az ember, de szembejött velünk egy kutyás kiránduló és kérte a segítségünket az elcsatangolt kutyájának keresésében. Annyit tudtunk neki ajánlani, ha útvonalunkon látjuk, akkor értesítjük és megpróbáljuk megfogni. Sajnos nem arra kóborol, amerre mi. Jó lett volna megtalálni a kutyát.
Kőhányás-pusztán megpihentünk, fényképezkedtünk az Eszterházy kápolnánál, ettünk és nagyon hamar fázni kezdtünk. Indultunk volna gyorsan, csak az a két kunyerálós macska tartott fel minket. Nem lehet kibírni, ha egy macsek dorombol és dörgölőzik, hogy ne időzz el vele.
Várgesztes előtt nagyon szép parkerdőt alakítottak ki, jó volt nézelődni. Felmásztunk a várhoz is csak sajnos le van zárva. Korábban itt turistaszálló is üzemelt és látogatható volt a vár is. Szomorú, hogy nem lehetett részünk abban, hogy a várban szálljunk meg. Remélem az Unió küld egy kis pályázati pénzt és lesz mód a felújítására.
Várgesztesen egy vadászházban volt a szállásunk. A gazda már befűtötte a házat mire oda értünk. Nagyon hangulatos szállás volt. Italozással kezdtük az estét azután egy kis vacsora a falu egyetlen vendéglőjében. Hatalmas adagokat kaptunk számomra elfogyaszthatatlan mennyiséget.
Nagyon jóllakottan, nagyon fáradtan, nagy élményekkel mentünk vissza a vadászházhoz.
Mivel a fiúk szobájában volt a tévé, ezért a lányok elfoglalták a nagy ágyat. Betakaróztunk és megnéztük a Csillagok háborúja valamelyik részét. Jó volt ott kuckózni a melegben teli pocakkal és filmet nézni fáradtan. Azt nem tudom, hogy a fiúknak milyen volt, hogy nem tudtak lefeküdni, de rendesek voltak és jól tűrtek, minket, boszorkányokat.
Harmadik nap reggel elbúcsúztunk a szállásadótól, aki nagyon kedves volt velünk. Pecsételtünk a faluban és elindultunk a kéken. Az útvonal felvezet a Zsigmond kőhöz, ami egy kilátóhely és nagyon jól látszik a falu. Ilyenkor el lehet játszadozni azzal, hogy a faluban hol szálltunk meg, hol ettünk, honnan jöttünk. Olyan, mint egy terepasztal. Persze a fiúk itt is geoládáztak.
Következő állomásunk Mátyás kút. Ez egy pihenőhely-féle forrással. Azután Szarvas kút, ez is egy pihenőhely.
Megálltunk Rockenbauer Pál emlékfájánál, ami tele van kitűzőkkel és apró csecsebecsékkel. Gondolom mindenki azt hagy itt, ami éppen nála van, hacsak nem tudta előre, hogy ez az emlékfa erről szól, hogy hagyj itt valamit, ami a túrázásoddal kapcsolatos.
A következő látnivalónk a Vitány vár volt. Több helyről lehet megközelíteni. A vár felújítás alatt van, de nincs lezárva. A bátrak körbe tudják járni, igaz nem veszélytelen. Mi körbejártuk.
Körtvélyespuszta felé az erdőben még gondoznak egy régi temetőt. Megnéztük. Amíg nem turistáskodtam nem is tudtam, hogy ilyenek léteznek. Pedig rengeteg van szerte az országban.
Következő érdekesség a Mária szakadék. Nagyon szép környék, mohos meredek sziklákkal, nehezen járható útvonallal.
És ezek után elindultunk a Körtvélyesi kilátó felé. Hát itt már nem nagyon kívántam a hegymenetet. Fáradt voltam, hideg volt és éhes voltam. Az a vigaszom volt, hogy a kilátónál falatozhatok.
A kilátóból jól látszanak a környező települések, lehet találgatni, hogy melyik mi lehet. Meg persze itt is meg lehet nézni, hogy merre vezet még az utunk.
Csákányospuszta volt a következő állomás, ahol elidőztünk egy régi templom romjánál. Jó ötletelni arról, hogy lehetett elég egy ilyen kicsi építmény több falunak veszély esetén vagy misekor. Ilyenkor gondolok mindig arra is, hogy jó lett volna a történelem órákon jobban figyelni.
A pusztán még laknak, gazdálkodnak. Megnéztük a juhokat és persze a gépeket a tanyán.
Szárligetre érve is voltak látnivalók, bányász emlékek, egy fűrészüzem telephelye, mert nekünk az is érdekes. Az állomáson pecsételtünk és már csak egy feladatunk maradt, eljutni a buszmegállóba, hogy visszamenjünk Bodajkra a kocsikhoz.
Jó volt ez a három nap. Jó dolog ez a kéktúrázás.
Képek:
Keményfi Balázs fotói
Simon Szilvia fotói
Varga Péter fotói
.
. Csapatom egy-egy túra között nemigen mozdul meg, mondtam, hogy készüljenek, mert fárasztó lesz, erre lemosták a bicajokat. A túra elején volt is nyafogás, hogy itt jaj meg ott fáj. Azért ezen a bringán is egész nap kell ülni és tekerni. A sok jajgatásra mondtam, hogy visszarendeljük az autót, túra lefújva, megyünk haza. Innentől kezdve egész csendben tudtak szenvedni. Egy hét alatt Bakonybélre érve a lányom már megedződött, ment volna még egy hetet. A terep és az útvonal asszem nem fog vetélkedni a Balaton körrel, a Horizont nem lesz a tömegek útja. A Ring túrákról sok ismerős szakaszon gurultunk, de nagyon sok kemény emelkedő, lejtő jött hozzá, bringával jóformán járhatatlan utakkal. Vízmosásos földutak, öklömnyi köves meredélyek, füves mezők tarkították a szép kanyargós erdei szakaszokat, de jóformán minden nap. Olyan ösvényeken is bóklásztunk ahol épp hogy elfért a csomagos bicaj. Nagyon vékony kerekű járgány nem ajánlott erre a terepre. Esőben, eső után nem tudom hogy lehet leküzdeni a várhatóan felázó ragadós részeket. Nekünk szerencsénk volt, egyszer kapott el az eső komoly zivatar formájában. Sötétedett is erősen, meg a telefonos segítség is mutatta, hogy felettünk fog átvonulni a piros szemű zivatar. Nógrád felett egy volt laktanya épület féltetője alatt vártuk ki a végét, de mintha 20 méterre csapkodott volna a villám. Erdőn mezőn érve még izgalmasabb lett volna. Az eső után nem felázott utak jöttek, tudtunk haladni, sőt a gőzölgő, újra napsütötte erdő gyönyörű misztikus képet varázsolt elénk, már csak a vérszomjas huhogó baglyokat vártam. Máshol lucerna és napraforgó táblák közt tekeregtünk, a mélyebb fekvésekben szolidágó-aranyvessző virított. Az éves szükséges pollen mennyiséget a túra során biztos magunkba szívtuk. Látnivalóban nem volt hiány, ismert és ismeretlen szép helyek kerültek elő, magaslatokon elénk táruló panorámák. Az Alföld szépségét meghagynám Petőfinek. Második napunkon az útvonal közelében feküdt a mi kis falunk, Pilisszentlélek. A kis kitérőt bevállaltuk, de a fene gondolta, hogy egy ilyen mély gödörben van, 6 km le majd vissza. A fákra festett jelzések jól követhetők, egy-két helyen tűnt hiányosnak, de hát ott a telefonos térkép rögtön mutatja hol járunk. A városokon is könnyen átgurultunk. A szállásokat a lányok már egy hete próbálták kinyomozni, lefoglalni. A nehézsége az volt, hogy a szakaszok vége felé legyen, ne kelljen már jobbra balra nagy kitérőt tenni, és egy éjszakára ki is adják. Terv szerint ment minden, estére mindenhova odaértünk. Szállásainkon kellemetlen meglepetés nem fogadott, sőt a zirci Déja Vu szálláson forró vizes dézsa fürdő várja a megfáradt vendégeket. Technikai malőrként az egyik „jól felkészített” bringa miatt kellett Budán szerelőt keresni, kiderült az elgörbült váltó fül miatt nem veszi az egyest, egy defektünk volt az erdőben, és egy női cuccokkal erősen túlterhelt olcsóbb decathlonos táska nem bírta az állandó zötykölődést, szétszakadt. Átszeltük a Börzsönyt, Pilist, Gerecsét, Vértest, Bakonyt, nagyon szép helyeken jártunk, kíváncsian várjuk a Horizont folytatását. Képek a társaim gyűjteményéből, sajnos nem sorrendben.
Bejegyzések
